Magyar Nemzet, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-01 / 153. szám
4 Vizsgatétel: négyszemélyes hideg vacsora Kereskedelmi szakembereink utánpótlása Szocialista kereskedelmünk növekvő feladatainak minél jobb ellátása érdekében szükség van a szakmailag jól képzett kereskedelmi dolgozók megfelelő utánpótlására. A kereskedelmi tanulók szervezett képzése egy évvel ezelőtt indult meg és ezekben a napokban teszik le a szakmunkásvizsgát az első kereskedelmi tanulók. Érdekes ez a vizsga. Csemegeboltokban, közért-üzletekben, ruházati boltokban, papír szaküzletekben, a tanuló munkahelyein jelennek meg a vizsgáztató bizottságok és a rendes üzleti forgalom közepette vizsgázik a tanuló. Ismernie kell a bolt helyiségeinek felosztását, berendezését, az eladás munkájának minden műveletét, a vevők fogadását, a vevőkkel való foglalkozás helyes módszereit. Tudnia kell, hogyan mutassa be az árukat, miként kell az árukat kezelni, ismernie kell a nyersanyagokat, az árubeszerzés forrásait. Vizsgázik a panaszok, reklamációk elintézéséből és még sok egyéb fontos ismeretből. Az egyik csemegeboltban például az volt a tétel: ha a rendelő négy személy részére hideg vacsorát akar adni, a vizsgázó milyen cikkekből állítaná össze ezt a vacsorát, hogyan készítené el az egyes élelmicikkeket? Különös gonddal figyeli a vizsgáztató bizottság, vajon pontos-e a mérés és pontosan számolják-e a fizetendő összeget. Külön tétel az egyes áruk gondos, szakszerű csomagolása. Egy ruházati boltban arról kellett vizsgáznia a tanulónak, milyen színű és minőségű szövetet és hozzávaló kellékeket ajánl őszi ruhához a vásárlónak. A bizottság azt is mérlegelte, helyes érzékkel javasolta-e a tanuló a vevő egyéniségének megfelelő szövetet, az áru bemutatásánál szakszerűen hajtotta-e le és redezte-e az anyagot, helyesen állapította-e meg az egyes ruhadarabokhoz szükséges kellékek mennyiségét. Az eddigi vizsgákon a kereskedelmi tanulók jól megállták helyüket: nevelőik és a bolti dolgozók, akiknek gondjaira voltak bízva, szeretettel, lelkiismeretesen foglalkoztak velük. A jövő tanévre tovább bővül a kereskedelmi szakoktatás és lényegesen több kereskedelmi tanulót nevelnek. Az új tanévben a Belkereskedelmi Minisztérium 2400, a SZÖVOSZ 650 kereskedelmi tanuló képzését vette programjába, nagy részüket vidéki intézetekben fogják oktatni. Budapesten egy, vidéken kilenc újabb kereskedelmi tanulóképző iskola nyílik. Nagy súlyt helyeznek az oktatás színvonalának emelésére : elsősorban jó előmenetelű tanulóikat vesznek fel az intézetekbe. Már az eddigi jelentkezésekből is látható, hogy a legtehetségesebb, jelesrendű tanulók is szívesen mennek kereskedelmi pályára. A tanulóképzés ideje a szakmáktól függően két-három év, az érettségizett fiatalok feleannyi idő alatt szerezhetnek képesítést. A tanulók korszerűen felszerelt üzletekben és vendéglátóüzemekben kapnak gyakorlati képzést. A tanboltokba a legképzettebb kereskedelmi dolgozókat állítják be és ezek irányításával a tanulók magaik végzik a közönség kiszolgálását. A kiképzés ideje alatt is fizetést kapnak, az új tanévtől kezdve tanulmányi eredményüktől függően. A félévi jó osztályzat nyomán már emelkedhet a tanulók fizetése. A belkereskedelmi miniszter a közgazdasági technikum kereskedelmi tagozatán végzett hallgatók gyakorlati foglalkoztatásáról is intézkedett. Ez évben 500 hallgatót alkalmaznak gyakornokként az egyes kereskedelmi vállalatok. A gyakorlati idő egy év és ez idő alatt a gyakornokok megismerik a vállalatok működésének minden részletét. Az egyéves gyakornoki idő leteltével a