Magyar Nemzet, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-01 / 77. szám
k A tanácsok vizsgatétele írta idr. Pesta László, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnökhelyettese A felszabadulással olyan erejű történelmi fordulat következett el a magyar nép életében, hogy nem csupán társadalmi, gazdasági és kulturális téren alakult át gyökeresen az ország, hanem szükségképpen az államigazgatás egész szerkezete is alapvetően megváltozott, éspedig azoknak a követelményeknek megfelelően, amelyek népünk megújult életéből, a szocializmus építésének feladatából és szelleméből következnek. E mélyreható átalakulás közben természetesen nem maradhatott helyén a régi közigazgatás korhadt épülete sem, a megyei és városi bürokrácia e denevér-tanyája, mely talán legtovább őrizte az úri Magyarország osztályelőítéleteit. Az új magyar valóságnak megfelelően kellett átépíteni az államigazgatás helyi szerveit is, azoknak az elveknek szellemében, amelyeken egész új államéletünk felépült. Ezeknek az elveknek gyakorlati érvényesülését szolgálja államigazgatásunk új demokratikus szervezete, a tanácsrendszer, amelynek egész felépítése olyan, hogy biztosítja a nép legközvetlenebb részvételét az államigazgatás munkájában. A nép a tanácson keresztül a helyi államhiatalok tevőleges tényezőjévé vált. S ha már az első négy évben a tanácsrendszer komoly eredményeket ért el, ez azért történhetett, mert a tanácsok egyre nagyobb és nagyobb tömegeket mozgattak meg és vontak be a közügyek intézésébe, mert a tanácsrendszer egész szerkezete olyan, hogy csak akkor működésképes, ha a tömegekkel való állandó és közvetlen kapcsolatot széles alapon biztosítani tudja. Ennek az alapvető követelménynek megfelelően kellett tovább fejleszteni a tanácsrendszert, számbavéve az első négy év tapasztalatait, az elért eredményeket és az elkövetett hibákat is. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa ilyen értelemben foglalkozott a tanácsok megerősítésének kérdésével és kezdeményezéseivel széles távlatokat nyitott a tanácsok fejlődése elé. A Magyar Dolgozók Pártja kezdeményezése nyomán a Hazafias Népfront a tömegek elé vitte és a lehető legszélesebb alapon megvitatta a tanácsok fejlesztésének, munkájuk eredményesebbé tételének problémáit, mindenekelőtt azt, hogy még aktívabbá váljék a tömegek részvétele a tanácsok munkájában. Ebből a szempontból kétségkívül jelentős előrehaladást biztosít számunkra az új tanácstörvény, amelynek már megalkotásában is messzemenően érvényesült a tömegek kezdeményezése. A tömegekből jövő javaslatokat az Országgyűlés a tanácstörvény vitája során mérlegelte s számos esetben figyelembe is vette. Mindebben nemcsak népi demokratikus államrendszerünk magas politikai és közerkölcsi színvonala nyilatkozott meg, hanem a magyar dolgozó nép fejlett politikai öntudata is, az az új közszellem, amely hazánkban a felszabadulás óta kialakult. A dolgozók magas politikai színvonalát, fejlett öntudatát a tanácsválasztásokkal kapcsolatban nem csak az bizonyította, hogy a tanácstagok kijelölésénél igen határozott és cselekvő módon éltek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket számukra a tanácsválasztási törvény biztosított, hanem az is, hogy kezdeményező módon léptek fel a problémák felvetésében és megvitatásában. Már a választások előkészületeinek során, de még inkább a választásokon bebizonyosodott, hogy milyen körültekintéssel, felelősségérzéssel válogatta ki az ország népe a legrátermettebb tanácstagokat. Ez a felelősségteljes, cselekvő politikai öntudat a legjelentősebb biztosítéka a tanácsok eredményes munkájának. Az, hogy a tanácsok munkájának döntő feltételével, a tömegek tevőleges támogatásával valóban rendelkezünk, bebizonyosodott most a