Magyar Nemzet, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-02 / 127. szám

A Béke Világtanács és a kultúra védelme A Béke Világtanács június közepén tartandó budapesti ülésszakának napirendjén nem­csak a koreai kérdés, a né­met kérdés, a nagy­hatalmak­­ békeegyezményének ügye, hanem a népek közötti gazdasági és kulturális kapcso­latok kiszélesítésének problé­mája is szerepel. Joliot-Curie professzor, a Béke Világtanács elnöke, akit a buda­pesti ülésszak alkalmából kö­rünkben köszönthetünk, a Népek Békekongresszusán — a nem­zetközi feszültség enyhítésének és a béke biztosításának mód­jait vizsgálva — a következő­ket mondotta: »A kulturális cse­re, a kultúra kölcsönös megis­merése és minden rés azokon a korlátozásokon, amelyek a tudományos és művészeti tevé­kenységet akadályozzák, hozzá­járulás a béke fenntartásához és az emberek közötti megértés­hez. A Béke Világtanács mindig arra törekedett, hogy a nemzet­közi feszültség enyhítésének e kedvező feltételeit előmozdítsa...« A Béke Világtanács — a nem­zeti kultúrák magasabbrendű egységének biztosítására — már évek előtt felhívta a különböző földrészek országainak nemzeti békebizottságait, hogy szervez­zék meg a népei-, minél széle­­sebb körű kulturális csereakcióit. A Béke Világtanács, hogy tá­mogatást nyújtson a kultúrcse­­réhez, 1951 elején felállította a Nemzetközi Kultúrcsere Bizott­ságot, amelynek feladatává tette a nemzeti békebizottságok meg­felelő tájékoztatását és a kul­turális megmozdulások koordi­nálását .A kulturális csere — olvassuk a Béke Világtanács két esztendővel ezelőtti határozatá­ban — csak akkor válhat gyü­mölcsözővé a kultúra és a béke számára, ha a kölcsönösség alapján valósul meg Ez azon­ban csak akkor lehetséges, ha a kapcsolatok felvételét úgy ké­szítik elő­, hogy az valóban fel­keltse a nyilvánosság széles ré­tegeinek érdeklődését, illetve kiterjedjen a kulturális tevé­kenység tágabb területére.­ A Béke Világtanács egy má­sik határozata, arról szólt, hogy olyan nemzetközi értekezleteket és összejöveteleket kell szer­vezni, amelyek során az egyes, országok kulturális képviselői szakmai kérdésekben közel ke­rülhetnek egymáshoz. Szükség van az orvosok, tudósok, írók, festőik, építészek, várostervezők, muzsikusok, filmművészek, ta­nárok és tanítók értekezleteinek és összejöveteleinek megrende­zésére.­­ Erről a kérdésről is beszélt­­Joliot-Curie professzor a Népek Békekongresszusán, amikor a következőket mondotta: »A tu­domány kétségtelenül az emberi kultúrának az a területe, amely a legmegragadóbb példát nyújtja arra, hogy milyen sokat nyerhet az emberiség, ha az­ em­berek szabadon cserélhetik fel elgondolásaikat. Nincs olyan felfedezés, amelyre egy helyen jöttek volna rá, anélkül, hogy ne használták volna fel e felfe­dezés megvalósításához a világ különböző helyein folytatott ku­tatások eredményeit. E kutatási eredmények ismerete nélkül ezek a felfedezések nem jöhet­tek volna létr­e. A tudomány ha­ladása — és ennek következté­ben a civilizáció haladása — megköveteli a tudományos érte­sülések­ szabad közlését. És ez nem csupán a szakembereket érdekli, hanem a legnagyobb mértékben érdekl a nagyközön­séget is.