Magyar Nemzet, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-29 / 25. szám
Vasárnap, 1956. január 29. ) A kohó- és gépipar műszaki fejlesztési feladatai 1956-ban A kohó- és gépipari üzemek vezetői szombaton a vasasszakszervezet székházában beszélték meg az iparág 1956. évi feladatait, műszaki fejlesztési kérdéseit és az idei kollektív szerződést. A megjelentek előtt Csergő János kohó- és gépipari miniszter mondottbeszédet. Bevezetőben megállapította, hogy a jobboldali nézetek okozta károkat, lazaságokat még nem tudták teljes egészében megszüntetni, de a párt iránymutatása nyomán határozott eredmények vannak. Ezután felsorolta az iparág 1955. évi eredményeit, majd kijelentette: iparunk általában lényegesen túlteljesítette termelési tervét, mégis vállalataink 16 százaléka nem hajtotta végre feladatát. Legnagyobb hibánk az volt, hogy nem tudtuk, biztosítani a tervek egyenletes, cikkenkénti teljesítését. Motorkerékpár-gyártásunk például december első dekádjában a feladatok 13,1, a második dekádban 35,9, a harmadikban 51 százalékát végezte el. De hasonló termelési hullámzás tapasztalható a gépipar üzemeiben is. Nem következett be változás az öntödei selejt csökkentésénél és nem értünk el kellő eredményeket a gyártmányok felszerszámozása és készülékezése terén sem. A kooperáció megjavítása a jövőben is az ipar egyik legfontosabb kérdése lesz. A kooperáció kötelezettségének teljesítését a prémium-odaítélés legfontosabb feltételévé tesszük. A miniszter ezután felhívta a figyelmet arra hogy a múlt év júliusa óta az egy órára eső törzsbér emelkedése jelentősen meghaladja az egy órára eső termelési érték növekedést. Jól tudjuk, hogy az életszínvonal emelkedését a normák lazításával, különböző bércsalásokkal nem lehet elérni. Ehhez kizárólagosan a munka termelékenységének növekedésére, az önköltség állandó csökkentésére van szükség. Nem értük el a kívánt eredményt a munkafegyelem megszilárdításában sem. Az anyagtakarékosság kérdéséről szólva Csergő János hangsúlyozta, hogy a múlt évben a kohó- és gépipar teljesítette ugyan az előírt 3 százalékos anyagfelhasználás-csökkentését, egy sor vállalat azonban még távolról sem érte el a kívánt eredményt, különösen ami az importanyagokkal való takarékoskodást illeti. A kohó- és gépipar teljesíti a legnagyobb exportfeladatokat és a legnagyobb importanyag-fogyasztó is. Az iparág vezetőin és dolgozóin áll tehát, hogy miként tudjuk javulni nemzetközi pénzügyi mérlegünket. A technika fejlesztésével kapcsolatban megemlített néhány fontosabb kezdeti eredményt. A Ganz Vagon- és Gépgyárban megkezdték a többéves elmaradás pótlását a Diesel-motor fejlesztésében. Az autó- és traktoripar hat- és nyolchengeres új típusú autóbuszok szerkesztésével gazdagította a választékot, a Villamos Kismotorgyárban elkezdték a varrógép-motorok sorozatgyártását. Az új technológiák bevezetésének kezdeti eredményei között említette a nagyfrekvenciás edzés, a precíziós öntés, az infraszárítás alkalmazását. A műszaki fejlesztésben ennek ellenére elmaradás tapasztalható , ez nagymértékben arra vezethető vissza, hogy nem foglalkoznak eléggé a szakmunkások és a műszaki dolgozók továbbképzésével. — Az idén tovább folytatjuk a szocialista iparosítást és az ipar helyes belső arányainak kialakítását — tért rá a miniszter az 1956. évi feladatok ismertetésére. — A feladatok majdnem teljesen újszerűek. Több gondolkodásra, ésszerű tervekre, több műszaki munkára, gondosabb gazdálkodásra van szükség. Az 1956. év kiindulási pontja lesz a hatalmas dieselesítési program megvalósításának, olyan motorcsaládok