Magyar Nemzet, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-17 / 244. szám
Vamnar Vbititbi -60 fillér" IlusMaJ ty 1/ IV 2“" A felelősség irodalma Az első világháború idején íródott az a Karinthy-novella, amelyet úgy idéztünk a nehéz esztendőkben, mint egy fizikai törvényt: az írói felelősség novellája. Karinthy azt mondja el benne, hogyan bénul meg az író tolla, arykor olyan megrendelést kap, amely ellen a lelkiismerete tiltakozik. Azokban az időkben az íróknak nem lelkesíteni, hanem uszítani kellett Magyarországon — illetve kellett volna, ha mind hagyták volna magukat. Karinthy azok közé tartozott, akik nem hagyták; a megrendelt nemzeti,színházi háborús darab helyett a novellát írta meg, halhatatlan sorokat, az íróról és az emberről, aki „felelős a lelkéért”. Most, hogy színházaink, könyvkiadóink őszi programmjában egymásután találkozunk olyan művekkel, amelyeket a béke ügyének szolgálata hozott létre, gyakran gondolunk erre a novellára. Az írótól és az embertől, aki s felelős a lelkéért, most a béke rendel, nem a háború; rendel közvetve, úgy, hogy az írót a kiadó vagy a Gzín-ház szólítja fel s rendel közvetlenül, úgy, hogy az író saját lelkiismerete indítja el a tollát. A béke rendel, nem a háború. S azoktól rendel, akik egyetértenek vele: egyetértenek a békével s egyetértenek a béke hőseivel. A francia ellenállás hőseivel, az olasz partizánokkal, a spanyol, a görög, a kínai nép hőseivel s azokkal a jelenleg látszólag békés ,polgári viszonyok között élő emberekkel, akik hazájukban a világ békéjéért folyó mozgalom élén járnak s akiknek személyéről most a róluk szóló írások kapcsán tudunk meg sok mindent: Henri Martinnal, Jolée Curiérrel, Nazan H némettel, a béke hőseivel. Százezrekhez és málnákhoz szólnak e könyvek, emberekhez, akiket az új hősök sorsa érdekel. Tulajdonképpen ez az ő lépten - nyomon megírvi vonuló érdeklődésük a megrendelő most — azoké az egyszerű embereké, akiket a béke ügye vezetett el a politikához ,s akiket ugyanígy, ezek a könyvek vezetnek majd el az irodalomhoz. Nagyon elgondolkoztató új jelenség ez az érdeklődés, éppen azért, mert milliókban ébredt fel, mert közös, őszinte, szinte mohó a legtöbb emberben. Az Országos Béketanács által újabban kiadott kis életrajz-regények például szinte napokon belül fogynak el harminc-ötvenezer példányban. A Rosenbergházaspárról szóló kisregény egyik szerzője. Fehér Kláramondotta el, hogy miközbena béketanáccsal beszélt a könyvről telefonon, lépett be a postás a szobába s szinte beleszóll a telefonbeszélgetésbe, ő is olvasta, nagyon tetszett neki. Át is vette a kagylót, bemutatkozott s elmondotta, hogy azért vette meg a könyvet, mert szerette volna tudni, miyen emberek voltak azok, akikről csak annyit tudott a lapokból, hogy az életüket adták az igazságért, a békéért. Ezért szorította a szivéhez közel nyolcvanéves anyám is, amikor meglátta az íróasztalomon s vitte ki magával a konyhába; hamarább kiolvasta, mint megfőtt az ebéd. Egy Heves megyei faluban, Füzesabonyban, éjfélig tartott az olvasókörben a kora esti órákban elkezdett beszélgetésa Rosenberg-házaspárról, másutt Henri Martinról, másutt Joliot-Curieről; a beszélgetés először az ember körül forog, azután rátér a körülményeire, majd bővül és újra bővül a kör, megvilágosodnak a politikai összefüggések s egyetlen ember sorsán, jellemén, életén át már ott is