Magyar Nemzet, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-27 / 49. szám
Áras 60 fillérMai Nemzet Vasárnap 1955. február 27 XI. év, 49. szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Újabb és újabb tömegeket kell mozgósítani tettrekész békeharcra Megkezdődött a IV. magyar békekongresszus Száz és száz ünnepi ruhába öltözött asszony ésférfi — fiatalabb és idősebb, üzemi munikás, egyetemi tanár, dolgozó paraszt, pap, háziasszony és katona, diák és kisiparos, az ország minden részéből jött dolgozók igyekeztek szombaton délután az ünnepi dísztöltött Sportcsarnokba. Zalából és Nyírségből, Csongrádból és a győri iparvidékről, Tiszántúlról és Budapest kerületeiből jöttek, hogy elmondják: mit üzennek az erőinket állandóan növelő nagy iparvidékek, mit üzennek az óriás kohók dolgozói éppúgy, mint a tavaszt váró magyar tanyák; hogy elmondják, mit üzennek új városaink építői, mit üzennek a tárnák és izmosodó termelőszövetkezeteink, elmondják, mit üzen minden becsületes magyar ember, a békéért harcoló, tettekre kész munkás, paraszt és értelmiségi — barátnak és ellenségnek. Ezekben a történelmi pillanatokban felidézik az elmúlt hetek, hónapok eseményeit, baráti beszélgetéseket, a tanyázó estek meghitt hangulatát, amikor mindannyiunk legszentebb ügyéről, a békéről volt szó. Felidézik a gyermek, az édesanya, a férj vagy feleség szavát: békében akarunk élni, dolgozni, békében akarunk tanulni s tudjuk, hogy az a küzdelem, amelyet a békéért folytatunk, biztos sikert ígér — mert van erőnk megvédeni mindnyájunk legszentebb ügyét! Hányszor és hányféle A Himnusz elhangzása után Szőczei Sándor Kossuth-díjas Kovács tett javaslatot a kongresszus elnökségére. Az elnökség tagjaivá választották a kongresszusra érkezett külföldi békeharcosokat: a Béke-Világtanács képviseletében Li I-mang-ot, a Béke-Világtanács titkárságának tagját, a német nép képviseletében Emin Eckert-et, a Német Szövetségi Köztársaság parlamenti képviselőjét, a Nyugatnémet Béketanács elnökét, Robert Havemann-t, a berlini Humboldt egyetem kémiai és fizikai intézetének tanárát, a nagyberlini béketanács elnökét, a török nép képviseletében Nazim Hikmet Nemzetközi Békedíjjal kitüntetett török költőt, és Zekeria Certel török újságírót, a Béke-Világtanács tagját, a csehszlovák nép képviseletében Josef Lukacevic szlovák építésügyi megbízottat, a román nép képviseletében Maria Banus költőnőt, a bolgár nép képviseletében Ivanov-Karol Telbizov közgazdász professzort, a Sztálin-tartomány békebizottságának alelnökét, a koreai nép képviseletében Kim Gi Szu békeharcost, az osztrák nép képviseletében Ferdinand Schattauer mérnököt és Rosalia Bily békeharcosnőt, a görög nép képviseletében Petrosz Kokkalisz sebészprofeszszort, a Görög Emigránsok Békebizottságának elnökét, az iráni nép képviseletében Irádzs Eszkandarit, a Béke Világtanács tagját, az amerikai nép képviseletében Stetson Kennedy újságírót. Az elnökség tagjává választották Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikust, a Béke-Világtanács tagját, az Országos Béketanács elnökét, Benjámin László Kossuth-díjas költőt, Berecziky Albert református püspököt, az Országos Béketanács elnökségének tagját, dr. Beresztóczy Miklós vikárius, esztergomi érseki helynököt, az Országos Békeformában hangzottak el ezek a gondolatok az elmúlt hetekben! De nemcsak elhangzott, pusztába kiáltott szavak voltak ezek, hanem tíz és tízezrek pecsételték meg harcos kiállásukkal, a munka frontján elért nagyszerű győzelmeikkel és aláírásukkal, amelyekkel kifejezték, hogy mindenkor tettrekész harcosai a béke ügyének. Bent a teremben, az elnöki asztal előtt sorakoznak az aláírások, a magyar milliók békeakaratának bizonyítékai. Száz- és százezer aláírást hoztak a küldötteik, elszánt tiltakozást az atomháború ellen, leveleket, üzeneteket, békealbumokban, béketarisznyákban ezer és ezer munkaidőstett írott bizonyítékait, amelyek mind-mind arról beszélnek, hogy az üzemek munkásai, a mezők dolgozói, a laboratóriumok tudósai mindennapi tetteikkel is kifejezik, hogy békét akarnak, a békéért dolgoznak és a béke nagy ügyéért készek minden áldozatra. Az egyszerű emberek hétköznapi tetteire, következetes, céltudatos munkájára épül fel az a szilárd gát, amely útját állja a háború megszállottjai romboló erőinek. A Himnusz utolsó akkordjai