Magyar Nemzet, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-07 / 210. szám

Színházaink és a magyar dráma Új színházi évad k­üszöbére érkeztünk ismét; néhány hó­napos szünet után újra vára­kozó kedvű közönséggel telnek meg a hűvös termek. Az évad­­­­zd és természetes határkő a npadi kultúra fejlődésének tán; alkalom a számvetésre, még inkább az előretekin­­sre. Nagy tervekben nincsen hiány. S ha a legféltettebb, legfontosabb, mindannyiunk­nak legkedvesebb területet te­kintjük, az új magyar drá­máét, akkor is meg lehetünk elégedve, mert a tervek mint­egy harminc bemutatót ígér­nek s közöttük több kiváló magyar író alkotásait. Csak­hogy nem mindegy, hogy a tervekből mennyi valósul meg, sőt az sem, hogy mikor. A ta­valyi évad, de más régebbi évadok tapasztalatából is tud­juk, hogy az ígért új magyar bemutatók gyakran maradhat­nak az év végére, a következő nyár elejére. Az idén ez a ve­szély nem fenyeget. Már az első hónapokban sorra szín­padra kerülnek magyar szer­zők színművei is, az ország első színházában, a Nemzeti Színházban csakúgy, mint a zenés színházakban, meg vidé­ken. Az a színvonal-egyenlő­ség, amely a felszabadulás után fokról fokra kialakult a fővárosi és a vidéki színművé­szet között, s amelynek a leg­utóbbi ünnepi hét adta fényes bizonyságát, az idén már eb­ben is tovább erősödik. A ki­alakult vidéki együttesek, mint amilyen például a débrédemi, még nagyobb feladatokra vál­lalkozhatnak; más vidéki szín­házak új tagokkal gazdagodva törhetnek magasabbra; Eger­ben és Kaposvárott pedig egé­szen új színházak kezdik meg az évadot, s az ő munkájuk elé is nagy reményekkel tekin­tünk. Ennek az egyre egysé­gesebb magyar színművészet­nek fontos feladata, hogy a szovjet, a népi demokratikus irodalom, a haladó nyugati írók műveit színvonalasan mu­tassa be, szolgálja a klassziku­sok kultuszát, de a legfőbb ügye mégis: az új magyar­­dráma felvirágoztatása. Senki sem becsülheti le azo­kat az erőfeszítéseket, amelye­ket színházaink már eddig is tettek ezen a téren. A felsza­badulás óta sok sikeres ma­gyar bemutató volt, s ez nem­csak a művelődést gazdagítot­ta, hanem jelentékenyen segí­tette társadalmunk szocialista átformálását is. Mégsem lehe­tünk elégedettek. Még az utol­só esztendőkben is előfordult az, hogy egyes színházak — különböző okokból — rosszul gazdálkodtak erejükkel; mun­kájukban háttérbe szorult a mai magyar élet ábrázolása, más vállalkozásokkal szemben. Pedig egy-egy színházi együt­tes munkáját csak több bemu­tató alapján lehet megfelelően értékelni, s ha ezek közül ép­pen az új magyar darabok elő­adásai sikerülnek gyöngébben, akkor más, jobban sikerült elő­adásokkal sem lehetünk elége­dettek. Vannak még olyan nézetek egyes színházakban, amelyek terhes feladatnak tekintik új magyar színművek bemutatá­sát s indokul részint új szín­játékaink gyöngeségét, részint a közönség másirányú igényeit emlegetik. Nincsen igazuk! Vannak kiváló új magyar drá­mák már most is, de ahhoz, hogy még nagyobb számban legyenek, kell a színházak alkotó szenvedélye is. És való­ban akadnak nézők, akik hú­zódoznak a mai témájú dara­boktól, de a közönség túl­nyomó része türelmetlenül sürgeti életünk színpadi meg- ÉS­­st- maradibb? éretlenebb, vagy értetlenebb nézőket is csak a forró han­gulatú előadás tudja meg­nyerni az új magyar drámá­nak. A közönség nem közepes előadásokra vágyik, hanem forró színházi estékre. Ha mai színművek előadásából hiány­zik ez a csodálatos igéző erő, a néző joggal elégedetlen és — természetesen — néha meg­gondolatlanul is általánosít. Az új évadban csak úgy jutha­tunk előre, ha őszintén és szen­vedélyesen nézünk szembe ezekkel a hibákkal, s ha a