Magyar Nemzet, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-07 / 210. szám

Színházaink és a magyar dráma Új színházi évad küszöbére érkeztünk ismét; néhány hónapos szünet után újra várakozó kedvű közönséggel telnek meg a hűvös termek. Az évadzd és természetes határkő a npadi kultúra fejlődésének tán; alkalom a számvetésre, még inkább az előretekinsre. Nagy tervekben nincsen hiány. S ha a legféltettebb, legfontosabb, mindannyiunknak legkedvesebb területet tekintjük, az új magyar drámáét, akkor is meg lehetünk elégedve, mert a tervek mintegy harminc bemutatót ígérnek s közöttük több kiváló magyar író alkotásait. Csakhogy nem mindegy, hogy a tervekből mennyi valósul meg, sőt az sem, hogy mikor. A tavalyi évad, de más régebbi évadok tapasztalatából is tudjuk, hogy az ígért új magyar bemutatók gyakran maradhatnak az év végére, a következő nyár elejére. Az idén ez a veszély nem fenyeget. Már az első hónapokban sorra színpadra kerülnek magyar szerzők színművei is, az ország első színházában, a Nemzeti Színházban csakúgy, mint a zenés színházakban, meg vidéken. Az a színvonal-egyenlőség, amely a felszabadulás után fokról fokra kialakult a fővárosi és a vidéki színművészet között, s amelynek a legutóbbi ünnepi hét adta fényes bizonyságát, az idén már ebben is tovább erősödik. A kialakult vidéki együttesek, mint amilyen például a débrédemi, még nagyobb feladatokra vállalkozhatnak; más vidéki színházak új tagokkal gazdagodva törhetnek magasabbra; Egerben és Kaposvárott pedig egészen új színházak kezdik meg az évadot, s az ő munkájuk elé is nagy reményekkel tekintünk. Ennek az egyre egységesebb magyar színművészetnek fontos feladata, hogy a szovjet, a népi demokratikus irodalom, a haladó nyugati írók műveit színvonalasan mutassa be, szolgálja a klasszikusok kultuszát, de a legfőbb ügye mégis: az új magyardráma felvirágoztatása. Senki sem becsülheti le azokat az erőfeszítéseket, amelyeket színházaink már eddig is tettek ezen a téren. A felszabadulás óta sok sikeres magyar bemutató volt, s ez nemcsak a művelődést gazdagította, hanem jelentékenyen segítette társadalmunk szocialista átformálását is. Mégsem lehetünk elégedettek. Még az utolsó esztendőkben is előfordult az, hogy egyes színházak — különböző okokból — rosszul gazdálkodtak erejükkel; munkájukban háttérbe szorult a mai magyar élet ábrázolása, más vállalkozásokkal szemben. Pedig egy-egy színházi együttes munkáját csak több bemutató alapján lehet megfelelően értékelni, s ha ezek közül éppen az új magyar darabok előadásai sikerülnek gyöngébben, akkor más, jobban sikerült előadásokkal sem lehetünk elégedettek. Vannak még olyan nézetek egyes színházakban, amelyek terhes feladatnak tekintik új magyar színművek bemutatását s indokul részint új színjátékaink gyöngeségét, részint a közönség másirányú igényeit emlegetik. Nincsen igazuk! Vannak kiváló új magyar drámák már most is, de ahhoz, hogy még nagyobb számban legyenek, kell a színházak alkotó szenvedélye is. És valóban akadnak nézők, akik húzódoznak a mai témájú daraboktól, de a közönség túlnyomó része türelmetlenül sürgeti életünk színpadi meg- ÉSst- maradibb? éretlenebb, vagy értetlenebb nézőket is csak a forró hangulatú előadás tudja megnyerni az új magyar drámának. A közönség nem közepes előadásokra vágyik, hanem forró színházi estékre. Ha mai színművek előadásából hiányzik ez a csodálatos igéző erő, a néző joggal elégedetlen és — természetesen — néha meggondolatlanul is általánosít. Az új évadban csak úgy juthatunk előre, ha őszintén és szenvedélyesen nézünk szembe ezekkel a hibákkal, s ha a