Magyar Nemzet, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-02 / 180. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A népfrontbizottságok munkája Budapesten írta: Harrer Ferenc a Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnöke A Hazafias Népfrontot meg­alakító októberi kongresszus a Hazafias Népfront hivatá­sát a következőképpen hatá­rozta meg: »A Hazafias Nép­front népi demokratikus ál­lami és társadalmi rendünk legszélesebb társadalmi-poli­tikai mozgalma a Magyar Dol­gozók Pártja irányításával és a pártonkívüli dolgozók leg­szélesebb tömegeinek rész­vételével.* A tanácsválasz­tások után meg kellett volna indulnia a Hazafias Népfront bizottságai hatásos tevékeny­ségének a közélet minden te­rén. Mielőtt azonban ez a helyzet kialakulhatott volna, zavaró jelenségek következtek be, amelyek a Hazafias Nép­front bizottságainak működé­sét bizonytalanná, nem egy esetben hivatásával ellenke­zővé tették. Mivel a Hazafias Népfront országos tanácsától irányítást nem kapott, a bu­dapesti bizottság általános és elvi kérdésekben egyelőre vá­rakozó álláspontot foglalt el, de irodája útján, az eredeti elgondolások szellemében se­gítséget nyújtott a kerületi népfront bizottságokban ki­alakuló értékes közérdekű te­vékenységnek. Ennek tulaj­donítható, hogy a vidéken ta­pasztalt jobboldali hibák és kifogásolható jelenségek a fővárosban kevéssé jelentkez­tek. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­nek március 2­4-i határoza­tával megnyílt az útja annak, hogy a Hazafias Népfront bi­zottságai hivatásukat a köz ja­vára hatásosan betölthessék­. A Magyar Dolgozók Pártjá­nak márciusi határozata a Hazafias Népfront bizottságai számára három tételt tartal­maz: az első, hogy a Haza­fias Népfrontra és bizottságai­nak legaktívabb működésére szükség van; a második, hogy a Hazafias Népfront bizottsá­gai a Magyar Dolgozók Párt­jának irányítása alatt álla­nak; a harmadik, hogy a nép­frontbizottságok viszonya a tanácsokhoz, s általában az ál­lami szervekhez: a segítés. Miután a Hazafias Népfront országos tanácsa ilyen érte­lemben programját megadta, a budapesti bizottságra az a feladat várt, hogy budapesti vonatkozásban formailag ala­kítsa ki népfrontbizottságai­nak belső életét és érintkezé­sét a tanácsokkal, azután ál­lapítsa meg saját programját és teljes erővel induljon el annak megvalósítására. Ez történt a budapesti bizottság­nak a napokban tartott ülé­sén. Ezen az ülésen leszögeztük: a munka dandárja Budapes­ten is a kerületi népfront­bizottságokra hárul. Ezért a kerületi népfrontbizottságok­nak, a budapesti népfront­bizottság irodájának támoga­tása mellett, maguknak kell gondoskodniok működésük előfeltételeinek megteremtésé­ről. Ezek: állandó helyiségnek a biztosítása, amely lehetősé­get ad kisebb összejövetelek­re és a lakosságnak a nép­frontbizottságokkal való fo­lyamatos érintkezésére is, to­vábbá gondoskodás a nép­frontbizottság adminisztratív ügyeinek ellátásáról és dologi szükségleteiről is. A nép­frontbizottságoknak megerősí­tésükre tevékenységükbe mun­katársakként be kellene von­­niuk olyan személyeket, akik­ben a népfront feladatainak szolgálatára a hajlandóság megvan és akár politikailag, akár személyileg értéket je­lentenek népfrontbizottságaink számára. A népfrontbizottságok egyik legfontosabb hivatása a köz­érdekű kérdésekben az egész lakosság állásfoglalásának ki­alakítása és közreműködés a megvalósításban. Ez megkí­vánja, hogy a népfrontbizott­ságok elsősorban eleven kap­csolatot tartsanak a Ma­ S­gyar Dolgozók Pártja helyi szerveivel és a tömegszerve­­zetekkel, azután a területükön működő egyéb társadalmi szervezetek és intézmények, valamint a nagyüzemek veze­tőivel, végül kívánatos, hogy gyűjtsék össze azokat az egyes személyeket, akik munkájukba