Magyar Nemzet, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-01 / 77. szám

■ * _ -Magyar Nemzet­i­ P­a: és fillér Csütörtök 1954. április 1­4. év, 77. szám 9.Segélypolitika44 és békepolitika az Arab-Keleten Az Aranyszarv-öböltől a Bengáli-öbölig terjedő terüle­ten, e csodálatos vidéken, ahol az emberiség bölcsője ringott, ahonnan az emberi művelődés káprázatos remekművei ma­radtak az utókorra, a sokszínű, csillogó, de mégis racionális arab szellem nagyszerű alko­tásainak színhelyén, Damasz­­kuszban,­ Bagdadban, Mekká­ban, a Gangesz völgyében ma khaki-ruhás jövevények pró­bálják valóra váltani a nagy­­sándori és caesari álmot, Ke­let meghódítását , az öt folyó völgyéig. Az első kísérlet, vagyis a kö­zépkeleti parancsnokság össze­­tákolása meghiúsult Egyiptom és a többi arab állam ellenál­­ lásán. Dulles tavalyi délázsiai­ útja után tehát a diplomaták és a vezérkari tisztek új tervet készítettek,­­ olyan szövetségi rendszer­­tervet, amely Nyuga­ton Törökországra támaszkod­va kapcsolódna az atlanti tömbhöz, de amelyben közvet­lenül az imperialista hatalmak nem vennének részt. Ankara és Karacsi jelzi e "katonai fél­hold" két sarkpontját, amelyet még ki kellene tölteni a közbe­eső arab államokkal. Az ese­mények az utóbbi hetekben gyors iramot vettek az Euró­pát, Ázsiát és Afrikát összekap­csoló , nagy stratégiai fontos­sággal bíró területen. Nyílt és titkos ügynökök tevékenysége következtében államcsínnyel eltávolították Szíria éléről Si­­saklit, összezavarták a helyze­tet Egyiptomban és Szudánban és rávették Irakot, közeledjék Pakisztánhoz. Fejszal, Irak ki­rálya­­látogatást tett Éaracsi­ban, Szaud, Szaudi-Arábia ki­rálya és Husszein, Jordánia ki­rálya találkoztak és megvitat­ták , a­ balkáni—ázsiai katonai egyezmény kérdését. Törökország és Pakisztán megkötötte a katonai szövet­séget, rögtön utána Eisenho­­wer elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok 30 millió dolláros katonai " segélyt­ nyújt Pakisztánnak. Tárgya­lások folynak Amerika és Irak között is katonai ♦segélyegyez­ményről",­­ sőt az AFP szerint valószínűleg rövidesen alá is írják a szerződést. Nyílt titok, hogy Pakisztánban amerikai támaszpontok épülnek­­az or­szág védelme­ céljából. Gya­­nút keltő az­ amerikai diploma­ták nepáli ténykedése is. A Pravda nemrégiben megírta, a jelek arra mutattak, hogy az amerikaiak katonai állam­csínyt terveznek Nepálban. Amerikai támaszpontok épül­nek Görögországban, szinte ál­landóan a Dardanellák kör­nyékén tartózkodik a 6. ame­rikai hajóhad néhány köte­léke, Törökországtól Pakisz­tánig pedig az amerikai ve­zetőkörök komoly erőfeszíté­seket tesznek arra, hogy az arab államokat bekapcsolják ebbe a katonai rendszerbe. Nem nehéz felismerni e terv mögött azt az imperialista szándékot, hogy egyrészről katonai felvonulási területet biztosítsanak maguknak a Szovjetunió és a Kínai Nép­­köztársaság déli határai men­tén, másrészről a ♦védelem* ürügyén uralmuk alá hajtsák az érdekelt terület népeit és ami még fontosabb, teljesen rátegyék kezüket a kőolajfor­­r­ásokra. Ilyen körülmények között különös jelentősége van azok­­nak a jegyzékeknek, amelye­ket a Szovjetunió kormánya