Magyar Nemzet, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-01 / 152. szám
- Mflljw. mmá A reménység útja »A reményre olyan szüksége »A bizonyosságok összeróma van az embernek, mint a love- nak« című cikkében bevallja, gőre, ha nem gondol többé , hogy a nyugat nagyszabású teljövőre, nem ábrándozik, akkor veinek megvalósítása elakadt, már nem is él; öntudata fel- ilyen például az európai hadbomlik, cselekedetei gépiessé sereg terve, amely egy évvel az válnak, elveszti azt a jogot, hogy embernek nevezzék.« — Hja Erenburg írta ezeket a szavakat közel három esztendeje. Azóta, amint ugyancsak ő állapította meg a Béke Világtanács budapesti ülésszakán, »nagy utat tettünk meg, nagy dolgokat vittünk véghez”... A nemzetközi békemozgalom az emberiség jövőjéért harcol. A Budapesti Felhívás első mondata: »Nagy reménység született« — azt jelenti, hogy a jövőért folytatott küzdelemben minden becsületes ember győzelmet aratott. A Béke Világtanács budapesti ülésszaka egy igen lényeges kérdésben választ adott sokszázmillió embernek. A békemozgalom kezdeteikor, a stockholmi vagy berlini felhívás megfogalmazásakor, a népek békekongresszusa határozatainak nyilvánosságra hozásakor nem kevesen voltak olyanok, akik azt mondották: a nemzetközi békemozgalom álláspontja a különböző kérdésekben kétségkívül helyes. Kérdéses azonban, hogy olyan politikát hirdet-e a békemozgalom, amely sikerre vezet. A Béke Világtanács budapesti ülésszaka éppen azt bizonyította be minden becsületes embernek, hogy a mi politikánk, az emberiség jövőjéért, a Denvert harcoló politika nemcsak azért helyes, mert a legmagasztosabb eszme védelméért küzd, nemcsak azért jó, mert céljaiban és szándékaiban igaz és becsületes, hanem azért is, mert eredményes. Budapesten hetven ország kétszázkilencvenhat küldötte immár nemcsak feladatokat szabott meg, nemcsak harci célokat tűzött a békemozgalom hívei elé, hanem konkrét, kézzelfogható eredményekről számolt be, összegezte az eddig elért sikereket is. A népek határozott követelésére Koreában megegyezés jött létre a sebesült és beteg hadifoglyok kicserélésének kérdésében, és a Szovjetunió, valamint a Kínai Népköztársaság békelépéseinek eredményeként aláírásra kész állapotba került a fegyverszüneti egyezmény. Nyugat-Európa békeharcosainak küzdelme olyan helyzetet teremtett, amelyben az Európa amerikanizálását célzó tervek — az európai hadsereg terve, a Montan Unió, az Európa Tanács — kátyúba jutottak és maga az atlanti szervezet is a viszszafejlődés letagadhatatlan jeleit mutatja. A világközvélemény határozott követelése eredményeket ért el abban a kérdésben is, amelyet pedig a legkevésbbé megvalósíthatónak, a legkevésbbé reálisnak minősítettek sokáig nyugaton a becsületes emberek, a nagyhatalmak tárgyalásának kérdésében. A budapesti ülésszak megállapította, hogy a tárgyalások gondolata ma már az emberiség többségének követelése lett. Ha az utóbbi napok nyugatról ideérkezett újságjait megnézzük, kitűnik, hogy e polgári lapok többsége a nagyhatalmi tárgyalásokat elkerülhetetlennek tartja.Akárhogyan is áll a helyzet, a dolgok úgy látszanak alakulni, hogy a négyhatalmi értekezlet megtartása valósággal elkerülhetetlenné válik .. . — írta nemrégiben a bázeli NationalZeitung. A Le Monde erre vonatkozó szerződés aláírása után még mindig a doszsziéban alszik. A lap hangsúlyozza, hogy e problémákkal szemben ma mindjobban testet ölt a négyhatalmi értekezlet terve és egyedül azok kapaszkodnak még a tegnap »bizonyosságaiba«, akiknek ezenkívül nincs más reményük: Adenauer, Li Szín Man és Csang Kuj-sek. A New Statesman and Nahon a fennálló problémák megoldásául ugyancsak a nagyhatalmak tanácskozását tartja az egyetlen helyes útnak és ezzel kapcsolatban konkrét