vállalatok megfelelő munkakörben alkalmazzák az illetőket. A kereskedelem fiatal kádereinek nevelése érdekében a Belkereskedelmi Minisztérium külön felhívással fordult a kereskedelmi vállalatok vezetőihez. Az egyetemet, főiskolát és közgazdasági technikumot végzett fiatalokat egyes vállalatoknál ugyanis közömbösen fogadták, közülük számosan elvesztették kedvüket a kereskedelmi munkától. A felhívás rámutat a vállalatoknak erre a helytelen magatartására. A minisztérium személyzeti főosztálya és szakoktatási intézete a jövőben fokozottabb gondot fordít az iskolákból kikerült fiatalok további fejlődésére és a velük való foglalkozásra. Fejlődésükért elsősorban a vállalatok igazgatóit teszik felelőssé. Ezekből a fiatalokból lesznek a jövő szakemberei, akikre nagy feladatok várnak a szocialista kereskedelem felvirágoztatásban. Gárdonyi Jenő VÁROSOK SZÜLETÉSE írta: Jurij Trifonov Kum-Dag keletkezése Kum-Dagban két kísérleti fúrótorony csövén feltört a kőolaj 1948-ban. Akkoriban egyébként Kum-Dag még egyáltalán nem is létezett: beláthatatlan sivatag hullámzó homoktengere terjengett arrafelé, s helyenként szarkszaáldozót meg sok kígyófészek tarkította a sívó pusztaságot. A homok alól felszökkenő olaj — új város születését jelezte. Kezdetben csak aprócska üzem keletkezett a köröskörül hullámzó homokhegyek között. Viharos napokon hatalmas homoktölcsérek forgolódtak a levegőben. Amikor pedig a szélvihar nekibőszült, a homokhegyek, mint óriás lomha termősbékák egyik helyről a másikra vándoroltak szinte észrevétlenül. Két gépkocsi törtetett 1948 őszén a homokon keresztül a kumdagi fúrótornyok felé. Az egyik gépkocsin érkezett az építőbrigád: hat épület-ács. A másikon vizet hoztak. A tehergépkocsik buckáról buckára kapaszkodtak, nem fürgébben, mint a gyalogjárók. Zakatoltak a motorok és forrt, fortyogott a hűtővíz. A gépkocsivezetők és a munkások léptennyomon rakhatták a gerendákat a süppedő kerekek alá. Útközben szakadt rájuk az éjszaka. A vízszállító gépkocsi elmaradt. Az első elvánszorgott a fúrótornyokig; a hat ács lekoszolódott és úgy dülöngélt a sötét földön, mintha hosszú és kegyetlen tengeri vihar után szédelegne. Smaragdszínű hajnal ébresztette fel őket. A homokdombok füstölögtek körülöttük, mint a tűzhányók. A szakszaul szürke, száraz ágait suhogtatta, recsegtette a szél... — Hideg van itt... — csodálkozott az ácsbrigád vezetője, Nyikita Novohackij. — Meg szél — mondta egy másik ács, egy türkmén ember. Ezen a földön éjjel-nappal szél hempereg... Három esztendeje magam is jártam Kum-Dagban. Barátságtalan és unalmas lakótelepnek látszott. Sehol egyetlen fa. A sűrű szakszalkozat teljesen eltűnt: a környékről kivágták tüzelőnek, vagy letiporták az állatok. Por kavargott a szélben. A levegő olajszaggal fojtogatott. A homokhegyek távolabb másztak, a település határán túlra. Az épületek között már néhány homokbucka dagadozott csupán, mint elült vihar néhány foglyulejtett hulláma... Most újból itt vagyok, újból tavasz van és a rekkenő hőséget árasztó kék ég alatt kissé sósízű homokot és ürömillatot ízeltet velem a megmegújuló szél. A friss zöldbe öltözött fehér Nebit-Dagból menetrendszerű autóbusszal érkeztem Kum- Dagba. A kum-dagi üzem munkásai utaztak velem, akik Nebit- Dagban jártak bevásárolni, köztük kisgyermekes türkmén nők és óriási báránybőrsüveget viselő kolhozparasztok, akik zsákszámra hagymát és szárított halat hoztak a kum-dagi piacra. Az autóbusz sokáig vágtatott, megmegrázkódva és erősen zúgatva a motort a huppanóknál, nyitott ablakain át betört a pusztaság kesernyés illatú melege... Milyen most