bevonhatók. A népfrontbizott­ságoknak arra kell töreked­niük, hogy helyiségükben ma­got teremtsenek a mozgalom számára, ahol mindenki, akit a népfrontbizottság feladatai és tevékenysége érint és érde­kel, a népfrontbizottság ve­zető tagjaival találkozhassék és közérdekű problémáit meg­beszélhesse, sőt kívánatos rendszeresen megbeszélési na­pokat tartani. Igen fontos a népfrontbizottságok kapcso­lata a tanácsokkal. Ez a kap­csolat részben megvan már oly módon, hogy a népfront­bizottságok tagjainak egy ré­sze tanácstag, kisebb része végrehajtó bizottsági tag is. A népfrontbizottságok elnö­keinek pedig állandó érintke­zésben kell lenniök a végre­hajtó bizottság elnökével és titkárával, továbbá az állandó bizottságok elnökeivel. A leg­közvetlenebb kapcsolatot a kerületi népfrontbizottságok­nak a budapesti népfront­­bizottsággal kell tartaniuk. A budapesti n­épfrontbizottság­­nak, a szervezeti támogatás mellett, el kell juttatnia a Hazafias Népfront országos tanácsának politikai irány­vonalát a kerületi népfront­bizottságokhoz. Feladata to­vábbá a kerületi népfront­bizottságoktól érkező, az egész várost érintő témákkal való foglalkozás, végül törekedni kell arra, hogy közvetlen kap­csolat jöjjön létre a budapesti bizottság tagjai és azok között a népfrontbizottságok között, amelyek területén az illető budapesti népfrontbizottsági tagot a budapesti népfront­bizottságba megválasztották. Programul a budapesti nép­frontbizottságnak a maga és a kerületi népfrontbizottságok számára is elsősorban azokat a problémákat kell napirend­re tűznie, amelyek hivatásá­nak legidőszerűbb és legjelen­tősebb feladatai. Ezek: a po­litikai felvilágosítás, az álla­mi fegyelem és a társadalmi munka megszervezése s hozzá­veendő még a peremkerüle­tek problémájaként a mező­­gazdasági tevékenység támo­gatása. Amikor a világpolitika az egész emberiség jövőjére biz­tató módon a legelevenebb mozgásban van és így minden embert szinte személyében érint, fontos feladatunknak tartjuk a nemzetközi politika kérdéseiben a szükséges és jó tájékoztatást előadásokban és viták során is megadni. A szocialista államnak a pol­gárai boldogulására irányuló sikeres tevékenysége megkö­veteli az állami fegyelem meg­tartását és a társadalmi tu­lajdon védelmét. Mindnyá­jan a saját bőrünkön érez­zük, hogy e téren sok kí­vánni való van. Az egész tár­sadalom megértésére és tevé­keny összefogására is szükség van, hogy az e téren tapasz­talható hibákat és mulasztá­sokat javarészében megszün­tessük. Az erre való mozgósí­tást tekintjük második fel­adatunknak. A harmadik, a legáltalánosabb és folyamatos feladatunk a társadalmi mun­ka megszervezése. A társadal­mi munka széles körben ha­tásossá tételében nyilvánul meg legközvetlenebbül a nép­­frontbizottságok szerepe: a se­gítés. Ez a segítés azonban ésszerűen és a legnagyobb ha­tásfokkal csak az állami appa­rátussal összhangban történ­het, már csak azért is, mert a társadalmi munka sokrétű, különöse­n anyagi előfeltételeit csak az állami apparátus te­remtheti elő. Ebben az irány­ban is megindítottuk már az előmunkálatokat. Az egész várost érintő prob­lémák megoldásában való köz­reműködésen kívül tekintélyes munka vár különösen a tár­sadalmi segítés vonalán a ke­rületi népfront bizottságokra saját területükön; a már eddig is tapasztaltak biztos reményt adnak arra, hogy különösen a társadalmi munka megszerve­zése után, a kerületi népfront­­bizottságok itt jelentős ered­ményeket tudnak majd felmu­tatni. Az egymás megsegítésé­nek is sok lehetősége kínál­kozik: egyedülállók támogatá­sának, gyermekekkel való foglalkozásnak, a házon belüli munkamegosztásnak, stb. meg­szervezésében; mindannyi kü­lönlegesen a városi lakók té­mája. Ezek különösen alkal­masak lennének az egymást segítés és megbecsülés, a