Magyar Nemzet, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-02 / 27. szám

Újságírói számvetés Fejlődésünk új szakaszában, a kormányprogramja meg­valósításáért vívott harc köze­pette ünnepeljük ez idén a ma­gyar sajtó napját. Felszaba­dulásunk óta harmadízben emlékezik meg népünk arról a napról, amikor 1942 február­jában megjelent a Szabad Nép első száma, az új magyar élet, az új magyar sajtó első üze­nete az akkor még a fasizmus elnyomása alatt élő magyar néphez. Az évforduló — mint minden igazi ünnep — ezúttal sem jelent formális megemlé­kezést, hanem alkalom arra, hogy a magyar sajtó előre­tekintsen s az eddigi eredmé­nyeket lemérve, készüljön fel a további munkára. Mert a jövő — akárcsak po­litikai, gazdasági, kulturális életünk minden munkájától — a sajtó dolgozóitól is még na­gyobb feladatok elvégzését várja. A kormányprogramm. az új szakasz célkitűzéseinek megismertetése, a dolgozókhoz való közelebbvitele — olyan munka ez, amelyet büszkén vállal a magyar sajtó minden dolgozója s amelynek jó vég­rehajtása méltán sorakozik ama harci tettek közé, amelye­ket a haladó magyar sajtó év­századokon keresztül híven végzett el. Rákóczi Ferenc »Mercurius Veridicus«-ától a tudós közlönyökön, a szabad­ságharc hírlapjain, a munkás­­mozgalom harcos orgánumain és a kommunisták illegalitás­ban megjelent újságain ke­resztül a ma demokratikus saj­tójáig olyan út vezet, amelynek töretlenségét a közös célkitű­zés, a szabad, jobb életért foly­tatott harc biztosítja. v v A rrr.i magyar sajtó^’.r f .^bben látja feladatát. TVFroM kí­vánja új életünk eredményeit, szépségeit s a maga eszközei­vel, a rosszat irtó, az életet elősegítő fegyvereivel elő akar­ja mozdítani ennek az újnak teljes győzelmét. Harcában a lenini célkitűzés, a szovjet sajtó példája vezeti: propa­gálni, megismertetni akarja új életünket, alkotó kedvet éb­reszteni, mozgósítani akar a nagy feladatok elvégzéséhez és munkájával hozzá akar já­rulni annak a nagy nemzeti megmozdulásnak a megszerve­zéséhez, amely országszerte ki­bontakozik a kormánypro­gramm érdekében. Sajtónk számos eszközt fel­használ ennek a munkának jó elvégzéséhez. Ezek az eszkö­zök nem újak: a magyar új­ságírás történetében, a Pravda és az egész szovjet sajtó gaz­dag tapasztalataiban megtalál­juk a mai magyar sajtó esz­közeinek mintáját. Ilyen első­sorban az építő bírálat. Bírál­juk a rosszat, az elavultat, azt, ami új életünk kifejlődését, a kormányprogrammban lefekte­tett lelkesítő célok megvaló­sítását gátolja. Könyörtelenül harcolunk az ellenség megnyi­latkozásai ellen és építő mó­don, keményen, de szeretettel, a népi demokrácia álláspontjá­ról bíráljuk önmagunk hibáit, mai életünk fonákságait is. A bírálattal együttjár az is, hogy ■nemcsak azt mutatjuk meg, ami nem jó, hanem azt is, ami­lyennek munkánknak lennie kell és ehhez a legjobb eszköz, ha nem hallgatjuk el elért eredményeinket. Sajtónk — általában egész tájékoztatási munkánk — legszebb felada­ta: az ország életében lévő jó s az eredmények, az igazi ha­zafias tettek megmutatása. Emberek és intézkedések, a mindennapok hősei és hősi munkájuk eredménye — olyan téma ez a ma sajtója számára, amilyennel régen nem büsz­kélkedhettek s a világ egy ré­­szzében ma sem büszkélkedhet­nek a sajtó munkatársai. Elvi alapon állva, az új le­­htőségeket, megoldásokat ke­­resve és a helyes elgondoláso­dért szívósan küzdve harcol a m­ai magyar sajtó, ugyanakkor ind közelebb kíván jutni az Iasohoz, a dolgozó emberé­hez. Most számoljuk fel azo­kat a hibákat, amelyeket az olvasmányosság, a könnyen érthetőség, a stílus terén ed­dig elkövettünk. Az új szakasz a sajtó számára annyit is je­lent, hogy még közelebb kell kerülnie az olvasóhoz, a dol­gozó néphez, írásaiban a tar­talom mellett gondot kell for­dítania az új tartalomhoz mél­tó formára is. Az emberről való fokozott gondoskodás az újságíró számára annyit jelent, hogy fokozottabb mértékben kell gondoskodnia az olvasó igényeinek kielégítéséről, tá­jékoztasson gyorsabban, írjon színesebben, merítsen bőveb­ben abból a kincsestárból, amelyet nemzeti hagyomá­nyaink az újságírás terén is jelentenek.