Magyar Nemzet, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-05 / 234. szám

Szerda, 1955. október 5. Bámulattal figyelem a felszabadult Magyarország zenéjének rohamos fejlődését Kozma József nyilatkozata Kozma József, a Párizsban élő világhírű magyar szárma­zású zeneszerző a Kultúrkap­­csolatok Intézetének meghívá­sára kedden feleségével Buda­pestre érkezett. A kiváló művész az aláb­biakban számolt be a francia zenei életről, személyes mun­kásságáról és terveiről: — Legelőször is hadd szá­moljak be örömmel arról, hogy Franciaországban szinte hó­napról hónapra népszerűbbé, ismertebbé válik a magyar muzsika. Az első helyen ter­mészetesen Bartók Bélát kell említenem, aki ma Párizsban a legnépszerűbb, legtöbbet ját­szott modern zeneszerző. A rá­dióban állandóan műsoron vannak kompozíciói, a hang­lemezek ezrein és tízezrein terjesztik alkotásait. Különö­sen nagy sikere van utolsó Concertójának, a Mandarin­szvitnek és a két zongorára és ütőhangszerekre írt szonátá­nak. Magammal hoztam az első, franciára fordított Bartók kórusművek és dalok szövegét. A fordítás munkáját Frederic Robert, a kiváló zeneesztéta végezte, aki egyébként André Wurmsernek, a múlt évben Budapesten járt haladó fran­cia írónak a fia. De természe­tesen nemcsak Bartók nevét ismerik Párizsban. Bátran mondhatjuk, hogy a magyar zene fejlődése a francia fő­város zenei életére is kihat. Mind jobban megismerik Ko­dályt, újabban pedig Szabó Ferencet, akit két magyar film, a Föltámadott a tenger és a Ludas Matyi muzsikája vitt közel a francia közönség­hez. És nagy szerepe volt eb­ben a munkában az Állami Népi Együttes emlékezetes párizsi sikerének, amely való­ban páratlannak mondható. Kivételes siker kísérte nem­csek a táncosok és muzsikusok előadásait, hanem az énekkar egyetlen önálló­­ estjét is, amelyről bízvást mondhatjuk, hogy befolyásolta a francia kórusmozgalmat. A francia kórusmozgalom rendkívül fej­lett, elsősorban az iskolák a központjai. Itt a mozgalom ve­zetése többnyire még egyházi, de az énekkarok programja túlnyomórészt világi művekből áll, s mind többen igénylik Bartók, Kodály, Szabó kórus­műveit, amelyek hamar el fog­nak terjedni. A munkásmoz­galom énekkarai természetesen ugyancsak mind nagyobb számban tűznek műsorra ma­gyar műveket. — A Bartók-évforduló alkal­mából — mint már Magyar­­országon is ismeretes — ki­váló zeneszerzőikből, esztéták­ból, előadóművészekből álló emlékbizottság alakult Párizs­ban. Ez készíti elő az ünnep­ségeket, hangversenyeket. — Ami a magam munkássá­gát illeti: az első időkben fő­leg filmzenék és irodalmi san­zonok komponálásával foglal­koztam. A souliette, vagy az álmok kulcsa­ című, Marcel Carne rendezte film zenéjét az 1952-es cannesi fesztiválon nagydíjjal tüntették ki. A da­lok terén már párizsi tevé­kenységem kezdetekor, a 30-as években reformmal kísérle­teztem: akkoriban a nagymúl­tú francia sanzon helyét ame­rikai tánczeneszerű slágermu­zsika vette át, amelynek sem nemzeti, sem lokális jellege nem volt. Híres francia köl­tők, Aragon, Jacques Prévert, Raymond Queneau és mások segítségével igyekeztem újjá­teremteni ezt a műfajt. Kez­detben természetesen nagy ne­hézségeket kellett legyőznünk az irodalmi formájú