Magyar Nemzet, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-31 / 78. szám

Ssombal, 1956. március 31 m KÖNYVEK KÖZÖTT Pataki Dezső: Assaky-pálma Egy kitűnő író kitűnő, elbeszéléseit ismertük meg ebben a szokatlan című kötetben! Pataki Dezsőről aligha tud az olvasó; néhány novellája jelent meg annak idején a Nyugatban s a Válaszban. Ő maga három évig járt a bécsi egyetem orvostudományi fakultására (itthon a numerus clausus becsukta előtte a főiskola kapuját!), nem bírta tovább a koplalást, hazajött, műszerész lett, később megjárta Párizst, ott gyári munkás volt. 1929-ben hajóra ült, elindult Brazíliába. Öt esztendő múlva tért vissza, írni kezdett. A fasizmus végzett vele is, akárcsak Gelléri Andor Endrével és Pap Károlylyal, akiknek neve először jut eszünkbe, ha Pataki Dezső írói helyét keressük. És íme, mártírhalála után több mint egy évtizeddel, megjelent az első könyve. Hol késett eddig? Mint mondottuk, örömet okozott ez a tucat elbeszélés, de szomorúságot is, hogy írójuk nem írhatott — nem írhat többet! Pedig mennyire futotta volna még nagy-nagy tehetségéből annak, aki e korai írásokban is remekeket alkotott! Mind a tizenkét novella Dél- Amerikában játszódik, csaknem valamennyinek az író a középponti,alakja, az író, aki a hontalanság s a munkanélküliség nyomorúságának kétszer keserű kenyerét eszi, ha ugyan van kenyérre valója. "Olyan vagyok, mint egy sovány felkiáltójel, mely egyedül, mondat nélkül áll a világban" — mondja egy helyen. Kik segítik elviselni e magányt? Pedro, az öreg néger zsákoló munkás, aki a proletárszolidaritás szép szavaival áll a hungaro mellé; Gereben, ez a jókedvű, talpraesett fickó, aki palacsintasütésre tanítja az özvegy földbirtokosnét; Pierre Pradon, akiről így beszél az író: »Ő francia, én magyar vagyok, de a gyomrunk egy nyelven korog. Közös szobánk van, közös a sorsunk is. Mind a ketten feltételes módban beszélünk vágyainkról és jelentő módban szenvedünk...« Szenvedések, drámák megrendült tanúi vagyunk: Pedro leszédül a létráról a malom gépei közé; Amin Ary, a pincér, függőágyban hunyja le szemét, hasztalan immár a megígért kórházi ágy. Parapet, az öreg csavargó, reménytelen életével a vasúti sínekre vánszorog: megpróbálta s már nem bír felkúszni az égbenyúló, karcsúsima assahy-pálma törzsén, tehát nincs rá szüksége a világnak. Az ő halálának példájával jelképessé nő az assady-pálma története: nemcsak a cocquiindiánok pusztítják el az öregeket, a maguktehetetleneket — az a szörnyű társadalom is, amelyben e novellák szereplői vegetálnak, szenvednek, eltiporja az elesetteket. Pataki Dezső elítélőn szól arról a világról, amely hontalanságba s ott is, útszélre taszítja az embert. Csak lényeges dolgokat közöl velünk ez az író, illetve: bármit mond is, az fontossá válik. Szűkszavúan, lényegretörőn beszél, világos, áttetsző, úgyszólván dísztelen stílusban — lenyűgöző drámaisággal. Aligha lehetne "húzni« bármelyik novellájából is. A legkülönbről méltán jegyzi meg Déry Tibor, a kötet előszavának írója: »... a Szamárfej c. novella tán csak egy lépésnyire van a remekműtől«. Jóleső örömöt és meglepetést okoz Remenyik Zsigmond új könyve: izgalmas és megdöbbentő, leleplező és