Magyar Nemzet, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-02 / 180. szám

Kedd, 1855. augusztus 7. _ ItoTOrNeima______________________________________________________________* Száztizennégy ország harmincezer fia az V. Világifjúsági Találkozón Varsói jelentés a VIT megnyitásáról A Villamos Kismotorgyár másfél milliója Július 31-én délután öt órakor az ú­j varsói stadionban ünnepélyes keretek között megnyitották az V. Világifjúsági Találkozót. A több mint száz ország nemzeti lobogóival, a béke kék zászlaival és a fesztivál emblémáival feldíszített tribünökön több mint 70 000 néző gyűlt össze. Az ünnepi megnyitón megjelentek: Boleslaw Bierut, a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottságának első tit­kára, Aleksander Zawadzki, az államtanács elnöke, Józef Cy­­rankiewicz, a minisztertanács elnöke és a Lengyel Népköztár­saság más kiváló állami funkcionáriusai. A fesztivál megnyitásán részt vett P. K. Ponomirenko, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott varsói nagykövete, a diplomáciai képviseletek Varsóba akkreditált vezetői, vala­mint több mint 600 külföldi újságíró. A VIT hozzájárulás a világ békéjének megerősítéséhez Aleksander Zauxidz­ki, a Lengyel Népköztársaság állam­tanácsának elnöke üzenetet in­tézett a VIT részvevőihez. »Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy a VIT újabb hozzá­járulás lesz az ifjúság közötti megértés és együttműködés kimélyítéséhez. A különböző országokból származó, külön­böző fajú, meggyőződésű és hitű fiatalok testvéri szövetsé­ge, amelyet az ifjúság közös érdekei teremtenek meg a béke és a haladás nagy eszméiért folyó harcban, hozzájárul a né­pek jobb kölcsönös megérté­séhez, kölcsönös bizalmához. Egyben hozzájárulás a világ békéjének megerősítéséhez. A nagy ifjúsági ünnepség abban a fontos időszakban ke­rül megrendezésre, amikor — a négy nagyhatalom kormány­A Magyar Távirati Iroda ki­küldött tudósítója jelenti: 1955. július 31-e aranybetűk­kel kerül bele a világ ifjúságá­nak történetébe. Ezen a napon 114 ország mintegy 30 000 kül­döttének részvételével Varsó­ban, a Lengyel Népköztársaság fővárosában ünnepélyesen megnyílt az ötödik VIT. Varsó ünnepi díszben kö­szöntötte a nagy napot. A fel­lobogózott házakon hatalmas feliratok­ hirdetik a találkozó jelszavait. A fiatalok menete két óra után indult el a Sztálin térről és a lengyel főváros egyik fő útvonalán, a Jerozolimskán és a Poniatowski-hídon keresztül haladt a VIT megnyitásának színhelye, a »Tíz év« stadion felé. Az útvonal mentén fel­sorakozott Varsó lakossága és meleg szeretettel üdvözölte a felvonuló fiatalokat. A stadionban minden hely megtelt, amikor nyolcvan fehér ruhába öltözött harsonás meg­adta a megnyitóünnepség kez­detének jelét. A zenekar hang­jai mellett sárgaruhás tornász­­lányok nyitották meg a felvo­nuló fiatalok menetét. Mögöt­tük lengyel sportolók a DÍVSZ kék szalaggal díszített emblé­máját hozták. Lengyel nyelvű feliratok hirdették a VIT fő jelszavait: »Béke és barátság!« A menet élét Afrika fiatal­jai nyitották meg, mögöttük Algír és Albánia ifjú küldöttei következtek. Népes csoporttal képviseltette magát a megnyi­tó ünnepségen Ausztria ifjúsá­ga. A 70 000 főnyi közönség nagy tetszéssel fogadta a bol­gár fiatalok felvonulását. Nagy lelkesedés fogadta a kí­nai fiatalokat. A Kínai Nép­­köztársaság címerét a külön­böző kínai tájak népviseleteibe öltözött fiatalok emelték ma­gasba. A csehszlovák ifjúság felvonulása fegyelmezettségé­vel tűnt fel. A francia ifjúság mintegy 1500 tagú küldöttség­gel képviseltette magát. Ugan­da, Nigéria, Aranypart fiatal­jai tam-tamok hangjára táncol­va vonultak fel. Mély együtt­érzés fogadta a japán fiatalok küldöttségét, akik menetük élén a következő feliratot hoz­ták: »Soha többé Hirosimát!