szo­lidaritás kialakítására, amely végeredményben a valódi alapja a társadalmi munká­nak s így a Hazafias Nép­front bizottságai sokoldalú te­vékenységének is. Megkezdődtek Genfben­ a kínai-amerikai nagyköveti tárgyalások A külpolitikai helyzet­ ­ A VILÁGIFJÚSÁGI ÉS DIÁK-BÉKETALÁLKOZÓ vasár­­-*'* nap délután nyílt­ meg a varsói stadionban. Az esemény nagy nemzetközi jelentősége abban van, hogy a VIT híven kifejezi a világ ifjúsága barátságának és békevágyának gon­dolatát és azt a szolidaritást, amely a világ minden népének fiataljait a békéért folyó harcban összefűzi. Brúnó Bernini, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke a varsói VIT-ről adott tájékoztatójában annak a reményének adott kifejezést, hogy a varsói Világifjúsági Találkozó elő fogja segíteni annak a légkörnek további erősödését, amely reménnyel tölti el a béke minden hívét az egész világon és tovább fejleszti a népek közötti baráti kapcsolatokat. Hangsúlyozta, hogy a Világifjú­sági Találkozón az egész világ ifjúsága, ige­n sok ifjúsági szer­vezet vesz részt, tekintet nélkül tagjainak életkörülményeire, vallási vagy politikai meggyőződésére, ezek között számos olyan szervezet van, amelyek eddig még nem vettek részt a találkozókon. Végül a következőket mondotta: — Igen örülünk, hogy a Világifjúsági Találkozó olyan pillanatban kerül meg­rendezésre, amidőn a nemzetközi helyzet megjavulásának pers­pektívái minden eddiginél több reménnyel kecsegtetnek. Az egész világ népei és különöse­n a fiatalok nagy megelégedéssel köszöntik a genfi értekezletet, amelyen a négy nagyhatalom felelős vezetői megkezdték a tárgyalásokat. Ezek a tárgyalá­sok megteremtik a népek közötti baráti kapcsolatok kialakítá­sának lehetőségét. A világ fiataljai is ennek a reménynek, ezeknek a baráti kapcsolatoknak adnak majd kifejezést, to­vábbi ösztönzést a Világifjúsági Találkozón.­­ A KÍNAI-AMERIKAI TÁRGYALÁSOK­ Centben a Nem­­­­­zetek Palotájában, ahol az elmúlt napokban a négy nagy­hatalom kormányfői tanácskoztak, ma megkezdődött a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok megbízott nagyköve­teinek tárgyalása. Ismeretes, hogy a két nagykövet elsősorban a két ország állampolgárainak kölcsönös hazatelepítését vi­tatja meg, majd foglalkoznak más egyéb, a két országot érintő kérdésekkel is. A közvetlen kínai—amerikai tárgyalásokat világszerte élénk figyelemmel kísérik. Nagy jelentőséget tulajdonítanak ebből a szempontból Csou En-laj szombati külpolitikai beszá­molójának, amelyet a világsajtó kimerítő kommentárokkal kísér. A Tanjug New York-i tudósítójának értesülése szerint Csou En-laj beszéde nagy érdeklődést keltett az amerikai kongresszus köreiben is s a tudósító idézi George szenátornak, a szenátus külügyi bizottsága elnökének véleményét, aki ki­jelentette:­­a kommunista miniszterelnök barátságosa­n beszélt a kezdődő értekezlet előestéjén­. Wiley republikánuspárti sze­nátor azt hangsúlyozta, hogy Csou En-laj beszéde "jó jél a kínai—amerikai tárgyalások előtt" és egyben kifejezésre jut­tatta azt a reményét: elehet, hogy a genfi tárgyalások befeje­zése után még jobb hírek is lesznek. Az AFP washingtoni tudósítója azt írja, hogy a félhivatalos amerikai körökben jó érzéssel nyugtázzák azt a reményt, amelyet a kínai kommu­nista államférfi keltett a Kínában levő amerikai állampolgárok problémájának viszonylag könnyű rendezését illetően.­ Ugyan­csak az AFP számol be az ENSZ-körök véleményéről is. Ezek a körök — hangzik a hírügynökség jelentése­i­i az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság kapcsolatainak jövőjére nézve biztató új elemnek tekintik Csou En-laj beszédének mér­sékelt és békülékeny hangnemét.