Magyar Nemzet, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-09 / 135. szám

2 Harold Stassen a leszerelési tárgyalások előrehaladásáról Washingtonból jelenti az MTI. Harold E. Stassen, Eisenshower elnök leszerelési különtanácsadója csütörtökön nyilatkozott a szenátus külügyi bizottságának egyik albizottsága előtt a Londonban nemrég folytatott leszerelési tárgyalásokról. Az Associated Press jelentése szerint hangoztatta, hogy londoni tárgyalásai és azok a személyes beszélgetések, amelyeket Bulganyinnal és Hruscsovval folytatott, "néhány fokkal jobbá tették a tartós béke kilátásait". "Még sok akadály van azon a hosszú úton, amely lassan elvezethet a fegyverzet, különösen a nukleáris fegyverek csökkentése terén létrehozandó megegyezéshez" — mondta Stassen a továbbiakban, de a tárgyalások alapján remélhető, hogy "az előttünk álló években" létrejön a fegyverzet korlátozása és megbízható ellenőrzése. »Nem szabad elveszteni az egyensúly érzékét — folytatta Stassen — nem szabad szem elől téveszteni a ránk váró nehézségeket és bonyodalmakat és a világhelyzetben rejlő veszélyeket. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha a Szovjetunióval tárgyalunk, olyan nemzettel állunk szemben, amelynek vezetői a miénktől eltérő ideológiát vallanak és amelynek mérhetetlen ereje van.« »De — folytatta Stassen — a tárgyalások előrehaladnak és a Szovjetuniónak Londonban a szárazföldi ellenőrzési rendszerre vonatkozólag előterjesztett javaslata reális lehetőséget kínál arra, hogy valamilyen eredmény megszülessen." Eisenhower elnököt Az MTI washingtoni híre szerint nyugati hírügynökségek és rádióadók bejelentették: a washingtoni Fehér Ház pénteken a kora délutáni órákban rendkívüli sajtóértekezleten közölte, hogy Eisenhower elnök tavaly őszi súlyos szívrohama óta most először ismét megbetegedett és a washingtoni Walter Reed kórházba szállították. James Hagerty, a Fehér Ház sajtótitkára elmondotta, hogy az elnöknek vékonybélgyulladása van. Ha kórházba szállították gerty nem volt hajlandó válaszolni az újságíróknak arra a kérdésére, hogy Eisenhower betegsége mennyire súlyos természetű, csupán annyit közölt, hogy az elnök vérnyomása és szívverése normális és láza sincs. A londoni rádió jelentése szerint a New York-i tőzsdére erős hatással volt Eisenhower elnök megbetegedésének híre. Számos részvény árfolyama esett. Tito elnök Leningrádban Leningrádból jelenti a TASZSZ. Június 7-én délután Tito elnök, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke és Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke gépkocsin beutazta a várost. A Nyevszkij sugárúton megállították gépkocsijukat és sétára indultak a nyilvános könyvtár épületének környékén, ott, ahol 1917-ben az ideiglenes kormány hatósági szervei lőfegyverrel támadtak arra a bolsevikok szervezte júliusi tüntetésre, amelyben Joszip Broz, a fiatal munkás is részt vett. A leningrádiak ezrei lelkesen üdvözölték Joszip Broz-Titót és Bulganyint. Tito és Bulganyin ezután gépkocsin folytatta sétaútját. A nyári kertnél megállíttatták kocsijukat és betértek egy kávéházba. A parkban ebben az időben sok gyermek tartózkodott. Joszip Broz-Tito és Bulganyin fagylalttal és cukrászsüteményekkel vendégelte meg őket. Tito és Bulganyin elbeszélgetett a parkban sétálókkal. Egyikük ezt kérdezte a jugoszláv elnöktől: — Igaz-e, Tito