Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-30 / 308. szám

2 A Kínai Népköztársaságot is meghívják az ázsiai -afrikai értekezletre Az MTI közli: Az úgyneve­zett Colombo-kataknak, India, Indonézia, Pakisztán, Burma és Ceylon miniszterelnökei szerdán zárt ajtók mögött folytatták munkájukat Bogár­ban. Hírügynökségi jelentések szerint az öt miniszterelnök elhatározta, hogy a jövő áp­rilisban Indonéziában tartan­dó afrikai—ázsiai értekezletre a Kínai Népköztársaságot és Japánt is meghívják. Kardelj beszéde a külpolitikai helyzetről Belgrádból jeleníti a TASZSZ. Edvard Kardelj, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége köz­ponti bizottsága végrehajtó bi­zottságának és titkárságának tagja Szarajevóban a Boszniai és Hercegovinai Kommunisták Szövetsége II. kongresszusán mondott beszédében utalt ar­ra a veszélyre, amellyel a Nyugat-Európa katonai egye­sítésére vonatkozó politika jár. Kardelj »aktív és konstruktív erőfeszítésekre" hívott fel, »hogy biztosítsák a feltételeket a különböző társadalmi rend­szerekben élő népek széleskö­rű európai nemzetközi egymás mellett élése feltételeinek megteremtésére. Csakis ilyen politikát kell most követni« — jelentette ki. Kardelj a továbbiakban rá­mutatott, hogy Jugoszlávia külpolitikájában igyekszik te­kintetbe venni az új tényeket és mezőinek és lehetőségeinek megfelelően elősegíteni a béke megszilárdítását és a népek közti jobb, kölcsönös megér­­tést«. E politikánk kifejezése —­ mondotta Kardelj — a kapcso­latok normálissá tétele a Szov­jetunióval és más kelet-euró­pai országokkal. A Jugoszlávia és a Szovjetunió, továbbá más kelet-európai országok közti kapcsolatok normálissá tétele nemcsak Jugoszlávia érdeké­ben szükséges, de értékes hoz­zájárulás az egész világ béké­jének szilárdításához is. Azzal a nyilatkozattal kap­csolatban, amelyet Gyilasz nemrégiben a New York Ti­mes tudósítójának adott, Kar­delj rámutatott, hogy Gyilasz nyilatkozata azoknak a körök­nek jár kezére, amelyeknek kellemetlen Jugoszlávia jelen­legi külpolitikája. Az ilyen­fajta nyilatkozatok másik cél­ja — mondotta Kardelj —, hogy a demokratizmusunk el­len irányuló szennyes zsaro­lással próbáljanak emlékez­tetni egyes külföldieket arra, hogy e nyilatkozatok szerzői léteznek. E nyilatkozatok szer­zői hiába remélik, hogy a New York Times, vagy a The Times segítségével politikai tényezővé válnak Jugoszláviá­ban, hiszen a tömegek szemé­ben már kudarcot vallottak. Az olyanfajta „politikuso­kat”, akik buzgón ajánlgatják szolgálataikat külföldön, ami­kor már nincs szükség szolgá­lataikra, nemcsak a mi orszá­gunkban, hanem mindenütt arculköpné minden becsületes ember. Különösen az olyano­kat, akik hátat fordítottak a forradalomnak, amelyben va­laha jelentettek valamit, de nélküle semmit és senkit sem képviselnek Jugoszláviában. A külpolitika hírei A (Ankara, TASZSZ) A tö­rök hadügyminisztérium sajtó­­osztályának jelentése szerint december 27-én Erzerum kör­nyékén megkezdődtek a har­madik török hadsereg téli had­gyakorlatai, amelyeken ameri­kai tiszteik is részt vesznek. A (Teherán, TASZSZ) Sz. T. Bazarov, a Szovjetunió ideig­lenes teheráni ügyvivője de­cember 27-én fogadást adott az Iráni—Szovjet Kulturális Társaság