Magyar Nemzet, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

Magyar Nemzet . A békeharc jó fegyvere írta : Boldizsár Iván Első évfordulója van annak, hogy kormányunk február 1-ét, az illegális Szabad Nép meg­jelenésének napját a magyar sajtó­­napjává, dolgozó népünk ünnepévé nyilvánította. Szokat­lan feladat a sajtó munkájá­nak a sajtóról írni; nem könnyű vállalkozás újságírónak az új­ságírók ünnepén a munkáról és a feladatokról, az­ eredményről és a hivatásról beszélni. Fiatal újságíróknak, a mi szabad or­szágunk napfényhez szokott gyermekeinek, talán éppen az a különös, hogy mi szokatlannak érezzük a sajtó ünneplését. Nem is tudjuk az ünnep vilá­gosságát kellőképpen érezni és megérzékeltetni, nem is tudjuk a magyar sajtó napjának jelen­tőségét igazában felmérni, ha vissza nem gondolunk azokra az időkre, amikor­ a magyar sajtónak nemhogy országos ün­nepe lett volna, a magyar új­ságírókat nemhogy tisztelet és megbecsülés, érdeklődés és ro­­konszenv övezte volna Záhony­tól Pécsig és Debrecentől Sop­ronig, hanem. .. Álljunk meg egy pillanatra. A Horthy-rendszer egész bűze az orrunkba csap, ha az akkori sajtóra kell visszagondolnunk. Az újságírás az urak Magyar­­országában a legmegvetettebb foglalkozások közé tartozott; köztisztviselők, földbirtokosok, bankárok, szóval az »úriembe­­rek« gondolatvilágában valahol a­ muzsikáló cigány és a zseb­metsző között helyezték el a hírlapírót. . Kivételt csak azok alkottak, akik, mint Swift Gulli­verjében a nagypocakos jehu­­törzsfőnökök kegyencei, ideg­főbb foglalatosságukat abban látták, hogy a fő­ jehuk talpát buzgón nyaldossák*. A Milo­­tey Istvánok, a Miklós Andorok, a Légrády Ottók méltóságos urak vagy milliomosok lettek, esetleg, mind a kettő. Ezeket tartotta a mi Gábor Andorunk *a magyar erdő legsötétebb zsiványainak« Ezeket dédelgette az akkori rendszer, hiszen — megint csak Gábor Andor sza­vaival — »az ótvarosok orszá­gában kin minél vastagabban van az ótvar, annál inkább szá­míthat az ótvarosok dicséreté­re*. Tegyük hozzá: maguk a legfőbb ótvarosok tudták, hogy az őket legjobban kiszolgáló sajtóbetyárok micsoda brigantik és ezért megvetették őket is­ az egész foglalkozást is. Nem csoda, ha akkoriban a szülő, akinek fia újságírónak ment, olybá vette, mint az anya, aki­nek hajadon leánya Déryné ide­jén kóristaságra adta fejét... Az ellenforradalmi korszak végén már nemcsak az ótvarról kellett azt írni a sajtónak, hogy diadém, az országos szennyről, hogy nemzeti becsület, a há­rommillió koldus országáról azt, hogy tejjel-mézzel folyó Ká­naán, az iskolából kimaradó nyolc-tízéves gyerekek földjéről azt, hogy a kultúrfölény hazája. A háború előtt és alatt a sajtó feladata már nemcsak a ködö­sítés volt, nemcsak a másról­­beszélés, a nép érdekeiről való hallgatás, hanem a sajtó a gyű­lölet harsonája, az embertelen­ség propagálója lett. A felsza­badulás után nem lett volna csoda, ha új szót keresünk az if­jságírók helyett, hiszen a Rajnissok, a Milotayak, a Fialák is így nevezték önmagu­kat. Elég, a példa fáj. Nem feles­leges szellemidézés­e ,a magyar sajtó ünnepén a hazugság és a gyűlöletkeltés kísérteteinek fel­elevenítése és névvel nevezése? Még akkor sem volna az, ha ezzel a mércével is a sajtó mai jelentőségét, az újságírók mai megbecsülését próbálnók lemér­ni. De nemcsak erről van szó. A