vagyunk a nemzetközi helyzet iránti érdeklődésnél. Hogyan jutottunk el idáig? Úgy, hogy az embernél kezdtük, hogy ismerősökről volt szó, akiknek jelleme, bátorsága, áldozatkészsége tetszett az embereknek. A béke hősei már nemcsak nevek voltak számukra a lapok tudósításaiban, de a könyveken át már megismerkedtek velük: tudták a szemük színét, alakjukat, arcvonásaikat, családi körülményeiket, tehát nemcsak a hősi tettet, amivel kiemelkedtek az emberek közül, de életüket is, amely hasonló az övékéhez. A béke hősei azonban nemcsak ezért érdeklik az embereket. A hős kortársakról szóló könyvben mást is találnak, másfajta érdeklődésük is kielégül. Ha megkérdezzük tőlük, mi kérdései ezekben a hősökben igazán őket: az-e, amivel kimagaslanak az emberek közül, vagy az, amiben azonosak a többivel, akkor nem az lesz a válasz, hogy az tetszik, amiben azonosak, hanem az, amiben különböznek, amiben egy lépéssel előre léptek. A népi érdeklődés mindig a hős felé fordult; az embereket az az ember érdekelte mindig legjobban, aki olyan volt, mint ő s a történet során sokkal különb lett, az az ember, aki onnan indult el, ahonnan ő, de máshova, meszszebbre érkezett meg. Arról az emberről, aki olyan maradt, mint amilyen volt, lehetett írni igen sikeres műveket, de a hősök népszerűségéig ezek a típusok soha nem emelkedtek. Az ember szeretne nézni a hősökre, meghallgatni és továbbadni tetteiket, átforrósul mellettük, többet érez meg az emberi élet gazdagságából, teljességéből, lehetőségeiből. S mint ifjúságában, egy kissé mindig eggyé válik velük ilyenkor, ahogy Ingyal benne az, ami közös velük s ami talán csak egy órára, talán egy hétre, de talán egy egész életre a maga képébe formálja életüket. A felelősség Irodalmában, a békemozgalom új irodalmában ez a lényeg: a tett, a cselekvés helyessége, nagysága és igazsága. Az újfajta irodalom eljut olyan rétegekhez is, amelyek azelőtt egyáltalában nem olvastak. Itt még nem mérhetünk a nagy irodalom mértékével; egyelőre inkább a hősök élete beszél önmagáért. De az út felfelé mutat, nemcsak a Szovjetunióban, de a nyugati országokban is egyre több nagy mű, egyre több nagy író foglalkozik a békeharc kérdéseivel, a békeharc hőseivel.Az idei ősz egyik legjelentősebb amerikai sikere, Howard Fast könyve a Lacos és Vanzettiügyről, életük utolsó tizennyolc órájáról; egyetlen szó utalás nélkül mindenki a Rosenbergházaspár tragédiájának előzményét látja bennük.) Joliot-Curie legutóbb éppen Budapesten tett nyilatkozatában utalt azokra a hatalmas lehetőségekre, amelyeket a békemozgalom nyújt az íróknak s Aragon példáját említve ő már sokalhatta azt, amiit mi még, sajnos, gyakran kérésein vagyunk kénytelenek a mi békeharcos irodalmunkban: az irodalmi nyelvezetet. Aragon könyvei mondanivalójuk és írói értékük ellenére azért nem tudnak eljutni a ■tömegeikig, mert az író stílusa nem tudott még alkalmazkodni a mondanivaló egyszerűségéhez — a mi új, országunk lakosságához viszonyítottan hatalmas példányszámú békeharcos könyveink eljutnak a tömegekig. Éppen ezért kell üdvözölnünk, minden kezdeti hibájuk ellenére, őszinte örömmel a Béke tanács Kis könyvtárának életrajz-sorozatát, Fehér Klára és Nemes László »Ethel és Julius«-át, Gergely Mária »Elisa Branco«-ját, Andor Leonnak Henri Martinról, Kőbányai Györgynek Joliot-Gurie-ről szóló kis könyvét. A legfontosabb célnakeleget tettek: megismertették az embereket azokkal a hősökkel, akiknek példája, élete és cselekedetei megmozgatják bennük a jellem erőit s megtették az első lépést sokezer emberrel az írás, a könyvek felé-Persze ne álljunk meg az üdvözlésnél s ne álljunk meg annál sem, hogy egyszerűen regisztráljuk a magyar békemozgalom könyveinek örvendetes sikerét. A következő lépés ezen az úton semmiesetre sem lehet az, hogy egyszerűen szaporítsuk ezeknekaz életrajz-könyvecskéknek a számát, hanem ezzel egyidejűleg emeljük magasabbra művészi színvonalukat is. (Külsőleg is: kevésbbé »egypengés« múltra utaló címlapokkal!) A béke »megrendelése«, az igaz ügy szolgálata ne jelentse e könyvek írói számára azt, hogy elég, ha emberi felelősséggel tesznek eleget a feladatnak, de tegyenek eleget afeladatnak írói felelősséggel is. Mélyedjenek el ,alaposabban az emberi jellemek megrajzolásában, bontsák ki jobban a nagy tettek kicsi előzményeit, a hősiesség előtt a bátorságot, a bátorság előtt az őszinteséget, az őszinteség előtt a gyerekkor vonzásait és taszításait, rokonszenveket és ellenszenveket. Tegyék tudatossá az emberekben jótulajdonságaikat s szabadítsák fel ezeket a jótulajdonságokat azzal, hogy a hősökben mutatják meg, hogyan, éltek velük. Ne sajnálják akutatás, az adatok megkeresésének fáradtságát; a képzelet nem helyettesítheti a valóságot. Másra való: ábrázolásra, érzékeltetésre, a világ és a lélek tájainak megmutatására. Minél többen vegyenek részt ebben a gyönyörű és hálás munkában, a békemozgalom hőseinek megismertetésében az emberek között. S vegyenek részt elsősorban a fiatal írók, akiknek neve — együtt csengve a hősök neveivel —, hamarább lesz ismerős és szeretettebb ismerős lesz az olvasók százezrei előtt. A felelősség irodalma, a közös, a tudatosan vállalt felelősségé, még csak most indul el útján. Minden eszközzel segítségére kell lennünk; a béke ügyét, az ember fejlődését, az irodalom gazdagodását szólgáljuk vele. Bródy A trieszti kérdéssel kapcsolatos szovjet javaslat a Biztonsági Tanács előtt Nézeteltérések a három nyugati külügyminiszter londoni tanácskozásán A külpolitikai helyzet A nyugati lapok és hírmagyarázók is kénytelenek csak-*• nem egyöntetűen elismerni, hogy a három nyugati fiatalok — Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok — külügyminiszterének tanácskozása borús előjelek között, a legkülönbözőbb nézeteltérések légkörében kezdődött meg pénteken az angol fővárosban. Dulles amerikai külügyminiszter Londonba utazása előtt maga is kijelentette: "Természetesen nem számíthatunk arra, hogy egyedül a londoni értekezleten megoldást találunk minden fennálló problémára. A svájci lapok állásfoglalása szintén igen óvatos."A berni Bund hangoztatja, hogy a nagy világpolitikai kérdések — Trieszt, koreai értekezlet, négyhatalmi értekezlet, európai hadsereg, Szuez és Indokínai megtárgyalásához rendkívül kevés az idő a külügyminiszteri értekezlet rövidsége miatt. A zürichi Tat semmiféle szemanciát sem vár a londoni, megbeszélésektől. Az AFP londoni tudósítója szerint angol diplomáciai és politikai körök nélkülözhetetlennek tartották a külügyminiszteri tárgyalásokat. Ez nem azt jelenti, hogy az értekezletnek feltűnő döntésekhez kell vezetnie. Nélkülözhetetlen azonban azért, hogy a három Kormány között megteremtse azt az összhangot, amely az elmúlt hónapokban veszélybe került. London, Párizs