Magyar Nemzet, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-13 / 112. szám
Csütörtök, 1954. május 13.. AKIT ELFELEDTÜNK Gulyás Pál halálának tizedik évfordulójára A „Hét évszázad magyar Versei~ című reprezentatív antológia annyit mond Gulyás Pálról, hogy tanár volt Debrecenben, hogy 1899-ben született s hogy legszebbek alföldi hangulatképei. Halálának dátumát 1943-ban jelöli, holott 1944 a helyes. 1944. május 13. Jellemző, hogy nyolc esztendővel halála után — két évvel ezelőtt — már az is lényegtelen volt, hogy halála pontos dátumának utána nézzenek, vagy utána kérdezzenek. S mintha az antológiában rövid életrajz és értékelés" címén róla írott öt-hat sor indokolni is próbálná, miért lényegtelen, hogy Gulyás Pál 1943-ban vagy 44-ben halt meg. Valahogy így értékelie ez a néhány sor: a Válasz íróinak köréhez tartozott és a sajátos népi hangot, népi kifejezéseket elvont, ködös, tisztázatlan verselemekkel elegyítette. Az ilyen „népi metafizikusról” tehát fölösleges sokat beszélni. Két gyermeke már felnőtt, özvegye csöndes, szerény aszszonyika, akitől az elhamarkodottan folyósított nyugdíjat minden veszedelem nélkül meg lehet vonni. (Kormányprogrammunkat helyesen értelmező Irodalmi Alapunkat dicséri, mégha keserű is ez a dicséret, hogy egy hónappal ezelőtt az özvegy kérés nélkül visszakapta szerény nyugdíját.) Ugyanakkor szégyenkezve kell bevallanunk, hogy a halott Gulyás Pál agyonhallgatásában, elfelejtésében mi is bűnösök vagyunk. Mert sokan ismertük, sokan szerettük, egy-egy versét sokszor emlegettük, idéztük és sokan láttuk, éreztük az ő egész költészetét, felszabadulásunk után elárasztó süket csönd méltatlan voltát. Ha Móricz Zsigmond élne, bizonyára nem így történik. Mert ő talán mindnyájunknál jobban tudta Gulyás Pál költészetének vakvágányait, metafizikai ködfoltjait, kozmikus megborzongásait, de mindnyájunkját jobban ismerte és szinte atyai bölcseséggel szerette, hirdette ennek a költészetnek értékeit. S hogy most »Gulyás Pált« (hiszen mindnyájan így hívtuk, mert negyven esztendős korában is fiatalabb volt nálunk, húszéveseknél halálának tizedik évfordulóján végre írunk, vallunk róla, abban egy kevéssé bizony nemcsak Gulyás Pál, hanem Móricz Zsigmond emléke előtt való szégyenkezésünk is benne rezeg, mint valami vonósnégyesben a mélyhegedű halk, de disszonánsan súrlódó szólama. És a párt előtt is szégyenkezünk, mert nem szóltunk, mert nem kiáltottunk, mert nem hívtuk fel a figyelmet hangos és egyenes szóval erre az érthetetlen és méltatlan, még Gulyás Pál halálának dátumát is pontatlanul őriző irodalomtörténeti csöndre. Szégyenkezünk, mert tíz év alatt eszünkbe sem jutott Gulyás Pál hagyatékának, kiadatlan versei sokaságának megtekintése, erényeinek, eredményeinek és hibáinak szükséges elemzéséről, az egész, költői életműnek az őt megillető polcra való helyezéséről nem is beszélve. Avagy talán olyan gazdagok voltunk és vagyunk, hogy például a Gömbös Gyulának a »tengelyhez« való orgyilkos csatlakozását félreérthetetlenül megbélyegző (1936. április 3-án született) Gulyás-verset nyugodtan törölhettük antifasiszta költészetünk jelentős alkotásai listájáról? Ha csak ezt az egyetlen harcos verset írta volna Gulyás Pál, vagy csak azAlom imáját, már akkor is régen lett volna a helye a Horthy-korszak legjobb költői között. Pedig nemcsak ezt írta. Többet is írt és mást is: alföldi hangulatképeket, szikrázó szatírákat és epigrammákat (ez a »Rontó Pál*-sorozat) a nép szeretetétől áthatott lírai portrékat is. És írt, szinte démoni szuggesztivitással megelevenített »kalevalai«, meddai«, »schilleri«, * mozarti*, »misztikus ünnepi asztalokat* is, amelyek bizony helyenként, sőt sokszor egészükben absztraktak és követhetetlenek, de minden sorukból még így is a legnagyobb szintézisnek, a magyar nép és az emberiség legnemesebb szintézisének