Magyar Nemzet, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-02 / 259. szám
t . A paraszti bizalom Hajdú-Bihar megyéiben — ahová a paraszti bizalom mai fokát megmérni mentünk — 1953 tavaszán 49.000 hold jó szántóföld maradt meg műveletlen. A közmondásos szorgalmú magyar paraszt, aki tíz körmével akaszkodott a földbe, bicskázott érte, vagy— mint valaha Komódiban — a föld ébe az arzenás gyilkosságig is elvitte, aki a nincstelenség évszázadai után 1945-ben akkora mohósággal vette tulajdonba jussát — ez a paraszt menekült a földtől! Ő volt-e az oka? Vagy a vele való rossz bánás, a helytelen gazdaságpolitika? A kérdés ma már nem kérdés. Az élet, a fordulat, a történelmi június bőséges, igaz választ adott rá. Ma ugyanezek, az ősi hivatáshoz nemrég hűtlen gazdák a régi szerelemmel vonzódnak a földhöz. Olyannyira, hogy igyekezetük sokszor még az óvatos termelési terveket is keresztüllépi. A Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei bizottsága az 1954— 55-ös gazdasági évben 150 holddal javasolta növelni a szőlőket, gyümölcsösöket. És egyedül Debrecen határában máris 100 holdat vettek ki egy—hét holdjával, hosszúlejáratú bérletre a kisparasztok. Méghozzá azokból a dombostanyai, sárkúti, tornyostanyai homokos részekből, ahová — ahogy mondani szokás — eddig legfeljebb csak bukfencet vetettek a játszó gyermekek. Kiderült, hogy ez a hasznavehetetlennek hitt homok alkalmatos a termelésre, erő és élet lakozik benne. Amikor MárkJenő tanítót néhány évvel ezelőtt oda helyezték, kerítésére szőlőt futtatott. A lugas nemcsak dísznek vált be, de az idén már kövér fürtök is függeszkedtek rajta. A meggyőző eredmény láttán mozdult meg a vállalkozás, ami azt mutatja, hogy már nemcsak a teljes régi szántóterület kap gondos művelést, hanem heverő parlagföldeket is feltör a paraszti munkasedv és bizalom. Leírhatjuk hangsúlyozottan — a szó pontos, fedi a valót. A szőlőstelepítés mindenekelőtt bizalom dolga, hiszen az első termés csak a harmadik év után érik be és addig mennyi munkát, költséget kell előlegezni! A debrecenkörnyéki egyéniek, meg a bérlegelői szövetkezetiek mégis nekifogtak, mert bíznak. Bíznak a négyévi beadás- és hatévi adómentességben, a kormány szavában, a több haszonban, jobb boldogulásban. Vagy itt van egy másik, példa. Dobos Gábor hajdúsámsoni 11 holdas gazda a hadházi bikaástádlóból, azaz vagy 15 kilométerről (!) hordott ki a földjére három vagon trágyát. Hogy megérte a fáradságot, azt gyönyörűszép 42 mázsás tengeri termése mutatja. De Dobos Gábor esetében nem is a magától értetődő nagy eredmény elsősorban említésreméltó, hanem a törődés, a leromlott föld áldozatos és áldást hozó feljavítása, az okos jövőbenézés. A hajdúszoboszlói »Szabad Föld« termelőszövetkezet állati gondozójával történt találkozásunk ugyanerről a biztonságról, kedvről győzött meg bennünket. Miután meginvitált maga mellé a bakra, fejcsóválva mérgelődött, hogy már lerakta a szekérről s így nem nézhetjük meg azakkora nagy« tengericsöveket (széttárt kezeivel mutatta, hogy mekkora). »Nem hiába kapáltunk háromszor az idén« — mondta magyarázóan s úgy beszólt nagyrészt régi gazdákból álló csoportjáról, hogy öröm volt hallgatni. Az új életforma rövid öt év alatt (49-ben alakultak) húsává-vérévé vált s most — ahogy fejtegette — »különösen érdemes igyekezni«. Mindez azt igazolja: ha a párt és a kormány politikája jó, a vezetés bölcs, akkor van bizalom, munka és eredmény. Márpedig a júniusi politia ilyen jó politika, a júniusi út szemmel láthatóan a több gabonához, gyümölcshöz, borhoz, tengerihez, hízóhoz, az ország nagyobb jólétéhez vezet. És most hadd beszéljenek tovább a tények. Arról, hogy a bizalom nem jön