kialakításának, melyekkel az egész világon versenyképesek leszünk. E program több gyár felújítását és bővítését, öntödei és kovácsolásitechnikánk korszerűsítését is megköveteli. A miniszter ezután idézett Rákosi Mátyásnak a SZOT ülésén mondott beszédéből és bírálta az exportcikkek gyártása körüli lanyhaságot, nemtörődömséget. Feladatainkat csal, úgy tudjuk megoldani — hangsúlyozta Csergő János —, ha kihasználjuk a műszaki fejlesztés lehetőségeit és maradék nélkül végrehajtjuk a szükséges műszaki intézkedéseket. Tudomásul kell venni azt is, hogy a jövőben nekünk nemcsak gyártanunk, hanem kereskednünk is kell. A mezőgazdasági gépek gyártásával kapcsolatban részletesen ismertette az iparág programját, milyen új géptípusok kialakítására van szükség. Folytatnunk kell a mezőgazdaság fejlesztésében oly döntő fontosságú feladat elvégzését — mondotta a többi között —, mint például a gabonatermelés komplex-gépesítése. Fel kell készülnünk a kukoricatermelés komplex-gépesítésére is. A közszükségleti cikkek közül, azokból, amelyekből még hiány mutatkozik, lényegesen többet gyártünk, mint az előző évben. Ezek közé tartozik például a tűzhely, a kárpitozott csőbútor, a mosógép, a kerékpár, a motorkerékpár, a rádió és egy sor más közszükségleti cikk. Mindemellett gondoskodni kell épülő nagylétesítményeink felszereléséről: kazánokat, turbógenerátorokat és más berendezéseket is kell gyártani. Feladataink megoldásának legfontosabb feltétele, hogy már ebben az évben bekövetkezzék a döntő fordulat a műszaki fejlesztésnél. A kohászat fő feladata a minőség, a programszerűség, a kiszállítások egyenletességének megjavítása. Az iparág műszaki fejlesztésében nagy jelentősége van a Lenin Kohászati Művekben a konverteres, duplex acélgyártás kiterjesztésének, a lemezanyaggyártás javításának. Feladataink megoldásához új módszerekre, új munkastílusra van szükség. Meg kell változtatni az eddigi vezetési módszereket, fel kell tárni az iparban meglévő igen nagy tartalékokat, mint a kisgépesítés, az átfutási idő csökkentése, a munkafegyelem megszilárdítása, az anyagokkal, különösen az importanyagokkal való takarékoskodás, az anyagnormák kiszélesítése, a bérek és a termelés összhangjának megteremtése, a dolgozók alkotó erejének, lelkesedésének fokozása. Az a tudat — mondotta befejezésül Csergő János —, hogy a technika fejlesztése, a tervek teljesítése nem a kapitalisták profitját növeli, hanem népünk felemelkedését szolgálja, arra serkenti a mi nagyszerű munkásosztályunkat, mérnökeinket, tudósainkat, hogy még nagyobb erőfeszítéssel küzdjenek pártunk és dolgozó népünk céljainak megvalósításáért. Ezután Szőnyi Miklós, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke beszélt az 1956-ban kötendő kollektív szerződésről, majd a tanácskozás részvevői iparáganként folytatták megbeszéléseiket. Pénteken Zürichben, 65 éves korában szívroham következtében elhunyt Érick Kleiber, a kiváló német karmester. Kleiber 1923-ban került a zenei világ élvonalába, amikor a berlini állami operaház főzeneigazgatója lett. Hatalmas zenei tudása, a művek mély megértése hamarosan a vezető karmesterek sorába emelte. Amikor Németországban a hitlerista fasiszták kerültek uralomra, Kleiber azonnal elhagyta a berlini operaházat és Amerikába emigrált. Erich Kleiber többször vendégszerepelt Budapesten, minden alkalommal hatalmas művészi élményt nyújtva a magyar zenebarátoknak........................................................ ilencven évvel ezelőtt, 1866. január 29-én született Romain Rolland- Clameay, a burgundi kisváros, amelyet a Catas Breugnon-ban kőnél és ■téglánál tartósabb anyagból épített halhatatlanná: két írónak volt szülőhelye. A két író közt igen-igen nagy az értékbeli különbség, de sorsuk egy valamiben hasonló: mind a kettőt jobban megbecsülte a külföld, mint tulajdon hazája. Claude Tiffier-t, a XIX- század első felében élt derék, középszerű elbeszélőt a franciák alig olvasták, de a németek valahogy megszerették és Montnele Benjámin című regényéből éppen úgy tanultak franciául, mint ahogy nagyapáink a Wakefieldi lelkésznél angolul tanultak. Ennek a regénynek meséje különben ugyancsak Clamecy városában játszódik le. Romain Rolland-nak nem az volt a baja hazájával, hogy műveit nem olvasták, hanem az, hogy legfontosabb mondanivalóit félreértették és hazaárulásnak bélyegezték akkor, amikor a világ sorsa fordult meg azon, hogy a lelkiismeret és emberiesség szavát meghallják-e, filigértik-e. Első nagy regényciklusa, a Jean Christophe, világsikert aratott már az első világháború kitörése előtt. De keserű szájízzel kérdezhetjük: mit jelent, mit ér a siker? Mit tanult Európa ebből a műből, amely a nemzeti jótulajdonságok agyisvéráre épített testvériséget hirdette, egyszerre emelkedő a sovinizmus és kozmopolititasmus fölé? Az 1914-es esztendő, s ami utána következett, bebizonyította, hogy — semmit. Ebben a pillanatban válik harccá az, ami eddig csak írói munka volt; példaadó emberi magatartássá a meggyőződés hangoztatása. A Clerambault-ból csak sejthettük, az 1952-ben nyilvánosságra hozott háborús Naplóból világosan látjuk, hogy a lelki összeomlásnak, a kétségbeesésnek micsoda mélységéből emelkedett Romain Holland ennek az emberi magatartásnak magaslatára. Két szárny emelte, bámulatos gyorsasággal. A szenvedők szeretete volt az egyik, a Vöröskeresztnél végzett munkája honfitárs és ellenség szenvedőinek szolgálata volt. A háború-csinálók , mindkét fél nacionalista politikusainak és hadi nyerészkedőinek gyűlölete volt a másik szárny. Adulakodás fölé emelkedve harsogta igazságait mindkét fél fülébe. A franciák hazaárulásnak bélyegezték tárgyilagosságot, a németek nem bocsátották meg neki, hogy Belgiumban elkövetett embertelenségeiket ostorozta. Kétszeresen fájtak neki ezek az embertelenségek: először, mert embertelenségek voltait — aztán meg, mert érveket adtak a francia nacionalizmus kezébe. Nem tudok példát sem ezekben az időkben, sem a világirodalom egész történetében arra, hogy valaki, kezében a világsikerrel, az egész világnak ellene forduljon a maga igazáért. Csak a maga igazáért? Nem. Rolland maga így fogalmazta meg helyzetét és szerepét: vegy mindenki ellen megy mindenkiért.« Mindkét oldal megszédített tömegei közt előbb egyesével, aztán száz és ezerszám ébredtek az emberek az igazság tudatára. Elhangzott a szó, amely "Európa lelkiismeretének" nevezte Rolland-t. De a háború véget ért és a békeszerződéseket rákényszerítették az egyezettekre anélkül, hogy Európa hatalmasai erre a lelkiis megetre hallgattak volna. Véget sem ért még a megegyezéses békéért vívott eredménytelen harc, s már kezdődött a másik, a reakció ellen, amely az orosz forradalom eredményeit akarta megsemmisíteni. Rolland a forradalomtól már ekkor is azt várta, hogy a nép hatalomra juttatásával örökre megsemmisíti az imperialista háborúk lehetőségét, így kezdődött állásfoglalása a Szovjetunió mellett. Ez az állásfoglalás teljes csatlakozássá fejlődött. S Hogy mennyi és milyen hara* cot jelentett ez, azt publicisztikai írásainak újabb gyűjteményei mellett irodalmi síkon második nagy regényciklusa, az Elvarázsolt lélek mutatja meg. (Éppen most került új, végleges kiadásban a ma«»»«»»»»«agyar