Magyar Nemzet, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-16 / 63. szám

_____ állapításaiért, amelyek az 1952-ben megjelent könyvében és 1954-ben számos publiká­cióban nyertek ismertetést. Gyárfás József nyugalmazott kísérletügyi főigazgató, az idő­sebb mezőgazdasági tudósnem­zedék kiemelkedő alakja, aki­nek elméleti és gyakorlati eredményeit több min­nt 600 ta­nulmány, cikk és sok általá­nosan elismert szakkönyv kép­viseli. Művei közül kiemelke­dő jelentőségű a „Sikeres gazdálkodás szárazságban* cí­mű munkája, Hetényi Géza akadémikus, »A fekélybetegségek időszerű kérdésért című monográfiá­jáért. A fekélybetegségek kór­­oktamában végzett kiemelkedő kutatásokat, amelyekkel a pavlovi támlásokat jelentős mértékben fejlesztette tovább. Jancsó Miklós akadémikus, aki a sejtek tárolási működé­sével, a tároló sejtek szerkeze­tével, élettani és immunbioló­giai működésével kapcsolatban új módszereket dolgozott ki és ezzel ismereteinket nagymér­tékben bővítette, Kiss Árpád akadémikus, az aromás szénhidrogénekre, va­lamint hidratált fémionokra és komplex sóikra vonatkozó spektroszkópiai kutatásaiban elért eredményeiért, Kengyel Béla egyetemi ta­nár, az üveg elektromos veze­tőképességének mechanizmu­sára vonatkozó kísérleti és el­méleti vizsgálataiért, az üveg elektródfunkciójának kutatá­sa és ipari felhasználásra is alkalmas üvegelektród kidol­gozása terén elért eredmé­nyeiért, Mondl Ferenc és Vécsei Gé­za, a Gödöllői Ganz Áram­­mérőgyár elektromérnökei, az újszerű háromvezetékes és négyvezetékes háromfázisú árammérők szerkesztéséért, amelynél számos eredeti újí­tást és konstruktív megoldást alkalmaztak. (A díj egyenlő arányban megosztva.) Pigler Andor, a művészet­történeti tudományok kandi­dátusa, az Országos Szépmű­vészeti Múzeum osztályvezető­je," a­­Szépművész­eti Múzeum Régi Képtárának Katalógusa" című művéért, amely Európa egyik legjelentősebb képtárá­nak a művészettörténeti tudo­mány legújabb eredményein alapuló, számos új képmegha­­t­ár­ozást tartalmazó feldolgo­zás. Nemzetközileg is kiemel­kedő jelentőségű. Róth Gyula, a mezőgazdasá­gi tudományok doktora, a ■•■Magyar Erdőművelés külön­leges feladataik című, 1953-ban megjelent munkájáért, amely folytatása és befejezése az 1935-ben megjelent »Erdőmű­­velés* című kétkötetes művé­nek, Sályi Gyula, a mezőgazda­­sági tudományok doktora, a­­ Háziál­latok részletes kór­­bom­haina* című, 1954-ben megjelent munkájáért. A könyv a címében kifejezett tárgykör egész ismeretanya­gának szintézise­t a szerző három évtizedes tapasztalatai­nak felhasználásával, Török Gábor, a kémiai tudo­mányok kandidátusa, a Kon­zerv-, Hús- és Hűtőipari Ku­tató Intézet igazgatója, aki rendkívül sokoldalú munkás­sága során különöse­n jelentős eredményeket ért el a sterili­zálás folyamán történő hőbe­hatolás törvényszerűségeinek feltárásában, kiemelkedő ered­ményeket ért el a paktin szer­kezetének vizsgálata és alkal­mazása terén. Veres Zoltán, a Karcagi Üveggyár főmérnöke, aki az elmúlt három évben folyta­tott tudományos kutatásai és üzemi kísérletei alapján ered­ményesen megoldotta a hír­adástechnikai C—9 és G—28 jelű speciális üvegtípusok elő­állítását. Az