Magyar Nemzet, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-02 / 258. szám

Magyar Nemzet , A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Százezrek hűsége Hétfőn reggel sok üzemben zenekar fogadta a dolgozókat, másutt ünnepi külsőségek kö­zött kezdődött a műszak, rö­vid röpgyűléseket, megbeszé­léseket tartottak. A cél min­denütt azonos: november 7-ét, az emberiség új hajnalának ünnepét, forradalmi műszak­kal, a jólétért vívott munka­csaták újabb sikereivel kö­szöntem. Amióta tervekkel épül az or­szág, s tervszerűen fejlesztjük népgazdaságunkat, hagyomá­nyossá vált, hogy ezekben az őszi napokban nő a tettvágy, a lendület a munkapadok és a munkaasztalok mellett, a földeken, a mezőgazdaságban is — mindenütt, ahol a követ­kező év terveit számítják, gé­peit rajzolják, létesítményeit tervezik, mindenütt, ahol e tervek jó előkészítésén, sike­rén,­­ a jövő év kenyerének biztosításán fáradoznak. Két hónap tol még hátra ebből az esztendőből, két hó­nap választ el a szocializmus építésének új, jelentős állomá­sától, a január elsejével in­duló második ötéves tervtől. A népjólét tervétől, amelyben új város, óriási vegyikombi­nát születik Tiszaszederké­­nyen, felépül, a II. számú, első magyar tervezésű nagykohó Sztálinvárosban, új üzem dol­gozza fel a zalai olajmezők kincsét Nagylengyelen, új ál­lomásra fut be a vonat a há­ború rombolta Szolnokon, kor­szerűsítik a Csepel Autógyá­rat, továbbfejlesztik a Debre­ceni Gördülőcsapágy­ Gyárait, új acélöntő csarnokkal bőví­tik a Kőbányai Vas- és Acél­árugyárat, befejezik a diósdi csapágygyár építését — sok százmilliós beruházással gazda­godik az ország. Tervezőintézeteinkben a szakemberek serege munkál­kodik azon, hogy a terv indu­lására minden készen álljon. S ha most biztató hírek érkez­nek az üzemekből, akkor ez azt jelenti, hogy a gyárak, a bá­nyák mérnökei és munkásai felkészültek az új esztendő jó előkészítésére, s arra, hogy megvessék a második ötéves terv szilárd alapját. Ezt az igyekezetet tükrözik a novem­ber 7-i felajánlások ott, ahol még nem sikerült beváltani az év elején adott szót , és a pótfelajánlások ott, ahol a húsz budapesti üzem felhívásának, vállalásuk teljesítésének pont­ról pontra eleget tettek. Az új terv szilárd alapjai le­rakásának, az 1956. évre való zökkenőmentes átmenetnek első és legfontosabb feltétele az adósság törlesztése. Ennek a fő célnak az elérését újszü­lött kezdeményezések, a dolgo­zók soraiból kinőtt spontán mozgalmak támogatják. A Nógrád megyei Salgó-akna bá­nyászainak felhívása, a „No­­vember 7 akna” cím elnyeré­séért indított versenye például nagy visszhangra talált a szén­medence aknaüzemei között. Egymást követték a csatlako­zások a salgóiak felhívásához, szívós küzdelem, indult meg a »Novem­ber 7 akna” megtisz­telő címének elnyeréséért — és ma már az a helyzet, hogy egyre több akna előzi meg a verseny­kihívókat. V­agyis: egyre több akna törleszti adós­ságát, termel többet terven fe­lül a gyáraiknak, az erőművek­nek, a lakosságnak, az egész népgazdaságnak. S nem tudni pontosan, honnan — valószínű­leg egyszerre több adós üzem­ből — országos útra indul a jelszó: »Adósság nélkül kezd­jünk hozzá második ötéves ter­­vünkhöz«. Egész sor üzem munkája igazolja, hogy a jelszót válla­lóik tartalommal töltik meg, még­pedig a párt márciusi ha­tározatának szellemében. A határozat feladatként jelöli meg, hogy az idén a szocialis­ta ipar termelését a múlt évi­hez képest 5,7 százalékkal, az egy főre eső termelést 3,9 szá­zalékkal kell emelni. Emellett az önköltségnek általában 3 százalékos csökkentése és 2,3 százalékos anyagmegtakarítás elérése a kitűzött cél. Ennek a célnak a megvaló­sítására születtek a szocialista