igazgatósági tagjai­nak és más személyiségeknek tiszteletére. A A Reuter-iroda delhi tu­dósítójának jelentése szerint január 15-től kezdve az ame­rikai utasszállító repülőgépek­nek megtiltják, hogy utasokat, vegyenek fel Indiában. India közölte az Egyesült Államok­kal, hogy ellenőrzést kíván gyakorolni az Indián át légi­­forgalmat lebonyolító ameri­kai repülőgépek fölött. A A londoni rádió jelenti, hogy Kairóban a Muzulmán Testvériség szervezetének to­vábbi öt tagját ítélteik kedden halálra. A (Ankara, TASZSZ) Köp­rülü török külügyminiszter né­hány nappal ezelőtt Párizsban nyilatkozatot adott a l’Infor­­mation című lapnak. Az atom­fegyverrel kapcsolatosan Köp­­rülü kijelentette: »Elengedhe­­tetlen, hogy eltiltsák e fegy­ver alkalmazását és bevezes­sék a szigorú ellenőrzést. Ép­pen ezért Törökország az ál­talános leszerelés szempont­jából nemzetközi egyezmény megkötését óhajtja az atom­fegyver eltiltására.* A (Teherán, TASZSZ) A Moszadik-kormé­ny által­­kor­­mányellsrae® tevékenysége miatt kiutasított Thompson angol lelkész nemrégiben visz­­szatért Iránba. Az Omida Irán című lap a Thompson vissza­térését követő angol lelkészi misszió érkezésével kapcsola­tos hírekről elmondta, hogy­­az iráni nép mindezideiig sem­mi jót nem látott az ilyen missziók tevékenységéből*, mert ezek a missziók legin­kább­­olyan dolgokkal foglal­koztak, amelyeknek semmi kö­zük a valláshoz, vagy a kul­túrához*. | Átalva Zita|||. mögött van Botrány a belga képviselőházban Degrelle madridi szereplése miatt A Le Monde brüsszeli tudó­sítója beszámol arról a bot­rányról, amely a belga képvi­selőházban támadt, amikor Behogne katolikuspárti kép­viselő, aki a fasiszták fogsá­gában sínylődött, interpellá­ciót intézett Spaak külügymi­niszterhez Léon Degrelle mad­ridi szereplése miatt. Behogne elmondotta, hogy december 15-én a második világháború során a keleti frontra ment spanyol »önkéntesek« Madrid­ban ünnepséget rendeztek. Ezen megjelent és a Franco­­kormány egyik tagjának ol­dalán, végigvonult a díszszá­zad előtt Léon Degrelle, a bel­ga »rexisták« (a belga fasisz­ták) volt vezetője, aki hazája ellen olyan bűnöket követett el, amelyekért feltétlenül ha­lálbüntetést érdemelne. Léon Degrelle, mielőtt a né­met fasiszták kiüríteni kény­szerültek Belgiumot, ismeret­len helyre szökött. De már 1946-ban olyan hírek terjed­tek el, hogy valószínűleg Spa­nyolországban rejtőzik. Az akkori belga kormány fel is szólította a Franco-kormányt, hogy Léon Degrelle-t, ameny­­nyiben Spanyolországban tar­tózkodnék, vagy később ott próbálna letelepedni, tartóz­tassa le és adja ki Belgium­nak. A spanyol kormány — mint Spaak külügyminiszter most bejelentette a belga kép­viselőháznak —, annak idején ígéretet is tett, hogy Léon Degrelle-nek nem biztosít me­nedékjogot, hanem kiszolgál­tatja a belga hatóságoknak. A katolikuspárti képviselőnek arra a kérdésére, hogy tett-e lépéseket most a belga kor­mány Léon Degrelle kiadatá­sára, Spaak külügyminiszter nem adott választ. Amikor a jobboldali szocialista Spaak továbbra is csupán a múltbeli kiadatási kérelmekről tett em­lítést és »mellébeszélt«. Behog­ne képviselő azzal vádolta Spaakot, hogy nem is akarja elérni Léon Degrelle-nek a belga igazságügyi szervek ke­­zére­ juttatását. A belga közvélemény hatal­mas tömegei követelik, hogy Spanyolország adja ki a »rexisták« volt vezérét. Ugyan­akkor a belga sajtó több or­gánuma rámutat arra, hogy Madrid valóságos Eldorádója lett a különböző nemzetekben fasiszta bűnösöknek, akik éppúgy a spanyol kormány vendégszeretetét élvezik, mint az a Léon Degrelle, akivel a Franco-kormány egyik tagja nemrégiben nyilvánosan együtt szerepelt. 