Magyar Nemzet, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-27 / 22. szám

Csütörtök, 1955. január 3.­ ADY CSOKONAIRÓL ÉLETMŰVÜK, bár ember­öltők választják el egymástól, szorosan együvé tartozik. Más­más korszakokban, hasonló társadalmi erőkkel szemben vívják a harcot. Haláluk is egy hónapra, egymást követő napra, jan­uár 27-re, illetve 28-re esik. Még abban is van hasonlóság, hogy a fiatal Ady rövid zilahi újságíróskodás után, tulajdonképpen Debre­cenben kezdi újságírói és írói pályáját. Mégis a debreceni emlékek és vonatkozások mellett is, Adynak Debrecenben kelte­zett, vagy írt Csokonaira vo­natkozó cikke az Ady-iro­­dalom-kutatás eddigi eredmé­nyei szerint nincs — s ha ilyes felmerül, mint legutóbb a Debreceni Református Kollé­gium Nagykönyvtárában há­rom más Ady-novellával együtt: »A szobrok élnek« cí­men bekötött Csokonaira vo­natkozó írás, arról is csakha­mar kiderül, hogy az »nem debreceni korából valónak tetszik«. Így csupán, mint a többi három, már megjelent Ady-novellával szemben, — meg nem jelent novel­laszerű Ady-írásnak idézzük pár so­rát: :»Hajh, Debrecen, híres Vi­­­téz Mihálynál ma sincs ne­ked még forróbb szívű fiad.« Ami most már Ady Csoko­nai vonatkozású — s nem novellaszerű — írásait illeti, időrendben az első, ugyancsaki­s Csokonai Vitéz Mihály« cím­, mel­y a költő halálának szá­zadik évfordulóján jelenik meg —, s már csak ezért is illő a százötvenedik évfordulón­­ megemlékezni róla. Ezzel kez-­­­dődik: Meghalt 1805 január­­j­­ának huszonnyolcadik napján ifjait és elsorvadottan.* Az­­ írás kissé késetten — a Buda­­pesti Napló 1905. május 21. sz.-ban lát napvilágot, mint- ; hogy a Csokon­ai-ünnepély az­ . évben, május 21-én volt Deb-­­­recenban. Ami minket a pá­ratlan éleslátású cikkben leg-­­­jobban érdekel — Csokonai nyelvére vonatkozik, a­mit kö­­­ vetkező Csokonai-vonatkozású ' Cikkeiben is minduntalan ki- :­emel: . .... ... i.A nagyképű írástudók ak­koriban javították és ron­tották a nyelvet, e dalolt s mert lelke rengeteg, gazdag­­ és sokszínű volt: feszítgette,­ edzette, pótolta, díszítette,­­ nőttette szegény magyar nyelvének b­omba és szűk kereteit. És vált természete­ ő­sett a legpompásabb nyelv­újítóvá, kinek emléke előtt hálával kell leborulnunk mindannyiunknak, akik gon­dolatainkat, érzéseinket ma­gyar Szávákba öltöztetjük ki.« A következő Csokonai-vonat­­kozást — a századforduló egyik legtöbbet emlegetett ki­tűnő író-kritikusa könyvének méltatásánál találjuk: »Írnak a jövő magyarjainak, mint Cso­conai tette«... S kegyet- I len, hű korrajzát adva a szd- s­zattforduló Magyarországának — hozzáfűzi: »De azt tessék megengedni, hogy magyarok­nak s a legjobb magyaroknak érezzék magukat.« (Ignotus könyve, Budapesti Napló, 1906. január 25.) Időrendi sorrendben követ­kezik — egy Párizsból kelte­zett és küldött írása, melyben élesen kikel Rákosi Jenő és hasonszőrű társai irodalmi ba­­sáskodása ellen: *Lehetetlen, hogy a Csokonaik­, Petőfink, Vajda Jánosok népe lépre menjen.