hazugságnak, az emberelle­­nességnek, Gorkij sokszor idé­zett szavával, az »alacsonyhom­­lokúaknak« ez a sajtója csak nálunk és a szabad országok­ban tűnt el. A háborúra készü­lődök világában még vannak Milotay Istvánok és Walter Z­ippmannak vagy Francois Mauriacnak hívják őket, még vannak Miklós Andorok és Heanst-nek, Beaverbrook-nak vagy Sulzberger-nek hívják őket, még vannak Rajniss Ferencek és Alsop-fivéreknek vagy­­ Ame­rika Hangjának hívják őket. A mait sajtója, amely nálunk gyű­löletes emlék nemcsak minden újságírónak, de minden olvasó­nak is, még nagyon is a jelené Nyugat-Európában, sőt minden erőfeszítésükkel, példányszá­maik és dollárjaik milliójával, tinta helyett vérbe és gennybe, bacilustenyészetbe és göbbelsi ideákba mártott tollal azon igyekeznek, hogy az ő jelenüket a mi jövőnkké változtassák. A mai magyar újságírónak nagy és magasztos harci feladata ma, a sajtó napján és az év minden napján, hogy segítsen az embe­riség haladó erőinek, segítsen a nemzetközi békemozgalomnak a meggyalázott tollat ezek ke­zéből kiütni és e sajtó urait és cikkező hóhérlegényeit odakül­­deni, ahova magyarországi elő­deik jutottak. A békeharc nemzetközi mé­retű felvilágosító munka. Az im­perialisták tisztában vannak az­zal, hogy új háború előkészíté­séhez és kirobbantásához nem elegendő ennyi meg ennyi ágyú, bombázógép és támaszpont, ha­nem megfelelően előkészített ka­tonákra is szükségük van. Ez a­­megfelelő előkészítés­ azt je­lenti, hogy a kapitalista sajtó szerte a világon olyan közvéle­ményt akar teremteni, amely beletörődik a háború gondola­tába. Ez­ ma minden polgári és jobboldali szociáldemokrata vagy harmadikutas újságnak a feladata. Lehetnek különbözők a cikkek hangjai, más és más az érvelés, helyezhetik ide vagy oda a hangsúlyt, felölthetik még időnként a tárgyilagosság és a pártatlanság tógáját is kalóz­kodásuk álruhájaként, de mind­ez csak arra való, hogy más és más összetételű olvasóközön­ségükhöz jobban hozzáférkőz­­hessenek, ügyesebben­ levehessék a lábáról, körmönfontabban ha­talmukba kerítsék. Ez ellen kell teljes vértezetben, mindenre ki­terjedő felkészültséggel, meg­győzően és választékosan, tán­­toríthatatlanul és bensőséges emberi hangon, élesen, ha kell, mint Zrínyi kardja és gyengé­den, ha kell, mint Hunyadi Má­tyás édesanyja a mai magyar újságírónak írnia és harcolnia, mert e kettő egyet jelent. A nemzetközi méretű felvilágosító munka azt a feladatot rója a mi sajtónkra, hogy újra meg újra írja le és ábrázolja a béketábor országainak erőfölényét, a Szovjetunió fejlődését és ered­ményeit,­­a szovjet nép lángoló békeakaratát és ugyanakkor állítsa pellengérre az imperia­listák minden hazugságát, rántsa le a leplet különösen ar­ról a képmutatásról, amely a »sajtószabadság« és a ’tiszta demokrácia” álarcában jelent­kezik. A mai magyar újságíró számára nincs megtisztelőbb feladat, mint a toll fegyverével az első sorokban harcolni a békéért, követni példaképünk­nek, a szovjet sajtónak egyenes­ségét, elvhűségét, küzdőszerét és elszántságát. A sajtó számára a bé­keharc nemcsak ez a mindennapi kopjatörés az ellenséggel, ha­nem az a magasztos é­s azelőtt e­lképzelhetetlen fel­adat is, amelyet a mi hazánk építő mindennapjai tárnak elénk. Az­előtt az újságíró hazája a szer­kesztőség­ és a kávéház volt. Ma napihírt vagy külpolitikai cikket