Magyar Nemzet, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-01 / 77. szám

k A tanácsok vizsgatétele írta i­dr. Pesta László, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnökhelyettese A felszabadulással olyan erejű történelmi fordulat kö­vetkezett el a magyar nép éle­tében, h­ogy nem csupán tár­sadalmi, gazdasági és kultu­rális téren alakult át gyökere­sen az ország, hanem szükség­képpen az államigazgatás egész szerk­ezete is alapvetően megváltozott, éspedig azoknak a követelmén­yeknek megfe­lelően, amelyek népünk meg­újult életéből, a szocializmus építésének feladatából és szelleméből következnek. E mélyreható átalakulás köz­ben természetesen nem ma­radhatott helyén a régi köz­­igazgatás korhadt épülete sem, a megyei és városi bürokrá­cia e denevér-tanyája, mely ta­lán legtovább őrizte az úri Magyarország osztályelőítéle­teit. Az új magyar valóságnak megfelelően kellett átépíteni az államigazgatás helyi szer­veit is, azoknak az elveknek szellemében, amelyeken egész új államéletünk felépült. Ezeknek az elveknek gya­korlati érvényesülését szol­gálja államigazgatásunk új demokratikus szervezete, a tanácsrendszer, amelynek egész felépítése olyan, hogy biztosítja a nép legközvetle­nebb részvételét az államigaz­gatás munkájában. A nép a tanácson keresztül a h­elyi ál­­lamhiatalok tevőleges ténye­zőjévé vált. S ha már az első négy évben a tanácsrendszer komoly eredményeket ért el, ez azért történhetett, mert a tanácsok egyre nagyobb és nagyobb tömegeket mozgattak meg és vontak be a közügyek intézésébe, mert a tanácsrend­szer egész szerkezete olyan, hogy csak akkor működéské­­pes, ha a tömegekkel való ál­landó és közvetlen kapcsolatot széles alapon biztosítani tud­ja. Ennek az alapvető követel­ménynek megfelelően kellett tovább fejleszteni a tanács­­rendszert, számbavéve az első négy év tapasztalatait, az el­ért eredményeket és az elkö­vetett hibákat is. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongres­szusa ilyen értelemben foglal­kozott a tanácsok megerősíté­sének kérdésével és kezdemé­nyezéseivel széles távlatokat nyitott a tanácsok fejlődése elé. A Magyar Dolgozók Párt­ja kezdeményezése nyomán a Hazafias Népfront a tömegek elé vitte és a lehető legszéle­sebb alapon megvitatta a ta­nácsok fejlesztésének, munká­juk eredményesebbé tételének problémáit, mindenekelőtt azt, hogy még aktívabbá vál­jék a tömegek részvétele a ta­nácsok munkájában. Ebből a szempontból kétség­kívül jelentős előrehaladást biztosít számunkra az új ta­nácstörvény, amelynek már megalkotásában is messzeme­nően érvényesült a tömegek kezdeményezése. A tömegek­ből jövő javaslatokat az Or­szággyűlés a tanácstörvény vi­tája során mérlegelte s számos es­etben figyelembe is vette. Mindebben nemcsak népi de­mokratikus államrendszerünk magas politikai és közerkölcsi színvonala nyilatkozott meg, hanem a magyar dolgozó nép fejlett politikai öntudata is, az az új közszellem, amely ha­zánkban a felszabadulás óta kialakult. A dolgozók magas politikai színvonalát, fejlett öntudatát a tanácsválasztások­kal kapcsolatban nem csak az bizonyította, hogy a tanácsta­gok kijelölésénél igen hatá­rozott és cselekvő módon éltek azokkal a lehetőségekkel, ame­lyeket számukra a tanácsvá­lasztási törvény biztosított, ha­nem az is, hogy kezdeményező módon léptek fel a problémák felvetésében és megvitatásá­ban. Már a választások előké­születeinek során, de még in­kább a választásokon bebizo­nyosodott, hogy milyen körül­tekintéssel, felelősségérzéssel válogatta ki az ország népe a legrátermettebb tanácstago­kat. Ez a felelősségteljes, cse­lekvő politikai öntudat a leg­jelentősebb biztosítéka a ta­nácsok eredményes munkájá­nak. Az, hogy a tanácsok munká­jának döntő feltételével, a tö­megek tevőleges támogatásá­val valóban rendelkezünk, be­­bizonyosodott