szín­házak így készülnek az új ma­gyar bemutatókra, remekmű­terem munkájuk nyomául Pél­da kell? Ott az egykori wei­­mari színház, amelyet Goethe igazgatott s amely híres volt egész Európában, vagy Szta­­nyiszlavszkij Művész Színháza Moszkvában, amely ugyancsak kortárs­ író — Gorkij és Cse­hov — drámáit vitte színre s színészei ujjongó örömmel fo­gadták az új színjátékokat. E nemes szellem kialakulá­sát segítik majd az idei évad­ban a színigazgatók mellett működő művészeti tanácsok, amelyekben a színház leg­jobbjai vitatják meg a soron következő művészi felada­tokat. Vannak színházaink, amelyekben ilyen tanácsok ed­dig is működtek már, s az eredmény, a tapasztalat csak­ugyan biztató. A művészeti tanácsok jobb munkájának és az újjáformált Színház- és Filmművészeti Szövetség tevé­kenységének eredményeként még szorosabb alkotó közös­ségekké, a művészet műhe­lyeivé emelkedhetnek színhá­zaink, s ez egyik legfőbb fel­tétele az igazi sikernek. De van-e mit előadni? Va­jon az új magyar színművek tudnak-e olyan alkotó szenve­délyt kelteni a színészekben, mint a klasszikusok? Általá­nosítani természetesen nem lehet. Vannak s lesznek a jö­vőben is gyengébben sikerült darabok, amelyek áldozat­­készséget követelnek a szín­házaktól. De születnek remek­művek is. Az új magyar drámairoda­lom nem szegény, s még gazda­gabbá lesz, ha a mostaninál nagyobb társadalmi felelős­ségérzettel és bátorsággal, magasratörő szenvedéllyel és igazi becsvággyal fordul a mai magyar élet felé. Ez az élet: állandó és rohamos változás, amely minden területen és minden percben olyan drámai összeütközéseket teremt, ame­lyek szinte kiáltanak színpa­dért. Igaz, hogy van még bü­rokratikus huzavona, fölösle­ges aggályoskodás, amely szár­nyát szegi a szenvedélyes és őszinte alkotásnak, mint ahogy van olyan írói kísérlet, amely nem az igazmondásban bátor, hanem egy-egy társadalmi je­lenség gyenge, eszmeietlen vagy éppen torzító ábrázolásá­ban. Dehát színműirodalmunk éppoly küzdelmesen fejlődik, mint egész társadalmunk és életünk, s ebből a küzdelem­ből születik az új, az igaz, a makulátlan remek. Az új színházi évad a ma­gyar dráma kivirágzásának évadjává lehet, ha irodalmunk és színjátszásunk szigorúbb igényességgel, nagyobb eszmei felelősségérzettel és szenvedé­lyesebb műhelymunkával ké­szül a mai élet ábrázolására. Elérhetjük ekként azt, hogy a színházak ne késve kövessék társadalmunk rohamos válto­zását, hanem a fejlődés élén járjanak: csak így találkoz­hatnak valóban a közönséggel, így szólhatnak a nézők szí­véből, így ajándékozhatnak meg mindannyiunkat egy-egy­­ nagy előadás feledhetetlen él-l­ményével. * 1­­ 18 a ■ ... . ....................................... ... ■ ________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A moszkvai diplomáciai képviseletek vezetői meglátogatták a Szovjetunió Tudományos Akadémiája atom villany telepét Az angol közvélemény a genfi szellem fenntartását követeli A külpolitikai helyzet­ ­ a moszkvai tárgyalások és a német közvéle­-*-• .MENY. Minél inkább közeledik Adenauer kancellár moszk­vai látogatásának időpontja, annál nagyobb figyelmet szentel a két néme­t állam közvéleménye a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszony rendezését célzó küszö­bönálló tárgyalásoknak. Az Izvesztyijában "Megfigyelő" alá­írással cikk jelent meg, amely ismerteti a két Németország sajtósának állásfoglalását Adenauer utazásával kapcsolatban. A nyugatnémet üzleti körök véleményét tolmácsoló Industrie- Kurier reméli, hogy Adenauer kancellár moszkvai utazása visszatükröződik majd­­a két ország közötti érintkezés felvé­telén és a feszültség enyhülésén­. A Neues Deutschland a