üveggyártás mi­nőségének megjavítása érde­kében több műszert szerkesz­tett, továbbá különleges bio­lógiai szűrőberendezéseket állított elő. Zólyomi Bálint akadémikus, aki »A bükkhegységi növény­földrajzi térképezés erdővo­natkozású eredményei« című cikksorozatában a szovjet Po­grebnyák-féle, tipológiai osztályozás alapulvételével új­szerű erdőtípusokat állapított meg és ezzel nemcsak az el­méleti növénytársulástant gaz­dagította, hanem a gyakorlati erdészet számára is értékes út­mutatással szolgált. A KOSSUTH-DÍJ III. FOKOZATÁT ÉS A VELEJÁRÓ 20.000 FORINTOT KAPTAK. Ambró Ilona általános isko­lai tanítónő, aki a Kálmán­­háza—Nagylapos tanyai álta­lános iskolánál 15 év óta ki­váló oktató-nevelő munkát végez. Különösen az olvasás, a nyelvtan, az írás és a szám­tan tanításában ért el szép eredményeket. Az eredmények elérésében a szülői házzal való szoros kapcsolata is segí­tette. Benczik Sándor, a Mezőhe­gyesi Állami Gazdaság sertés­­tenyésztője. Benczik Sándor nevéhez fűződik a világhírű mezőhegyesi mangalica állo­mánynak a fasiszta dúlástól való megmentése. A megmen­tett kis sertéstörzsből tíz év alatt kiváló szelekciós mun­kával az élenjáró szovjet ser­téstenyésztési és nevelési módszerek alkalmazásával ki­váló tenyésztési eredményt ért el s az ország mai legjobb mangalica törzsei nagyrészt a mezőhegyesi tenyészetből szár­maznak. Budavári Károly, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt csapat­­vezető vájára, akinek az 1954. évi tervteljesítése átlagosan 147,9 százalék volt. Az »Egy­es Illés mozgalom” egyik kez­deményezője és legjobb foly­tatója. Komoly eredményei vannak a­­ »Nevelj új bá­­nyászt«-mozgalomban is. Cseperkálovics Antal, a KGM vaskohászati igazgató­ságának osztályvezetője, Paxiín János, az RM Vas- és Fémművek technikusa, az elő­melegített, képlékeny állapot­ban hengerléssel végzett új fo­gaskerék-megmunkálási tech­nológia kidolgozásáért, amely a tisztán forgácsolással történő fogazásnál jóval gazdaságo­sabb és alkalmas a fennálló szűk fogazási kapacitás kibő­vítésére. (A díj egyenlő arány­ban megosztva.) . Dischka Győző, a műszaki tudományok kanditátusa, a Textilipari Kutató Intézet osz­tályvezetője, a textilipari exakt tudományos vizsgálati mód­szerek kialakításában végzett sokirányú tevékenységéért; Dallos András, a műszaki tu­dományok kanditá­tusa, a Táv­közlési Kutató Intézet labora­tóriumvezetője és Fried Henrik, az Egyesült Izzó gyáregység vezetője. Dal­­los András speciális mikrohul­lámú elektroncsövek és katód­­sugárcsövek kidolgozásáért, Fried Henrik ezen csövekhez szükséges gyártóberendezések kidolgozásáért és a gyártás megszervezéséért. (A díj egyen­lő arányban megosztva.) Fernbach Antal, a Szentlő­­rinci Gépállomás traktorosa, aki termelési tervét 1950 óta többszörösen túlteljesíti és ki­váló minőségű munkát végez. Nemcsak a szántásban, hanem minden munkagéppel kitűnő munkát végez, s a gépek kar­­­­bantartásánál, kijavításánál­­ sorozatos technikai újításokat alkalmaz. Hanzó Lajos középiskolai ta­nár. A Szarvasi Általános Gim­náziumban és a gimnáziumon kívül mint történelemszakos tanár kiváló munkát végez. A történelmi anyagot eredmény­­nyel adja