Magyar Nemzet, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-01 / 102. szám
Magyar Nemzet _ ____________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA __________________________ Május ereje Május ereje, írhattuk volna így is: május csodája, vagy május varázsa. Május minden évben újra elbűvöli örök shakespearei Prosperóként az embert. Bája van már a szó selymes libegésében is, a sok r-betűs rideg hónap után: május a virágos faágak hajladozását és a zászlók lobogását idézi. Május a természet újjászületésének és az élet febírhatatlan megújhodásának ünnepe, mióta ember lélegzik a földön. Május erejét ma így is írhatjuk: az ember csodája, az ember varázsa. A dolgozó és öntudatra ébredt, az alkotó és sorsát beethoveni fenséggel vállaló és megváltoztató ember még a természetnél is győzhetetlenebb, mert része annak és urává lett. Május a világ minden nyelvén ma már nemcsak a természetnek és az érzelmeknek az ünnepe. Nemcsak az ifjúságé és az életé, már nem csupán az a heiness csodaszép hónap, amikor a bimbók felpattannak, hanem elsősorban az emberi akarat és munka, a nemzetközi öszszetartás és a hazaszeretet nagy ünnepe, a béke híveinek százszínű seregszemléje. Aragonnál olvastam, hogy május elseje megünneplésének történeténél megindítóbbat, sőt meglepőbbet aligha ismer. Igaza van. Az emberiség történelmében nincsen még egy ünnep, melyet egy szép tavaszi napon a hatalomtól távolálló, megvetett és kizsákmányolt emberek önkéntes felbuzdulásukban és végzetüket rengető haragjukban elhatároztak és mindjárt meg is ünnepeltek. A kormányok és más urak nem támogatták ezt az ünnepet, sőt elnyomták, üldözték, az ünneplőket megverték, szétszórták, bebörtönözték. Mégis néhány év vagy évtized alatt a szép tavaszi napon elhatározott felvonulás és tüntetés az egész dolgozó emberiség közös ünnepévé vált. Íme, ismét az ember ereje, május ereje. Az ember csodája: május csodája. Emberkéz formálta, emberi elme alkotta, • valóságos csoda ez, a társak megtalálásának, a harcos testvériségnek, az ellenség közös gyűlöletének, a közösen emésztő gondnak és az együttesen villanó gondolatnak, a közösen kitűzött és elérendő célnak minden évben újra megdobbanó igézete ez, amelyhez a keretet és a díszletet maga a bőkezű anyatermészet szolgáltatja. Milyen költőien mondja ki valamennyiünk érzelmeit a haladó emberiség politikus poétája, Majakovszkij: »Édes tavaszban mosdó — friss tereken — ütemre lépni most jó — nekünk, — neked, — nekem.« "Nekünk, neked, nekem ...« Május ereje abban is áll, hogy a munkásosztály ünnepe és ugyanakkor minden dolgozó emberé; hogy nemzetközi ünnep és ugyanakkor minden nép a magáénak is érzi. Hogy harci ünnep, aszabad Május szabad és szánt tömegéért és ugyanakkor a békeakaratnak olyan tüntetése, mely körülfogja földgolyónkat, mint az egyenlítő. Május nagyszerűségén és egyetemességén minden évben újra tanulmányozhatjuk korunk nagy összefüggéseit, a szocializmus igazát. Május elsejének varázsa az is, hogy ezeket az összefüggéseket nem mint valami tételt vagy külső objektumot vizsgálgathatjuk, hanem az erőnek, melyet felmérünk, magunk is elevenen keringő vértestecskéi vagyunk. Május ereje, vagy ha úgy tetszik, varázsa, évszázadokon át, az egyén és a természet kölcsönhatásában rejlett. Május ereje is, varázsa is a mi korunkban, a szocializmus korában az ember és a közösség, az egyén és a társadalom kölcsönhatásából sugárzik elénk. Május elseje a munkásosztály ünnepe immár hetedik évtizede. A kapitalista országokban a május elsejei tüntetések a munkásság szervezettségét, céltudatosságát, békeakaratát mutatják akkor is, ha megkísérlik őket korlátok közé szorítani. E