községpolitikai tervek kidolgozása és megvitatása során is. A dolgozók aktivitását e tekintetben semmi sem bizonyítja jobban, mint azoknak a kisgyűléseknek látogatottsága és élénksége, amelyeken a tanácstagok választókerületükben ismertették és megvitatták a községpolitikai tervet. Ebből a szempontból néhány számadat bizonyára érdeklődésre tarthat számot: összesen 6103 felszólalás hangzott el a kisgyűléseken és 966 javaslatot tettek a tervelőirányzat módosítására vagy kiegészítésére. Ez pedig nemcsak azt mutatja, hogy milyen élénk érdeklődéssel kísérik a dolgozók a tanácsok munkáját, hanem azt is, hogy tevőlegesen bekapcsolódnak a tennivalók kidolgozásába is, felismerve azokat a nagy lehetőségeket, amelyek a tanácsrendszerben nyitva állnak a lakosság előtt, hogy kezdeményező és irányító módon közvetlenül részt vegyen saját lakókörzetének fejlesztésében, a felmerült problémák megoldásában és a szükségletek kielégítésében. De ennél több is történt. A tömegektől érkező javaslatok vizsgálata során kitűnt — de emellett tanúskodott a kisgyűlési felszólalások túlnyomó többsége is —, hogy fejlett realitással, józan megfontoltsággal mérték fel a lehetőségek és szükségletek arányát. Alig hangzott el olyan javaslat, amely túlment volna a megadott költségvetési kereteken, vagy amely ne vette volna figyelembe a szükségletek fontossági sorrendjét és a közérdek követelményeit. Elmondhatjuk, hogy ebből a szempontból igen jól vizsgázott az elmúlt napokban a főváros lakossága is, s tulajdonképpen az új tanácstörvény is, amelynek most kellett kiállnia a gyakorlat első próbáját. Már ebben az előkészítő szakaszban helyesnek bizonyult a tanácstörvénynek az a rendelkezése — ami egyébként a tanácsrendszer széleskörű demokratizmusából következik —, hogy minden fővárosi kerületnek, tehát mind a 22-nek úgyszólván önálló községpolitikai terve van éspedig elég jelentős költségvetési kerettel, mely lehetővé teszi a kerület egészségügyi, közoktatási, építkezési (karbantartási) és egyéb szükségleteinek kielégítését. A lakosság maga dönti el — s ez történt most a községpolitikai tervek megvitatása során — hogy milyen feladatok megoldását tartja a legsürgetőbb- nek, hogy mit, milyen keretek között és milyen sorrendben oldjanak meg. A most lezajlott kerületi tanácsüléseken megmutatkozott az új tanácstörvény sikere, különösen két alapvető újítás tekintetében: a területi elv és a közvetlen képviselet tekintetében. Az a körülmény, hogy a tanácstagokat saját kerületükből választják, kétségkívül közelebb vitte az egész tanácsi szervezetet a lakossághoz s fokozta a tanácstagok aktivitását is. Ebből a szempontból figyelmet érdemel az a tény, hogy soha nem voltak ilyen népes tanácsülések a fővárosi kerületekben, mint most, soha ennyi és ilyen magas színvonalú felszólalás nem hangzott el. A tanácstagok a legalaposabban áttanulmányozták a községpolitikai tervet és felszólalásaikban a maguk kerületének problémái mellett számos esetben az egész főváros községpolitikai tervét érintő hasznos kritikai megállapításokat és értékes javaslatokat tettek. E felszólalások alapján bizonyos esetekben a tervelőirányzaton módosítások is történtek s a kerületi tanácsüléseken 66 olyan javaslat hangzott el, amely más kerületeket, sőt a főváros egészét érinti. E hét elején zajlott le a fővárosi tanács ülése, amelyen még nagyobb mértékben voltak megfigyelhetők ugyanezek a jelenségek. A községpolitikai terv vitája a fővárosi tanács ülésén tizenegy és félóra hosszat tartott s a vitában a tanács tagjai olyan számban vettek részt, mint ennek előtte még soha. Az a tény, hogy 71 javaslat hangzott el a tervvel kapcsolatban, önmagában is komoly jele a tanácstagok aktivitásának, de ezen túlmenően fel kellett figyelni arra az elmélyültségre