Magyar Nemzet, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-01 / 27. szám
Magyar Nemzet . A békeharc jó fegyvere írta : Boldizsár Iván Első évfordulója van annak, hogy kormányunk február 1-ét, az illegális Szabad Nép megjelenésének napját a magyar sajtónapjává, dolgozó népünk ünnepévé nyilvánította. Szokatlan feladat a sajtó munkájának a sajtóról írni; nem könnyű vállalkozás újságírónak az újságírók ünnepén a munkáról és a feladatokról, az eredményről és a hivatásról beszélni. Fiatal újságíróknak, a mi szabad országunk napfényhez szokott gyermekeinek, talán éppen az a különös, hogy mi szokatlannak érezzük a sajtó ünneplését. Nem is tudjuk az ünnep világosságát kellőképpen érezni és megérzékeltetni, nem is tudjuk a magyar sajtó napjának jelentőségét igazában felmérni, ha vissza nem gondolunk azokra az időkre, amikor a magyar sajtónak nemhogy országos ünnepe lett volna, a magyar újságírókat nemhogy tisztelet és megbecsülés, érdeklődés és rokonszenv övezte volna Záhonytól Pécsig és Debrecentől Sopronig, hanem. .. Álljunk meg egy pillanatra. A Horthy-rendszer egész bűze az orrunkba csap, ha az akkori sajtóra kell visszagondolnunk. Az újságírás az urak Magyarországában a legmegvetettebb foglalkozások közé tartozott; köztisztviselők, földbirtokosok, bankárok, szóval az »úriemberek« gondolatvilágában valahol a muzsikáló cigány és a zsebmetsző között helyezték el a hírlapírót. . Kivételt csak azok alkottak, akik, mint Swift Gulliverjében a nagypocakos jehutörzsfőnökök kegyencei, idegfőbb foglalatosságukat abban látták, hogy a fő jehuk talpát buzgón nyaldossák*. A Milotey Istvánok, a Miklós Andorok, a Légrády Ottók méltóságos urak vagy milliomosok lettek, esetleg, mind a kettő. Ezeket tartotta a mi Gábor Andorunk *a magyar erdő legsötétebb zsiványainak« Ezeket dédelgette az akkori rendszer, hiszen — megint csak Gábor Andor szavaival — »az ótvarosok országában kin minél vastagabban van az ótvar, annál inkább számíthat az ótvarosok dicséretére*. Tegyük hozzá: maguk a legfőbb ótvarosok tudták, hogy az őket legjobban kiszolgáló sajtóbetyárok micsoda brigantik és ezért megvetették őket is az egész foglalkozást is. Nem csoda, ha akkoriban a szülő, akinek fia újságírónak ment, olybá vette, mint az anya, akinek hajadon leánya Déryné idején kóristaságra adta fejét... Az ellenforradalmi korszak végén már nemcsak az ótvarról kellett azt írni a sajtónak, hogy diadém, az országos szennyről, hogy nemzeti becsület, a hárommillió koldus országáról azt, hogy tejjel-mézzel folyó Kánaán, az iskolából kimaradó nyolc-tízéves gyerekek földjéről azt, hogy a kultúrfölény hazája. A háború előtt és alatt a sajtó feladata már nemcsak a ködösítés volt, nemcsak a másrólbeszélés, a nép érdekeiről való hallgatás, hanem a sajtó a gyűlölet harsonája, az embertelenség propagálója lett. A felszabadulás után nem lett volna csoda, ha új szót keresünk az ifjságírók helyett, hiszen a Rajnissok, a Milotayak, a Fialák is így nevezték önmagukat. Elég, a példa fáj. Nem felesleges szellemidézése ,a magyar sajtó ünnepén a hazugság és a gyűlöletkeltés kísérteteinek felelevenítése és névvel nevezése? Még akkor sem volna az, ha ezzel a mércével is a sajtó mai jelentőségét, az újságírók mai megbecsülését próbálnók lemérni. De nemcsak erről van szó. A hazugságnak, az emberellenességnek, Gorkij sokszor idézett szavával, az »alacsonyhomlokúaknak« ez a sajtója csak nálunk és a szabad országokban tűnt el. A háborúra készülődök világában még vannak Milotay Istvánok és Walter Zippmannak vagy Francois Mauriacnak hívják őket, még vannak Miklós Andorok és Heanst-nek, Beaverbrook-nak vagy Sulzberger-nek hívják őket, még vannak Rajniss Ferencek és Alsop-fivéreknek vagy Amerika Hangjának hívják őket. A mait sajtója, amely nálunk gyűlöletes emlék nemcsak minden újságírónak, de minden olvasónak is, még nagyon is a jelené Nyugat-Európában, sőt minden erőfeszítésükkel, példányszámaik és dollárjaik