korlátok csak földrajziak lehetnek, megakadályozhatják azt, hogy Párizsban a hazafias dolgozók százezrei a lerombolt Bastille helyétől a Köztársaság térre vonuljanak, mert még e két név összekapcsolásától is félnek, hát még a sugárutakon felvonuló tömegek egységes fellépésétől. De eszmeileg és politikailag a hatalom mai birtokosai már egy országban sem képesek valódi korlátok emelésére. Május elsejét ma már nemcsak azért gyűlölik, mert a felvonuló dolgozók szociális, gazdasági és politikai követeléseket hangoztatnak, hanem elsősorban azért, mert a tüntetők is tudják, hogy ugyanezen a napon, ugyanezekben az órákban a béke és a szocializmus országaiban is felvonulnak, éspedig győztesekként vonulnak fel a munkások, minden dolgozó. Ami nekünk természetes, az százmilliók számára a legfőbb, nem egyszer még távoli cél: a kormányzat és a nép közös májusi ünnepe, szóval annak tüntetése, hogy a hatalom a népé. Azokban az országokban, ahol a kommunisták pártjának vezetésével a nép vette kezébe a politika, irányítását, a májusi ünnep térfogata is, jelentősége is kitágult: a munkásosztály ünnepe és ezért a munkás-paraszt szövetségé, a munkásosztály vezette társadalomé és államé. A mi hazánkban is a dolgozó nép május elsején felvonulással, előtte (és utána is!) gazdaságos termeléssel, a termelékenység növelésével, az önköltség megzabolázásával, munkaversenynyel ünnepli a munkásosztályt és a pártot. Május elseje megünneplésének méltó formája ez, mert ily módon széles tömegek munkával ünnepelnek, a párt politikájának követésével, a Központi Vezetőség márciusi határozatának valóraváltásával. Az összefüggések egyik láncolata így következik egymásból: május elseje a munkásosztály ünnepe, a munkásosztály népünk vezető ereje: május 1. ma már az egész dolgozó nép seregszemléje, bizonyságtétele erejének és egységének is. Százezrek, az egész országban milliók vonulnak fel együtt a munkásokkal: parasztok, szövetkezetiek és egyéniek, értelmiségiek, mérnökök és tudósok és írók, az alkalmazottaknak, a tisztviselőknek nagy tábora, kisemberek, kisiparosok, nyugdíjasok is és természetesen május virága: az ifjúság. (Ünnep előtt egyszerű, mindennapi dolgok is bizonyos jelképes értelmet nyernek. Május elsejének előestéjén az ország egyik legjobb termelőszövetkezetében, a koppánmonostori *Dózsá”-ban jártam. A szövetkezeti tagok friss zöld ágakat, vad mandulafa tündén rózsás virágait vitték be a szomszédos Komáromba, hogy az üzemi munkások gyáraikat és felvonulásukat díszíthessék. Beszélgetés közben kiderült, hogy elromlott a szövetkezet hangerősítő berendezése. Nosza, cserébe mindjárt kimentek és megjavították.) A májusi felvonulás a munkásosztály megbecsülésének, a munkásosztály forradalmi pártja iránti ragaszkodásnak, vezetőszerepe hangsúlyozásának kifejezése is és ugyanakkor a munkásosztály szövetségi készségének, minden dolgozó réteg hazafias összefogásának megnyilvánulása. A májusi ünnepség megrendezéséből és magából a felvonulásból is kiveszik részüket a Hazafias Népfront helyi bizottságai. A népfrontbizottságok legfőbb törekvése mindenütt az volt, hogy az idei május elseje még az eddigieknél is színpompásabb, lenyűgözőbb, harcosabb legyen, mint eddig. E cél érdekében a kerületi és a helyi népfrontbizottságok a tanács segítségével a lakóterületeken komoly aktivitást fejtettek ki, hogy mind a házak külső képében, mind a lakosság felvonulásának nagy számában kifejezésre jusson az, hogy május elseje az egész dolgozó magyar nép nagy, hazafias ünnepe. A Hazafias Népfront-bizottságoknak ez a politikai munkája helyes irányba mutat és további kezdeményezéseknek, még jobb együttműködésnek