sem tud megírni az, aki nem él és fejlődik együtt az egész országgal. A mai magyar újságíró munkahelye nemcsak a szerkesztőségi íróasztal, de az üzemek esztergapadja, a kombájn-alatta mezők, munka-­­ területe a bánya, ahol vissza­fojtott lélekzettel figyeli a­, új gépek első mozdulatait, a ku­tató­intézet, ahol a tudós mel­­lett lesi az új kísérletek ered­ményeit. A mai magyar újság­író mindenütt ott van, ahol­­ ha­zánkban a szocializmus épülés feladata gyönyörűségesebb,­­de egyúttal nehezebb is, mint valaha tol­lforgatóé volt; meg kell látnia és rögzítenie kell, hogyan születik az új, hogyan hal el a régi. És meg kell lát­nia, s milliós olvasótömegüknek kell megírnia nemcsak azt, hogy miképpen születik az új, hanem azt is, hogy az újnak le kell győznie a régit. A sajtó megmutatja és megérteti, hogy ebben a csodálatos küzdelem­ben mindenki kiveszi részét, hogy az új nagyszerű, de nem adják olcsón, hogy­ a ■■■égi halálra van ítélve, de nehezen vonul vissza. Micsoda feladatok és micsoda távlatok! Az újságíró valamikor, ha igyekezett megőrizni jelleme és tolja tisztességét, azt mondta magáról, hogy az események krónikása. A mi feladatunk ma már ehhez hozzá sem fogható, olyan hatalmas, olyan vonzó, olyan nagyszerű: a magyar sajtó a Pravda és az Izvesztyi­ja példájára az eseményeknek nem krónikása, hanem motorja,­­korunk történelmének nem név­telen jegyzője, hanem harcos pionírja akar lenni. Ma egy éve írta Rákosi Mátyás, a­­ Szabad Nép meg­jelenésének tizedik évforduló­ján a Szabad Nép szerkesztő­ségének azokat a szavakat, amelyek minden magyar újság­író útját és feladatát kijelölik. Harcoljon a magyar sajtó — írta népünk vezére — ,a felsza­badító Szovjetunió vezette nyolcszázmilliós béketábor nagy cél­jaiért, a p­oletár nemzetközi­ség szellemében, dolgozó ma­gyar népünk további erősítéséért, felvirágozásáért és a szocializ­mus végső győzelméért hazánk­ban­. A magyar sajtó minden munkása e szavak felidézésé­vel, szemét újra a kitűzött nagy célokra vetve ünnepli a magyar sajtó napját és a reá váró har­cokban nem felejti, hogy a toll és a kard ugyanabból a fémből készül Nyugat-Németország hazafias tömegei tiltakoznak Dulles bonni látogatása ellen Az olasz vasutasok általános sztrájkkal szállnak szembe a De Gasperi-kormánynak a közalkalmazottak jogait megfosztó törvényjavaslatával A külpolitikai helyzet Nyugatnémet hazafiak izzóhangú felhívásban szólítják fel Nyugat-Németország népét, hogy elszántan tiltakozzék Dulles és a bonni kormány vezetői között tervezett háborús tanácsko­zás ellen. A felhívásban ezeket olvassuk: »Halálos veszély fenye­get! Ugyanaz az ember, aki három évvel ezelőtt a 38. szélességi fokon, a két részre szakított Korea szívében megadta a paran­csot az amerikai agresszió megindítására és ezzel kimondta a halálos ítéletet ártatlan embereik millióira Távol-Keleten, most a háború fáklyáját itt akarja meggyújtani, sokat szenvedett, ketté­szakított hazánkban. Ne engedjétek ezt meg! Védekezzetek! A koreai gyilkost fogadjátok egy olyan nép izzó gyűlöletével, amely csak békét és egységet akar és meg akar szabadulni a fasizmus­tól és az imperializmustól!