Magyar Nemzet, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-01 / 152. szám

- Mflljw. mmá A reménység útja »A reményre olyan szüksége »A bizonyosságok összeróm­a­ van az embernek, mint a love- nak« című cikkében bevallja, gőre, ha nem gondol többé , hogy a nyugat nagyszabású tel­­jövőre, nem ábrándozik, akkor veinek megvalósítása elakadt, már nem is él; öntudata fel- ilyen például az európai had­­bomlik, cselekedetei gépiessé sereg terve, amely egy évvel az válnak, elveszti azt a jogot, hogy embernek nevezzék.« — Hja Erenburg írta ezeket a szavakat közel három eszten­deje. Azóta, amint ugyancsak ő állapította meg a Béke Világ­tanács budapesti ülésszakán, »nagy utat tettünk meg, nagy dolgokat vittünk véghez”... A nemzetközi békemozgalom az emberiség jövőjéért harcol. A Budapesti Felhívás első monda­ta: »Nagy reménység született« — azt jelenti, hogy a jövőért folytatott küzdelemben minden becsületes ember győzelmet ara­tott. A Béke Világtanács buda­pesti ülésszaka egy igen lénye­ges kérdésben választ adott sokszázmillió embernek. A béke­mozgalom kezdeteikor, a stock­holmi vagy berlini felhívás megfogalmazásakor, a népek békekongresszusa határozatai­nak nyilvánosságra hozásakor nem kevesen voltak olyanok, akik azt mondották: a nemzet­közi békemozgalom álláspontja a különböző kérdésekben két­ségkívül helyes. Kérdéses azon­ban, hogy olyan politikát hir­det-e a békemozgalom, amely sikerre vezet. A Béke Világ­tanács budapesti ülésszaka ép­pen azt bizonyította be minden becsületes embernek, hogy a m­i politikánk, az emberiség jö­vőjéért,­­ a Denvert harcoló poli­tika nemcsak azért helyes, mert a legmagasztosabb eszme vé­delméért küzd, nemcsak azért jó, mert céljaiban és szándé­kaiban igaz és becsületes, ha­nem azért is, mert eredményes. Budapesten hetven ország kétszázkilencvenhat küldötte immár nemcsak feladatokat szabott meg, nemcsak harci cé­lokat tűzött a békemozgalom hívei elé, hanem konkrét, kéz­zelfogható eredményekről szá­molt be, összegezte az eddig elért sikereket is. A népek ha­tározott követelésére Koreában megegyezés jött létre a sebe­sült és beteg hadifoglyok ki­cserélésének kérdésében, és a Szovjetunió, valamint a Kínai Népköztársaság békelépéseinek eredményeként aláírásra kész állapotba került a fegyverszü­neti egyezmény. Nyugat-Euró­­pa békeharcosainak küzdelme olyan helyzetet teremtett, amelyben az Európa amerikani­zálását célzó tervek — az európai hadsereg terve, a Mon­­tan Unió, az Európa Tanács — kátyúba jutottak és maga az atlanti szervezet is a visz­­szafejlődés letagadhatatlan je­leit mutatja. A világközvélemény határo­zott követelése eredményeket ért el abban a kérdésben is, amelyet pedig a legkevésbbé megvalósíthatónak, a legkevésb­bé reálisnak minősítettek so­káig­ nyugaton a becsületes emberek, a nagyhatalmak tár­gyalásának kérdésében. A bu­dapesti ülésszak megállapította, hogy a tárgyalások gondolata ma már az emberiség többsé­gének követelése lett. Ha az utóbbi napok nyugatról ideér­kezett újságjait megnézzük, ki­tűnik, hogy e polgári lapok többsége a nagyhatalmi tárgya­lásokat elkerülhetetlennek tart­ja.­­Akárhogyan is áll a hely­zet, a dolgok úgy látszanak alakulni, hogy a négyhatalmi értekezlet megtartása valóság­gal elkerülhetetlenné válik .. . — írta nemrégiben a bázeli NationalZeitung. A Le Monde erre vonatkozó szerződés alá­írása után még mindig a dosz­­sziéban alszik­. A lap hangsú­lyozza, hogy e problémákkal szemben ma mindjobban testet ölt a négyhatalmi értekezlet terve és egyedül azok kapasz­kodnak még a tegnap »bizo­­nyosságaiba«, akiknek ezenkí­vül nincs más reményük: Adenauer, Li Szín Man és Csang Kuj-sek. A New States­­man and Nah­on a fennálló pro­blémák megoldásául ugyan­csak a nagyhatalmak tanácsko­zását tartja az egyetlen helyes útnak és ezzel kapcsolatban konkrét