intézett Görögország, Török­ország és Pakisztán kormányá­hoz. E jegyzékek világosan körvonalazzák a szovjet kor­mány politikáját a közel- és középkeleti országok irányá­ban. Ezt a politikát különben a legjobban jellemzik a té­nyek, azok a lépések, amelyek a legutóbbi időben a szovjet­egyiptomi kapcsolatok hatá­rozott megjavulásához vezet­tek. A két ország kölcsönösen nagykövetségi rangra­­ emelte diplomáciai képvonlelát majd ezt követően széleskörű gazda­sági és kereskedelmi megálla­podást kötött az árucserefor­­galom kiszélesítésére. A Görögországhoz, Török­országhoz és Pakisztánhoz in­tézett szovjet jegyzékek mu­tatják azt az alapvető különb­séget, ami a Szovjetunió és az imperialista hatalmak közép­keleti politikája között fenn­áll. A Szovjetunió célja e tér­ség békéjének biztosítása, az arab országok függetlenségé­nek helyreállítása. A Szovjet­uniót ugyanakkor az egyete­mes biztonság megszilárdításá­nak szempontjai vezetik, ezért tiltakozik határozottan a támaszpontépítés politikája ellen és ezért figyelmezteti az érdekelt államokat arra, hogy jelenlegi politikájuk komolyan befolyásolja a Szovjetunióval fennálló kapcsolataikat. Vilá­gos, hogy az olyan katonai építkezéseket, mint amilyene­ket az amerikaiak folytatnak Kréta szigetén, a Kréta—Lim­­nosz—Dardanellák vonalán, az égeitengeri szigeteken, ♦vé­delmi* frázisokkal sem lehet békepolitikának minősíteni, hi­szen a támaszpontok a nagy hatósugarú repülőgépek és a haditengerészet számára épül­nek. Mindez ellentmond a béke fenntartása érdekeinek és arról tanúskodik, hogy a görög kormány közvetlenül az új háború előkészítésére irá­nyuló intézkedések megvaló­sításához kezdett hozzá. A Szovjetuniónak Görögország­hoz intézett jegyzéke felhívja a görög kormány figyelmét arra is, hogy azok a balkáni államok, amelyekkel Görög­­or­szág kapcsolatai meg­­­rendeződtek teljes mértékben a maguk részéről hajlandók­nak mutatkoznak arra, hogy rendezzék kapcsolataikat Gö­rögországgal. Ez nyilvánvalóan elősegítené a béke megszilár­dítását a Balkánon. A Görög­ország és az Egyesült Államok között létrejött katonai egyez­mény viszont komoly akadály a balkáni béke megszilárdítá­sának útjában és ezzel a tény­nyel a Szovjetuniónak feltétle­nül számolnia kell. A Törökországhoz és Pa­kisztánhoz intézett jegyzék­ben a szovjet kormány lelep­lezi azokat a hazugságokat, amelyek szerint Törökorszá­got bárhonnan is támadás fe­nyegetné. »Minthogy Török­országot, akárcsak Pakisztánt, semmiféle támadás nem fe­nyegeti, ez az egyezmény nem tekinthető védelmi jellegűnek« — állapítja meg a többi kö­zött a Törökországhoz intézett jegyzék. Ellenkezőleg, a tö­rök-pakisztáni katonai szer­ződés szorosan összefügg az atlanti tömb katonai rendsze­rével és számos ország bizton­ságának kérdését érinti, külö­nösen a Közel- és Közép-Ke­let, valamint Délkelet-Ázsia térségében. Annál is inkább fel kell figyelnünk az ilyen cselekményekre, mert azokra olyan időkben kerül sor, ami­kor a Szovjetunió határozott erőfeszítéseket tesz a nemzet­közi feszültség enyhítésére és a népek közötti jóviszony elő­segítésére. Magától értetődő, hogy a török és a pakisztáni kormány ilyesféle intézkedései