roppant arányú, ám magánosan tragikus kísérlete sugárzik. A debreceni iparostanonciskolában tanította helyesírásra, magyar irodalmmá és világirodalomra a pékinasokat és lakatosinasokat és minden szakma leendő mestereit élete végéig. Iparostanoncoknak magyarázott Petőfi és Ady, Vörösmarty és József Attila, Arany János és Babits Mihály költészetéről — helyesírástanítás közben. Akik ismerték őt, akik hallhatták, hogyan mondott verset ez a valószínűtlenül sovány, állandóan a legmagasabb hőfokon lobogó tanonciskolas tanár, azok azt is megértik, hogy tanítványaihoz, ezekhez az állandóan fáradt, álmos, agyonbejszolt, de minden szépre és nagyszerűre fogékony suhancokhoz hogyan tudta közelvinni a világirodalom hatalmas lélekzését. Ha mást nem tett volna, csak ezt, már akkor is méltó volna arra, hogy szeretettel zárjuk szívünkbe és soha el ne felejtsük. Micsoda hit kellett ehhez s az emberiség legszentebb eszményeihez való micsoda hűség — akkor, ott, a vmaradandóság városának* dermesztő közönyt és idétlen *tanácsnoki gúnyáradatot zúdító légkörében! Az égő anyagnak és a lobogó elmének micsoda hőfoka! Verseinek nagy részét is nem egyszer ezeknek a tanoncfiúknak olvasta fel legelőször. Ők voltak legelső hallgatói. »Teljesen bolond* — mondták rá emiatt sokszor és sokan. »Hiszen ezek a kölykök semmit meg nem értenek!* Gulyás Pál tudta és hitte, hogy »ezek a kölykök" mindent megértenek, csak az ő nyelvükön kell szólni hozzájuk: a szépség és igazság nyelvén. Gulyás Pál elégett. Negyvenöt éves volt, amikor elragadta az a betegség, amelyik Bartók Béla halálát is okozta: egész szervezete tiltakozott a náci megszállás ellen. 1944 márciusában szinte egyik napról a másikra lett halálosan beteg, amikor ránk zuhant a háború végső szakaszának minden rémsége. Gyűlöletének, tiltakozásának, az embertelenségek tombolása következtében felóriásodott passzív szégyenkezésének és iszonyatának izzását fizikumának gyönge, törékeny sejtanyaga és lelkének magánossága nem tudta elhordozni. Rettenetes és általános külső és belső vérzés következtében halt meg ma tíz esztendeje, azon a napon, amikor a debreceni és környékbeli sárga csillaggal megbélyegzetteket, aggast,vá , nőkat és csecsemőket, nőket és férfiakat elindították auszt-riai internálótáborok, gáz- s kémiák és krematóriumok apokalpszise felé. Akkor halt meg, amikor ezt a hírt meg-tudta. Tíz éve halott. Tíz éve hallgatunk róla. Itt az ideje, hogy most helyrehozzuk hibánkat. Nem volt óriás, nem a világot formáló nagyok közöttt kell említenünk. J’e ember volt és költő, szerette a népet, úgy, ahogy magyar költőnek szeretnie kell és illik népünket és az emberiség minden megőrzésre méltó kincsét. Megérdemli, hogy helyrehozzuk hibánkat. Asztalos Sándor Meghaladta a 400.000 darabot a beküldött TOTÓ-szelvények száma A 19. fogadási héten 12 találatot szelvény nem akadt. AZ EREDMÉNY: 11 találat ** 13.245 Ft 10 találat 1. 800 Ft 0 találat @oVIO Ft Ezen a héten is 200 darab, a magyar—angol mérkőzésre érvényes jegyet sorsol ki a TOTÓ. A sorsolásban valamennyi beérkező TOTÓ-szelvény részt vesz. VÁSÁROLJON TOTÓ-SZELVÉNYT! A 19. fogadási héten kisorsolt jegyek számait a „SPORTFOGADÁS", e heti száma közli. A kisorsolt jegyek átvételéről is részletes tájékoztatót ad a „SPORTFOGADÁS" Gulyás Pál három verse: Egy süket-néma-vak szerkesztőhöz Barátom, hogy lettél süketté, ki tette ezt a nagy csapást zenéked? Süket vagy és élesz az irodalomból s nem hallod a vers fölötti zenéked Barátom, szemedet ki lopta el, ki oltotta ki ezt az égi lámpát? Nem látod a hulló hópelyheket, nem látod a természet változását! És néma vagy! Csak bámulsz szótlanul s lesujtsz a toll fokával mint az ács, bár irgalomra nyújtja két kezét egy új Petőfi és egy új Madách! Végső fény Apám emlékének Valamikor karján emelt fel és úgy hintázott velem. Most a Föld emeli