Magyar Nemzet, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-05 / 54. szám

—. %^jgy y, “""" Magyar Worhzo Sztálinra emlékezünk Kinek ne maradt volna meg emlékezetében a tavalyi március 5-e, az a borús, koratavaszi nap. Amidőn meghallottuk a moszkvai hírt a nagy veszteségről, úgy éreztük, hogy a mi fájdalmunkkal együtt egy pillanatra kihagy a világ szívverése. Sztálin neve és műve, személye és tanítása összeforrott mindannyiunk tulajdon életével, az egész emberiség mai történelmével, a felszabadult százmilliókéval csakúgy, mint a szabadságukért küzdőkével, az elnyomottakéval, a sínylődőkével és a reménykedőkével. Ám éppen azért, mert egyénisége és azok a győzelmes eszmék, amelyeket képviselt és továbbfejlesztett, eggyé forrottak az egyszerű emberek életével, gondolkodásával és vágyaival; éppen azért, mert anynyira magunkénak éreztük Sztálint, már a gyászsújtotta első órák után tudtuk, hogy neve és tanítása életünknek változatlanul alkotórésze marad, jövőnknek építő eleme lesz. Érezzük és napról napra jobban érezzük az ifjú magyar költő szavaival: »Lenin és Sztálin neve világít, növekszik a fény ...« Ma egy éve az egész dolgozó és békére vágyó emberiség — ahogy egy másik költőnk mondta, hiszen az emlékezés idején az embereknek verssorok jutnak eszébe — »kétmilliárd szív« állta körül gondolatban a nagy halott ravatalát. Egy egész történelmi korszak tévedt fel előttünk, amikor a veszteséget fel akartuk mérni. És micsoda korszak ez! Ekkor kezdődött az emberiség igazi történelme. Lenin, a forradalom lángelméje nyitotta meg Októberben ezt a korszakot és Lenin halála után Sztálinnak jutott osztályrészéül az a történelmi feladat, hogy folytassa Lenin halhatatlan, diadalmas életművét. Egy évvel ezelőtt, a veszteség óráiban és azóta is, amikor gyakran napi munkánk közt, feladatokon töprengve, nehézségekkel küszködve, rá gondolunk, úgy emlékezünk rá, mint Lenin fegyvertársára és tanítványára, mint Lenin nagy művének továbbfejlesztőjére és megerősítőjére, mint a szocializmus építőmesterére, mint a nagy hadvezérre, a fasizmus legyőzőjére, mint Marx, Engels és Lenin hűséges tanítványára, mint a vezetőre, aki egyaránt nagy volt tudósnak és államférfinak, akinek tettei és tanításai egyaránt örökké élnek a népek szívében és újra teremtődnek alkotó és szabadságharcos tetteikben. Egy esztendővel ezelőtt a mi népünk millióinak szemében is gyászkönny ült. Mert ha volt — és van! — felszabadított nép, amelynek nemzeti történetébe szervesen beletartozik Joszif Visszárionovics Sztálin, akkor a magyar nép az. Az elnyomás, az ellenforradalom éveiben neve az áhított szabadságot, az emberi jövőt jelentette. A felszabadulás óráiban az ő nevével köszöntöttük az első szovjet katonát, aki házunkba, szobánkba lépve, szinte személy szerint is elhozta családunknak, jómagunknak Lenin és Sztálin népének nagy üzenetét, a szabadságot. A magyar nép a lenini-sztálini úton halad, építi a szocializmust, fokozza a dolgozó nép jólétét, őrt áll a békefront reá eső szakaszán. A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és a tudósok, mérnökök, írók, művészek, a tervezők és a megvalósítók azért tudtak az elmúlt kilenc év során annyi eredményt elérni, mert a párt, a kommunisták vezetésével alaposan tanulmányozták és eredményesen megvalósították egy nép felemelésének leninisztálini elméletét és gyakorlatét. A hibák elkövetésének egyik legfőbb forrása is az volt, hogy nem eléggé mélyrehatóan tanulmányoztuk és nem eléggé alkotó módon alkalmaztuk a lenini és a sztálini eszméket és tanításokat. Most, amikor felszabadulásunk tizedik évfordulójához közeledünk, egyre többször és alaposabban mérjük fel a megtett utat és ezért még a szokottnál is többször gondolunk arra, hogy elnyomott, nagybirtokos, tőkés országból szocializmust építő országgá emelkedtünk, hogy elmaradott agrárországból jelentős ipari országgá