* (Válasz Tóth Bélá­nak, Budapesti Napló 100?. március 2.) A következő Ady-írás: *A Magyar Pimodám, egyike a legmagasabb hőfokúaknak, melyet az érmindszentű­ költő önmagáról írt — a legtöbb ellenséget is szerezte neki — s ennek Csokonaira vonatkozó részét éppúgy fogják Citálni elkövetkező ünnepélyeken, mint az Ady által Petőfiről, Vajdáról, vagy Jókairól mon­dottakat. Magát rokonítva Csokonaival, égető forrósággal vallja: »Legtokoliabbnak az összes bolt és lehető magyar költők közül Csokonai Vitéz Mihályt érzem magam­hoz...« S tovább: »Mondom: Cso­konai Vitéz Mihály unokájá­nak érzem és tudom magam­: veszettül európaiatlan magyar­nak, a­ki kacagtató fanatizmus­sal és­­komolysággal él-hal­­ Európáért.­ S szól Csokonai­nak azokról a verseiről, »ma- Igéket az ember szeretne­­ma i is ellopni«. S A KÉT KÖLTŐ SORSÁ­­­­NAK HASONLÓSÁGA, a­­ kor maradi elemeivel az »ékes , Jövőért« való harcuk, a küz­delemben sokszor elmagánosu­­i­kád­ók, állandó Jövőhöz való­­ fellebbezésük — egyenesen­­ felkínálná irodalomtörténé­­­­szeinknek a társadalmi háttér­­ széles és alapos rajzával s a­­ kor különbözőségeinek szám­bavételével egy alapvető dol­gozat készítését — melyben külön fejezet világítaná meg részletekbe menő elemzéssel azt a magatartást, melyet Csokonaival szemben korábban­­ a magyar irodalom olyan ve­­­­zető alakjai is tanúsítottak, mint Kölcsey és Kazinczy, s melyre Ady is kitér: »Vitéz,­­ Csokonai Vitéz Mihály, akit­­ Kölcsey parasztosnak, Ka­­­­zinczy valószínűleg nem több­nek, mint érdekesen furcsának látott, szegény Vitéz meg­járta.* (A Magyar Pernodon. Nyl­gat, 1008. január—feb­ruár.) . Debreceni éveiről — tíz év­vel később visszatekintve —­­ Ady így emlékezik a Nyugat­nak küldött első önéletrajzi vonatkozású írásában (Nyugat,­­ 1909. június 1.): ami­kor mint debreceni jogász beálltam egy újság redak­ciójába. Szegény a mártír-anyámon kívül minden­ki elmondta az elvégezte­­­ tett­ét. Debrecenből, ahol ném­­­igen akarták látni bennem még a Csokonai legpicinyebb öccsét sem, s ahol első verses könyvem megjelent, Nagyvá­ráéra mentem újságírónak.A Következő évben — temes­vári irodalmi matinén — sze­mélyesen felolvasott írásába — ismét beleszövi Csokonait: »... s látom, meglátom az új, az új formájú Széchenyit, Ka­­zinizyt, Csokonait és a töb­bit: itt va­nnak.-t (Félelem és írás.* Nyugat, 1909. novem­ber.) »A költői nyelv és Csokonai« címen Maday Gyulának ha­sonló című kis füzetét bírálva, így ír: * Csokonai nélkül bajo­san kaptuk volna Vörösm­ar­­tyt, Petőfit, Aranyt, nem szól­ván az apróbb többiektől* —­s tovább: »mi fentien hir­dettük már nyolc esztendő óta, hogy mi Balassáéktól, Kurti­ Céktól s Csokonaitól ösztönöz­­tettün­­k.« (Nyugat, 1616. Októ­ber), ami más szavakkal nem egyéb, mint ő maga és költő elődei beállítása az irodalom fejlődéstörténeti menetébe. Az irodalmi szenzáció még csak ezután következik. Egy tanulmány­szerű írásában: »Van-e magyar nyelv?* — a legélesebb kritikát gyakorolva a nyelvújítás, a fővárosi szol­va­j-nyelv* és a «kiváltságos, úri magyarság« megrontott nyelve miatt — ezt a máig világító, kísértetiesen tisztán­­látó mondatot írja le: »Tet­­szett volna demotiiratikus ál­lam­reformokkal fölsegíteni a színre, fórumra a jól beszélő magyar parasztot, ma lenne tüneményes, szép, dús magyar nyelv.* Az ő kedvelt Csoko­naiját itt sem hagyja ki: »Megpróbáltuk, kurucok kezd­tek. Balassáék, Csokonai s jó­magam is iparkodtam régi sza­vakat rálopni Erdélyből és Károli Gáspár magyartalan és mégis magyar bibliájából az újonnan jött fogalmaikra.