és tartal­mú dalok elterjesztésében. Úgy érzem azonban, hogy e munka nem volt sikertelen. Különösen a második világhá­ború után, az új nemzedék vallotta magáénak és terjesz­tette sikerrel ezeket a dalokat, amelyek ma már a legismer­tebb énekesek műsorának ja­va részét teszik. Ezenkívül több kantátát, egyéb kórus­művet szereztem. Ezt a mun­kát azért érzem különösen fontosnak, mert a mai fran­cia zene szinte kizárólag instrumentális, s komoly fel­adatok vannak a vokális zene­kultúra felvirágoztatásában. Megemlíteném André Stil, a neves haladó francia író szö­vegére írt »Acélvirág« című egyfelvonásos operámat. Az opera egy francia hadianyag­­gyár munkásainak sztrájkjá­ról szól, amellyel a Vietnam­ban viselt szennyes háború el­len tiltakoztak. Jelenleg új oratóriumon dolgozom. A jövő esztendőben lesz 125. évfordu­lója a lyoni takácsok híres fel­kelésének. Ebből az alkalom­ból készül Jacques Gaucheron költeményére a »Takácsok« című nagyszabású oratóriu­mom. — Ami magyarországi tervei­met illeti: nem kell mondanom, mit jelent 26 évi távollét után viszontlátni szülővárosomat, amelyet már a megérkezése­met követő órákban igyekez­tem újra megismerni. Szeret­nék az eddiginél is jobban megismerkedni Bartók művei­vel, s a mai magyar muzsiku­sok új alkotásaival, hogy töb­bet tehessek franciaországi megismertetésükért. Bámulat­tal figyelem a felszabadult Ma­gyarország zenéjénél­ rohamos fejlődését és bizonyos vagyok benne, hogy a mai magyar muzsikusok további nagy sike­reket aratnak majd a világban "- fejezte be nyilatkozatát Kozma József. 2 hét alatt több mint 80 000 látogató gyönyörködött a RUHÁZATI K­IÁLLÍTÁS szebbnél szebb ruházati cikkeiben DIVATBEMUTATÓK, bábszínház-előadás, divattanácsadás Nyitva: naponta 11—20 óráig, vasárnap 10—18 óráig BELÉPÉS DÍJTALAN! GYÓNI MÁTYÁS (1913—1955) 1955. szeptember 28-án 42 éves korában, alkotó ereje tel­jességében, tragikus hirtelen­séggel meghalt dr. Gyóni Má­tyás egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia lev. tagja, a bizantinológia nem­zetközi hírű művelője. Az igazi tudóst jellemző szerény­ség benne valóban testet öl­tött. Éppen szerénysége miatt személye talán nem sokak előtt volt ismeretes, pedig munkássága során történetünk olyan kérdéseire keresett és talált megoldást, amelyek nemcsak a hazai szaktudósok szűk körein belül keltettek ér­deklődést, hanem állásfogla­lásra késztettek sok külföldi kutatót is. Gyóni Mátyás a klasszika­filológia iskolájában fejlődött bizantinológussá, a k" ' '­­ ’•! történetünkbe nyúló késő-ókor tanulmányozójává. Bizantino­­lógus volt, de a szónak nem korlátozott értelmében. Nagy elismeréssel fogadott disszer­tációjától (Magyarország és a magyarság a bizánci források tükrében, 1938) kezdve legtöbb tanulmányában a középkori román történet bizánci forrá­sait vizsgálta széleskörű nyelvi és történeti ismeretek birtoká­ban, a méltán világhírű ma­gyar bizantinológiai iskola legjobb hagyományainak vér­­tezetében, mindig érett politi­kai ítélőképességgel és józan­sággal. Már indulásakor is mentes volt azoktól a nacio­nalista és soviniszta túlzások­tól, amelyek a 30—40-es évek­­ben minden ilyen témára és szinte egész történeti kutatá­sunkra