Magyar Nemzet, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-01 / 232. szám

y^ k%s J2- l~~ rv. .. . K­­ * ? ** —f Magyar Nemzet s~ — — ■ -----——.*■. .■■*.««*.. ..... 1*1-...... .! t-ir.*..*.-• T-irnni-.iaww ■! ■ ■wnaiMiiiBWwimMw————————a——————i m A kínai nagyhatalom születése A Pamirtól a Keletkínai­­tengerig és a 18. szélességi foktól az 53. fokig terjedő ha­talmas területen a Kínai Nép­­köztársaság aranycsillagos lo­bogója leng. A népi felszaba­dító hadsereg katonája áll ort a »világ tetejéin«, a felhőbe hanyatló jeges csúcsok árnyé­kában, a monszuntól áztatott téli dzsungelekban, a végte­len tenger partján és a méltó­ságteljesen hömpölygő Jalu folyó mentén, öt esztendővel ezelőtt kiáltották ki e hatal­mas területen véglegesen és visszavonhatatlanul a kínai nép hatalmát. Ez az öt év nemcsak a kí­nai nép életében, de a nemzet­közi politikában is döntő vál­tozásokat hozott s e változá­sok legfontosabb oka éppen a Kínai Népköztársaság megala­kulása volt. A történelem nagy fordulópontjain azok, akik közvetlen részesei vagy megfigyelői az eseményeknek, ritkán ébrednek tudatára a változás jelentőségének. Az egyes történelmi szakaszokat csak forradalmi átalakulások­nál választja el egymástól ha­tározott és éles határvonal. A kínai népi forradalom győzel­me ilyen éles választóvonal volt, mégis az emberek sokáig nem tudták felmérni teljes jelentőségében Csinig Kaj-sek kiűzésének, az imperialista befolyás megszüntetésének, a kínai szárazföld maradéktalan felszabadításának világtörté­nelmi horderejét. De hozzáte­hetjük, hogy egyes konok és a realitások iránt érzéketlen amerikai politikusok még mindig hajlamosak Kínát azo­nosítani egy székkel a Bizton­sági Tanácsban, egy szavazat­tal az ENSZ közgyűlésében. Az, hogy a Ghina Lobby em­berei megpróbálják tudomá­sul nem venni a mögöttük lévő öt esztendőt, annak ese­ményeit, természetesen mit sem változtat a lényegen, azon, hogy a hatszázmilliós kínai nagyhatalom megszületésével új erőtényező jelentkezett a nemzetközi politikában. Ne­vetséges és szánalmas figurák azok, akik még mindig Józsua­ként szeretnék megállítani a Napot, visszafelé forgatni az események kerekét. Ágnes Smedly és John Pay­­ne több könyvben elevenítette meg azt a hősi korszakot, ami­kor a hosszú menetelés után Sanszi, Hopej és Hanan tarto­mányok körzetében a Kínai Kommunista Párt vezetésével a forradalom hívei berendez­kedtek és megkezdték a nép felvilágosítását és szervezését a küszöbönálló nagy küzdel­mekre. A történelem kevés nagyszerűbb harcot ismer, mint azoknak az éveknek küz­delmét, amelynek során a kí­nai nép e három tartomány­ból kiindulva, a japán impe­rializmussal, a Csang Kaj-sok­­féle reakcióval és az ameri­kai nagytőkével szemben meg­hódította saját országát. Hosz­­szú-hosszú út áll azok mögött a harcosok mögött, akik San- Gziból kiindulva visszaverték a japán hódítókat, elűzték Csang Kaj-seket és megjelen­tek Kantonban, majd pedig a tibeti néppel létesített egyez­mény alapján Lhasszában. Egy évszázadok óta elnyomott és végletekig kizsákmányolt nép megrendítő magára talá­­lása volt ez a küzdelem, elkép­zelhetetlen nehézségeik és szen­vedések szegélyezik e harc út­ját, amelynek eredményeként a világon új nagyhatalom szü­letett: a Kínai Népköztársa­ság. Amikor 1949 telén a népi felszabadító hadsereg egységei kikergették Pekingből Csang Kaj-sek hordáit, és végelátha­tatlan oszlopokban vonultak az ősi fővároson keresztül a front felé, a New York Herald Tribüne akkor még Pekingben lévő tudósítója fanyarul meg­jegyezte: »Itt a mi pé­nzü­nk.