« Korea ifjúságának felvon­ulá­­sát színes selyemruhába öltö­zött lányok tánca vezette be. A Német Demokratikus Köztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság ifjúsága együtt vo­nult fel. A román ifjúság fel­vonulását a bukaresti VIT jel­szavával: »Pace si Prietenie!« (Béke és barátság!) •i­kiáltás­sal köszöntötték a világ min­den tájáról összesereglett fiata­lok. A szudániak menetük élén hatalmas táblát hoztak, amely egy láncait letépő néger fiatalt­­ábrázolt. A svájci ifjak a kan­tonok zászlai alatt, svájci­­hangszerek hangjai mellett vo­nultak fel. Röviddel utánuk az Egyesült Államokból érkezett feinek történelmi jelentőségű genfi értekezlete után — a nemzetközi életben újabb eny­hülés és a bizalom légkörének további megerősítése jelentke­zik. A VIT magasrendű céljait szolgálja továbbá az a tény, hogy a fiatalok az V. Világifjú­­sági Találkozó székhelyéül a Lengyel Népköztársaság fővá­rosát, Varsót választották — azt a­ várost, amelyet a fasiz­mus megkísérelt eltörölni Euró­pa térképéről; azt a várost, amelyet a békét és a szabad­ságot szerető lengyel nép ön­tudatos erőfeszítései építettek újjá a romákból, emeltek fel a pusztulásból« — szól a felhí­vás, amelynek befejezésében Aleksander Zawadzki a len­gyel nép nevében köszönti a világ ifjúságát. ifjúsági csoport következett a menetben, majd a lengyel abc­­nek megfelelően az angol ifjú­ság küldöttei békegalambos­­ Harsonaszó . . . A felvonulás után a VIT nemzetközi előkészítő bizott­ságának nevében Brúnó Ber­­nini, a DIVSZ elnöke mondott beszédet. — A világ ifjúsága elhatá­rozta, hogy folytatja és tovább gazdagítja mindazt, ami érték az elmúlt nemzedékek hagyo­mányaiban. Meggyőződésünk, hogy az emberiség évezredes kultúrájának hagyományai je­lentik a mi örökségünket. En­nek az örökségnek egy új kor­szakot kell szolgálnia, amely­ben nem lesz háború, s a tech­nika vívmányait, az atomener­giát a béke és a jólét, az egész emberiség szolgálatába állít­ják. — örülünk, hogy a Világ­­ifjúsági Találkozó olyan meg­változott nemzetközi helyzet­ben folyik le, amikor erősödik az egyetértés a népek között. Üdvözöljük a négy hatalom konferenciájának pozitív ered­ményeit, amelyek előmozdít­ják azoknak a céloknak meg­valósítását is, amelyekért küz­dünk és amelyek az egyszerű emberek szívét a béke új re­ményével töltik el. Békét aka­runk, ez a mi legfőbb vá­gyunk. Millió és millió test­vérünk üzenetét hoztuk ma­gunkkal. Azt akarjuk, hogy országaink erőforrásait ne a fegyverkezés, hanem a népek jóléte érdekében használjuk fel — mondotta a többi között. Brúnó Bemini a továbbiak­ban köszönetet mondott a Lengyel Népköztársaság ifjú­ságának, népének és kormá­nyának a szívélyes fogadtatá­sért. Ezután a Lengyel Népköz­­társaság minisztertanácsa ne­vében Józef Cyrankiewicz üd­vözölte a Világifjúsági Talál­kozó részvevőit. Beszéde elején Józef Cyran­­kiewicz meleg szeretettel kö­szöntötte több mint száz or­szág fiataljait a Lengyel Nép­­köztársaság fővárosában, Var­sóban. Hangoztatta, hogy a­­ lengyel nép nagyon örül, hogy­­ a világ fiataljainak küldötteit országában üdvözölheti. Cyrankiewicz kérte a kül­dötteket, ismerkedjenek meg közelről Lengyelország életé­vel, figyeljék meg, hogyan te­remtette meg a lengyel nép országában az új világot, amelyben