Magyar Nemzet, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-05 / 30. szám
Szombat, 1055. február 5. TALÁLKOZÁS CSOKONAIVAL Találkoztam Csokonaival. A Nemzeti Múzeum kupolatermében karos gyertyatartók villanykörtéinek sápadt fényében, hideg márványok szomszédságában. Ott állt mellszobra a szinte üresnek tetsző köralakú terem közepén, dísznövényektől övezve. A képekről ismert arc komoran, fenségesen fogadott, fejét kissé oldalt fordítva, mintha hívna, szólítana. S csak ahogy az első pillanat bűvölete oszlott, eszméltem rá, hogy ismerem e szobrot, Erdey Dezső művét a Művészsétányról. Csak ott valahogy hidegebb, szoborszerűbb, itt, húnyt szemei ellenére is élőbb, emberibb és tán titokzatosabb. Intésére tiszteletteljes óvakodással szemléltem végig a kupolaterem falain elhelyezett irodalmi és történelmi emlékeztető tablókat. S beléptem a második terembe, a tulajdonképpeni kiállítás helyére. Egyszerre megcsapott egy másfél százada letűnt kor lehelete. Korabeli ruhák, metszetek, megfakult levelek, régies helyesírással nyomtatott könyvek igézete ragadott magával. Kusza sorok elevenítették meg a hánytvetett poéta gyermekkorát. »Csokonai Mihály kedves Fiam volt 12 esztendős, hogy Édes Attyától reám maradt árvaságra... a’ melly hivséges volt tanulásában, olly hivséggel igyekeztem szükségeit tellyesíteni, a’mellyeket már kisded korában nagyon érezvén vélem egygyé forott szive, igaz fiúi szeretettel viszonozta halála órájáig, a’kírál azt mondhatom, hogy egy szavával, annyival inkább cselekedetével, soha meg nem szomoritot, minden bajait tsendesen hordozta, a’volt leg nehezebb előtte, hogy én is véle együtt éreztem mindezeket. De nem a kiállított dokumentumok gazdagsága tette annyira elevenné előttem e gyűjteményt még sem. Az az ötletesség, amely a szavak illusztrációjaként a használati tárgyak sokaságát sorakoztatta fel — életet lehelt a holt anyagba. Csokonai kicsapatását megelőző tárgyalás jegyzőkönyvi anyaga mellett a debreceni teológus diákok zsinóros öltönye, hosszú pipája és gerundiuma (vaskos botja); Lillától búcsúzó levelek között úri csecsebecsék, a gazdag komáromi polgárcsaládok házi eszközei; a »hát csak kanásznak termett a somogysági paraszt?* idézet párjaként egy durva zsákvászonba öltöztetett bábu; az anakreoni dalok alatt egy pohár vörös bor, a Dorottya főúri társaságának beszédtémái: fökötők, vadászfegyverek stb. S a megsárgult papírok is beszélni tudtak már. A Csokonai-rendezte színdarabban egy paraszt a Rákóczi-nótét énekelte, s ezért Festetich gróf levelében tett szemrehányást.Sokkal helyesebb volna, és arra is kell törekedni, hogy az ilyen ünnepélyeken uralkodó Felséges Urunkat, vagy a Fenséges Nádort dicsénekekkel magasztaljuk.* A cenzor sincs megelégedve a Dorottya kéziratával. Aki ismerős Kaposvárott, azt könnyen tudhattja, ki volt légyen a vén Dorottya... azért félős, netalántán a Somogyi urak... nagyon neheztelve olvassák ezt a Satyrát.