Kum-Dag? Fejlődött-e, lerázta-e a pusztaság sorvasztó igáját? Az első benyomások A térképen még nem jelzi kis köröcske Kum-Dagot, pedig most már ez a legnagyobb kőolajipari vidék. A Türkméniában felszínre kerülő kőolaj nagy része innen származik. Ezt már tudtam és nem is csodálkoztam, amikor megpillantottam a fúrótoronyok erdejét. Megnövekedett a lakótelep is. Az egyemeletes házak helyén »güsiből«, Krasznovodszk környékén termelt fehér kőből, készült kétemeletes épületek utcasora áll. Az olajipari dolgozók klubja előtt sétányt létesítettek, a teret aszfaltozták. Kum-Dag kezd városi arculatot ölteni... Mégis úgy gondolom, hogy a lakótelep ez alatt az idő alatt már várossá fejlődhetett volna — pedig egyébként jól tudom, hogy az új város felnevelése a víztelen, forró pusztaságban olyan nehézségekkel járt, amelyeket el sem képzelhetünk, ha nem jártunk ott. Édesvíz nincs. Növény nincs. Árnyék sincs. Viszont öt hónapont át pokoli hőség — az van. Éjszakánként is fülledt, fojtó a meleg. Ha nappal eldobunk egy tollpihét, megáll a sűrű levegőben — s ha nincs szél — nem is liheg. A tél fagyos, süvöltő szélviharok homokkal keverik a havat. Olyan keményen rugdaló szelek járnak, hogy ledöntik lábukról a tevéket s a legenyhébb fagyot is szinte elviselhetetlenné élesítik. Aztán itt van az olaj. Kum-Dag — két hegygerinc, a Nagy- és Kis-Balkán közötti katlanban fekszik. Ez a katlan a Türkménián végigszáguldó bősz szelek és hóviharok kedvenc garázda helye. Akármelyik tájon keletkeznek a viharok, akár keleten, akár nyugaton, ezen a völgyön feltétlenül végigrohannak, leszaggatják a háztetőket és tonnaszámra zúdítják a homokot Kum- Dagra s fölötte éjszakába borítják a napot. Aligha akad barátságtalanabb hely városalapításra. Az olaj azonban nem azt válogatja, hogy az embereknek hol is volna kellemesebb. ... Április elején annyira sápadt a mennybolt, mintha a hőség fakította volna meg. Oroszországban nyár derekán is ritkán emészti az embert ilyen tikkasztó hőség. Utcahosszat porfelhő kavarog és aszaló a forróság. Az utcán kószálva, érdeklődéssel figyelem, hogy az emberek hogyan alkalmazkodtak a pusztabeli élethez. Hiszen ott van a puszta, ott terül el sárgán a házak mögött, bármerre tekintünk .. . Sebaj: az emberek megszokták a körülményeket. Nevetgélve, vidáman beszélgetve, táskájukat lóbálva szaladnak ki a gyerekek az iskolából. Három iskola van Kum-Dagban. Két türkmén és egy orosz. Nagy kétemeletes ház épül most: a tízosztályos általános iskola. A "legfrissebb" lapokat árusítják a téren álló pavilonban. Háromnaposak a moszkvai kiadású lapok, tegnapiak az Ashabadból érkezettek és mai az itteni lap: a "Nyeftyanyik Kum-Daga". A rendőr hősiesen viseli egyenruháját s fel-alá sétálgat a tűző napsütésben. Hosszú sor várakozik a gázüzem előtt. Olyan tömeg sűrűs a boltban, hogy be sem lehet jutni. Jégszekrények érkeztek Szaratovból, s érthető, ha valahol, hát itt igazán jogos a nagy érdeklődés irántuk. Szikár, öreg pásztor óriási kucsmában és rövid kaftánban tétován ődöng a kirakat előtt. Vidám legény csap a hátára. — Mit tépelődsz, ata? Vásárolj porszívót, úgyis sok a szőnyeged! — Nem kell — sóhajt fel az öreg. — Hát miféle türkmén vagy, ha szőnyeged sincs? — Szőnyeg van, de nincs világítás. Sátorban lakunk. Csodálatos település ez a Kum-Dag! Mintha egyenesen azért hozták volna létre, hogy szemléltessék általa ategnap és ma- különbségét. Mint gombák egymás hegyén-hátán a vályogviskók, a düledező tetejű sátrak és száz lépésnyire tőlük már az új munkáslakások, erkélyekkel, villanyvilágítással, gázzal. A legkorszerűbb toronydaru