színházak így készülnek az új magyar bemutatókra, remekműterem munkájuk nyomául Példa kell? Ott az egykori weimari színház, amelyet Goethe igazgatott s amely híres volt egész Európában, vagy Sztanyiszlavszkij Művész Színháza Moszkvában, amely ugyancsak kortárs író — Gorkij és Csehov — drámáit vitte színre s színészei ujjongó örömmel fogadták az új színjátékokat. E nemes szellem kialakulását segítik majd az idei évadban a színigazgatók mellett működő művészeti tanácsok, amelyekben a színház legjobbjai vitatják meg a soron következő művészi feladatokat. Vannak színházaink, amelyekben ilyen tanácsok eddig is működtek már, s az eredmény, a tapasztalat csakugyan biztató. A művészeti tanácsok jobb munkájának és az újjáformált Színház- és Filmművészeti Szövetség tevékenységének eredményeként még szorosabb alkotó közösségekké, a művészet műhelyeivé emelkedhetnek színházaink, s ez egyik legfőbb feltétele az igazi sikernek. De van-e mit előadni? Vajon az új magyar színművek tudnak-e olyan alkotó szenvedélyt kelteni a színészekben, mint a klasszikusok? Általánosítani természetesen nem lehet. Vannak s lesznek a jövőben is gyengébben sikerült darabok, amelyek áldozatkészséget követelnek a színházaktól. De születnek remekművek is. Az új magyar drámairodalom nem szegény, s még gazdagabbá lesz, ha a mostaninál nagyobb társadalmi felelősségérzettel és bátorsággal, magasratörő szenvedéllyel és igazi becsvággyal fordul a mai magyar élet felé. Ez az élet: állandó és rohamos változás, amely minden területen és minden percben olyan drámai összeütközéseket teremt, amelyek szinte kiáltanak színpadért. Igaz, hogy van még bürokratikus huzavona, fölösleges aggályoskodás, amely szárnyát szegi a szenvedélyes és őszinte alkotásnak, mint ahogy van olyan írói kísérlet, amely nem az igazmondásban bátor, hanem egy-egy társadalmi jelenség gyenge, eszmeietlen vagy éppen torzító ábrázolásában. Dehát színműirodalmunk éppoly küzdelmesen fejlődik, mint egész társadalmunk és életünk, s ebből a küzdelemből születik az új, az igaz, a makulátlan remek. Az új színházi évad a magyar dráma kivirágzásának évadjává lehet, ha irodalmunk és színjátszásunk szigorúbb igényességgel, nagyobb eszmei felelősségérzettel és szenvedélyesebb műhelymunkával készül a mai élet ábrázolására. Elérhetjük ekként azt, hogy a színházak ne késve kövessék társadalmunk rohamos változását, hanem a fejlődés élén járjanak: csak így találkozhatnak valóban a közönséggel, így szólhatnak a nézők szívéből, így ajándékozhatnak meg mindannyiunkat egy-egy nagy előadás feledhetetlen él-lményével. * 1 18 a ■ ... . ....................................... ... ■ ________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A moszkvai diplomáciai képviseletek vezetői meglátogatták a Szovjetunió Tudományos Akadémiája atom villany telepét Az angol közvélemény a genfi szellem fenntartását követeli A külpolitikai helyzet a moszkvai tárgyalások és a német közvéle-*-• .MENY. Minél inkább közeledik Adenauer kancellár moszkvai látogatásának időpontja, annál nagyobb figyelmet szentel a két német állam közvéleménye a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszony rendezését célzó küszöbönálló tárgyalásoknak. Az Izvesztyijában "Megfigyelő" aláírással cikk jelent meg, amely ismerteti a két Németország sajtósának állásfoglalását Adenauer utazásával kapcsolatban. A nyugatnémet üzleti körök véleményét tolmácsoló Industrie- Kurier reméli, hogy Adenauer kancellár moszkvai utazása visszatükröződik majda két ország közötti érintkezés felvételén és a feszültség enyhülésén. A Neues Deutschland a tárgyalások