« (Nyugat, 1910. november.) S végül az elkövetkezendő m­agyar parasztot fölszabadí­tó«­ demokráciáról szólva — melynek eljövetele szerinte az adottságok és az európai fej­lődés rendjén bizonyos — a magyar nyelv szeretetéről lel­kendezik, mely neki «művészi és politizáló szerszáma«. S ez­zel végzi: »Egy demokrata Ma­gyarország (bocsássanak meg konzervatív testvéreim a Nyu­­gat­nál) elintézi a mi nyelv­kérdésünket is.« (»Disputa.« Nyugat, 1912. február.) REÁ KELL ML­TATÍMI VÉ-­ QÜL Ady két nagy Csokonai­­versére. Az egyiknek címe is: Csokonai Vitéz Mihály, a Bu­dapesti Napló­ban jelent meg először 1908. május 1-én, ugyanez évben »Az Illés Sze­kerén kötet -A téli Magyar­­ország” ciklusában is, Ady földrengést jelző versei szom­szédságában. E vers elemzésé­nél Vallja Földessy Gyula Adytról és magáról: »Ady volt az első magyar költő — (és kritikus), aki hitt Csokonai szuverén zseniségében* S ma­gáról: »Engem is Ady vezetett Csokonai megértéséhez és őt megillető méltánylásához.* (Ady minden titkai.) A másik vers: »­Vitéz Mihály ébresztése«, a »Vasárnapi "Új­ság« 1911. febr. 1. számában jelent meg először, a követke­ző évben »A méneskülö étet« kötetében, a Szép, magyar sors* című­ű vers­ciklusban együtt Ady legforradalmibb verseivel: »­A tűz márciusa*, »Az új kí­sérlete, »Csaba új k­épe«, stb. A vers Csokonai vígszínházi ünneplésére készült, amelyet Ady a Nyugat­tól 1911-ben rendezhetett s amelyen a Víg­színház művészei Csokonai: »­Kátnyóné«-­át is előadták. A vern — mint Földessy is meg­jegyzi — tele van tűzdelve Csokonai-vonatkozásokkal, sza­vakkal, szólásokkal és idéze­tekkel — s ma is élő, leg­­másbb, Csokonait ébresztő írás. Utolsó két strófája álljon itt emlékeztetőül: kínéit bú­bor, nő, gond dúsan adatbit . , 8 » m­i fájósunk volt az, ami fajt, ébresztésünk ne fújjon nékted. Csokonai. Isnlét Vitéz Mihály, Mindnyájunknak atyánknál atyábbja. Te pátriárkák ,ős-deli sarja. Te, Ki fosod mindig Lillád dertekát, melód e kis magyarságot, Te Brick, é­s új honi poétasái, Óh ébredj, valahányszor ébresetünk. Vincze Géza _ Magyar Nemzet _ Emlékü­nnepségekkel kezdődik a Csokonai-év Csokonai Vitéz Mihály halá­lának 150. évfordulója alkal­mából országszerte emlékün­­nepségeket rendeznek s a köl­tő munkásságáról csaknem valamennyi kultúrotthonbal is megemlékeznek. A Hazafias Népfront, a Tár­sadalom- és Természettudo­mányi Ismeretterjesztő Tár­sulat, a Magyar Írók Szövet­sége és a Magyar Irodalomtör­téneti Társaság Budapesten január 27-én este 7 órai kez­dettel emlékezik meg Csoko­nairól a Zeneakadémia nagy­termében. Ünnepi beszédet Juhász Géza egyetemi tanár mond. Január 28-án, pénte­ken délben 12 órakor Csoko­­nai-kidí­tás nyílik a Nemzeti Múzeumban, ahol az ünnepi megnyitó beszédet Jánosi Fe­renc, a Hazafias Népfrona országos tanácsának főtitkára tartja. Debrecenben emlékbizottság alakult a »Csokonai-év« meg­rendezésére. Az ünnepségek január 28-án délelőtt 11 óra­kor kezdődnek, amikor a Cso­­konai-gimnázium irodalmi szakköre megkoszorúzza a köl­tő sírját. Délben megnyílik a Déri Múzeumban az állandó Csokonai-kiállítás, délután megkoszorúzzák a költő szob­rát. Ezen a napon jelenik