hangzanak el. Az ország szíve egyszerre dobban ebben a pillanatban éslazánktól távol száz- és százmillió békeharcos tekintete fordul ma felénk, száz- és százmillió békeharcos küldi biztató üzenetét. tanács elnökségének tagját, Bölöni György írót, az Irodalmi Alap igazgatóját, a Magyar Pen Club elnökét, Bogár Jánosniét, az Országos Béketanács titkárát, dr. Czapik Gyula egri érseket, Czeyda-Pommersheim Ferenc sebészfőorvost, a Magyar Népköztársaság kiváló orvosát, Csetreki Pál derecskei egyéni gazdát, Csikasz Józsefnét, a budapesti pártbizottság titkárát, Csók István Kossuth-díjas festőművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács elnökét, Dornfeld László szabómestert, Fábián Mártonné Tolna megyei egyéni gazdát, Gillemot László Kossuth-díjas egyetemi tanárt, a budapesti Műszaki Egyetem rektorát, Gosztonyi Jánost, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége központi vezetőségének titkárát, Gázon Gyula Kossuth-díjas színművészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Hajdú Gyula egyetemi tanárt, a budapesti békebizottság alelnökét, dr. Heves Lajost, a Magyar Izraeliták Országos Irodájának elnökét, Horodzák István szolnoki állami gazdasági igazgatót, Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikust, Jenei Lajos Kossuth-díjas olvasztárt, Kárpáti Sándorné kispesti háziasszonyt, Kelen Bélát, a Magyar—Szovjet Társaság főtitkárát, dr. Kiss Ferenc Kossuth-díjas profeszszort, a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének elnökét, Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerzőt, akadémikust, Kovács Pált kardvívó olimpiai bajnokot, Lőcsei János Kossuth-díjas főmozdonyvezetőt, Lukács György Kossuth-díjas akadémikust, a Béke-Világtanács tagját, Mekis József Kossuthdíjast, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökét, Mészáros Ági Kossuth-díjas színművésznőt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Mészáros József Kossuth-díjas tatabányai bányászt, Mihályfi Ernő újságírót, népművelési miniszterhelyettest, Nánási László újságírót, a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagját, Németh Gyula Kossuth-díjas akadémikust, Ormai Árpádnét, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Kossuthdíjas szövőnőjét, Péter János református püspököt, a Béke- Világtanács tagját, Rónai Sándort, az Országgyűlés elnökét, Rusznyák István Kossuth-díjas orvosprofesszort, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, Sőtér István Kossuth-díjas írót, az irodalomtudományok doktorát, Schulek Elemér Kossuth-díjas akadémikust, Szabó István altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettest, az Országos Béketanács elnökségének tagját, Szabó Pál Kossuth-díjas írót, a Hazafias Népfront országos tanácsának elnökét, Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudóst, akadémikust, Szilágyi Albert gyulavári egyéni gazdát, Vass Istvánnét, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének elnökét, Veres Péter Kossuth-díjas írót, a Magyar Írók Szövetségeinek elnökét, az Országos Béketanács elnökségének tagját, Vető Lajos evangélikus püspököt, az Országos Bevezetőjében a III. magyar békekongresszus óta eltelt idő eseményeire pillantott vissza. Ezt az időt, mint mondotta, mindenekelőtt a béke és a háború erőinek rendkívül erős összecsapása, éles küzdelme jellemezte. A szervezett békemozgalom mélyre eresztette gyökereit, a népek mind erősebben felsorakoznak a béke ügye mellett. Ez az elmúlt esztendők mérlegét a béke erőinek javára billentette. Az 1952 decemberében Bécsben tartott Népek Kongreszszusa új fejezetet nyitott a békéért folyó harc történetében, megmutatta, hogy a békemozgalom túl van a kezdeti lépéseken. Ennek a kongresszusnak egységes állásfoglalása soha nem látott erővel harsogta világgá a különböző rendszerek békés együttélésének elvét, tett hitet a nemzetek függetlensége és szabadsága mellett. A Béke Világtanács budapesti ülése indította el azt a nagy világmozgalmat, amely az egyes országok között felmerülő ellentétek békés tárgyalással való rendezését tűzte ki céljául. A tárgyalások eszméjének nagy győzelme volt az 1953 júliusában Panmindzsonban aláírt koreai fegyverszünet, a berlini négyhatalmi értekezlet 1954 januárjában, majd a genfi konferencia, amely véget vetett a nyolc évig tartó indokínai