ránehezedtek, és a szomszéd népek között a köl­csönös megértés és megbecsü­lés ápolása helyett inkább csak az ellentéteket élezték és az indulatokat fűtötték. Gyóni Mátyás elméje és tu­dós felkészültsége úrrá tudott válni a bizánci források re­ménytelenül zűr­­varosnak vélt és éppen ezért akárhány­szor önkényesen értelmezett adatai és összefüggései fölött. Mindenben ki tudta hámozni a valóságot a sablonos fordu­latokból és a szövegekre rá­rakódott félremagyarázások­ból. Hihetetlen kitartással dol­gozta bele magát a legkülön­félébb tudományágakba — a magyar nyelvészettel az ör­­­ enmiiiiiiiitimiiiiiitiiimimmmiiiiiiMiiiiiniiii Peremes gramofonmotor szépséghibás rövid rezárt 110—2­2 0 59 forint MŰSZAKI BIZOMÁNYI VÁLLALAT 2. fiók, Majakovszkij u. 1­ b. miiiiimiiiimiiminiiniiiiiiimHuiiiinnimiinin mény, szir, vagy legutóbb az ó-izlandi filológiáig — de mind­ezt nem meddő tudóskodás­ból tette, hanem azért, hogy ilyen széles és szilárd alapon építse fel tervezett nagy művét a román történet bizánci forrá­sairól. Ez a munkamódszer egyben a magyarorszá­g klasz­­szika-filológiában végbement nagy pozitív fordulatot is szem­léltetheti : a komplex módszer al­kalmazásával még a jól ismert forrásokból is új eredmények születnek. De ez a tiszteletet parancsoló erudíció Gyóni Má­tyás tolla alatt sohasem seké­­lyesedett öncélú fitoli­gizálássá: a történeti tények és törvény­­szerűségek tudós ismerője való­szerű képben rekonstruálta Délkelet-Európa XX XIII. szá­zadi történetének akárhány érdekes és tanulságos szaka­szát. Anélkül, hogy a szerény adatoktól, hétköznapi tények­től, az anyagi alapoktól egy pillanatra is elrugaszkodott volna, a nagy távlatokat nyitó szintézisbe tudta foglalni szor­gos kutatásainak eredményeit. Gyóni Mátyás életműve most derékba tört. Korai el­hunytét közvetlen kutatótár­sain kívül a nemzetközi tudós­­világ is gyászolja. Borzsák István * Gyóni Mátyás akadémiai le­velező tag, egyetemi tanár te­metése október 5-én, szerdán délután fél 4 órakor lesz a farkasréti temetőben. NAPLÓ OKTÓBER 5 Tíz Bartók-hangverse­nyt rendeznek Pest megye járási székhelyein az év utolsó ne­gyedében. ogy A Tátrai vonósnégyes Lip­csében vasárnap nagysikerű hangversenyt tartott. A debreceni Csokonai Szín­ház megnyitásának 90. év­fordulóját ünnepük október 7-én, pénteken este. A dísz­előadáson Erkel Bánk bán­ja kerül színre. * * * A fővárosi díszkút- és szö­­kőkút-pályázatra beküldött művek kiállítását október 9-ig meghosszabbították a Szépmű­vészeti Múzeum Új Magyar Képtárában. : x ) A Giornale d’Italia hosszú cikket közöl Liszt Ferenc »Krisztus« című oratóriumá­ról, amelyet az umbriai zenei­ fesztiválon adnak elő. A Nanfa­nzsipao című kínai lap Demján József színes fa­­metsző művész nagysikerű kantoni kiállítása alkalmával hosszabb méltató cikket közöl. * * * A szegedi Móra Ferenc Mú­zeumban október 11-én, a vá­ros felszabadulásának tizen­egyedik évfordulója alkalmá­ból kiállítás nyílik »150 év népviseletének története« cím­mel, a képtárban pedig bol­gár képzőművészek alkotásai­ból nyílik kiállítás. © László Péter szobrászmű­vész József Attiláról készült portréját még ebben az év­ben bronzba öntik és elhelye­zik a rózsadombi József At­­tila-kórház parkjában.