szükségképpen kiélezik a hely­zetet a Közel- és Közép-Kele­ten, valamint Délkelet-Ázsiá­­ban és közvetlenül érintik a Szovjetunió biztonságát. A Szovjetuniónak az Arab- Kelet irányában folytatott po­litikáját az jellemzi, hogy a Szovjetunió támogatja az arab népek függetlenségi küzdel­mét, határozottan állást foglal a középkeleti agresszív kato­nai tömb létesítése ellen, le­leplezi az imperialista mester­kedéseket és a baráti, jószom­szédi politika kialakítására tö­rekszik. Meg kell még vizsgálni azt a kérdést, hogy milyen állás­pontra helyezkednek az érde­kelt országok népei az Egye­sült Államok támaszpontépí­tési politikájával szemben. Erre csak egyetlen példát sze­retnénk felhozni: a legutóbbi keletpakisztáni választásokat. Kelet-Pakisztánban, vagyis a Gangesz völgyében Pakisztán 75 millió lakosságából 42 mil­lió él. A választásokon az el­lenzéki pártok Egyesült Front­ja teljes győzelmet aratott a kormánypárt, vagyis a Muzul­mán­ Liga­­fölött.. A­­választási­harc során a döntő kérdés a Pakisztánnak nyújtott ame­rikai katonai ♦segély", vala­mint a török-pakisztáni kato­nai egyezmény volt. Az ellen­zéki pártok határozottan fel­léptek az amerikai-pakisztáni és a török-pakisztáni szövet­ség ellen. A kormánypárt meg­semmisítő vereséget szenve­dett­ és ezzel Pakisztán népe világosan értésére adta Kara­­csinak, hogy ellenzi és helyte­leníti a katonai szövetségek politikáját. A választási ered­mény érthető nyugtalanságot keltett Washingtonban is. Ami Kelet-Pakisztánban a választásokon ilyen határozott formában nyilvánult meg, jelen van az Arab-Kelet minden né­pének, a Közép-Kelet minden lakójának gondolkodásában. A Dardanelláktól a Gangesz völ­gyéig húzódó földdarabon is a maguk életét akarják­ élni az emberek é­s az amerikai szövetség-tervek, ha igenlő vá­laszt kapnak is egy-egy kor­mány részéről, a népek oldalá­ról határozott elutasításban ré­szesülnek. Pethő Tibor A Német Demokratikus Köztársaság szuverenitásának elismeréséről szóló szovjet kormányhatározat nemzetközi visszhangja Vietnami állásfoglalás a genfi értekezletről — Londonban befejeződtek a kelet—nyugati kereskedelemmel kapcsolatos tanácskozások A külpolitikai helyzet­ ­ A kelet—nyugati kereskedelem fejlesztéséről London­­ban folytatott angol-francia-amerikai tanácskozás kedden befejeződött. Hivatalos közlemény szerint az angol­­francia és amerikai képviselők között megállapodás jött létre a kelet—nyugati kereskedelem kiterjesztésében. Az AFP közlése szerint a kelet-nyugati kereskedelemre vonatkozó tárgyalásokat a három ország szakértői Párizsban folytatják majd. A szakértők dolgozzák ki az exportkorlátozás alá eső árucikkek új listáját. A londoni háromhatalmi gazdasági tárgyalásokkal kap­csolatban megjelent angol sajtókommentárok híven tükrözik a tanácskozásokon felmerült ellentéteket. Az Evening Stan­dard megállapítja: Az amerikaiaknak tudatára kell ébred­niük, hogy az angol nép véleménye szerint »a Kelettel való kereskedelem Anglia számára gazdasági, az egész világ szá­mára pedig politikai szükségesség«. A Daily Telegraph vezér­cikkében így ír: »Nem lehet szemet hányni az előtt a tény előtt, hogy a Szovjetunió határozottan