háborúnak. Mindennek eredményeképpen a Béke-Világtanács 1954 végén Stockholmban tartott ülése jogos megelégedéssel állapíthatta meg: »a világ hangulatát megváltoztattuk... Munkánkat első ízben nem kíséri baljós ágyúdörgés és bombarobbanások zaja. Ez a béke minden hívének érdeme". Ezeket az eredményeket a béke hívei nehéz küzdelmek árán, az agresszív erők sorozatos támadásainak visszaverésével érték el. Valamenynyiünk emlékezetében frissen él még, mint igyekeztek megakadályozni az amerikai imperialisták a genfi értekezlet sikerét. Az idők jele volt, hogy Béketanács tagját, Wolf Johanna főmérnököt, az Országos Béketanács tagját. A kongresszus részvevőinek soraiban volt Boldoczki János külügyminiszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Darvas József népiművelési miniszter, Erdei-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ elnöke, Szabó Gergely, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront országos tanácsának főtitkára, Pongrácz Kálmán, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke, Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnöke, valamint a politikai, gazdasági, kulturális élet számos vezető személyisége: Kossuth-díjas tudósok, írók, művészek, a termelés élenjáró dolgozói, a néphadsereg tagjai, az egyházak képviselői. Jelen volt a kongreszus megnyitásán a budapesti diplomáciai testület több tagja. Miután a megválasztott elnökség tagjai elfoglalták helyüket az elnöki emelvényen, Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas kiváló művész nyitotta meg a kongresszus tanácskozását. Üdvözölte a megjelenteket, majd a többi között a következőket mondotta : — A világ ma nehéz időket él, a nemzetközi helyzet bonyolult. A nyugatnémet támadók bűnös tervei készen állnak. Az atomfegyverrel fenyegetőzők az emberiség ellen törnek. Nagy és felelősségteljes feladat vár ma azokra, akik a békéért küzdenek. . . Népfüjk (megbízH-c'Vhól « radkráro fe- latok megtárgyaaz amerikai imperialista körök provokatív politikájukkal elszigetelődtek, cselszövéseik csődöt mondtak. Ugyanez lett a sorsa 1954-ben a hidrogénbombával folytatott kísérleteiknek, zsarolásaiknak, ami— A népiek nagy béke világmozgalma már túlnőtt azon a fokon, — hangsúlyozta — amikor zsarolással, ijesztgetésekkel fékezni, vagy gyengíteni lehetett. A népeknek volt alkalmuk meggyőződni közös fellépéseik nagy átütő erejéről. A növekvő veszély csak fokozza a népek éberségét, felelősségtudatát és elszántságát, egyre inkább talpraállítja és egységbe kovácsolja őket. Szemléltetően mutatja ezt az a visszahatás, amit a Nyugat- Németország újrafelfegyverzésére irányuló törekvések keltettek a népekben. Az agreszszív erőknek ezt a lépését a világközvélemény méltán úgy fogta fel, mint az eddig legveszélyesebb támadást a népek biztonsága, a béke ellen. Válaszképpen az imperialisták összeesküvésére, a demokratikus és nemzeti erők széles egységfrontja alakult ki az európai, de más országokban is. A népi tömegek hatalmas és egyre növekvő akciókkal adják tudtára az imperialista köröknek: nem tűrik, hogy a hírhedt náci tömeggyilkosokat újra rászabadítsák Európa népeire. Ezután megállapította: a békeharc egyre szélesebb szakadékot támaszt a népi tömegek és a reakciós kormányok között. A munkásság élen halad e küzdelemben. A munkásosztály nyomására aktivizálódnak a szakszervezetek és a szociál- Béke-Világtanács legutóbbi stockholmi üléséről szólva megálllapította, hogy az a világlására gyűltünk össze. Javaslatot teszek a IV. magyar békekongresszus napirendjére: 1. Beszámoló a nemzetközi békemozgalom helyzetéről. A magyar békemozgalom fejlődése a III. békekongresszus óta. Előadó: Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, a Béke-Világtanács tagja, az Országos Béketanács elnöke. 