Magyar Nemzet, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-02 / 258. szám
Magyar Nemzet , A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Százezrek hűsége Hétfőn reggel sok üzemben zenekar fogadta a dolgozókat, másutt ünnepi külsőségek között kezdődött a műszak, rövid röpgyűléseket, megbeszéléseket tartottak. A cél mindenütt azonos: november 7-ét, az emberiség új hajnalának ünnepét, forradalmi műszakkal, a jólétért vívott munkacsaták újabb sikereivel köszöntem. Amióta tervekkel épül az ország, s tervszerűen fejlesztjük népgazdaságunkat, hagyományossá vált, hogy ezekben az őszi napokban nő a tettvágy, a lendület a munkapadok és a munkaasztalok mellett, a földeken, a mezőgazdaságban is — mindenütt, ahol a következő év terveit számítják, gépeit rajzolják, létesítményeit tervezik, mindenütt, ahol e tervek jó előkészítésén, sikerén, a jövő év kenyerének biztosításán fáradoznak. Két hónap tol még hátra ebből az esztendőből, két hónap választ el a szocializmus építésének új, jelentős állomásától, a január elsejével induló második ötéves tervtől. A népjólét tervétől, amelyben új város, óriási vegyikombinát születik Tiszaszederkényen, felépül, a II. számú, első magyar tervezésű nagykohó Sztálinvárosban, új üzem dolgozza fel a zalai olajmezők kincsét Nagylengyelen, új állomásra fut be a vonat a háború rombolta Szolnokon, korszerűsítik a Csepel Autógyárat, továbbfejlesztik a Debreceni Gördülőcsapágy Gyárait, új acélöntő csarnokkal bővítik a Kőbányai Vas- és Acélárugyárat, befejezik a diósdi csapágygyár építését — sok százmilliós beruházással gazdagodik az ország. Tervezőintézeteinkben a szakemberek serege munkálkodik azon, hogy a terv indulására minden készen álljon. S ha most biztató hírek érkeznek az üzemekből, akkor ez azt jelenti, hogy a gyárak, a bányák mérnökei és munkásai felkészültek az új esztendő jó előkészítésére, s arra, hogy megvessék a második ötéves terv szilárd alapját. Ezt az igyekezetet tükrözik a november 7-i felajánlások ott, ahol még nem sikerült beváltani az év elején adott szót , és a pótfelajánlások ott, ahol a húsz budapesti üzem felhívásának, vállalásuk teljesítésének pontról pontra eleget tettek. Az új terv szilárd alapjai lerakásának, az 1956. évre való zökkenőmentes átmenetnek első és legfontosabb feltétele az adósság törlesztése. Ennek a fő célnak az elérését újszülött kezdeményezések, a dolgozók soraiból kinőtt spontán mozgalmak támogatják. A Nógrád megyei Salgó-akna bányászainak felhívása, a „November 7 akna” cím elnyeréséért indított versenye például nagy visszhangra talált a szénmedence aknaüzemei között. Egymást követték a csatlakozások a salgóiak felhívásához, szívós küzdelem, indult meg a »November 7 akna” megtisztelő címének elnyeréséért — és ma már az a helyzet, hogy egyre több akna előzi meg a versenykihívókat. Vagyis: egyre több akna törleszti adósságát, termel többet terven felül a gyáraiknak, az erőműveknek, a lakosságnak, az egész népgazdaságnak. S nem tudni pontosan, honnan — valószínűleg egyszerre több adós üzemből — országos útra indul a jelszó: »Adósság nélkül kezdjünk hozzá második ötéves tervünkhöz«. Egész sor üzem munkája igazolja, hogy a jelszót vállalóik tartalommal töltik meg, mégpedig a párt márciusi határozatának szellemében. A határozat feladatként jelöli meg, hogy az idén a szocialista ipar termelését a múlt évihez képest 5,7 százalékkal, az egy főre eső termelést 3,9 százalékkal kell emelni. Emellett az önköltségnek általában 3 százalékos csökkentése és 2,3 százalékos anyagmegtakarítás elérése a kitűzött cél. Ennek a célnak a megvalósítására születtek a szocialista kötelességvállalások. És