­­ Az Olcsó Könyvtár szerkesz­tősége október 5-én, szerdán este fél hatkor klubesten is­merteti a sorozat terveit a Sztálin út 45. számú könyves­bolt előadótermében. Az ed­digi kiadványokról és a továb­bi tervekről vitát nyitnak a klubesten. Ascher Oszkár Ka­rinthy és Leacock humoreszk­jeiből ad elő. A Kínai Népköztársaságban ismertető jelent meg a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség munkájáról, vala­mint Glatz Oszkár és Kunffy L­ajos festőművész munkássá­gáról.­ Emil Gilelsz október 3-án, a philadelphiai zenekarral adott hangversenyt. Amerikai ven­dégszereplése során fellép még New Yorkban, Bostonban, Chicagóban, Washingtonban és Clevelandben.0 Budapest műemlékei címmel 900 oldalas kötetet adott ki az Akadémiai Könyvkiadó Po­gány Frigyes szerkesztésében. A szépkiállítású kötetet orosz és német nyelvű kivonat egé­szíti ki. BESZÉLGESSÜNK AZ ATOMRÓL 14.­­ Az atomenergia forrása A mesterséges elemátalakítás R­utherford 1919-ben írta meg azt a dolgozatot, amely­­lyel új tudományt alapított: az atommagok tudományát, a magfizikát. Ebben az évben sikerült az embernek először átalakítani egyik elemet a má­sikká. Az alkémisták álma va­lóra vált. — De sokkal több történt ennél! 1919-ben már 17 éve isme­retes volt az, hogy bizonyos elemek természetes úton át­alakulhatnak egymásba. Tud­ták, hogy­ az elemátalakulás ott játszódik le a radioaktivi­tás jelenségeiben, amikor uránból és tóriumból mintegy 40 féle új elem lesz és tovább már nem bomló ólom kelet­kezik. De akkor még nem tudták — ma már ezt is tudjuk —, hogy az ele­mátalakulásból árad az élet, az energia az egész világmindenségre. Sza­kadatlan elemátalakulás fo­lyik a Napban és a csillagok­ban, közben atomenergia sza­badul fel. Ez az energia fény­kvantumok alakjában a Földre jut, itt újra mozgássá, anyag­gá alakul. Atomreaktorainkban elem­átalakulás közben szabadul fel az atomenergia: uránból strom­cium, cézium és még néhány tucat egyéb elem lesz. Mester­séges elemátalakítással készí­tünk hasadó magokat olyan atommagokból, amelyek nem alkalmasak az atomenergia felszabadítására. Rutherford volt az első, aki­nek emberi beavatkozással si­került változást okozni az atommagban — egyik elemet egy másik elemmé alakított át. Ezzel elindította a kísérle­tek szakadatlan sorát, ame­lyek végre az atomreaktorhoz vezettek. A nagy esemény Rutherford egyáltalában nem akart atomot "rombolni" vagy atommagot átalakítani. Csupán olyan kísérletbe kez­dett, ami bizonyára nekünk is könnyen eszünkbe jutott vol­na és könnyű lett volna elvé­gezni is. Tudjuk, hogy a radio­aktív anyagból kirepülő héli­ummag (alfarészecske) még 7 cm távolságra is elrepül a le­vegőben és felvillantja a gyé­mántot, cinkszulfidot, ha neki­ütközik. Mi lenne akkor, ha nem le­vegőben kísérleteznénk, ha­nem például hidrogéngázon keresztül röpítenénk az alfa­részt? Talán még 7 centimé­ternél távolabb is felvillanást okozna? A sok ezer kilométer sebesen repülő héliummag meglökheti a hidrogénatom magját és lehet, hogy ez mesz­­szebbre repül és a cinkszulfid­­nak ütődő hidrogénmag (a pro­ton) felvillanást okoz. Elvégezte a kísérletet és azt találta, hogy a meglökött könnyű hidrogénmag még 30 cm