nagy fontosságot tulaj­donít a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem kibővítése ki­látásainak. Miután világos, hogy a Szovjetunió a kereske­delmi kapcsolatok javítását kívánja, nem kell akadályokat gördíteni ennek útjában. A Daily Express hangsúlyozza: ♦Nincs semmi ok arra, hogy szükségtelen gyanakvással te­kintsenek (az amerikaiak) a keleti kereskedelmünk kiépítését célzó erőfeszítéseinkre. Ha a kilátások békések, akkor a kor­mány feladata gondoskodni arról, hogy a kereskedelem a béke ügyét szolgálja. A bölcs békebarát inkább növelni, mint csök­kenteni igyekszik a kereskedelmet". A Daily Herald leszö­gezi: »Szó sem lehet Anglia ama jogának feladásáról, hogy ott kereskedhessék, ahol akar«. Eisenhower elnök kedden a kongresszushoz intézett üze­netet az Egyesült Államok külkereskedelmi politikájáról. Üzenetében — amelyet nyilvánvalóan azért időzítette a ke­let—nyugati kereskedelemmel foglalkozó londoni három­hatalmi megbeszélések idejére, hogy megkísérelje ebben a kérdésben magához ragadni a kezdeményezést, — az ameri­kai elnök bizonyos »engedményeket« helyez kilátásba, ugyanakkor figyelemreméltó beismeréseket rész az Egyesült V.Inwink embr.rgc­nijUtik-ri'iva!. » vámkorlátozásokkal és a dolláradományokkal kapreltatják. "­­ A békeszerető emberek világszerte elítélik az amerikaiak hidrogénbomba kísérleteit. Nehru indiai miniszterelnök Új-Delhiben mondott beszédében felhívta az Egyesült Álla­,­mokat és azokat a hatalmakat, amelyek hidrogénbombával rendelkeznek, hogy ne kísérletezzenek vele. Nehru elmon­dotta, hogy Japánban és több más országban, így Angliában és Ausztráliában erélyes javaslatok hangzottak el, hogy ne folytassanak többé hidrogénbomba kísérleteket és ne szaba­dítsanak el olyan gonosz erőket, amelyekről nem tudni, hova vezetnek. Pandit asszony, az ENSZ közgyűlésének elnöke, fel­hívta a nagyhatalmakat, hogy haladéktalanul szüntessék meg a tömegirtó atomfegyverek gyártását és békés célokra használ­ják fel az atomerőt. A tokiói rádió jelentése szerint Japánban is egyre erő­teljesebben bontakozik ki az atomfegyver eltiltásáért és az atomerők fölötti nemzetközi ellenőrzés bevezetéséért indított mozgalom. Olaszországban is komoly aggodalommal fogad­ták az amerikaiak legutóbbi csendesóceáni hidrogénbomba­­kísérletéről szóló híreket. A torinói La Stampa kiemeli: »az atomrobbantások következményei fel­tétlenül gondolkodásra késztetnek és ha nem vonjuk le a szükséges következtetése­ket, akkor felelőtlenek és őrültek vagyunk”.­­ A Vietnami Demokratikus Köztársaság minisztertaná­r­*á­csa március közepén Ho Si Minh elnök elnökletével tar­tott ülésén hangsúlyozta, hogy a genfi értekezlet összehívá­sára vonatkozó elhatározás Vietnam, Khmer és Patet-Lao népe ellenállási harcának sikerét jelenti. A vietnami, a khmeri és a patet-laói nép sorozatos győzelmei és az ellen­ségnek okozott súlyos veszteségek — állapította meg a mi­nisztertanács — nagy nehézségeket okoznak a franciáknak Indokínában, Franciaországban pedig politikai és pénzügyi válságot eredményeztek. A genfi értekezlet ugyanakkor a Szovjetunió s a béke és demokrácia világot átfogó tábora béke­politikájának