át tanítványainak és ezzel biztosítja erkölcsi, politi­kai és az igaz hazafiságra ne­velésüket. Segítséget nyújt a megye történelemszakos taná­rainak továbbképzéséhez, ezen­kívül tudományos munkát is végez. Hazai István egyetemi tanár, a geodézia tudományos és gya­korlati fejlesztésében elért ki­emelkedő eredményeiért, ille­tőleg az 1954. évben megjelent »Földi vetületek« című köny­véért. A könyv anyagának nagy része eredeti kutatások eredménye. Herke Sándor, a mezőgazda­­sági tudományok kanditátusa, a Szegedi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet kutatója, a me­zőgazdasági és népgazdasági jelentőségű talajtani kutatások terén elért kiemelkedő ered­ményeiért, elsősorban a Duna—Tisza közi rizstermelés módszereinek kidolgozásáért és alkalmazásáért; Ifj. Horváth János, az iroda­lomtudomány doktora, »Árpád­­kori­­ latin nyelvű irodalmunk stílusproblémák című köny­véért, amely úttörő kezdemé­nyezés a stíluskutatás terén. Eredményeivel nemcsak a ha­zai, hanem a nemzetközi latin­­kutatások szempontjából is ki­­emelkedőek. Kadosa Gyula, a mezőgazda­­sági tudományok kandidátusa, a Növényvédelmi Kutató Inté­zet munkatársa, aki nemzet­közi viszonylatban is elismert növényvédelmi szakember, könyvei és tanulmányai nagy­­jelentőségűek. Tisztázta szá­mos kártevő életmódját és en­nek alapján megállapította az ellenük való védekezés módját. Kerekes András, a Végegy­házi Szabadság Termelőszövet­kezet elnöke, aki a Végegyházi Szabadság Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezetet az ország legjobb termelőszövetkezetei közé emelte. Ez a szövetkezet nyerte el az MDP III. kong­resszusának zászlaját, a Mi­nisztertanács és a Termelőszö­vetkezeti Tanács 1954. évi ván­dorzászlaját. Klaniczay Tibor, az iroda­lomtudományok doktora, »Zrí­­nyi” című monográfiájáért, amely a szerző korábbi részlet­­kutatásainak és az előbbi ered­ményeknek nagyméretű szin­tézise, s egyaránt komoly nye­resége nemeseik irodalom-, ha­nem történettudományunk­nak is. Korányi Imre mérnök, a mű­szaki tudományok doktora, a „Tartók statikája* című, 1953— 54-ben megjelent kétkötetes tankönyvéért, amely a vonat­kozó magyar szakirodalomban egyúttal, az első teljes, a mér­nöki gyakorlatot is szolgáló kézikönyv, Kovács Endre, a történettu­domány kandidátusa, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézeté­nek tudományos kutatója, „Bem József” című monográ­fiájáért, amelyben helyesen rajzolja meg a lengyel és a magyar nép közös hősének hi­teles arcképét; a munka jelen­tős lépés a népi demokráciák közötti tudományos kapcsola­tok és a közös haladó hagyo­mányok feldolgozásának terü­letén. Ifj. Kovács Ferenc és Zsebők Zoltán, az orvostudomány kan­didátusai. »A tüdő kutatásának röntgenanatómiai alapjai” cí­mű 1953-ban megjelent mun­kájukért, amely a tüdősebészet és röntgenanatómia számára igen értékes ábrázolását adja a hörg­rendszer és tüdők rönt­­genanatómiájának. (A díj ará­nyosan megosztva.) Kánig Rezső, a Chinoin-gyár laboratóriumvezetője, gyógy­hatású természetes eredetű anyagok, anyarozs alkaloidák és penicillin elkülönítése és tisztítása terén kifejtett ered­ményes munkájáért, Labanc Mihály, a 