« Az újságíró arra célzott, hogy a népi felszabadító hadsereg amerikai teherautókon, ame­rikai lövegekkel és fegyver­zettel felszerelve, vagyis azzal a hadianyaggal, amit Csang Kaj-sektől zsákmányolt, vívta meg csatáit a nép ellenségei­vel szemben. Valóban, az Egye­sült Államok vezető körei hal­latlan összegeket áldoztak a kínai reakció fenntartására, de­ mindez elégtelennek és hiába­valónak bizonyult a független­ségéért és szabadságáért küz­dő néppel szemben. A kínai nép erejét nyuga­ton sokáig hajlamosak voltak alábecsülni. A koreai háború­ban a kínai népi önkéntesek hősi helytállása mutatta meg azután a kínai nép erejét, azt, hogy a Kínai­­Népköztársaság személyében olyan katonai nagyhatalom jelent meg a vi­lágon, amelyet a legerősebb imperialista állam a legkor­szerűbb fegyverzettel sem ké­pes visszavonulásra kénysze­ríteni. A koreai fegyverszünet nem utolsó sorban éppen an­nak következté­ben jött létre, hogy az amerikai vezető kö­rök kénytelen-kelletlen elis­merték, nem képesek a 38. szé­lességi foknál északabbra tolni a frontot. Már órakor minden­kinek világosan látnia kellett, hogy a Távol-Keleten semmi-­ féle kérdést nem lehet tartó-­­san és kielégítően megoldani­­ a Kínai Népköztársaság aktíva közreműködése és hozzájáru-­­ lása nélkül. Még szembetűnőbb volt ez Genfben a koreai és indokínai kérdés tárgyalása­kor. A genfi értekezlet során a nyugati hatalmak részéről lényegében megtörtént a Kínai Népköztársaságnak, mint ötö­dik nagyhatalomnak tér­yleges elismerése. Az a terv, hogy az indokínai háborút általános távolkeleti háborúvá szélesítik ki, vagy pedig, hogy atom­bombákat dobnak le Dien Bien Phu környékén, elsősor­ban a Kínai Népköztársaság létén hiúsult meg. Sem az an­golok, sem a franciák nem merték vállalni azt a kocká­zatot, hogy az indokínai há­ború »nemzetközisítésével« ko­moly konfliktusba kerüljenek a 600 milliós Kínával. Mind­ez óriási mértékben megnö­velte a Kínai Népköztársaság tekintélyét és elsősorban Ázsiában olyan helyzetet ho­zott létre, amelyben a nem­kommunista délázsiai országok elérkezettnek látták az időt politikájuk jelentős újjáérté­­kelésére. Csou En-laj újdelhi és ranguni látogatása messze­­hangzó bizonyítéka volt az új helyzet alakulásának. A Csou En-laj,Nehru deklarációban nemcsak azokat az elveiket rögzítették le, amelyek meg­határozzák a két ország jövő­beni viszonyát, hanem Ázsia minden népe számára megte­remtették a baráti együttmű­ködés, a kölcsönös be nem avat­­kozás, a gazdasági és kulturá­lis javak cseréjének lehetősé­gét. Elsősorban a Kínai Nép­­köztársaság politikája volt az oka annak, hogy a délkelet­­ázsiai katonai paktumot nem sikerült Dulles eredeti elkép­zeléseinek megfelelően össze­tákolni. A délázsiai országok legtöbbjének távolmaradás­a a manilai értekezletről annak volt következménye, hogy ezek az országok a reális erőhely­zetnek megfelelően nem haj­landók részt venni a Kínai Népköztársaság ellen irányuló kalandor tervekben, így érvényesült a Kínai Népköztársaság hatalmas sta­bilizáló szerepe az ázsiai bék­e és biztonság megőrzésében. Az egyetemes béke érdeke pa­­rancsolóan megköveteli a Kí­nai Népköztársaság törvényes jogainak elismerését az ENSZ- ben. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a békét éppen Ázsiában fenyegeti komoly veszedelem­­ a Csang Kaj-sek-klikk állandós fegyveres provokációt követ-! (Folytatása a 2. oldalon) Pekingből jelenti a TASZSZ. Szeptember 30-án Pekingben ünnepi ülésen emlékeztek meg a Kínai Népköztársaság meg­alakulásának ötödik évforduló­járól. Az ünnepi ülésen a főváros társadalmi életének számos képviselője, a Kínai Kommu­nista Párt központi bizottsá­gának tagjai, az országos népi gyűlés képviselői, a munka hősei, az irodalom, a művé­szet képviselői, a kínai nép neves fiai vettek részt. Az ünnepélyesen feldíszített emelvény kékszínű hátterén a Kínai Népköztársaság hatal­mas címere és a nevezetes Pekingből jelenti az Új Kína. Csou En-laj, az államtanács elnöke, a Kínai Népköztársa­ság megalapításának 5. évfor­dulója alkalmából rendezett ünnepi gyűlésen, 1954. szep­tember 30-án Pekingben a kö­vetkező beszédet mondotta: Elvtársak, barátaim! A kí­nai nép hosszú forradalmi har­cok után öt évvel ezelőtt vé­gül is lerázta magáról a kül­földi imperializmus és a re-f akciós Kuomintang uralmát és megteremtette a munkás­­osztály vezetése alatt álló Kí­nai Népköztársaságot. A kínai nép ez időtől kezdve ura sa­ját hazájának, saját kezébe vette sorsának irányítását és rálépett az országunkat a szo­cializmushoz vezető dicsőséges útra. Az egész haladó emberiség ünnepelte ezt a n­agy történel­mi jelentőségű győzelmet, amelyet Kína 600 milliós népe kiharcolt. De a külföldi impe­rialisták és a kínai reakciósok azt állították, hogy a mi népi rendszerünk nem tud majd fennmaradni. Az amerikai im­perialisták nemcsak hogy jó­solták ezt, hanem különféle módon igyekeztek is megfoj­tani a fiatal Kínai Népköztár­saságot. Az elmúlt öt év ese­ményei azonban bebizonyítot­ták, hogy nem vált be ez a jóslat, kudarcot váltottak ezek a kísérletek. Az imperialisták nem tudták megfélemlíteni a kínai népet. Elszántan hala­dunk előre saját útunkon. Meg­szilárdítottuk államrendsze­rünket, a népi demokratikus diktatúrát. Széleskörű szociá­lis reformokat hajtottunk vég­re és rövid idő alatt begyó­gyítottuk a háború ütötte se­beket. 1953-ban megkezdtük, első ötéves gazdasági tervünk végrehajtását és módszeresen folytatjuk hazánk szocialista átalakítását. Társadalmunk minden rétege mérhetetlen nagy változáson ment keresz­tül ahhoz az időhöz képest, amikor megszületett a Kínai Népköztársaság. Gazdasági és kulturális téren állandó a fej­lődés és fokozatosan emelke­dik népünk életszínvonala. Nincs a világon olyan erő, amely megakadályozhatná, hogy országunk gazdag és vi­rágzó legyen. A Kínai Nép­­köztársaság nagyhatalomként lépett ki a nemzetközi porond­ra. Az egész világ közvélemé­nyében egyre erősebb ellen­állás fogadja az Egyesült­­ Ál­lamok agresszív csoportjának azt az ostoba és hiú kísérletét, hogy megtagadja a Kínai Nép­köztársaság nemzetközi státu­sának elismerését. Nemzetünknek az elmúlt öt év alatt elért eredményei a nép erőfeszítéseinek köszönhe­tők. Munkásságunk, paraszt­ságunk és többi dolgozóink hatalmas