milliójával, tinta helyett vérbe és gennybe, bacilustenyészetbe és göbbelsi ideákba mártott tollal azon igyekeznek, hogy az ő jelenüket a mi jövőnkké változtassák. A mai magyar újságírónak nagy és magasztos harci feladata ma, a sajtó napján és az év minden napján, hogy segítsen az emberiség haladó erőinek, segítsen a nemzetközi békemozgalomnak a meggyalázott tollat ezek kezéből kiütni és e sajtó urait és cikkező hóhérlegényeit odaküldeni, ahova magyarországi elődeik jutottak. A békeharc nemzetközi méretű felvilágosító munka. Az imperialisták tisztában vannak azzal, hogy új háború előkészítéséhez és kirobbantásához nem elegendő ennyi meg ennyi ágyú, bombázógép és támaszpont, hanem megfelelően előkészített katonákra is szükségük van. Ez amegfelelő előkészítés azt jelenti, hogy a kapitalista sajtó szerte a világon olyan közvéleményt akar teremteni, amely beletörődik a háború gondolatába. Ez ma minden polgári és jobboldali szociáldemokrata vagy harmadikutas újságnak a feladata. Lehetnek különbözők a cikkek hangjai, más és más az érvelés, helyezhetik ide vagy oda a hangsúlyt, felölthetik még időnként a tárgyilagosság és a pártatlanság tógáját is kalózkodásuk álruhájaként, de mindez csak arra való, hogy más és más összetételű olvasóközönségükhöz jobban hozzáférkőzhessenek, ügyesebben levehessék a lábáról, körmönfontabban hatalmukba kerítsék. Ez ellen kell teljes vértezetben, mindenre kiterjedő felkészültséggel, meggyőzően és választékosan, tántoríthatatlanul és bensőséges emberi hangon, élesen, ha kell, mint Zrínyi kardja és gyengéden, ha kell, mint Hunyadi Mátyás édesanyja a mai magyar újságírónak írnia és harcolnia, mert e kettő egyet jelent. A nemzetközi méretű felvilágosító munka azt a feladatot rója a mi sajtónkra, hogy újra meg újra írja le és ábrázolja a béketábor országainak erőfölényét, a Szovjetunió fejlődését és eredményeit,a szovjet nép lángoló békeakaratát és ugyanakkor állítsa pellengérre az imperialisták minden hazugságát, rántsa le a leplet különösen arról a képmutatásról, amely a »sajtószabadság« és a ’tiszta demokrácia” álarcában jelentkezik. A mai magyar újságíró számára nincs megtisztelőbb feladat, mint a toll fegyverével az első sorokban harcolni a békéért, követni példaképünknek, a szovjet sajtónak egyenességét, elvhűségét, küzdőszerét és elszántságát. A sajtó számára a békeharc nemcsak ez a mindennapi kopjatörés az ellenséggel, hanem az a magasztos és azelőtt elképzelhetetlen feladat is, amelyet a mi hazánk építő mindennapjai tárnak elénk. Azelőtt az újságíró hazája a szerkesztőség és a kávéház volt. Ma napihírt vagy külpolitikai cikket sem tud megírni az, aki nem él és fejlődik együtt az egész országgal. A mai magyar újságíró munkahelye nemcsak a szerkesztőségi íróasztal, de az üzemek esztergapadja, a kombájn-alatta mezők, munka- területe a bánya, ahol visszafojtott lélekzettel figyeli a, új gépek első mozdulatait, a kutatóintézet, ahol a tudós mellett lesi az új kísérletek eredményeit. A mai magyar újságíró mindenütt ott van, ahol hazánkban a szocializmus épülés feladata gyönyörűségesebb,de egyúttal nehezebb is, mint valaha tollforgatóé volt; meg kell látnia és rögzítenie kell, hogyan születik az új, hogyan hal el a régi. És meg kell látnia, s milliós olvasótömegüknek kell megírnia nemcsak azt, hogy miképpen születik az új, hanem azt is, hogy az újnak le kell győznie a régit. A sajtó megmutatja és megérteti, hogy ebben a csodálatos küzdelemben mindenki kiveszi részét, hogy az új nagyszerű, de nem adják olcsón, hogy a ■■■égi halálra van ítélve, de nehezen vonul vissza. Micsoda feladatok és micsoda távlatok! Az újságíró valamikor, ha igyekezett megőrizni jelleme és tolja tisztességét, azt mondta magáról, hogy az események krónikása. A mi feladatunk ma már ehhez hozzá sem fogható, olyan hatalmas, olyan vonzó, olyan nagyszerű: a magyar sajtó a Pravda és az Izvesztyija példájára az eseményeknek nem krónikása, hanem