« A villamosság felfedezése és a penicillin feltalálása, a békés célokra szolgáló atomkutatás és a rákbetegség elleni küzde­lem, a régészeti feltárások he­lyes értékelése és a néprajzi vizsgálatok megfelelő alkalma­zása, az új gépeik megszerkesz­tése és az irodalmi alkotások tu­dományosan megalapozott ka­tikája, mind-mind szükségessé tette és teszi a tudományos cse­rét. Ennek a tudományos cseré­nek a jegyében tanácskoztak a múlt héten Bécsben a világ legkitűnőbb orvosai, hogy együttesen­­indítsanak küzdel­met az egészségügy fejlődését megakadályozó tényezők elhá­rításáért és az emberiség egész­ségvédelmének megjavításáért. A bécsi Nemzetközi Orvoskon­gresszuson öt világrész orvosai cserélték ki tapasztalataikat. A Béke Világtanácsnak a kul­­túrcserére vonatkozó határozata indította el azt a mozgalmat is, amelyet a világ haladó írói kezdtek a békéért küzdő írók vi­lágkongresszusának előkészíté­sére. Az első ilyen irányú lépé­sek a Népek b­ékekongresszusa idején történtek, amikor a Bécs­ben tartózkodó írók eszmecse­­rére jöttek össze. Bizonyos, hogy a Béke Világtanács budapesti ülésszakán közreműködő írók újabb megbeszélései tovább vi­szik a megvalósulás felé a bé­kéért küzdő idők világkongresz­­szusának gondolatát. A Béke Világtanács már ré­gebben felszólította a nemzeti békebizottságokat, hogy­­ a kulturális csere szellemében — rendezzenek népművészeti ki­állításokat, újjáépítési doku­mentációs kiállításokat, gyer­mekkönyv- és gyerm­ekrajz­­kiállításokat, továbbá fordítsa­nak gondot a bibliográfiai, iroodalmi és tudományos kiad­ványok nagyarányú cseréjére. A Béke Világtanács egyik nagy horderejű kulturális hatá­rozata arra vonatkozott, hogy a béke hívei világszerte emlékez­zenek meg a kultúra nemzet­közi jelentőségű évfordulóiról. E Ezek a megmozdulások lehető­séget teremtenek az Országos Békebizottságok számára — állapította meg a Béke Világ­tanács 1961-es bécsi ülésszaka —, hogy fokozzák az érdeklő­dést a kulturális tényezők,­ va­lamint a lakosság legszélesebb rétegei körében a kultúra fej­lődése, az egész emberiség közkincse iránt.* E határozati alapján 1952-ben a világ, béke­harcosai megemlékeztek Victor Hugó születésének 150. évfor­dulójáról, Leonardo da Vinci születésének 500. évfordulójá­ról, Gogol halálának 100. év­fordulójáról és Avicennus halá­lának 1000. évfordulójáról. Eb­ben az esztendőben a nemzet­közi békemozgalom felelevení­tette Rabelais szellemét és most Kopernikusz emlékének készül áldozni. Azok az ünnepségek, amelye­ken a békeszerető és kultúra­becsülő emberek Victor Hugó, Leonardo da Vinci, Gogol, Avicenna és Rabelais emléke előtt tisztelegtek, a nemzeti kultúrákat egybefoglaló, oszt­hatatlan világkultúra híveinek hatalmas demonstrációi és az egész világot átfogó békemoz­galom messzire kiható esemé­nyei voltak. Ország-világ meg­győződhetett arról, hogy — hiába mesterkednek a háborús uszítók, hiába terjesztik hazug­ságaikat a modern barbárok — a népek megbecsülik egymás szellemi értékeit és a népeket nem lehet az igazi értékek te­kintetében megtéveszteni. A­­nyugati felsőbbrendűség­ me­séjével elárasztott nyugati köz­vélemény — mint Hja Erenburg mondta — a világjelentőségű kulturális évfordulók alkalmá­ból rendezett ünnepségeken a­z eddiginél is jobban felismerte, hogy a kulturális életben »Nyu­­gatot és Keletet játszani«: szel­lemi sötétség, a műveletlenség kultusza, a gondolat alárende­lése a csendőröknek és politi­kai vámőröknek. Az olasz re­neszánsz nyomait ott találjuk a legszebb régi moszkvai palo­ták díszítésén és az orosz kri­tikai realizmus regényeinek ha­tása kitörölhetetlen az angol, vagy a francia irodalom