a forrása lehet. Május egyik legnagyobb ereje a nemzetközi szolidaritásnak valósággal mindenkiben felbuzduló, forró élménye. Kinek ne jutna eszébe e tündökletes tavaszi reggelen, amint a Sztálin téren ott halad a sűrű, tömött sorokban hivatali, üzemi társaival, családtagjaival, elvtársaival, hogy nincs ma a világnak olyan városa, ahol hozzá hasonló, vele egykorú férfiak és nők ne vonulnának fel, hogy erejüket, erőnket megmutassák. Ennek az erőnek egyik legfőbb forrása a béke közös vágya. Soha még ilyen hatalmas tábora nem volt a munkásság hétévtizedes ünnepének, mint most, amikor a május elsejei felvonulók a béke jelszavait írták zászlírójukra. Hogy mennyit haladt a világ, amióta május zászlaja fennen lobog, az is mutatja, hogy ma már a dolgozók nem egyszerűen a puszta megélhetésért küzdenek, hanem az új, a jobb, az alkotóbb életért. A béke útja a társadalmi szabadság útja is. A béke útja a népek szabadságának, a nemzeti függetlenségnek az útja. A jelenlegi időpontban különösen nagy a nemzetközi politikai fontossága annak, hogy a békéért harcoló százmilliók megmutassák egységüket és erejüket a háború felidézőinek, a májusi ünnep örök ellenségeinek. Az elmúlt hetekben ismét számos jel mutat arra, hogy a népek békevágyát elnyomni, a munkára és alkotásra vágyó emberiséget egyezmények ratifikálásával befejezett tények elé állítani nem lehet. Az imperialista vezető körök minden eszközt megragadtak, hogy megállítsák, sőt visszájára fordítsák a nemzetközi feszültség enyhülésének azt az irányzatát, amelyet a Szovjetunió vezette béketábor állhatatos és következetes kezdeményezései teremtettek meg a világon, s amelyet a nemzetközi békemozgalomban összefogó milliárdnyi férfi és nő sóvárogva figyel és lelkesen támogat. A moszkvai egyezményt aláíró kormányok és népeik egyöntetű és erélyes fellépése, a német militarizmus feltámasztása ellen tiltakozó népi megmozdulások, majd a szovjet— osztrák megegyezés és a bandungi értekezlet történelmi határköve azt mutatják, hogy ezen a májuson a béke erői ismét komoly lépéseket tesznek előre. A nemzetközi helyzet még mindig bonyolult, Európa és az egész világ békéjére még ordas veszélyként leselkedika német militarizmusnak Amerikában előre gyártott új formája. De a vörös lobogókat és a nemzetiszínű zászlókat lengető május elsejei milliók tudják, hogy minden zászló selymébe az a szó van hímezve, amelyet szívükbe véstek, a legyőzhetetlen népszabadság édestestvére, a béke, Boldizsár Iván Újabb kormányfői nyilatkozatok a négyhatalmi tárgyalások kérdéséről Szaigonban az ideiglenes nemzetgyűlés megfosztotta trónjától Bao-Dajt A külpolitikai helyzet A NÉGYHATALMI TÁRGYALÁSOK KÉRDÉSE. Lapunk mai számában közöljük Eden beszédét, amely pozitív állásfoglalást tartalmaz a négyhatalmi tárgyalások kérdésében. A TASZSZ ismerteti Edgar Faure kijelentéseit is. A francia miniszterelnök »semmi képtelenséget nem lát abban«, hogy a négyhatalmi értekezlet bármely színvonalon összeüljön. »A négyhatalmi értekezlet összehívásának lehetősége — mondotta — napról napra erősödik és konkretizálódik.« 2 AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG KÖZVETLEN TÁRGYALÁSAINAK LEHETŐSÉGE. A londoni rádió újdelhi tudósítója közli, hogy Nehru miniszterelnök Krisna Menont, miint személyes megbízottat, Pekingbe küldi. Menonnak az lesz a feladata, hogy előbbre vigye azokat a megbeszéléseket, amelyek Nehru és Csou En-laj között folytak a tajvani kérdésről Bandungban. Nehru ismét kijelentette: Csou En-lajnak azok a bandungi szavai, hogy lehetséges kétoldalú tárgyalás az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között a távol-keleti feszültség enyhítéséről és ezen belül a tajvani kérdés megoldásáról, újabb egészséges fejlődést jelentenek. *Amennyiben valamennyi érdekelt fél — hangoztatta Nehru — hajlandó megragadni ezt az ajánlatot, bízvást remélhetjük, hogy ily módon eljuthatunk a formuzai kérdés békés rendezéséhez.