tár­gyalások jelentőségét annak a minden német előtt álló legfőbb feladatnak szemszögéből vizsgálja, hogy azoknak elő kell moz­dítaniuk az európai kollektív biztonsági rendszer megteremté­sét. A lap véleménye szerint Adenauer moszkvai látogatásá­nak egy lépésnek kell lennie az e cél eléréséhez vezető úton. A Nyugat-Németországban megjelenő Frankfurter Rundschau ugyancsak hangsúlyozza, hogy a német kérdés megoldását "csakis az európai biztonsági rendszer megteremtése útján, csakis az erő alkalmazásának általános elvetésével, mind a NATO, mind a varsói csoportosulás feloszlatásával lehet elérni­. A németeket ma különösen foglalkoztató kérdések egyike a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság közötti közeledés perspektívájával függ össze. A két német állam közötti közeledés Nyuga­t-Németországban egyre erősödő álláspontja számos sajtókommentárban is tükröződik. A Fuldauer Volkszeitung, a Frankfurter Rundschau, a Badisches Tagblatt és több más lap azon a véleményen van, hogy meg­érett az idő a két német állam közötti tárgyalásokra és már régen lépéseket kellett volna tenni a bonni kormánynak is ebben az irányban. A jelenlegi bonni politika felülvizsgálását követelte Rauschning, az egykori danzigi szenátus elnöke és javasolja, hogy Nyugat-Német­ország független politikai személyiségei fog­janak össze a bonni külpolitika megváltoztatásának kikény­szerítésére. Németország Kommunista Pártja felhívással for­dult a nyugat­ Wansaerországi építőmunkások szakszervezetének müncheni küldött-értekezletéhez. E felhívásban azt az állás­pontot fejti ki, hogy a nyugatnémet szakszervezeteknek a Né­met Demokratikus Köztársaság szakszervezeteivel összefogva kell harcolniuk a német egységért. Otto Nuschke, a Német De­mokratikus Köztársaság mi­n­i­szterel­n­ö­k helyet­tese pedig azt ja­vasolja, hogy mielőbb lássanak hozzá az októberi külügym­i­­nisztteri értekezleten részt vevő össznémet küldöttség megszer­vezéséhez és tárgyalási irányelveinek kidolgozásához. 9 AZ ÉSZAK-AFRIKAI HELYZET. Egyes jelentések szerint a~‘* a francia—marokkói tárgyalások az utolsó 48 órában bizo­nyos előrehaladást mutatnak. Legalábbis előrehaladásnak te­kintik azt a tényt, hogy három marokkói nacionalista szemé­lyiség Ben Jusszef volt szultánnal tárgyal Madagaszkáron, va­lamint, hogy Catroux tábornok és Pinay külügyminiszter ka­binetfőnöke hétfőn ugyancsak tanácskozott a volt szultánnal. Az Humanité kiemeli, hogy e két látogatást a tárgyalások elő­rehaladásának kell tekinteni.­­Az, hogy a kormány elhatározta az érintkezés felvételét az egyedüli szultánnal, akit minden marokkói támogat, kedvező előjel és fontos politikai tény* — írja az Humanité. Mindamellett változatlanul fennállnak az ellentétek a kormányzótanács összetétele, a kormány összetétele ügyében, valamint abban a kérdésben, hogy az Isztiklel-párt képviselői Ben Jusszef Franciaországba érkezése előtt, vagy után lépje­­nek-e be a kormányba. Ami a megalakítandó marokkói kor­mány összetételét illeti, ezzel kapcsolatban a francia álláspont az, hogy a tizenkét marokkói miniszter közül csak négy legyen az Isztiklal­ és a Demokratikus Függetlenségi Párt tagja. Ez azt jelentené, hogy a nacionalisták kisebbségben maradnának. Az Isztikilal tagjainak a kormányba való belépésével kapcsolat­ban Faure miniszterelnök olyan áthidaló megoldással kísérle­tezik, hogy a kormányt alakítsák meg Ben Jusszef madagasz­­kári elutazása után és Franciaországba érkezése előtt. E cél­ból a volt szultánnak a leghosszabb úton, a Jóreménység-fok megkerülésével kellene Franciaországba hajóznia, így az út huszonöt napot venne igénybe. A francia kormány magatartása azonban továbbra