állásfoglaló, irodalom és történelem és (mint a szerző is jelzi könyve alcímeként) ikerrajz és vallomás. Nem érzem feladatomnak, hogy a Por és hamu tartalmi ismertetését megkíséreljem. Nincs is erre szükség, másrészt Remenyik megvesztegető írói módszerét, ahogyan az eseményeket szövi és csoportosítja, ahogy más és más szemszögből elemzi és megvilágítja könyve fő figurájának (vagy ha így jobban tetszik: hősének) cselekedeteit és sorsát, úgysem tudnám hűségesen érzékeltetni. Remenyik Zsigmond biztonsággal árasztja könyvében az ötven év előtti kor társadalmi hangulatát és szokásait, felfogását és erkölcsét, és szinte filmszalagra kívánkozó bőséggel és élességgel vonultatja fel a korabeli társadalom legkülönbözőbb rétegeit képviselő figurákat. A cigánytól a főpapig, az uzsorástól és mocskos üzelmekből gazdagodó szállodatulajdonostól a miniszterig, a cafka nőtől a szerelmét titkoló és szerelmesét védő asszonyig, a vidéki állomásfőnöktől és embertelen intézőtől a duhajkodó földbirtokosokig, katona- és csendőrtisztekig széles a skálája. S bár a figurák kizárólag Remenyik írói dialektusát beszélik, mégsem egyhangúak, mert az események és konfliktusok megítéléAz új Keszthelyi-kötet sokszínű válogatás a költő régi és újabb költeményeiből. Újabb bizonyítéka, hogy Keszthelyi Zoltán — az örömnek, a reménynek, az ember és természet meghitt kapcsolatának ihletett megszólaltatója — miképpen érett azzá a lírikussá, aki immár nemcsak az önmagának elképzelt boldogság tündérhangjait zengeti meg, hanem mély felelősséget érez egész népe boldogulásáért. Keszthelyinek, a XIX. század eleji angol költők kiváló tolmácsolójának költészetéből, a formájukban nem egyszer Burnsre, Shelleyre emlékeztető dalokból, ódákból mindig is kiéreztük a Dunántúl szelíd lankáit, a styári Balaton játékos fényeit, a pajkos pesti őszt. Az ő "nyugati szele, a budai hegyek felől fújdogált felénk, kortársai közül kevesen tudták oly érzékletesen jelenvalóvá tenni a szülőföld sajátos ízeit — még a legszubjektívebb, szerelmi vallomásokban, a gyötrelmek és csalódások leírásában is — mint éppen ő. Verseiben mindig is őrizte hát a haza tájait, s a tájak lelkét, mindig is benne dobogott azokban az élni és örülni vágyó nép szíve. Új kötetét végiglapozva, annak lehetünk tanúi, miképpen kapott új tartalmat e régi táj- és honszeretet, miképpen formálódtak egykori érzései, sejtései, vágyai korunk mélységeibe hatoló, költői gondolatokká. Keszthelyi Zoltán új versei tudatosabbak, harcosabbak, mint a régiek — szelíd, meghitt, egyszerű hangvételéhez azonban mindvégig hűséges maradt. »Az ékesszólót mindig megtagadtam« — írja egyik legújabb, szép versében, a "Sokszor mondták ...« címűben, s — kicsit talán túlozva Az igazi irodalomnak kijáró örömmel s szeretettel köszöntjük Pataki Dezső, novellás könyvét, ezt a sírontúli ajándékot. Gazdagabbak lettünk vele. Dalos László sében mindegyiknek megvan az az egyéni látószöge és belső morálja (negatív és pozitív értelemben egyaránt), hogy emberi karakterekké és típusokká váljanak. Fokozza a könyv művészi hatását és korrajzi hitelét Remenyik Zsigmond magával ragadó szubjektivitása, fiatalkori élményeinek mély átélése, ítélkező és vélekedő