lettünk. És ha a saját megtett útunkra, a leküzdött nehézségekre, a győzelmes harcokra gondolunk, ha most, Március Idusán azt kiálthatjuk, hogy a magyar név megint szép lett, akkor e gondolatmenet minden egyes láncszeménél aSzovjetunió nagyarányú és önzetlen segítségére, támogatására, Sztálin segítő kezére is gondolunk. Az, hogy újabbkori történelmünk folyamán először vívta ki a magyar nép tartósan nemzeti szabadságát és függetlenségét, elválaszthatatlan a Sztálin-nevelte és vezette Szovjet Hadsereg felszabadító tetteitől. Valóra váltak a nép évszázados vágyai, költőink álmai, a hősök és a vértanúk reménysége, a szabad és a független haza. Szabadságunkat és függetlenségünket a belső bitangok és a külső acsarkodók támadásaival szemben meg tudtuk és meg fogjuk védeni, mert következetes, demokratikus átalakulásunkban a marxizmus eszméi, Lenin és Sztálin tanításai vezettek és mert ifjú demokratikus államunk nem áll elszigetelten. Egy történelmi lidércnyomástól, a magányosság veszélyétől és rémképétől szabadult meg a magyar nép már a felszabaduláskor, majd nemzetközi érvénnyel is, amikor az ország felszabadítása után három évvel, a barátsági szerződéssel a világ leghatalmasabb és egyúttal legtestvéribb államának, a Szovjetuniónak szövetségese lett. Ha Sztálinra emlékezünk, arra is gondolunk, hogy ezt a történelmi okmányt, népünk újjászületésének, állami létünk biztonságának ezt a dokumentumát szovjet részről Joszif Visszárionovics Sztálin írta alá. Az, hogy ma a Magyar Népköztársaság megbecsült tagja a béke és a szocializmus hatalmas táborának, az, hogy a magyar nép az első sorokban küzdhet — és küzd is — a népek közti békéért, elválaszthatatlanul összefügg a Szovjetunió békepolitikájával, a" lenini-sztálini politikával. A Szovjetuniónak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának külpolitikája abból a lenini tanításból indul ki, hogy lehetséges a szocialista és a kapitalista rendszer tartós egymás melletti létezése. Sztálin azt a tételt fejlesztette tovább, amelyet Lenin már az intervenciósok főerőinek szétzúzása után leszögezett: „ ... kivívtuk magunknak azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy fennmaradhassunk a tőkés hatalmak mellett. Egy egészen új korszakba léptünk, mert kivívtuk magunknak az önálló nemzetközi lét jogát a tőkésállamok hálózatában. Amikor Lenin életművét folytatva Sztálin és harcostársai, a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága tevékenysége nyomán megerősödött a szovjet hatalom, még nagyobb mértékben nőtt a szovjet nép tekintélye és ereje. Sztálin továbbfejlesztette a lenini gondolatot. Ismerjük.. . gyakran idézzük és békeharcunkban alkalmazzuk a sztálini megfogalmazást: »A kapitalizmus és a kommunizmus békés egymás mellett élése teljes mértékben lehetséges, ha megvan a kölcsönös óhaj az együttműködésre.* E lenini és sztálini gondolatok teremtették meg az alapját és vitték, viszik győzelemre korunk legnagyobbszabású mozgalmát, a nemzetközi békemozgalmat. A nemzetközi békemozgalom minden emberé és hogy mindenkié, két milliárdé, az egész emberiségé, abban elévülhetetlen szerepe van annak,hogy az alapok megvetésén túl Sztálin határozta meg a békemozgalom céljait és mutatott rá a jelenlegi helyzetben világpolitikai szerepére. Az ő szavát fogadták meg az emberek és a népek, amikor szezükbe vették a béke ügyét és végig kitartanak mellette*. Utolsó nagy művében fogalmazta meg Sztálin a békemozglom céljait: » ... hogy harcba vigye a néptömegeket a béke megvédéséért, az új világháború elhárításáért*. Lenin útmutatását következetes módon védelmezte meg és valósította meg az elmúlt évtizedekben a Sztálin-vezette kollektíva, a Szovjetunió kormánya, az SZKP központi bizottsága. Ez a politika a vezércsillaga jelenleg is a Szovjetuniónak. Ez a politika, a lenini-sztálini békepolitika jelentős eredményeket hozott a szovjet nép és