közönség kezébe.) A Jean-Christophe-ban egy lángeszű muzsikusba, Itt egy nagy asszonyi egyéniségbe vetítette ki Roland a maga szellemi és politikai fejlődését. Rolland sohasem kész, megállapodott jellemeket elemez, mindig fejlődésében ábrázolja az embert. Hősnője, a nagypolgári, vagyonos családból származó, nagyműveltségű Annette, osztályának ál-liberalizmusétól a kommunizmusig érkezik el, emberi és asszonyi mivoltában átélve a békeutolsó éveit, az első világháborút és a fasizmus korát. E rövid megemlékezésben nem is érinthetem Rohand óriási életművének többi oldalát, drámáit és ezeknek sorában a nagy forradalmi ciklust, a Nagy emberek életé-t, zenetudományi műveit, amelyek ezen a területen is kivételes helyzetet biztosítanak számára — és elképzelhetetlenül nagy levelezését, amely a földkerekség minden népével lelki kapcsolatba hozta. Kicsiben ez az ezernyi ezer levél is azt a Romain Rolland-t mutatja meg, akit műveiből és harcainak történetéből ismerünk. Művészete embereket ábrázolt, hogy az emberiségnek használjon. Nem megkövült dogmákat, hanem fejlődést hirdetett. Csalódott sokszor, mint minden ember, de csalódásait új utak keresésére használta fel, s ezek az utak, minden kanyargásukkal, az emberi szolidaritás, a nagy közösség felé vezettek Benedek Marcell ................................. ROMAIN ROHAND születésének 90. évfordulóján __MaMNemzet____________________________________2 Meghalt Eliani Kiéibér Mozart-ünnepség Moszkvában Mozart születésének 200. évfordulója alkalmából január 27-én ünnepi ülést tartottak a moszkvai Nagy Színházban. Az ülést a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztériuma, a szovjet békebizottság, a VOKSZ és a Szovjet Zeneszerzők Szövetsége hívta össze. A nézőtéren ott ültek a szovjet zenekultúra és színművészet kiváló művelői, a főváros társadalmi szervezeteinek képviselői. A vendégek közt jelen volt Norbert Bisehoff, Ausztria rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete és Mubin osztrák zeneszerző, aki a Mozart-ünnepségekre érkezett a Szovjetunióba. Számos nagykövetség és követség Moszkvában akkreditált vezetője ugyancsak megjelent. T. N. Hrennyikov, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének főtitkára ünnepi megnyitójában a többi között a következőket mondotta: — A Szovjetunióban rendkívül szeretik Mozart alkotásait. Operáit játsszák dalszínházainkban, hangversenytermeinkben. A nagy osztrák zeneszerző művei megtisztelő helyet foglalnak el muzsikusaink műsortervében. Most, amikor megemlékezünk születésének évfordulójáról, végtelen hazánk egész területén hangversenyeket tartanak, amelyeken Mozart műveit játsszák. Dicsőség az osztrák népnek, amely Mozartot adta az emberiségnek! — mondotta. A Szovjet Zeneszerzők Szövetségének főtitkára szívélyessen üdvözölte Bisehoff nagykövyvetet és Rubint, az osztrák zenei élet képviselőjét. Mozart életét és alkotómunkáját J- A. Saporin professzor, a Szovjetunió népművésze méltatta. A múlt ama nagyságainak névsorában, akik segítenek bennünket a munkában és a békéért vívott fáradhatatlan, kitartó harcban. Időzárt neve él nem homályosuló fényben ragyog hangsúlyozta. Norbert Bisehoff válaszában köszönetét fejezte ki azokért az ünnepségekért, amelyeket a Szovjetunióban a napokban tartanak Mozart tiszteletére. — Mp — mondotta — az egész világon, üléseken és gyűléseiken, hangversenytermekben és ■ operaházakban ünnepüik annak a napnak a 200. évfordulóját, amikor Salzburg egy szűk mellékutcájában megszületett Mo- 1 zárt. De sehol nem lehetnek nagyobb méretűek ezek az ünnepségek, mint a Szovjetunióban, ahol