javaslatokat is felvet. Megemlíti, hogy Angliának a hidegháború enyhítésére kellene törekednie, ez azonban »túlságosan szerény« követelés. Ezen túlmenően el kell törölni a Kínával való kereskedelmet korlátozó intézkedéseket, meg kell semmisíteni az ENSZ-nek azt a határozatát, amely Kínát agresszornak bélyegezte és az angol kormánynak határozott lépéseket kellette tennie, hogy általában helyreállítsa a keletnyugat közti kereskedelmet. Michael Foot angol munkáspárti képviselő a Daily Heraldban már azt írja, hogy nem az a kérdés: tárgyaljunk-e, hanem hogy elérkezett-e az idő a tárgyalásokra? Az angol képviselő i gén...*,n .n.apoal , n .r. vetett kérdésre. Az angol közvélemény hangulatára egyébként jellemző, hogy a nyolcszázezer tagot számláló általános szakmák szakszervezetének konferenciája, valamint az építőipari munkások szakszervezetének konferenciája egyaránt követelte a nagyhatalmak vezetőinek tanácskozását. Ugyanakkor egy pillanatra sem lehet megfeledkezni arról, hogy azok a jelentős hatalommal és befolyással bíró csoportok, amelyeknek nem érdeke a hidegháború megszüntetése, a nemzetközi feszültség csökkentése, elkeseredetten küzdenek a nagyhatalmak tárgyalásának terve ellen. Ezeknek a csoportoknak a legutóbbi provokációi Koreában és Berlinben intő figyelmeztetésül szolgálnak a béke minden híve számára. Ezek a provokációk azt mutatják, hogy a béke ellenségei, akiket sikerült bizonyos visszavonulásra kényszeríteni, újabb összeesküvést szőnek. Az eddig elért eredményeket tehát csak akkor lehet megszilárdítani, ha a harcot határozottan és megalkuvás nélkül folytatjuk tovább, ha éberségünk egy pillanatra nem csökken. A Budapesti Felhívás a reménység születéséről beszél. Amíg a reménység valósággá válik, még hosszú az út. Ahhoz, hogy ezt az utat sikeresen megjárhassuk, a békemozgalom jelentékeny kiszélesítése szükséges, s minden olyan személy és szervezet bekapcsolása a békeküzdelembe, aki és amely felismerte a nagyhatalmak közötti tárgyalások szükségességét és hajlandó harcolni a követelés valóraváltásáért. A jövőért küzdeni, a reménység valóraváltásáért küzdeni mindennapi harcot jelent. Rajtunk áll, minden becsületes emberen, hogy a Budapesti Felhívás reménységet sugárzó szavai a nemzetközi politika tényeivé, a jövő valóságává váljanak. Bierut beszéde a tárgyalások jelentőségéről a mai nemzetközi helyzetben Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Franciaország külügyminiszterei értekezletet tartanak Washingtonban A külpolitikai helyzet A Reuter szöuli jelentése szerint Walter Robertson, Eisen Hower elnök különmegbízottja kedden folytatta tárgyalásait Li Szín Mannnal. Az Egyesült Államok elnöke különmegbízottjának Li Szín Mannal folytatott hosszas tárgyalásaiból egyre inkább azt a benyomást szerzi a nemzetközi közvélemény, az amerikai vezetőknek, nem az a gondjuk, hogy, eltávolítsák a fegyverszünet útjába gördített akadályokat, hanem hogy megmentsék Li Szín Mán tarthatatlanná vált pozícióját. Az amerikai közvélemény is egye türelmetlenebbül figyeli ezeket , mesterkedéseket s a sajtó egy része erélyes rendszabályokat követel Li Szin Mannal szemben. A Washington Star hangsúlyozza: az Egyesült Államoknak "erőszakkal el kell fogadtatniuk a délkoreaiakkal a fegyverszünet feltételei, még akkor is, ha ez :Li Szin Man elnök eltávolítását jelenti*. A Chicago Sun Li Szul Mant »a béke ügye nemzetközi árulójának* nevezi. A Christian Science Monitor megállapítja: "Lehetséges, hogy nem éppen barátságos dolog, de feltétlenül reális felismerni: Li Szin Mán sohasem volt népszerű az ázsiaiak között. Joggal, vagy jogtalan, de reakciós hajlamai és erőszakos módszerei — hasonlóan Cmig Kai-sekhez — hitelét vesztett régi rend jelképévé tették Li Szin Mant az