minden nép javára az elmúlt esztendőben is. Amikor Sztálin elköltözött az élők sorából, a haladás, a szocializmus, a béke ellenségei arra számítottak, hogy halála meggyengíti a szabadság és a béke táborának erejét. Rosszul számítottak. A gyász és a fájdalom egysége még rendíthetetlenebb erőt adott a szovjet népnek, még jobban fokozta az összetartozás érzését a világ minden részében. Lenin és Sztálin élete művét folytatják tanítványaik és harcostársaik, a Szovjetunió kormánya, az SZKP központi bizottsága. Az ő következetes politikájuknak és a népek világméretű békeharcának eredménye, a lenini és sztálini politika nagy győzelme mindaz, ami az elmúlt hónapokban történt: még jobban megerősödtek a béke és ademokrácia erői, újabb eredményeket ért el a Szovjetunió békepolitikája. Az elmúlt év az imperialisták reményeinek lesorvadását hozta, mert az elmúlt év a nemzetközi feszültség enyhülésének esztendejévé vált. A tárgyalások gondolatának sikere, előbb Panmindzsonban, majd Berlinben a lenini és sztálini elvnek, a különböző rendszerek békés egymás melletti élése elvének a sikere. A berlini négyhatalmi értekezlet az egész világ közvéleménye előtt bebizonyította azt, melyik nagyhatalom óhajt tárgyalni és melyik nem, melyik nagyhatalom képviseli a béke, a fejlődés, a szabadság érdekeit és melyik nem. A berlini nagyhatalmi értekezlet ismét megmutatta azoknak a szavaknak az igazságát, amelyeket J. V. Sztálin élete utolsó nyilvános beszédében mondott a XIX. pártkongresszuson: »A Szovjetunió érdekei egyáltalán nem különíthetők el a világbéke ügyétől.« Amikor halála első évfordulóján Sztálinra emlékezünk, felmerül lelki szemeink előtt az egész nagy kor, amelyet Lenin munkássága, tanítása és harca adott a világnak, az egész nagy kor, amelynek arculatát Sztálin keze mintázta, az egész nagy kor, amelyet a marxizmus-leninizmus eszméi alakítottak és alakítanak, az alkotás, az emberi méltóság, a népszabadság, a béke kivívásának kora. Sztálinra úgy emlékezünk legméltóbban, ha mi, kortársai, hívek maradunk eszméihez, még mélyebbrehatóan tanulmányozzuk, még alkotóbb módon alkalmazzuk tanításait, még következetesebben építjük a szocializmust, még szárnyalóbb szívvel szöljünk síkra a dolgozó nép érdekeiért, még rendületlenebbel vagyunk hazafiak, még jobban összefonódva a világ népeivel harcolunk a békéért. Az angol alsóházban élesen bírálták a kormány fegyverkezési programmját A külpolitikai helyzet A berlini értekezlet után és a genfi értekezlet előtt mamagától értetődő, hogy a nemzetközi sajtó egyrészt a berlini tanácskozások hatásával, másrészt a genfi értekezlet várható kilátásaival foglalkozik. Érdeklődésre tarthat számot ebből a szempontból az a határozott hangulati változás, ami a fent említett problémákkal kapcsolatban az Egyesült Államok sajtójában megmutatkozik. Amíg közvetlenül a berlini értekezlet után — nyilvánvalóan a Bulles-hez közelálló körök sugalmazására — az amerikai sajtó igyekezett elhitetni azt, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése, vagyis az »európai hadsereg« megvalósítása most már a közeli jövő kérdése, addig két héttel az értekezlet után az amerikai lapokban alig találni nyomát ennek a korábbi derűlátásnak. A New York Times például »Európa Berlin után« című szemléjében összegezi nyugateurópai tudósítóinak jelentéseit arról, hogy hogyan tekintenek ezekben az országokban azeurópai hadserege tervezetére. A lap kénytelen beismerni, hogy »az események menete az utóbbi héten Franciaországban, Nyugat-Németországban és Angliában azt mutatta, hogy bár az uralmon lévő kormányok támogatták az európai védelmi közösségről szóló szerződést, mégis erős a szerződés ellen irányuló mozgalom. A Wall Street Journal hasonlóképpen arra a megállapításra jut, hogy Berlin bágyasztó hatást gyakorolt a francia politikai életre és a valóságban újabb súlyos ürügyet adott a franciáknak