­­ Ezeknek a feladatoknak a megvalósításáért harcol la­punk, a Magyar Nemzet is. A magyar sajtó egészére vonat­kozó általános feladatok mel­lett különleges hivatásunk az, hogy a magyar értelmiséghez szóljunk, a tanárok, orvosok, mérnökök, régi és új értelmi­ségiek problémáit felvessük, megvitassuk. Ahogy a kor­mányprogramm még jobban kihangsúlyozza értelmiségünk eddig is meglévő, de a jövő­ben még jobban fokozandó megbecsülését, éppen úgy fel­adata lapunknak, hogy még jobban elmélyítse kapcsolatait olvasóival, a magyar értelmi­séggel A kapcsolatok elmélyí­tése jelenti azt, hogy a jövő­ben még jobban ki kell fejez­nünk azt a fokozott megbe­csülést, amelyben pártunk és kormányunk részeszi ér­telmiséget, másrészt erősebbé kell tennünk felvilágosító, meggyőző munkánkat az olyan értelmiségiek felé, akik még­ nem veszik ki eléggé részüket a népünk hatalmas egységmeg­mozdulásából. Tovább kíván­juk folytatni eddigi munkán­kat azon a téren, hogy élesen rámutatunk azokra az akadá­lyokra, amelyek útjában álla­nak az értelmiségi problémák megértésének és megoldásá­nak. Lapunk — akárcsak az egész magyar sajtó — arra törekszik, hogy még élőbbé, elevenebbé tegye dicső nem­zeti hagyományaink megisme­rését és azt, hogy ezek a ha­gyományok mai szocialista építőmunkánk teremtő, ható tényezőivé váljanak. Ebben a munkában laptársainkkal együtt különös gondot fordí­tunk — a minisztertanács el­nökének legutóbbi figyelmez­tetése értelmében — a szép magyar stílusra, lapunk nyel­vének tisztaságára, arra, hogy ezen a téren is méltó utódai legyünk a magyar újságírás nagy hagyományainak. A magyar sajtó csak úgy vé­gezheti jól a munkáját, ha el­mélyülnek kapcsolatai az ol­vasóval, ha megnyeri az olva­sók bizalmát és azok apró és nagy gondjaikkal egyaránt fel­keresik. A magyar sajtó, a rádió a felszabadulás után a szovjet sajtó útmutatását hasz­nosítva, hatalmas segítséget kapott az olvasókkal való kap­csolat kiépítésében. Olyan erő­forrás ez, amely mérhetetlenül gazdaggá, életszerűvé teszi a sajtó munkáját s biztosítja azt, hogy a sajtó eleget tud tenni legfőbb hivatásának, annak, hogy a nép szószólója és neve­lője legyen. Lapunk és az egész magyar sajtó népi de­mokráciánk élete, a szocializ­mus építése új szakaszának idején abban látja egyik leg­főbb feladatát, hogy az olva­sókkal fennálló eddigi kapcso­latait még szorosabbá, még gyümölcsözőbbé tegye s ezzel a közös munkával is elősegítse nagy célkitűzéseink valóravál­, tását. Molotov javaslatai a berlini értekezleten a Németországgal kötendő békeszerződés kérdéseiről A berlini helyzet h hétfőn a Szovjetunió németországi főbiztosságának és nagykö­vetségének épületében folytatta tanácskozásait a négy kül­ügyminiszter berlini értekezlete. Ezzel az értekezlet második hetébe lépett. A világsajtó általában pozitívan értékeli az első hét eredményeit és még azok a nyugati lapok is, amelyek igye­keztek közvéleményüket előkészíteni az értekezlet „ várható si­kertelenségére­, kénytelenek megállapítani, hogy az első hét nem igazolta aggályaikat. (Vagy óhajaikat?) Még az amerikai küldöttség egyik hivatalos képviselője is kijelentette, hogy „bi­­zalommal és óvatos derűlátással" tekintenek a berlini érte­kezlet további fejleményei elé. A nyugati lapok különösen kiemelik az értekezlet barátságos légkörét. A szovjet sajtó a berlini értekezlet értékelésében általá­ban konkrétebben mutat rá az eredményekre. A Pravda ber­lini különtudósítói az első hét eredményével kapcsolatban ki­fejtik: az az általános benyomás, hogy az értekezlet első nap­jai lehetővé tették a talaj előkészítését a megoldásra váró legfontosabb nemzetközi problémák mély, komoly tanulmá­nyozására. *Az értekezlet