* Egy képen Csokonait láttam lakodalmi köszöntő közben — jó ruhában. Hamisnak tűnt. S csak az alatta szerénykedő levél árulkodott a valóságról. A költő szállásadónője, Nagy Gergelyné havi 4—5 forintot kért kosztra, de »gyertyát hozzá nem adott, azaz erre már nem futotta. Mennyi terv, mennyi álom szállt vele sírba! A természettudománynak, a hazának mily szeretete dobogtatta még a Csurgóból gyalog szülőföldjére vándorló csalódott lelket is. •Ez a lapály egy soha nem mívelt homokos és mocsáros föld, hol juhok, sertések utazó vásári és mindenféle marhák legelnek ... Egyedül az a kis forrás, és a hazai áldott levegő az, mely egy ily helyet vélem paradicsomnak képzeltet . Tengernyi elszenvedett megalázását Debrecen nemhogy gyógyította, de még inkább csak tetőzte. Utolsó hónapjairól csupa szomorú dokumentum maradt. Erőss János rézmetsző levele: »Sír bennem a lélek nyomorult sorsán. A hosszú, nyúlánk arc a költő halála előtt egy héttel készült képről valóban úgy tekint le, mint egy másvilágra készülő, belső kór rágta emberóriás. De jó, hogy bánatos szeme nem látta, füle nem hallotta már azokat a debreceni professzorokat, akik — a Tudományos Gyűjtemény egy XIX. század eleji kifüggesztett példánya szerint — azt is megtiltották a diákoknak, hogy a költő síremlékére gyűjtsenek. Emlékezni szabad, csak az emlékezést kifejezésre juttatni nem — hangzott konok érvelésük. Úgy éreztem, hogy nekünk nem is emlékezésre kell ma Csokonai, hanem tanítómesternek. Életműve és szemlélete, melyet summázva a kiállítás két kis szekrénye őriz a díszterem közepén, új meg új kutatásokra serkent, társadalmi fejlődésre ösztönöz. Mert egyikben a természet, ahogy ő látta. Kis kartonlapon Csokonai idézet: "Azt gondolja a természetet nem ismérő ember, hogy a penész csak valami rusnya por, és pelyhes nyálkásság ... Holott egy néhány ezer apró plántákból összecsoportozott erdőcske, melyet jó nagyítóüvegen át szemlélni kibeszélhetetlen gyönyörűség.* Az írás mellett pedig nagyító, alatta a penészgamfoák csodálatos világa, így elevenedtek ott meg sorjában a gyíkocskáról, a földgömbről és még más érdekességekről beszélő verssorai is. A másik szekrényben a költő társadalmi nézeteit tükröző sorok mellett korabeli jobbágylevelek sorakoztak s megdöbbentő hasonlatossággal panaszolták mindazt, amit Csokonai az »Estve« című versében elvonatkoztatva és általánosítva említ. Nem Tiborc ajkán születnek majd újra néhány év múlva ezek a gondolatok? »Az erdők tilalmas korlát közt állanak — Hogy benne az urak vadjai lakjanak. — A vizek a szegény emberekre nézve — Tőlök munkált fáikkal el nagynak pécézve.* Találkoztam Csokonaival. Avval a költővel, kit tudomány és művelődés, ember és táj szeretete éltetett. Ki korának fia nem lehetett, kit csak a távoli jövő érthetett. Gondolatot akartam tőle útravalónak, hisz ma annyit idéznek tőle, keresve művében a máshoz szólót. És nem tudtam tökéletesebbet találni, mint a Marosvásárhelyi gondolatok négy sorát: Mi is emelhet fel egy halandót jobban Mint ha az emberség tüzétől fellobban. S úgy nézvén a földet, mint azon egy tanyát És a természetet, mint egy közös anyát. Azután még egy pillantás a kis makettjelenetre, mely a "Cultura vagy Pofók* előadását eleveníti meg, úri hallgatóság előtt. A kis deszkaszínpadon alakok ágálnak, a spineten "Petronella ver német nótát*, s két firhang mögött professzor Csokonai*. A firhang mögé húzódott Csokonait végre előhívtuk magunk közé. Maróti Andor _ Magyar Nemzet _ Valóban a csodával határos... A PARIS PRESSE kritikusa a legnagyobb elragadtatással ír a Magyar Állami Népi Együttes szerepléséről Emile Vuillermoz, a Paris Presse nagyhírű tánc- és