javaslatokat is felvet. Megemlíti, hogy Angliának a hidegháború enyhítésére kelle­ne törekednie, ez azonban »túl­­ságosan szerény« követelés. Ezen túlmenően el kell törölni a Kínával való kereskedelmet korlátozó intézkedéseket, meg kell semmisíteni az ENSZ-nek azt a határozatát, amely Kínát agresszornak bélyegezte és az angol kormánynak határozott lépéseket kellette tennie, hogy általában helyreállítsa a kelet­nyugat közti kereskedelmet. Mi­­chael Foot angol munkáspárti képviselő a Daily Heraldban már azt írja, hogy nem az a kérdés: tárgyal­junk-e, hanem hogy elérkezett-e az idő a tár­gyalásokra? Az angol képviselő i gén...*,n .n.ap­o­al , n .r. vetett kérdésre. Az angol köz­vélemény hangulatára egyéb­ként jellemző, hogy a nyolc­­százezer tagot számláló általá­nos szakmák szakszervezetének konferenciája, valamint az épí­tőipari munkások szakszervezeté­nek konferenciája egyaránt kö­vetelte a nagyhatalmak vezetői­nek tanácskozását. Ugyanakkor egy pillanatra sem lehet megfeledkezni arról, hogy azok a jelentős hatalom­mal és befolyással bíró csopor­tok, amelyeknek nem érdeke a hidegháború megszüntetése, a nemzetközi feszültség csökken­tése, elkeseredetten küzdenek a nagyhatalmak tárgyalásának terve ellen. Ezeknek a csopor­toknak a legutóbbi provokációi Koreában és Berlinben intő fi­gyelmeztetésül szolgálnak a béke minden híve számára. Ezek a provokációk azt mutat­ják, hogy a béke ellenségei, aki­ket sikerült bizonyos visszavo­nulásra kényszeríteni, újabb összeesküvést szőnek. Az eddig elért eredményeket tehát csak akkor lehet megszilárdítani, ha a harcot határozottan és meg­alkuvás nélkül folytatjuk to­vább, ha éberségünk egy pilla­natra nem csökken. A Budapesti Felhívás a re­ménység születéséről beszél. Amíg a reménység valósággá válik, még hosszú az út. Ahhoz, hogy ezt az utat sikeresen meg­járhassuk, a békemozgalom je­lentékeny kiszélesítése szüksé­ges, s minden olyan személy és szervezet bekapcsolása a békeküzdelembe, aki és amely felismerte a nagyhatalmak kö­zötti tárgyalások szükségessé­gét és hajlandó harcolni a kö­vetelés valóraváltásáért. A jö­vőért küzdeni, a reménység valóraváltásáért küzdeni min­dennapi harcot jelent. Rajtunk áll, minden becsületes emberen, hogy a Budapesti Felhívás re­ménységet sugárzó szavai a­ nemzetközi politika tényeivé, a jövő valóságává váljanak. Bierut beszéde a tárgyalások jelentőségéről a mai nemzetközi helyzetben Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Franciaország külügyminiszterei értekezletet tartanak Washingtonban A külpolitikai helyzet A Reuter szöuli jelentése szerint Walter Robertson, Eisen­ Hower elnök különmegbízottja kedden folytatta tárgyalásait Li Szín Mannnal. Az Egyesült Államok elnöke különmegbízottjának Li Szín Mannal folytatott hosszas tárgyalásaiból egyre inkább azt a benyomást szerzi a nemzetközi közvélemény, az amerikai veze­tőknek, nem az a gondjuk, hogy, eltávolítsák a fegyverszünet út­jába gördített akadályokat, hane­m hogy megmentsék Li Szín Mán tarthatatlanná vált pozícióját. Az amerikai közvélemény is egye türelmetlenebbül figyeli ezeket ,­ mesterkedéseket s a sajtó egy része erélyes rendszabályokat követel Li Szin Mannal szemben. A Washington Star hangsúlyozza: az Egyesült Államoknak "erő­­szakkal el kell fogadtatniuk a délkoreaiakkal a fegyverszünet fel­tételei, még akkor is, ha ez :Li Szin Man elnök eltávolítását jelenti*. A Chicago Sun Li Szul Mant »a béke ügye nemzetközi árulójának* nevezi. A Christian Science Monitor megállapítja: "Lehetséges, hogy nem éppen barátságos dolog, de feltétlenül reális felismerni: Li Szin Mán sohasem volt népszerű az ázsiaiak között. Joggal, vagy jogtalan, de reakciós hajlamai és erősza­kos módszerei — hasonlóan Cm­ig Kai-sekhez — hitelét vesztett régi rend jelképévé tették Li Szin Man­t az ázsiaiak milliói előtt.