és Washington között sok ingerültséget és kölcsönös meg nem értést lehetett tapasztalni. A franciákat viszont az zaklatja fel — fűzi hozzá a tudósító —, hogy gyakran nem avatják be őket bizalmas határozatokba. ""Figyelemreméltó cikkben foglalkozik a Reuter-iroda Hírmagyarázója a londoni külügyminiszteri tanácskozással. Utal arra, hogy noha a francia hivatalos politika továbbra is az, hogy a Szovjetuniót »először« egy Németországgal foglalkozó korlátozott négyhatalmi értekezletre hívják meg — mielőtt foglalkoznának azzal a szovjet javaslattal, hogy a kommunista Kína bevonásával rendezzenek öthatalmi értekezletet az ázsiai kérdések megvitatására —, kormánykörökben azonban növekszik a nyomás annak érdekében: részesítsék előnyben az öthatalmi tanácskozásokat azzal a céllal, hogy elérjék a régóta állított rendezést Indokínában. Londoni körök véleménye szerint — mint az AFP jelenti — az ázsiai problémák képezik majd a hármas értekezlet legfontosabb tárgyát. Az AFP kommentárja kiemeli: noha az a törekvés, hogy Londonban »közös álláspontra kell jutni«, a távolkeleti kérdések tekintetében »nem tüntették el a brit és az amerikai álláspont között fennálló eltérést". Az angoloknak az a véleménye: »távolkeleti kérdésekben elképzelhetetlen, hogy a piscngi kormány részvétele írólM tárgyaljanak. Londonban arra a következtetésre jutnak, hogy sürgősen meg kell teremteni a koreai politikai értekezlet összehívásához szükséges feltételeket és mindent meg kell tenni, hogy biztosítsák az értekezlet sikerét*. A Reuter párizsi tudósítója felhívja a figyelmet arra a fontos tényre, hogy a nyugati külügyminiszterek londoni értekezletének előestéjén az angol-francia "diplomáciai viszony mélyponton van. Churchillnek azt a javaslatát — írja —, hogy amennyiben Franciaország nem ratifikálja az európai hadseregrőlszóló szerződést, akkor módot kell találni arra, hogy Nyugat- Németországot felvegyék az atlanti tömbbe . Párisban úgy magyarázzák, mint kísérletet arra, hogy belesodorják Franciaországot az európai integráció olyan rendszerébe, amelyben Franciaország más hatalmak kénye-kedvének lenne kiszolgáltatva. A francia polgári körök rendkívüli nyugtalanságát tükrözi a La Tribüne des Nations cikkírójának, »X« ezredesnek az indokínai háborúról és Franciaország »európai kötelezettségéről" írott, fejtegetése. A cikkíró rámutat, hogy a közelmúltban két Nyugat-Németországban állomásozó északafrikai ezredet átirányítottak az indokínai expedíciós hadsereg megerősítésére. Leszögezi, hogya két ezred kivonását Németországból csak választásként lehet felfogni. A francia kormány választott Európa és Ázsia között. Egyesek azt állítják, hogy szó sincs választásról, hiszen a kormány pusztán az amerikaiak nyomására cselekedett. Ez azonban nem változtat a lényegen. Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a francia kormány külföldi tanácsosai választottak Európa és Ázsia között s ezt a francia kormánynak jóvá kell hagynia. Az egész cikkből kicsendül a Franciaország befolyásának fenntartására törekvő uralkodó körök aggodalma a nyugatnémet revansvágyók előretörésével szemben. Bármennyire eltérőek legyenek is a nyugati sajtójelen Ketések a külügyminiszteri tanácskozás napirendjét illetően, abban valamennyien egyetértenek, hogy a külügyminiszterek megvitatják a trieszti kérdést is, amely egyre súlyosabb válsággal fenyegeti