már nincs kizsák­mányolás. A továbbiakban hangoztatta, hogy a világ bé­kéjéért és szabadságáért, a nemzeti függetlenségért har­coló fiatalok mindig számít­hatnak a Lengyel Népköztár­saság népének támogatására. »Mi azokkal vagyunk, akik azért harcolnak, hogy a há­borút eltüntessék az emberi­zászlók alatt vonultak fel. A magyar fiatalok menetük élén népköztársaságunk címe­res zászlaját emelték magasra. A zászló mögött a magyar kül­döttség vezetői haladtak, élü­kön Szakall Józseffel, a DISZ központi vezetőségének első titkárával. A magyar ifjúság küldötteinek menetében békés­csabai és debreceni népi tán­cosok vidám táncokat jártak. A magyar fiatalok énekelve vonultak el a tribün előtt és magasra emelték a nemzeti­színű zászlókat, a nemzetközi békemozgalom kék lobogóit és a DISZ emblémáit. A stadion közönsége hosszantartó meleg tapssal, lelkes kiáltásokkal üd­vözölte ifjúságunk küldötteit. Az uruguayi, holland, majd venezuelai fiatalok után a viet­nami ifjúság küldöttsége kö­vetkezett. Meleg szeretettel fo­gadták a hős Vietnam ifjúsá­gát. Hatalmas lelkesedés, öröm köszöntötte a Szovjetunió ifjú­ságának küldöttségét. Humu­szos arabok vették körül a Szovjetunió állami címerét, francia lányok emelték magas­ra a Szovjetunió 16 köztársa­ságának zászlait, svéd fiatalok ölelkeztek össze festői népvise­letbe öltözött grúz és azerbajd­zsán ifjakkal. A hatalmas felvonulást, ame­lyen több mint száz ország fia­taljai vettek részt, a lengyel ifjúság impozáns, fegyelmezett menete zárta be. Mintegy 5000 lengyel fiatal vonult fel virá­gokkal, zászlókkal, a Lengyel Ifjúsági Szövetség jelvényei­vel, s a VIT fő jelszavait, a békét és barátságot hirdető feliratokkal, megnyílt a VIT­­ ség életéből« — mondotta, majd hangoztatta, hogy a genfi értekezlet eredményei a legszentebb, legnemesebb cél­kitűzést, a béke ügyének meg­valósulását segítik elő. A len­gyel nép meg van győződve ar­ról, hogy százmilliók közös­ akarata, közös harca végülis győzni fog. Senki sem tudja ezeket a célkitűzéseket őszin­tébben megérteni, mint éppen az ifjúság, amely a jövő nem­zedéke. Beszéde végén Józef Cyran­­kiewicz hat nyelven éltette az V. Világifjúsági Találkozót. Ezután a stadion különböző pontjairól több ezer galamb szállt a magasba. A megnyitó ünnepség rész­vevői nagy lelkesedéssel fo­gadták a VIT-re érkező nem­zetközi békeváltó tagjait. Ez­után harsonaszó mellett fel­vonták az árbocra a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövet­ség zászlaját. Ezzel megnyílt az V. Világifjúsági Találkozó. Vasárnap este a VIT nem­zetközi előkészítő bizottsága adott fogadást. A fogadás mű­sorában fellépett a DISZ bu­dapesti együttesének ifjúsági népi zenekara. Az ifjú magyar m­űvészek műsorát a jelen­lévők igen nagy tetszéssel fo­gadták és különösen Liszt II. Magyar Rapszódiájának elő­adása aratott nagy sikert. A fogadás részvevői a magyar fiatalok zenéjére hosszú ideig járták a csárdást. Hétfőn megkezdődtek a VIT kulturális rendezvényei. Dél­előtt a Filharmónia koncertter­mében megnyílt a nemzetközi kulturális verseny, délután pe­dig a »Tíz év«-stadionban 70 000 néző előtt megkezdőd­tek a VIT sporteseményei. A nap kiemelkedő művészeti ese­ménye az ifjú lengyel művé­szek díszelőadása volt, amelyet a Tudomány és Kultúra Palo­tájának 3500 személyes kong­resszusi termében rendeztek meg. A magyar fiatalok délelőtt baráti találkozón látták vendé­gül az osztrák ifjúság küldöt­teinek egy csoportját. Művé­szeink ezen a napon két helyen is szerepeltek. Délután a Sztálin téren a