jelentőségét annak a minden német előtt álló legfőbb feladatnak szemszögéből vizsgálja, hogy azoknak elő kell mozdítaniuk az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtését. A lap véleménye szerint Adenauer moszkvai látogatásának egy lépésnek kell lennie az e cél eléréséhez vezető úton. A Nyugat-Németországban megjelenő Frankfurter Rundschau ugyancsak hangsúlyozza, hogy a német kérdés megoldását "csakis az európai biztonsági rendszer megteremtése útján, csakis az erő alkalmazásának általános elvetésével, mind a NATO, mind a varsói csoportosulás feloszlatásával lehet elérni. A németeket ma különösen foglalkoztató kérdések egyike a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti közeledés perspektívájával függ össze. A két német állam közötti közeledés Nyugat-Németországban egyre erősödő álláspontja számos sajtókommentárban is tükröződik. A Fuldauer Volkszeitung, a Frankfurter Rundschau, a Badisches Tagblatt és több más lap azon a véleményen van, hogy megérett az idő a két német állam közötti tárgyalásokra és már régen lépéseket kellett volna tenni a bonni kormánynak is ebben az irányban. A jelenlegi bonni politika felülvizsgálását követelte Rauschning, az egykori danzigi szenátus elnöke és javasolja, hogy Nyugat-Németország független politikai személyiségei fogjanak össze a bonni külpolitika megváltoztatásának kikényszerítésére. Németország Kommunista Pártja felhívással fordult a nyugat Wansaerországi építőmunkások szakszervezetének müncheni küldött-értekezletéhez. E felhívásban azt az álláspontot fejti ki, hogy a nyugatnémet szakszervezeteknek a Német Demokratikus Köztársaság szakszervezeteivel összefogva kell harcolniuk a német egységért. Otto Nuschke, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnök helyettese pedig azt javasolja, hogy mielőbb lássanak hozzá az októberi külügyminisztteri értekezleten részt vevő össznémet küldöttség megszervezéséhez és tárgyalási irányelveinek kidolgozásához. 9 AZ ÉSZAK-AFRIKAI HELYZET. Egyes jelentések szerint a~‘* a francia—marokkói tárgyalások az utolsó 48 órában bizonyos előrehaladást mutatnak. Legalábbis előrehaladásnak tekintik azt a tényt, hogy három marokkói nacionalista személyiség Ben Jusszef volt szultánnal tárgyal Madagaszkáron, valamint, hogy Catroux tábornok és Pinay külügyminiszter kabinetfőnöke hétfőn ugyancsak tanácskozott a volt szultánnal. Az Humanité kiemeli, hogy e két látogatást a tárgyalások előrehaladásának kell tekinteni.Az, hogy a kormány elhatározta az érintkezés felvételét az egyedüli szultánnal, akit minden marokkói támogat, kedvező előjel és fontos politikai tény* — írja az Humanité. Mindamellett változatlanul fennállnak az ellentétek a kormányzótanács összetétele, a kormány összetétele ügyében, valamint abban a kérdésben, hogy az Isztiklel-párt képviselői Ben Jusszef Franciaországba érkezése előtt, vagy után lépjenek-e be a kormányba. Ami a megalakítandó marokkói kormány összetételét illeti, ezzel kapcsolatban a francia álláspont az, hogy a tizenkét marokkói miniszter közül csak négy legyen az Isztiklal és a Demokratikus Függetlenségi Párt tagja. Ez azt jelentené, hogy a nacionalisták kisebbségben maradnának. Az Isztikilal tagjainak a kormányba való belépésével kapcsolatban Faure miniszterelnök olyan áthidaló megoldással kísérletezik, hogy a kormányt alakítsák meg Ben Jusszef madagaszkári elutazása után és Franciaországba érkezése előtt. E célból a volt szultánnak a leghosszabb úton, a Jóreménység-fok megkerülésével kellene Franciaországba hajóznia, így az út huszonöt napot venne igénybe. A francia kormány