61/1. Épí­tőipari Vállalat kőműves bri­gádvezetője, a gyorsfalazási módszer bevezetésében és el­terjesztésében végzett eredmé­nyes munkájáért, a minőségi és anyagtakarékossági köve­telmények példás teljesítéséért, valamint a megyék közötti fa­lazási versenymozgalom kez­deményezéséért. Ludmann László, a Budapesti Szerszámgépgyár gépészmér­nöke, az E 320 és 400 jelű ere­deti konstrukciójú esztergapad azok a területein, amelyeken a felszabadulási verseny ki­emelkedő eredményei ellenére sem értünk el frontáttörést, mert a gazdasági és műszaki vezetés még nem tett meg mindent azért, hogy a terme­lés gazdaságossága, a takaré­kosság éppen a versenyen ke­resztül tömegmozgalommá váljék. Ezeknek a létfontos­ságú feladatoknak a megoldá­sához adott új erőt, felbecsül­hetetlen segítséget a március 4-i párthatározat s a termelés irányítói akkor végezhetnékk teljes értékű munkát, ha már a felszabadulási műszak ver­senyszakaszában érvényre jut­tatják a Központi Vezetőség határozatának útmutatásait. A határozat megadta a mű­szaki vezetőknek a lehetősé­get a munkásosztályban meg­levő alkotó erőknek olyan erőteljes irányításához, hogy a felszabadulási verseny be­fejező szakasza a legnagyobb sikert hozhassa. Sok függ et­től a sikertől: ez a siker az évi tervteljesítés alapja és a második ötéves terv funda­mentuma. Csak a munka megújuló győzelmeivel, a párt határozatának lelkiismeretes végrehajtásával érheti el a fizikai és szellemi dolgozók összefogása, hogy szabad ha­zánk nagyobb anyagi erőre támaszkodva szolgálhassa egy­­ségbeforrott népünk, minden magyar közös ügyét, a szo­cializmus építését, a népjólét emelését, a hon védelmét, a béke megőrzését, kidolgozásáért, amely mind a­­ műszaki előnyeinél, mind az 1­ eddigi hasonló típusú gépeknél­­ lényegesen kisebb előállítási­­ költségénél fogva a nemzetközi piacon is versenyképes.­­ Marx György, a fizikai tu­dományok kandidátusa, az elektrodinamika, valamint a magelmélet terén elért ered­ményeiért. Elméleti fizikai dolgozatai közül kimagaslik az elektromágneses tér energia­­impulzus-temporára vonatkozó, valamint a fermionok töltésé­nek megmaradásáról írt mun­kája. Matolcsy Kálmán, a Szerves Vegyipari Kutató Intézet osz­tályvezető helyettese, a kor­szerű technológiával dolgozó és gazdaságos ecetsav-anhidrid gyártás elméleti és gyakorlati részleteinek kidolgozásáért, Máthé Imre akadémikus, akinek az elmúlt három évben számos komoly tanulmánya jelent meg és tudományos munkásságának egyre inkább gyakorlati iránya van. Különö­sen kiemellkedőek a fatársítási és g­yökérfej­lődési florisztiikui kutatásai, amelyek rétek és legelők telepítésénél nagy je­lentőségűek, de alapul szolgál­hatnak a gyepes szakaszok ösz­­szeté­teleimek megállapítására is, Melczer Miklós, az orvos­tudomány doktora, aki a rák keletkezésének kutatásában eredeti módszerekkel tett új megállapításokat, Miskolczy László, a Lakó­épülettervező Vállalat építész­­mérnöke, aki a lakóházak és lakótelepek korszerű, gyors és gazdaságos megépítése érdeké­ben kidolgozná a tömeges elő­­gyártásra alkalmas szerkezeti elemek műszaki terveit, köz­tük a legjelentősebbet, az im­port faanyagot teljes mérték­ben