bátorsága, filozófiába is átcsapó és nem egyszer prófétikus ízű kinyilatkoztatásai, amelyekkel itt-ott lehet, és kell is vitatkozni, de írói kiállásának tiszta szándékát és szenvedélyességét még esetleges gondolati elkalandozásai vagy szélsőségei ellenére sem lehet és szabad kétségbe vonni. Stílusának dinamizmusát és nagyszerű nyelvi kulturáltságát — ez eddig is külön rangot biztosított Remenyiknek — csak azért említeni, hogy még érzékelhetőbb legyen mindenki előtt, hogy a Por és hamu ne are csak korrajz és vallomás, hanem kitűnő írói tett is, irodalom és állásfoglalás, és műfaji eredetiségével még külön is gazdagítja irodalmunkat. A könyv kiállítása, belső tipográfiája és illusztrációinak a tartalom hangulatához való művészi illeszkedése a Magvető Könyvkiadó eddigi kiadványaihoz viszonyítva is kiemelkedő. A Por és hamu igazán szép könyv, dicséret a szerzőnek és kiadónak. Földeák János is — szerepjátszással gyanúsítja azt, aki »mindig fennhangon beszél és magasztal«. Költőnk nem a dobverők típusához tartozik, a rigókkal énekelő, szívéből és elméjéből »biztatás és megfontolás nélkül« buggyan ki »a dal, a reggeli, drága dal■» és "Friss szagú házak tetején — Repül az éneklő remény — S a forró gondolat«. Az "Emlékszel ?« megragadó eszméjét —a romokon, gondokon áthalló bizakodást, a vágyunkból sarjadt gyermekek, s a mélységekből föl, a fényre néző nép jövendőjéért küzdeni kész szorgalmat — más költők tán emeltebb hangon, nagyobb zenekarra hangszerelve tolmácsolták volna. S mégis, e költeményből, amelynek utolsó sorai a költő kislányának »Katibogarat cirogató«, szelíd képét idézik, gondjainkat feloldó erő, kétségeinkre választ adó biztonság, buzdítás sugárzik. Keszthelyitől mi sem áll távolabb, mint a hősködés, de igenis, jellemzi őt valami csendes, szívós, nagyon emberi (és éppen ezért hősies) erő. Új versei, az "őszi éjszakák«, a "Midőn ezt írtam«, a »Halljátok?« több mint húszesztendős költészetének sajátos hangszerén szólalnak meg, mind szerves folytatásai a »Szikrák fényeidnek, a »Nyári kalandozás»-nak, a költő hajdan írott műveinek. S ugyanakkor olyan versek ezek, amelyek méltók nagy változásoktól vemhes, a nép legjobbjainak minden fizikai és szellemi erőkifejtését megkövetelő, hatalmas korunkhoz. A kötet külső formája, borítója, világos, nemes tipográfiája példás ízléssel teszi még kedvesebbé számunkra Keszthelyi Zoltán szép versei között a lapozgatást. Antal Gábor és Remenyik Zsigmondi Pár és hamu Keszthelyi Zoltán: Ki versben őriz LEGÚJABB NŐI, GYERMEK ÉS FÉRFI KERÉKPÁROK BEMUTATÁSA — KIADÁSA KÉR A VILL SZAKÜZLETEKBEN: III., Tavasz u. 21 VI. , Lenin körút 99 VII. , Thököly út 2 XI., Bartók Béla út 32 XV., Rákospalota, Kolozsvári u. 49 XVIII., Pestszentlőrinc, Vörös Hadsereg u. 121 Maga Nemzet DUNA SZÁLLODA V.9 Apáczai Csere János utca 4 AZ ÉTTEREMBEN: FOTHY JÁNOS tánczenekara Magyar és francia konyha ITALKÜLÖNLEGESSÉGEK Rendezvények részére különterem A BÁRBAN: SOLYMOSSY—BEAMTER-DUO NAPLÓ MÁRCIUS 31 Enrico Masnardi világhírű olasz csellóművész csütörtökön este nagy sikerrel mutatkozott be a Zeneakadémia közönsége előtt Bach szóló szonátáival. * * Az »Ahram« című egyiptomi lap közli, hogy a Kairóban már