munkája során, mint várni is lehe­tett, — írják a Pravda tudósítói — felszínre kerültek a nézet­­eltérések az értekezlet részvevői között. A jövő mutatja majd meg, mennyire sikerül leküzdeni ezeket a nézeteltéréseket. A szovjet küldöttség a maga részéről — mint ismeretes — azt az álláspontot vallja, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket mindenki számára elfogadható megegyezés alapján meg lehet és meg is kell oldani. A vitás kérdések közül ki kell emelni azokat, amelyekre vonatkozólag meg lehet és meg is kell egyezni és pozitív eredményekre lehet és kell jutni.­ A Pravda tudósítói rámutatnak a berlini értekezlet első hetének arra a jellegzetességére is, hogy az értekezlet első hete a Szovjetunió diplomáciai kezdeményezéseinek jegyében folyt le. Megjegyzik továbbá, hogy a nyugati hatalmak kép­viselői a szovjet javaslatokkal szemben különböző magatar­tást tanúsítottak. A nyugati hatalmak közötti nézeteltérések arra késztették Dullest, hogy feladja eredeti szándékát, amelynek alapján már január 26-án az öthatalmi értekezlet összehívására vonatkozó kérdés megvitatásának abbahagyá­sát akarta követelni. Ismeretes, hogy a nyugati hatalmak miniszterei, az­­élénk vita után, nem tartották tanácsosnak, hogy nyíltan elutasítsák az öthatalmi értekezlet összehívására vonatkozó szovjet javaslatot s elhatározták, hogy a javaslat megvitatását a miniszterek szűkkörű ülésén folytatják. Hason­lóan nehéz helyzetbe került­ az amerikai diplomácia a fegy­verkezési világértekezlet összehívására vonatkozó szovjet ja­vaslattal kapcsolatban is. Ennél a kérdésnél sem szánták rá­­magukat a nyugati halró.Írnak külügyminiszterei, hogy elves­sék a szovjet javaslatot és így­ ezt a kérdést is a külügyminisz­terek szűkkörű ülésén fogják megvitatni. A­z értekezlet második hetének fő feladata a német kérdés , és az európai biztonság megőrzésével kapcsolatos kér­dések megvitatása lesz.­­Egyelőre­­ nehéz megmondani, — írják a Pravda tudósítói — meddig­­tart majd a kérdés meg­vitatása és milyen eredményre vezet. Ez attól függ, meny­nyire tanúsítanak jóakaratot az értekezlet összes részvevői és mennyire veszik majd figyelembe valamennyi európai nép — s közte a német nép — békéjének és biztonságának érde­keit.* A német kérdés megvitatásával kapcsolatban az Izvesz­tyija különtudósítója hangsúlyozza: a németek azt akarják, hogy Németország egységes, békeszerető állam legyen.­­Más véleményt vallanak a nyugati hatalmak képviselői, akik úgy gondolják, hogy a német kérdést a németek részvétele nélkül is meg lehet tárgyalni és Németország nemzeti érdekei sem­mibevevésével is meg lehet oldani.* Az Izvesztyija cikkírója megjegyzi, hogy ha a nyugati hatalmak merő visszautasítás­sal válaszolnak arra a szovjet javaslatra, amely a német kép­viselők részvételét indítványozza,­ ez feltétlenül kedvezőtlen visszhangot kelt a német népben. Akármennyire igyekeznek a nyugati hatalmak elködösíteni ezzel kapcsolatban a ténye­ket, a helyzet az, hogy Nyugat- és Kelet-Németország néme­tei mind erélyesebben kitartanak amellett, hogy joguk van részt venni a német probléma megoldásában. A Trud tudó­sítója rámutat arra, hogy egész Németországban milyen nagy méreteket ölt az a tömegmozgalom, amely Németország mindkét része képviselőinek meghallgatását követeli. A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa szom­baton rendkívüli ülést tartott azzal kapcsolatban, hogy a nagyhatalmak külügyminiszterei napirendre tűzték a né­met kérdés tárgyalását. A minisztertanács emlékiratot foga­dott el, amelyet Otto Grotewohl miniszterelnök eljuttatott a négy nagyhatalom berlini értekezletéhez. Az emlékirat a Né­met Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatait tartalmazza a német kérdés mielőbbi demokratikus és békés megoldása érdekében. A javaslat a következő pontokat tar­talmazza: 1. A Németországgal kötendő békeszerződés kidolgozá­sára még 1954-ben össze kell hívni mindazoknak az államok­nak értekezletét, amelyek részt vettek a Németország elleni háborúban. Ezen az értekezleten az össznémet ideiglenes kor­mány képviselői is részt vennének s az ő közreműködésükkel dolgoznák ki a négy nagyhatalom képviselői a békeszerződés tervezetét. Németország nemzeti függetlensége és demokra­tikus békés fejlődése azt követeli, hogy Németországot ne lán­colják semmiféle katonai paktumhoz és érvénytelenítsék a bonni és párizsi szerződéseket. 