zenekritikusa a legnagyobb elragadtatás hangján ír a Magyar Állami Népi Együttes szerepléséről. Vuillermoz leszögezi: — Az együttes magaszínvonalú előadásait a legteljesebb lelkesedés fogadta. A kitűnő vegyeskar, a valódi cigányzene és a csodálatos táncok felejthetetlen élményt nyújtottak. Elbűvölő látvány volt az együttes megjelenése a Kállai-kettősben. Ennyi nemesség az egyszerűségben, enynyi hajlékonyság a fegyelemben, ennyi gazdagság a folklórban valóban a csodával határos — írja a kritikus. A legjellemzőbb ebben a műsorban a zene magas színvonala. Képzeljék csak el, a legtöbb táncnak a zenéjét olyan szerző fémjelezte, mint Bartók, vagy Kodály. Vuillermoz különös csodálattal ír a »Mátrrai képekéről, amely szerinte „varázslatos” volt, majd hosszan leírja az együttes művészi jellegzetességeit, kitér a magyar népi hagyományok gazdagságára. — Az az üzenet — folytatja —, amelyet az együttes hozott nekünk a magyar múlt hagyományaiból, hasonló azokhoz a csillagokhoz, amelyek fényükkel még kihunytuk után hoszszú idővel is elkápráztatnak. A párizsi közönség „tiszteletteljes csodálattal” fogadta az előadást. A lap egyébként 24 óra leforgása alatt immár másodszor szentel cikket az együttesnek. NAPLÓ A szovjet könyvkiadás 376 szépirodalmi könyv megjelentetését vette tervbe az idén, több mint 46 milliós példányszámban. A világirodalom nagyjai között ez évben orosz nyelven Vörösmarty- és Petőfi-kötet is megjelenik. Kodály Zoltán Székelyfonójának bemutatójára készül a szegedi Nemzeti Színház. A szíház két művésze most személyes élményei során eredeti népi táncokat gyűjt a Bonyhád mellé telepített bukovinai székelyek között. A Chaplin-filmhetet akartak rendezni az Egyesült Államokban a nagy színész hívei. A hatóságok az ünnepi filmhét megrendezését nem engedélyezték. Híres amerikai művészek és tudósok egész serege tiltakozott az önkényes intézkedések ellen . Az őcsényi Móricz Zsigmond Icultúr otthonban népviseleti bál lesz ma este 7 órai kezdettel. Érdekessége, hogy a meghívó szigorúan előírja: »belépés csak népviseleti ruhában«. Gyula város népfrontbizottságának kezdeményezésére a napokban alakult meg a járási kultúrotthonban a város nagy szülöttjéről, Erkel Ferencről elnevezett dalkör. Fettick Ottó Bognár u. 3. sz. alatti egykori lakásában a gyűjtő halálának egyéves fordulója alkalmából megnyitották az adományaiból berendezett emlékmúzeumot. A Fettich Ottó múzeum nem ■nyilvános gyűjtemény. A kutatók és az érdeklődők azonban megtekinthetik, ha látogatásukat előre bejelentik az Iparművészeti Múzeumnak, amely a gyűjteményt gondozza és fenntartja. EGY ÉTTEREM ARCULATA Minden étteremnek van valami megnevezhetetlen, sajátos hangulata. És ez a hangulat már a belépés pillanatában észrevétlen az emberbe siklik, majd lassan terjeszkedni kezd. Végülis közérzetünket, hatásfokának megfelelően, módosítja, mint vizet a só, vagy éppen ecetet a cukor. Ki ne tudná Pesten, hol is a Corvin Nagyáruház. Azoknak száma sem kevés, akik a földszint hátsó részeiben elterülő éttermet ismerik. A Corvin-étterem, ha mégoly tele is van, azzalüdvözli a betévedőt, hogy a sivár üresség kellemetlen ízét mellékeli a háromforintos belépőjegyhez. Ez bizony kellő •atmoszféranyomás* nélkül nehezen viselhető el. A vendégek jórészén — persze korántsem egyedül a