és megfontoltságra is, ami e javaslatokban és felszólalásokban megnyilatkozott. Kétségtelen, hogy a felszólalások és javaslatok e magas színvonalában, a tárgyak és szempontok megválogatásában kifejezésre jutott a Központi Vezetőség márciusi határozatainak útmutatása. A legfontosabb feladatok körültekintő mérlegelése, a takarékossági szempontok hangsúlyozása, s az a törekvés, ami számos javaslatban és hozzászólásban érvényesült, hogy társadalmi munka révén bővítsék a rendelkezésre álló költségvetési kereteket, amellett tanúskodott, hogy a tanácstagok túlnyomó többsége már megértette és magáévá tette a Központi Vezetőség márciusi határozatának irányelveit. Ez egyébként megmutatkozott a tanácsi vállalatokkal kapcsolatos felszólalásokban is, amelyek a termelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének, a fegyelem erősítésének fontosságát hangsúlyozták. Mindezek alapján azt hiszem teljes joggal mondhatjuk, hogy megvannak a tanácsok jó munkájának, a községpolitikai terv sikeres megvalósításának előfeltételei. Ez azonban még nem minden. A megvalósítás döntő tényezője a tömegek aktivitásának további biztosítása. Ahogy a tömegek részvételét valóban sikerült biztosítani a községpolitikai terv kidolgozásánál, úgy biztosítani kell a tömegek támogatását és tevőleges részvételét a terv keresztülvitelében is. A megvalósítás sikerének ugyanaz a feltétele, mint a jó tervezésnek: a tömegekkel való állandó és elmélyült kapcsolat, a lakosság közvetlen és tevékeny részvétele a tanácsok munkájában. A tömegek aktív munkája és éber ellenőrzése a legfőbb erőforrás, amelyből a tanácsok az előttük álló feladatok megoldásához erőt meríthetnek. - 1 boo .pPdf . Magyar Nemzet __________________________ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA 73 A nemzetközi feszültség enyhítéséről tárgyaló ázsiai konferencia előkészületei Az amerikai—olasz tárgyalásokon megvitatták a nagyhatalmi értekezlet tervét ———————————————— A külpolitikai helyzet -J ÚJABB NYILATKOZATOK A NÉGYHATALMI TÁRGYA-*-• LÁSOK TERVÉRŐL. Az elmúlt huszonnégy órában számos figyelemreméltó megnyilatkozás hangzott el a tervezett négyhatalmi tanácskozásokkal kapcsolatban. Eisenhower elnök szerdai sajtóértekezletén újságírók kérdésére válaszolva ismét rámutatott, hogy hajlandó részt venni négyhatalmi értekezleten. Az elnök azonban hozzáfűzte, hogy sok veszély rejlik Churchill miniszterelnöknek abban a javaslatában, amely indítványozza napirend nélküli találkozó összehívását. Eisenhower kijelentette, hogy az Egyesült Államok hajlandó bármilyen alapon találkozni a Szovjetunióval és más hatalmakkal, ha ez a találkozó nem folyik le olyan körülmények között, amelyek azt a benyomást keltenék, hogy az amerikaiak feladják elveiket. Az elnök a továbbiakban megelégedését fejezte ki a párizsi egyezmények olasz és francia parlamenti ratifikálása felett. A Scelba olasz miniszterelnök és Martina külügyminiszter, valamint az amerikai kormány vezetői között Washingtonban lezajlott tárgyalásokról kiadott hivatalos közlemény reményét fejezi ki, hogy »sikerül majd megtalálni a szovjet kormány részvételével tartandó valóban termékeny értekezlet alapját«. A közlemény azonban hozzáfűzi, hogy ilyen tárgyalásokra csak akkor kerülhet sor, ha valamennyi érdekelt ország ratifikálta a párizsi egyezményeiket. Edgar Faure francia miniszterelnök szerdai sajtóértekezletén kijelentette: »Franciaország azt óhajtja, hogy a lehető leghamarabb üljön össze a Kelet és a Nyugat értekezlete, anélkül, hogy túlzásba vinné a gyorsaságot, mert ez veszélyeztetheti egy ilyen kísérlet hatékonyságát.