meg Csokonai debreceni diákévei során alkotott műveinek dí­szes kötete, melyet Juhász Géza szerkesztett. Január 30-án a Csokonai Színházban rendeznek emlékestet. A Cso­korra­i-gimnázium tanulói feb­ruárban irodalmi esteket tar­tanak a debreceni üzemekben. A­­Csokomnai-és­** műsorán a többi között szerepel a Csoko­­nnai-balett bemutatkozása a színházban, Lilla-bál a Köz­ponti Kultúrotthonban és a nagy költő emléktáblájának elhelyezése. Duhaalmáson temették el a Lilla-dalok ihletőjét, Vajda Júliá imét. A szépfrontbizott­­ság kezdeményezésére most a Csokonai-évfordulón rendbe­­hoezik Lilla sírját, s a teme­tőben január 28-án rövid ün­nepséget rendeznek. A község Csokonairól elnevezett kultúr­­otthotrában január 29-én, szom­baton este tartanak emlékün­nepséget. TAVASZI RUHÁIT most tisztíttassa. Sestesse! Elkerüli a torlódást !__________ PATYOLAT napló­érr" A Szovjetunióban járt kul­turális delegáció január 28-án fél 6-kor számol be élményeiről­­ az MSZT Majakovszkij előadó­termében (V., Semmelioeis utca 1-3).­ Kodály Zoltán Te Deumát előadták Baselban. A Gazette de Lausanne című svájci lap részletes bírálatot közöl a ze­­nem­űről. *«* A sVerdi« című, új olasz operafilmet ma mutatják be f­ilmszínházaink.­­ Velencében, ahol a XVII. századiban még 18 színház volt, ma egyetlen állandó jellegű színház sem működik. A váro­si játékterem az egyetlen hely, ahol színielőadáso­kat rendez­hetnek. A Goldoniról elneve­zett színház 1947. óta zárva Van.é ^Kodály Zoltán tavaszi­­ dalünnepek­et« rendez a DISZ az állami és társadalmi szer­vek segítségével, a fővárosi középiskolai énekkarok rész­vételével. r * / A ^Magyarország Barátainak /Kulturális Egyesületek rende- s zésében Stefano Canzio pro-­­­fesszor tartott előadást Rómá­­­ban janu­ár 16-án ,Budapest 1­954* címmel.V­j »Magyarok az Októberi For­radalomban« címmel baráti be­szélgetési estet rendez az MSZT XIII. kerületi szervezete (Váci út 144.), január 28-án 5 óráikor. a Beethoven operáját, a Fide­­liót rövidesen filmre veszik Bécsben.­ A marosvásárhelyi Bábszín­ház nagy sikerrel szerepelt Bukarestben a János vitéz Cí­mű bábjátékkal, amelyet Ka­­csóh Pongrác azonos című operettje és részben Petőfi költeménye alapján írtak. Herskovitz Pál rendező külö­nösen merész ötletekkel ol­dotta meg az óriások orszá­gában lejátszódó jelenetet, melyben meggyőző művészi eszközökkel tükrözte a mese fantasztikus világát.­­ Néhány moszkvai színház Jetik London ■■Farkasvér* című színművét játssza. M n 4 Pogány Ö. Gáborné Markó Károlyról tart vett tettképes művészettörténeti előadásit ja­nuár 30-án délelőtt 11 órakor a Szépművészeti Múzeumban. A Szovjetszkaja Kultúra sze­melvényt közöl George Sadoul neves francia filmkritikus Charlie Chaplin életéről és al­kotó útjáról írott, közelmúlt­ban oroszra fordított könyvé­ből.