­ A lap végül leszögezi: az ázsiaiak többsége távol áll attól, hogy Li Szín Alán mellett sorakozzék fel és­­erőteljes lépéseket köve­tel a fegyverszünet, megvalósítása érdekében*. Az amerikai lap­nak ez a megállapítása azért jelentős, mert az amerikai vezető körök azzal érvelnek a közvélemény felé, hogyha Li Szia Man­ ellen erélyes rendszabályokat rákalmaznának. *ez igen rossz be­nyomást keltene az ázsiai népek között*. Holott valójában éppen az ázsiai népek előtt kevés olyan gyűlöletes ügynöke van az­ amerikai hódító politikának, mint a szöuli zsarnok. De már az oly soká félrevezetett amerikai közvéleményt sem lehet tovább meg­téveszteni. A koreai fegyverszünet kérdésében felmerült nehézségek a n­yugati hatalmak között is számos olyan kérdést vetettek fel, amelynek mielőbbi megvizsgálását a sajtó fontosnak tartja A jelek szerint ezzel áll összefüggésben az angol kormánynak az a kezdeményezése, hogy az elhalasztott bermudai találkozó helyett az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei tartsanak rövidesen értekezletet. A londoni rádió adott hírt arról, hogy Butler ideiglenesen megbízott angol miniszterelnök hétfőn délután az alsóházi— —­kn-^,,,Uo: elha­lasztása miatt az a gr­­i nagyhatalom k ler"azt is közölte. 11 államtanács lordenn "-észter képviseli. A„ .... ,«*»•'--»- p—.— ....-------------­minisztérium ugyancsak hétfőn tett nyilatkozatot arról, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügymi­nisztereinek tanácskozásaival kapcsolatban előzetes tárgy­alások vannak folyamatban a három hatalom között. Az amerikai­­ kül­­ügym­in­isztérium szóvivője megjegyezte, hogy­­ezek a tervbe vett megbeszélések nem helyettesítik a bermudai találkozót". A Reuter washingtoni jelentése szerint előreláthatóan júniu­s közepén Washingtonban tartják az a­ngol-amerikai-francia megbeszélése­ket, amelyeknek »legfontosabb napirendi pontja a távolkeleti kér­dések megvitatása lesz«. A Német Demokratikus Köztársaságból és Nyugat-Német­­ország­ból érkező hírek egyre határozottabban tanúskodnak amel­lett, hogy a béke ellenségeinek berlini provokációja visszafelé sült el. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói még­ lelke­sebben sorakoznak fel, hogy sikerre vigyék a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányának új politikai irányzatát, amely a német nép életkörülményeinek megjavításához és a német nép nemzeti feladatainak mielőbbi megoldásához vezet. A dolgozók szerte, az egész köztársaságban üléseket és összejöveteleket tar­tanak a párt és a kormány vezető funkcionáriusainak részvételé­vel. A Stalinstadtban tartott gyűlésen a J. V. Sztálin kohászati kombinát dolgozói előtt Heinrich Rau miniszterelnökhelyettes meg­magyarázta a párt és a kormány határozatait és rámutatott arra, hogy a dolgozók életkörülményei a közszükségleti cikkeket gyártó ipar rohamos fejlesztéseképpen megjavulnak. Hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány határozatai csak akkor válthatók sikeresen valóra, ha a határozatok végrehajtásáért a központi és a helyi vezetőség és minden dolgozó egyformán harcol. Nyugat-Németországban is kudarcra van ítélve a bonni há­borús uszítók minden kísérlete, hogy gyűlöletet keltsenek Nyugat- Németország lakossága körében a Német Demokratikus Köztár­saság iránt. Ilyen kísérlete volt a bonni hatóságoknak, hogy jú­nius 23-án arra próbálták kényszeríteni Nyugat-Németország munkásait, hogy­ a berlini események során elpusztult provokáto­rok »meggyászolása« jeléül öt percre szüntessék be a munkát. A vállalkozók tudták, hogy a nyugatnémetországi munkások szem­behelyezkednek ezzel az újabb provokációval és ezért a villamos­áram kikapcsolásával, a gyári kürtök megszólaltatásával próbál­ták elérni az ötperces munkabeszüntetést. A nyugatnémet lapok jelentése szerint azonban az üzemek dolgozóinak többsége nem tett eleget a vállalkozók és a jobboldali szocialista vezérek köve­teléseinek. A Freies Volk ezzel kapcsolatban megírja, hogy a Ruhrvidéken a bányászok nem voltak hajlandók munkabeszünte­téssel »meggyászolni« a berlini provokátorokat. A duissburgi réz­­olvaszk­ üzem munkásai kijelentették: »Nem akarjuk tiszteletün­ket kifejezni a Reichstag második felgyújtása akalmából.