Magyar Nemzet, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

Magyar Nemzet _ ____________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA __________________________ Május ereje Május ereje, írhattuk vol­na így is: május csodája, vagy május varázsa. Május minden évben újra elbűvöli örök shakespearei Prosperóként az embert. Bája van már a szó selymes libegésében is, a sok r-betűs rideg hónap után: má­jus a virágos faágak hajlado­­zását és a zászlók lobogását idézi. Május a természet újjá­születésének és az élet febír­­hatatlan megújhodásának ün­nepe, mióta ember lélegzik a földön. Május erejét ma így is írhatjuk: az ember csodája, az ember varázsa. A dolgozó és öntudatra ébredt, az alkotó és sorsát beethoveni fenség­gel vállaló és megváltoztató ember még a természetnél is győzhetetlenebb, mert része annak és urává lett. Május a világ minden nyelvén ma már nemcsak a természetnek és az érzelmeknek az ünnepe. Nem­csak az ifjúságé és az életé, már nem csupán az a heines­s csodaszép hónap, amikor a bimbók felpattannak­, hanem elsősorban az emberi akarat és munka, a nemzetközi ösz­­szetartás és a hazaszeretet nagy ünnepe, a béke hívei­nek százszínű seregszemléje. Aragonnál olvastam, hogy május elseje megünneplésé­nek történeténél megindítób­­bat, sőt meglepőbbet aligha ismer. Igaza van. Az emberi­ség történelmében nincsen még egy ünnep, melyet egy szép tavaszi napon a hatalom­tól távolálló, megvetett és ki­zsákmányolt emberek önkén­tes felbuzdulásukban és vég­zetüket rengető haragjukban elhatároztak és mindjárt meg is ünnepeltek. A kormányok és más urak nem támogatták ezt az ünnepet, sőt elnyom­ták, üldözték, az ünneplőket megverték, szétszórták, bebör­tönözték. Mégis néhány év vagy évtized alatt a szép ta­vaszi napon elhatározott fel­vonulás és tüntetés az egész dolgozó emberiség közös ün­nepévé vált. Íme, ismét az em­ber ereje, május ereje. Az ember csodája: május csodája. Emberkéz formálta, emberi elme alkotta, • valóságos csoda ez, a társak megtalálásának, a harcos testvériségnek, az ellenség közös gyűlöletének, a közösen emésztő gondnak és az együttesen villanó gondo­latnak, a közösen kitűzött és elérendő célnak minden évben újra megdobbanó igézete ez, amelyhez a keretet és a dísz­letet maga a bőkezű anyater­mészet szolgáltatja. Milyen költőien mondja ki valamen­nyiünk érzelmeit a haladó emberiség politikus poétája, Majakovszkij: »Édes tavasz­ban mosdó — friss tereken — ütemre lépni most jó — ne­künk, — neked, — nekem.« "Nekünk, neked, nekem ...« Május ereje abban is áll, hogy a munkásosztály ünnepe és ugyanakkor minden dolgozó emberé; hogy nemzetközi ün­nep és ugyanakkor minden nép a magáénak is érzi. Hogy harci ünnep, a­­szabad Május szabad és szánt tömegéért és ugyanakkor a békeakaratnak olyan tüntetése, mely körül­fogja földgolyónkat, mint az egyenlítő. Május­­ nagyszerű­ségén és egyetemességén min­den évben újra tanulmányoz­hatjuk korunk nagy összefüg­géseit, a szocializmus igazát. Május elsejének varázsa az is, hogy ezeket az összefüggése­ket nem mint valami tételt vagy külső objektumot vizs­­gálgathatjuk, hanem az erő­nek, melyet felmérünk, ma­gunk is elevenen keringő vér­­testecskéi vagyunk. Május ereje, vagy ha úgy tetszik, varázsa, évszázadokon át, az egyén és a természet kölcsön­hatásában rejlett. Május ereje is, varázsa is a mi korunkban, a szocializmus korában az em­ber és a közösség, az egyén és a társadalom kölcsönhatásából sugárzik elénk. Május elseje a munkásosztály ünnepe immár hetedik évtizede. A kapitalista országokban a május elsejei tüntetések a munkásság szer­vezettségét, céltudatosságát, békeakaratát mutatják akkor is, ha megkísérlik őket korlá­tok közé szorítani. E korlátok csak földrajziak