helyettesítő előgyártott vasbeton fedélszék tervét. Orosi Pál Zoltán, a mező­gazdasági tudományok do­k­to­­ra, a Kisállattenyésztési Ku­tató Intézet méhészeti osztá­lyának vezetője, a méhészet fejlesztésében kifejtett kutatói és gyakorlati munkásságáért, illetőleg az eddig három ki­adásban megjelent » Méhek közötte című könyvéért, Ruffli Lajos, a Pécsi Szén­­bányászati Tröszt csapatvezető vájára, aki jelenlegi beosatá­­sába­n Valigula elvtárs, a »szo­­cialista munka hőse* munka­módszerére­­tanítja társait. Módszerét a Pécsi Szénbányá­szati Trösztnél teb. ötszáz vá­jár vette* át s azt a vájártani* folyamokon is ismertetik. Sávoly Pál, az Út-Vasútter­­vező Vállalat mérnöke, aki a hadaik, elsősorban a függőhi­­dak méretezésének elméletét önálló kutatásai révén tovább­fejlesztette. Az általa kidolgo­zott eljárás alkalmazása már a Széchenyi-Lánchíd újjáépí­tésekor igen komoly megtaka­rításokat eredményezett. Az új Erzsébet-híd kész általános terve is bizonyítja munkássá­gának műszaki és gazdasági előnyeit. Szegő Miklós vegyészmér­nök, a Tejipari Központi La­boratórium osztályvezetője, a tejiparban és az egész élelmi­szeriparban egyaránt nagy­­fontosságú fertőtlenítőszer, a nitrogenol laboratóriumi előál­lításáért és üzemi megvalósí­tásáért. Szőke Gyula, a 21. számú Építőipari Vállalat gépészmér­nöke, aki a korszerű hazai építési-szerelési technológia kialakításának egyik úttörője. Az általa szerkesztett külön­leges munkahelyi emelőgépei­ (daruk, bikák, stb.) segítségé­vel -formos nagyipari létesít­ményt 20—60 tonnás előre gyártott elemekből — állvány­zat nélkül — lehet megépí­teni. Szöllősi László, a topomór— répáspusztai Első 5 éves terv Termelőszövetkezet állatte­nyésztési brigádvezetője, aki­nek munkája eredményekép­pen a termelőszövetkezet 1953- ban törzsállattenyésztő ter­melőszövetkezet lett. Kitűnő eredményeket ért el a ter­melőszövetkezet a sertéste­nyésztésben is. Kiemelkedő érdeme, hogy a termelőszövet­kezet állattenyésztésében tel­jes mértékben alkalmazza az állattenyésztés fejlett módsze­reit, és tapasztalatait a kör­nyező termelőszövetkezetek­nek is rendszeresen átadja. Tháli Sándor, a Csepeli Pa­pírgyár igazgatója, a gyár ve­zetésében hosszú időn át elért kiemelkedő és példamutató munkájáért. (A vezércikk folytatása)­ kenység emelésére. Általában a felszabadulási versenyre már az a jellemző, hogy a terv mennyiségi teljesítésére való egyoldalú törekvés helyé­be a minőségi és gazdaságos­­sági eredmények elérésére való törekvés lépett De mi­lyen eredmények várhatók például ott, ahol azok nélkül tettek vállalásokat a gazdasá­gosabb termelésre, a selejt csökkentésére, az anyagtaka­­rékosságra, akik a termelő munkát végzik? A Bázake­­rettyei Kőolajtermelő Vállalat vezetői is maguk készítették el az első felajánlást, de csak­hamar rájöttek, hogy így a vállalás egyes pontjai nem le­hetnek reálisak. Nem szégyell­ték bevallani hibájukat és a dolgozók bevonásával új fel­ajánlást készítettek — mon­danunk sem kell: jóval sike­resebbet. De tudunk olyan esetekről is, hogy egész mun­kacsoportokat figyelmen kívül hagytak a felajánlásoknál. A fels­őcs­inge­ri bányában a fara­gókat még soha senki