most a község­politikai tervek kidolgozása és megvitatása során is. A dol­gozók aktivitását e tekintet­ben semmi sem bizonyítja job­ban, mint azoknak a kisgyű­­léseknek látogatottsága és élénksége, amelyeken a tanács­tagok választókerületükben is­mertették és megvitatták a községpolitikai tervet. Ebből a szempontból néhány számadat bizonyára érdeklődésre tart­hat számot: összesen 6103 fel­szólalás hangzott el a kisgyű­­léseken és 966 javaslatot tet­tek a tervelőirányzat módosí­tására vagy kiegészítésére. Ez pedig nemcsak azt mutatja, hogy milyen élénk érdeklődés­sel kísérik a dolgozók a ta­nácsok munkáját, hanem azt is, hogy tevőlegesen bekap­csolódnak a tennivalók kidol­gozásába is, felismerve azokat a nagy lehetőségeket, amelyek a tanácsrendszerben nyitva állnak a lakosság előtt, hogy kezdeményező és irányító mó­don közvetlenül részt vegyen saját lakókörzetének fejlesz­tésében, a felmerült problé­mák megoldásában és a szük­ségletek kielégítésében. De en­nél több is történt. A töme­gektől érkező javaslatok vizs­gálata során kitűnt — de emellett­ tanúskodott a kisgyű­­lési felszólalások túlnyomó többsége is —, hogy fejlett realitással, józan megfontolt­sággal mérték fel a lehetősé­gek és szükségletek arányát. Alig hangzott el olyan javas­lat, amely túlment volna a megadott költségvetési kerete­ken, vagy amely ne vette vol­na figyelembe a szükségletek fontossági sorrendjét és a köz­érdek követelményeit. Elmond­hatjuk, hogy ebből a szempont­ból igen jól vizsgázott az el­múlt napokban a főváros la­kossága is, s tulajdonképpen az új tanácstörvény is, amely­nek most kellett kiállnia a gyakorlat első próbáját. Már ebben az előkészítő szakaszban helyesnek bizo­nyult a tanácstörvénynek az a rendelkezése — ami egyéb­ként a tanácsrendszer széles­körű demokratizmusából kö­vetkezik —, hogy minden fő­városi kerületnek, tehát mind a 22-nek úgyszólván önálló községpolitikai terve van és­pedig elég jelentős költségve­tési kerettel, mely lehetővé teszi a kerület egészségügyi, közoktatási, építkezési (kar­bantartási) és egyéb szükség­leteinek kielégítését. A lakos­ság maga dönti el — s ez tör­tént most a községpolitikai tervek megvitatása során — hogy milyen feladatok meg­oldását tartja a legsürgetőbb-­­ nek, hogy mit, milyen keretek­­ között és milyen sorrendben­­ oldjanak meg. A most lezajlott kerületi tanácsüléseken megmutatko­zott az új tanácstörvény si­kere, különösen két alapvető újítás tekintetében: a területi elv és a közvetlen képviselet tekintetében. Az a körülmény, hogy a tanácstagokat saját kerületükből választják, két­ségkívül közelebb vitte az egész tanácsi szervezetet a la­kossághoz s fokozta a tanács­tagok aktivitását is. Ebből a szempontból figyelmet érde­mel az a tény, hogy soha nem voltak ilyen népes tanácsülé­sek a fővárosi kerületekben, mint most, soha ennyi és ilyen magas színvonalú felszólalás nem hangzott el. A tanács­tagok a legalaposabban átta­nulmányozták a községpoliti­kai tervet és felszólalásaik­ban a maguk kerületének problémái mellett számos esetben az egész főváros köz­ségpolitikai tervét érintő hasz­nos kritikai megállapításokat és értékes javaslatokat tettek. E felszólalások alapján bizo­nyos esetekben a tervelőirány­zaton módosítások is történ­tek s a kerületi tanácsülése­ken 66 olyan javaslat hangzott el, amely más kerületeket, sőt a főváros egészét érinti. E hét elején zajlott le a fő­városi tanács ülése, amelyen még nagyobb mértékben vol­tak megfigyelhetők ugyanezek a jelenségek. A községpoliti­kai terv vitája a fővárosi ta­nács ülésén tizenegy és fél­óra hosszat tartott s a vitában a tanács tagjai olyan szám­ban vettek részt, mint ennek előtte még soha. Az a tény, hogy 71 javaslat hangzott el a tervvel kapcsolatban, ön­magában is komoly jele a ta­nácstagok aktivitásának, de ezen túlmenően