magatartása azonban továbbra is tisztázatlan. Boyer de la Tour tábornok marokkói főkormányzó legutóbb kijelentette: "Sohasem fogom arra kényszeríteni Ben Arafa őfelségét, hogy vonuljon vissza." Ugyanakkor a Combot egyáltalán nem tartja bizonyosnak, hogy Pinay külügyminiszter elfogadja Faure miniszterelnök politikáját. Tovább tartanak az erőszakos katonai és rendőri akciók is. Oued-Zem körzetében a franciák 7000 katonát, harckocsikat és repülőgépeket vetettek be. Feszült a helyzet Algírban is, ahol az Aures-hegységben több súlyos összetűzés zajlott le. A rendőri akciókat kiterjesztették Franciaországra is. A rendőrség nagyarányú razziákat rendezett egész Franciaország területén az algírilázadók cinkosainak felkutatására. A francia lapok jelentése szerint a razziák során 306 észak-afrikait tarle. Diplomaták kirándulása az atomvillanytelepre Moszkvából jelenti a TASZSZ. Szeptember 6-án külföldi diplomaták egy csoportja kiutazott a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának atomvillanytelepére. A kirándulást a Szovjetunió külügyminisztériumának protokoll-osztálya szervezte. A kiránduláson a Szovjetunióban működő következő rendkívüli és meghatalmazott nagykövetek vettek részt: Svédország részéről: R. Soltiman, a Burmai Unió részéről : Mong On, a Vietnami Demokratikus Köztársaság részéről: Nguen Long Bang, az Olasz Köztársaság részéről: M. Di Stefano, a Lengyel Népköztársaság részéről W. Lewikowski, a Csehszlovák Köztársaság részéről: J. Vosahlik, Argentína részéről: L. Bravó, az Amerikai Egyesült Államok részéről Ch. Bohlen, Albánia részéről: M. Pristi, Nagy-Bitannia részéről: Sir J Wailiam Hayter, Mexikóré NASSZER MINISZTERELNÖK ELFOGADTA A MAGYAR KORMÁNY MEGHÍVÁSÁT Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke az egyiptomi közlekedésügyi küldöttség néhány hét előtti magyarországi tartózkodása során felkérte Fathi Radvant, az Egyiptomi Köztársaság közlekedésügyi miniszterét, tolmácsolja Gamal Abdel Nasszer miniszterelnöknek a magyar kormány meghívását, hogy látogasson el Magyarországra. Nasszer miniszterelnök Hussein Sherif, az Egyiptomi Köztársaság budapesti ügyvivője útján közölte, hogy örömmel tesz eleget a magyar kormány meghívásának és moszkvai útja után ellátogat Budapestre. (MTI) széről: Alfredo Rosenzweig-Diaz. A kirándulóknak bemutatták a telepről készült ,Az első a világom című színes dokumentumfilmet. Ezután jártak abban a teremben, ahol a telep szíve, az atommáglya-reaktor van elhelyezve. Megtekintették a gőzgenerátort, a gőzturbinákat, a központi kapcsolótáblát. A. K. Kraszin és N. A. Nyikolajev szovjet tudósok ismertették a vendégek előtt az állomás működését. Elmondották, hogyan érik el a személyzet munkájának teljes biztonságát, hogyan ellenőrzik •Londonból jelenti a TASZSZ: Anglia néptömegeiben kedvező visszhangra talált a négy fiatalom genfi kormányfői értekezlete következtében a nemzetközi viszonyokban beállott mélyreható változás. Az angol néptömegek őszintén üdvözlik, hogy reális lehetőségek nyíltak a nemzetközi feszültség további enyhülésére és az államok közötti bizalom megszilárdulására. Még azok a lapok is, amelyek a háborús pszichózist szították az országban, olvasóik elvesztésétől félve, kénytelenek voltak megváltoztatni hangjukat. Az Angliában uralkodó hangulatot jellemezve az Associated Press hírügynökség londoni tudósítója ezt írja: lapjainkban megengedhetetlennek tartják Londonban, hogy hidegháborúról beszéljenek, vagy rosszindulatúan nyilatkozzanak az oroszokról... A beszélgetésekben, politikai beszédekben és az újságokban ritkán hallani ezt a kifejezést:szovjet veszély«. A tudósító hozzáfűzi, hogy azok a megnyilatkozások, amelyek csökkenteni akarják az egyszerű angolok optimizmusát, elvesznek a szovjet külpolitika »heilyeslésének általános kórusában". Mint a tudósító írja: »Genf szelleme szemlátomást olyan szilárd helyzetet szerzett magának az országban, hogy az amerikai hivatalos személyiségek és egyes angol hivatalos személyiségek is, egyenesen aggódnak emiatt...