arra, hogy elhalasszák, a határozatot az európai védelmi közösségről. A New York World Telegramm and Sun beismeri, hogy a berlini értekezlet után sok „nem kommunista", követeli a Szovjetunióval való további tárgyalásokat Angliában, Franciaországban és Nyugat-Németországban. A Kation szemleírója felhívja a figyelmet arra a körülményre, hogy a Molotov által javasolt összeurópai kollektív biztonsági szerződés nagy figyelmet kelt a nyugateurópai országokban. Az amerikai sajtóban észlelhető másik jellegzetes tünet a küszöbönálló genfi értekezletről célzatosan festett sötét kép. A lapok általában azt a félelmüket hangoztatják, hogy Genfben az Egyesült Államok és Franciaország eltávolodnak egymástól. A New York Times az indokínai kérdés békés rendezését a genfi értekezletcsapdájának nevezi és figyelmezteti a francia népet: »legyen ízésen”. Az International News Service idézi a washingtoni hivatalos köröknek azt a Franciaországhoz intézett intelmét, hogyha tárgyalások útján létrejött békét* fogadnak el, ez »végzetes lehet a Francia Unió és Franciaország világhatalmi helyzete számára,« sőt » veszélyeztetné Franciaország még meglévő északafrikai birtokainak megtartását*. Az ilyen beszéd nyilvánvalóan fenyegetőzés Franciaországgal szemben. * -y • O A francia Köztársasági Tanács külügyi bizottságában Bidault külügymitniszter beszámolt a berlini értekezletről. Bidault nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a berlini értekezletet követően Franciaországban növekedett az európai védelmi közösség ellenzőinek tábora. Ezért beszámolójában azt hangoztatta, hogy »a helyzet ma sem rosszabb, mint az értekezlet előtt volt.,, a Nyugat-Németország felfegyverzésével szemben megnyilvánuló közhangulat világosan kifejezésre jut abban a levélben, amelyet Herriot, Daladier és több más francia polgári politikus, tudós és művész írt alá. E levélben tüntetésre hívják fel a francia hazafiakat a Wehrmacht újjáteremtéséhez vezető politika ellen. Az európai hadsereg híveinek és ellenzőinek harca azért is élesedik Franciaországban, mert újabb tények mutatnak arra, hogy Adenauerék a felfegyverzés kérdésében befejezett tényeket akarnak teremteni. A Pravdában Tumanov a nyugatnémet militarizmus újjászületéséről írva, a többi között megállapítja, hogy a bonni szövetségi gyűlésnek az alkotmány módosítását kimondó határozata lényegében csak törvényhozásilag szentesíti azt, ami Nyugat-Németországban már régóta folyik. A nyugatnémetországi militaristák a nyugati hatalmak támogatásával már évek óta szervezik a revansiszta fegyveres erő gerincét, Nyugat-Németország agresszív hadseregének alapkádereit. Jelenleg sok tízezer volt hitlerista tisztet képeznek át különtanfolyamokon. Blank, a bonni hadügyminiszterjelölt rádióilatkozatában kijelentette, hogy a nyugatnémet hadseregnek 22.000 tisztje és 80.000 altisztje lesz. ti Az Egyiptomból és Szudánból érkező hírek egyre világosabbá teszik az angol ügynökök szerepét az utóbbi napok eseményeiben. Az AFP szerint szudáni politikai körökben nem tartják kizártnak a khartumi kormány lemondását, mivel ellentétek támadtak Howe angol főkormányzó és Izmail el Aszhari miniszterelnök között a főkormányzó jogkörének kérdésében. A szudáni kormány szóvivője szerdán kijelentette, hogy Sir Robert Howe főkormányzó a szudáni kormány megkérdezése nélkül hirdette ki Khartumban a rendkívüli állapotot és határozta el a parlament megnyitásának elhalasztását. A khar-i túmai zavargások során 34 ember vesztette életét. Nagib tábornok, egyiptomi köztársasági elnök, a tegnapi számunkban röviden már ismertetett rádióbeszédében többi között azt is kijelentette, hogy az incidenst a megszálló hatalom (vagyis Anglia) szervezte a nemzetközi közvélemény félrevezetése céljából. A A középkeleti helyzet természetesen nem választható el ■** a török-pakisztáni katonai egyezménytől és annak az arab