© »Amit mindenki énekel« címmel, az elmúlt tíz év leg­szebb dalaiból tart hat­,­ver­senyt az Országos Műsoriroda, január 30-án és február 6-án, a Zeneakadémia nagytermé­ben. A legjobb magyar f.uró­­zeneszerzők mellett Dunajev­­szkij és Gershwin legszebb melódiáit is hallhatja a közön­ség Gertesi Sári, Hollós Ilona, Bilicsi Tivadar, Rátonyi Ró­bert, Szabó Miklós és Vámosi János tolmácsolásában. Közre­működik a rádió 21 tagú tánc­zenekara, zsoldos Imre veze­tésével. A PALACI SZÁLLODA éttermében: FARSANGI MAGYAR ESTÉK OLÁH KÁLMÁN is népi zenekara közreműködésével ☆ ASZTALRENDELÉS: 330-500 Új könyv a magyar kerámiáról és porcelánról I­parm­ű­vésze­tünknek egyik fényes, de sajnos, csak héza­gosan ismert fejezete: a kerá­mia. Évszázadok kincseit óraik múzeumaink, s soks­zor hely­hiány miatt értékes tárgyak százainak a raktárak polcaira. Pedig kerámiamű­vességünk nem egyszer emelkedett euró­pai színvonalra, s ha ezt a szín­vonalat nem is tudta mindig tartani, mégis sok akadályt el­hárítva, rendszerint olyat al­kotott, mely nekünk becses és értékes s hű tükre korának, melyben keletkezett. Ebbe a raktárakba kényszerült kin­csestárba nyit most ajtót Csá­­nyi Károly A magyar kerámia és porcelán története és jegyei című művével. Rendkívül ér­tékes 48 táblán közölt kerárma­­jegy gyűjteménnyel szinte megszólaltatja a magyar kera­mikusok legtöbbször úttörő, érdekes történetét. Három évtizedes múzeumii gyakorlat és ötven év fáradhatatlan gyűjtő tevékenysége összegező­­dik a nyolcvanadik életévét be­töltött, tapasztalatokban gaz­dag szakember művében. A téma iránti szeretet lendületé­vel foglalja össze mindazt, amit egy hosszú élet szorgalmával és érdeklődésével megtanult és felkutatott. Csányi Károly az iparművészet népszerűsítése terén vállalta azt a feladatot, melyet Lyka Károly szel­lemé­nek és tollának ragyogó frisse­ségével a képzőművészetben oly hosszú ideje tölt be. Es az első összefoglaló ma­gyar kerámiatörtéhet nem szá­raz mesterjegy-­gyűj­temény. Ennél jóval több. Érdekes, szí­nes dokumentum, történel­münk szerves vetüléte. Csényi Károly a jegyek megértetése céljából, mintegy kísérőzenéül felvázolja a magyar kerámia kezdetétől, az Árpád-kortól a fazekasipar s a kerámia cím­szó alatt ismeretes összes gyártmányok hazai keletkezé­sét és történetét. S ebből az él­vezetes olvasmányból az su­gárzik felénk, hogy a magyar találékonyság minden gátló körülményt áttörve igyekezett a művesiség jó színvonalával a mindennapi élet gazdagabbá tételére. Felsorakoznak a kö­zépkori magyar fazekasmeste­­rek mellett a XVI—XVII. szá­zadi kerámiánkban új ízeket oltó habánok pompás alkotásai, remekművű fajanszokat készí­tő halicsi és tatai gyárak munkássága, a reformkori ke­mény cserépgyárak valóságos légiói, majd a magyar kerá­miai művészetet világsi­kek­re vi­vő két gyár: Herend és a pécsi Zsolnay nem minden izgalom­tól mentes története. Helyes és finom gondolat volt a füg­gelékben a legújabb kor kera­mikusainak mesterjégyeit is közölni. Csányi Károly nem­csak a könyv szövegének szer­zője, hanem sajátkezűleg raj­zolta az ezret megközelítő mes­ter- és gyári jegyeket is. Ez­zel a gesztusával is arra adt példát, hogy miként kell és le­het a múzeumba zárt múltnak egy, a nemzeti kultúra szem­pontjából értékes fejezete iránt az érdeklődést felkelteni. A Képzőművészeti Kiadó a Szikra Nyomdával együtt szép munkát végzett. A magyar kerámia történe­tét és jegyeit első ízben össze­foglaló mű német nyelven is megjelent. d. m. ItRÁD­IÓ BÍRÁLAT „Hatvani diákjai“ — Új magyar daljáték Tudós professzor Hatvani históriája s ördöngős mondái Jókai révén jutottak az iro­dalomba, még a hetvenes