* Nagy felháborodás előzi meg Dulles látogatását a francia közvélemény körében is. A New Fort Herald Tribüne, a Dulles európai útját megelőző »V­iharral« fog­lalkozva bevallja, hogy »a hivatalos amerikai akciók erősza­kosaknak és türelmetleneknek tűnhetnek az európaiak szemé­ben". Az MTI római távirata egyébként arról­ számol be, hogy Dulles amerikai külügyminiszter és Stassen, az amerikai »köl­­csönös biztonsági hivatal« igazgatója, szombat reggel megérke­zett Rómába, a nyugateurópai körútjának első állomására*. Nemcsak az Adenauer-kormány­­készül a két amerikai ven­dég szívélyes fogadtatására, hanem baráti megbeszélésekre készülnek vele a nép érdekeit eláruló német, jobboldali szociál­demokrata vezetők is. Pénteken megkezdődött Bonnban a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségének kétnapos ülése, amelynek középpontjában Nyugat-Németországnak az amerikai háborús szerződés­rendszerbe való bevonására vonatkozó javaslatok áll­nak. Az ülést Ollenhauer hívta össze „Dulles látogatásának elő­készítésére­. Az ADN közli, hogy Németország Kommunista Pártja elnök­ségének titkársága felhívásban tiltakozott Adenauer reakciós választójogi törvényjavaslata ellen. A felhívás hangoztatja, hogy ha ez a választójogi javaslat törvénnyé válnék, az ennek alapján tartandó parlamenti választások nem lennének demokratikus választások.­­Mi az eredete ennek a választójogi törvényjavas­latnak? Ezt a választójogi törvényjavaslatot amerikai konyhán kotyvasztották. Ugyanilyen választójogi rendszer működik, vagy ugyanilyen választójogi rendszert akarnak bevezetni Francia­­országban, Olaszországban, Görögországban és a többi marsifai­liz­ált országban... Felhívással fordulunk minden haza­fihoz: védjétek a polgári demokratikus jogokat, védj­étek­ a népi Szabadságjogokat! A nyugatnémetországi demokratikus­­erők egy­séges, hazafias arcvonala, az amerikai szélhámos­ mesterkedé­sekre sztrájkokkal és tömegakciókkal válaszoló francia és olasz munkások példájára, megakadályozhatja a fasiszta választójogi törvény életbeléptetését.* A Pravda berlini tudósítója rámutat arra, hogy N­yugat-Németországban fokozódik a­ fasiszta terror a békéért és az ország egységéért harcoló hazafias erők ellen. A bonni rendszer már messze előrehaladt a fasiz­álódás útján. »Ezek után — írja a Pravda — egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy Nyugat-Németországban virágzanak a nyílt és titkos terrorista bandák, amelyek a demokratikus gon­dol­koz­ású embe­rek legyilkolására készülődnek... A német nép azonban nem válik újra a fasiszta hóhérok áldozatává. A nyugatnémetországi hazafias erőket szilárd elhatározás tölti el, hogy útját állják a fasizmusnak.* Franciaország különböző vidékein — Alfortvileben, Amiens­­ben, Ajaccióban — a dolgozók tömeggyűléseken hozott határoza­tokban csatlakoztak a német és francia munkáspártok közös fel­hívásához. Az Olasz Békebizottság közli, hogy a Népek Békekongresz­­szusának határozataival foglalkozó gyűléseken a részvevők hatá­rozatokat h­oztak a kormány csaló választójogi reformtervezete ellen is. A határozatok hangoztatják, hogy szoros kapcsolat mutatkozik az atlanti tömb háborús készülődései és a nyugat­európai reakciós kormányok antidemokratikus intézkedései között. Olaszországban egyébként nagy felháborodást keltett a De Gasperi-kormánynak az a kommünikéje, amely bejelentette, hogy a kormány teljhatalmat a­kar kapni a parlamenttől a »köz­­igazgatási reform« kidolgozására és bevezetésére. A törvény­javaslat intézkedik arról