elvtárs, hogy amikor először volt városunkban, a petropavlovszki erődben ült? — Ez igaz — mondotta — három hetet töltöttem az erőd egyik rideg cellájában, sajnos, még reumát is kaptam, mert meglehetősen nyirkos volt a szállásom — válaszolta Tito elnök. Egy fiatalember azzal a kéréssel fordult Titóhoz, hogy tolmácsolja üdvözletét a jugoszláv dolgozóknak. "Természetesen átadom majd az üdvözletét" — válaszolta Tito elnök. Csütörtökön este Tito elnök és Bulganyin, a Minisztertanács elnöke a Kirov Akadémia Opera és Balettszínházban végignézte Csajkovszkij Csipkerózsika című balettjét. A közönség lelkes tapssal üdvözölte a vendégeket. A művészek nevében Orlov színházigazgató, az OSZSZSZK érdemes művésze köszöntötte őket. Tito elnökkel és Bulganyinnal együtt ott voltak az előadáson Edvard Kardelj, Kocsa Popovics, Mijalko Todorovics, Jakov Blazsevics, Veljko Micsunovics, valamint Sepilov, Pegov, Kuznyecov, Antonov, Firjubin, és a Titóval, valamint Bulganyinnal Leningrádba érkezett más hivatalos személyiségek, leningrádi tanács- és pártfunkcionáriusok. Az előadás után Tito elnök, Bulganyin és több más személyiség a színpadhoz lépett és virágcsokrokat nyújtott át Mihajlovnak, Ivanovnak, Satyilovnak, valamint Petrovának, a darab főszereplőinek, megköszönve nekik a mesteri játékot. Joszip Broz-Tito és Bulganyin június 8-án kiutazott Petrodvorecbe, megtekintette a leningrádiak etkedvelt üdülőhelyének parkjait és szökőkútjait. Petrodvorecből visszatérve Joszip Broz-Tito és Bulganyin végigutazott a leningrádi V. I. Lenin Metró vonalán. A dolgozók tízezrei mindenütt szívélyesen üdvözölték Titót és Bulganyint, valamint az őket kísérő jugoszláv és szovjet államférfiakat. Június 8-án Szmirnov, a leninngrádi városi szovjet végrehajtó bizottságának elnöke estebédet adott Joszip Broz- Tito és Bulguoyin tiszteletére. Jugoszláviának tovább folyósítják az amerikai segélyt Washingtonból jelenti az MTI. Az amerikai képviselőháznak Eisenhower külföldi segélyprogramja fölötti vitájában heves ellentét alakult ki Sam Rayburn, a képviselőház elnöke és James P. Richards, a külügyi bizottság elnöke között. Rayburn a vita során kijelentette: helyes lenne, ha a külföldi segélyprogramból a külügyi bizottság által törlésre javasolt 1109 millió dollár felét ismét beállítanák a program költségvetésébe. Richards, a külügyi bizottság elnöke határozottan kiállt az 1109 millió dolláros csökkentés mellett. Rayburn kifogást emelt az ellen, hogy az amerikai segélyt megvonják Jugoszláviától és más olyan országoktól, amelyek vegyes bírálók szerint a szovjet táborhoz közelednek". A képviselőház elnöke hangsúlyozta: "Véleményem szerint nagy hiba lenne részünkről, ha dobálóznánk Jugoszláviával és Indiával. Úgy sincs túl sok barátunk." Rayburn-t később megkérdezték, hogy szavai értendők-e Egyiptomra is, Rayburn igennel válaszolt. Az AFP hírül adja, hogy az amerikai képviselőház pénteken első szavazásban 123 szavazattal 95 ellenében úgy döntött, hogy hozzájárul az amerikai segély további folyósításához Jugoszláviának, amenynyiben Eisenhower elnök ezt helyesnek véli. A jelentés rámutat, hogy az első szavazás eredményét a második, névszerinti szavazásnak is meg kell erősítenie. Az Indonéz Köztársaság miniszterelnöke és a jemeni trónörökös a Szovjetunióba látogat Az amerikai rádió jelentése szerint az indonéziai kormány