világra gyakorolt hatásától. A Krasznaja Zvjezdában Leontyev ismét hangsúlyozza, hogy az Ankara—Karacsi-tengely létrehozását agresszív célokból az amerikai kormánykörök diktálták. Leontyev idézi a Washington Post egyik cikkét, amely az egyezményről így írt: »Durva nyíltsággal szólva, kísérlet történik arra, hogy bezárják a gyűrűt a Szovjetunió körül. Az amerikai agresszív körök arra törekednek, hogy a közel- és középkeleti országokat rávegyék az Ankara—Karacsi-tengelyhez való csatlakozásra. Az Egyesült Államok igyekszik Irakot, Szaúd- Arábiát, Szíriát, Libanont, Iránt stb. bevonni ebbe a szovjetellenes katonai szövetségbe. Éppen ezért rendkívüli jelentősége van India állásfoglalásának, amellyel visszautasította az Eisenhower elnök által felajánlott amerikai katonaisegélyt. Az indiai parlament és az indiai sajtó egyhangúan helyesli a kormány elhatározását. A Times of India rámutat, hogy a Pentagon politikusai sóvárgó szemmel tekintenek a kínai és szovjet határhoz közel eső Kasmír stratégiai fontosságú területére, potenciális támaszpontjaira. Nehru nyilatkozata — írja a lap — figyelmeztetés volt: amennyiben India ellenkezése dacára az Egyesült Államok folytatja a Pakisztánnak nyújtandó katonai segély politikáját, ezzel csupán India ellenállását növeli. A Nav Bharat című lap ezeket írja: *Hír az Egyesült Államok világszerte békét akar, akkor megkérdezzük, miért épít támaszpontokat 63 országban, miért épített 89 hatalmas légitámaszpontot Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában, a Közel-Keleten, a Csendes-óceán és a Sarkvidék térségében, miért tartja légierőinek harmadrészét külföldi államokban?* A lap felháborodással utasítja el az amerikai elnök Indiának szánt fegyverszállítási ajánlatát, mert az sérti az ország szuverenitását. Az Európából, a Közel-Keletről és Dél-Ázsiából beérkező jelentések tehát arra mutatnak, hogy a berlini értekezlet után és a genfi értekezlet előtt mindenütt növekszik az ellenállás a nemzetközi feszültség fenntartását célzó amerikai törekvésekkel szemben. Véget ért a Bolgár Kommunista Párt VI. Longrefirma Szófiából jelenti a TASZSZ. A Bolgár Kommunista Párt VI. kongresszusa befejezte munkáját. A kongresszus március 4-i ülésén egyöntetűen jóváhagyta a Bolgár Kommunista Párt VI. kongresszusának irányelveit a Bolgár Népköztársaság fejlesztését szolgáló 1953—1957. évi második ötéves tervhez, valamint a módosításokat a Bolgár Kommunista Párt szervezeti szabályzatában. A kongresszus megválasztotta a párt központi szerveit, a 63 tagból és 32 póttagból álló központi bizottságot és a központi revíziós bizottságot. Záróbeszédet Vlko Cservenkov mondott. A kongresszus munkájának eredményeit összegezve kiemelte a részvevők teljes egyöntetűségét. Vlko Cservenkov köszönetét fejezte ki a testvéri kommunista és munkáspártoknak, amelyek küldöttekkel képviseltették magukat a kongresszuson, vagy üdvözletet küldtek a kongresszusnak. A ceehlovák nemzetigyűlés folytatta a nemzeti bizottságokról szóló törvényjavaslat vitáját Prágából jelenti a TASZSZ. A csehszlovák nemzetgyűlés ülésszaka szerdán folytatta munkáját. Az ülésen részt vett Antonin Zápotocky köztársasági elnök, a kormány tagjai, az élén Viliam Siroky miniszterelnökkel. A nemzeti bizottságokról szóló törvényjavaslatok feletti vitában felszólalt A. Hodinová- Spurná, M. Kiinger, V. Daubner, J. Pelikán, J. Nepomuaky. Valamennyi felszólaló utalt a tárgyalt törvényjavaslatok nagy jelentőségére és választói nevében kijelentette, hogy helyesli azokat. -Az új törvények szerint a nemzeti bizottágokat három évre választják. Választójoga van minden olyan csehszlovák állampolgárnak, aki betöltötte 18. életévét, megválasztható minden állampolgár, aki betöltötte 21. életévét. Nincs sem aktív, sem passzív választójoguk a gondnokság alá helyezetteknek és azoknak, akiket bírói ítélet megfosztott állampolgári jogaiktól.