is, hogy a közalkalmazottak­ fizetés­emelésének kérdését 1954-re halasszák, továbbá megfosztja az állami alkalmazottakat sztrájkjoguktól. Különösen nagy a forron­­gás — jelenti az MTI római tudósítója — a vasutasok között, akik már két ízben is országos sztrájkot rendeztek béremelési követelésük kivívására. A vasutasok most elhatározták, hogy vasárnap, február elsején az egész országban 12 órás sztrájkot tartanak. Ezt a sztrájkot valamennyi szakszervezet támogatja. Érdekes cikk jelent meg az Economist-ban Japán helyzeté­ről. Az angol folyóirat rámutat arra, hogy Japán gazdasági élete nyomorúságos állapotban van és ha a koreai háború váratlanul véget érne, Japán válságos helyzetben lévő gazda­sága összeomlana. A panmindzsoni tárgyalások egyik meg­tévesztő szakaszában egy tokiói lap egyik cikke -»Béke fenyeget Koreába­n« címmel jelent meg. Az Economist cikke azzal fejező­dik be, hogy Josida miniszterelnök az idei évben, amely a régi Japán naptár szerint a Kígyó Éve és amelyet a buddhisták jó esztendőnek szoktak tartani, baljóslatú jelek mellett állítja össze Japán remilitarizálásának költségvetését. A Csehszlovák Állami Statisztikai Hivatal jelentése az 1952. évi terv teljesítéséről A Csehszlovák Távirati Iroda közli a Csehszlovák Állami Sta­tisztikai Hivatal jelentését az 1952. évi terv teljesítéséről. A jelentés szerint a csehszlovák ipar 1952-ben globálisan, 98,5 százalékra teljesítette tervét. 1952-ben a legfontosabb ipari termékek termelése az előző év­hez viszonyítva jelentősen nö­vekedett, így a kőszéné 10, a barnaszéné 10, a kőolajé 52, a kokszé 10, a villamosenergiáé 13 százalékkal. Az ipari terme­lés 1952-ben majdnem kétszere­se volt a háború előttinek. A Szovjetunió nagy technikai segítségével olyan gépek gyár­tása is megkezdődött, amelye­ket eddig Csehszlovákiában nem gyártottak. A mezőgazdaságban jelentő­sen növekedett a szocialista szektor, nagy sikereket értek el a növénytermesztés és az állat­­tenyésztés terén. Ugyancsak nőtt a gabona­neműek, a burgo­nya és az ipari növények ■ ter­méshozama. A búza termésho­zama 1951-hez viszonyítva 5,1 százalékkal emelkedett. 1952-ben növelték a termelési kapacitást, átadtak rendeltetésé­nek négy vízierőművet, három nagyolvasztót, hat Martin-ke­mencét, három kokszolókemen­cét és egész sor élelmiszeripari vállalatot. Tovább fejlődött az állami és szövetkezeti kereskedelem, foly­tatódott a Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal való gazdasági együttműködés kiszélesítése és erősítése. ,Ki a kormányból Boutemyvel, a hazafiak gyilkosával !„ A l’Humanité beszámol arról, milyen hatalmas felháborodást keltett egész Franciaországban az a tény, hogy Boutemyt mi­niszterré nevezték ki. Az ország minden részében tiltakozások hangzanak el. A francia dolgozók botránynak m­inősítiik Boutemy kinevezését. A­­demokratikus szervezetek követelik Vincent Auriol elnök­től és René Mayer miniszter­elnöktől, hogy semmisítse meg Boutemy kinevezését. A demokratikus szervezetek képviselői felhívást intéztek az ellenállási mozgalomban részt vett parlamenti képviselőkhöz és felszólították őket, hogy tá­­moga­ssák a francia nép akció­ját Boutemy ellen. A felhívás így végződik: »Ki a kormány­ból Boutemyvel, a hazafiak gyilkosával!