szóvivője hivatalosan közölte, hogy Ali Sastroamidjojo indonéziai miniszterelnök elfogadta a Szovjetunió kormányának meghívását, hogy látogasson el Moszkvába. Az indonéziai miniszterelnök moszkvai utazására röviddel Sukarno köztársasági elnök szeptemberi moszkvai látogatása után kerül sor. A szovjet kormány meghívta Al Badr trónörököst, jemeni miniszterelnökhelyettest és külügyminisztert, hogy a számára alkalmas időben látogasson el a Szovjetunióba. Ahmad jemeni király beleegyezett a látogatásba és köszönetet mondott a szovjet kormánynak Al Badr herceg meghívásáért. Al Badr elfogadta a meghívást és még ebben a hónapban a Szovjetunióba látogat. Sepilov szovjet külügyminiszter Kairóba utazik Hírügynökségi jelentések szerint az egyiptomi sajtó közölte, hogy Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere június 18-án hivatalos látogatásra Kairóba érkezik. Az egyiptomi sajtó szerint a szovjet külügyminiszter részt vesz azokon az ünnepségeken, melyeket az utolsó angol katonának a Szuezi-csatorna övezetéből való távozásával egyidőben Egyiptom teljes függetlenségének visszanyerése alkalmából rendeznek. A francia nemzetgyűlés pénteken nagy többséggel bizalmat szavazott a kormánynak Párizsból jelenti az MTI. A francia nemzetgyűlés pénteken délután folytatta munkáját. Az ülés megnyitása után a nemzetgyűlés elnöke hivatalosan közölte az országos öregségi alap létesítésével kapcsolatban felvetett bizalmi kérdésben megejtett bizalmi szavazás eredményeit: a törvényjavaslat elfogadására szavazott 344 képviselő, ellene pedig 39. A nemzetgyűlés tehát nagy szótöbbséggel fogadta el a törvényjavaslatot és egyben bizalmat szavazott a kormánynak. A Román Népköztársaságban csökken a belügyminisztériumi fegyveres erők létszáma Bukarestből jelenti az Agerpres. A Román Népköztársaság Minisztertanácsa az államapparátus munkájának megjavítása és egyszerűsítése, valamint a termelésben közvetlenül részt vevők számának növelése érdekében elhatározta, hogy csökkenti a Belügyminisztériumhoz tartozó fegyveres erők létszámát. A megtakarított pénzösszeget a népgazdaság fejlesztésére fordítják. Paul Robeson még mindig nem kap útlevelet A londoni rádió jelentése szerint az Egyesült Államok szövetségi fellebbviteli bírósága helybenhagyta az amerikai Külügyminisztérium döntését, amelynek értelmében nem teljesítik Paul Robeson útlevélkérelmét. Az amerikai hatóságok 1950 óta visszatartják Robeson útlevelét, mert "rokonszenvezik a kommunistákkal". A fellebbviteli bíróság egyhangúlag helybenhagyta azt a bírósági döntést, amely elutasítja Paul Robesonnak Dulles külügyminiszter ellen emelt panaszát. A bíróság indokolása szerint "Paul Robeson nem volt hajlandó eskü alatt tanúvallomást tenni múltbeli, illetőleg jelenlegi kommunistapárti tagságáról". Moszkvába utazik egy amerikai repülőtársaság több vezetője Washingtonból jelenti az MTI. A Panamerican World Airways repülőtársaság több vezetője rövidesen Moszkvába utazik, hogy a szovjet fővárosba irányuló repülőjárat létesítéséről tárgyalásokat kezdjem Iflasztriát Szombat, 1956. jan II Francia Köztársaság új magyarországi követe átadta Megbízólevelét Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken, június 8-án fogadta Jean Paul Boncour rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, a Francia Köztársaság új magyarországi