környezet ridegsége okából — fel is fedezhetők a magas légköri viszonyok okozta elváltozások ... Ezek szerint üzleti szempontból a helyiség hangulata elfogadható — csak kulturális tekintetben nem éppen. A Corvin ugyanis nem egyszerű étterem, hanem műsoros étterem. A műsor nélkül tehát nem teljes a kép. Hátha a műsor mindennek kellemes szórakoztató, finoman nevelő ellensúlya? Nem így van. A műsor jellegét tekintve: aláfestő. Aláfesti és •előbbresegíti az elsötétített teremben lejátszódó akciókat és reakciókat. Íme a műsor röviden összefoglalva: Dalmady P. László •csiklandós* bevezető - konferansza az áruk tekintetében furcsán öszszeházasított állami kereskedéseinkről (játék- és hangszerkereskedelmi stb.), utána Lukácsi Margit (eredeti* népviseletben: Falusi kislány Pesten-t ad elő. Ez a „népi« szám. Akár 1930-ban is játszhatta volna. Elő is adtak nem egy ilyet. Teljesen egyértelmű történetecskék, befejezve a Most kezdődik, a most kezdődik a tánccal. Nesze neked magyar falu. Visszataszító egy produkció! Most Palotás Imre Óbudáról dalol. »Gondosan« összegyűjtött, tömény szentimentalizmus, Palotás szépfiú-bájolgásával növelve. Majd matrózruhában besomfordiál Litvai Piroska, a »Szegény, ártatlan kislány*. Úgy önmagában ez a szám még valahogy megjárná, így azonban csak az ízléstelenkedés hídja ahhoz a Dalmady által az udvari énekesekről írt bluetthez, mely a még nyíltabb »sikamlosságok* és a brutális nevettetés szünet előtti csúcsa. Szünet után a Dalmady P. László által »összeírt«: Mikro Víg özvegy. Helyesebben: torz özvegy. Itt csak a színvonal mikro (azaz kicsiny), az előadás makro (azaz nagyon) pocsék és makroszléttelen. Ezzel vége. Következik a műsor által megtámogatott hangulatú tánc, így azt hiszem, teljes a Corvin-étterem arcképe, ahol egyébként a Heinemamm-zenekart (kivéve, amikor szalonzenét játszik) és a kiszolgálást nem érheti különösebb kifogás. Az ember nem tudja, hová tette a szemét az, aki ezt a műsort engedélyezte. Mert szó sincs arról, hogy nem érvényesül itt kultúrpolitika. Csakhogy miféle kultúrpolitika! Csak annyi a műsorban a kozmopolita szemét, amennyi lehet. És olyan formában, melyben — úgy vélik — nem megtámadható. Külön érthetetlen, hogy olyan tehetséges művészek is, mint Csák Hugó, belemennek az ilyen, hozzájuk méltatlan, régi vurstld-»színjátszásba«. Meddig nézzük el, hogy a nehéz küzdelemben kiszorított polgári ízetlenkedés szennyvize teret nyer? A fővárosi tanács és népművelési állandó bizottsága mérje fel most már alaposan az éttermek állapotát és erélyes intézkedésekkel, mélyreható, állandó ellenőrzéssel teremtsen végre rendet ebben a dzsungelben. G. Vészi János FEBRUÁR 5 Ortutay Gyula február 12-én Békéscsabán tart előadást a magyar nép költészetéről, a Balassi Bálint kultúrotthonban. A francia stúdiókban érdekes filmre készülnek. Forgatókönyvet írtak Voltaire -Zairecímű művéből. A filmben a leghíresebb francia művészek szerepelnek, többek között Nicole Courcel, aki Zaire, a szép rabszolganő szerepét játssza. A színes film felvételeinek egy részét Algírban készítik. Sárospatakon ma este a kollégium dísztermében Csokonai-Ünnepélyt rendeznek. Előadó: Képes Géza. Közreműködik Demján Éva és Török Erzsi.