« Csou En-lajnak a közvetlen amerikai—kínai tárgyalásokra irányuló javaslatáról Edgar Faure kijelentette, hogy azt »komolynak és érdekesnek« tekinti. A továbbiakban megelégedéssel nyilatkozott arról a fogadtatásról, amelyben ezt a javaslatot —Dulles és Eisenhower elnök nyilatkozataiból ítélve — részesítették. Edgar Faure kiemelte, hogy Franciaországnak a Távol-Keleten reális politikát kell folytatnia. Ez a politika szükségképpen megköveteli egy több mint félmilliárd embert irányító kormány elismerését. NEM OLDÓDTAK MEG A FRANCIA—NYUGATNÉMET ELLENTÉTEK PINAY ÉS ADENAUER BONNI MEGBESZÉLÉSEIN. Bonni jelentések arról számolnak be hogy Adenauer és Pinay tárgyalásain — a szabvány-optimizmust árasztó hivatalos jelentés ellenére — nem sikerült áthidalni azokat az ellentéteket, amelyek a Saar-egyezménnyel kapcsolatban robbantak ki a francia és nyugat-német monopolkapitalisták között. Egy francia hetilap, közvetlenül Pinay bonni útja előtt leleplezte, hogy az Adenauer-kormány titkos tervet dolgozott ki a Saar-vidék kiaknázására és későbbi bekebelezésére. Különösen kínos feltűnést keltett Franciaországban az Adenauer-kormány tervének az a része, amely szerintNyugat-Németország katonai fölénye még a békeszerződés megkötése előtt lehetővé teszi majd a Saar-egyezmény revízióját, később pedig a Saarvidék visszacsatolását Nyugat-Németországhoz. A francia közvélemény most már egyre világosabban látja, hogy Adenauerék csalárd játékot űznek a francia kormánnyal: hajlandók voltak a Saar-vidékkel fizetni a nyugatnémet zsoldoshadsereg felállításához szükséges beleegyezésért, hogy ezzel a hadsereggel azután visszahódítsák a Saar-vidékiet. A Frankfurter Rundschau megerősíti, hogy a francia hetilapban leleplezett bonni tervet Adenauer utasítására Blankenhorn nagykövet, a nyugatnémet külügyminisztérium politikai osztályának vezetője dolgozta ki. A dél-vietnami ideiglenes nemzetgyűlés detronizáló ülése Szaigonban Az AP amerikai hírügynökség távirata szerint szombaton délután Szaigonban egykülönleges rendeltetéssel öszszehívott ideiglenes nemzetgyűlés megfosztotta Bao Dajt Dél-Vietnam államfői tisztétől. A nemzetgyűlés feloszlatottnak jelentette ki Ngo Dinh Diem kormányát is, de egyúttal felkérte a miniszterelnököt új kormány alakítására. A nemzetgyűlés részvevői, akik a szaigoni városházán tanácskoztak, a legélesebb kifejezésekkel illették a császárt, végül letépték a falról Párizsból jelenti az MTI. Szaigonban és Cholonban a kormány és a Binh Xuyen■szekta csapatainak harca vál annak fényképét, szétszaggatták, megtaposták, majd kidobták az ablakon. Az AP hozzáfűzi: »Ez nyilvánvalóan Ngo Dinh Diem válasza volt a császár rendelkezésére. Bao Daj, aki a francia Riviérán tartózkodik, Diem miniszterelnököt Cannesba rendelte. Diem tudta, hogy Bao Daj le akarja mondatni.« Az AP tudósítása végül megjegyzi: »Még nem látni világosan, milyen törvényes felhatalmazása volt az ideiglenes nemzetgyűlésnek Bao Daj detronizálására .. .