motorja,korunk történelmének nem névtelen jegyzője, hanem harcos pionírja akar lenni. Ma egy éve írta Rákosi Mátyás, a Szabad Nép megjelenésének tizedik évfordulóján a Szabad Nép szerkesztőségének azokat a szavakat, amelyek minden magyar újságíró útját és feladatát kijelölik. Harcoljon a magyar sajtó — írta népünk vezére — ,a felszabadító Szovjetunió vezette nyolcszázmilliós béketábor nagy céljaiért, a poletár nemzetköziség szellemében, dolgozó magyar népünk további erősítéséért, felvirágozásáért és a szocializmus végső győzelméért hazánkban. A magyar sajtó minden munkása e szavak felidézésével, szemét újra a kitűzött nagy célokra vetve ünnepli a magyar sajtó napját és a reá váró harcokban nem felejti, hogy a toll és a kard ugyanabból a fémből készül Nyugat-Németország hazafias tömegei tiltakoznak Dulles bonni látogatása ellen Az olasz vasutasok általános sztrájkkal szállnak szembe a De Gasperi-kormánynak a közalkalmazottak jogait megfosztó törvényjavaslatával A külpolitikai helyzet Nyugatnémet hazafiak izzóhangú felhívásban szólítják fel Nyugat-Németország népét, hogy elszántan tiltakozzék Dulles és a bonni kormány vezetői között tervezett háborús tanácskozás ellen. A felhívásban ezeket olvassuk: »Halálos veszély fenyeget! Ugyanaz az ember, aki három évvel ezelőtt a 38. szélességi fokon, a két részre szakított Korea szívében megadta a parancsot az amerikai agresszió megindítására és ezzel kimondta a halálos ítéletet ártatlan embereik millióira Távol-Keleten, most a háború fáklyáját itt akarja meggyújtani, sokat szenvedett, kettészakított hazánkban. Ne engedjétek ezt meg! Védekezzetek! A koreai gyilkost fogadjátok egy olyan nép izzó gyűlöletével, amely csak békét és egységet akar és meg akar szabadulni a fasizmustól és az imperializmustól!* Nagy felháborodás előzi meg Dulles látogatását a francia közvélemény körében is. A New Fort Herald Tribüne, a Dulles európai útját megelőző »Viharral« foglalkozva bevallja, hogy »a hivatalos amerikai akciók erőszakosaknak és türelmetleneknek tűnhetnek az európaiak szemében". Az MTI római távirata egyébként arról számol be, hogy Dulles amerikai külügyminiszter és Stassen, az amerikai »kölcsönös biztonsági hivatal« igazgatója, szombat reggel megérkezett Rómába, a nyugateurópai körútjának első állomására*. Nemcsak az Adenauer-kormánykészül a két amerikai vendég szívélyes fogadtatására, hanem baráti megbeszélésekre készülnek vele a nép érdekeit eláruló német, jobboldali szociáldemokrata vezetők is. Pénteken megkezdődött Bonnban a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségének kétnapos ülése, amelynek középpontjában Nyugat-Németországnak az amerikai háborús szerződésrendszerbe való bevonására vonatkozó javaslatok állnak. Az ülést Ollenhauer hívta össze „Dulles látogatásának előkészítésére. Az ADN közli, hogy Németország Kommunista Pártja elnökségének titkársága felhívásban tiltakozott Adenauer reakciós választójogi törvényjavaslata ellen. A felhívás hangoztatja, hogy ha ez a választójogi javaslat törvénnyé válnék, az ennek alapján tartandó parlamenti választások nem lennének demokratikus választások.Mi az eredete ennek a választójogi törvényjavaslatnak? Ezt a választójogi törvényjavaslatot amerikai konyhán kotyvasztották. Ugyanilyen választójogi rendszer működik, vagy ugyanilyen választójogi rendszert akarnak bevezetni Franciaországban, Olaszországban, Görögországban és a többi marsifailizált országban... Felhívással fordulunk minden hazafihoz: védjétek a polgári demokratikus jogokat, védjétek a népi Szabadságjogokat! A nyugatnémetországi demokratikuserők egységes, hazafias arcvonala, az amerikai szélhámos mesterkedésekre sztrájkokkal és tömegakciókkal válaszoló francia és olasz munkások példájára, megakadályozhatja a fasiszta választójogi törvény életbeléptetését.