törté­netéből. A Szovjetunióban és a népi de­mokratikus országokban — ahol a békemozgalom valóban népi mozgalommá szélesedett és a népek akaratát kifejező hivata­los kultúrpolitika is alátámaszt­ja a békemozgalmat — a töme­gek és a kormányok örömmel köszöntik a Béke Világtanács­­nak a kulturális cserére és a kultúra védelmére vonatkozó útmutatásait Míg a mai Egye­sült Államokban indexre helye­zik Mark Twain-t és a mai Franciaországban a kormány nem hajlandó támogatást adni Voltaire kiadatlan írásainak megjelentetésére, a Szovjetunió­ban és a népi demokratikus or­szágokban — a kultúrcsere je­gyében — kiadják a haladó amerikai és nyugateurópai iro­dalom régi és új értékeit. A Szovjetunióban Victor Hugó, Balzac, Flaubert, Anatole Francé, Zola, Maupassant és Barbusse regényei több példány­ban kelnek el, mint Franciaor­szágban. Magyarországon — az orosz klasszikusok és a szocia­lista-realista szovjet művek ol­dalán — második házára talál­tak Dickens, Fielding, Balzac, Cervantes, Goethe, Heine köny­vei. A béketábor országaiban, ahol a kultúra védelmének és a­ kul­turális cserének a gondolata egybekapcsolódik a béke gondo­latával, a békeharcos értelmiség aktív szerepet játszik a béke­mozgalom kiszélesítésében. Ma­gyarországon az értelmiség szé­les rétegei nagy szeretettel kö­szöntik a Béke Világtanács bu­dapesti ülésszakára érkező vi­lághírű külföldi írókat, művé­szeket és tudósokat, akiket a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Írók Szövetsége, a Magyar Képzőművészek Szövet­sége és a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetsége külön ülése­ken, összejöveteleken, baráti megbeszéléseken fog üdvözölni. A kultúrcsere jegyében a ma­gyar értelmiség képviselőinek a Béke Világtanács budapesti ülésszaka idején alkalmuk lesz szorosabbra fonniuk szellemi kapcsolataikat a külföldi értel­miséggel. A Béke Világtanács budapesti tanácskozásai és az itteni kul­turális találkozók fokozzák majd a világ értelmiségének küzdel­mét az öregek és fiatalok, férj­­fiak és nők életének megmenté­séért, a könyvek és képek, a kutatóintézetek és kultúrházak, a múzeumok és templomok meg­óvásáért, a szép emlékek meg­őrzéséért, az álmok, vágyak és tervek diadaláért. Sós Endre A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának nyilatkozata a szovjet kormány határozatáról Adenaner tiltakozása a négyhatalmi értekezlet összehívása ellen Csütörtökre halasztották a panmindzsoni fegyverszüneti tárgyalások folytatását A külpolitikai helyzet június 1-én, hétfőn kellett volna összeülniük Panmindzson­­ban a két fél fegyverszüneti küldöttségeinek. Ez az ülés elmaradt. A koreai-kínai fegyverszüneti küldöttség május 31-én az Új Kína útján közhírré tette, hogy Nam Ir tábornok, a koreai-kínai fegy­verszüneti küldöttség vezetője — a küldöttség rangidős összekötő­tisztjén keresztül — javasolta a másik félnek: további három na­pig szüneteltessék a teljes fegyverszüneti küldöttségek illéseit és a következő ülésre június 4-én, csütörtökön délelőtt 11 órakor ke­rüljön sor. A másik fél hozzájárult a javaslathoz. A világ béke­­szerető közvéleménye nagy érdeklődéssel tekint a panmindzsoni tárgyalások e legközelebbi ülése elé. A béke hívei mindenütt megértették: a Szovjetunió Miniszter­­tanácsa Németországgal kapcsolatos legutóbbi határozatának vi­lágpolitikai jelentőségét a béke szempontjából. A Német Demokra­tikus Köztársaság Minisztertanácsa