2. Az össznémet ideiglenes kormánynak, amelyet Né­metország két részének parlamentjei útján a demokratikus pártok és szervezetek részvételével alakítanának meg maguk a németek, az a feladata, hogy­ előkészítse az össznémet álta­lános, szabad, titkos, demokratikus nemzetgyűlési választások végrehajtását. 3. Legkésőbb egy évvel a német békeszerződés megkötése után valamennyi megszálló csapat távozik Németországból és a német területen lévő külföldi haditámaszpontokat felszá­molják. 4. A német békeszerződés megkötéséig nem szabad sem­miféle haderőt felállítani és katonai berendezéseket létesíteni Németországban. 5. Külföldi katonai, vagy katonai jellegű intézmények­ben német állampolgárok nem vállalhatnak szolgálatot vagy más közreműködést az esetben sem, ha ezek az intézmények német területen­ működnek*. 6. Németországban nem szabad tömegirtásra használható­ fegyvereket, mint atom- és bakteriológiai eszközöket előállí­tani és tárolni. , A 7. pont a német nép gazdasági helyzetének megkönnyí­tése érdekében foganatosítandó intézkedéseket tartalmazza. Végül az emlékirat kifejezi, a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának azt a reményét, hogy a négyhatalmi értekezlet elősegíti a bonni és párizsi szerződésekben rejlő háborús veszély elhárítását és megnyitja a német nép előtt az utat, amely a békeszerződéshez, valamint Németország újraegyesítéséhez, boldog és békés jövőjéhez vezet. A német népnek ez a törekvése teljes összhangban van az­­az­zal az állásponttal, amelyet Molotov a berlini értekezlet szombati ülésén már kifejtett. Ismeretes, hogy a Szovjetunió külügyminisztere, ellentétben a nyugati hatalmak képviselői­vel, erélyesen síkraszállt a német nép képviselőinek meghall­gatása mellett. Molotov részletesen foglalkozott a párizsi és bonni egyezményekben rejlő háborús veszély kérdésével is, valamint azoknak a terhes kötelezettségeknek következmé­nyeivel, amelyeket a bonni egyezmény hosszú évtizedekre Németország népére ró. Molotov rámutatott szombati­­beszé­dében a német militarizmus feltámasztásának veszélyére, az úgynevezett »európai védelmi közösségről* szóló egyezmény­­nyel kapcsolatban, amely, mint mondotta, ^szabad kezet ad a német militaristáknak*. Az adott esetben — mondotta Mo­­lotov — ilyen »szabadságról« van szó. Ennek azonban semmi köze sincs a német nép igazi szabadságához. 1 A berlini értekezlet Hétfői filére Berlinből jelenti az MTI. A négy külügyminiszter hétfőn délután tartotta 7. berlini ta­nácskozását. Az ülést hétfőn első ízben tartották a szovjet nagykövet­ség épületében, a Szovjetunió németországi főbiztosának az Unter den Linden­en lévő székházában. Délután 3 óra előtt, a kül­ügyminiszterek megérkezése idején, sokezer főnyi tömeg se­reglett egybe az Unter den Linden-en. Elsőnek Dulles és kísérete érkezett meg a szov­jet nagykövetség elé. Az ame­rikai külügyminiszter kezét kalapjához emelve viszonozta, a szovjet . K K­aég tisztelgését. Utána Edén angol, majd né­hány perccel később Bidault francia külügyminiszter és kíséretének gépkocsisora futott be az Unter den Lindet»-re. Edén és Bidault kalapjukat levéve, mosolyogva üdvözölték az őrséget, a fotóriportereket, a filmoperatőröket és a járdá­kon szorongó tömeget. Molotov szovjet külügymi­niszter, aki berlini tartózkodá­sa alatt a nagykövetség épü­letében lakik, 3 óra 20 perc­kor nyitotta meg a négyha­talmi értekezlet 