ázsiaiak milliói előtt. A lap végül leszögezi: az ázsiaiak többsége távol áll attól, hogy Li Szín Alán mellett sorakozzék fel éserőteljes lépéseket követel a fegyverszünet, megvalósítása érdekében*. Az amerikai lapnak ez a megállapítása azért jelentős, mert az amerikai vezető körök azzal érvelnek a közvélemény felé, hogyha Li Szia Man ellen erélyes rendszabályokat rákalmaznának. *ez igen rossz benyomást keltene az ázsiai népek között*. Holott valójában éppen az ázsiai népek előtt kevés olyan gyűlöletes ügynöke van az amerikai hódító politikának, mint a szöuli zsarnok. De már az oly soká félrevezetett amerikai közvéleményt sem lehet tovább megtéveszteni. A koreai fegyverszünet kérdésében felmerült nehézségek a nyugati hatalmak között is számos olyan kérdést vetettek fel, amelynek mielőbbi megvizsgálását a sajtó fontosnak tartja A jelek szerint ezzel áll összefüggésben az angol kormánynak az a kezdeményezése, hogy az elhalasztott bermudai találkozó helyett az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei tartsanak rövidesen értekezletet. A londoni rádió adott hírt arról, hogy Butler ideiglenesen megbízott angol miniszterelnök hétfőn délután az alsóházi— —kn-^,,,Uo: elhalasztása miatt az a gri nagyhatalom k ler"azt is közölte. 11 államtanács lordenn "-észter képviseli. A„ .... ,«*»•'--»- p—.— ....-------------minisztérium ugyancsak hétfőn tett nyilatkozatot arról, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminisztereinek tanácskozásaival kapcsolatban előzetes tárgyalások vannak folyamatban a három hatalom között. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője megjegyezte, hogyezek a tervbe vett megbeszélések nem helyettesítik a bermudai találkozót". A Reuter washingtoni jelentése szerint előreláthatóan június közepén Washingtonban tartják az angol-amerikai-francia megbeszéléseket, amelyeknek »legfontosabb napirendi pontja a távolkeleti kérdések megvitatása lesz«. A Német Demokratikus Köztársaságból és Nyugat-Németországból érkező hírek egyre határozottabban tanúskodnak amellett, hogy a béke ellenségeinek berlini provokációja visszafelé sült el. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói még lelkesebben sorakoznak fel, hogy sikerre vigyék a Német Demokratikus Köztársaság kormányának új politikai irányzatát, amely a német nép életkörülményeinek megjavításához és a német nép nemzeti feladatainak mielőbbi megoldásához vezet. A dolgozók szerte, az egész köztársaságban üléseket és összejöveteleket tartanak a párt és a kormány vezető funkcionáriusainak részvételével. A Stalinstadtban tartott gyűlésen a J. V. Sztálin kohászati kombinát dolgozói előtt Heinrich Rau miniszterelnökhelyettes megmagyarázta a párt és a kormány határozatait és rámutatott arra, hogy a dolgozók életkörülményei a közszükségleti cikkeket gyártó ipar rohamos fejlesztéseképpen megjavulnak. Hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány határozatai csak akkor válthatók sikeresen valóra, ha a határozatok végrehajtásáért a központi és a helyi vezetőség és minden dolgozó egyformán harcol. Nyugat-Németországban is kudarcra van ítélve a bonni háborús uszítók minden kísérlete, hogy gyűlöletet keltsenek Nyugat- Németország lakossága körében a Német Demokratikus Köztársaság iránt. Ilyen kísérlete volt a bonni hatóságoknak, hogy június 23-án arra próbálták kényszeríteni Nyugat-Németország munkásait, hogy a berlini események során elpusztult provokátorok »meggyászolása« jeléül öt percre szüntessék be a munkát. A vállalkozók tudták, hogy a nyugatnémetországi munkások szembehelyezkednek ezzel az újabb provokációval és ezért a villamosáram kikapcsolásával, a gyári kürtök megszólaltatásával próbálták elérni az ötperces munkabeszüntetést. A nyugatnémet