valóban magukkal ragadják az egész népet. A végtelen Szovjetunió sok népénél aligha akad olyan iskolaterem, ahol a gyermekek ne beszélnének Mozartról ezekben a napokban, ahol ne hallották volna Mozartnak legalább egy halhatatlan alkotását. Aligha akad a Szovjetunió sok ezer klubja között egy olyan, ahol ne mondanának beszámolót, vagy ne tartanának hangversenyt a nagy salzburgi zeneszerző emlékére. Mozart nemcsak egy népé, nemcsak egy történelmi korszaké, hanem az egész emberiségé és a történelem minden korszakáé. M. Rubin az osztrák zeneszerzők szövetsége nevében üdvözölte az est részvevőit. Az ünnepi ülés befejezése után a Nagy Színház művészei előadták Mozart "Figaro házassága" című operáját. Az ünnepi ülésen és az azt követő operaelőadáson jelen volt: N. Sz. Hruscsov, K. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, M. A. Szászlov, K. J. Vorosilov, A. B. Arisztov, N. N. Poszpjelov és D. T. Sepilov. Az ünnepi esten megjelentek meleg fogadtatásban részesítették Mozart alkotásának bemutatását. A VARÁZSFUVOLA FELÚJÍTÁSA Mozart születésnapján Két fővárosi operánkban négy Mozart-opera hangzott fel a zeneköltő születésének 200. évfordulója ünneplésére: az Operaházban felújításban került színre a Varázsfuvola, másnap pedig a Cosi fan tuette; az Erkel Színház, Budapest második dalszínháza pedig a Szöktetés a szerályból és a Figaro házassága ünnepi előadását szentelte Mozart emlékének. A magyar Mozart-kultusz élő talajában vannak ennek az ünneplésnek a gyökerei. Ez a Mozart-kultusz hosszú évtizedek óta, s az utóbbi időben egyre elevenebb módon hatja át a magyar zeneéletet. Mozart zenéje az első magyarországi bemutatóktól kezdve — melyek számos esetben meglepő gyorsasággal követték a bécsi vagy prágai opera-bemutatókat —, mintegy végigkíséri a magyar zenekultúra fejlődését. A magyar zenekultúra nagy fellendülése, Liszt kora éppúgy, mint Bartóké és Kodályé, Mozartot a legnagyobb mesterként, bizonyos tekintetben példaképként állította maga elé. Mi az, ami Mozartot oly közel vitte és viszi más nemzetek művészeihez, mi az, ami zenéjét a magyar zenét ért különböző hatások közül is kiemeli? S mi az, ami ezt a hatást eredményében szervessé és építővé teszi? Mindenekelőtt művészetének egyetemes humanizmusa, összefoglaló jellege, mellyel egyetlen csodálatos művű szintézisbe ötvözte kora valamennyi zenei vívmányát, s új fejlődést nyitott az ember és világa zenei ábrázolásának. S ugyanezek a tényezők azok, amelyek miatt nemcsak a nagy magyar zeneszerzők, hanem előadóművészeink és kiváltképp énekeseink oly mélységes tisztelettel és gyengéd szenvedéllyel nyúlnak a Mozart-művekhez, ez az, ami az Európa-szerte egyedülállóan gazdag Mozart-repertoárt operaházaink színpadán tartja- operakultúránk Mozart műveinek megszólaltatásában nemzetközi rangot vívott ki magának. A most felújított Varázsfuvola, a Szöktetés a szerályból, a Cosi fan tutta és a Figaro házassága mellett a Don Juan előadásai világviszonylatban is helytálló produkciók: azzá teszi őket a zenei megvalósítás stílushűsége, az énekkultúra tisztasága, s nem utolsósorban a zenei atmoszférához és a kor stílusvilágához illeszkedő, mégis ugyanakkor korszerűen realisztikus rendezés. A felújítások minden egyes alkalommal, még ha két-három éves sűrűséggel következnek is, a jelenkor művészi szemléletét is hozzáadják a dolog természete szerint az ereklyeértékű színpadi anyaghoz, s az örök új értékű Mozart-muzsikához. A Varázsfuvola felújítás az eddigeknél is pont másabb köntösben nyújtja át a művet. Oláh Gusztáv színpadképeinek a függöny felgördülése után