a nyugati világot. Naponként szaporodik azoknak a politikusoknak és publicistáknak a száma, akik élesen állást foglalnak a Trieszt ügyében hozott angol-amerikai döntéssel szemben. Iough Dalton volt angol munkáspárti pénzügyminiszter is durva, elsietett, ostoba, rövidlátó diplomáciai baklövésnek minősítette ezt a lépést. Guy Mollet, a francia szocialista párt főtitkára kijelentette, hogy a nyugati hatalmak az egyik hibából a másikba esnek. A háromhatalmi nyilatkozat és a londoni határozat mellett most követték el a legnagyobb hibát és ezzel a legnagyobb mértékben fokozták a már amúgy is fennálló feszültséget. A Biztonsági Tanács október 15-i ülése New Yorkból jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió küldöttségének javaslatára október 15-én délutánra összehívták a Biztonsági Tanács ülését. A napirenden a következő kérdés szerepelt: a Trieszt Szabad Terület kormányzójának kinevezése. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége 1953. októ ber 12-i levele a Biztonsági Tanács elnökéhez. A levélhez mellékelve a Biztonsági Tanács elé terjesztették, a Szovjetunió küldöttségének Trieszt Szabad Terület kormányzója kinevezésével kapcsolatos határozati javaslatát. A Biztonsági Tanács ülését az elnöklő Borberg, Dánia képviselője nyitotta meg. Felszólította a Biztonsági Tanács tagjait, hogy tartsák magukat a napirenddel kapcsolatos felszólalásaikban a tárgyalt kérdés, nevezetesen a napirend jóváhagyásának kérdése eljárási vonatkozásaihoz. Lodge, az Egyesült Államok képviselője, aki elsőként szólalt fel, mitsem törődött az elnök felszólításával. Hangoskodva bírálni kezdte a szovjet küldöttség levelét és a Szovjetunió határozati javaslatát. Oly messze eltért a tárgytól, hogy még a koreai kérdést is érintette, pedig annak semmi köze sincs Trieszt Szabad Terület kormányzójának kinevezéséhez. Az Egyesült Államok képviselője bevezetésül azt állította, hogyaz Egyesült Államoknak és Angliának Triesztre vonatkozó döntése kísérlet a stabilitás megszilárdítására Európa egy igen fontos részében, továbbá kísérlet arra, hogy tartósan megoldjanak egy igen éles problémát. Ezután azt mondotta, hogy Trieszt Szabad Terület kormányzója kinevezése kérdésének megtárgyalásáról szóló szovjet javaslat és a Szovjetunió küldöttségének a kérdéssel kapcsolatos határozati javaslata -a trükk és a propagandaeszköz". Dodge alaptalanul tagadta azt a tényt, hogy az Egyesült Államok és Anglia Trieszt körzetét amerikai,angol katonai éshadi- tengerészeti támaszponttá változtatta és hogy Trieszt Szabad Területi kettéosztásáról nemrégiben hozott határozatukkal veszélyeztetik a béket és biztonságot e körzetben. Ezzel kapcsolatban azt állította, hogy a Szovjetunió — szerinte — most először jelenti ki, hogy Trieszt körzetét az Egyesült Államok és Anglia katonai támaszponttá változtatta. Mi több, Lodge azt állította, hogy »ellentmondásokat észlelt a szovjet kormánynak a vitás kérdések békés rendezésére vonatkozó kijelentései és aközött, hogy a Szovjetunió küldöttsége a Biztonsági Tanácsban felvetette Trieszt Szabad Terület kormányzója kinevezésének kérdését. Az Egyesült Államok képviselője azzal fejezte be felszólalását, hogy »nem tiltakozik a javasolt pont napirendre tűzése ellen«. A. J. Visinszkij válaszolt az Egyesült Államok képviselőjének és felhívta a figyelmet arra, hogy Lodge felszólalásában túllépte