rendkívüli ülésen foglalko­zott ezzel a határozattal és megállapította, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsának a németországi Szovjet Ellenőrző Bizottság feloszlatásáról szóló határozata és a szovjet főbiztosi hivatal fel­állítása fontos hozzájárulás a német kérdés békés megoldásához és Európa békéjének megszilárdításához. A Neues Deutschland, Németország Szocialista Egységpárt­jának központi lapja, a többi között ezeket írja: »A Szovjetunió Minisztertanácsának határozatával, amely a német nép és a szov­jet nép közötti barátság elmélyítését szolgálja, új fejezet kezdődne a Németország egységéért és függetlenségéért folyó küzdelem­ben... A határozat újabb bizonyítékot nyújt a német népnek arra, hogy a Szovjetunió kormánya híven őrzi Sztálin nagy hagyatékát és a győzelem távlatát tárja fel a német hazafiak küzdelme előtt. Ez a határozat azt a szent kötelességet rója a német népre, hogy sorait még szorosabbra zárja, még áldozatosabban, még kitar­tóbban, még szervezettebben és fegyelmezettebben harcoljon az imperialista háborús gyújtogatók ellen, Európa békéjének bizto­sításáért és a német nemzeti egység kivívásáért.* A Freies Volk, Németország Kommunista Pártjának központi lapja, megállapít­ja: »A Szovjetunió Minisztertanácsának határozata alapján Szem­­jonov nagykövet (a németországi szovjet főbiztos) feladata az lesz, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban ellenőrizze azoknak a kötelezettségeknek teljesítését, amelyek a potsdami egyezményből, a nagyhatalmaik Németországra vonatkozó egyet­len nemzetközi megállapodásából adódnak.­ A lap kifejti: Szem­­jonov nagykövetnek az lesz a feladata, hogy mindent megtegyen az egységes, békeszeretű, demokratikus és független Németország­nak a potsdami egyezményben szavatolt helyreállítása érdekében. E feladat fontosságát hangsúlyozza az a tény is, hogy — a Szov­jetunió Minisztertanácsának határozata szerint — a szovjet fő­biztos fenntartja a kapcsolatot a három nyugati hatalom meg­ Szálló hatóságainak képviselőivel azokra az össznémzteljellegű kér­désekre vonatkozóan, amelyek a négy nagyhatalom egyezményé­ből adódnak. A potsdami szerződés megvalósításával el lehet érni Németország békés­ fejlődését, egységének helyreállítását, a békeszerződés megkötését és az összes megszálló csapatok kivo­nását. A Freies Volk cikke azzal végződik, hogy a Szovjetunió németországi főbiztosságának felállítása a német nép széles réte­geiben nagy örömet keltett. Ugyanakkor a német nép bonni és washingtoni ellenségei körében erős megrázkódtatást okozott.­­Ezért nem foglalt még eddig állást — írja a lap — Szemjonov kinevezésével kapcsolatban sem Adenauer, sem Eisenhower. Hall­gatásukkal leplezik le magukat. Annál hangosabb azonban a nép szava.* Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártján­ak főtitkára, a­ Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhe­lyettese vasárnap Drezda főterén, ahol 50.000 ember előtt elhe­lyezte az amerikai-angol légierők által 1945-ben teljesen elpusz­tított belváros szocialista újjáépítésének alapkövét, rámutatott a Szovjetunió békekezdeményezéseinek történelmi jelentőségére. Hangsúlyozta, hogy a németországi Szovjet Ellenőrző Bizottság feloszlatása és a szovjet főbiztosság­ létesítése a szovjet kormány újabb fontos hozzájárulása a német kérdés békés megoldásához. Alább részletesen ismertetjük Adenauer legújabb