kezdeményező kész­séggel és aktivitással védik ha­zájukat, szilárdítják meg a né­pi demokráciát, építik újjá és fejlesztik az ország gazdasá­gát. Hazánk különféle nemze­tiségeinek szolidaritása legyőz­hetetlenül hatalmas erővé vált a Kínai Kommunista Párt ve­zetése alatt. A Kínai Kommunista Párt országnak vezető* magva. A dátumok: »1949—1954* látha­tók. Hét óra tizenöt perckor hosszantartó viharos éljenzés közepette elfoglalta helyét az elnökségben Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke, Csu Te, a Kínai Népköztár­saság alelnöke, Liu Sao-csi, az országos népi gyűlés elnöksé­gének elnöke, Csou En-laj, az államtanács elnöke, valamint Szung Csing-ling és Liu Po­­csü, az országos népi gyűlés elnökségének alelnökei és a kínai állam más vezető funk­cionáriusai. Velük együtt foglalják el helyüket az összes jelenlévők által lelkes fogadtatásban Jé- Csou En-laj beszéde marxizmus—leninizmus igaz tanítását követve, a párt az el­múlt öt esztendő minden dön­tő fordulópontján idejében ki­tűzte az egész nemzet elé a po­litikai és szervezeti feladato­kat. A párt felhívásának enge­delmeskedve, a párttagok túl­nyomó többsége híven harcolt minden fronton nemzetünk ügyéért, a tömegek élcsapata és példaképe lett. A párt fenn­tartotta és kifejlesztette a de­mokratikus osztályokkal, pár­tokkal és csoportokkal való egységfrontot és ezt a demo­krácia és a szocializmus nagy ügyének szolgálatába állította. A párt szilárdan fenntartotta ideológiai egységét és szigorú fegyelmét, kitartó küzdelmet folytatott sorainak megtisztí­tásáért. Ennek az öt évnek eredmé­nyeit annak a segítségnek is köszönhetjük, amelyet a Szov­jetuniótól, a szepi demokratikus országoktól és a világon min­den békeszerető embertől kaptunk. A kínai-szovjet ba­rátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés szoro­san összekapcsolta a nagy Szovjetuniót a Kínai Népköz­­társasággal. Nagy szövetsége­sünk, a Szovjetunió nagylelkű és önzetlen segítséget nyújt nekünk. Ennek fontos szerepe volt feladataink sikeres végre­hajtásában. Egyre fejlődő köl­csönös segélynyújtásunk és együttműködésünk következ­tében napról napra erősödik a megbonthatatlan barátság ha­zánk és a Szovjetunió, vala­mint a népi demokratikus or­szágok, nevezetesen Lengyel­­ország, Csehszlovákia, Magyar­­ország, Románia, Bulgária, Al­bánia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Mongol Nép­­köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köz­társaság között. A Kínai Népköztársaság nemrégen közzétett alkotmá­nyába letettük az elmúlt öt év alatt elért vívmányainkat és azokat a célokat, amelyekk­­nek elérésére most törekszünk. A Kínai Népköztársaság al­kotmánya világosan rámutat meghatározott célunkra és azokra a lépésekre, amelyeket Az ünnepség részt­vevői fel­állva, viharos, hosszantartó tapssal üdvözölték a szónoki emelvényen megjelenő N. Sz. Hruscsovot, a szovjet kormány­­küldöttség vezetőjét, a Szov­jetunió Kommunista Pártja központi bizottságának első titkárát és a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségeinek tagját, aki üdvözlő beszéddel fordult az ülés részvevőihez. N. Sz. Hruscsov beszédét több ízben viharos tapssal szakítot­ták félbe. Kedves Elvtársak! Enged­jék meg, hogy üdvözöljem önöket e nagy alkalomból, a Kínai Népköztársaság megala­pításának, a kínai forradalom történelmi jelentőségű győzel­mének ötödik évfordulóján. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége, a Szovjet­unió Minisztertanácsa, a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­szesített szovjet kormánykül­döttség tagjai: N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin, A. J. Miko­­jan, N. M. Svernyik, valamint Lengyelország, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Románia, a Mongol Népköz­­társaság, Csehszlovákia, Ma­gyarország, a Német Demo­kratikus Köztársaság, Bulgá­ria, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Albánia kor­mányküldöttségének vezetői. Az elnöklő Liu Sao-csi át­adta a szót Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság Állam­tanácsa elnökének, akit az ün­nepi ülés részt­vevői meleg fogadtatásban részesítettek, a szocialista társadalom fel­építése érdekében tennünk kell. Az előttünk álló nagy feladat: Kína átala­kítása szo­cialista országgá, amelyben nincs kizsákmányolás és nincs szegénység. Ezt a feladatot teljesítenünk kell. Ennek ér­dekében további, még nagyobb erőfeszítésekre van szükség. A szocialista építés útján sok kemény és nehéz harc vár még ránk, összetartásunk ere­jére támaszkodva, le kell győznünk ellenségeinket és le kell küzdenünk nehézségein­ket. Pártunknak a párton­­kívüli széles tömegekkel szo­ros egységben kell haladnia. Tovább kell fejlesztenünk és meg kell szilárdítanunk a munkásosztály, a parasztság és minden más dolgozó szövet­ségét. Továbbra is fenn kell tartanunk a szövetséget a dol­gozó nép és mindazon nem dol­gozó emberek között, akikkel együtt tudunk működni. Egye­síteni tudjuk az egész ország népét és megvan a lehetősé­günk arra, hogy összefogjunk valamennyi nemzetközi bará­tunkkal is. Ez az alapvető biztosítéka annak, hogy sike­resen felépítjük a szocialista társadalmat. A szocialista építés felada­tának teljesítése érdekében ta­nulnunk kell. Mao Ce-tung elvtárs állandóan azt mondja nekünk, hogy nagy ellensé­günknek kell tartanunk a pök­­handiséget és az önteltséget. A szerénység, a mértéktartás és a becsületesség legyen a magatartásunk. Bármilyen nagy eredményeket is értünk el a múltban, számunkra tel­jesen új feladatokat kell meg­oldanunk. Alaposabban kell ta­nulmányoznunk a marxizmus­­leninizmust. Szorgalmasabban kell tanulnunk a Szovjetunió és más testvérnemzetek élen­járó tapasztalataiból. Még na­gyobb odaadással kell tanul­mányoznunk a tudomány és a technológia minden ágát. Országépítő feladatunk bé­kés nemzetközi környezetet követel. Építőmunkánk célja a nép életszínvonalának eme­lése és nemzetbiztonságunk megerősítése. Ebből következ Hruscsov beszédé­ nnk központi bizottsága és az egész szovjet nép nevében szí­vélyes és baráti üdvözletet hoz küldöttségünk a Kínai Orszá­gos Népi Gyűlés Elnökségének, Mao Ce-tung elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnöké­nek, a Kínai Népköztársaság államtanácsának, a Kínai Kommunista Párt központi bi­zottságának és az egész nagy kínai népnek. öt évvel ezelőtt a Szovjet­unió és a népi demokratikus országok népei, valamint az egész haladó emberiség öröm­mel üdvözölte a kínai nép nagy győzelmét, a gyűlölt Kuomintang-rendszer megdön­tését, a szabad és