rendszerint tapssal adózik a közönség. A szintén Oláh Gusztáv tervezte kosztümök is megragadják a néző fantáziáját. A kettős szereposztásban felújított Varázsfuvola első Változatának bemutatója zenei életünk nagy eseménye volt. Sarastro szerepét Székely Mihály énekelte, Parnina és Tamino Osváth Júlia, illetve Simándy József volt, a többi szerepekben is Operaházunk legkiválóbbjai működtek közre. Székely Mihály hatalmas drámai feszültségek kifejezésére képes hangja a Sarastro,áriák egyensúlyos, bölcsen méltóságteljes dallamait tökéletes tömörséggel adta vissza. S nemcsak a hang és énekművészet, mely a maga nemében valóban egyedülálló, de a színpadi megjelenítés eszközei is magasrendűen méltók voltak egy Mozart-jubileum ünnepi előadásához, s a magyarországi Mozart-kultusz hagyományaihoz. Osváth Julia művészete legmegkapóbb módon második képbeli áriája áttetsző, érzelem-fűtötte halk részeiben, továbbá a második felvonás hetedik képében, megragadó zenei formálásával nyilatkozott meg, Simándy Józsefben kiváló Tamimót aratott az előadás. Példás tisztasággal, melegfényű, mégis hősi csengésű hangjának rokonszenvességével, az alakított színpadi figura nemes határozottságával méltán aratott nagy sikert- Az Éj királynője rendkívül nehéz technikai nehézségeket rejtegető szerepével meglepő művészi sikerrel birrkózott meg a vendégként szereplő Ágai Karola. Mindkét nehéz áriáját úgy adta elő, hogy a koloratúra feladatok túlnyomórészt sikeres megoldása mellett a szöveg s drámai mondanivaló értékne evégén sem esett csorba. Hangja szép, teltfényű, reményekre jogosító. Az előadás két kimagasló, úgynevezett hídfő-alakítással is meglepett: Sárdy János Papageno szerepében a furcsa mesefigura egyöntetű, egészséges, eredeti megformálásával, rendkívüli kedvességével, őszinteségével az előadás egyik legjobb szereplőjévé lépett elő, hasonlóképpen Kishegyi Árpád, aki Monostatus szerecsent alakította, teljeileg tisztát, megragadó szuggesztivitással s a legjobb pró'zai színpadon is helytálló játékkal. Az előadás zeneileg legszebben sikerült részleteit kaptuk a három hölgyet alakító Takács Paulától, Sándor Judittól és Tiszay Magdától: tercettjeik zeneileg tökéleteseik, voltak. Házy Erzsébet tehetségének új oldalaival mutatkozott be Fapagena szerepében, kitűnően oldotta meg. Jámbor László és Angyal Nagy Gyula a két pap, Gáncs Edit, Cser Tímea, Jurenák Ida, a három nemző, Kenéz Ernő, Bódy József pedig a két órüze szerepében értek- és színpadi szempontból egyaránt kitűnően illeszkedtek az előadás stílusához. A Varázsfuvgla felújításit Koródy András vezényelte. Az a stílusismeret, amely karmesteri pálcáját irányította, fontos tartópillére volt az előadás egésze művészi rangjának, s annak, hogy a magyarországi Mozart-kultusz ezzel a Varázsfuvola-felújítással ismét gazdagodott. (A Mozart-kultusz gazdagságáról tanúskodott a másnapi, az ugyancsak Koródy András vezényelte Cosi fan tutte-előadás, amelynek méltatására még visszatérünk. Az Erkel Színház a Szöktetés a szerályból és a Figaró házassága előadásával ünnepelt, az elsőt Kertész István, a másodikat Ferencsik János vezényelte.) Cs. P. A salzburgi Mozarteumban megnyitották a Mozart-évet Pénteken délelőtt a salzburgi Mozarteumban, Wolfgrung Amadeus Mozart szülőházában ünnepélyesen megnyitották a Mozart-évet. Az Imaspségen Raab szövetségi kancellár kiemelte: noha Mozart osztrák volt és zenéje is az, mégis az egész világé. Körner szövetségi elnök hangoztatta: "Mozart munkássága századokon át az emberi kultúra élő, alkotó része maradt. Ausztria büszke arra, hogy fiai között tudhatja Mozartot."