gyaláza­tos lépését, amely a négyhatalmi értekezlet összehívása és a né­met kérdés békés rendezése ellen irányul. A DMP jelentése sze­rint: Adenauer óvást emelt az Egyesült Államok kormányánál az ellen, hogy a bonni és párizsi szerződések életbelépése előtt négy­hatalmi értekezletet tartsanak Németország kérdésében. Adenauer ugyanúgy ellensége a német népnek, mint Li Szín Alán a koreai népnek. A The New Statesm­an and Nah­on Ade­­nauert »Európa Li Szín Man-jának« nevezi. A cikk így végződik: »Ha Adenauernek lehetővé teszik, hogy meghiúsítsa a négyhatalmi ér­­tekezletet és a német probléma békés megoldását, Európa még nagyobb és még szörnyűbb Koreává válhat. A Reuter-iroda jelentése szerint­­ Pierre Mendes-France, az új francia dezignált miniszterelnök, szerdán mutatkozik be a nem­zetgyűlésen és kér felhatalmazást az új kormány megalakításául. A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának nyilatkozata Berlinből jelenti az ADN- A Német Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsa május 30-án rendkívüli ülést tartott, amelyen Grotewohl miniszter­elnök javaslatára nyilatkozatot, fogadtak el. A nyilatkozat meg­állapítja, hogy a szovjet kor­mánynak a németországi Szov­jet Ellenőrző Bizottság felesz- látásáról szóló határozata messzemenően megfelel a né­met nép érdekeinek. »A Német Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsa — hangzik a nyilatkozat — a köz­társaság lakosságának és minden német hazafinak nevé­ben szól, amikor megállap­íja, hogy a németországi Szovjet Ellenőrző Bizottság a potsdami egyezmény szellemében nagy segítséget nyújtott a német népnek békés újjáépítési mun­kájában. A szovjet kormány békepolitikája, amely kifejezés­re jutott a németországi Szov­jet Ellenőrző Bizottság mun­kájában, népeink barátságának kifejlődésére és elmélyülésére vezetett. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége fő­biztosi hivatalának megterem­tése Németországban, Berlin­nel, a német fővárossal, mint a főbiztosság székhelyével, an­nak a békés és baráti politiká­nak következetes folytatását je­lenti, amelyet a Szovjetunió Németország irányában követ. Ez a­ politika, a potsdami hatá­rozatok értelmében, állandóan a független, demokratikus, békeszerető és egységes német állam megteremtésére irányul A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége Miniszter­tanácsának határozata további fontos lépést jelent előre az egység és a béke felé vezető úton, amelyen a német nép el­szánt akarással halad.­ A nyilatkozat megállapítja, hogy a főbiztos megbízatása egyenes folytatása a Szovjetunió Németország irányában, követett békepolitikájának. Ez a Né­metországgal megkötendő béke­szerződés alapelveinek szovjet tervében is kifejeződött, amely lehetővé teszi az egységes és demokratikus Németország­­bé­kés fejlődését és valamennyi megszálló csapatnak a béke­­szerződés megkötésétől számí­tott egy éven belüli kivonását tervezi. A nyilatkozat hangsúlyozza: a nyugati hatalmak bonni főbiz­tosainak tevékenysége arra irár­nyul, hogy még jobban elmé­lyítse Németország széttagoltsá­gát és hogy Nyugat-Német­­országra rákényszerítsék a bonni és párizsi szerződéseket. Ez a politika megakadályozza a békeszerződést és Nyugat-Né­­metországban bizonytal­an ideig fenn akarja tartani az idegen katonai uralmat. A nyilatkozat leszögezi, hogy ez a politika, mely a fasizmus megerősödésé­­hez vezet és alkalmas arra, hogy