* Duilea megkezdte tárgyalásait Rómában Az MTI közli Rómából: Az AFP jelentése szerint John Foster Dulles amerikai kül­ügyminiszter Rómában meg­beszélést folytatott De Gasperi olasz miniszterelnökkel. E megbeszélést követően Dulles Stassennal együtt egy ülésen vett részt, amelyen megjelent Pacciardi olasz hadügyminisz­ter, Pella költségvetési mi­niszter, Campilli ipar- és ke­reskedelemügyi miniszter, La Masja külkereskedelemügyi mi­niszter, valamint az olasz kor­­mánykörök más képviselői. Hallstein és Eden londoni megbeszélései Berlinből jelenti az MTI. Hallstein nyugatnémet külügyi államtitkár londoni látogatása után szombaton visszautazott Bonnba — jelenti a DPA nyu­gatnémet hírügynökség. Hallstein Londonban Eden ,angol külügyminiszterrel foly­tatott megbeszélést, amelyért, a DPA jelentése szerint,­­va­­lamennyi időszerű kérdés szó­­ba kerülne­, így­ a többi között az­­európai védelmi közösség* terve is.­ Londonban befejeződött a „középafrikai federáció"* kérdéséről tárgyaló értekezlet Londonból jelenti a TASZSZ, hogy január 29-én Londonban, befejeződött a „középafrikai fe­­deráció« megteremtéséről folyó értekezlet. Az érdekelt területek lakossága erélyesen tiltakozik Anglia közép af­r­ikai imperialis­ta tervei ellen. A föderáció meg­teremtésének célja egyrészről az, hogy az amerikai tőke be­hatolásával szemben megszilár­dítsák Anglia afrikai pozíció­ját, másrészről, hogy fokozzák a néger l­akosság ki­zsákmányo­­­ lását. Nem tették ugyan közzé ixi értekezlet határozatait, de a ter­vezett federáció jellegéről ékes* szólóan tanúskodik Huggins délrhodéziai miniszterelnöknek­­ a londoni sajtóértekezleten tett? kijelentése, amely szerint a fe~* deráció kérdéséről való »nép­­i szavazásban 1 2 millió délihon­­ déziai néger közül csak 400 ember vesz részt. A klerikális reakció mesterkedései az osztrák választások előtt Bécsből jelenti az MTI. Az osztrák katolikus klérus — mint ismeretes — püspöki pász­torlevélben szólította fel Auszt­ria népét, hogy szavazzon a ókeresztény világnézetet valló pártja­ — ami alatt a nagy­tőkés­ klérus reakciós szerve, a Néppárt értendő. Mivel a Nép­párt befolyása a koalíciós kor­mány katasztrófapolitikája kö­vetkeztében fokról fokra csök­ken, elérkezettnek­­ látták az időt arra, hogy a választások tüzébe a másik vasat is bele­helyezzék. Az osztrák belügy­minisztériumban most »keresz­­tényszocialista párt és párton­­kívüli személyiség­ek« néven új választási szövetség jelentke­zett, amely szintén a klérus szerve. Rohracher érse­k a háborús bűnösöket, a volt náci vezére­ket akarja megnyerni a Nép­párt számára, Gráf belügyi ál­lamtitkárral és Klaus tartomá­­nyi főnökkel folytatott megbe­szélése során ismét fel­vetet­te az elítélt háborús bűnösöknek nyújtandó amnesztia kérdését. Rohracher érsek ugyanis mél­tatlannak tartja, hogy háborús bűnösök még ma is lakat alatt vannak. A Néppárt vezérei csat­lakoztak az érsek javaslatához. Mint a hivatalos közlemény írja: »Tárgyilagosan felül kell vizsgálni* a háborús bűnösök ügyeit — magyarul: a kaput még szélesebbre kell tárni a fasiszták előtt. A sikertelen koreai „mintatámadást* kérdésével foglalkozik az amerikai kongresszus Az MTI jelenti: Egyre na­gyobb hullámokat ver az Egye­sült Államokban az úgynevezett ENSZ-csapatok sikertelen ko­­­reai »mintatámadásának« ügye. A dolog nemcsak azért kínos az amerikai uralkodó körök szá­mára, mert ezt a vereségüket

Next