2. Az Országos Béketanács újjáválasztása. A javaslatot a kongresszus egyhangúlag elfogadta. Ezután Andics Erzsébet emelkedett szólásra,kár az atombomba után hidrogénbombával akarták megfélemlíteni a népieket. A felelet erre nem páni rémület, nem feneketlen kétségbeesés, hanem tiltakozás a világ minden részében. demokrata pártok. Az újrafelfegyverzés ellen Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Nyugat-Németországban egyházi körök is tiltakoznak. A német nép magatartása nem hagy kétséget afelől, hogy az újrafelf egy vérzés politikája nem a német nép politikája. Nyugat-Németország lakosságának egyre szélesebb körei hazafias kötelességüknek tartják, hogy tiltakozzanak a remilitarizálás ellen. Ezzel a magatartásukkal egyre inkább visszaszerzik a népiek megbecsülését. — A Nyugat-Németország újrafelfegyverzésére irányuló tervek — folytatta Andics Erzsébet — hatalmas erejű felháborodást keltettek hazánkban is. Talpra állították a magyar nép apraját-nagyját. Ha van nép, amelynek minden oka megvan arra, hogy tíz körömmel is megakadályozza a német rablók hatalomra jutását, úgy ez a mi népünk! »Nem nyugszunk bele a német militarizmus feltámasztásába— ezt visszhangozta az egész ország a gyűlések százain és ezrein, tiltakozó táviratok és levelek tömegével. Legkiválóbb tudósaink és művészeink nyilatkoztak ebben az értelemben a hazai és külföldi sajtóban és a rádión keresztül. Az üzemek, intézmények dolgozói, városok, falvak lakói közvetlen felhívással és üdvözlettel fordultak franciaországi és nyugatnémetországi dolgozókhoz, népeinek hatalmas tiltakozása volt Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. Ez az ízlás feltárta a nemzetközi helyzet veszélyes voltát, rámutatva arra, hogy a nemzetközi helyzetet egyrészt a békeharc hatalmas eredményei és megnövekedett lehetőségei,másrészt az imperialista erőknek minden eddiginél veszélyesebb öszszefogása és előretörése jellemzi. Ezért Stockholmban az öt világrész küldöttei végsőkig menő elszánt harcot hirdettek a nyugatnémet felfegyverzés bűnös terveinek megakadályozására. A stockholmi tanácskozásokon a szovjet delegáció a világ figyelmét a nyugatnémet újrafelfegyverzés problémájának egy új, különösen veszélyes oldalára hívta fel, nevezetesen arra, hogy az amerikai és angol imperialisták, a nyugatnémet hadsereget atomfegyvereikkel akarják ellátni. Az események igazat adtak ennek a figyelmeztetésnek. Az Északatlanti Szövetség katonai tanácsa ravaszul álcázott formában olyan döntést hozott, amely egyenlő értékű az atomfegyverek törvényesítésével és az atomháború kirobbanását célozza. A népiek ellenállásának új lendületet adott az a felismerés, hogy a Weihrmacht újraélesztése nem jelent kevesebbet, mint aton-J háború előkészítését Európában és az egész világon. Az égése embersség ellen irányuló merényletre a nemzetközi békemozgalom a Béke- Világtanács irodája kibővített ülésének sürgős összehívásával felelt. Az iroda ez év januárjában tartott ülésének napirendjén emlek megfelelően két kérdés szerepelt: az Északatlanti Szövetség Tanácsának atomháborúra való előkészületei és Nyugat-Németország felfegyverzése. Az iroda ülésén elhangzott felszólalások híven visszatükrözték azt a nyugtalanságot, amely az egész világra kiterjed és azt, hogy egy európai atomháború mindenekelőtt a nyugateurópai országokra ütne vissza. Andics Erzsébet ezután arról beszélt, hogy az atom- és hidrogénbomba használata ellen különösen széles népi mozgalom bontakozik ki Japánban, ahol a múlt év decemberéig 20 millió ember írta alá az atomfegyverek elleni tiltakozást. A japán békeharcosok elhatározták, hogy ez év augusztus 6-ára, az első atombombázás tizedik évfordulójára nemzetközi konferenciát hívnak össze Hirosimába, amelyen tiltakoznak a gyilkos fegyverek alkalmazása ellen. Az egész világon harcolnak a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért a nők és az ifjúság is. A Béke Világtanács irodájának kibővített ülése százmilliók óhajának, törekvésének adott kifejezést, amikor elhatározta, hogy a fenyegető veszély elhárítására új, minden eddiginél nagyobb arányú aláírásgyűjtési mozgalmat indít. Minden kilátásunk megvan arra, hogy e nagyszerű, a legfőbb emberi érdekekért folyó világméretű aláírási mozgalom minden eddiginél hatékonyabb és eredményesebb lesz, cáfolhatatlan bizonyítéka lesz az emberiség, a haladás, az élet erejének. — A halódó imperialista rendszer végvonaglásában — miközben görcsösen ragaszkodik a fennmaradáshoz, kész a legnagyobb háborús katasztrófába taszítani az emberiséget — folytatta Andics Erzsébet. — Ez a kivénhedt, embertelen rabló rendszer a népmilliók A kongresszus megnyitása A napirend Andics Erzsébet beszámolója A népeknek volt alkalmuk meggyőződni közös fellépéseik nagy átütő erejéről Végsőkig menő elszánt Imre a nyugatnémet felfegyverzés és az atomháború megakadályozására