kúszik síneken az építkezésnél, s valamivel odébb, a kétemeletes ház árnyékában viszont tevék ténferegnek és rettentő furcsán festenek ebben a városi környezetben. Az embernek az a benyomása Kum-Dagról, hogy még nem város, a városból csak a körvonalakat, a jövő ígéretét látjuk. Az olajipari üzem azonban gyorsabban növekszik s már régen megférfiasodott s szinte húzza maga után a kisded-várost. (Folytatjuk) __Waew Nemzet_____ • •Ülést tartott az Országos Földművesszövetkezeti Tanács Csütörtökön a SZÖVOSZ székházában az Országos Földművesszövetkezeti Tanács megtartotta II. negyedévi ülését. Az ülést Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, az Országos Földművesszövetkezeti Tanács tagja nyitotta meg, majd Dégen Imre, a Szövetkezetek Országos Szövetsége igazgatóságának elnöke beszélt a földművesszövetkezetek előző negyedévi munkájáról és az elkövetkezendő feladatokról. Beszédében hoszszan foglalkozott a termelőszövetkezetek és a földművesszövetkezetek kapcsolatának megerősítésével. Ezután Nagy Dániel, az OFT féléves munkájáról tartott beszámolót. Beszédében foglalkozott a földművesszövetkezetekben tapasztalt jobboldali elhajlásokkal és a nevelőmunka hiányosságaival. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban a földművesszövetkezetek közvetlen feladata most a kenyérgabona betakarítása. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy a földművesszövetkezetek meg tudjanak felelni feladataiknak, mindenekelőtt meg kell tisztítani a földművesszövetkezeteket az oda befurakodott osztályidegen elemektől, ugyanakkor fokozott megbecsülést és védelmet kell nyújtani azoknak a szakembereknek, akik lelkiismeretesen oldják meg a reájuk bízott feladatokat. A felszólalások után a tanács felhívással fordult a földművesszövetkezetek dolgozóihoz és tagjaihoz, hogy nyújtsanak segítséget az aratási, cséplési, továbbá a begyűjtési munkában a dolgozó parasztságnak. Évről évre fejlődnek kereskedelmi kapcsolataink a Német Demokratikus Köztársasággal Öt évvel ezelőtt írták alá a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kulturális, tudományos, műszaki és árucsereforgalmi egyezményt. Az évforduló alkalmából Fock Jenő, berlini kereskedelmi kirendeltségünk vezetője, a következőket mondotta a két ország kereskedelmi kapcsolatainak fejlődéséről: — Szerződésünk a kölcsönös érdekek messzemenő figyelembe vételén alapul. Felszabadulásunk óta a magyar népgazdaság odáig fejlődött már, hogy nemcsak mezőgazdasági termékeket, hanem iparcikkeket, nehéziparitermékeket is tud Németországba szállítani. Csaknem ezer Ikarus-autóbusz közlekedik az NDK területén. A Ganz-motorvonat is kivívta a német szakemberek és az utazóközönség megelégedését Eddig ez a vonat Berlin és Lipcse között közlekedett, most Berlin és Hamburg, az NDK és Nyugat-Németország közti forgalmat bonyolítja le. Az idén először szállítunk az NDK-ba Csepel Pannónia motorkerékpárokat, fénymásológépet, rendeltek tőlünk Csepel billenős tehergépkocsit, nagy eszpresszógépeket és dömpereket is. Behozatalunk nagyrészt olyan vegyicikkekből áll, amelyekre nagy szüksége van iparunknak. Az NDK-ból kapjuk a Miskolcon épülő fonoda gépeit, a Kazincbarcikán épülő erőműben az NDK-ban gyártott gépeket német szakemberek szerelik, tervezett nagy szalma-cellulózegyárunkat is német gépekkel szereljük majd fel. Jénai edények, a Kodak- és Agfa-filmek, a német fényképezőgépek, növényvédőszerek, permetezőgépek és rézgálic is jelentős mennyiségben érkezik hozzánk a Német Demokratikus Köztársaságból. Árucsereforgalmunk az elmúlt öt év alatt tizennégyszeresére