8.­­. __Slag­iar Nemzet___ Dobi István távirata dr. Petru Orozához DR. PETRU GROZA elv­társnak, a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnöksége Elnökének, Bukarest Engedje meg, Elnök Elvtárs, hogy a Román Népköztársa­ság kikiáltásának hetedik évfordulója alkalmából a magyar nép, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében forró üdvözletemet és őszinte jókívánságaimat tolmácsoljam a román népnek és személy szerint önnek. Őszinte szívből kívánom, hogy a testvéri román nép ha­zája felvirágoztatásáért, életszínvonalának állandó emeléséért és a tartós békéért folytatott harcában további sikereket ér­jen el. Éljen és viruljon a magyar és a román nép megbont­hatatlan barátsága! DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke A DEBRECENI GYORS Még csak alig dereng, 7 óra 22 percet mutat az óra, ami­kor a hosszú szerelvény meg­mozdul. Félhomály van a fül­kében, pára csapódik az ab­laküvegekre, vékonyszálú eső mossa leint a határt. Egy ideig csak a kerekek zakatolnak, az­tán megindul a beszélgetés. Különös és érdekes pillanat ez. Idegen emberek ülnek együtt, méregetik egymást, hallgatnak, aztán egyszerre csak­ felröppen az első szó: »Két napja esik.* A másik pil­lanatban már olyan meghitt hangon folyik tovább a be­széd, mintha ez a négy-öt em­ber esztendők óta ismerné egymást. — Nem árt ez az eső, csak ne fagyjon utána hirtelen Ezt az ablak mellett ülő férfi mondja, akiről azt hittük eddig, hogy alszik. Kucsma van a fején, házilag kötött sál a nyakán. A mellettte ülő­ fia­talasszony bólint rá, majd a feje fölé tekint, megnézi, he­lyén vannak-e a csomagok. Velük szemben egy fiatalem­ber ül, újságot lapozgat, de hogy megindul a beszélgetés, összehajtogatja és visszateszi a zsebébe. — Nincs benne semmi? — kérdezi az öreg paraszt s rá­gyújt. — Én otthon felejtet­tem a szemüvegem, már két napja nem olvastam. — Hová való? — kérdezi a fiatalember válasz helyett. — Nem karcagi? — Ladányi. Az vagyok. Jön a kalauz, lyuggatja a je­gyeket. Az öreg hosszú ideig keresi, kutatja a zsebeit, amíg megtalálja. Bele is izzadt A püspökladányi ,,semmi" Már Szolnok felé robog a gyors, amikor egy hang átszól a szomszéd padról: — Mit csinál Püspökladány­ban a népfront? Az öreg szívja a cigarettá­ját, erős füstje van. Nem vá­laszol egy ideig, már-már azt hisszük, hogy nem­ hallotta. Jó később mondja csak: semmit. — Az nem sok — nevet a szemüveges, őszülő hajú úti­társ, aki odavetette a kérdést. — Pedig,ott úgy hallottam, hogy Pápai Sándor iskolaigaz­gató az elnök. Az öreg bólint. Látni az ar­cán, hogy erősen gondolkozik. Az előbbi választ csak hirte­len mondta, félvállról. Most beszélni kezd. — Betemetik a hasznavehe­tetlen silógödröket a község­ben ... Kutakat hoznak rend­be. Tizet körülkerítettek