* A Pravda berlini tudósítója rámutat arra, hogy Nyugat-Németországban fokozódik a fasiszta terror a békéért és az ország egységéért harcoló hazafias erők ellen. A bonni rendszer már messze előrehaladt a fasizálódás útján. »Ezek után — írja a Pravda — egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy Nyugat-Németországban virágzanak a nyílt és titkos terrorista bandák, amelyek a demokratikus gondolkozású emberek legyilkolására készülődnek... A német nép azonban nem válik újra a fasiszta hóhérok áldozatává. A nyugatnémetországi hazafias erőket szilárd elhatározás tölti el, hogy útját állják a fasizmusnak.* Franciaország különböző vidékein — Alfortvileben, Amiensben, Ajaccióban — a dolgozók tömeggyűléseken hozott határozatokban csatlakoztak a német és francia munkáspártok közös felhívásához. Az Olasz Békebizottság közli, hogy a Népek Békekongreszszusának határozataival foglalkozó gyűléseken a részvevők határozatokat hoztak a kormány csaló választójogi reformtervezete ellen is. A határozatok hangoztatják, hogy szoros kapcsolat mutatkozik az atlanti tömb háborús készülődései és a nyugateurópai reakciós kormányok antidemokratikus intézkedései között. Olaszországban egyébként nagy felháborodást keltett a De Gasperi-kormánynak az a kommünikéje, amely bejelentette, hogy a kormány teljhatalmat akar kapni a parlamenttől a »közigazgatási reform« kidolgozására és bevezetésére. A törvényjavaslat intézkedik arról is, hogy a közalkalmazottak fizetésemelésének kérdését 1954-re halasszák, továbbá megfosztja az állami alkalmazottakat sztrájkjoguktól. Különösen nagy a forrongás — jelenti az MTI római tudósítója — a vasutasok között, akik már két ízben is országos sztrájkot rendeztek béremelési követelésük kivívására. A vasutasok most elhatározták, hogy vasárnap, február elsején az egész országban 12 órás sztrájkot tartanak. Ezt a sztrájkot valamennyi szakszervezet támogatja. Érdekes cikk jelent meg az Economist-ban Japán helyzetéről. Az angol folyóirat rámutat arra, hogy Japán gazdasági élete nyomorúságos állapotban van és ha a koreai háború váratlanul véget érne, Japán válságos helyzetben lévő gazdasága összeomlana. A panmindzsoni tárgyalások egyik megtévesztő szakaszában egy tokiói lap egyik cikke -»Béke fenyeget Koreában« címmel jelent meg. Az Economist cikke azzal fejeződik be, hogy Josida miniszterelnök az idei évben, amely a régi Japán naptár szerint a Kígyó Éve és amelyet a buddhisták jó esztendőnek szoktak tartani, baljóslatú jelek mellett állítja össze Japán remilitarizálásának költségvetését. A Csehszlovák Állami Statisztikai Hivatal jelentése az 1952. évi terv teljesítéséről A Csehszlovák Távirati Iroda közli a Csehszlovák Állami Statisztikai Hivatal jelentését az 1952. évi terv teljesítéséről. A jelentés szerint a csehszlovák ipar 1952-ben globálisan, 98,5 százalékra teljesítette tervét. 1952-ben a legfontosabb ipari termékek termelése az előző évhez viszonyítva jelentősen növekedett, így a kőszéné 10, a barnaszéné 10, a kőolajé 52, a kokszé 10, a villamosenergiáé 13 százalékkal. Az ipari termelés 1952-ben majdnem kétszerese volt a háború előttinek. A Szovjetunió nagy technikai segítségével olyan gépek gyártása is megkezdődött, amelyeket eddig Csehszlovákiában nem gyártottak. A mezőgazdaságban jelentősen növekedett a szocialista szektor, nagy sikereket értek el a növénytermesztés és az állattenyésztés terén. Ugyancsak nőtt a gabonaneműek, a burgonya és az ipari növények ■ terméshozama. A búza terméshozama 1951-hez viszonyítva 5,1 százalékkal emelkedett. 1952-ben növelték a termelési kapacitást, átadtak rendeltetésének négy vízierőművet, három nagyolvasztót, hat Martin-kemencét, három kokszolókemencét és egész sor élelmiszeripari vállalatot. Tovább fejlődött az állami és szövetkezeti kereskedelem, folytatódott a Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal való gazdasági együttműködés kiszélesítése és erősítése. ,Ki a kormányból Boutemyvel, a hazafiak gyilkosával !