évek elején. Nagy mesemondónk a magyar Faustnak nevezte s úgy vélekedett, hogy ne fosz­­szuk meg magunkat e legen­dától. Persze nem rejtette véka alá a valóságot (a Kis­faludy Társaság ülésén ol­vasta fel művét), hogy a Hat­vani-mondakört csak a diák­ság képzelete alakította ki, s a professzor kora legkitűnőbb természettudósainak egyike volt, babona ellen küzdő nagy­szerű elme. Ambrózy Ágoston —Ignácz Rózsa—Sós László, az új daljáték írói, helyesen nyúltak a témáihoz, amikor ép­pen a mondáktól, ördög­űzéstől megtisztított, igazi és humanista Hatvani profesz­­szort vitték rádiószínpadra. Az ő dal­játékuk egy vérbeli tüdős-pedagógusnak és diákjai­nak állít emléket s ha a Hat­vanival szemben álló rövid­látó és sötét társadalmi erők, a haladás ellenségeinek meg­mutatása nem is elég erőtel­jes a daljátékban, mégis tisz­ta a korfestés és finom a stí­lus, a dalok szövege. Még ha­tásosabb lehetett volna kissé tömörebben s több derűvel, humorral. Kemény Egon a felszabadu­lás óta rangot ért el a köny­­nyűzene területén, választé­kos ízlésével, felkészültségével. Ebben az első nagy daljáté­kában saját munkásságán be­lül is új utat választott. Az eddigi finom keringők muzsi­kusa magyar intonációjú ze­nét komponált. A daljátéknak hatalmas zeneanyaga van s éppen ez a főerőssége. A diák­­kórusok (»Jó dolga bán a diák­nak"), szólószámok (»Aki fel­önt a garatra«), duettek (»Szép is­­ vagyok, jó is...«) ének­­szólamban, zenekari kíséret­ben s biztos kifejezési formák­ban járatos muzsikus alkotá­sai. Érdekes megoldás, hogy a híres Hatvan­i-féle déli árvíz­­históriát kis kupléban ének­lik el. Ez viszont a régi Ke­mény Egont idézi, his­t a »Felhőcske Száll a Hold előtt” cím­ű kettős is. A daljáték ze­néje esetleg elbírt volna egy­két könnyedebb dallamot is, amit a szerző nyilván azért mellőzött, mert még nagyon sok lehet a mondanivalója s kevés alkalma volt eddig ilyen nagyobb munkáira. Két Részben, játszották a daljátékot, melynek rövidebb, második részét gondoljuk erő­teljesebbnek. Ebben — az énekrészen kívül — több a cselekmény s így a színészi lehetőség is. Hatvani alakí­tója, Bessenyei Ferenc beszéd­es éne­khangjával egyaránt valóra válthatta a szerzők el­képzelését, a famiulussal, Si­­mándy Józseffel együtt, aki­nek érces tenorja pompásan zengett s még szövegével sem maradt el szereplőtársai mö­gött. Bule, a csontvázat eladó pedellus kitűnő írói eszközök­kel megrajzolt alakját Gőzön Gyula valóban életre keltette. A népes szereplőgárdából a nyegle Füzéressyt, tehát Hor­váth Tivadart (egyéni, fanyar játékstílusával) s a szerelmes csizmadiát, az ízes beszédű Tompa Sándort említjük. Aránylag mostohán bántak a szerzők a női szereplőkkel, de a bájos Petress Zsuzsa ének­számaival járult hozzá a maga figurájának teljességéhez. Me­­zey Mária, mint színésznő és mint sanzonénekesnő egyaránt tudása javát adta. A szép ze­nei produkcióért Lehel György karmestert, a rádiólétiakart, a Földényi kórust, a gördülé­keny rendelésért pedig Mol­nár Mihályt és Szűcsi Feren­cet illeti az elismerés. Kristóf Károly KESIPAROSOK FIGYELEM! AZ ÁPISZ-BOLTOKBAN ISMÉT BESZEREZHETŐK: SZÁMLAKÖNYVEK, SZÁLLÍTÓLEVÉLKÖNYVEK, NYUG­TAKÖNY­VEK ÁPISZ-BOLTOK NAGY-BUDAPEST MINDEN PONTJÁN! 5

Next