emelkedett. Az 1955-ös évben megkötött szerződés húsz százalékkal magasabb forgalmat irányoz elő. A napokban újabb tárgyalásokat folytattunk a jelenlegi egyezmény kiszélesítésére és ennek értelmében mindkét részről mintegy 15 százalékkal bővül az áruforgalom. Tárgyalásokat folytatunk a második ötéves terv időszakára szóló egyezmény megkötésének előkészületeiről is. Ez a szerződés az év végén kerül aláírásra és eszerint jövőre a forgalom további 15—20 százalékos növelésére számíthatunk. Fock Jenő befejezésül elmondta, hogy 1955-től kezdve — úgy mint a háború előtt — tavasszal és ősszel is megrendezik a lipcsei vásárt: remélhető, hogy ősszel újabb üzletkötések jönnek létre a jövő évi áruszállításokra és újabb kapcsolatokat teremtünk a Lipcsében megjelenő nyugati cégekkel is. Az ősszel nyíló Budapesti Országos Mezőgazdasági Kiállításon a Német Demokratikus Köztársaság is részt vesz. . Pént-ek, 1955. Láncoló bűnszövetkezet egy redőnygyártó vállalat körül Halász József és Lengyel Jenő lakatosműhelytulajdonosok rájöttek arra, hogy a redőny — kiváltképp a vidéken — igen keresett cikk és az állami kereskedelmi szervek nem elégítik ki megfelelően az igényeket. Elhatározták, hogy majd ők »segítenek« a bajon. Iparengedélyük ugyan csak lakatosműhelyre szólt, de már régebbről — amikor még 18—20 emberrel dolgoztattak — hozzászoktak a nagyobb forgalomhoz s e csekélység nem zavarta őket. Felhúzták tehát a redőnyt, széles hálózatot szerveztek ügynökökből, akik szorgalmasan gyűjtötték számukra nemcsak a megrendeléseket, hanem az előlegeket is. Majd a legyártás ügyében* a XIII. kerületi Fa- és Vászonredőny gyártó Vállalathoz fordultak. A gyárban tárt karokkal fogadták őket annál is inkább, mert Fekete művezető régi jó ismerősük volt, valaha maga is vállalkozó. Az üzlet hamarosan fellendült. A gyár szorgalmasan gyártotta a redőnyöket, a Halász-Lengyel-cég meg még szorgalmasabban s természetesen dupla áron szállította a megrendelőknek. Egy esztendő leforgása alatt 1 200 000 forint értéket forgalmaztak. Halász a szerény haszonból 60 000 forintért házat és egy 190 négyszögöles telket vásárolt a fővárosban. Halász felvirágzásának hamarosan híre futott ismerősei körében. A gyár újabb szorgalmas ,lakatos kisiparos megrendelőkkel gyarapodott Béri Géza és Schwartz Károly személyében. Volt olyan hónap, hogy negyedmillió értékben szállított egy-egy »cégnek«. Fischer Árpádné, a gyár kereskedelmi osztályának vezetője, szívén viselte a megrendelők anyagi felvirágzását. Több ízben utasította a raktár vezetőjét, hogy a készárut a fizetés igazolása nélkül is adja ki. Halászék és társaik ráértek 8—10 nap múlva fizetni, amikor a vevőktől az utánvéttel szállított áru kétszeres ellenértéke hozzájuk beérkezett így ment ez múlt év novemberéig, amikor is az Építésügyi Minisztérium utasította a gyárat, hogy kisiparosokat többé ne szolgáljon ki. De nem azért volt Fekete művezető a Halász —Lengyel-cég barátja és üzlettársa, hogy a rendelet kijátszásával ne biztosítsa az üzlet menetét. Sőt, ki isbővítette. Megértő barátra talált Holeczki Ernő üzemvezetőben, aki amúgy is aggódott, hogy a rendelet csökkenteni fogja a gyár forgalmát és ha nem lesz tervteljesítés, elmarad a prémium. De mindketten leginkább saját zsebüket féltették. Hamarosan megállapodtak, hogy a »forgalmat« továbbra is növelni fogják. Lengyelek, mint kisiparosok, nem szerepeltek többé a gyár vevőinek névsorában, helyettük Fekete a vidéki megrendelők nevét tüntette fel. Ez így szabályosnak látszott, hiszen a gyár magánosokat továbbra is kiszolgálhatott. Amikor az áru