*. A miniszterelnök úgy vélekedett, hogy május hónap túlságosan közeli időpont. A három nyugati hatalom között jelenleg folyó, a négyhatalmi értekezlettel összefüggő előzetes megbeszélések ügyében az angol külügyminisztérium szóvivője szerdán közölte, hogy még semmiféle döntést sem hoztak az értekezlet módjáról. Hozzátette: minden lehetőséget megfontolnak. A jelenlegi eszmecserék során tisztázzák a különféle felfogásokat a legmagasabb síkon folytatandó tárgyalásokcélszerűsége tekintetében. A szóvivő ugyanakkor nem volt hajlandó állást foglalni a Manchester Guardian azon cikkével kapcsolatban, amelyben Churchill és Eden, valamint Churchill és Eisenhower közötti ellentétekről volt szó. A véleménykülönbségekről szóló megjegyzésekre az adott okot, hogy Churchill — mint ismeretes — kedden az alsóházban visszatért eredeti tervére a legmagasabb síkon tartandó értekezlet tárgyában, míg Eden és Eisenhower röviddel előtte olyan értekezleti tervről beszélt, amelyben a külügyminiszterek tanácskozásai álltak az előtérben. 9 AMERIKAI TERVEK NYUGAT-NÉMETORSZÁG FELFEGYVEREZÉSÉRE. Az amerikai kormánykörök előkészületeket tesznek, hogy a párizsi egyezmények hatálybalépése után azonnal nagy arányokban megkezdhessék Nyugat-Németország felfegyverzését. Robert Anderson amerikai hadügyminiszterhelyettes szerdán felszólalt a szenátus külügyi bizottságának a párizsi szerződések ratifikálását célzó vitája során. Anderson nagymennyiségű hadianyagot helyezett kilátásba a nyugatnémet hadsereg számára, s kijelentette: »Az Egyesült Államok kész gyorsan felfegyverezni a párizsi egyezményekben előirányzott német fegyveres erőiket, hogy késedelem nélkül fel lehessen állítani azokat.* Gruenther tábornok, a NATO haderőinek főparancsnoka, Washingtonban a hadügyminisztérium, a Fehér Ház és a szenátus képviselőivel tanácskozik Nyugat-Németország felfegyverzésének konkrét terveiről. Az AFF tudósítója rámutat, hogy az Egyesült Államok már a múlt évben legalább 750 millió dollár értékű fegyvereket halmozott fel a nyugatnémet csapatok részére. E fegyverek között tankok, páncélgépkocsik szerepelnek négy német páncéloshadosztály számára. A tudósító jelentése szerint t több száz lökhajtásos vadászrepülőgép és jelentős mennyiségű könnyű atomfegyvere is készen áll, hogy a bonni kormánynak átadják. Hétfőn több hetes látogatásra az Egyesült Államokba utazik a bonni parlament biztonsági (értsd: hadügyi) bizottságának nyolc tagja. A küldöttségben lesz Mannteufel volt náci tábornok, a Szabad Demokrata Párt katonai szakértője, továbbá Adenauer Keresztény-Demokrata Uniójának négy képviselője és három szociáldemokrata képviselő. Bonni megfigyelők ezzel kapcsolatban rámutatnak, hogy közeledés mutatkozik a Német Szociáldemokrata Párt vezetői és az Adenauer-kormány között. Bonnban a ruhrvidéki iparbárók kezdeményezésére megalakult a »Német Külpolitikai Társaság”, amelynek hivatalosan meghirdetett céljai a kormány és az ellenzék közös külpolitikájának, létrehozása«. A társaságban egymás mellett foglalnak helyet a legismertebb nyugatnémet gyáriparosok, szociáldemokrata képviselők és Alis náci tábornagy... A Neues Deutschland kiemeli, hogy a szociáldemokraták vezetőinek mostani magatartása nem egyeztethető össze a pártnak a párizsi szerződéseket elutasító parlamenti állásfoglalásával, s Adenauer háborús politikájának közvetlen támogatását jelenti. Összeállították a delhi konferencián részt vevő szovjet küldöttséget Moszkvából jelenti a TASZSZ. Április elején Delhiben ül öszsze a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdéseivel foglalkozó ázsiai konferencia. A konferencián előreláthatólag tizenhárom ázsiai állam képviselteti magát, többek között a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, India, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Japán, Indonézia, Burma. A Szovjetunióban alakult előkészítő bizottság elhatározta, hogy