eredménye is. Van Nguen Ziap tábornok, a vietnami néphadsereg főparancsnoka, a minisztertanács ülé­sén beszámolt a téli-tavaszi hadjárat során kialakult katonai helyzetről. Kifejtette, hogy a vietnami néphadseregnek kü­lönböző arcvonalakon aratott győzelmei miként vezettek nagy ellenséges erők meg­semmisítéséhez. Fam Van Dong miniszterelnökhelyettes beszámolt arról: 1954-ben hogyan mozgósítják a tömegeket a földreform végrehajtására Viet­namban. Franciaországban nagy visszhangot keltett Bernard La­ver­gne professzornak a L’Année Politique et Economique hasábjain megjelent »Franciaország az Egyesült Államok csat­lósai című cikke. »Kormányaink — írja — hat esztendő óta súlyos, rendkívül súlyos hibát, sőt árulást követnek el. Ki­fejti a cikkíró, hogy a francia kormányok­­állandóan az Egyesült Államoktól kapott dollárokra helyezik a súlyt, nem pedig a francia közvéleményre, amint a becsület és a jog megkövetelné­. Emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok kormánya Indokínában és Észak-Afrikában lábbal tapossa a francia érdekeket és hogy a vietnami nép elleni háború az amerikaiak parancsára folyik. »Ami bennünket, franciákat illet, továbbra is konokul ragaszkodunk esztelen indokínai háborúnkhoz, mert hűbéresekként függünk Washingtontól­. Befejezésül követeli, hogy békésen rendezni kell az indo­kínai konfliktust és meg kell védeni Franciaország nemzeti függetlenségét. A külföldi sajtó a szovjet kormánynak a Szovjet­unió és a N­émet Demokratikus Köztársaság­ viszonyáról megjelent nyilatkozatáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet kormány nyilatkoza­tát, amely közli, hogy a szov­jet kormány ugyanolyan kap­csolatokat létesít a Német De­mokratikus Köztársasággal, mint más szuverén államok­ká.,, ükk­ill kainij ia' :u r.f •• közi jelentőségű eseményként értékeli a világsajtó és a vi­lágközvélemény. ♦A szovjet kormány — írja a Neues­­Deutschland — jogot ad a Német Demokratikus Köztársaságnak, hogy nem csupán bel- és külügyeiben, hanem a Nyugat-Németország­­gal való kölcsönös kapcsola­tok kérdésében is dönthessen. Ez a tény rendkívül nagy­­jelentőségű a német nép szá­mára. Ez a tény kétségtelenül szilárdítja egész Németország demokratikus és hazafias erőit és elősegíti Németország békés és demokratikus alapon való újraegyesítését.« A Bremenben megjelenő Weser-Kurier című burzsoá lap megállapítja, hogy a Szov­jetunió ♦barátságos gesztust tett a németek felé«. Ennek nyomán — írja a lap — Nyu­­gat-Németország lakosságának feltétlenül látnia kell, minő különbség van a Német Demo­kratikus Köztársaság és a bonni állam helyzete között. ♦Az egyik oldalon a szabad NDK áll — írja a lap —, a másik oldalon pedig a nyugati hatalmak gyámsága alá helye­zett szövetségi köztársaság.