kötelességvállalások. És ma kevés igazságot ismernek any­­nyira az üzemekben, mint azt, hogy a termelékenységet nö­velni, s a selejtet csökkenteni kell, az alapanyaggal pedig takarékosan kell bánni, ha gazdaságosabban akarunk ter­melni, ha olcsóbban, jobban akarunk élni. A feladatoknak ez az egy­másba kapcsolódó hármassága az erők még teljesebb össze­fogását igényli, s mindenkitől hazafias helytállást követel a maga munkaterületén , de kü­lönös helytállást követel a gaz­dasági és műszaki vezetőktől, a termelés irányítóitól, a mű­szaki értelmiségtől. A forra­dalmi műszak jó alkalom ar­ra, hogy még szilárdabban építsenek a fizikai dolgozók segítségére és megragadják a munkások versenykészségében felhalmozódott erőt. Számos példa tanúsítja, hogy a siker forrása a szerve­zett vezetés, a lelkiismeretes munka. A szervezett vezetés­nek pedig egyik legfőbb pró­bája a versenyszervezés, függ attól, hogy a műszaki vezetők hogyan szervezik meg a mun­kát, mennyire szorgalmazzák a technika jobb kihasználását, milyen mértékben karolják fel a munkások ésszerűsítését, újításait. Nem végezhetnek jó munkát ott, ahol elhanyagol­ják a verseny legegészsége­sebb formáját: a párosver­senyt, ahol — helytelenül ér­telmezve — a versenyt csak a „nagy nevekre”, a legjobbak­­ra korlátozzák, s megfeled­keznek ö zömről, a becsületes átlagot teljesítők népes sere­géről. A jó vezetés arra tö­rekszik, hogy ne csak a leg­jobbak, hanem a többség, a 100—110 százalékot teljesítők is magukénak érezzék a ver­senyt. Meg is van erre a mód az azonos képességű munká­sok párosversenyének meg­szervezésében. A november 7-i verseny ed­digi menete és a forradalmi műszak első napjai újabb tet­tekkel bizonyítják, hogy a szo­cialista munkaverseny ezreket tanít meg vezetni, cselekedni és százezreket nevel hűségre, bátran kiállni, kezdeményezni, nehézségeket leküzdeni, töb­bet és jobbat termelni a közös­ség érdekében. A forradalmi műszak a győ­zelem csíráit hordja magában ha megtartja lendületét, ha egyetlen üzemben, bányában, s a földeken sem felejtik el, hogy szabadságunk harminc­nyolc éves fénylő forrásának­ ünnepi vetélkedéssel való meg­­tisztelése, a verseny az adott szó becsületes beváltásáért, az éves terv teljesítéséért de­cember 31-ig tart. Molotov: A Szovjetunió a Kelet és a Nyugat közti érintkezés széleskörű fejlesztésének híve A külügyminiszterek nyilatkozatai a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdéséről A genfi helyzet A keddi napon nem tartottak ülést a külügyminiszterek. A hétfői ülésen — mint már jelentettük — részben a kelet— nyugati kapcsolatok fejlesztésének kérdését vitatták meg, rész­ben pedig visszatértek az első napirendi ponthoz: az európai biztonság és a német kérdés megvitatásához. A Kelet és Nyu­gat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdéséről mind a Szov­jetunió, mind pedig a nyugati hatalmak képviselői javaslatot nyújtottak be. A Szovjetunió külügyminisztere az európai biz­tonság és a német kérdés újabb tárgyalása folyamán kiegészítő javaslatot tett az európai biztonságra vonatkozó isme­retes szovjet javaslathoz s bejelentette, hogy a német kér­dést illetően ismertetni fogja a szovjet kormány álláspontját, mihelyt a külügyminiszterek döntést hoznak az európai biz­tonságra vonatkozó szovjet javaslatról. Molotov a német kér­dés megoldásának előmozdítása érdekében indítványt tett arra is, hogy hívják meg a két német állam képviselőjét, Otto Grotewohlt, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertaná­csának elnökét és Konrad Adenauert, a Német Szövetségi Köz­társaság kancellárját a német kérdés további tárgyalásához. Mint jelentettük, ezt az indítványt a nyugatiak elutasították, jóllehet a közvéleményben