egykönynyen, csak úgy egyik napról a másikra elő. A tavaly őszi törvényerejű rendelet kimondta, hogy első a vetőmag, aztán jön a be- adás. Mégis országos jelenség, hogy jónéhány gazda és tér- Emelőszövetkezet beadta a cséplőgéptől összes kenyér- gabonáját, egyrészt erőszak, másrészt a rendelet nem isme- rése, vagy a rendeletben való kétkedés miatt. Pedig ha nem gondoskodunk a vetőmagról, mire jutunk? Hajdú-Biharban, különösképpen a derecske, berettyó- újfalusi járásban gyakori az ilyen eset. Nyilvánvaló, hogy ezekben a járásokban nehezebben szoknak le az adminisztratív intézkedésekről, ami magyarán zaklatást, erőszakoskodást jelent. A megyei begyűjtés irányítói is elismerik: kezdetben megbabonázta őket az a lehetőség, hogyhakicsit jobban megnyomják”, a megyék közül elsők lehetnek. A verseny, a vetélkedés orszá-| gos érdek, a begyűjtés szorgall mazásában elsősorban az. De arra is fel kell végre figyel- nünk, hogy a jó ügyet megrongó erőszak sokszor fakad az elsőség öncélú hajszolásából, ami az érdekelt tömegektől függetlenül, néhány hivatali vezető között szokott »zajlani«. Semmi szükségünk erre a tű-ízön-vízen, emberségen kérész- túlgázoló elsőségre, hanem csakis olyanra, amely a bizalmat erősítő, valóságos jó munkára épül. Mit ér az, ha egy községi vagy megyei tanácselnököt megolkleveleznek, gomblyukába csillogó érmet tűznek — munkaterületén pedig hosszú időre megrontotta a légkört. A versenynek is, mint mindennek, a júniusi politika nagy eszméit kell szolgálnia! De ha az idei kenyérgabonabeadásnál tapasztalt túlzásokért csak az itt-ott fellelhető adminisztratív kilengéseket okolnánk, hibát követnénk el. A cséplés indulásakor Hajdúszoboszlón is ki akart tenni magáért néhány hivatalos közeg, de egy-két nap múltán már nem szorgalmazták a gabona vetőmagostól való beadását. Hogy még a későbbiekben is, több esetben megtörtént, annak mélyebb okai vannak. Lovas Antal portáján B. Nagy Mihályné, a földjén éppen csutkát vágó fiatal gazda nagyanyja ezt mondja: »Megijesztettek bennünket a szomszédok. Azt mondták, ha nem adunk be mindent, akkor még sokkal többet elvesznek, mint amennyi a kötelező beadásunk lenne. Ezért adtuk oda a vetőmagot is.« Joó Mihályné arra hivatkozik: »A cséplési ellenőr nem szólt, hogy a vetőmagot tartsam meg. Odaadtam, mert féltem, hogy a gyengén sikerült kukoricából fogják a hiányt kipótolni.« Mónus János, az 1952-es évről beszél: »Akkor bizony mindent oda kellett adni, még az egy tehenünket is adóba. Tudtam, hogy most a vetőmagot megtarthatom, de úgy gondoltam, mégis csak jobb lesz, ha beadom.. . Tehát, a régi rossz tapasztalatokból fakadó bizonytalanság, félelem indította nem egy, hanem sok esetben az egyéni gazdákat és termelőszövetkezeteket is arra, hogy a törvényerejű rendelet ellenére se gondoskodjanak az új termésről. Mit kell tenni, hogy ez a még fel-feltörő rossz érzés, bizalmatlanság egyre kevesebbszer forduljon elő és megszűnjék? Azt, amit a kormány eb- A vetőmag kiosztása rendkívülbet teszünk ezzel, mint száz hívja fel figyelmünket. A viszben az esetben tett. Mónus jó hatást kelt mindenütt. A nyugtató beszéddel, mert a vaszaadásból szerzett tapasztalat Sándor éppen akkor rakta le parasztság ebből is azt tapaszlóság, a tett a legjobb agitá pedig megmutatja, hogyan kell szekeréről a visszaadott öt és talja, hogy a kormány fokozott torsa bizalmat erősíteni. Olyan a fél mázsa vetőmagot, amikor figyelemmel kíséri sorsát. A szőlővel betelepülő ho paraszti lelkűsét, mint a manála jártunk. Hajdúszoboszlón kötelezettségeinek teljesítését mokbuckák, az előrelátón gongot váró, hálás magyar föld, már legtöbben visszakapták, megkívánja, de ahol hibát lát, hozott földek