lehetnek, megakadályozhatják azt, hogy Párizsban a hazafias dolgozók százezrei a lerombolt Bastille helyétől a Köztársaság térre vonuljanak, mert még e két név összekapcsolásától is fél­nek, hát még a sugárutakon fel­vonuló tömegek egységes fel­lépésétől. De eszmeileg és po­litikailag a hatalom mai birto­kosai már egy országban sem képesek valódi korlátok eme­lésére. Május elsejét ma már nemcsak azért gyűlölik, mert a felvonuló dolgozók szociális, gazdasági és politikai követe­léseket hangoztatnak, hanem elsősorban azért, mert a tün­tetők is tudják, hogy ugyan­ezen a napon, ugyanezekben az órákban a béke és a szo­cializmus országaiban is fel­vonulnak, éspedig győztesek­ként vonulnak fel a munká­sok, minden dolgozó. Ami ne­künk természetes, az százmil­liók számára a legfőbb, nem egyszer még távoli cél: a kor­mányzat és a nép közös má­jusi ünnepe, szóval annak tün­tetése, hogy a hatalom a népé. Azokban az országokban, ahol a kommunisták pártjának vezetésével a nép vette kezé­be a politika, irányítását, a májusi ünnep térfogata is, je­lentősége is kitágult: a mun­kásosztály ünnepe és ezért a munkás-paraszt szövetségé, a munkásosztály­ vezette társa­dalomé és államé. A mi ha­zánkban is a dolgozó nép má­jus elsején felvonulással, előt­te (és utána is!) gazdaságos termeléssel, a termelékenység növelésével, az önköltség meg­­zabolázásával, munkaverseny­­nyel ünnepli a munkásosztályt és a pártot. Május elseje megünneplésének méltó for­mája ez, mert ily módon széles tömegek munkával ünnepel­nek, a párt politikájának kö­vetésével, a Központi Vezető­ség márciusi határozatának valóraváltásával. Az összefüggések egyik lán­colata így következik egymás­ból: május elseje a munkás­­osztály ünnepe, a munkásosz­tály népünk vezető ereje: má­jus 1. ma már az egész dol­gozó nép seregszemléje, bi­zonyságtétele erejének és egy­ségének is. Százezrek, az egész országban milliók vonulnak fel együtt a munkásokkal: pa­rasztok, szövetkezetiek és egyéniek, értelmiségiek, mér­nökök és tudósok és írók, az alkalmazottaknak, a tisztvise­lőknek nagy tábora, kisembe­rek, kisiparosok, nyugdíjasok is és természetesen május vi­rága: az ifjúság. (Ünnep előtt egyszerű, mindennapi dolgok is bizonyos jelképes értelmet nyernek. Május elsejének elő­estéjén az ország egyik legjobb termelőszövetkezetében, a kop­­pánmonostori *Dózsá”-ban jár­tam. A szövetkezeti tagok friss zöld ágakat, vad man­dulafa tündén rózsás virágait vitték be a szomszédos Komá­romba, hogy az üzemi munká­sok gyáraikat és felvonulásu­kat díszíthessék. Beszélgetés közben kiderült, hogy elrom­lott a szövetkezet hangerősítő berendezése. Nosza, cserébe mindjárt kimentek és megja­vították.) A májusi felvonulás a mun­kásosztály megbecsülésének, a munkásosztály forradalmi pártja iránti ragaszkodásnak, vezetőszerepe hangsúlyozásá­nak kifejezése is és ugyanak­kor a munkásosztály szövetsé­gi készségének, minden dol­gozó réteg hazafias összefogá­sának megnyilvánulása. A má­jusi ünnepség megrendezésé­ből és magából a felvonulás­ból is kiveszik részüket a Ha­zafias Népfront helyi bizottsá­gai. A népfrontbizottságok leg­főbb törekvése mindenütt az volt, hogy az idei május elseje még az eddigieknél is színpom­­pásabb, lenyűgözőbb, harco­sabb legyen, mint eddig. E cél érdekében a kerületi és a he­lyi népfrontbizottságok a ta­nács segítségével a lakóterü­leteken komoly aktivitást fej­tettek ki, hogy mind a házak külső képében, mind a lakos­ság felvonulásának nagy szá­mában kifejezésre jusson az, hogy május elseje az egész dolgozó magyar nép nagy, ha­zafias ünnepe. A Hazafias Népfront-bizottságoknak ez a politikai munkája helyes irányba mutat és további kez­deményezéseknek, még jobb együttműködésnek a forrása