lapok jelentése szerint azonban az üzemek dolgozóinak többsége nem tett eleget a vállalkozók és a jobboldali szocialista vezérek követeléseinek. A Freies Volk ezzel kapcsolatban megírja, hogy a Ruhrvidéken a bányászok nem voltak hajlandók munkabeszüntetéssel »meggyászolni« a berlini provokátorokat. A duissburgi rézolvaszk üzem munkásai kijelentették: »Nem akarjuk tiszteletünket kifejezni a Reichstag második felgyújtása akalmából. Nyugat-Németország legtöbb üzemében kudarcba fúlt az újabb provokációs kísérlet. Közben a bonni hatóságok igyekeznek eagátolni az igazságnak megfelelő tájékoztatást a berli eseményekről és a Német Demokratikus Köztársaság helyzetéről s egymásután tiltják be Németország Kommunista Pártja választási gyűléseinek megtartását és banditacsoportokat küldenek a demokratikus szervezetek ellen. A Die Wahrheit közli, hogy június 21-ről 21-re virradó éjjel az úgynevezett Német Ifjúsági Szövetség tagjai megrohanták a NKP braunschweigi kerületi vezetőségének helyiségét. Ezek az erőszakoskodások azonban nem félemlítik meg a német dolgozókat s a nyugatnémetországi demokratikus lapokban továbbra is nyilatkozatok jelennek meg, amelyekben a nyugatnémet társadalom legkülönbözőbb rétegeinek képviselői elítélik a berlini provokációt. A Németországgal szomszédos országok dolgozói is felháborodással tiltakoznak a berlini provokációja ellen. A varsói dolgozók, a szilérázok és kohászok, a lengyel hajóépítők, vasutasok, építőgyűléseken tiltakoztak a berlini események miatt és el -ovokációk szervezőit. A szczecini hajógyár munkásai írtek a rostocki hajógyár dolgozóihoz. Biztosítják nézveikat, hogy szolidárisak azzal a harccal, amelyet a német hazafias erők vívnak az egységes, békeszerető, demokratikus Németország megteremtéséért. A L’Humanité jelentése szerint a francia ellenállási mozgalom volt harcosai levelet intéztek az antifasiszta ellnállási harcosokhoz a Német Demokratikus Köztársaságba,és megbélyegzi a berlini provokációt és megállapítja, ha oláró- hoz a fasizmus régi és új híveit használták fel. felszámolása — hangzik a levél — megmentette azok, akik Németországot második Koreává aku. vereséget szenvedtek.« VVUUUI jVlWMlVWVU i.vg.4viw.. szik a lengyel kereskedelmi hajóraj. — Ma — mondotta Bierut — a népi Lengyelországnak saját hajóépítő ipara van, amellyel a háború előtti Lengyelország nem rendelkezett Évről évre mind több lengyel kereskedelmi hajó fut ki a tengerre. Ezek a hajók már a legközelebbi jövőben rendszeres járatokat bonyolítanak le Lengyelország és Európa, Amerika, Ázsia kikötői között. Történelmünkben most első ízben indult meg a rendszeres hajóforgalom a lengyel kikötők és a népi Kína kikötői között. Bierut rámutatott, hogy a tengeri hajózásban és a tengeri halászatban már mintegy 15.000 ember dolgozik.mokratikus egyesítésére törekvő néptömegei ezt az aljas provokációt fogadtak, áthúzta a fasiszta kalandorok számításait. Erre a provokációra, akárcsak a hsziamanista klikknek és pártfogóinak koreai bűnös mesterkedéseire válaszul — kétségkívül — a béke összes védelmezői még szorosabbra fűzik soraikat és még jobban kiszélesítik a béke megszilárdításáért indított mozgalmat. Boleslaw Bierut beszédét díszszemle követte. Részt vettek benne a haditengerészet és a tengerészgyalogság egységei, hajógyári dolgozók, halászok, búvárok és mások. Boleslaw Bierut és Konstancy Rokossowski ezután megszemlélte a kikötőben felsorakozott hajókat. Boleslaw Bierut beszéde Varsóból jelenti a TASZSZ. A Balti-tenger lengyel partvidékének dolgozói — tengerészek, hajógyári dolgozók, halászok, kikötőmunkások — és velük együtt az egész ország megemlékezett a hagyományos »Tenger Ünnepé«-ről. A június 28-án adyniában megtartott ünnepségen részt vett Boleslaw