* Hammar­skjöld, az ENSZ főtitkára kifejezte azt a reményét, hogy a genfi tárgyalások lehetővé teszik olyan formula megtalálását, amely­­­gyorsan általánosabb rendezéshez vezet­. A londoni rádió felhívja a figyelmet Casey ausztráliai kül­ügyminiszter nyilatkozatára, amelyben a kínai miniszterelnök­nek azt a javaslatát méltatja, hogy az ázsiai és a csendes­óceáni országok — beleértve az Egyesült Államokat is — ír­janak alá békeegyezményt.­­Ez a javaslat megfontolásra méltó­ — jelentette ki az ausztráliai külügyminiszter. A francia sajtó is részletesen foglalkozik a kínai—ameri­kai tárgyalások kérdésével. A l’Aurore véleménye szerint -mindez egybehangzóan arra mutat, hogy a rendkívül fontos kínai—amerikai tárgyalások kitűnően indulnak. A négy nagy által néhány napja megindított enyhülési folyamat után Csou En-laj nagy visszhangot keltő beszéde rendkívül jó előhangú. A Combat azt a reményét fejezi ki:­­Kínának az a Csou En-laj által kifejezésre juttatott hő óhaja, hogy mindent rendezzenek, komolyan remélni engedi, hogy újabb akadály hárul el a nem­zetközi feszültség enyhülése felé vezető úton.* Az ázsiai országokban is élénk visszhangja van Csou En-laj beszédének, különösen az indiai lapok szentelnek tág teret a nyilatkozat ismertetésének. A Hindustan Standard, azt írja, hogy a Kínai Népköztársaság miniszterelnökének az a javas­lata, hogy kössenek kollektív békeegyezményt az ázsiai és a csendes-óceáni országok, köztük az Egyesült Államok részvé­telével, igen nagy jelentőségű javaslat. A lap egyébként meg­jegyzi, hogy Csou En-laj nyilatkozatát Delhiben jó jelnek te­kintik a kínai—amerikai tárgyalások szempontjából. Krisna Menen, Nehru megbízottja Londonból Genfbe ér­kezett, de kijelentette az újságíróknak, hogy látogatása nincs kapcsolatban az amerikai—kínai tárgyalásokkal, hazatérőben Új-Delhibe pusztán magánemberként tartózkodik Genfben. Mindenesetre kijelentette: örül annak, hogy a kínaiak és ame­rikaiak között létrejött a közvetlen találkozó, annál is inkább, mert az indiaiak mindig támogatták ezt a gondolatot. Bízik a tárgyalások sikerében. Majd hozzátette, hogy szerinte a tár­gyalások megindulásakor­­a harmadik fél közbelépésének nincs helye­. Az újságíróknak arra a kérdésére: helyeselné-e, ha az elkövetkező hetekben Csou Em-laj és Dulles találkoznék, Menon kijelentette:­­mi mindig is helyeseltük az ilyen tárgyalásokat.*­­ A GÉNÉI TÁRGYALÁSOK UTÁNI HELYZETTEL két cikk­ben is foglalkozik a Pravda. "A békére irányuló Törekvés valamennyi nép legfőbb törekvése* "című vezércikkében a béke­mozgalom fejlődésének tényeivel és nagy jelentőségével fog­lalkozik, hangsúlyozva, hogy a hét évvel ezelőtt megszületett békemozgalom eredményeként tartották meg Genfben a négy hatalom kormányfői értekezletét is. Ez az értekezlet "fontos fordulatot jelent a nyugati és keleti államok viszonyában* — írja a Pravda vezércikke. Majd megállapítja: a bé­keszerető népek megelégedéssel veszik tudomásul, hogy az értekezlet fővonása az együttműködés és a kölcsönös megértés szelleme volt. Mindenki, aki előtt drága a béke és a biztonság, örömmel üdvözölte a genfi értekezlet pozitív eredményeit. Ez az értekez­let megteremtette az alapot az államok közötti bizalom helyre­­állítására, tekintet nélkül az államok politikai és társadalmi rendszerére.­­ A Pravda hangsúlyozza, hogy a világ népei örömmel fo­gadják a különböző államok közötti kapcsolatok kimélyülé­sének minden jelét és emlékeztet arra a lelkesedésre, amivel az angol nép fogadta N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov angliai látogatásának hírét. Nem kétséges —­ írja —, hogy a nemzetközi együttműködés útján új, még jelentékenyebb si­kerek születnek, ha mindazok, akiktől függ, törekedni fognak a nemzetközi feszültség további enyhítését szolgáló intézke­désekre. A lap rámutat arra, hogy a demokratikus tábor szá­mos konkrét példáját adta e törekvések