Nyikolaj Tyihonov író vezetésével küldöttséget indít útnak Delhibe. A küldöttség tagjai a következők: Alekszandr Kornejcsuk, Vanda Vaszilevszkaja és Hja Ehrenburg írók, Mihail Nyesztyerov, a Szovjetunió Kereskedelmi Kamarája elnökségének elnöke, Jevgenyij Zsukov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, Anatolij Szofronov, az Ogonyok című folyóirat főszerkesztője, Nailia Bazanova professzor (Kazahsztán), Mirzo Turszun-zade költő (Tádzsikisztán), Vela Muhatov zeneszerző (Türkménia), Isa Ahunbajev, a Kirgiz SZSZK Tudományos Akadémiájának elnöke, Dzsura Hodzsajev, az üzbekisztáni köztársasági szakszervezeti tanács elnöke, Ziautdin Babdhanov, a középázsiai és kazahsztáni muzulmánok vallási főhatósága elnökségének tagja, Hakim Omarov, a szemipalatyinszki mecset főpapja, Leonyid Makarcsenkov, a szovjet békebizottság felelős titkárának helyettese. A szovjet küldöttség nagyobbik része csütörtökön elutazott Moszkvából Delhibe. A Biztonsági Tanács befejezte az Izrael elleni egyiptomi panasz megvitatását New Yorkból jelenti a TASZSZ. A Biztonsági Tanács folytatta annak a panasznak megvitatását, amelyet Egyiptom emelt Izrael ellen, mert izraeli fegyveres erők február 28-án Gáza térségében megtámadtak egyiptomi csapatokat. Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok a szórbanforgó kérdéssel kapcsolatban két határozati javaslatot terjesztett a Biztonsági Tanács elé. Az egyik indítványozza, hogy ítéljék el Izraelt a támadás miatt és ajánlják neki, hogy kellő intézkedéseket tegyen hasonló incidensek megismétlődése ellen. A határozati javaslat ezt a támadást úgy tünteti fel, mint az Izrael és Egyiptom közötti fegyverszüneti egyezménynek és a Biztonsági Tanács több határozatának megsértését. A másik határozati javaslat általános kérdésre, nevezetesen az Egyiptom és Izrael közötti demarkációs vonal térségében kialakult helyzetre vonatkozik. Felszólítja a két ország kormányát, működjék együtt az ENSZ palesztinai megfigyelő bizottságával a biztonság fenntartására irányuló intézkedések hozatalában. Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok küldöttei az első határozati javaslat előterjesztése során mondott beszédeikben megbélyegezték az izraeli fegyveres erők eljárását. A. A. Szoboljev, a Szovjetunió képviselője kifejtette, hogy a Biztonsági Tanács már meghallgatta az ENSZ Palesztinát megfigyelő bizottságának jelentését, Egyiptom, valamint Izrael képviselőit és most már tiszta képet nyerhet arról, hogy mi történt Gáza térségében. Burns tábornok jelentése alapján kétségtelen, hogy az izraeli fegyveres erők szándékos támadást hajtottak végre az egyiptomi fegyveres erők ellen. Az izraeli fegyveres erők ilyen eljárása az ENSZ alapokmányának komoly megsértését jelenti. A szovjet delegátus azután arról beszélt, hogy az említett térségiben kialakult feszültség bizonyos államok közel- és közép-keleti politikájának következménye. Azt államok egy bizonyos csoportja tömbök öszszetákolásával növeli a közelkeleti feszültséget. Végül a Biztonsági Tanács áttért a szavazásra és egyöntetűen elfogadta a három ország által beterjesztett első határozati javaslatot. New Yorkból jelenti a TASZSZ: A Biztonsági Tanács március 30-i ülésén Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok második határozati javaslatát tárgyalta meg. A második határozati javaslat együttműködésre szólítja Egyiptom és Izrael kormányát az ENSZ palesztinai megfigyelő bizottságának vezetőjével az Izrael és Egyiptom közötti demarkációs vonal térségének biztonsága érdekében teendő intézkedésekben. A határozati javaslat előterjesztői kiemelték, hogy véleményük szerint a határozati javaslat jóváhagyása elősegítheti az Egyiptom és Izrael közötti feszültség enyhítését. A. A. Szoboljev, a Szovjet