ma kevés igazságot ismernek anynyira az üzemekben, mint azt, hogy a termelékenységet növelni, s a selejtet csökkenteni kell, az alapanyaggal pedig takarékosan kell bánni, ha gazdaságosabban akarunk termelni, ha olcsóbban, jobban akarunk élni. A feladatoknak ez az egymásba kapcsolódó hármassága az erők még teljesebb összefogását igényli, s mindenkitől hazafias helytállást követel a maga munkaterületén , de különös helytállást követel a gazdasági és műszaki vezetőktől, a termelés irányítóitól, a műszaki értelmiségtől. A forradalmi műszak jó alkalom arra, hogy még szilárdabban építsenek a fizikai dolgozók segítségére és megragadják a munkások versenykészségében felhalmozódott erőt. Számos példa tanúsítja, hogy a siker forrása a szervezett vezetés, a lelkiismeretes munka. A szervezett vezetésnek pedig egyik legfőbb próbája a versenyszervezés, függ attól, hogy a műszaki vezetők hogyan szervezik meg a munkát, mennyire szorgalmazzák a technika jobb kihasználását, milyen mértékben karolják fel a munkások ésszerűsítését, újításait. Nem végezhetnek jó munkát ott, ahol elhanyagolják a verseny legegészségesebb formáját: a párosversenyt, ahol — helytelenül értelmezve — a versenyt csak a „nagy nevekre”, a legjobbakra korlátozzák, s megfeledkeznek ö zömről, a becsületes átlagot teljesítők népes seregéről. A jó vezetés arra törekszik, hogy ne csak a legjobbak, hanem a többség, a 100—110 százalékot teljesítők is magukénak érezzék a versenyt. Meg is van erre a mód az azonos képességű munkások párosversenyének megszervezésében. A november 7-i verseny eddigi menete és a forradalmi műszak első napjai újabb tettekkel bizonyítják, hogy a szocialista munkaverseny ezreket tanít meg vezetni, cselekedni és százezreket nevel hűségre, bátran kiállni, kezdeményezni, nehézségeket leküzdeni, többet és jobbat termelni a közösség érdekében. A forradalmi műszak a győzelem csíráit hordja magában ha megtartja lendületét, ha egyetlen üzemben, bányában, s a földeken sem felejtik el, hogy szabadságunk harmincnyolc éves fénylő forrásának ünnepi vetélkedéssel való megtisztelése, a verseny az adott szó becsületes beváltásáért, az éves terv teljesítéséért december 31-ig tart. Molotov: A Szovjetunió a Kelet és a Nyugat közti érintkezés széleskörű fejlesztésének híve A külügyminiszterek nyilatkozatai a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdéséről A genfi helyzet A keddi napon nem tartottak ülést a külügyminiszterek. A hétfői ülésen — mint már jelentettük — részben a kelet— nyugati kapcsolatok fejlesztésének kérdését vitatták meg, részben pedig visszatértek az első napirendi ponthoz: az európai biztonság és a német kérdés megvitatásához. A Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdéséről mind a Szovjetunió, mind pedig a nyugati hatalmak képviselői javaslatot nyújtottak be. A Szovjetunió külügyminisztere az európai biztonság és a német kérdés újabb tárgyalása folyamán kiegészítő javaslatot tett az európai biztonságra vonatkozó ismeretes szovjet javaslathoz s bejelentette, hogy a német kérdést illetően ismertetni fogja a szovjet kormány álláspontját, mihelyt a külügyminiszterek döntést hoznak az európai biztonságra vonatkozó szovjet javaslatról. Molotov a német kérdés megoldásának előmozdítása érdekében indítványt tett arra is, hogy hívják meg a két német állam képviselőjét, Otto Grotewohlt, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnökét és Konrad Adenauert, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárját a német kérdés további tárgyalásához. Mint jelentettük, ezt az indítványt a nyugatiak elutasították, jóllehet a közvéleményben és a sajtóban általában