lehet. Május egyik legnagyobb ere­je a nemzetközi szolidaritás­nak valósággal mindenkiben felbuzduló, forró élménye. Ki­nek ne jutna eszébe e tündök­letes tavaszi reggelen, amint a Sztálin téren ott halad a sűrű, tömött sorokban hivatali, üze­mi társaival, családtagjaival, elvtársaival, hogy nincs ma a világnak olyan városa, ahol hozzá hasonló, vele egykorú férfiak és nők ne vonulnának fel, hogy erejüket, erőnket megmutassák. Ennek az erő­nek egyik legfőbb forrása a béke közös vágya. Soha még ilyen hatalmas tábora nem volt a munkásság hétévtizedes ün­nepének, mint most, amikor a május elsejei felvonulók a béke jelszavait írták zászlíró­jukra. Hogy mennyit haladt a világ, amióta május zászlaja fennen lobog, az is mutatja, hogy ma már a dolgozók nem egyszerűen a puszta megélhe­tésért küzdenek, hanem az új, a jobb, az alkotóbb életért. A béke útja a társadalmi sza­badság útja is. A béke útja a népek szabadságának, a nem­zeti függetlenségnek az útja. A jelenlegi időpontban kü­lönösen nagy a nemzetközi politikai fontossága annak, hogy a békéért harcoló száz­milliók megmutassák egységü­ket és erejüket a háború fel­idézőinek, a májusi ünnep örök ellenségeinek. Az elmúlt hetekben ismét számos jel mutat arra, hogy a népek bé­kevágyát elnyomni,­ a munká­ra és alkotásra vágyó emberi­séget egyezmények ratifiká­lásával befejezett tények elé állítani nem lehet. Az impe­rialista vezető körök minden eszközt megragadtak, hogy megállítsák, sőt visszájára for­dítsák a nemzetközi feszültség enyhülésének azt az irányza­tát, amelyet a Szovjetunió ve­zette béketábor állhatatos és következetes kezdeményezései teremtettek meg a világon, s amelyet a nemzetközi béke­mozgalomban összefogó mil­liárdnyi férfi és nő sóvárogva figyel és lelkesen támogat. A moszkvai egyezményt aláíró kormányok és népeik egy­öntetű és erélyes fellépése, a német militarizmus feltámasz­tása ellen tiltakozó népi meg­mozdulások, majd a szovjet— osztrák megegyezés és a ban­­dungi értekezlet történelmi határköve azt mutatják, hogy ezen a májuson a béke erői ismét komoly lépéseket tesz­nek előre. A nemzetközi hely­zet még mindig bonyolult, Európa és az egész világ béké­jére még ordas veszélyként le­selkedik­­a német militariz­­musnak Amerikában előre gyártott új formája. De a vö­rös lobogókat és a nemzeti­színű zászlókat lengető május elsejei milliók tudják, hogy minden zászló selymébe az a szó van hímezve, amelyet szí­vükbe véstek, a legyőzhetetlen népszabadság édestestvére, a béke, Boldizsár Iván ­ Újabb kormányfői nyilatkozatok a négyhatalmi tárgyalások kérdéséről Szaigonban az ideiglenes nemzetgyűlés megfosztotta trónjától Bao-Dajt A külpolitikai helyzet­ ­ A NÉGYHATALMI TÁRGYALÁSOK KÉRDÉSE. Lapunk mai számában közöljük Eden beszédét, amely pozitív ál­lásfoglalást tartalmaz a négyhatalmi tárgyalások kérdésében. A TASZSZ ismerteti Edgar Faure kijelentéseit is. A francia miniszterelnö­k »semmi képtelenséget nem lát abban«, hogy a négyhatalmi értekezlet bármely színvonalon összeüljön. »A négyhatalmi értekezlet összehívásának lehetősége — mondotta — napról napra erősödik és konkretizálódik.« 2 AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS A KÍNAI NÉPKÖZTÁR­­­­SASÁG KÖZVETLEN TÁRGYALÁSAINAK LEHETŐSÉGE. A londoni rádió újdelhi tudósítója közli, hogy Nehru minisz­terelnök Krisna Menont, miint személyes megbízottat, Peking­be küldi. Menonnak az lesz a feladata, hogy előbbre vigye azo­kat a megbeszéléseket, amelyek Nehru és Csou En-laj között folytak a tajvani kérdésről Bandungban. Nehru ismét kije­lentette: Csou En-lajnak azok a bandungi szavai, hogy lehet­séges kétoldalú tárgyalás az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között a távol-keleti feszültség enyhítéséről és ezen belül a tajvani kérdés megoldásáról, újabb egészséges fejlődést jelentenek. *Amennyiben valamennyi érdekelt fél — hangoztatta Nehru — hajlandó megragadni ezt az ajánlatot, bízvást remélhetjük, hogy ily módon eljuthatunk a formuzai kérdés békés rendezéséhez.