□ A Budapesti Fúvósötös, valamint több neves hangszerművészközreműködésével Mozart-estet rendez az Országos Filharmónia Hangversenyközpont, február 8-án este 8 órai kezdettel a Bartók-teremben. Az esten Szecsődi Irén tót Mozart-áriát énekel. Julien Benda:Az írástudók árulása világhírű szerzője kapta a francia »Egységdíj« nagydíját. A döntőbizottság tagjai között volt Aragon, Elsa Trioret, Jean-Paul Sartre és Vercors. A döntőbizottság a díj odaítélésével a 87 éves haladó író életművét kívánta megjutalmazni. Garas Klára •Magyarországi festészet a XVIII. században* című kandidátusi értekezésének nyilvános vitája február 7-én 3 órakor lesz az Akadémia felolvasó üléstermében. Az értekezés opponensei: Pigler Andor és Vayer Lajos. s Beszámoló az atomerő békés felhasználásáról a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának évi közgyűlésén Moszkvában, a Tudósok Házában február 2-án megtartották a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának évi közgyűlését. A megnyitó beszédet A. N. Nyeszmejanov akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke mondotta. Megállapította, hogy a szovjet tudomány múltévi fejlődésére az atommagfizikai, elektronikai, valamint a félvezetők fizikájában végzett kutatások további kibontakozása jellemző. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának 1954. évi működéséről A. Topcsijev akadémikus beszélt. Elmondotta, hogy a Szovjetunió tudósai és mérnökei 1954-ben komoly sikereket értek el az atomerő békés felhasználásában. Felépítették és üzembehelyezték a világ első olyan ipari villanytelepét, amelynek üzemanyaga hasadó anyag. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának 5000 kilowattos villanytelepe áramot szolgáltat a környező kerületek ipara és mezőgazdasága számára. — Széles körben folytak a kutatások az atomerő nemenergetikai felhasználásáról, amegjelölt atomok* alkalmazása terén — mondotta az előadó. Ennek a magkisutgánzáson alapuló módszernek a segítségével új lehetőséget teremtettek a technológiai folyamatok önműködő ellenőrzésére és irányítására. Több különleges kohászati, papíripari, gumiipari műszert szerkesztettek. A népgazdaság különböző ágaiban alkalmazzák a "megjelölt atomok" módszerét. Ez a módszer hozzásegít a biológia és az orvostudomány bonyolult feladatainak megoldásához. A megjelölt atomok módszerével sikerült például kideríteni, hogy a szerves anyagok fotoszintézis eredményeképpen óránként 70—100 centiméteres vagy még nagyobb sebességgel haladnak a levelekből a gyökerek felé (cukorrépában, többen stb.). Az atommag-fizikának ezek az eredményei — jelentette ki Topcsijev akadémikus — egyre inkább behatolnak a tudomány és a népgazdaság különböző területeire. Az atomerő békés felhasználása új útjainak kidolgozása minden tudós fontos feladata. A rádióelektronika fejlődésének jelenlegi állásáról és távlatairól A. Bég akadémikus beszélt. Beszélgetés a moszkvai Pantheon tervpályázatának magyar részvevőjével Rövid közlemény adta hírül a Magyar Nemzet pénteki számában, hogy a moszkvai Pantheon tervezésére beérkezett pályaműveket elbíráló bizottság megkezdte munkáját. A moszkvai Pantheont a Lenin-hegy környékén építik fel, az emlékmű a Szovjetunió legreprezentatívabb épületei közé fog tartozni. A nagy érdeklődés mellett lezajlott tervpályázatra tizenegy külföldi részvevő között Magyarországról is érkezett pályamű. Szende