„ A l’Humanité beszámol arról, milyen hatalmas felháborodást keltett egész Franciaországban az a tény, hogy Boutemyt miniszterré nevezték ki. Az ország minden részében tiltakozások hangzanak el. A francia dolgozók botránynak minősítiik Boutemy kinevezését. Ademokratikus szervezetek követelik Vincent Auriol elnöktől és René Mayer miniszterelnöktől, hogy semmisítse meg Boutemy kinevezését. A demokratikus szervezetek képviselői felhívást intéztek az ellenállási mozgalomban részt vett parlamenti képviselőkhöz és felszólították őket, hogy támogassák a francia nép akcióját Boutemy ellen. A felhívás így végződik: »Ki a kormányból Boutemyvel, a hazafiak gyilkosával!* Duilea megkezdte tárgyalásait Rómában Az MTI közli Rómából: Az AFP jelentése szerint John Foster Dulles amerikai külügyminiszter Rómában megbeszélést folytatott De Gasperi olasz miniszterelnökkel. E megbeszélést követően Dulles Stassennal együtt egy ülésen vett részt, amelyen megjelent Pacciardi olasz hadügyminiszter, Pella költségvetési miniszter, Campilli ipar- és kereskedelemügyi miniszter, La Masja külkereskedelemügyi miniszter, valamint az olasz kormánykörök más képviselői. Hallstein és Eden londoni megbeszélései Berlinből jelenti az MTI. Hallstein nyugatnémet külügyi államtitkár londoni látogatása után szombaton visszautazott Bonnba — jelenti a DPA nyugatnémet hírügynökség. Hallstein Londonban Eden ,angol külügyminiszterrel folytatott megbeszélést, amelyért, a DPA jelentése szerint,valamennyi időszerű kérdés szóba kerülne, így a többi között azeurópai védelmi közösség* terve is. Londonban befejeződött a „középafrikai federáció"* kérdéséről tárgyaló értekezlet Londonból jelenti a TASZSZ, hogy január 29-én Londonban, befejeződött a „középafrikai federáció« megteremtéséről folyó értekezlet. Az érdekelt területek lakossága erélyesen tiltakozik Anglia közép afrikai imperialista tervei ellen. A föderáció megteremtésének célja egyrészről az, hogy az amerikai tőke behatolásával szemben megszilárdítsák Anglia afrikai pozícióját, másrészről, hogy fokozzák a néger lakosság kizsákmányo lását. Nem tették ugyan közzé ixi értekezlet határozatait, de a tervezett federáció jellegéről ékes* szólóan tanúskodik Huggins délrhodéziai miniszterelnöknek a londoni sajtóértekezleten tett? kijelentése, amely szerint a fe~* deráció kérdéséről való »népi szavazásban 1 2 millió délihon déziai néger közül csak 400 ember vesz részt. A klerikális reakció mesterkedései az osztrák választások előtt Bécsből jelenti az MTI. Az osztrák katolikus klérus — mint ismeretes — püspöki pásztorlevélben szólította fel Ausztria népét, hogy szavazzon a ókeresztény világnézetet valló pártja — ami alatt a nagytőkés klérus reakciós szerve, a Néppárt értendő. Mivel a Néppárt befolyása a koalíciós kormány katasztrófapolitikája következtében fokról fokra csökken, elérkezettnek látták az időt arra, hogy a választások tüzébe a másik vasat is belehelyezzék. Az osztrák belügyminisztériumban most »keresztényszocialista párt és pártonkívüli személyiségek« néven új választási szövetség jelentkezett, amely szintén a klérus szerve. Rohracher érsek a háborús bűnösöket, a volt náci vezéreket akarja megnyerni a Néppárt számára, Gráf belügyi államtitkárral és Klaus tartományi főnökkel folytatott megbeszélése során ismét felvetette az elítélt háborús bűnösöknek nyújtandó amnesztia kérdését. Rohracher érsek ugyanis méltatlannak tartja, hogy háborús bűnösök még ma is lakat alatt vannak. A Néppárt vezérei csatlakoztak az érsek javaslatához. Mint a hivatalos közlemény írja: »Tárgyilagosan felül kell vizsgálni* a háborús bűnösök ügyeit — magyarul: a kaput még szélesebbre kell tárni a fasiszták előtt. A sikertelen koreai „mintatámadást* kérdésével foglalkozik az amerikai kongresszus Az MTI jelenti: Egyre nagyobb hullámokat ver az Egyesült Államokban az úgynevezett ENSZ-csapatok sikertelen koreai »mintatámadásának« ügye. A dolog nemcsak azért kínos az amerikai uralkodó körök számára, mert ezt a vereségüket