a meglévő biza- Hintsük bele a jó tettek magbár akadnak még olyanok is, ott intézkedik. A visszaadott lomról tanúskodnak. A vetőmag vát, a bizalomnak bő termése akik nem. Itt sem pusztán vetőmag a bizalom, a törvény rendeletellenes beadása ennek ígérkezik! termelési érdekekről van szó, hitelének nagy erősítője! Tök a bizalomnak gyengeségeire Radó István Akciónap Franciaországban a nyugatnémet újrafelfegyverzés ellen A külpolitikai helyzet " Az ENSZ politikai bizottságának a fegyverkezés csökkentése és az atomfegyver betiltása kérdésében egyhangúlag hozott határozata igen kedvező visszhangra talált mindenütt. A Pravda közli Filippov New Yorkból keltezett cikkét, amely hangoztatja, hogynem lehet eléggé értékelni az ENSZ álltal elfogadott határozat pozitív jelentőségét, hiszen e nemzetközi okmány tartalma magáért beszél. Felesleges bizonyítani, hogy a fegyverkezés csökkentéséről és a tömegpusztító fegyverek betiltásáról lefolyt vita eredményeinek és a bizottság által elfogadott javaslatnak komoly világpolitikai jelentőségük van.« A Pravda cikke kiemeli, hogy az öthatalmi közös határozati javaslat azért jöhetett létre, mert a leszerelés kérdésébena Szovjetunió és a nyugati hatalmaik álláspontjai az utóbbi időben jelentősen közeledtek egymáshoz... A tárgyalásokon a nyugati hatalmak küldöttségei hozzájárultak a javaslat bizonyos módosításához, amelyeket a szovjet küldöttség javasolt, a szovjet küldöttség viszont elfogadta a nyugati hatalmak által előterjesztett módosításokat. A nyugati hatalmak és a Szovjetunió küldöttségei a tárgyalásokon sikeresen összehangolták a határozat új tervezetét. A Pravda cikke azzal végződik, hogy mindkét fél kellő jószándéka mellett, tárgyalások útján pozitív eredményeket lehet elérni a vitás nemzetközi kérdések megoldásában. A tárgyalások elvének érvényesítéséért száll síkra nyi■yilatkozatában Frédéric Joliot-Curie, a Béke Világtanács elnöke is, akinek nyilatkozata azért is figyelmet érdemel, mert egyre közelebb érkezünk a Béke Világtanács új ülésszakának dátumához. Frédéric Joliot-Curie — éppen az ENSZ- ben lezajlott leszerelési vita eredményére hivatkozva — rámutat arra, hogy »napjainkban minden feltétel adva van ahhoz, hogy Németországot békés és demokratikus úton egyesítsék; létrehozzanak olyan kollektív biztonsági rendszert, amelyben kivétel nélkül és gazdasági, valamint társadalmi rendszerétől függetlenül minden európai állam részt vehetne; elérjék az általános leszerelést; megmentsék az emberiséget a tömegpusztító fegyverfajták alkalmazásának szörnyű veszélyétől, és az atomerőnek békés célokra történő felhasználása révén lényegesen jobb életkörülményeket teremtsenek a népeknek. A nyilatkozat hangoztatja, hogy a világ közvéleményének hatalmas mozgalomban kell felkelnie a londoni és párizsi egyezményekkel szemben, amelyek óriási veszélyt jelentenek a béke fenntartására. Főleg a német kérdésben közvetlenül érdekelt országok lakosságának kell haladéktalanul cselekednie, hogy megakadályozza az egyezmények ratifikálását. Amennyiben a közvéleménynek elegendő ideje van arra, hogy felhívja a figyelmet az egyezmények veszélyességére, akikor szembeállíthatja azokkal ama lehetőségeket, amelyeket a Szovjetunió javaslatai nyújtanak. A londoni és a párizsi egyezmények ratifikálása a felfegyverzett világra vezetne és a nemzetközi helyzet elmérgesedésével járna. A Béke Világtanács elnökének nyilatkozata kiemeli, hogy a londoni és párizsi egyezmények szerkesztői fegyvert akarnak adni a hitleri rendszer volt híveinek kezébe, azoknak a kezébe, akik sohasem titkolták azt a szándékukat, hogy újabb »keresztesháborút« indítsanak Európában. Pedig újabban lényegesen enyhült a