« Az utóbbi időben azoknak a köröknek a befolyására, amelyek saját szempontjukból előnyösebbnek tartják a hidegháború és a militarizálás politikájának folytatását, a sajtóban cikkek jelenteik meg, amelyek különböző módszerekkel gyengíteni igyekeznek a béke és a nemzetközi együttműködés javára egyre erősebbé váló hangulatot. A genfi szellem elleni harc egyik módszere a tények célaz igen bonyolult berendezés működését. A telep megtekintése után villásreggeli volt, amely fesztelen barátihangulatban telt el. A villásreggeli alatt R. Sohlman, a moszkvai diplomáciai testület doyenje kijelentette, hogy a kirándulás rendkívül érdekes volt. A szovjet tudósoknak még nagyobb sikereket kívánt további munkájukban. A legközelebbi napokban a moszkvai nagykövetségek és követségek vezetői számára további kirándulásokat rendeznek az atomtelepre, zatos beállítása. Ennek során kirívóan hangsúlyozzák a hatalmai között a különböző nemzetközi kérdésektekintetében fennálló nézeteltéréseket és elhallgatják, hogy a nagyhatalmak álláspontja egész sor kérdésben közelebb került egymáshoz. Mindennek állítólag az a célja, hogy megóvja az angolokat „a túlzott optimizmustól”. Jellemző, hogy a legelterjedtebb londoni lapok közül csak a Times és a Daily Telegraph közölte, hogy Lengyelország és Albánia csökkentette fegyveres erőinek létszámát. A Daily Telegraph szerkesztőségi cikkében beismeri, hogy "mindenképpen igyekeznek elhallgatni e lépések jelentőségét, ahelyett, hogy lelkesen üdvözölnék azokat". Mindamellett a lap mentséget próbál találni erre az eljárásra és megismétli a Szovjetunió és a népi demokratikus országok fegyveres erőiről szóló elcsépelt koholmányokat. Ugyanez a lap ugyanakkor megállapítja, hogy a Szovjetunió "őszintén óhajtja a feszültség enyhülését«. A People vasárnapi számában határozottan visszautasított két nyugati politikust, akik a Szovjetunió részéről fenyegető veszély meséjével próbálták megfélemlíteni az angolokat. "Mi valóban baráti viszonyt akarunk kifejleszteni az oroszokkal — hangsúlyozza a lap. — Ennek kell az első legfontosabb lépésnek lennie a politikai és katonai rendezés felé vezető úton. Azok a kísérletek, amelyeknek célja a régi ,bolsevik madárijesztők kísértetének életrekeltése, csak megmérgezhetik az új, barátságos légkört...« A lap rámutat arra, hogy azok, akik szükségesnek tartják, hogy ilyesmiket állítsanak, "csupán nemzetközi intrikát szőnek*. „Genf szelleme szilárd helyzetet szerzett magának Angliában* — írja az AP tudósítója Az angol Szakszervezeti Főtanács korlátozza a munkások sztrájkjogát Londonból jelenti az MTI. Mint jelentettük, az angol Szakszervezetek Főtanácsának a szakszervezetek 87. kongreszszusa elé terjesztett jelentéséből kitűnt, hogy a Főtanács ellenőrzése alá akarja venni a munkások sztrájkjogát. Ezért javasolták a Főtanács vezetői, hogy változtassák meg a BTUC (brit szakszervezeti kongresszus) alapszabályzatának megfelelő cikkelyeit oly módon, hogy a Főtanács beavatkozhassék a munkások és munkáltatók közötti tárgyalásokba. Hírügynökségi jelentések szerint az angol szakszervezetek évi kongresszusának keddi ülésén a Főtanácsnak sikerült keresztülvinni javaslatát..