debreceni népi együttes tánc- és zenekara nemzetközi műsorban mutatta be tudását, este pedig a La­­zienkows­ki-park festői szépsé­gű szabadtéri színpadán a Ze­neművészeti Főiskola hallga­tóinak Liszt Ferenc zenekara kíséretével a Magyar Állami Operaház balettművészei lép­tek fel. A fiatal magyar ba­lettművészek a Keszkenő, a Bihari nótája, a Párizs lángjai és a Hattyúk tava legszebb részleteit adták elő. — Úgy éreztem magam, mint az az ember, aki hosszú évek becsületes munkája után, pillanatnyi botlás következté­ben, először kerül szégyenpad­­ra — emlékszik vissza Martos István, a Villamos Kismotor­gyár főmérnöke. Az ügy, amelyre visszaemlékszik, egy értekezleti nap, ahol a gyárra ráolvasták mulasztásait. Az az értekezlet, a budapesti párt­­bizottságon volt, hol az első félévben elmaradt üzemek ten­nivalóit tárgyalták meg.­­ Hi­szen a mi gyárunknak nem volt mindeddig szégyellnivalója, tervét rendszeresen, hónapról hónapra túlteljesítette s még az első negyedévben is az él­­üzem-csillag birtokosa volt. Tegyük hozzá: ma is az lenne, ha közbe nem jön a költözkö­dés. A tény ezzel szemben az, hogy másfélmilliós adósságról kellett számot adnia az érte­kezleten. A költözködés pedig elkerül­hetetlen volt, ezzel számoltak. A fejlődés úgy kívánta, hogy a gyár a Váci útról a nagyobb területű Ganz utcai telepre költözzék. Tervüket is úgy ál­lapították meg, hogy a költöz­ködést január 31-re befejezik s attól kezdve a termelési gra­fikonnal fokozatosan felfelé csalódva, év végére már teljes kapacitással, a tavalyinál jóval nagyobb teljesítménnyel dol­goznak. Kártékony „vándormadarak“ De a költözést nemhogy ja­nuár végére — még ma sem fejezték be teljesen. Annál is inkább, mivel csak­ április ele­jén láthattak hozzá. A terv vi­szont változatlan maradt, mint­ha továbbra is zavartalan kö­rülmények között dolgozhatná­nak. Közben az üzem létszá­mát is kétszeresére kellett emelni: új otthonukban, na­gyobb területen, korszerűbb berendezésekkel megnőttek fel­adataik. Honnan vegy­enek fel új em­bereket? — ez volt a lecke. A problémát ma nem olyan köny­­nyű megoldani: nincs szeverő munkaerő­. Két lehetőség kö­zül választhattak: vagy gya­korlatlan, gépet sohasem lá­tott háziasszonyokat vesznek fel, vagy úgynevezett »ván­­dormadarakat«, akik állandó pendlizésük közben éppen fa­cérok. Utóbbiak közül számo­san szerencsét is próbáltak a gyárban, de velük együtt meg­érkezett a lazaságok, fegyelem­sértések korszaka is. Az új munkások 25 százaléka cseré­lődött ki a második negyedév­ben. S ha csak ezek távoztak volna — az üzemet nem éri nagy veszteség. A szerencseva­dászok azonban szorgalmasan mételyezték a többit. — Valóságos «szakmai bör­­ze« alakult ki a műhelyekben — állapítja meg a főmérnök. — Szinte csodálatos, hogy egy­szerre milyen jól értesültek lettek az emberek. Pontosan tudták, ha a másik gyárban, hasonló munkakörben 20 fil­lérrel többet kerestek a mun­kások s mindjárt kérték is a könyvecskéjüket, így jött hoz­zám a gyár egyik régi szer­számmarása is: ő elmegy. Hogy miért? Keveset keres. Mikor megkérdeztem, mi az a kevés, szemrebbenés nélkül válaszol­ta: 3000 forint. Ezen azután el­beszélgettünk egy kicsit... Az öreg maradt. Csakhogy az újakkal, akik még nem vertek mély gyöke­ret, nem volt ilyen könnyű a dolog. Nem nőtt annyira szí­vükhöz a gyár, hogy elnézték volna a költözködés okozta át­meneti nehézségeket, kedve­zőtlenebb munkakörülménye­ket. Néhányuknak a korsze­rűbb technológia sem tetszett. Szívós Sándor homoköntő pél­dául személyes sérelemnek