« Csou En-lajnak a közvetlen amerikai—kínai tárgyalásokra irányuló javaslatáról Edgar Faure kijelentette, hogy azt »ko­molynak és érdekesnek« tekinti. A továbbiakban megelégedés­sel nyilatkozott arról a fogadtatásról, amelyben ezt a javas­latot —­­Dulles és Eisenhower elnök nyilatkozataiból ítélve­ — részesítették. Edgar Faure kiemelte, hogy Franciaországnak a Távol-Keleten reális politikát kell folytatnia. Ez a politika szükségképpen megköveteli egy több mint félmill­iárd embert irányító kormány elismerését.­­ NEM OLDÓDTAK MEG A FRANCIA—NYUGATNÉMET ELLENTÉTEK PINAY ÉS ADENAUER BONNI MEGBE­SZÉLÉSEIN. Bonni jelentések arról számolnak be hogy Aden­­auer és Pinay tárgyalásain — a szabvány-optimizmust árasztó hivatalos jelentés ellenére — nem sikerült áthidalni azokat az ellentéteket, amelyek a Saar-egyezménnyel kapcsolatban robbantak ki a francia és nyugat-német monopolkapitalisták között. Egy francia hetilap, közvetlenül Pinay bonni útja előtt leleplezte, hogy az Adenauer-kormány titkos tervet dolgozott ki a Saar-vidék kiaknázására és későbbi bekebelezésére. Különö­sen kínos feltűnést keltett Franciaországban az Adenauer-kor­­mány tervének az a része, amely szerint­­Nyugat-Németország katonai fölénye még a békeszerződés megkötése előtt lehetővé teszi majd a Saar-egyezmény revízióját, később pedig a Saar­­vidék visszacsatolását Nyugat-Németországhoz­. A francia közvélemény most már egyre világosabban látja, hogy Aden­­auerék csalárd játékot űznek a francia kormánnyal: hajlandók voltak a Saar-vidékkel fizetni a nyugatnémet zsoldoshadsereg felállításához szükséges beleegyezésért, hogy ezzel a hadsereg­gel azután visszahódítsák a Saar-vidékiet. A Frankfurter Rundschau megerősíti, hogy a francia hetilapban leleplezett bonni tervet Adenauer utasítására Blankenhorn nagykövet, a nyugatnémet külügyminisztérium politikai osztályának veze­tője dolgozta ki. A dél-vietnami ideiglenes nemzetgyűlés detronizáló ülése Szaigonban Az AP amerikai hírügynök­ség távirata szerint szomba­ton délután Szaigonban egy­­különleges rendeltetéssel ösz­­szehívott ideiglenes nemzet­­gyűlés­ megfosztotta Bao Dajt Dél-Vietnam államfői tiszté­től. A nemzetgyűlés feloszla­­tottnak jelentette ki Ngo Dinh Diem kormányát is, de egyút­tal felkérte a miniszterelnö­köt új kormány alakítására. A nemzetgyűlés részvevői, akik a szaigoni városházán ta­nácskoztak, a legélesebb ki­fejezésekkel illették a csá­szárt, végül letépték a falról Párizsból jelenti az MTI. Szaigonban és Cholonban a kormány és a Binh Xuyen­­■szekta csapatainak harca vál­ annak fényképét, szétszaggat­ták, megtaposták, majd kidob­ták az ablakon. Az AP hozzáfűzi: »Ez nyil­vánvalóan Ngo Dinh Diem vá­lasza volt a császár rendelke­zésére. Bao Daj, aki a francia Riviérán tartózkodik, Diem miniszterelnököt Cannesba rendelte. Diem tudta, hogy Bao Daj le akarja mondatni.« Az AP tudósítása végül megjegyzi: »Még nem látni világosan, milyen törvényes felhatalmazása volt az ideig­lenes nemzetgyűlésnek Bao Daj detronizálására .. .