elkészült, Fekete vette át s a gyár autóján egyenesen a pályaudvarra szállította. Az utánvételes vevényeket pedig, mint becsületes alkalmazotthoz illik, átadta megbízóinak. A haszonból 10 000 forintot Feketének adtak le, aki az összegen megosztozott Holeczkivel. A gyárban többeknek feltűnt Fekete és a kisiparosok kapcsolata. Szóvátették az igazgatónak. Amikor az igazgató elmulasztotta az intézkedést, a raktár egyik dolgozója bejelentést tett a felsőbb szerveknél. Megindult a vizsgálat. Az eredmény: Fekete Vilmost, Halász Józsefet, Lengyel Jenőt, Béri Gézát és Schwartz Károlyt árdrágító üzérkedés, valamint láncolás bűntettével vádolva, letartóztatták. A Fa- és Vászonredőnygyártó Vállalat igazgatója, Mészáros Aladár, Holeczki Ernő, Fischer Árpádné és a gyár még több vezetője ellen, bűnsegédi minőségben és társadalmi tulajdon hűtlen kezelése miatt eljárást indított a XIII. kerületi ügyészség. K. M. Közel 300000 dolgozó és gyermek üdül az idén Romániában A Scinteia írja: A Román Szakszervezetek Központi Tanácsának 1955. évi költségvetése a dolgozók és a gyermekek üdültetésére kilencszer akkora összeget irányoz elő, mint 1949-ben, s 19,9 százalékkal többet, mint tavaly. Az üdültetési keret ilyen növelése lehetővé teszi, hogy az idén mintegy 220 000 dolgozó és csaknem 70 000 gyermek üdülhessen a Román Népköztársaság legszebb vidékein. Ugyanakkor további több mint 100 000 dolgozót utalnak be a különböző gyógyfürdőkbe, hogy onnan megerősödve térjenek vissza munkahelyükre. Az üdülők kellő időben felkészültek a dolgozók és a gyermekek fogadására, számos üdülőt tataroztak, új berendezéssel láttak el, több üdülőt kibővítettek és sok új üdülőt létesítettek. Jelentősen kibővítették például a sinaiai, a predeali, a tusnádi, a borszéki, a szonátai, a govorai, a zabalai stb. üdülőket. Június elején Stina de Valeban, a Román Népköztársaság egyik legszebb fekvésű vidékén, új, korszerű üdülőt nyitottak meg, Techirghiolban pedig hamarosan megnyitják az új nyári gyermekszanatóriumot, ahol a különböző csontbetegségeken keresztülesett gyermekeket gyógyítják. Rádióműsor PÉNTEK. JÚLIUS 1£ KOSSUTH-RÁDIÓ: 8 30: A RibiA népi zenekara. — 9.00: Körusök. — 9.10: Kutuzov tábornok. Rádiójáték. — 10.10: Szólóművek. — 10.30: Óvodások műsora. — 10.50: A kisiskolások műsora. — 11.00: Lányok, aszszonyok ... — 11.20: »Élettel.« Részletek Ránki György filmzenéjéből. — 11.30: Szovjet operák. — 12.10: Népi zenekarok. — 12.35: Úttörő-híradó. — 13.00: Tánczene. — 14.25: Kelet dalaiból. — 14.50: Országh Tivadar hegedül. — 15.10: Magyar szonettek. — 15.35: Operettmuzsika. — 16.00: Gyermekrádió. — 16.20: Fiatalok sporthíradója. — 16.40: Franck: Előjáték, korál és fuga. — 17.10: Az atomkorszak hajnalán. Előadás. — 17.30: Szív küldi. — 18 00: Riportműsor. — 18.30: A Fővárosi Népi Zenekar. — 19.00: Külpolitikai kérdésekre válaszolunk. — 20.00: Esti Híradó. — 20.20: Tessék választani! ... — 20.25: Örökszép melódiák. — 21.35: Sporthíradó. — 22.15: Tíz perc külpolitika — 22.25: Táncoló billentyűk. — 22.50: Mihai Eminescu versei. — 23.00: Hangszerek* parádéja. — 0.10: Magyar nóták. PETŐFI-RÁDIÓ: 14.00: Operarépületek. — 14.50: Népek dalai. — 15.30: Kamarazene. — 16.00: Lengyel népdalok. — 16.40: Zenekari muzsika. — 17.30: Elbeszélés. — 18.00: Csajkovszkij: I. vonósnégyes (D-dúr). — 18.30: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 19.00: Kórusdalok. — 19.25: A szocialista mezőgazdasághoz vezető út lépcsőfokai. Előadás. — 19.40: Népi zenekar. — 20.00: Tánczene. — 21.00: 900 millió .. . — 21.30: O.kerettrészletek. — 22.00 : * Halhatóan szellmesek.