te­kintette, hogy az új üzemben gépi öntés van s így nem lehet liberális normákkal könnyű keresetet elérni, mint a kézi babramunkával. Kijelentette, hogy ő szakmunkás, ez nem neki való. Persze, nem enged­ték el , kilépett, önkényesen. Azóta nyilván megbánta már... Az időhiány orvossága Az új helyen azután építke­zésekre, átalakításokra volt szükség, amit a gyár kollektí­vájának magának kellett elvé­geznie, mivel az építővállalatok — a késedelmes költözködés miatt — felbontották a szerző­déseket. Az építkezés ezáltal nemcsak drágább lett, mintha hivatásos építők végezték vol­na, de hátráltatta a termelést is. így került végül a gyár az elmaradók közé. Első félévi tervét mindössze 90,3 száza­lékra teljesítette. Kereken más­­félmillió forint áru termékkel maradt adósa a népgazdaság­nak. Fájdalmasan érintette az el­maradás a gyár vezetőit, köz­tük Martos Istvánt is. Részint, mert az üzem fennállása óta először fordult elő, másrészt pedig, mivel úgy érezték, soha ilyen keményen nem dolgoz­tak, mint éppen ebben az idő­szakban. A főmérnök amellett, hogy a termelés műszaki veze­tését ellátta, irányította az építkezéseket, ellenőrizte az új műhelyek berendezését, je­len volt az új gépek bejáratá­sánál is. Nem volt nap, hogy este 9 óra előtt hazament vol­na. — De ezen már túl vagyunk. Ami elmúlt, elmúlt — fejezi be az "indokolást" a főmér­nök. — Nem érünk rá töpren­geni rajta. Most inkább azon törjük a fejünket, hogyan hoz­hatnánk be az elmaradást. Lehetséges ez egyáltalán? — Ha a második félévben ugyanazt a tervet kellene tel­jesítenünk, mint az elsőben, azt mondanám: könnyűszerrel. Ezzel szemben az a helyzet, hogy második félévi tervünk 60 százalékkal magasabb, mint az első s csaknem kétszer any­­nyi, mint az első félévi tény­leges teljesítésünk. Van tehát mit behozni. S ha még ígére­tünkhöz, az évi terv 3 száza­lékos túlteljesítéséhez is hívek akarunk maradni, ugyancsak neki kell látnunk. Lényegesen jobb lenne a helyzet, ha anyag- vagy szerszámhiány miatt maradtunk volna el. Ez esetben a késve érkező anyag­gal is pótolni lehet a mulasz­tottakat. Nálunk időhiány áll fenn s ezt nem lehet hozzá­csapni a következő időszakhoz, mivel akkor is van mit csi­nálni. Az időhiány egyedüli orvos­sága: a termelékenység emelé­se. S a műszakiak terve éppen ezt igyekszik most elősegíteni. Hétfőtől kezdve úgy csoporto­sítják a második félév felada­tait, hogy egy-egy hónapban az eddigi 13—14 típus helyett r­indössze 5—6 féle cikket gyártanak. De azt azután an­nál nagyobb sorozatokban. A »típus­ hónapok« csökkentik az átállásokat, ugyanakkor — a begyakorlottság következtében — emelik a teljesítményt, nö­velik a darabszámot. A válasz­tékot sem éri károsodás, hiszen a következő hónapban ismét a másik 6—7 féle cikk gyártá­sára állnak rá. „Új életet kezdünk“ Az új rendszer egyik fontos feltétele, hogy a »típus­ hónapo­­kat« jól készítsék elő. Az anyagellátás zökkenőmentes legyen, gondoskodjanak ele­gendő tartalékszerszámról. A műszaki vezetés, a TMK-rész­­leggel együtt meg is tette a szükséges intézkedéseket. S augusztus elsején új verseny­szakasz is indul a gyárban. Célja: az adósság törlesztése. Ennek érdekében csupa konk­rét felajánlás született. Nem egyének vállalták, hogy ennyi és ennyi százalékkal emelik teljesítményüket, hanem mű­­helykollektívák tettek ígéretet, hogy naponta hány darabbal készítenek többet. A műhe­lyeknek ehhez persze ismer­niük kell napi feladataikat, de a jó tervfelbontás ezt lehetővé is tette. A verseny kiértékelése pedig naponta