Nyugat-Németországot a­ revanséhes német militarizmus tűzfészkévé változtassa, éppen­­úgy ellentmond a német nép, mint más népek érdekeinek. Majd a következőket szögezi le a nyilatkozat: »A Német De­mokratikus Köztársaság Minisz­tertanácsa politikája alapelve­ként elismeri a potsdami egyez­ményben szabályozott kötele­zettségeket és igényeket. A mi­nisztertanács és a Német De­mokratikus Köztársaság népi kamarája ebben az értelemben javaslatokat tett a hazánk ke­leti és nyugati részén élő né­metek közötti megértésre, Né­metország egységének helyreál­lítása és a békeszerződés meg­kötése céljából. Ezek a javas­latok a német nép körében nagy visszhangra találtak, minthogy minden békeszerető férfi és nő akaratát juttatták kifejezésre.* A Német Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsa — állapítja meg végül a nyilatko­zat — a határozatban a szov­jet nép bizalmának újabb bizo­nyítékát látja és fontos hozzá­járulást a német kérdés békés megoldásához, Európa békéjé­nek megszilárdításához. A hatá­rozatból bátorságot merítenek az egységes, demokratikus és békeszerető Németországért küzdő hazafias erők. A nyilat­kozat felhív minden igaz német hazafit: emelje magasra és vi­gye győzelemre a nemzeti füg­getlenség zászlaját." A németországi szovjet főbiztosságról szóló határozat visszhangja Németországban Berlinből jelenti az MTI. A Szovjetunió Minisztertanácsá­nak a Németországi Szovjet El­lenőrző Bizottság feloszlatására és a németországi szovjet fő­biztossá­g létesítésére vonatkozó határozatai mind a Német De­mokratikus Köztársaságban, mind Nyugat.Németországban igen erős visszhangot keltett. Valamennyi német la­p vezető helyen*.ismertette a szovjet kor­mány nagy jelentőségű határo­zatát. A német közélet ismert s­zem­­él­y­is­ége­i hangsúlyozzák, hogy a határozat a­ Szovjetunió kormányának a német demokra­tikus erők és a Német Demokra­tikus Köztársaság iránti bizal­máról tanúskodik. Friedrich tanár, a Német Béketanács elnöke kijelentette: " A szovjet kormány határo­zatában a Pravda május 24-i cikkében leszögezett politikai elvek következetes megva­lás­á­­gát látom. Amíg Bonn továbbra is a háborús szerződések és N­­­­m­e­tors­z­á­g s­zét­sza­kí­to­t­tsá­gá­­­nak útját járja, a Szovjetunó Minisztertanácsa mostani hatá­rozatával újra azt a szándékát fejezi ki, hogy tárgyalásokat kezd. a német egység helyreállí­tása és a­ Németországg­al kö­tendő békeszerződés érdekében. Friedrich tanár a továbbiak­ban rámutatt arra, hogy a szov­jet kormány határozatának ha­tása alatt tovább fog erősödni a német békemozgalom. — A Béke Világta­nács kü­szöbönálló budapesti ülésszaká­nak előkészítésén — mondotta — még nagyobb gonddal fogunk munkálkodni, hogy Németor­szágnak méltó képviselete le­gyen a népek fórumán és a bu­dapesti tanácskozások is érez­hetően előmozdítsák a német kérdés békés és igazságos ren­dezését. Heinz Willmann, a Német Béketanács főtitkára a követke­zőket szögezte le:­­ A Szovjetunió Miniszter­tanácsának határozata ismét bebizonyította, hogy a Szovjet­unió a német nép teljes függet­lenségének biztosítására törek­szik és ezért mindent megtesz a német kérdéssel foglalkozó négyhatalmi értekezlet gyors összehívásai érdekében. A Szov­jetunió lehetővé teszi, hogy a német nép Bonn és Washington minden zavaró kísérletezés gán­­csoskodása ellenére kivívja ha­zánk újraegyesítését és biztosít­sa Németország békéjét.

Next