feszültség. Jelenleg nincs már sehol sem fegyveres konfliktus. Fejlődik a gazdasági és kulturális csere, sohasem voltak olyan kilátásai a leszerelési egyezmény létrehozásának, mint most az »európai védelmi közösségről” szóló szerződés elutasítását követő időszakban. ■? A londoni és párizsi egyezmények ellen egyre nagyobb kifogások hangzanak el nyugatnémet politikai körökben is. Preusker bonni lakásépítési miniszter vasárnap kijelentette, hogy az Adenauer-kormánynak a Szabad Demokrata Párthoz tartozó miniszterei a Saar-egyezmény ellen szavaznak, mert a kancellár a kormány megkérdezése nélkül írta alá a Saar-vidék európaizálásáról szóló nyugatnémet-francia megállapodást. Ollenhauer kijelentette, hogy a Német Szociáldemokrata Párt a londoni és párizsi határozatokat teljes egészükben elveti, merta londoni és párizsi határozatok azt jelentik, hogy a szövetségi kormány leírta az újraegyesítést. Brentano, a Keresztény-Demokrata Unió és a Keresztény- Szociális Unió közös parlamenti csoportjának elnöke, táviratban kérte fel Adenauert, hogy térjen vissza minél hamarább Bonnba, mert áthidalhatatlannak látszó ellentétek támadtak a bonni koalíciós pártok között, sőt a Keresztény-Demokrata Unión belül is. A bonni kancellár egy amerikai katonai repülőgépen máris elindult New Yorkból Nyugat-Németországba, ahová előreláthatólag kedden délután érkezik meg. A A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső nemzetgyűlése határozatot hozott, amely — az egész koreai nép akaratát kifejezve és a tárgyalások elvére hivatkozva — javasolja, hogy 1955 folyamán hívják össze Phenjanban, vagy Szöulban Észak- és Dél-Korea politikai pártjainak és társadalmi szervezeteinek közös értekezletét, vagy hívják össze a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső nemzetgyűlésének és a Koreai Köztársaság nemzetgyűlésének együttes ülésszakát. E tanácskozások előkészítésére, valamint a kettészakított Korea két része közötti gazdasági és kulturális csere megbeszélésére Észak-Korea és Dél-Korea képviselői már 1955 februárjában tartsanak összejövetelt Panmindzsonban, vagy Keszonban. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső nemzetgyűlésének a világbéke szempontjából is nagyfontosságú határozata éppen akkor hangzott el, amikor Nehru indiai miniszterelnök kínai látogatása szintén hozzájárult Ázsia békéjének biztosításához. A Zsenminzsipao hangoztatja, hogy Ázsia népei magukévá teszik a békés együttélésnek India és a Kínai Népköztársaság által már régebben elfogadott öt alapelvét. Éppen ezért az ázsiai népek örömmel figyelték Nehru kínai látogatását. Indonéziában, Burmában, Japánban, Vietnamban és Koreában ezt a látogatást a közvélemény egyaránt úgy ítélte meg, mint hozzájárulást a Távol-Kelet és az egész világ békéjének megszilárdításához. Tömeggyűlések és tüntetések Franciaországban Párizsból jelenti az MTI, hogy — mint a l’Humanité közli — a nyugatnémet újrafelfegyverzés elleni október 31-i akciónapnak nagy sikere volt. Egész Franciaországban tömeggyűlések és tüntetések voltak Nyugat-Németország újrafelfegyvérzésének új terve ellen és a londoni és párizsi szerződések ratifikálásának megakadályozására. A l’Humanité kifejti: »Mindenekelőtt bebizonyosodott, hogy az egész nemzet ellenállása nagyobb erővel érvényesülhet most, mint az EVK-val szemben.* A lezajlott akciónapnak egyik jellemző sajátsága volt, hogy a szocialista dolgozók a kommunistákkal és más hazafiakkal vállvetve vették ki részüket belőle. Tömeggyűlések voltak Bordeaux-ban, Toulouse-ban, Rourme-ban, Albiban, Montaubanban, Marseille-ben és más városokban. Párizsban megkoszorúzták a hősi halottak emlékművét és virágokkal borították be a megszállás alatt kivégzett ellenállók emléktábláit. A békemozgalom által szervezett strasbourgi tömeggyűlésen részt vett egy német szakszervezeti küldött is, aki hangsúlyozta, hogy egyetért a franciaországi akciónappal. Ezután rámutatott arra, hogy »minden áron el kell kerülni Európa SS-szé válását.