is tisz­tázatlan. Boyer de la Tour tábornok marokkói főkormányzó legutóbb kijelentette: "Sohasem fogom arra kényszeríteni Ben Arafa őfelségét, hogy vonuljon vissza." Ugyanakkor a Combot egyáltalán nem tartja bizonyosnak, hogy Pinay külügyminisz­ter elfogadja Faure miniszterelnök politikáját. Tovább tartanak az erőszakos katonai és rendőri akciók is. Oued-Zem körzetében a franciák 7000 katonát, harckocsikat és repülőgépeket vetettek be. Feszült a helyzet­ Algírban is, ahol az Aures-hegységben több súlyos összetűzés zajlott le. A rendőri akciókat kiterjesztették Franciaországra is. A rendőr­ség nagyarányú razziákat rendezett egész Franciaország terü­letén az algíri­­lázadók cinkosainak­ felkutatására. A francia lapok jelentése szerint a razziák során 306 észak-afrikait tar­­le. Diplomaták kirándulása az atomvillanytelepre Moszkvából jelenti a TASZSZ. Szeptember 6-án külföldi dip­lomaták egy csoportja kiuta­zott a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának atom­­vill­­­anytelepére. A kirándulást a Szovjetunió külügyminiszté­riumának protokol­l-osztálya szervezte. A kiránduláson a Szovjetunióban működő kö­vetkező rendkívüli és megha­talmazott nagykövetek vettek részt: Svédország részéről: R. Soltiman, a Burmai Unió ré­széről : Mong On, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ré­széről: Nguen Long Bang, az Olasz Köztársaság részéről: M. Di Stefano, a Lengyel Nép­­köztársaság részéről W. Lewikowsk­i, a Csehszlovák Köztársaság részéről: J. Vo­sahlik, Argentína részéről: L. Bravó, az Amerikai Egyesült Államok részéről Ch. Bohlen, Albánia részéről: M. Pristi, Nagy-­Bitannia részéről: Sir J Wailiam Hayter, Mexikó­­ré­ NASSZER MINISZTERELNÖK ELFOGADTA A MAGYAR KORMÁNY MEGHÍVÁSÁT Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke az egyiptomi közlekedésügyi küldöttség né­hány hét előtti magyarországi tartózkodása során felkérte Fathi Radvant, az Egyiptomi Köztársaság közlekedésügyi miniszterét, tolmácsolja Ga­­mal Abdel Nasszer miniszter­­elnöknek a magyar kormány meghívását, hogy látogasson el Magyarországra. Nasszer miniszterelnök Hus­­sein Sherif, az Egyiptomi Köz­társaság budapesti ügyvivője útján közölte, hogy örömmel tesz eleget a magyar kormány meghívásának és moszkvai útja után ellátogat Buda­pestre. (MTI) széről: Alfredo Rosenzweig-Diaz. A kirándulóknak bemutat­ták a telepről készült ,Az első a világom című színes doku­­m­entumfilmet. Ezután jártak abban a teremben, ahol a te­lep szíve, az atommáglya-reak­­tor van elhelyezve. Megtekin­tették a gőzgenerátort, a gőz­turbinákat, a központi kap­csolótáblát. A. K. Kraszin és N. A. Nyikolajev szovjet tu­dósok ismertették a vendégek előtt az állomás működését. Elmondották, hogyan érik el a személyzet munkájának teljes biztonságát, hogyan ellenőrzik •Londonból jelenti a TASZSZ: Anglia néptömegeiben ked­vező visszhangra talált a négy fiatalom genfi kormányfői ér­tekezlete következtében a nemzetközi viszonyokban be­állott mélyreható változás. Az angol néptömegek őszintén üd­­vözlik, hogy reális lehetőségek nyíltak a nemzetközi feszült­ség további enyhülésére és az államok közötti bizalom meg­szilárdulására. Még azok a lapok is, amelyek a háborús pszichózist szították az ország­ban, olvasóik elvesztésétől félve, kénytelenek voltak meg­változtatni hangjukat. Az Angliában uralkodó han­gulatot jellemezve az Associa­ted Press hírügynökség londo­ni tudósítója ezt írja: lap­jainkban megengedhetetlen­nek tartják Londonban, hogy hidegháborúról beszéljenek, vagy rosszindulatúan nyilat­kozzanak az oroszokról... A beszélgetésekben, politikai be­szédekben és az újságokban ritkán hallani ezt a kifejezést:­­szovjet veszély«. A tudósító hozzáfűzi, hogy azok a meg­nyilatkozások, amelyek csök­kenteni akarják az egyszerű angolok optimizmusát, elvesz­nek a szovjet külpolitika »he­­ilyeslésének általános kórusá­ban". Mint a tudósító írja: »Genf szelleme szemlátomást olyan szilárd helyzetet szer­zett magának az országban, hogy az amerikai hivatalos személyiségek és egyes angol hivatalos személyiségek is, egyenesen aggódnak emiatt...