őszinteségének és kiemeli Bulganyinnak a genfi értekezleten a leszerelés prob­lémájával kapcsolatban tett kijelentését, amely szerint jó kezdet lenne a négy hatalom részéről, ha már most megegyez­nének­ az Ausztria területéről kivonandó csapatok leszerelé­sében és ezzel csökkentenék fegyveres erőik létszámát. Ez a javaslat nem talált támogatásra a három nyugati hatalomnál, ennek ellenére a szovjet kormány elhatározta, hogy az Auszt­riában állomásozó szovjet csapatokat szovjet területre vezényli és elbocsátja a hadseregből — mint ezt Zsukov marsall, hon­védelmi miniszter parancsa elrendeli. Hivatkozik a lap továbbá Csou En-laj legutóbbi beszédére és javaslataira és megjegyzi, hogy a szovjet nép üdvözli ezeket a javaslatokat, köztük azt a javaslatot, hogy Ázsia és a Csendes-óceán országai — bele­értve az Egyesült Államokat is — kössenek kollektív béke­­egyezményt. Mindezen lépések új, konkrét példáját szolgál­tatják annak, hogyan kell a béke és a nemzetközi feszültség enyhítésének politikáját folytatni. A Pravda másik cikkét, amely a Genf utáni helyzettel fog­lalkozik, Ilja Ehrenburg írta. Ehrenburg cikkében — amelyet egyébként lapunk más helyén közlünk — megállapítja, hogy az erőpolitika szószólói a háború utáni tíz esztendőt, amely a munka, a nyugalom és a boldogság időszaka lehetett volna, egy­­újabb háborút megelőző időszakká próbálták változtatni. A népek jól ismerik ennek az időszaknak az aggodalmait, nél­külözéseit, elidegenedését és ezért nem engedik meg a vissza­térést a múlthoz. Megtartották a kínai—amerikai tárgyalások első ülését Az AFP jelenti, hogy hét­főn megtartották a genfi kí­nai—amerikai tárgyalások el­ső ülését. Az ülés 40 percig tartott és magyar idő szerint 17 óra 55 perckor ért véget. A hétfői ülésről hivatalos közle­ményt adnak ki. Megegyeztek a kínai—amerikai tárgyalások napirendjében Genfből jelenti az MTI. Mint ismeretes, hétfőn meg­tartották Genfben a kínai— amerikai tárgyalások első ülé­sét. Az ülésről közös közle­ményt adtak ki. A közlemény szerint a két fél megegyezett a tárgyalások következő napi­rendjében: 1. A két fél állampolgárai­nak visszatérése hazájukba. 2. A két fél között függőben levő más gyakorlati kérdések. A tárgyaló felek megegyez­tek abban is, hogy legköze­lebbi ülésüket augusztus 2-án, magyar idő szerint délelőtt 11 órakor tartják. Vang Ping-nan genfi sajtóértekezlete Londonból jelenti a TASZSZ. A Reuter hírügynökség genfi tudósítójának jelentése sze­rint Vang Ping-nan, a Kínai Népköztársaság varsói nagy­követe, a kínai—amerikai tár­gyalásokon részt vevő kínai képviselő vasárnap sajtóérte­kezletet tartott a Kínai Nép­­köztársaság genfi főkonzulátu­sán. Vang Ping-nan kijelentet­te: igyekszünk úgy cselekedni, hogy ezek a tárgyalások lefek­tessék az utat további tárgya­lásokhoz.­­Nézetünk szerint — mon­dotta —, ha mindkét fél egy­forma hajlandóságot és őszin­teséget tanúsít a küszöbönálló tárgyalásokon, mindenekelőtt sikerül ésszerű rendezést elér­ni a polgári személyek haza­­telepítésének kérdésében.­ Vang Ping-man hozzáfűzte: »Ezeknek a tárgyalásoknak az említetteken kívül még na­gyobb jelentősége lesz olyan értelemben, hogy elő fogják mozdítani a feszültség enyhü­lését Kína és az Egyesült Ál­lamok között.­ A kínai képvi­selő leszögezte, hogy a kínai nép baráti érzelmeket táplál az amerikai nép iránt és »nem akar háborút az Egyesült Ál­lamokkal". A Kínai Népköztársaság katonai törvényszéke büntetésének kitöltése előtt szabadlábra helyezett 11 amerikai kémet Pekingből jelenti az Új Kí­na. Tizenegy amerikai kém: ifj. John Knox Arnold, Wil­­liam Hurt Balmer, Eugene John Vandi, Wallace Lamer Brown, Elmer Fred Ldewellyn, John Woodrow Bruck, Howard William Brown, ifj. Steve Ed­­ward Kiba, ifj. Harry Martin Benjámin, Dániel Chris

Next