7. ülését, amely este fél 9-kor ért véget. A négyhatalmi értekezlet hétfői­ ülése volt a berlini kon­ferencia eddigi leghosszabb tanácskozása. Iljicsov, a szov­jet küldöttség szóvivője, a ké­ső esti órákban tartott sajtó­­értekezleten beszámolt a négy­hatalmi értekezlet hetedik ülé­séről, amelyen Molotov szov­jet külügyminiszter elnökölt Az ülésen folytatták a napi­rend­­2. pontja, a német kérdés megtárgyalását. Bidault fran­cia és Eden angol külügymi­niszter felszólalása után Mo­lotov, a szovjet küldöttség ve­zetője emelkedett szólásra és a többi között a következőket mondta:­­ — Németországnak béke­­szerződésre van szüksége. A jelenlegi berlini értekezlet eredményét aszerint fogják megítélni a népek, hogy mi­lyen mértékben járul hozzá a német kérdés békés megoldá­sához és az európai biztonság megszilárdításához. Csak ilyen határozatok jelentenek értéket Európa népei, köztük a német nép számára. Az a feladatunk, hogy megakadályozzuk az ag­resszív német militarizmus fel­támadását és harmadik világ­háború kirobbantását. A szov­jet emberek ezt kívánják, mert nem tudnak megfeledkezni azokról a mérhetetlen áldoza­tokról, amelyeket népük a múltban hozott és amelyeket a számadatok csak halványan tükrözhetnek. Sok áldozatot kellett hozni más európai népeknek is. A második világháború alatt or­szágunk sokezer városa és községe romhalmazzá vált. Az anyagi kár, amelyet országunk a hitleri támadás következté­ben szenvedett, meghaladja a 128 milliárd dollárt és ez tá­volról sem teljes adat. Meg­feledkezhetünk-e arról, hogy a Szovjetunió a hitleri háború folytán körülbelül 7 millió fiát és leányát vesztette el? Bár más népek is súlyos vesz­teségeket szenvedtek, közis­mert tény, hogy a háború alatt a Szovjetunió hozta a legsú­lyosabb áldozatokat. A Szov­jetunió most azt kívánja, hogy a négy nagyhatalom intézke­déseit azok az elvek irányít­sák, amelyekben korábban kö­zösen állapodtunk meg és ame­lyek célja a béke biztosítása és az új német agresszió meg­akadályozása. A nyugati ha­talmak képviselői­, most igye­keznek eltávolodni az évek előtt közösen hozott határoza­toktól, noha ezek például Fran­ciaország számára nem ke­­vésbbé fontosak, mint a Szov­jetunió számára. A potsdami egyezmény néhány intézkedé­se elvesztette már időszerűsé­gét, de az egyezmény szelleme ma is változatlanul érvényes és helyes. A német kérdés megoldásához a német nép­nek is komoly érdekei fűződ­nek. Itt Berlinben különösen szemléletesen látjuk, hogy a háború milyen súlyos követ­kezményekkel sújtotta a né­met népet. Értekezletünk elég kellemetlen helyzetbe került, miután Berlinben a német nép bevonása nélkül tárgyalunk a német kérdésről. A nyugati külügyminiszterek nem voltak hajlandók meghallgatni a Né­met Demokratikus Köztársa­ság és Nyugat-Németország képviselőit. Ezt a hibát még helyre lehet hozni. A jövőben meg kellene hallgatni Kelet­és Nyugat-Németország kép­viselőit legalább a legfonto­sabb kérdésekben. A szovjet kormány véleménye szerint abból kell kiindulnunk, hogy a német kérdés megoldása elsősorban a német nép ügye. A német nép nem lehet csu­pán más államok intézkedé­seinek tárgya. Ilyen eljárás igazságtalan lenne a német néppel szemben. A négy nagyhatalom termé­szetesen nem mentesül a né­met kérdés megoldása alól. A békeszerződés megkötése után Németország a népek család­jának egyenrangú tagja lesz. Addig azonban államainknak az a kötelessége, hogy ne kü­­lön-külön, hanem együttesen segítsék elő a békeszerződés megkötését és a német nép egységes hazájának létrejöttét. A három nyugati hatalom ehelyett Nyugat-Németország jelenlegi hivatalos köreivel az úgynevezett európai védelmi közösség megteremtésén fára­dozik. Ez a katonai tömb A Szovjetunió ellen irányul, német békeszerződés megkötés­­ét nem lehet tovább halon­gatni. Semmi más út nem ve­­zet Németország békés és de­­mokratikus újraegyesítéséhez Bidault úr támogatja a bonni

Next