az eljárási kérdés megtárgyalásának kereteit. A Szovjetunió képviselője rámutatott, hogy Lodge hibát követ el, midőn a trieszti kérdés napirendre tűzéséről beszél. Ez most egyáltalán nem feladata a Tanácsnak, hiszen Trieszt kérdése már néhány éve a Biztonsági Tanács napirendjén szerepel. Mindössze arról van szó, hogy ezt a kérdést a mai ülésen meg kell tárgyalni. Visinszkij rámutatott, mennyire tarthatatlan Lodgenak az az állítása, hogy az Egyesült Államok és Anglia kormánya azzal a céllal döntött úgy, hogy Trieszt Szabadd Terület »A«-övezetét átadja Olaszországnak, hogy Európa ezen körzete békéjének érdekében rendezze a kérdést. A célok mások voltak — mondotta Visinszkij. — A Szovjetunió által előterjesztett határozati javaslat röviden utalt e célokra. Másrészt Jugoszláviában most folyó események azt mutatják, hogy az Egyesült Államok és Anglia döntése a valóságban fokozta a politikai feszültséget, ez pedig fenyegeti a béke és a biztonság ügyét Európa e körzetében. Visinszkij rámutatott, hogy tarthatatlan Lodgenak az a másik kijelentése is, hogy a Szovjetunió által előterjesztett határozati javaslat célja »propaganda*. Nem lehet propagandának minősíteni azt, ha meg akarják akadályozni, hogy az Egyesült Államok és Anglia megszegje a békeszerződést, amelyet sok más országgal együtt az Egyesült Államok és Anglia is aláírt. Visonszkij okmányokkal a kezében bizonyította be, hogy a Szovjetunió — Lodge állításával ellentétben — már régen és több ízben rámutatott, hogy az Egyesült Államok és Anglia jogsértő módon katonai támaszpontjává teszi Triesztet. Tanácsadói rossz felvilágosításokat adnak Lodge úrnak — mondotta Visinszkij (derültség a terémben). — Visinszkij a továbbiakban kijelentette: »Lodge úr megengedi magának, hogy t trükkről.« beszéljen. Valószínűleg a diplomáciai tapintat csúcsának tekinti azt, hogy trükkről beszéljen, midőn olyan békeszerződés megvédelmezéséről van szó, amelyet az Egyesült Államok is aláírt, de most megtagadja ezt a szerződést, megsértve a nemzetközi jog egyikalapvető elvét: »Pacta servanda sunt« (a szerződéseket teljesíteni kell).Azt mondják nekünk —folytatta Visinszkij —, hogy az, amit javasolunk, ellentétben áll G. M. Malenkovvtak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a békés egymás mellett élésre vonatkozó kijelentéseivel. Éppen ellenkezőleg, hiszen éppen azért javasoljuk a trieszti kérdés megtárgyalását, mert békés egymás mellett élésre törekszünk más államokkal és meg akarunk szüntetni minden olyan akadályt, amely ezen az útonfelmerülhet. Ki tagadhatja azonban, hogy a legkomolyabb akadályok lehetnek és valóban azok is azok a körülmények, amelyek Trieszt körzetében most kialakultak? Visinszkij felszólalása után a tanács egyhangúlag jóváhagyta a napirendet. Ezután a Szovjetunió képviselője kapott szót, hogy hozzászóljon a tárgyalt kérdés érdemi részéhez. A Biztonsági Tanács következő ülését október 20-án tart-1ák. A marokkói kérdés vitája az ENSZ politikai bizottságában New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ politikai bizottsága folytatta a marokkói kérdés vitáját. Elsőnek Indonézia képviselője szólalt fel. Hangoztatta, hogy Franciaország a politikai bizottság ülésének bojkottálásával csapást mért a kérdés elintézésének demokratikus módszereire. Több nyugati küldöttség magatartásával kapcsolatban kijelentette: » Kény te