« Párizsban és egész Franciaországban küldöttségek keresték fel a városi és községi tanácsokat, amelyeknek tiltakozó iratokat nyújtottak át. Lyonban szombaton és vasárnap több mint 25.000 aláírást gyűjtöttek a londoni és párizsi egyezmények ellen, így érdekes brit kongresszus Londonból jelenti a TASZSZ. Londonban október 31-én megnyílt a nemzetközi biztonság védelmében összehívott brit kongresszus, amelyen több politikai, társadalmi, kulturális és vallási szervezet képviselői vesznek részt. Az elnöklő Gordon Shaffer megnyitóbeszédében hangozhatta: Ez a kongresszus az angol békenfozgalom történetében a béka híveinek legszélesebb körű találkozója. A felszólalóik sorában Burhop neves angol atomtudós kijelentette, hogy a Szovjetunió ENSZ-beli álláspontja révén az atomfegyver eltiltására és a fegyverzet csökkentésére vonatkozó egyezmény megkötése most lehetségesebbé vált, mint valaha. Bryn Thomas lelkész rámutatott, hogy Németország és Franciaország népei nem akarják a hitlerista hadigépezet feltámasztását és joggal számítanak az angol nép támogatására. A kongresszusnak a német kérdésbenhozott határozata felhívja a béke minden hívét: követeljék parlamenti képviselőiktől, hogy szánjanak síkra a kilenchatalmi megállapodás ellen és követeljék a négyhatalmi tárgyalások haladéktalan felújítását. A szovjet kormány október 23-i jegyzéke reményt ad az elfogadható megegyezésre, amennyiben most felújítják a tárgyalásokat. A béke megőrzésének kérdéséről szóló határozat rámutat arra, hogy az emberiséget háborúval fenyegető kérdéseket csakis megegyezéssel és az együttműködésre irányuló együttes erőfeszítésekkel lehet megoldani. Nemzetközi jog a bonni értelmezésben... Nyugat-Németország legfelső közigazgatási bírósága jogérvényesnek ismerte el Ausztria Hitler által történt bekebelezését Berlinből jelenti az MTI. Nyugat-Németország legfelső közigazgatási bírósága szombaton elvi döntést hozott a bonni köztársaság területén élő osztrákok állampolgárságának kérdésében. A bíróság kimondotta, hogy a Nyugat-Németországban letelepült 75.000 ausztriai származású személy német állampolgárnak tekintendő. A Német Demokratikus Köztársaság hatóságai ezzel szemben arra az álláspontra helyezkednek, hogy azok az osztrákok, akik 1938-ban Ausztriának a hitleri Németország által történt bekebelezése révén automatikusan német állampolgárokká váltak, 1945-ben az osztrák köztársaság felszabadulásával újra osztrák állampolgárok lettek. Dr. Ernst Wichert, a nyugatnémet legfelső közigazgatási bíróság elnöke, a döntés indokolásában azt állította, hogy a »német népközösség« annakidején végérvényesen német állampolgároknak ismerte el Ausztria lakkosait. A Frankfurter Rundschau rámutat, hogy a legfelső közigazgatási bíróság döntése értelmében tulajdonképpen az Ausztriában lakó osztrákokat is német állampolgároknak kellene tekinteni. Az Arbeiter Zeitung, az Osztrák Szocialista Párt lapja, szintén bírálja a nyugatnémet legfelső közigazgatási bíróság döntését. Az österreichische Volksstimme az esettel kapcsolatban kijelenti: a bonni kormánykörök az ítélettel félreérthetetlenül leszögezték, hogy nem ismerik el Ausztria függetlenségét.* A Lufthansa veszélyes konkurrencia az angol repülőtársaságoknak A La Tribüne des Nations Április 1-től kezdődően a a többi között a következőket német repülőgépek közel 15 írja: évvel az angliai csata után új