fel kellett fi­gyelni arra az elmélyültségre és megfontoltságra is, ami e javaslatokban és felszólalá­sokban megnyilatkozott. Két­ségtelen, hogy a felszólalások és javaslatok e magas színvo­nalában, a tárgyak és szem­pontok megválogatásában ki­fejezésre jutott a Központi Vezetőség márciusi határoza­tainak útmutatása. A legfon­tosabb feladatok körültekintő mérlegelése, a takarékossági szempontok hangsúlyozása, s az a törekvés, ami számos ja­vaslatban és hozzászólásban érvényesült, hogy társadalmi munka révén bővítsék a ren­delkezésre álló költségvetési kereteket, amellett tanúsko­dott, hogy a tanácstagok túl­nyomó többsége már megér­tette és magáévá tette a Köz­ponti Vezetőség márciusi ha­tározatának irányelveit. Ez egyébként megmutatkozott a tanácsi vállalatokkal kapcso­latos felszólalásokban is, ame­lyek a termelékenység eme­lésének, az önköltség csökken­tésének, a fegyelem erősítésé­nek fontosságát hangsúlyoz­ták. Mindezek alapján azt hi­szem teljes joggal mondhat­juk, hogy megvannak a taná­csok jó munkájának, a köz­ségpolitikai terv sikeres meg­valósításának előfeltételei. Ez azonban még nem minden. A megvalósítás döntő tényezője a tömegek aktivitásának to­vábbi biztosítása. Ahogy a tö­megek részvételét valóban si­került biztosítani a község­politikai terv kidolgozásánál, úgy biztosítani kell a töme­gek támogatását és tevőleges részvételét a terv keresztül­vitelében is. A megvalósítás sikerének ugyanaz a feltétele, mint a jó tervezésnek: a tö­megekkel való állandó és el­mélyült kapcsolat, a lakosság közvetlen és tevékeny részvé­tele a tanácsok munkájában. A tömegek aktív munkája és éber ellenőrzése a legfőbb erőforrás, amelyből a tanácsok az előttük álló feladatok megoldásához erőt meríthet­nek.­ ­ - 1 boo .­pPdf . Magyar Nemzet __________________________ A HAZAFIAS NÉPFRON­T LAPJA 7­3 A nemzetközi feszültség enyhítéséről tárgyaló ázsiai konferencia előkészületei Az amerikai—olasz tárgyalásokon megvitatták a nagyhatalmi értekezlet tervét ———————————————— A külpolitikai helyzet -J ÚJABB NYILATKOZATOK A NÉGYHATALMI TÁRGYA­­-*-• LÁSOK TERVÉRŐL. Az elmúlt huszonnégy órában szá­mos figyelemreméltó megnyilatkozás hangzott el a tervezett négyhatalmi tanácskozásokkal kapcsolatban. Eisenhower elnök szerdai sajtóértekezletén újságírók kérdésére válaszolva ismét rámutatott, hogy hajlandó részt venni négyhatalmi értekez­leten. Az elnök azonban hozzáfűzte, hogy sok veszély rejlik Churchill miniszterelnöknek abban a javaslatában, amely in­dítványozza napirend nélküli találkozó összehívását. Eisen­hower kijelentette, hogy az Egyesült Államok hajlandó bár­milyen alapon találkozni a Szovjetunióval és más hatalmak­kal, ha ez a találkozó nem folyik le olyan körülmények között, amelyek azt a benyomást keltenék, hogy az amerikaiak fel­adják elveiket. Az elnök a továbbiakban megelégedését fejezte ki a párizsi egyezmények olasz és francia parlamenti ratifiká­lása felett. A Scelba olasz miniszterelnök és Martina külügyminiszter, valamint az amerikai kormány vezetői között Washingtonban lezajlott tárgyalásokról kiadott hivatalos közlemény reményét fejezi ki, hogy »sikerül majd megtalálni a szovjet kormány r­észvételével tartandó valóban termékeny értekezlet alapját«. A közlemény azonban hozzáfűzi, hogy ilyen tárgyalásokra csak akkor kerülhet sor, ha valamennyi érdekelt ország ratifikálta a párizsi egyezményeiket. Edgar Faure francia miniszterelnök szerdai sajtóértekez­letén kijelentette: »Franciaország azt óhajtja, hogy a lehető leghamarabb üljön össze a Kelet és a Nyugat értekezlete, anél­kül, hogy túlzásba vinné a gyorsaságot, mert ez veszélyeztet­heti egy ilyen kísérlet hatékonyságát.