« Az utóbbi időben azoknak a köröknek a befolyására, ame­lyek saját szempontjukból elő­nyösebbnek tartják a hideg­háború és a militarizálás poli­tikájának folytatását, a sajtó­ban cikkek jelenteik meg, ame­lyek különböző módszerekkel gyengíteni igyekeznek a béke és a nemzetközi együttműkö­dés javára egyre erősebbé váló hangulatot. A genfi szellem elleni harc egyik módszere a tények cél­az igen bonyolult berendezés működését. A telep megtekin­tése után villásreggeli volt, amely fesztelen baráti­­hangu­latban telt el. A villásreggeli alatt R. Sohlman, a moszkvai diplomáciai testület doyenje kijelentette, hogy a kirándulás rendkívül érdekes volt. A szovjet tudósoknak még na­gyobb sikereket kívánt továb­bi munkájukban. A legközelebbi napokban a moszkvai nagykövetségek és követségek vezetői számára to­vábbi kirándulásokat rendez­nek az atomtelepre, zatos beállítása. Ennek során kirívóan hangsúlyozzák a hatalmai­ között a különböző nemzetközi kérdések­­tekinte­tében fennálló nézeteltérése­ket és elhallgatják, hogy a nagyhatalmak álláspontja egész sor kérdésben közelebb került egymáshoz. Mindennek állítólag az a célja, hogy meg­óvja az angolokat „a túlzott optimizmustól”. Jellemző, hogy a legelterjed­tebb londoni lapok közül csak a Times és a Daily Telegraph közölte, hogy Lengyelország és Albánia csökkentette fegyve­res erőinek létszámát. A Daily Telegraph szerkesz­tőségi cikkében beismeri, hogy "mindenképpen igyekeznek el­hallgatni e lépések jelentősé­gét, ahelyett, hogy lelkesen üdvözölnék azokat". Mindamel­lett a lap mentséget próbál találni erre az eljárásra és megismétli a Szovjetunió és a népi demokratikus országok fegyveres erőiről szóló elcsé­pelt koholmányokat. Ugyanez a lap ugyanakkor megálla­pítja, hogy a Szovjetunió "őszintén óhajtja a feszültség enyhülését«. A People vasárnapi számá­ban határozottan visszautasí­tott két nyugati politikust, akik a Szovjetunió részéről fe­nyegető veszély meséjével pró­bálták megfélemlíteni az an­­golokat. "Mi valóban baráti viszonyt akarunk kifejleszteni az oro­szokkal — hangsúlyozza a lap. — Ennek kell az első legfon­tosabb lépésnek lennie a poli­tikai és katonai rendezés felé vezető úton. Azok a kísérletek, amelyeknek célja a régi ,bol­sevik madárijesztők kísérteté­nek életrekeltése, csak meg­mérgezhetik az új, barátságos légkört...« A lap rámutat arra, hogy azok, akik szükségesnek tart­ják, hogy ilyesmiket állítsa­nak, "csupán nemzetközi int­rikát szőnek*. „Genf szelleme szilárd helyzetet szerzett magának Angliában* — írja az AP tudósítója Az angol Szakszervezeti Főtanács korlátozza a munkások sztrájkjogát Londonból jelenti az MTI. Mint jelentettük, az angol Szakszervezetek Főtanácsának a szakszervezetek 87. kongresz­­szusa elé terjesztett jelentésé­ből kitűnt, hogy a Főtanács ellenőrzése alá akarja venni a munkások sztrájkjogát. Ezért javasolták a Főtanács vezetői, hogy változtassák meg a BTUC (brit szakszer­vezeti kongresszus) alapsza­bályzatának megfelelő cikke­lyeit oly módon, hogy a Főta­nács beavatkozhassék a mun­kások és munkáltatók közötti tárgyalásokba. Hírügynökségi jelentések szerint az­ angol szakszerveze­tek évi kongresszusának keddi ülésén a Főtanácsnak sikerült keresztülvinni­ javaslatát..

Next