­ Nyu­­gat-Németország legtöbb üzemében kudarcba fúlt az újabb pro­vokációs kísérlet. Közben a bonni hatóságok igyekeznek eag­á­­tolni az igazságnak megfelelő tájékoztatást a berl­­i események­ről és a Német Demokratikus Köztársaság helyzetéről s egymás­után tiltják be Németország Kommunista Pártja választási gyű­léseinek megtartását és banditacsoportokat küldenek a demokra­tikus szervezetek ellen. A Die Wahrheit közli, hogy június 21-ről 2­1-re virradó éjjel az úgynevezett Német Ifjúsági Szövetség tag­jai megrohanták a NKP braunschweigi kerületi vezetőségének he­lyiségét. Ezek az erőszakoskodások azonban nem félemlítik meg a német dolgozókat s a nyugatnémetországi demokratikus lapok­­ban továbbra is nyilatkozatok jelennek meg, amelyekben a nyu­gatnémet társadalom legkülönbözőbb rétegeinek képviselői elítélik a berlini provokációt. A Németországgal szomszédos országok dolgozói is felhábo­rodással tiltakoznak a b­erlini provokációja ellen. A varsói dolgozók, a szilér­ázok és kohászok, a lengyel hajóépítők, vasutasok, épít­ő­gyűléseken tiltakoztak a ber­lini események miatt és el -ovokációk szervezőit. A szcze­cini hajógyár munkásai í­rtek a rostocki hajógyár dol­gozóihoz. Biztosítják nézv­eikat, hogy szolidárisak azzal a harccal, amelyet a német hazafias erők vívnak az egységes, békeszerető, demokratikus Németország megteremtéséért. A L’Humanité jelentése szerint a francia ellenállási mozgalom volt harcosai levelet intéztek az antifasiszta el­lnállási harco­sokhoz a Német Demokratikus Köztársaságba,­­és m­egbé­lyegzi a berlini provokációt és megállapítja, ha oláró-­ hoz a fasizmus régi és új híveit használták fel. fel­számolása — hangzik a levél — megmentette azok, akik Németországot második Koreává aku. vereséget szenvedtek.« V­VU­UUI jVlWMlVWVU i­.vg.4viw.. szik a lengyel kereskedelmi hajóraj. — Ma — mondotta Bierut — a népi Lengyelországnak saját hajóépítő ipara van, amellyel a háború előtti Lengyelország nem rendelkezett Évről évre mind több lengyel kereskedelmi hajó fut ki a tengerre. Ezek a hajók már a legközelebbi jövő­ben rendszeres járatokat bonyo­lítanak le Lengyelország és Európa, Amerika, Ázsia kikötői között. Történelmünkben most első ízben indult meg a rendsze­res hajóforgalom a lengyel ki­kötők és a népi Kína kikötői között. Bierut rámutatott, hogy a tengeri hajózásban és a tengeri halászatban már mintegy 15.000 ember dolgozik.­mokrati­kus egyesítésére tö­rekvő néptömegei ezt az aljas provokációt fogadtak, áthúzta a fasiszta kalandorok számí­­­tásait. Erre a provokációra, akárcsak a h­sziamanista klikk­nek és pártfogóinak koreai bű­nös mesterkedéseire válaszul — kétségkívül — a béke összes védelmezői még szorosabbra fűzik soraikat és még jobban kiszélesítik a béke megszilárdí­tásáért indított mozgalmat. Boleslaw Bierut beszédét díszszemle követte. Részt vet­tek benne a haditengerészet és a tengerészgyalogság egysé­gei, hajógyári dolgozók, halá­szok, búvárok és mások. Boleslaw Bierut és Kon­­stancy­ Rokossowski ezután megszemlélte a kikötőben fel­sorakozott hajókat. Boleslaw Bierut beszéde Varsóból jelenti a TASZSZ. A Balti-tenger lengyel partvidé­kének dolgozói — tengerészek, hajógyári dolgozók, halászok, kikötőmunkások — és velük együtt az egész ország megem­lékezett a hagyományos »Ten­­ger Ünnepé«-ről. A június 28-án adyniában megtartott ünnepsé­gen részt vett Boleslaw Bierut, a minisztertanács