bemutatott magyar képzőművészeti kiállítást megrendezik Alekszandriában is. A budapesti Fővárosi Nagycirkusz meghívására kiváló szovjet artisták, nagy csoportja indult útnak csütörtökön Ogyesszából Magyarország felé. Iván Ruban idomított vadállatait és Kontemirov pompás paripáit is útnak indították. * A Fővárosi Tánczenekar és a legkiválóbb népi zenekarok is részt vesznek az árvízkárosultak megsegítésében. Az eddig felajánlott 15 000 forinton kívül áprilisban két hangversenyt is rendeznek az árvízkárosultak javára. Eddig több mint negyedmillió érdeklődő tekintette meg a drezdai képtár festményeinek berlini kiállítását. A szovjet hadsereg által megmentett és a szovjet kormány által viszszaadott műalkotások júniusban kerülnek Drezdába. A világhírű remekműveket az újjáépült Semper Képtárban helyezik el. Külföldi vendégszereplésre indul a közeljövőben több magyar népi zenekar. Lakatos Sándor együttese Máté Jolánnal és Szalai Lászlóval háromhónapos lengyelországi szereplésre utazik májusban. Ugyancsak Lengyelországban szerepel rövidesen Banyák Kálmán együttese is. Kontra Antal és zenekara a Német Demokratikus Köztársaságba megy. 00 A nyáron Berlinben tartandó Schuman emlékversenyre tizenkét ország küldi el fiatal zongoraművészeit és énekeseit. A versenyen magyar művészek is részt vesznek. A Georgij Szviridov zeneszerző dalciklust komponált Robert Burns skót költő verseire Szamuil Marsak fordításai alapján.□ Alan Bush angol zeneszerző Weimarba érkezett, hogy részt vegyen "Blackmoori emberek« című új operájának előkészítésében. A bemutatót április végére tervezik a kerületi színházban. Ez év elején levelezés indult a pécsi és az erfurti városi tanács oktatási osztálya között. A levelekben kölcsönösen ismertetik a pedagógusképzés, a politechnikai nevelés, az ifjúsági szervezet és a nevelőtestület együttműködése terén alkalmazott módszereiket. Április közepén Finnországban szovjet filmhetet, májusban pedig a Szovjetunióban finn filmhetet rendeznek. Az Iszkusztvo című szovjet művészeti folyóirat Tyihomirov művészettörténeti író tanulmányát közli, amely a Corvina Idegennyelvű Könyvkiadó művészeti kiadványait méltat ja.* A Somogy megyei népi együttes Csurgó környéki és zselicségi népi táncok bemutatójára készül. A pitvarosi szlovák—magyar népi együttes Szlovák fonó címmel készít elő nagyszabású műsort. A Árverésre kerülnek a nyugat-németországi Marburgban Goethe, Schiller és Heine levelei. Ezeken kívül még elárverezik a Grimm-fivérek és Robert Schuman több sajátkezűleg írt levelét is. Koppenhágában negyven ország több mint kétezer képviselőjének részvétele mellett ez év nyarán tartják meg a 41. eszperantó világkongresszust. Magyar népmese-gyűjtemény jelent meg orosz nyelven 100 000 példányban a szibériai Omszk városában. A Paasikivi rákkutató alap számára a szovjet kormány modern orvosi felszereléseket, preparátumokat, továbbá radioaktív izotópokat ajándékozott Finnországnak. Meghalt Honti Rezső Tegnap délután két órakor hetvenhét esztendős korában meghalt Honti Rezső. Egész életében azon munkálkodott, hogy az irodalom, a tudomány, a nyelvészet és a műfordítás eszközeivel gazdagítsa műveltségünket, erősítse a magyar