független Kínai Népköztársaság megala­pítását. A kínai népnek ez a történelmi győzelme nemcsak Kína életében, hanem az egész emberiség történelmé­ben is jelentős eseménye­zik, hogy hazánk minden nem­zetközi tevékenységének célja a világbéke. Más politikai vo­nala nem is lehet. Szilárdan hisszük, hogy különböző tár­sadalmi berendezkedésű or­szágok békésen élhetnek egy­más mellett és hogy minden nemzetközi vitát rendezni le­het a tárgyalások békés esz­­közével. Országunk mindig is nagy fontosságot tulajdonított a bé­kés együttműködésnek a vi­lág bel­eszerető nemzeteivel és embereivel és különösen, azok­nak az erőfeszítéseknek, ame­lyeket olyan nagy délkelet­ázsiai nemzetek, mint India, Indonézia és Burma tesznek a béke ügyének szolgálatában. Hisszük, hogy a nemzetek kö­zötti kapcsolatokat a követ­kező öt alapelvre kell építe­ni: egymás szuverenitásának és területi épségének kölcsö­nös tiszteletben tartása, köl­csönös meg nem támadás, be nem avatkozás egymás bel­­ügyeibe, egyenlőség és kölcsö­nös előnyök, békés együttélés. Készek vagyunk békésen együttélni a világ bármely nemzetével, ha annak ugyanez az óhaja és ugyanilyen őszin­tén gondolja. Természetes, hogy az Egyesült Államokkal is készek vagyunk békésen együttélni. Ebben a pillanat­ban azonban az Egyesült Ál­lamok fegyveres erői még min­dig birtokukban tartják a mi Tajvanunkat. Igyekeznek meg­akadályozni, hogy a kínai nép felszabadítsa Tajvant és az áruló Csang Kaj-sek bandá­ját felhasználva, háborúval fe­nyegetik országunkat. Az Egyesült Államok imperialis­táinak és lakosainak a múlt­ban sem sikerült feltartóztat­­niuk a kínai nép előrehala­dását: mesterkedéseik a jövő­ben is kudarcra vannak kár­hoztatva. A kínai nép — a Kínai Kom­munista Párt és Mao Ce-tung elvtárs vezetése alatt — min­den bizonnyal továbbra is el­nyeri az egész haladó embe­riség rokonszenvét és támoga­tását igaz ügyének. A Szovjetunióval az éden a béke és demokrácia tábora felszabadulásunk óta szünte­lenül támogatott minket. Ügyünk kétségtelenül győzni fog. A kínai nép fel fogja szabadítani Tajvant és mara­déktalanul megvalósítja az egész ország egyesítését. A kí­nai nép minden bizonnyal tel­jesíti az ország szocialista ipa­rosításának feladatát és nagy szocialista köztársasággá építi ki hazánkat. Bizonyos, hogy győzelemmel végződik a kínai népnek és a világ népeinek közös harca, a béke védel­méért. Éljen a Kínai Népköztársa­ság! Éljen a kínai nép nagy szo­lidaritása! Éljen a világ népeinek nagy szolidaritása! A szorgalmas és tehetséges kínai nép mérhetetlenül nagy anyagi és kulturális gazdag­ságot teremtett, azonban ször­nyű iga alatt tartotta a hazai feudális uralkodó osztály és a külföldi agresszorok, úgyhogy nem tudta élvezni ennek a gazdagságnak gyümölcseit. Az imperialista monopóliumok mindent elkövettek, hogy örökre rabigába döntsék Kí­nát, olcsó munkaerőt és nyers­anyagot szolgáltató piacokká, jogfosztott gyarmati országgá tegyék. A kínai nép sohasem nyu­godott bele hazájának elnyo­másába, jogainak elrablá­sába. A nagy Lenin mély rokon­­szenvet érzett a kínai nép iránt és nagyra becsülte for­radalmi hagyományait Azt mondta, hogy a kínai nép nemcsak törekedni tud a sza- ! Ünnepi ülés Pejdngben a Kínai Népköztársaság megalapításának 5. évfordulóján

Next