elismerik, hogy a német kérdés megoldásához feltétlen jelentős segítséget nyújtana a két német állam képviselőinek részvétele. Ami a Kelet és Nyugat kapcsolatainak fejlesztésére vonatkozó elgondolásokat illeti, már az első tárgyalási nap némi eredményt hozott, amennyiben elhatározták — a kormányfői értekezlet irányelveinek megfelelően — szakértői bizottság megalakítását. A négy hatalom szakértői szerdán már meg is kezdik azoknak a konkrét javaslatoknak kidolgozását, amelyek a Kelet és Nyugat közötti érintkezés fejlesztését elősegíthetik. Molotov a szakértői bizottságra váró feladatokról szólva rámutatott arra, hogy mindenekelőtt meg kell találni a gazdasági kapcsolatok fejlesztését gátló különböző korlátozó intézkedések megszüntetésének módját. Molotov a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdésével foglalkozó beszédében, amelyet alább részletesen ismertetünk, kimerítően foglalkozott a nemzetközi kereskedelem kibővítésének lehetőségeivel és ezzel kapcsolatban azokkal a hátrányos megkülönböztető intézkedésekkel, amelyek a kereskedelmi kapcsolatok fejlődését akadályozzák. A nyugati külügyminiszterek igyekeztek különböző — s hozzátehetjük: a tényeknek meg nem felelő — magyarázatokat fűzni a megkülönböztető kereskedelmi intézkedések fenntartásához, s mind a hárman igyekeztek a korlátozó rendszabályok jelentőségét lekicsinyíteni. Ez azonban nem változtat azon — amit egyébként a legtöbb nyugati gazdasági szakértő is elismer —, hogy a kereskedelmi korlátozások fenntartása semmiképp sincs összhangban a feszültség enyhülésének politikájával s akadályozza az államok közötti kapcsolatok fejlődését. Kétségtelen, hogy ezen a téren a világ közvéleménye konkrét lépéseket vár a külügyminiszteri értekezlettől. A hétfői értekezlet, az ott elhangzott felszólalások és a benyújtott javaslatok hatása alatt genfi sajtókörökben általában bizakodóbban ítélik meg a helyzetet, még azok is, akik eddig igyekeztek borúlátó hangulatot kelteni. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szovjetunió biztonsági javaslatához benyújtott kiegészítő javaslatnak, amelyben lényeges közeledést látnak a Szovjetunió és a nyugatiak elgondolásai között, különösen ami iden angol miniszterelnöknek a Keleti és a Nyugat közötti demilitarizált övezetre vonatkozó elgondolásait illeti. Hozzájárult a bizakodó hangulathoz a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok kérdésének vitája is, amelynek során ugyan kifejezésre jutott a nézőpontok különbözősége, de a megegyezésre irányuló törekvés is. A hétfői nap genfi eseményei között kell megemlíteni, hogy Molotov ebédet adott Dulles tiszteletére. Az ebéden jelen voltak Wilson, az Egyesült Államok hadügyminisztere, Merchant, Bohlen és mások. Szovjet részről Gromiko, Szokolovszkij, a Szovjetunió marsallja, Vinogradov, Puskin, Kemenov, Iljicsov és Carapkin vettek részt az ebéden. Ugyancsak hétfőn fogadta Molotov M. Sárét izraeli miniszterelnököt és külügyminisztert. A keddi napon Dulles Madridba, Pinay pedig Párizsba utazott. Dulles felkereste Francát, akivel közel kétórás tárgyalást folytatott. Pinay pedig Párizsba érkezése után négyszemközti megbeszélést folytatott Szidi Mohammed ben Jusszef volt marokkói szultánnal. Macmillan angol külügyminiszter — a genfi értekezleten részt vevő brit küldöttség szóvivője közlése szerint — a hét végén rövid tartózkodásra Londonba utazik, hogy megbeszélést folytasson Eden miniszterelnökkel a genfi értekezlet eddigi és további munkáját érintő kérdésekről. A külügyminiszteri értekezlet tanácskozása Kelet és Nyugat kapcsolatainak fejlesztéséről Genfből jelenti a TASZSZ. A négy hatalom külügyminisztereinek hétfői értekezletén — mint jelentettük — a Kelet és Nyugat kapcsolatainak fejlesztéséről szóló harmadik napirendi pont szerepelt. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban elhangzott felszólalásokat az alábbiakban részletesen ismertetjük. Y. M. Molotov nyilatkozata — A négy hatalom kormányfője megbízta a külügyiminisztereket, hogy szakértők közreműködésével tanulmányozzák azokat az intézkedéseket — beleértve az ENSZ szerveiben és intézményeiben foganatosítható intézkedéseket —, amelyek először a népek közötti szabad érintkezést és a békés kereskedelmet gátló sorompók kiküszöbölését és másodszor az érdekelt országok és népek szempontjából kölcsönösen előnyös szabad érintkezést és a kapcsolatok megvalósítását eredményezhetnék. Az a feladatunk, hogy a kölcsönös megértés szellemében cselekedve, folytassuk a sikeresen megkezdett munkát. Ezzel elősegítenénk: a kölcsönös megbecsülés és a bizalom lég körének szükséges megteremtését. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa az N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének beszámolója nyomán 1955. augusztus 5-én hozott határozatában értékelve a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezletét, megállapította, hogy »a szélesebb politikai,, gazdasági és kulturális kapcsolatok megteremtése az országok között, függetlenül társadalmi és politikai rendszerüktől, a szuverén jogok tiszteletben tartásának, a belügyeikbe való be nem avatkozásnak az alapján, megfelel a népek érdekeinek — a béke, a barátság és az együttműködés megerősödéséhez vezet«. A szovjet kormány intézkedéseket tesz az ilyen együttműködés és a jobb, kölcsönös megértés fejlesztése érdekében. Itt javasolták, hogy hozzanak létre a Kelet és a Nyugat kapcsolatainak fejlesztésével foglalkozó szakértői bizottságot. A szovjet küldöttség célszerűnek tartja ilyen bizottság megalakítását és helyesli, hogy haladéktalanul lásson munkához. A bizottság munkájának eredményessége végett szükségesnek látszik eszmecserét folytatni arról, mivel kell foglalkoznia a bizottságnak és meg kell próbálni meghatározni munkájának irányát. Természetesen megelégedéssel állapítom meg azt a tényt, hogy az előttem felszólaló Pinay úr és Macmillan úr helyeselte az országaink közötti kapcsolatok, akárcsak általában a Kelet és a Nyugat országai közötti kapcsolatok fejlesztésének szükségességét. Ez összhangban van a négy hatalom kormányfőinek irányelveivel. Szembetűnő azonban, hogy ezeket a nyilatkozatokat néhány olyan megjegyzés kísérte, amelyekről — ha az ügy ténybeli oldalát vizsgáljuk — nagyon is lehetne vitatkozni. Ezt kell mondani például arról, amit Pinay úr és Macmillan úr a keleti és a nyugati országok normális gazdasági kapcsolatai megbomlásának okairól jegyzett meg. Ezek a tények jól ismertek. Úgy gondolom azonban, hogy feladatunk nem annyira a polemizálás, még kevésbé az, hogy beavatkozzunk valamely ország belügyeibe, hanem az a törekvés, hogy kedvező eredményeket érjünk el a Kelet és Nyugat közti érintkezés fejlesztésében, a kereskedelem, a kultúra, a tudomány, az idegenforgalom stb. vonalán. A továbbiakban még konkréten érinthetjük azt, ami a kapcsolatok fejlődésének területén azzal kapcsolatos, hogy napjaink államaiban társadalmi különbözőségek vannak. Biztosíthatom azonban az értekezletet, hogy a Szovjetunió álláspontja e téren a szovjet nép, nem pedig valamilyen privilegizált társadalmi csoport érdekei védelmének és egyben a béke és a népek közti baráti kapcsolatok érdekei védelmének szilárd alapján nyugszik. Véleményünk szerint a Kelet és a Nyugat kapcsolatainak fejlődése csak akkor lesz sikeres, ha az államok