távolságban is okozott felvillanást. Ebben semmi új, semmi csodálatos nem volt, mert a fizika törvényei szerint így kellett lennie. Rutherford sem csodálkozott. Röpítsük most az alfaré­szecskét nagyobb atomsú­lyú gázon keresztül. A nitro­gén atommagja 14-szer nehe­zebb, mint a hidrogén mag. Mi történik most, ha ezt a nehezebb atommagot löki meg az alfarész? Egészen természetes, hogy a nehezebb mag nem fog 30 centiméternyire elrepülni, ha­nem csak jóval kisebb távol­ságra! — így is történt! De néha (igaz, hogy ritkán) még 40 cm távolságban is lá­tott felvillanást, ha nitrogén­nel kísérletezett. Ez már nem volt természetes. Sőt ellene mondott az addigi ismeretek­nek. A józan ésszel ellenkezett azt feltételezni, hogy a nehéz hidrogénmag repült volna ilyen messzire. Azt kellett hinnie, hogy valami kisebb ré­szecske repült el nagyobb tá­volságra, ez pedig nem lehe­tett más, mint egy hidrogén­mag (proton). Nitrogénből oxigén De honnét származott a hidrogénmag? Hiszen az alfa­rész nitrogéngázban repült. Nem volt más hátra, fel kel­lett tételezni azt, hogy a hid­rogénmag a nitrogénmagból származott. Amikor a roppant sebességgel szálló héliummag nekiütközött a nitrogénmag­­nak és beleolvadt, a megza­vart (gerjesztett) keverékmag egy protont lőtt ki magából. A hátram­aradt mag pedig nem lehetett más, mint oxi­génmag. Erről könnyű meggyőződni­: a nitrogén magjában 7 proton van. A lövedékben (hélium­mag, alfarész) két proton van. A keverékmagban tehát 9 pro­ton lett. De közülük egy ki­lövellt (ez okozta a felvilla­nást) maradt 8 proton. Az elemet a magjában levő protonok száma határozza meg (és nem az atomsúly). Az az elem, amelynek magjában 8 proton van — az oxigén, íme, sikerült nitrogénatom­ból oxigénatomot készíteni. De ez a felfedezés kisebb fontosságú része. Még nagyobb jelentőségű az, hogy ilyen kí­sérletek során pillantották meg először az atommagból mesterségesen felszabadítható magenergiát. Erről leg­közelebb K­ öveges József ■ A régészeti konferencia má­sodik napjának beszámolói a Magyarországon legutóbb foly­tatott római kori kutatásokról adtak tájékoztatást. Az első előadást Radnóti Aladár kandidátus tartotta »A magyarországi rómaikon kutatás tíz esztendeje« cím­mel. Elmondotta, hogy a római emlékek iránt először Mátyás király udvarában volt érdek­lődés. Az első céltudatos ása­tás azonban csak a XVIII. század végén indult meg Óbu­dán és Szombathelyen. A fel­­szabadulás után az addigi öt­letszerű és rendszertelen ku­tatásokat a rendszeres kutatás váltotta fel, melyet azután a Magyar Tudományos Akadé­­­­­mia ötéves régészeti terve­­ hangolt össze. A Budapest környéki kutatásokon kívül­­ régészeti feltáró munkát vé­geztek a Baranya megyei Bi­­csérd mellett és Balatonal­­­­yán. Ezeken a helyeken benn-­­ szülött jellegű falu részletei kerültek elő. Nagyarányú ása­tások voltak a római határvé­­delem három táborának he­lyén: Dunafüreden, Adonyban és Sztálinvárosban. Ezután Szilágyi János György kandidátus tartott előadást »A görögséggel való kapcsolatok Magyarországon az archaikus korban« címmel, majd Nagy Tibor kandidátus előadása hangzott el „Az al­­bertfalvi eraviszkusz-telep fel­tárásának eredményei” cím­mel. A kutatás