karjára, mert ő a nagy fejedelem. Ea~''dal hallgat a szobában. A Föld határán lebegő Nap fénye hajlik homlokára, a végső fény, a lemenő. (1941. augusztus 13.) Az atom imája Miniszter Úr, Nagyméltóságod szöges ostorral áll fölöttem, kezében az Állam pallosa, melytől mindenki visszaretten. Miniszter Úr, fejem lehajtom, tudom az Állam nagy dolog ... Mi lenne, hogyha a tárgyakból kitörnének az atomok? Miniszter Úr, az Állam egy, az atomok száma milliónyi... Ki tudna onnan a magasból minden atomhoz lehajolni? Miniszter Úr, aki atom, bukjon a mélybe lefele, hogy hadd forogjon a Magasság felé az Állam szekere! Miniszter Úr, a tárgyak kívül csillognak, de bent ül a homály, az atomok álmodnak ott bent... De én nem tudok aludni már! (Válasz, 1937.) MENDELEJEV-EMLÉKEST Az Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi karainak békebizottsága szerdán emlékestet rendezett Mendelajev születésének 12. évfordulója alkalmából. Az egyetem Ságvári-termében Kossuth-díjas akadémikusok, professzorok, valamint egyetemi hallgatók előtt Bruckner Győző Kossuth-díjas akadémikus nyitotta meg az emlékestet, majd Erdey-Grúz Tipor Kossuth-díjas akadémikus, oktatásügyi miniszter mondott emlékbeszédet. Ismertette Mendelejevnek az ipar problémái megoldásához és az egyetemek fejlesztéséhez kidolgozott munkáit. A természettudományokban Mendelejev eljutott az alapvető problémákhoz, technológiai és gazdasági elgondolásai messze túlnőttek korának keretein. Lángeszű egyénisége nagy lépéssel vitte előre a tudományt, hatékonyan segítette az ipar fejlődését. Tehetségének teljes kibontakozását és érvényesülését a kapitalizmus korlátai nem engedték meg. Csak a kapitalizmus bukása után, a szocializmust építő Szovjetunióban ismerték fel Mendelejev munkásságának teljes jelentőségét és mozdították elő széles körben szellemi örökségének kiterebélyesedését Haartm Mt NAPLÓ MÁJUS 13 Gulyás Pál, a tíz éve elhunyt kiváló debreceni költő emlékét idézi a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Magyar Írók Szövetsége csütörtök esti ünnepsége Debrecenben. A költő életművéről Tóth Béla tanár tart előadást. Járdányi Pál Kossuth-díjas zeneszerzőnk, aki jelenleg a Szovjetunióban tartózkodik, a napokban Moszkvában részt vett egy találkozón, melyet a szovjet zeneszerzők, művészettörténészek, muzsikusok rendeztek a tiszteletére. A vendéget Hrennyikov, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének főtitkára üdvözölte. Az egybegyűlt szovjet művészek nagy figyelemmel hallgatták meg Járdányi Pál előadását Bartók és Kodály művészetéről. Prágába utazott Székely Endre zeneszerző, ahol a »Prágai Tavasz« zenei feszti-iválon mint megfigyelő vesz részt. Vidéki operák tapasztalatcseréjét rendezik meg május utolsó napjaiban Szegeden. A vendéglátó operaszínház Anyegin-előadása és más előadások mellett a szegedi, debreceni és miskolci operaegyüttesek megvitatják közös problémáikat, feladataikat.A Bécsben bemutatják a Csínom Palkót. Farkas Ferenc, Dékány András és Bálint La- I jós dal,játéka szombaton este I hangversenyszerű előadásban iskerül a bécsi közönség elé, Kossowitz profeszor vezényletével, a Musikvereinsaal-ban. □ Antal Litván zongoraművész szerdán reggel 2—3 hetes vendégszereplésre a Német Demokratikus Köztársaságba utazott, a magyar-német kulturális egyezmény keretében, de A százéves világhírű pécsi Zsolnai-gyárról emlékezett meg értékes előadásában a 77 éves Nikelszki Géza festőművész, a gyár egykori tervezője. A Régészeti és Művészettörténeti Társulatban tartott előadásában bemutatta a gyárról írott s remélhetőleg nemsokára napvilágot látó monográfiáját is, amelyben félévszázados munkásságának élményeit írta meg. * Csehov »A három nővér" című színművét június 11-én mutatja be a Madách Színház. □ Spejbl és Ilurvinek május 17-én este 7 órakor búcsúzik Budapesttől, vidéki körútjuk után ekkor tartják utolsó estjüket.