- tól és azt Nguyen Van Vy tábornokra ruházta. A tábornok, mint ismeretes, a napokban Dalatba menekült és a császár testőrségének védelme alá helyezte magát, mert Diem miniszterelnök el akarta fogatni. Nguyen Van Vy tábornok a testőrség egy részével visszatért Szaigonba és ejtőernyősöket, valamint páncélgépkocsiegységeket tömörített. Az AFP jelenti: Szaigon utcáin a kormány százezerszámra röpcédulákat osztogattatott, amelyek élesen támadják a franciákat, Nguyen Van Vy tábornokot, a hadsereg főfelügyelőjét és Bao-Daj császárt. tozatlan hevességgel folyik tovább. A harc közben Szaigon bennszülöttnegyedében óriási tüzvész támadt. Sok ezer lakó Teljes az anarchia Dél-Vietnamban Párizsból jelenti az MTI. Párizsba érkezett hírek szerint Szaigonban teljes anarchia uralkodik. A szombati nap folyamán Bao-Daj és a Ngo Dinh Diemkormány között az ellentét rendkívül kiéleződött. Ngo Dinh Diem, akit az amerikaiak most ismét erősen támogatnak, nyíltan kiállt a császár ellen és bejelentette: adandó esetben »a legvégsőktől« sem riad vissza. Bao-Daj császár viszont, aki a francia kormány bizalmát élvezi, már megfosztotta Diemet minden katonai hatalom Polgárháború és tűzvész Szaigonban vált hajléktalanná és keresett menedéket a dél-vietnami főváros banknegyedében. Az Indokínai Bank épületének környékén az utcák tele vannak hajléktalan asszonyokkal, gyermekekkel, öregekkel és sebesültekkel. A kórházak is zsúfoltak, mert a harcok sebesültjeit és a tűzvész életben maradt áldozatait szünet nélkül szállítják a viszonylag kevés férőhellyel rendelkező kórházakba. Az amerikai Associated Press szaigoni tudósítója így ábrázolja a „nemzetközi negyed" életét a harcok napjaiban: Botrány, hogy az európai negyed bárjaiban franciák és amerikaiak nyugodtan isszák aperitifjeiket. A zene hangjai mellett a vendégek a cenzúra eljárásán élcelődnek, mert a neki nem tetsző híreket nem engedi megjelentetni.. A városban lejátszódó események miatt hollandok és japánok lemondták a koktélpartikat. A város bennszülöttnegyedeiben — folytatja az Associated Press — az éjszaka ugyanolyan borzalmas, mint az előző. Az ágyúdörgések és a báli lárma hangja szüntelenül hallatszik. Piszkos ruhájú, hajléktalan menekültek nyomorúságos csomagjaikat cipelik, a banknegyedben ott feküsznek le, ahol tudnak: kapualjakban, a gyalogjárókon és a fák alatt. A banknegyed lakói a csatazaj, a szirénák dugása, a sebesültek kiáltása és a károsultak jajveszékelése miatt nem tudnak aludni. Eden beszéde a „Primioie League* konzervatív szervezet gyűlésén Londonból jelenti az MTI. Anthony Eden brit miniszterelnök pénteken beszédet mondott a »Primrose League« konzervatív szervezet gyűlésén. A nagyhatalmi tárgyalások gondolatát helyeslő beszédén érződött, hogy mondanivalójának megfogalmazásával a konzervatívok választási esélyeit igyekezett növelni. A Reuter jelentése szerint a miniszterelnök hangoztatta: »Nagy-Britannia kész tárgyalásokat folytatni Oroszországgal, bármilyen szinten, akár a kormányfők, akár a külügyminiszterek részvételével.« »Azt óhajtjuk — állította Eden —, hogy ezek a tárgyalások kiterjedjenek minden megoldatlan kérdésre. Azt óhajtjuk, hogy a feszültség enyhítésére vezessenek is a leszerelésről olyan megegyezés elérésére, amely megszünteti a félelmet a hidrogénbombától.* Edén érintette a távol-keleti feszültség kérdését is és kijelentette, »... biztatást merítettünk azokból a nyilatkozatokból, amelyeket Csou Enlaj teá Bandungban ...« Nehru kalkutta sajtónyilatkozata Delhiből jelenti a TASZSZ. Az Indinfo jelentése szerint Nehru indiai miniszterelnök Kalkuttában tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy a bandungi értekezlet igen sikeres volt, nemcsak abból a szempontból, hogy találkoztak Ázsia és Afrika országainak képviselői, hanem azért is, mert annyira különböző népek jelentős mértékben megegyezésre juthattak egymással. Az indiai miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az értekezletről kibocsátott 10 pontból álló nyilatkozat — amely magában foglalja a kollektív védelemről szóló pontot is—