már. Kettőt meg újat fúrnak. Hal­lottam, — nyomja el a ciga­rettáját —, hogy a Petri-tele­­pen meleg fürdőt építenek jö­vőre. Meg hogy a vonat is megáll majd a telepen, ezt ké­rik a lakók. Hát ezt csinálja. No meg, hogy Népbolt is lesz az állomás felőli részen. Az igazgató tanító már kiharcolta a Zrínyi utcában az iskolát. Szó van még két olvasókörről, az egyiket Kossuthról nevezik el, a másikat meg Petőfiről. A piacteret is rendezik, meg két utcát parkosítanak. Elhallgat, sok ez egy szusz­ra. Meg nem is semmi, ha belegondol az ember. Van mit tennie a püspökladányi nép­­frontbizottságnak, ha ezt mind meg akarja valósítani. A karcagi békák — Hol vagyunk? ■— áll fel az asszonyka és az ablakihoz hajol — Törökszentmisk­lóson. Nem oda utazik? —■ Karcagra. Kíváncsian fordulnak felé. Az öreg, aki még mindig azon tűnődik az ablak mellett, hogy felsorolt-e mindent, amit a la­­dányi népfront maga elé tű­zött, most feljebb tolja hom­lokán a kucsmát. — Igaz a béka? — kérdezi és az asszony mosolyog. Bó­lint, hogy igaz. Nagy híre van már annak, az újságok is ír­tak róla, s örrül, hogy elmond­hatja. — A »Lenin« kezdte, én is annak vagyok a tagja, meg a férjem is. Ketten dolgozunk. Hát mi kezdtük a békákkal. Annyi volt, hogy csuda. A rizsföldön is, aztán a halastó­ban. Azt mondja egyszer Feri bácsi, az öreg állatgondozó, tenni kellene már valamit el­lenük. Legjobb volna eladni őket. Ezen nevettünk. Ki ve­szi meg a békát? Aztán az el­nök komolyan azt mondja erre: »Igaz is, eladjuk«. Azóta békára halászunk. El se hiszik, hogy mennyi jövedelem van abból. — Oszt ki veszi meg? — kérdezi az öreg kicsit bizony­talanul, mert hiszi is, meg nem is. — Ki? Hát külföld. Ex­portra adjuk. Szállítjuk Fran­ciaországba. Jó ára van na­gyon. Úgy hallottam, hogy most a másik csoport is azon gondolkozik, talán megpró­bálja. Ilyen békák-e! — mu­tatja. — Jó lehet az? Mert eszik a franciák. Juj, én meg nem enném. Lassít a vonat, az asszony­ka ismét a csomagjait veszi számba, majd odaszól az öreg­nek: — Ha eljön hozzánk, meg­kínáljuk. Ezen a többiek nevetnek. A fiatalember ismét­­ előveszi zsebéből az újságot és belela­poz. Fehér cipő Kisújszálláson Családias légkör alakul ki. Kisújszállás felé közeledünk. Hárman-négyen szedelőzköd­­nek. Nagy csomagok kerülnek le a polcokról. — Mit viszel? — érdeklődik két ismerős, akik csak most vették észre egymást, leszál­lás előtt, pedig már Pestről együtt utaznak. — A sógornál voltam. Pár ajándékot vásároltam a roko­noknak, meg a gyerekeknek. Nagymamának meg fekete félcipőt. Az öreg ismét megszólal az ablak mellett. — Kisújszálláson nincs tán? — Nincs bizony. A nagy­mama fehér cipőben jár már két hónapja. Restell kimenni az utcára benne. Ha érkezik is áru, csak világos cipő jön hoz­zánk. Ilyen az elosztás. Gye­rekmackót se lehet kapni. Megáll a vonat, leszállnak. Sokáig csend van, az öreg közben tényleg elaludt, előre­­bukott fejjel horkol. Vagy csak teteti magát? Mert Püspök­ladány előtt hirtelen felpattan és veszi kis motyóját. Pálin­­kásüveg is van a batyuban, kilátszik a nyak­a. Mielőtt le­­szállna, odaszól annak az is-­­meretlennek, aki a népfront­ról érdeklődött. — Jövőre pedig város lesz Püspökladányból. Olyan komolyan mondja, hogy