*. A miniszterelnök úgy vélekedett, hogy május hónap túlságosan közeli időpont­. A három nyugati hatalom között jelenleg folyó, a négy­hatalmi értekezlettel összefüggő előzetes megbeszélések ügyé­ben az angol külügyminisztérium szóvivője szerdán közölte, hogy még semmiféle döntést sem hoztak az értekezlet módjá­ról. Hozzátette: minden lehetőséget megfontolnak. A jelen­legi eszmecserék során tisztázzák a különféle felfogásokat a legmagasabb síkon folytatandó tárgyalások­­célszerűsége tekin­tetében. A szóvivő ugyanakkor nem volt hajlandó állást fog­lalni a Manchester Guardian azon cikkével kapcsolatban, amelyben Churchill és Eden, valamint Churchill és Eisen­hower közötti ellentétekről volt szó. A véleménykülönbségek­ről szóló megjegyzésekre az adott okot, hogy Churchill — mint ismeretes — kedden az alsóházban visszatért eredeti tervére a legmagasabb síkon tartandó értekezlet tárgyában, míg Eden és Eisenhower röviddel előtte olyan értekezleti tervről beszélt, amelyben a külügyminiszterek tanácskozásai álltak az elő­térben. 9 AMERIK­AI TERVEK NYUGAT-NÉMETORSZÁG FEL­FEGYVEREZÉSÉRE. Az amerikai kormánykörök előké­születeket tesznek, hogy a párizsi egyezmények hatálybalépése után azonnal nagy arányokban megkezdhessék Nyugat-Német­­ország felfegyverzését. Robert Anderson amerikai hadügy­miniszterhelyettes szerdán felszólalt a szenátus külügyi bizott­ságának a párizsi szerződések ratifikálását célzó vitája során. Anderson nagymennyiségű hadianyagot helyezett kilátásba a nyugatnémet hadsereg számára, s kijelentette: »Az Egyesült Államok kész gyorsa­n felfegyverezni a párizsi egyezmények­ben előirányzott német fegyveres erőiket, hogy késedelem nél­kül fel lehessen állítani azokat.* Gruenther tábornok, a NATO haderőinek főparancsnoka, Washingtonban a hadügyminisztérium, a Fehér Ház és a sze­nátus képviselőivel tanácskozik Nyugat-Németország felfegy­verzésének konkrét terveiről. Az AFF tudósítója rámutat, hogy az Egyesült Államok már a múlt évben legalább 750 millió dollár értékű fegyvereket halmozott fel a nyugatnémet csa­patok részére. E fegyverek között tankok, páncélgépkocsik sze­repelnek négy német páncéloshadosztály számára. A tudósító jelentése szerint t több száz lökhajtásos vadászrepülőgép és jelentős mennyiségű könnyű atomfegyvere is készen áll, hogy a bonni kormánynak átadják. Hétfőn több hetes látogatásra az Egyesült Államokba uta­zik a bonni parlament biztonsági (értsd: hadügyi) bizottságá­nak nyolc tagja. A küldöttségben lesz Mannteufel volt náci tábornok, a Szabad Demokrata Párt katonai szakértője, to­vábbá Adenauer Keresztény-Demokrata Uniójának négy kép­viselője és három szociáldemokrata képviselő. Bonni megfigye­lők ezzel kapcsolatban rámutatnak, hogy közeledés mutatkozik a Német Szociáldemokrata Párt vezetői és az Adenauer-kor­­mány között. Bonnban a ruhrvidéki iparbárók kezdeményezé­sére megala­kult a »Német Külpolitikai Társaság”, amelynek hivatalosan meghirdetett célja­i a kormány és az ellenzék közös külpolitikájának, létrehozása«. A társaságban egymás mellett foglalnak helyet a legismertebb nyugatnémet gyáriparosok, szociáldemokrata képviselők és Alis náci tábornagy... A Neues Deutschland kiemeli, hogy a szociáldemokraták vezetőinek mostani magatartása nem egyeztethető össze a pártnak a párizsi szerződéseket elutasító parlamenti állásfoglalásával, s Adenauer háborús politikájának közvetlen támogatását jelenti. Összeállították a delhi konferencián részt vevő szovjet küldöttséget Moszkvából jelenti a TASZSZ. Április elején Delhiben ül ösz­­sze a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdéseivel fog­lalkozó ázsiai konferencia. A konferencián előreláthatólag tizenhárom ázsiai állam kép­viselteti magát, többek között a Szovjetunió, a Kínai Nép­­köztársaság, India, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Japán, Indoné­zia, Burma. A Szovjetunióban alakult előkészítő bizottság elhatároz­ta, hogy Nyikolaj Tyihonov író vezetésével