nem ke­reste fel, hogy tegyenek fel­ajánlást. Pedig sokat tehetnek az önköltség csökkentéséért, mert sok fát takaríthatnak meg. Dicséretükre váljék, hogy nem hagytál­ a dolgot annyi­ban é­s most tettek első íz­ben felajánlást. Jobb, ha saját kárán tanul az ember, mintha nem tanul. Tanultak a műszaki vezetők­re: minden jel arra mutat, hogy a felszabadulási mű­szakot általában jobban ké­szítették elő s egyre keve­sebb a száma azoknál­ az üzemeknek, ahol megismétlik az elkövetett hibáikat. Nagyon sok függ attól, milyen világos, konkrét feladatokat tűznek a műszakiak a fizikai dolgozók elé. De nem függ kevesebb at­tól sem, mennyire ismertetik meg az üzem minden egyes dolgozójával, hogy kinek-ki­­nek a maga munkaterületén mit kell elvégeznie ahhoz, hogy tetté váljanak a vállalás­ban foglalt pontok, ■, ígéretek. Márpedig ez a fontos, nem hangos ígéretekre, hanem egyszerű gyakorlati tettekre van szükség! A felszabadulási verseny ja­nuári és februári eredmé­nyei alapjáig bátran elmond­hatjuk, hogy még soha egyet­len verseny sem talált olyan széles visszhangra, mint a leg­nagyobb ünnepünk jubileu­mának tiszteletére folyó ver­seny. Hatványozottan áll ez a felszabadulási műszakra, hiszen a Központi Vezetőség határozata, a nehézipar hely­zete körüli bizonytalanság fel­számolása és a további célok, tennivalók félreérthetetlen meghatározása még maga­sabbra fokozta a munkásság lelkesedését, munkakedvét. A határozat világosan tisz­tázta, hogy a dolgozók élet­­színvonalának növekedésével együtt nő az igény nemcsak a mennyiség, hanem a minő­ség tekintetében is az ipar­ral szemben. Amikor a­­hatá­rozat leszögezi, hogy a párt gazdasá­gpolitikája változatla­nul a júniusi és a kongresz­­szusi határozatok alapján áll, világosan rámutat arra is, hogy a közszükségleti cikkeik termelése is csak akkor fokoz­ható, ha az iparban nő a munka termelékenysége és a mezőgazdaság többet termel. Mindkettőhöz több és egyre korszerűbb gépre van szükség. Ezért kell a nehézipar fejlő­désének állandóan megelőzni a közszükségleti cs­kkefik ter­melése növelésének ütemét. A Központi Vezetőség hatá­rozata ugyanolyan félreérthe­tetlen világossággal mutat célt s szab feladatokat a gaz­dasági és műszaki vezetőiknek, mint a munkásságnak. A gaz­dasági vezetőik és a műszaki értelmiségiek a határozatból elsősorban ezt szűk iltetik le: fordulatot kell elérnünk a termelés gazdaságosabbá téte­lében. És ez mindenekelőtt rajtuk áll, az ő feladatuk. Mit vonhatnak le még fő ta­nulságul a határozatból? Azt, hogy a termelékenység növe­lésének és az önköltség csök­kentésének fő módszerei a technika és a technológia szín­vonalának emelése, a terme­lés jobb megszervezése, az anyaggal és a munkaidővel való takarékosság és nem utolsósorban mindenféle fe­gyelmezetlenség megtűrésé­­nek, a társadalmi vagyon her­dálásának felszámolása. Ezek Bertalan Imre lllagsirfenBf 2. Irodalom és A KOSSUTH-DÍJ I. FOKOZATÁT , ÉS A VELEJÁRÓ 50.000 FORINTOT KAPTAK KI Bölöni György író, több év-­­ tizedes irodalmi munkásság f­iáért, amelyet a társadalmi­­ haladás és a magyar haladó­­ gondolat kimagasló képvise­lőinek­­— különösen Adynak — népszerűsítése érdekében