meg se lehet mosolyog­ni. Büszke rá. Ezt az előbb úgy látszik elfelejtette elmon­dani, de nem száll már le anélkül, hogy ne közölje min­denkivel. Hajdúszoboszlón két fiatal lány száll fel, elfoglalják az üres padot. Virágillatuk van, s az elűzi a kaparó cigaretta­­füstöt. Álomba ringatja az em­bert, már csak azt, aki nem láthatja a két új utas karcsú bokáját és feszülő pulóverjét. Fut a gyors, Debrecenig meg se áll. ülés Sándor / -Csütörtök, 1954. december 30. Emlékü­nnepség a KIMSZ megalakulásának 36. évfordulója alkalmából A Kommunista Ifjúmunká­sok Magyarországi Szövetsége megalakulása 33. évfordulójá­nak tiszteletére a DISZ buda­pesti bizottsága szerdán este a Vasas-székházban emlékünne­pélyt rendezett. Az emlékün­­nepségen megjelent Farkas Mihály, Hegedűs András, Ács Lajos és Szalai Béla, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, valamint Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a kommunista ifjúsági mozga­lom számos régi harcosa és Jacques Denis, a DIVSZ fő­titkára. Az emlékbeszédet Réti László, a Magyar Mun­kásmoz­­galmi Intézet igazgatója tar­totta. Bevezetőben arról be­szélt, hogy az 1918. december 30-án megalakult KIMSZ mi­lyen komoly segítséget jelen­tett a Kommunisták Magyar­országi Pártjának abban a harcban, melynek során rövid néhány hónap alatt diadalra juttatta a proletariátus dikta­túráját, majd megemlékezett a KIMSZ-nek a Horthy-reakció idején végzett munkájáról. Ebben az időben egyedül a Kommunisták Magyarországi Pártja által vezetett Kommu­nista Ifjúmunkások Magyar­­országi Szövetsége emelte ma­gasra a dolgozó ifjúság felsza­badításáért, emberi jövőjéért folytatott harc zászlaját. — A KIMSZ-et üldözték és elnyomták, szárravatlansziar megtizedelték sorait, szétver­ték szervezeteit, de magát a kommunista ifjúsági mozgal­mat semmiféle erő sem tudta elpusztítani — mondotta —, majd példákat hozott fel arra, hogy milyen hősiesen álltá­k meg helyüket a KIMSZ tag­jai a Horthy-rendszer bírósá­gai előtt és a második világ­háború alatt, amikor éveken át nem működött a KIMSZ, de Ságvári Endre, majd Ku­­lich Gyula vezetésével válto­zatlanul dolgoztak a kommu­nista ifjak s kiváló harcoso­kat neveltek a pártnak az el­lenállási mozgalomban. Beszédének befejező részé­ben Réti László a magyar if­júság felszabadulás utáni hely­­zetéről beszélt. — Most, amikor a nyugati imperialisták a fasiszta német hadsereg helyreállításán fá­radoznak, különösen fontos, hogy a DISZ olyan lángoló és törhetetlen haza- és sza­­badságszeretetre növelje a magyar ifjúságot, mint aho­gyan szerették hazájukat, a haza szabadságát a hazáért és szabadságért életüket és vérü­ket áldozó ifjú kommunisták. Réti László után Szakali József, a DISZ központi veze­tőségének első titkára bejelen­tette, hogy a KIMSZ megala­kulásának 36. évfordulója al­kalmából bejegyzik a DISZ központi vezetőségének Dicső­ségkönyvébe a magyar if­jú­sági mozgalom 32 mártírját, valamint a felszabadulás előtti kommunista ifjúsági mozga­lomban részt vett számos kommunistát,. ­Újabb üzemek csatlakoztak a felszabadulási versenyhez A Rákosi Mátyás Művek példája mind több üzem dol­gozóit serkenti nemes ver­senyre hazánk felszabadulása tizedik évfordulójának, április 