elnöke, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának elnöke, va­lamint Konstanty Rokossowski, a minisztertanács elnökhelyet­tese, nemzetvédelmi miniszter, a Lengyel Népköztársaság mar­­sallja. Az ünnepség megnyitásán Boleslaw Bierut nagy beszédet mondott. — Nyolc év múlt el azóta — mondotta Bierut —, hogy a hős Szovjet Hadsereg felszabadítot­ta a lengyel partvidéket s az­óta a lengyel tenger, úgy mint az egész lengyel föld, a Bug­tól az Odrá­ig és Nysá­ig hazánk elszakíthatatlan része lett. A lengyel partvidék dolgozói­nak eredményeit ismertetve, Bierut rámn4.grntr hnorv n len-A nemzetközi élet leguton eseményeit érintve, Boleslaw Bierut kijelentette: az a véle­ményünk, hogy a nemzetközi kérdésekben minden vitát és minden nézeteltérést meg lehet oldani békés tárgyalások útján. Éppen ebből az elvből kiindul­va, határozottan el kell ítél­­nünk az érvényes nemzetközi szerződések galád megszegésé­nek minden esetét, minden el­lenséges provokációt, minden támadási kísérletet, minden erő­szakra való bujtogatást, egy­szóval mindazt, ami a nemzet­közi feszültség fokozódásához vezethet. A berlini provokáció, ame­­lyet Adenauer imperialista bé­rencei szerveztek, legyen figyelmeztetés minden becsüle­tes ember számára. Ez a pro­vokáció fényt vetett azoknak a nyugat­ németországi újhitle­­rista, revizionista és militarista központoknak arcátlanságára, amelyek befolyásos pártfogóik buzdítására most ismét arra törekszenek, hogy új formában Európa nyakára rakják a hitle­---1---„„ Palmiro az új olasz kormai Rómából jelenti az MTI. Einaudi olasz köztársasági el­nök kedden folytatta az új kor­mány megalakításával kapcso­latos tárgyalásait. Kedden reg­gel fogadta Afronchit, a képvise­­lőház és Mezzagorá-t, a szená­tus új elnökét, Terracinit és Ka­­ragasot, az alkotmányozó nem­zetgyűlés volt elnökeit, Togliat­tit és Scoccimarrót, az Olasz Kommunista Párt parlamenti csoportjainak vezetőit, valamint Morol és Ceschit, a Keresztény- Demokrata Párt parlam­enti cso­portjainak vezetőit. A kormányalakítással kapcso­latos tárgyalásokat a köztársa­sági elnök szerdán befejezi. Csütörtökön — esetleg már szerdán — Einaudi közli, kit bíz meg az új kormány meg­alakításával­ Togliatti, az Olasz Kommu­nista Párt főtitkára, mint a párt képviselőházi csoportjának vezetője, körülbelül negyven­perces megbeszélést folytatott a köztársasági elnökkel. Az elnö­ki palotából távozóban a követ­kező nyilatkozatot adta a­ sajtó ké­pviselőinek: »Nem könnyű dolog megol­dani a jelenlegi válságot. Az a véleményem, hogy mégis le­hetséges megfelelő megoldást találni, ha mindnyájan a de­mokrácia keretein belül moz­gunk. A választásoknak konkrét Togliatti i­ megalakításáról eredményei voltak: 1. A válasz­tók elvet­ették a csaló választó­­jogi törvényt és elítélték­­ azo­­kat, akik ezt a törvényt java­solták — erről nem szabad megfeledkezni. 2. A többség ki­fejezésre juttatta véleményét, hogy elégedetlen a kormány eddigi polinkájával — erről sem szabad megfeledkezni. 3. Ennek a többségnek nagyobb része a baloldali pártokra adta szavazatait — erről sem sza­bad megfeledkezni. Ha mind­nyájan szem előtt tartjuk és a nemparád­a szempontjából ér­tékeljük ezeket a tényeket — mondta be.ejezésu! logliaiti — nem lesz nenéz megie.ele raeg­­olaasl lala.ni. Ei.ensezo ese.. ben az országnak komoly ne­­nessegekre ke.. számítania majd a je.em, mind pedig a jovol ki­lémén.* terracini kommunista szená­torhoz, az a.kormányozó nerra­­zeigyu.és volt elnöken ez az új­ság­, ha a következő kérdést in­téz­­ék: »Véleménye szerint milyen kormányt fogadna legszíveseb­ben az ország?« »Olyan kormányt — mondta válaszában Terracini —, amely munkájában nem a parlament egy részének, hanem a parla­ment többségének akaratát tart­ja szem előtt. Természetesen ez a kormány nem hasonlíthat

Next