* * * Az athéni »Olympia«-színházban igen nagy sikerrel szerepelt Tyihomirova szovjet balett-táncosnő. * * * Aristophane, a nagy klaszszikus vígjátékíró emlékét ünnepük az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárai és hallgatói pénteken délután háromnegyed hat órakor az egyetemi aulában. Oroszlán Zoltán megnyitója után Moravcsik Gyula akadémikus beszél Aristophanesről, majd ritka érdekességű műsor hangzik el. Antik görög himnuszokat és dalokat énekel Halmi Lujza, Molnár Anna hárfaművésznő s az egyetem énekkara kíséretével. Részleteket mutatnak be a »Plutos", »Madarak«, »Béke« című komédiákból Arany János fordításában és görögül. Zárszót Turóczi- Trostler József akadémikus mond. Az emlékünnepélyt az egyetemi békebizottságok rendezik. Amatőr laboratóriumi szakmunkásokat AZONNAL FELVESZ FŐVÁROSI FOTÓ VÁLLALAT V. KERÜLET, DOROTTYA UTCA 11 Dvorzsák emlékezete Antonin Dvorzsák, a fél évszázaddal ezelőtt elhúnyt nagy cseh zeneszerző arcképe díszíti az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájának falát, a kép alatt kék drapéria. A baráti nézek kulturális testvériségének s a kultúrát éltető békének szimbóluma. Az Országos Béketanács és a TTIT emlékestjén Ujfalussy József tart előadást Dvorzsák művészetéről. Ennek a művészetnek legfontosabb jellemvonása, nemzeti jellege, amely nemcsak témaválasztásában, nemcsak a cseh nemzeti történelem alakjainak, a népi mondavilágnak idézésében jelentkezik, hanem az egész muzsika nemzeti nyelvében, dallamkincsében, formavilágában is. Részletesen ismertette Ujfalussy József Dvorzsák zeneköltői alkotó munkásságát, mely a cseh népzene talajából táplálkozott, s arra visszahatott, a nemzeti zenei nyelvet tovább gazdagítva. Szimfonikus és kamarazenéjével európai polgárjogot szerzett a cseh népi táncformáknak: a furiant-nak, a polkának stb. Dvorzsák művészetének három fő forrására mutatott rá az előadás. Elsősorban a népi-nemzeti környezet hatott rá, magába szívta az élő cseh zene éltető levegőjét. Emellett már első szárnypróbálgatásaitól kezdve mellette áll a nagy mintakép és pártfogó: Smetána. A harmadik forrás az európai klasszikus zene nagy kincsestára, azok a mesterek, akiknek műve már akkor a világ kultúrájának közös kincse volt. Dvorzsák nemzetközi jelentősége közismert Európában, Amerikában tekintélyt szerzett nemzete kultúrájának. Szimfonikus művei, vonósnégyesei a világ valamennyi hangversenypódiumán szívesen fogadott műsorszámok. Nemzetközisége azonban nemcsak ebben áll: ő az első zeneszerző akinek művészetében helyet kapnak az elnyomott színes népek dallamai — gondoljunk csak néger kvartettjére, vagy azt Új világ-szimfónia indiai tematikájára —, s ez a motivikus nemzetköziség nem változtatja meg, sőt hangsúlyozza zenéjének nemzeti mivoltát. Ujfalussy József végül Dvorzsák és a magyar zene kapcsolatáról emlékezett meg és érdekes módon mutatott rá arra hogy operaszerzői működése Dvorzsákot a mi Erkel Ferencünkkel állítja párhuzamba, sziimfonikus költeményeinek romantikája Liszt Ferenchez teszi közelállóvá, ugyanakkor érdeklődése a más nemzetek muzsikája iránt, erős kapcsolata saját népe zenéjével már Bartók és Kodály mellé állítja. Ezután Szabó Ferenc az emlékest elnökeként »átadta a szót« a muzsikának. Dvorzsák műveiből Garai György érdemes művész és Mátyás Mária Kossuth-díjas operaénekes adott elő, Hajdú István zongorakíséretével, majd Milos Sádlo professzor, a Csehszlovák Köztársaság államdíjas gordonkaművésze játszott. A Tátrai-vonósnégyes szereplése zárta be a műsort. Cs. P. RáDIÓ BÍRÁLAT „ANTIGONÉ* Amiért bírálatainkban immár három esztendő óta küzdöttünk, az ókori drámák, nagy klasszikus művek bemutatásáért, végre megvalósult! A magyar rádió megkezdte világszínházi sorozatát, elsőnek Sophokles »Antigone«-jával. Mindjárt elöljáróban