4-nak méltó megünneplésére. A­­Rákospalotai Bőrkonfekció új termékek gyártásával ké­szül az ünnepre. A jövő év első negyedében kerékpár­nyergek készítését kezdik meg, amelynek segítségével a Rákosi Művek kerékpárgyára 10 százalékkal csökkentheti termékeinek előállítási költsé­gét. Új típusú aktatáskákból, kombinált erszényekből és egyéb közszükségleti cikkek­ből másfélmillió forint értéket gyártanak. Az Accumulátor és Száraz­elemgyár a felszabadulási ver­seny minden napján 115.000 szárazelem-cellát akar gyár­tani s ebből a cikkből már­cius 27-re befejezi negyedévi tervét. A szovjet személyko­csikhoz szükséges savas akku­mulátorokat március 20-ig le­szállítják a Wilhelm Pieck gyárnak. A mezőgazdasági üzemek közül is mind többen jelentik be részvételüket a versenyben. A gépállomások vállalásai el­sősorban a téli gépjavítások megrövidítésére irányulnak, hogy tavasszal fennakadás nélkül kezdődhessen meg a mezei munka. A kaposvári gépállomás február 5-re, a csesztregi gépállomás pedig február 10-re vállalta a javí­tások befejezését. Példájuk nyomán a nagyatádi, a mer­­nyec és a balatonkinti gépál­lomás is csatlakozott az RM Művek kezdeményezéséhez. A Május 1. Ruhagyárban új szalagokat terveznek és két nagy műhelyben bevezetik a­­korszerű, zártciklusú terme­lést. A gyár az első negyed­évben új fazonú, tetszetős át­meneti és ballonkabétoikart gyárt. A DIMÁVAG gépgyár első negyedévi tervtúlteljesí­tésével elsősorban a mező­gazdaságot segíti és export­­kötelezettségeinek tesz határ­idő előtt eleget. A többi között nagy mozdonyhoz való kerék­párokat, száz direkt tengelyt, a Vörös Csillag Traktorgyárnak pedig 700 dömperrúgót ké­szítenek terven felül az első negyedévben. A várpalotai bányászok nemcsak több, hanem olcsóbb és jobb szenet akarnak ter­melni 1955-ben. Úgy tervezik, hogy két forinttal olcsóbban hozzák felszínre a szén egy­­egy tonnáját s a gondosabb, lelkiismeretesebb osztályozás­sal 1,2 százalékkal emelik a várpalotai szén kalóriaértékét. VILÁG­GAZDASÁGI HÍREK * (Peking, Új Kína.) Kína villamosenergia-ipara decem­ber 20-án teljesítette évi ter­vét. Az év végére a Kínai Népköztársaságban az elektro­mosenergia termelése előre­láthatólag 5,4 százalékkal lesz magasabb az előirányzottnál. * (Párizs, AFP.) Franciaor­szág és a Román Népköztár­saság között kereskedelmi és fizetési egyezményt írtak alá. Románia az első 12 hónapban 5 milliárd frank értékű kő­olaj termékeket, faanyagot, szójababot, napraforgót és olajpogácsát szállt Francia­­országnak. Franciaország ugyanakkor 4,7 milliárd frank értékű acélipari terméket, textilárut, elektromechanikai felszerelést, szuperfoszfátot, gyógyszert és vegyianyagokat exportál Romániába.. * Jeruzsálemben — mint az MTI közli — aláírták az első árucsere- és fizetési egyez­ményt Bulgária és Izrael kö­zött. * A fegyverkezési hajsza számottevően kiélezte a kapi­talizmus összes belső és külső ellentmondásait. A kapitalista országokban 1954 volt a leg­­­magasabb árak éve. ­ FÜRDŐSZOBA BERENDEZÉSEK, ARMATÚRÁK, FAJANCE MOSDÓK, MŰSZAKI TÖMÍTÉSEK ÉS GUMIÁRUK ISMÉT KAPHATÓK VAS- ÉS EDÉNYBOLT V. 1. sz. fiókjában, Lenin körút 86 35. sz. fiókjában, Baross tér 12 49. sz. fiókjában, Bajcsy-Zsilinszky út 62

Next