szerint a benn­szülött telep a római hódítás utáni időben keletkezett. A ró­mai uralom a bennszülött la­kosságot széjjeltelepítette he­gyi váraiból, nehogy lázadás­sal zavarja a római érdeke­ket, így került a Gellérthegy eraviszkusz kelta lakossága Albertfalvára. A házai­ itt fá­ból és vályogból készültek, de lakógödrökben is laktak. Szilágyi János kandidátus »Aquincum helyrajzi képe a legújabb kutatások alapján« című előadásában összefoglalta a legutóbbi óbudai ásatások eredményeit. A leglényege­sebb eredményt az a kutatás hozta, amely a római légiós tábor helyzetét és építkezési szakaszait vizsgálta. A IX. és a III. évszázad folyamán még a mai Óbuda helyén levő légiós város volt a jelentősebb, vi­szont a IV. évszázadban már az­ úgynevezett civil város, mely a mai aquincumi mú­zeum körzetében létesült. Az elmúlt években sikerült a lé­giós tábor nyugati védőfalának irányát feltárni. A Hajógyár­­szigeten a helytartói palotát tárták fel, amelyet Hadrianus, a későbbi császár, akkor még a tartomány helytartója kez­dett építtetni. A szobrok és nagy kiterjedésű mozaikok Ma­gyarország legjobb állapotban megmaradt római kori műemlé­kei közé tartoznak. A konferencia délutáni ülé­sén Fülep Ferenc, a Történeti Múzeum főigazgatója tartott előadást a nagytétényi római tábor ásatásáról. Elmondotta, hogy a római határvédelem egyik lovascsapat-táborát tár­ták fel itt, a tábor építésének legkorábbi időszaka az I. és a II. század fordulója. Ezután Harmatta János egye­temi tanár tartott előadást »A búnkori emlékanyag Magyar­­országon« címmel. A többi között megemlítette, hogy a máglyás temetkezés egy fajtá­járól biztosan megállapítható, hogy az a homok temetkezési módja volt. Ilyen leleteket ta­láltak Szeged—Nagyszéksós és Pécs—Üszög környékén. Ennek a temetkezési módnak meg­vannak a párhuzamai a Volga vidékén. Foglalkozott az elő­adó ai hónokkal azonosítható belsőázsiai hiung-nu nép te­metőanyagával is. Az előadásokat számos hoz­zászólás követte. A Történeti Múzeum veze­tősége kedden délután foga­dást adott a régészeti konfe­rencia külföldi vendégei tisz­teletére. A régészeti konferencia második napja Felhívás Móricz Zsigmond-levelek és dokumentumok gyűjtésére A Magyar Tudományos Aka­démia Móricz Zsigmond mű­veinek, levelezésének és a rá­vonatkozó dokumentumoknak a kiadását indítja meg. A munka teljességéhez szüksé­ges, hogy a magánkézben levő Móricz-írások, dedikált köny­vek, levelek, valamint a kor­társak megemlékezései is bele­kerüljenek a kiadásba. Ezért felkérnek mindenkit, akinek birtokában Móricz Zsigmond­­dal kapcsolatos bármilyen em­lék van, közölte a Magyar Tu­dományos Akadémia Könyv­tára kézirattárával (Budapest, V., Akadémia utca 2.). A könyvtár az anyagot letét­ként átveszi, vagy megvásá­rolja. Azok is jelentkezzenek, akik a tulajdonukban levő levele­ket, dedikációkat stb. nem kí­vánják felajánlani a könyvtár­nak, tegyék lehetővé, hogy a továbbra is tulajdonukban ma­radó dokumentumokat a könyvtár a maga részére le­­fényképeztethesse. A gyűjtés célja a nagy ma­gyar klasszikus író minden kéziratának, emlékének őrzése, valamint egy Móricz Zsigmond teljes levelezését magába fog­­laló kiadvány anyaggyűjtésé­nek támogatása.

Next