- tól és azt Nguyen Van Vy tá­bornokra ruházta. A tábornok, mint ismeretes, a napokban Dalatba menekült és a császár testőrségének védelme alá he­lyezte magát, mert Diem mi­niszterelnök el akarta fogatni. Nguyen Van Vy tábornok a testőrség egy részével vissza­tért Szaigonba és ejtőernyősö­ket, valamint páncélgépkocsi­­egységeket tömörített. Az AFP jelenti: Szaigon ut­cáin a kormány százezerszám­ra röpcédulákat osztogattatott, amelyek élesen támadják a franciákat, Nguyen Van Vy tábornokot, a hadsereg főfel­ügyelőjét és Bao-Daj császárt. tozatlan hevességgel folyik to­vább. A harc közben Szaigon bennszülöttnegyedében óriási tüzvész támadt. Sok ezer­ lakó Teljes az anarchia Dél-Vietnamban Párizsból jelenti az MTI. Párizsba érkezett hírek sze­rint Szaigonban teljes anar­chia uralkodik. A szombati nap folyamán Bao-Daj és a Ngo Dinh Diem­­kormány között az ellentét rendkívül kiéleződött. Ngo Dinh Diem, akit az amerikaiak most ismét erősen támogatnak, nyíltan kiállt a császár ellen és bejelentette: adandó eset­ben »a legvégsőktől« sem riad vissza. Bao-Daj császár viszont, aki a francia kormány bizalmát élvezi, már megfosztotta Die­­met minden katonai hatalom­ Polgárháború és tűzvész Szaigonban vált hajléktalanná és keresett menedéket a dél-vietnami fő­város banknegyedében. Az Indokínai Bank épületének környékén az utcák tele van­nak hajléktalan asszonyokkal, gyermekekkel, öregekkel és sebesültekkel. A kórházak is zsúfoltak, mert a harcok se­besültjeit és a tűzvész élet­­ben maradt áldozatait szünet nélkül szállítják a viszonylag kevés férőhellyel rendelkező kórházakba. Az amerikai Associated Press szaigoni tudósítója így ábrázolja a „nemzetközi ne­gyed" életét a harcok napjai­ban: Botrány, hogy az európai negyed bárjaiban franciák és amerikaiak nyugodtan isszák aperitifjeiket. A zene hangjai mellett a vendégek a cenzúra eljárásán élcelődnek, mert a neki nem tetsző híreket nem engedi megjelentetni.. A vá­rosban lejátszódó események miatt hollandok és japánok lemondták a koktél­partikat. A­­ város bennszülöttnegye­deiben — folytatja az Asso­ciated Press — az éjszaka ugyanolyan borzalmas, mint az előző.­ Az ágyúdörgések és a báli lárma hangja szüntele­nül hallatszik. Piszkos ruhájú, hajléktalan menekültek nyo­morúságos csomagjaikat cipe­lik, a banknegyedben ott fe­­küsznek le, ahol tudnak: kapualjakban, a gyalogjáró­kon és a fák alatt. A bank­negyed lakói a csatazaj, a szi­rénák dugása, a sebesültek kiáltása és a károsultak jaj­veszékelése miatt nem tudnak aludni. Eden beszéde a „Primioie League* konzervatív szervezet gyűlésén Londonból jelenti az MTI. Anthony Eden brit miniszter­­elnök pénteken beszédet mon­dott a »Primrose League« konzervatív szervezet gyűlé­sén. A nagyhatalmi tárgya­lások gondolatát helyeslő be­szédén érződött, hogy mon­danivalójának megfogalmazá­sával a konzervatívok válasz­tási esélyeit igyekezett nö­velni. A Reuter jelentése szerint a miniszterelnök hangoztatta: »Nagy-Britannia kész tárgya­lásokat folytatni Oroszország­gal, bármilyen szinten, akár a kormányfők, akár a külügy­miniszterek részvételével.« »Azt óhajtjuk — állította Eden —, hogy ezek a tárgya­lások kiterjedjenek minden megoldatlan kérdésre. Azt óhajtjuk, hogy a feszültség enyhítésére vezessenek is a leszerelésről olyan megegye­zés elérésére, amely meg­szünteti a félelmet a hidrogén­bombától.* Edén érintette a távol-keleti feszültség kérdését is és kije­lentette, »... biztatást merí­tettünk azokból a nyilatkoza­tokból, amelyeket Csou En­­laj teá Bandungban ...« Neh­ru kalkutta­ sajtónyilatkozata Delhiből jelenti a TASZSZ. Az Indinfo jelentése szerint Nehru indiai miniszterelnök Kalkuttában tartott sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy a bandungi értekezlet igen sike­res volt, nemcsak abból a szempontból, hogy találkoztak Ázsia és Afrika országainak képviselői, hanem azért is, mert annyira különböző népek jelentős mértékben megegye­zésre juthattak egymással. Az indiai miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az értekez­letről kibocsátott 10 pontból álló nyilatkozat — amely ma­­gában foglalja a kollektív vé­delemről szóló pontot is—

Next