* Bonnban a szovjet nyilatko­zat közzététele után a kor­mány azonnal ülést tartott. Mint az AFP közli, hivatalos nyugatnémet megbízott kije­lentette, hogy­­a szövetségi kormány gondosan tanulmá­nyozza a helyzetet, amely azzal kapcsolatban alakult ki, hogy a szovjet döntés cselekvési szabadságot nyújt a kelet­német kormánynak­. A nyugatnémet sajtó el­árulja a bonni kormánykörök zavarát. A bonni kormány­körök ugyanis aggódnak amiatt, hogy a szovjet nyilat­kozat hatása hátrányos lesz reájuk nézve, így például a Spandauer Volksblatt meg­jegyzi, hogy a szovjet kor­mány nyilatkozata ♦fejtöréstt okozott mind a bonni kor­mánynak, mind pedig a wash­ingtoni, londoni és párizsi kormánynak. Az Egyesült Államok kul­uig vrri­nisztériumának a szov­­­­jet, a,orm­any nyit­nk­oi­ miatt érzett nyugtalansága tükröződött Conant németor­szági főbiztos nyilatkozatában. Conant sietve kijelentette, hogy az Egyesült Államok ♦szuverenitástt kíván juttatni Németországnak. A The New York Times megírta, Conant beszéde azt mutatja, hogy a nyugati hatalmak kénytelenek beismerni, milyen nagy be­nyomást tett a szovjet kor­mány nyilatkozata Nyugat- Németország közvéleményére. A lap hangsúlyozza, hogy a nyugatnémet sajtó és a nyu­gatnémet politikusok vélemé­nye szerint Moszkva kezébe ragadta a kezdeményezést és hogy a Német Demokratikus Köztársaságbeli rendszer ♦je­lentékenyen megelőzte a bon­ni rendszert*. Egyes amerikai tudósítók amellett, hogy beismerik a Nyugat-Németországra ráerő­szakolt megszállási rendszert, kénytelenek azt is megállapí­tani, hogy a Német Demokra­tikus Köz­társaság jogot nyert, hogy szabadon dönthessen ügyeiben. Sullivan, a The New York Times berlini tudósítója azt írja, hogy a szovjet kor­mány nyilatkozata »úgy lát­szik* több szuverenitást jut­tat a Német Demokratikus Köztársaságnak,­­mint ameny­­nyit Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok a bonni rendszernek nyújtott*. A The New York Times wash­ingtoni tudósítója is beismeri, hogy Nyugat-Németország nem érte el a „teljes szuve­renitást”, amit a Német De­mokratikus Köztársaság most megkapott. Ezt a tényt beismeri az an­gol sajtó is. A Reuter a szov­jet kormány nyilatkozatát kommentálva rámutat, hogy ♦Kelet­ Németország már meg­ A háború utáni hetedik árleszállítás a Szovjetunióban Moszkvából jelenti a TASZSZ. Közzétették a Szovjetunió minisztertanácsának és a Szov­jetunió Kommunista Pártja központi bizottságának az élel­miszerek és iparcikkek állami kiskereskedelmi árának újabb leszállításáról szóló határoza­tát. A határozat értelmében áp­rilis elsejétől leszállítják kü­lönböző élelmiszerek és ipar­cikkek árát. Olcsóbbak lesz­nek: a kenyér és a sütőipari áruk, néhány gyarmatáru, a selyem- és pamutszövet, a készruha, a kötött- és szövött­áruk, a lábbeli, a díszműáruk, a porcelán-, fajansz- és üveg­­cikkek, a háztartási cikkek, az építőanyagok, a gyógysze­rek és más cikkek. A kenyér ára további 5—5 százalékkal, a tea ára 10 százalékkal, a kávé és kakaó ára 15 száza­lékkal, a selyemszövet, ára­­10 százalékkal, a pamutszövet ára­ 15—20 százalékkal, a lábbeli ára 7—20 százalékkal, a dísz­műáruk ára 10—15 százalék­kal, az ékszerek ára átlagban 10 százalékkal, a szappan és az illatszerek ára 10—20 szá­zalékkal, az építőanyagok ára 10—20 százalékkal, a háztar­tási villamoskészülékek ára 10 százalékkal, sportfelszerelések ára 5—15 százalékkal, a gyógy­szerek ára 15 százalékkal, a gépkocsibenzin ára 44,5 száza­lékkal, a petróleum ára 38 százalékkal stb. csökken. A háború befejezése óta a Szovjetunióban ez a hetedik árleszállítás.

Next