üdvözöljük ezért mindazokat, akik az előadást létrehozták. Jó rádiószínház nincs nagy tragédiák előadása nélkül. Szellemi műveltség nincs a klasznszikusok ismerete hiányában. Ugyanakkor közérthetőség, technikai kivitelezés szempontjából alig van szerencsésebb műfaj, mint éppen az antik irodalom. Hiszen ezek a művek az élő és hangzó szó erejével hatnak, mert mindig hangos olvasásra készültek. Ez teszi eleve alkalmassá a görög tragédiát rádióelőadásra. Sőt a görög drámák rádióelőadásában már csak azért is kevesebb nehézséggel kell megküzdeni, mint az újabb daraboknál, mert régen a korlátozott színpadi hatások a mimikai játék jelentőségét csökkentették. Hegedűs Géza bevezető előadására hárult az a feladat, hogy mindazt, amire a görög drámáról, az antik színházról, költészetről, a kor társadalmáról, Sophoklesről, a rádió évek során elmulasztotta az embereket megtanítani — pótolja! Kiválóan oldotta meg feladatát. Sophokles drámájában Kreonnak adja a nagyobb szerepet, de mégis Antigoné az igazi hős, aki a régi, hamis törvényt megtapossa a való igazságáért, feláldozva az életet. Ha Paul Ernst, a híres esztétikus a századforduló táján Sophoklesről írott könyvében még azt írja, hogy »nem látjuk olyan vilájgosan Antinone-t, mint Oedij pus királyt«, mer füllel az igazi értelmét halljuk a szerrep szavainak. Ehhez azonban szükséges az is, hogy a színésznő ellensúlyozza művészeetével Kreon lényegesen nagyobb szövegét. Az Antigoné I rádióelőadásában ez nem így történt, mert Szörényi Éva olykor csak „versnek tekintette Sophokles sorait és nem tragédiának. Vele szemben a legnemesebb régi nemzetiszínházi hagyományokat (Egressy, Pethes, Gál) követő Szabó Sándor Kreonja felülemelkedett a címszereplőn. Szabónak Sinkovits Imrével (Haimon, Kreon fia) előadott jelenetében örömmel állapíthattuk meg, hogy vannak még színészeink, akik méltók ke nagy klaszszikus feladatok rádióbeli megoldására. Tekesvas jóslata némi alföldi színt nyert Bihari hangján, amiről nem a művész, hanem a szereposztás tehet. Ugyanígy Isméné, az Úr, s az "1954-es" Hírnök kiosztása sem szolgálta a mű egységét. A mérleget Euridyké (Tőkés Anna) és az első thébai aggastyán (Kőműves Sándor) billentette helyre. Csiky Gergely fordítását választották előadásra (a legújabb Antigone-fordítás Trencsényi-Waldapfel Imréé, s van belőle még jónéhány). A patinás nyelvezet jö hatott. A rendező és a művet mikrofonban alkalmazó Lányi Andor alig hagyott el az eredeti szövegből s az előadás pompázatos felépítéséért dicséret illeti. Egy ponton nem tudott újat adni: a kar érzékelésénél. A négy aggastyánra tagolt »kar« mögött nem érezhettük a görög dráma egyik színpadi jellegzetességét: a tömeget. Ezt a problémát hosszú évekkel ezelőtt az *Oedipus király« rádióelőadásában tökéletesen egybehangolt szavalókórussal tették teljesebbé. Ez azonban kissé tarka »weimari« megoldás, bár hozzásegített a fantázia kielégítéséhez. Újszerű módszerről érdemes lenne gondolkodni. Az Antigoné előadása bizonyára rendkívüli visszhangra talál az egész országban. Kristóf Károly 5 Fogadás a Lengyel Tudományos Akadémia küldöttségének tiszteletére Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke kedden este a városligeti Gundel-étteremben fogadást adott a Lengyel Tudományos Akadémia küldöttségének tiszteletére. A fogadáson részt vett Osztrovszki György, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének tagjai. Jelen voltak a fogadáson .Tan Dembowski, a Lengyel Népköztársaság szejmjének elnöke, a Lengyel Tudományos Akadémia elnöke vezetésével a Lengyel Tudományos Akadémia küldöttségének tagjai. Ott volt Bogdán Hamera, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. kerékpárkölcsönzés Magánosoknak Társadalmiszerveknek Közületeknek K E R A V I L L VII., Nefelejcs utca 9. Új női, férfi, gyermek kerékpárok Alacsony kölcsöndíjak.