Andor építőművész, akinek nevét évtizedek óta külföldön is jól ismerik, s számtalan pályadíjat nyert, képviseli a magyar építőművészetet a nagyszabású moszkvai tervpályázaton. Szende Andor műtermében számos vázlat, több félig kidolgozott homlokzatterv és interieur-rajz emlékeztet arra a nagy munkára, amely a moszkvai Pantheon végleges pályatervének kialakulását megelőzte. Monumentális, klasszikus stílusú, gyönyörű épülettömb részleteit ábrázolják a hatalmas kartonok, látunk néhány kísérleti perspektívát is a tervezett Pantheon egészéről. Most a moszkvai bíráló bizottság előtt fekszik sok más értékes pályaművel egyetemben a magyar építész munkája is és az Alpári Gyula utcai műteremben érthető izgalommal várja Szende Andor a pályaművek elbírálásáról szóló híreket . Amikor pár hónappal ezelőtt a moszkvai Pantheon nemzetközi tervpályázatának kiírásáról értesültem, mindjárt megkopott a gondolat nagysága és elhatároztam, hogy részt veszek a pályázaton — mondja Szende Andor, amikor pályaműve részletei felől érdeklődünk. — Azonnal írtam a moszkvai Építőművészek Szövetségének és kértem, küldjék meg részemre a pályázat feltételeit. Néhány nap múlva már meg is érkezett a válasz. Gondosan áttanulmányoztam a feladatot és késedelem nélkül hozzákezdtem a tervezéshez. Sok idő nem állott rendelkezésemre, mert a pályázati határidő elég rövid volt, bár időközben az eredeti terminust egy hónappal meghosszabbították. A nagyszerű művészi feladat betöltötte minden gondolatomat. Elképzeléseim lassanként papírra kerültek és megszületett a terv, amelynek értékét most a leghivatottabb fórum fogja eldönteni. A tervezőművész elmondta, hogy a pályázatkiírásnál szabad kezet adtak a tervezőknek a terület tetszés szerinti felhasználására, csupán a Pantheon épületének nagyságát határozták meg 80.000 köbméterben. A belső elrendezés tekintetében sem voltak különleges kikötések, csupán egy nagy terem létesítését írták elő kötelezően, míg a többi helyiségek beosztásának kiképzésére, elrendezésére a tervezőknek szintén szabad kezük volt. Szende Andor a moszkvai Pantheon tervezésénél a Lomonoszov Egyetem klasszikus stílusát követte és nagy gondot fordított arra, hogy az épületet harmonikusan beillessze a moszkvai egyetemi városrész környezetébe. A négyszög alakú épületet mind a négy oldalán hatalmas oszlopsorok díszítik, a főbejárat lépcsőháza felett kétoldalt egy-egy pegazusos triga díszíti az oromzatot. Az épület belsejébe mind a négy oldalról be lehet jutni, ezzel megoldható az egyidejű tömeglátogatás zavartalan lebonyolítása Az épület négy sarkán egy-egy hatalmas oszlop emelkedik, amelyeknek tetejét szobrok díszítik. A Pantheon márvánnyal burkolt 22x20 méteres és 20 méter magas gyönyörű nagytermében két szarkofág állana a terv szerint, kétoldalt pedig bronz oroszlánok. Az emeleti részen szintén négy nagyobb termet alakított ki a tervező. Ezek közül három terem államférfiak, művészek, hadvezérek, katonahősök emlékezetét dicsőíti, a negyedik terem emlékünnepélyek céljába szolgálna. A magyar építőművész pályaművét homlokzati és részletrajzok, belső kiképzési tervek, részletes alaprajzok és pontos műleírás egészítették ki. A moszkvai Pantheon tervpályázatának döntése elé az érdekeltek izgalmával tekintenek a magyar építőművészek. Gárdonyi Jenő