Bierut, a minisztertanács elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának elnöke, valamint Konstanty Rokossowski, a minisztertanács elnökhelyettese, nemzetvédelmi miniszter, a Lengyel Népköztársaság marsallja. Az ünnepség megnyitásán Boleslaw Bierut nagy beszédet mondott. — Nyolc év múlt el azóta — mondotta Bierut —, hogy a hős Szovjet Hadsereg felszabadította a lengyel partvidéket s azóta a lengyel tenger, úgy mint az egész lengyel föld, a Bugtól az Odráig és Nysáig hazánk elszakíthatatlan része lett. A lengyel partvidék dolgozóinak eredményeit ismertetve, Bierut rámn4.grntr hnorv n len-A nemzetközi élet leguton eseményeit érintve, Boleslaw Bierut kijelentette: az a véleményünk, hogy a nemzetközi kérdésekben minden vitát és minden nézeteltérést meg lehet oldani békés tárgyalások útján. Éppen ebből az elvből kiindulva, határozottan el kell ítélnünk az érvényes nemzetközi szerződések galád megszegésének minden esetét, minden ellenséges provokációt, minden támadási kísérletet, minden erőszakra való bujtogatást, egyszóval mindazt, ami a nemzetközi feszültség fokozódásához vezethet. A berlini provokáció, amelyet Adenauer imperialista bérencei szerveztek, legyen figyelmeztetés minden becsületes ember számára. Ez a provokáció fényt vetett azoknak a nyugat németországi újhitlerista, revizionista és militarista központoknak arcátlanságára, amelyek befolyásos pártfogóik buzdítására most ismét arra törekszenek, hogy új formában Európa nyakára rakják a hitle---1---„„ Palmiro az új olasz kormai Rómából jelenti az MTI. Einaudi olasz köztársasági elnök kedden folytatta az új kormány megalakításával kapcsolatos tárgyalásait. Kedden reggel fogadta Afronchit, a képviselőház és Mezzagorá-t, a szenátus új elnökét, Terracinit és Karagasot, az alkotmányozó nemzetgyűlés volt elnökeit, Togliattit és Scoccimarrót, az Olasz Kommunista Párt parlamenti csoportjainak vezetőit, valamint Morol és Ceschit, a Keresztény- Demokrata Párt parlamenti csoportjainak vezetőit. A kormányalakítással kapcsolatos tárgyalásokat a köztársasági elnök szerdán befejezi. Csütörtökön — esetleg már szerdán — Einaudi közli, kit bíz meg az új kormány megalakításával Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, mint a párt képviselőházi csoportjának vezetője, körülbelül negyvenperces megbeszélést folytatott a köztársasági elnökkel. Az elnöki palotából távozóban a következő nyilatkozatot adta a sajtó képviselőinek: »Nem könnyű dolog megoldani a jelenlegi válságot. Az a véleményem, hogy mégis lehetséges megfelelő megoldást találni, ha mindnyájan a demokrácia keretein belül mozgunk. A választásoknak konkrét Togliatti i megalakításáról eredményei voltak: 1. A választók elvetették a csaló választójogi törvényt és elítélték azokat, akik ezt a törvényt javasolták — erről nem szabad megfeledkezni. 2. A többség kifejezésre juttatta véleményét, hogy elégedetlen a kormány eddigi polinkájával — erről sem szabad megfeledkezni. 3. Ennek a többségnek nagyobb része a baloldali pártokra adta szavazatait — erről sem szabad megfeledkezni. Ha mindnyájan szem előtt tartjuk és a nemparáda szempontjából értékeljük ezeket a tényeket — mondta be.ejezésu! logliaiti — nem lesz nenéz megie.ele raegolaasl lala.ni. Ei.ensezo ese.. ben az országnak komoly nenessegekre ke.. számítania majd a je.em, mind pedig a jovol kilémén.* terracini kommunista szenátorhoz, az a.kormányozó nerrazeigyu.és volt elnöken ez az újság, ha a következő kérdést intézék: »Véleménye szerint milyen kormányt fogadna legszívesebben az ország?« »Olyan kormányt — mondta válaszában Terracini —, amely munkájában nem a parlament egy részének, hanem a parlament többségének akaratát tartja szem előtt. Természetesen ez a kormány nem hasonlíthat