művelődés és a világ humanista kultúrája közötti kapcsolatokat. A filológiai pontosság s a művészet lelkesültsége vált eggyé életművében. S egész munkáját áthatotta a nép iránti felelősség tudata; ez sugalmazta neki, hogy mikor s mit vigyen közelebb a magyar olvasókhoz s hogy az elnyomatás sötét esztendőiben is szerényen, de szilárdan szólaltassa meg a humanizmus eszméit. Az egyetemen nyelvtudományi tanulmányokat folytatott, tanár lett s kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Még az első világháború előtt kezdett cikkeket írni, fordításokat közölni a Népszaadban, s irodalmi előadásokat tartott a szakszervezetek tanfolyamain. A Tudományegyetemen és a Műegyetemen spanyol és olasz nyelvet adott elő, azonban politikai meggyőződése miatt, közismert tudományos érdemei ellenére sem lehetett egyetemi magántanár. Csak a Tanácsköztársaság idején kapott elégtételt: a francia nyelvészet és a román összehasonlító nyelvészet tanárává lett a budapesti egyetemen. Az ellenforradalom eltávolította az egyetemről s ezentúl nyelvészettel, irodalomtudománnyal, műfordítással foglalkozott és idegen nyelveket tanított. A felszabadulás után — élete alkonyán — végre széles körben kibontakozhatott sokoldalú, alkotó erővel teli tehetősége. Kiváló orosz irodalmi és nyelvészeti ismeretei révén sokat tett az orosz irodalom és a szovjet kultúra megismertetéséért, ereje megfeszítésével munkálkodott az irodalom értékeinek elterjesztésén, helyes értékelésén. Tizenöt nyelvet ismert kitűnően, közöttük az arabot és a perzsát. Sok nyelvtankönyvet és szótárt szerkesztett; megszólaltatta magyarul Puskint, Tolsztojt, Gogolt és Csehovot, Voltaire-t és Maupassant-t, Boccacciót és Machiavellit, Wildet és Omar Khatamot, s ki tudná, az ő alkotó szenvedélye jóvoltából magyarul megszólaló írókat és műveket mind felsorolni. Magvas bevezetőkkel, gondos jegyzetekkel is segítette az olvasót: teljes műveltséget akart adni. Bizony jelképes erejű, hogy éppen most játssza egy vidéki színházunk Gogol Leánynézőjét az ő fordításában s ekként szava ma is elevenen hangzik a színpadról; s mintha jelkép volna az is, hogy két arabból készült fordítása — Firdauszi: Sah Néméja és az Ezeregyéjszakából készült gazdag válogatása — még csak eztán kerül a magyar olvasó kezébe. Közvetítő volt, de a kultúrák közvetítése: alkotás, amely új értékeket teremt. Aligha lehet számot adni róla, hogy hihetetlenül sokoldalú munkássága mennyi mindennel ajándékozta meg irodalmi köztudatunkat. A kultúra áldozatos művelői nem halnak meg. Honti Rezső munkássága része eleven irodalmi műveltségünknek. S. Gy. NAPSUGÁSRKA A kaposvári Csiky Gergely Színház bemutatója A kaposvári csiky GERGELY SZÍNHÁZ, amelynek néhány hónapos útját számos sikeres, helyesen megválasztott és jól előadott darab jelzi, amelynek lelkes és fákadhatatlan gárdáját nemcsak a város népe, hanem a somogyi falvak lakossága is nagyon megszerette már — ez a fiatal színház ezúttal melléfogott. A Napsugárka címmel bemutatott operett zenéje — Dunajevszkij szerzeménye — gyönyörű és dallamos ugyan, szövegkönyvének bemutatott változata azonban olyan gyönge, hogy a muzsika szépsége éppoly kevéssé tudja ellensúlyozni, mint a