közti gazdasági kapcsolatok fejlődésére épül. Ez elképzelhetetlen a kereskedelem normális fejlődése nélkül. Teljesen világos, hogy a kereskedelem akadálytalan fejlődése megfelel valamenynyi nép érdekeinek. Minden egyes országnak minden hátrányos megkülönböztetés nélkül, akadálytalanul kell eladnia azt, amit tud és megvásárolnia más országoktól azt, amire szüksége van. Az államok közti egyenjogú és kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok megteremtése elő fogja segíteni a nemzetközi kereskedelem normálissá tételét. Az országok közti kereskedelem normális fejlődésének útjában azonban nem kevés mesterségesen támasztott akadály áll. Mindenki tud azokról a hátrányos, megkülönböztető intézkedésekről, amelyeket több ország foganatosított a Szovjetunióval és néhány más állammal szemben. Az ilyen intézkedések közé tartozik például sok áru exportjának tilalma, a szokásos hitelviszonyok megsértése, a kereskedelmi hajók szabad, tengeri közlekedésének akadályozása stb. A kereskedelmi tilalmak és korlátozások bizalmatlanságot keltenek az egyes országok között és kárt okoznak a hagyományos gazdasági kapcsolatoknak, akadályozzák az államok között nemcsak a gazdasági, hanem az egyéb kapcsolatok megszilárdítását is. Következésképpen ki kell tehát mondani, hogy a nemzetközi kereskedelemben szűnjenek meg a hatályban levő korlátozások. Ez megmutatná, hogy megvan az őszinte készség a nemzetközi gazdasági együttműködés kiterjesztésére, továbbá az országok közötti bizalom megszilárdítására, a népek közti kapcsolatok és az érintkezés fejlesztésére. Nem szabad azt gondolni, hogy egyes országoknak érdeke a kereskedelem akadálytalan fejlesztése, másoknak pedig nem érdeke. Érdeke ez minden országnak, mert a kereskedelem normális fejlesztése az országok közti szilárd gazdasági kapcsolatok megteremtésére vezet, elősegíti az árupiacok biztosítását és reális alapot nyújt a népek közti érintkezés és baráti kapcsolatok megteremtésére és fejlesztésére. Néha azt mondják, hogy a Szovjetunióval folytatott kereskedelem fejlesztésének nincs meg a kellő alapja, nincsenek olyan áruk, amelyek a más országokkal folytatott kereskedelem fejlesztésének tárgyául szolgálhatnának. Hogy ez mennyire nem felel meg a tényeknek, az már abból is látható, hogy a Szovjetuniónak más államokkal folytatott külkereskedelmi forgalma a háború után a háború előttinek négyszeresére növekedett. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy a szakértő bizottságnak elsősorban azt a kérdést kellene megvizsgálnia, hogyan szüntessék meg a fennálló, az államok közti kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlődését gátló hátrányos megkülönböztető intézkedéseket. Ez elősegítené azt, amiről a kormányfők irányelveinek első részében a kapcsolatok fejlesztéséről szó van. Most a nemzetközi feszültség észlelhető enyhülése közepette méginkább szükséges, hogy megszűnjenek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok normális fejlődését gátló ilyen sorompók és a kereskedelemben, valamint a tengerhajózásban a legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazzák. A Szovjetunió abból indul ki, hogy az akadálytalan nemzetközi kereskedelem a népek közti együttműködés egyik főtényezője és ha ez fejlődik és virágzik, akkor fontos ösztönzője lesz az egész világ békéje fenntartásának és megszilárdításának. Még sok a tennivaló a kulturális, a tudományos és a technikai kapcsolatok fejlesztése terén. Hasznosak lennének azok az intézkedések, amelyeknek alapján kicserélnénk az ipari és a mezőgazdasági tapasztalatokat, bővítenénk a társadalmi és a kulturális kötődöttségek cseréjét, fejlesztenék