küldöttséget indít útnak Delhibe. A kül­döttség tagjai a következők: Alekszandr Kornejcsuk, Van­da Vaszilevszkaja és Hja Eh­­renburg írók, Mihail Nyesz­­tyerov, a Szovjetunió Keres­kedelmi Kamarája elnökségé­nek elnöke, Jevgenyij Zsu­kov, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának levelező tagja, Anatolij Szofronov, az Ogonyok című folyóirat fő­szerkesztője, Nailia Bazanova professzor (Kazahsztán), Mir­­zo Turszun-zade költő (Tád­zsikisztán), Vela Mu­hatov ze­neszerző (Türkménia), Isa Ahunbajev, a Kirgiz SZSZK Tudományos Akadémiájának elnöke, Dzsura Hodzsajev, az üzbekisztáni köztársasági szakszervezeti tanács elnöke, Ziautdin Babdhanov, a közép­ázsiai és kazahsztáni muzul­­mánok vallási főhatósága el­nökségének tagja, Hakim Omarov, a szemipalatyinszki mecset főpapja, Leonyid Ma­­karcsenkov, a szovjet béke­bizottság felelős titkárának helyettese.­­ A szovjet kül­döttség nagyobbik része csü­törtökön elutazott Moszkvá­ból Delhibe. A Biztonsági Tanács befejezte az Izrael elleni egyiptomi panasz megvitatását New Yorkból jelenti a TASZSZ. A Biztonsági Tanács folytatta annak a panasznak megvitatását, amelyet Egyip­tom emelt Izrael ellen, mert izraeli fegyveres erők február 28-án Gáza térségében megtá­madtak egyiptomi csapatokat. Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok a szórban­­forgó kérdéssel kapcsolatban két határozati javaslatot ter­jesztett a Biztonsági Tanács elé. Az egyik indítványozza, hogy ítéljék el Izraelt a táma­dás miatt és ajánlják neki, hogy kellő intézkedéseket te­gyen hasonló incidensek meg­ismétlődése ellen. A határozati javaslat ezt a támadást úgy tünteti fel, mint az Izrael és Egyiptom közötti fegyverszü­neti egyezménynek és a Biz­tonsági Tanács több határo­zatának megsértését. A másik határozati javaslat általános kérdésre, nevezetesen az Egyiptom és Izrael közötti de­markációs vonal térségében kialakult helyzetre vonatkozik. Felszólítja a két ország kor­mányát, működjék együtt az ENSZ palesztinai megfigyelő bizottságával a biztonság fenn­tartására irányuló intézkedé­sek hozatalában. Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok küldöttei az első határozati javaslat elő­terjesztése során mondott be­szédeikben megbélyegezték az izraeli fegyveres erők eljárá­sát. A. A. Szoboljev, a Szovjet­unió képviselője kifejtette, hogy a Biztonsági Tanács már meghallgatta az ENSZ Palesz­tinát megfigyelő bizottságának­­ jelentését, Egyiptom, valamint Izrael képviselőit és most már tiszta képet nyerhet arról, hogy mi történt Gáza térségé­ben. Burns tábornok jelentése alapján kétségtelen, hogy az izraeli fegyveres erők szán­dékos támadást hajtottak vég­re az egyiptomi­­ fegyveres erők ellen. Az izraeli fegyve­res erők ilyen eljárása az ENSZ alapokmányának ko­moly megsértését jelenti. A szovjet delegátus azután arról beszélt, hogy az említett térségiben kialakult feszültség bizonyos államok közel- és kö­zép-keleti politikájának követ­kezménye. Azt államok egy bizonyos csoportja tömbök ösz­­szetákolásával növeli a közel­­keleti feszültséget. Végül a Biztonsági Tanács áttért a szavazásra és egyön­tetűen elfogadta a három or­szág által beterjesztett első határozati javaslatot. New Yorkból jelenti a TASZSZ: A Biztonsági Tanács március 30-i ülésén Francia­­ország, Anglia és az Egyesült Államok második határozati javaslatát tárgyalta meg. A második határozati javas­lat együttműködésre szólítja Egyiptom és Izrael kormányát az ENSZ palesztinai meg­figyelő bizottságának vezető­jével az Izrael és Egyiptom közötti demarkációs vonal térségének biztonsága érdeké­ben teendő intézkedésekben. A határozati javaslat előter­jesztői kiemelték, hogy véle­ményük szerint a határozati javaslat jóváhagyása elősegít­heti az Egyiptom és Izrael közötti feszültség enyhítését. A. A. Szoboljev, a Szovjet­

Next