végzett. Fischer Annie zongoramű­vésznő, az utóbbi években ki­fejtett kimagasló művészi tel­jesítményeiért, nevezetesen Bartók 3. zongoraversenyének kiváló tolmácsolásáért. Major Tamás színművész,­­kiemelkedő színészi, rendezői munkásságáért, a Nemzeti Színház vezetésében kifejtett eredményes tevékenységéért. Székely Mihály operaénekes, a klasszikus és új magyar ope­rák főszereplőinek kimagasló tolmácsolásáért. Zathureczky Ede hegedűmű­vész, az utóbbi évek nagysike­rű hangversenyeiért, nevezete­sen szonáta-estjeiért és Bartók hegedűversenyének kiváló tol­mácsolásáért. • szerzeményeiért. (Petőfi-diasok­­ és kórusok, klarinét-szerenéd, I fúvósötös, fuvolaverseny.) J Uray Tivadar színművész,­­ Hubay Miklós:­­Egy magyar I nyár* című darabjában Ber­­­­náth professzor alakításáért. A művészet terén A KOSSUTH-DÍJ II. FOKOZATÁT ÉS A VELEJÁRÓ 35.000 FORINTOT KAPTAK. Bárdos Lajos főiskolai ta­nár­, zeneszerző, több évtizedes kimagasló pedagógiai munkás­ságáért, a magyar énekkari kultúra fejlesztésében szerzett érdemeiért, sikeres énekkari szerzeményeiért. Básti Lajos színművész. Osztrovszkij: »­Vihar« című drámájában Tyihon alakítá­sáért, valamint szovjet dara­bok pozitív hőseinek kiemelke­dő alakításáért. Bessenyei Ferenc színmű­vész, Shakespeare »Othello« című drámájában nyújtott ki­váló alakításáért. Fábry Zoltán filmrendező, az »Életjel« című film kiváló rendezéséért. Illés Béla író, a »Honfogla­­­­lás­” című regényéért. Rösler Endre énekművész, az oratórium- és hangverseny­ének terén elért kimagasló eredményeiért. Szervánszky Endre zeneszer­ző, az utóbbi években bemuta­tott, komoly ,művészi értékű. A KOSSUTH-DÍJ III. FOKOZATÁT ÉS A VELEJÁRÓ 20.000 FORINTOT KAPTAK: Eiben István operatőr, az elmúlt évek során kifejtett sikeres operatőri működéséért, Gádor István keramikus művész, a művészi kerámia terén kifejtett magas színvo­nalú munkásságáért, id. Kapolt Antal népművész, a népi díszítőművészet terén kifejtett több évtizedes mun­kásságáért, Karinthy Ferenc író, »Hazai tudósítások* című riportköny­­véért, Kerényi Jenő szobrászmű­vész, »Szocialista Művészet* és »Osztapenko« című szob­raiért, Kollih László paposi kul­­túrotthon-igazgató, aki Papos községben a lakosság anyagi felemelkedését, szellemi, kul­turális gazdagodását a nép­művelés sokrétű nevelőmun­­kájával a felszabadulás óta nagy lelkesedéssel és kiváló eredménnyel segíti. Kultúr­­a­otthonát a szocialista kultúra terjesztésének gazdag forrás­­helyévé tette. Mihály András zeneszerző, a II. zenei plénumon bemuta­tott sikeres gordonkaverse­­d­ényéért, valamint kiváló pedag­­ gógiai munkásságáért, Orhy Magda színművésznő,­­ a klasszikus darabok nőalak­­­jainak­ kiváló alakításáért, Rimanóczy Gyula építőmű­■ vész, a Budapesti Műszaki­­ Egyetem belső építészeti ki­■ képzésének magas művészi színvonaláért és az egyetemi­­ építkezések területén kifejtett­­ működéséért. Sarkadi Imre író, it Veréb­• dűlő* című movellás köte­téért,­­ Simon István költő, »Nem • elég* című verseskötetéért.­­ Solthy Bertalan színművész, az »Életjel« és a »Sienon • Menyhért születése” című fil­■ mekbe­n nyújtott alakításáért is.(MTI) attierna, 1 S 35, marfin* T*.

Next