színészek tiszteletre méltó igyekezete. Az eredeti bemutató olyan dolog, amire méltán büszke minden vidéki színház. De olyan dicsőség ez, amely nem mentesít, hanem — ellenkezőleg — kötelez: elsősorban elmélyült, gondos dramaturgiai munkára. A Napsugárka szövege Permjak zenés vígjátékából Országh György átdolgozása nyomán lett "nagyoperetté*. Hogy a szovjet közönség és kritika hogyan fogadta Permjak vígjátékét, erről éppoly kevéssé van a tudomásunk, mint arról, mennyiben változott meg az eredeti mű a hazai átdolgozás nyomán. Az azonban bizonyos, hogy a kaposvári közönség elé igen méltatlan formában, az előadhatóság alsó határát súroló szinten került. S ha ilyen élesen vetjük fel a darab gyengeségét, ez éppen a magyar—szovjet barátságnak a védelmét szolgálja, amelynek zászlaja alatt és pajzsa mögött a darabot műsorra tűzték, s azoknak a szovjet embereknek a becsületét védi, akik korántsem olyanok, mint amilyeneknek a Napsugárka ábrázolja őket. NEM TÁPLÁL az ember az operettszövegek iránt a műfaj lehetőségeihez képest túlzott igényeket, nem vár súlyos gondolatokat, emberi mélységeket. De tán csak nem túlzott igény az, amely elvárja, hogy a szereplők ne legyenek ütődöttek, legalábbis nem mind egy szálig? Tán csak nem arisztokratikus igény épkézláb dialógusokat, legalábbis mosolyra ingerlő tréfáikat várni a színpadról azokban a percekben is, amelyek nem szolgálnak az ének és tánc idegnyugtató közjátékaival? Szeretnénk itt — igazolásképp — legalábbis vázlatosan ismertetni a darab tartalmát, de szinte lehetetlen kibogozni a cselekményt ebből a műből, amelyben egyszerre négy szerelmespár száguldozik keresztül-kasul a színpadon, örökös félreértés-zuhatag közepette, s mellettük még a szüleik is, akik ismeretlen okokból valamennyit máshoz akarják kényszeríteni, mint akit szeret és más pályára erőltetni, mint amihez érzéke van, három felvonáson át küzdve minden ellen, ami természetes — csupán azért, hogy a fináléban mindenbe beletörődjenek és áldásukat adják a nagymehezen elrendeződött ifjú párokra. A KAPOSVÁRI SZÍNHÁZ jó dramaturgiai munkával elfogadható, sőt jó szövegkönyvet is létrehozhatott volna. Ehelyett inkább a látványosság özönével, lármával és görögtűzzel igyekezett ellensúlyozni a hiányosságokat. Ezt az erőltetettséget éreztük Földeák Róbert jószándékú, de sokszor kevésbé jóízlésű rendezésén, a kitűnő Pálfalvi Éva, a szép hangú Barcza Éva s a többiek — Gálffy László, Juhász Pál, Fábián Klári, Sugár László Kenessy Zoltán, Karádi Györgyi és Bán Tamás — játékán. A Dunajevszkij-muzsika stílusos, szívvel teli tolmácsolásáért rajtuk kívül Udvardy László karmestert illeti az elismerés. VÉGÜL hadd idézzük a darab átdolgozójának szavait a színház műsorfüzetének adott nyilatkozatából: "Meg kell vallanom ... hogy életemben még nem láttam operettelőadást". Nos, ez a vallomás a szerző két kitűnő tulajdonságáról tanúskodik: őszinteségéről és merészségéről. Ez a kettő azonban, úgy látszik, nem elég az operett-íráshoz. Fencsik Flóra 5 Újjáalakított kőbányai boltunkban olcsó áron vásárolhat FÉRFI-, NŐI ÉS GYERMEKRUHÁZATI cikkeket! BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V. X., Körösi Csoma u. 13. Telefon : 343—Jj®.