és a sajtóban általában elismerik, hogy a német kérdés megoldásához feltétlen jelentős segítséget nyújtana a két német állam képviselőinek részvétele. Ami a Kelet és Nyugat kapcsolatainak fejlesztésére vonat­kozó elgondolásokat illeti, már az első tárgyalási nap némi eredményt hozott, amennyiben elhatározták — a kormányfői értekezlet irányelveinek megfelelően — szakértői bizottság megalakítását. A négy hatalom szakértői szerdán már meg is kezdik azoknak a konkrét javaslatoknak kidolgozását, amelyek a Kelet és Nyugat közötti érintkezés fejlesztését elősegíthetik. Molotov a szakértői bizottságra váró feladatokról szólva rámutatott arra, hogy mindenekelőtt meg kell találni a gazda­sági kapcsolatok fejlesztését gátló különböző korlátozó intéz­kedések megszüntetésének módját. Molotov a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdésével foglalkozó beszé­dében, amelyet alább részletesen ismertetünk, kimerítően fog­lalkozott a nemzetközi kereskedelem kibővítésének lehetősé­geivel és ezzel kapcsolatban azokkal a hátrányos megkülönböz­tető intézkedésekkel, amelyek a kereskedelmi kapcsolatok fej­lődését akadályozzák. A nyugati külügyminiszterek igyekeztek különböző — s hozzátehetjük: a tényeknek meg nem felelő — magyarázatokat fűzni a megkülönböztető kereskedelmi intéz­kedések fenntartásához, s mind a hárman igyekeztek a korlá­­­tozó rendszabályok jelentőségét lekicsinyíteni. Ez azonban nem változtat azon — amit egyébként a legtöbb nyugati gazdasági szakértő is elismer —, hogy a kereskedelmi korlátozások fenn­tartása semmiképp sincs összhangban a feszültség enyhülésé­nek politikájával s akadályozza az államok közötti kap­csolatok fejlődését. Kétségtelen, hogy ezen a téren a világ közvéleménye konkrét lépéseket vár a külügyminiszteri érte­kezlettől. A hétfői értekezlet, az ott elhangzott felszólalások és a benyújtott javaslatok hatása alatt genfi sajtókörökben általá­ban bizakodóbban ítélik meg a helyzetet, még azok is, akik eddig igyekeztek borúlátó hangulatot kelteni. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szovjetunió biztonsági javasla­tához benyújtott kiegészítő javaslatnak, amelyben lényeges közeledést látnak a Szovjetunió és a nyugatiak elgondolásai között, különösen ami iden angol miniszterelnöknek a Keleti és a Nyugat közötti demilitarizált övezetre vonatkozó elgon­dolásait illeti. Hozzájárult a bizakodó hangulathoz a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok kérdésének vitája is, amelynek során ugyan kifejezésre jutott a nézőpontok különbözősége, de a megegyezésre irányuló törekvés is. A hétfői nap genfi eseményei között kell megemlíteni, hogy Molotov ebédet adott Dulles tiszteletére. Az ebéden jelen vol­tak Wilson, az Egyesült Államok hadügyminisztere, Merchant, Bohlen és mások. Szovjet részről Gromiko, Szokolovszkij, a Szovjetunió marsallja, Vinogradov, Puskin, Kemenov, Iljicsov és Carapkin vettek részt az ebéden. Ugyancsak hétfőn fogadta Molotov M. Sárét izraeli miniszterelnököt és külügyminisztert. A keddi napon Dulles Madridba, Pinay pedig Párizsba utazott. Dulles felkereste Francát, akivel közel kétórás tár­gyalást folytatott. Pinay pedig Párizsba érkezése után négy­­szemközti megbeszélést folytatott Szidi Mohammed ben Jusszef volt marokkói szultánnal. Macmillan angol külügyminiszter — a genfi értekezleten részt vevő brit küldöttség szóvivője közlése szerint — a hét végén rövid tartózkodásra Londonba utazik, hogy megbeszélést folytasson Eden miniszterelnökkel a genfi értekezlet eddigi és további munkáját érintő kérdésekről. A külügyminiszteri értekezlet tanácskozása Kelet és Nyugat kapcsolatainak fejlesztéséről Genfből jelenti a TASZSZ. A négy hatalom külügyminisz­tereinek hétfői értekezletén — mint jelentettük — a Kelet és Nyugat kapcsolatainak fejlesz­téséről szóló harmadik napi­rendi pont szerepelt. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban elhang­zott felszólalásokat az alábbiak­ban részletesen ismertetjük. Y. M. Molotov nyilatkozata — A négy hatalom kormány­fője megbízta a külügyiminisz­tereket, hogy szakértők közre­működésével tanulmányozzák azokat az intézkedéseket — be­leértve az ENSZ szerveiben és intézményeiben foganatosítha­tó intézkedéseket —, amelyek először a népek közötti sza­bad érintkezést és a békés ke­reskedelmet gátló sorompók ki­küszöbölését és másodszor az érdekelt orszá­gok és népek szempontjából kölcsönösen előnyös szabad érintkezést és a kapcsolatok megvalósítását eredményezhet­nék. Az a feladatunk, hogy a köl­csönös megértés szellemében cselekedve, folytassuk a sike­resen megkezdett munkát. Ez­zel elősegítenénk: a kölcsönös megbecsülés és a bizalom lég­ körének szükséges megterem­tését. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa az N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének beszámolója nyomán 1955. augusztus 5-én hozott ha­tározatában értékelve a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezletét, megállapította, hogy »a szélesebb politikai,, gazdasági és kulturális kapcso­latok megteremtése az orszá­gok között, függetlenül társa­dalmi és politikai rendszerük­től, a szuverén jogok tisztelet­ben tartásának, a belügyeikbe való be nem avatkozásnak az alapján, megfelel a népek ér­dekeinek — a béke, a barátság és az együttműködés megerő­södéséhez vezet«. A szovjet kormány intézke­déseket tesz az ilyen együtt­működés és a jobb, kölcsönös megértés fejlesztése érdeké­ben. Itt javasolták, hogy hozza­nak létre a Kelet és a Nyugat kapcsolatainak fejlesztésével foglalkozó szakértői bizottsá­got. A szovjet küldöttség cél­szerűnek tartja ilyen bizottság megalakítását és helyesli, hogy haladéktalanul lásson mun­kához. A bizottság munkájá­nak eredményessége végett szükségesnek látszik eszmecse­rét folytatni arról, mivel kell foglalkoznia a bizottságnak és meg kell próbálni meghatá­rozni munkájának irányát. Természetesen megelégedés­sel állapítom meg azt a tényt, hogy az előttem felszólaló Pinay úr és Macmillan úr he­lyeselte az országaink közötti kapcsolatok, akárcsak általá­ban a Kelet és a Nyugat orszá­gai közötti kapcsolatok fejlesz­tésének szükségességét. Ez összhangban van a négy hata­lom kormányfőinek irányelvei­vel. Szembetűnő azonban, hogy ezeket a nyilatkozatokat néhány olyan megjegyzés kí­sérte, amelyekről — ha az ügy ténybeli oldalát vizsgáljuk — nagyon is lehetne vitatkozni. Ezt kell mondani például arról, amit Pinay úr és Macmillan úr a keleti és a nyugati országok normális gazdasági kapcsolatai megbomlásának okairól jegy­zett meg. Ezek a tények jól is­mertek. Úgy gondolom azon­ban, hogy feladatunk nem annyira a polemizálás, még kevésbé az, hogy beavatkoz­zunk valamely ország bel­­ügyeibe, hanem az a törekvés, hogy kedvező eredményeket érjünk el a Kelet és Nyugat közti érintkezés fejlesztésében, a kereskedelem, a kultúra, a tudomány, az idegenforgalom stb. vonalán. A továbbiakban még konkréten érinthetjük azt, ami a kapcsolatok fejlődésé­nek területén azzal kapcsola­tos, hogy napjaink államaiban társadalmi különbözőségek vannak. Biztosíthatom azon­ban az értekezletet, hogy a Szovjetunió álláspontja e téren a szovjet nép, nem pedig vala­milyen privilegizált társadalmi csoport érdekei védelmének és egyben a béke és a népek közti baráti kapcsolatok érde­kei védelmének szilárd alapján nyugszik. Véleményünk szerint a Kelet és a Nyugat kapcsolatainak fejlődése csak akkor lesz sike­res, ha