történik. — Augusztus elsején új éle­tet kezdünk — egyenesedik fel búcsúzóul Martos István. — Alapjait már júliusban lerak­tuk, amikor is minden dekád­­tervünket teljesítettük. Az át­­költözködés okozta felfordulás megszűnt, az a néhány üzem­rész, ami még odaát van, nem akadályozza folyamatos terme­lésünket. A munkafegyelem te­rén pedig ugyancsak örvende­tes javulás tapasztalható. Jú­liusban a kollektíva, úgy lát­szik, megtisztult a lazító ele­mektől s a második negyedévi 107-tel szemben mindössze 3 önkényes kilépés volt ebben a hónapban. Az ismét helyreállt rend különben is lehetővé tet­te, hogy ezen a ponton is szo­rosabban fogjuk a gyeplőt Hiú reményeket nem táplál­nak a Villamos Kismotorgyár­ban. Lehet — mondják —, hogy a harmadik negyedév vé­gén még ott lesznek az elmara­dó üzemek sorában, hiszen egy negyedév alatt nehéz lenne el­tüntetni a súlyos adósságot. De a másfélmillióból addigra is lecsípnek egy jó darabot, év végére pedig már­­ üres lesz egy hely a »szégyenpadon«. Végh Ottó Harmincezer fiatal felvonulása Fogadás a kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának 28. évfordulója alkalmából A kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának 28. évfordulója alkalmából Ji va Ja-csun ezredes, a Kínai Nép­­köztársaság budapesti nagy­­követségének katonai attaséja hétfőn este fogadást adott a Magyar Néphadsereg Központi Tiszti Háza nyári helyiségé­ben. A fogadáson megjelent a párt és a kormány több veze­tője: Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Hegedűs András, Hidas István, Rákosi Mátyás, Bata István, Matolcsi János, valamint Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke, Erdei Fe­renc földművelésügyi minisz­ter, Altomáre Iván élelmiszer­­ipari miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatás­ügyi miniszter, Román József egészségügyi miniszter, Nagy Dániel, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnökhelyet­tese, Szabó Pál, a Hazafias Népfront országos tanácsának elnöke, Czakó Kálmán, a Nép­­köztársaság legfőbb ügyésze, Sik Endre, a külügyminiszter első helyettese, továbbá a po­litikai, gazdasági és kulturális élet több vezető személyisége és a tábornoki kar több tagja. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képvi­seletek több vezetője és tagjai (MTI) Fogadás Svájc nemzeti ünnepe alkalmából Jean Decroux rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszter, Svájc magyarországi követe, Svájc nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn este foga­dást adott a svájci követségen. A fogadáson megjelent Apró Antal, a Minisztertanács el­nökhelyettese, a Magyar Dol­gozók Pártja Politikai Bizott­ságának tagja, Nagy Dániel, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnökhelyettese, Szobek András begyűjtési mi­niszter, Erdey-Grúz Tibor ok­tatásügyi miniszter, Román József egészségügyi miniszter, Darabos Iván, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának titká­ra, Sík Endre, a külügyminisz­ter első helyettese, Mihályfi Ernő, a Hazafias Népfront országos tanácsának főtitkára, Kárpáti József külügyminisz­­terhelyettes, Pesta László, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese, Bognár Rezső, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkára, Sebes Gusz­táv, az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnökhelyet­tese, valamint a politikai, gazdasági és kulturális élet több vezető személyisége. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai kép­viseletek több vezetője és tagja.­­MTI)

Next