az államok­ közti gazda­sági kapcsolatok fejlődésére épül. Ez elképzelhetetlen a ke­reskedelem normális fejlődése nélkül. Teljesen világos, hogy a kereskedelem akadálytalan fejlődése megfelel valameny­­nyi nép érdekeinek. Minden egyes országnak minden hát­rányos megkülönböztetés nél­kül, akadálytalanul kell elad­nia azt, amit tud és megvásá­rolnia más országoktól azt, amire szüksége van. Az álla­mok közti egyenjogú és kölcsö­nösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok megteremtése elő fogja segíteni a nemzetközi ke­reskedelem normálissá tételét. Az országok közti kereske­delem normális fejlődésének útjában azonban nem kevés mesterségesen támasztott aka­dály áll. Mindenki tud azok­ról a hátrányos, megkülönböz­tető intézkedésekről, amelye­ket több ország foganatosított a Szovjetunióval és néhány más állammal szemben. Az ilyen intézkedések közé tarto­zik például sok áru exportjá­nak tilalma, a szokásos hitelvi­szonyok megsértése, a kereske­delmi hajók szabad, tengeri közlekedésének akadályozása stb. A kereskedelmi tilalmak és korlátozások bizalmatlanságot keltenek az egyes országok kö­zött és kárt okoznak a hagyo­mányos gazdasági kapcsolatok­nak, akadályozzák az államok között nemcsak a gazdasági, hanem az egyéb kapcsolatok megszilárdítását is. Követke­zésképpen ki kell tehát mon­dani, hogy a nemzetközi keres­kedelemben szűnjenek meg a hatályban levő korlátozások. Ez megmutatná, hogy megvan az őszinte készség a nemzetközi gazdasági együttműködés ki­­terjesztésére, továbbá az or­szágok közötti bizalom meg­szilárdítására, a népek közti kapcsolatok és az érintkezés fejlesztésére. Nem szabad azt gondolni, hogy egyes országoknak ér­deke a kereskedelem akadály­talan fejlesztése, m­ásoknak pedig nem érdeke. Érdeke ez minden országnak, mert a ke­reskedelem normális fejleszté­se az országok közti szilárd gazdasági kapcsolatok megte­remtésére vezet, elősegíti az árupiacok biztosítását és reá­lis alapot nyújt a népek közti érintkezés és baráti kapcsola­tok megteremtésére és fejlesz­tésére. Néha azt mondják, hogy a Szovjetunióval folytatott keres­kedelem fejlesztésének nincs meg a kellő alapja, nincsenek olyan áruk, amelyek a más or­szágokkal folytatott kereske­delem fejlesztésének tárgyául szolgálhatnának. Hogy ez mennyire nem felel meg a té­nyeknek, az már abból is lát­ható, hogy a Szovjetuniónak más államokkal folytatott kül­kereskedelmi forgalma a hábo­rú után a háború előttinek négyszeresére növekedett. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy a szakértő bizottságnak elsősorban azt a kérdést kel­lene megvizsgálnia, hogyan szüntessék meg a fennálló, az államok közti kölcsönös gazda­sági kapcsolatok fejlődését gátló hátrányos megkülönböz­tető intézkedéseket. Ez előse­gítené azt, amiről a kormány­fők irányelveinek első rész­é­ben a kapcsolatok fejlesztésé­ről szó van. Most a nemzetközi feszültség észlelhető enyhülése közepette méginkább szükséges, hogy megszűnjenek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok normális fejlődését gátló ilyen sorompók és a kereskedelemben, vala­mint a tengerhajózásban a leg­nagyobb kedvezmény elvét al­kalmazzák. A Szovjetunió ab­ból indul ki, hogy az akadály­talan nemzetközi kereskedelem a népek közti együttműködés egyik főtényezője és ha ez fej­lődik és virágzik, akkor fontos ösztönzője lesz az egész világ békéje fenntartásának és meg­szilárdításának. Még sok a tennivaló a kul­turális, a tudományos és a technikai kapcsolatok fejlesz­tése terén. Hasznosak lennének azok az intézkedések, amelyek­nek alapján kicserélnénk az ipari és a mezőgazdasági ta­pasztalatokat, bővítenénk a társadalmi és a kulturális kötő­döttségek cseréjét, fejlesztenék

Next