követét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Sík Endre, a külügyminiszter első helyettese és Csatorday Károly, a Külügyminisztérium protokollosztályának ideiglenes vezetője. A francia követ beszéde Jean Paul Boncourtt követ megbízólevele átadásakor a következő beszédet mondotta: — Elnök úr! — Amikor átnyújtom Excellenciádnak megbízólevelemet, amelyengem, mint Franciaország követét, az Elnöki Tanács mellé akkreditál, legyen szabad kifejeznem megelégedésemet afelett, hogy megkezdhetem működésemet a Magyar Népköztársaságban, valamint, afelett érzett személyes örömömet, hogy anynyi év után ismét Magyarország népének körében lehetek. A múltban, valahányszor az ön szép országában utaztam, mindig mély hatást tett rám az a rendkívül rokonszenves légkör, amelyet azután mindig visszakívántam és amelynek jelét örömmel tapasztalom a kedves fogadtatás alkalmával, amelyben a napokban részesítettek engem. Elnök úr! Az ön honfitársainak vendégszerető hagyományai egyébként, is közmondásosak, s ezenfelül a fasiszta elnyomást átélt nemzedékek soraiban alig találni olyan franciát, aki ne tudná, hogy ezekhez a hagyományokhoz még az utolsó háború legsúlyosabb óráiban is hűek maradtak, hiszen közülünk anynyian, akik a hitleri börtönökből menekültek el, ebben az országban baráti fogadtatásra és hathatós segítségre találtak. Ezek az emlékek népeink között a kölcsönös rokonszenv olyan szálait teremtik meg, amelyeket — őszintén kijelentem — nagyon szeretnénk a legteljesebb mértékben kifejleszteni. — E tekintetben örömmel veszem tudomásul azokat a körülményeket, amelyek úgy látszik kedveznek szándékainknak, így szerencsés módon teljes egészükben megszűntek Franciaország és Magyarország között az olyan vitás kérdések, amelyek néhol oly súlyosan nehezednek a hazám és néhány más ország közötti viszonyra. Ha maradnak is még megoldásra váró problémák, ezek megoldása kétségkívül nem csupán Budapesttől és Párizstól függ; ami pedig a pénzügyi kérdések rendezésére vonatkozó lépéseket illeti, ezeket oly módon tettük, hogy ne zavarják a francia—magyar gazdasági kapcsolatok fejlődését. — A néha súlyos múlt e felszámolásánál ma egy újabb kedvező tényező jelentkezik, ha elfogadjuk azt, hogy a nemzetközi helyzet alakulása az országaink közötti kapcsolatok fejlesztésének és elmélyítésének az eddiginél jobban kedvez. Okkal vagy ok nélkül, a nyugati sajtó csak "enyhülésről" beszél. Azt mindenesetre senki sem vonhatja kétségbe, hogy Budapestre érkezésem a tavasz derekára esik. A tavasz az újjászületés évszaka, az enyhülés pedig a nemzetközi politika hasonlatainak terén nyilvánvalóan a cserefolyamatok szabaddá tételét jelenti, a legkülönbözőbb cserefolyamatokét minden téren, így az áruk és eszmék cseréjének szabaddá tételét. Örömmel hallottam, Elnök úr, a múlt kedden, hogy a külügyminiszter úr őexcellenciája megerősítette — legalább annyira, mint Pineau külügyminiszter úr, vagy jómagam — az országaink közötti kulturális, művészeti és tudományos kapcsolatok kiszélesítésének szükségességét. Az utóbbi hónapok során a Magyar Népköztársaság számos állampolgára, közöttük orvosok, mérnökök, technikusok és művészek utaztak Franciaországba, hogy ott kongresszusokon vagy szakmai összejöveteleken vegyenek részt. Meggyőződésem, Excellenciád osztja azt a kívánságomat, hogy a magyarok franciaországi és a franciák magyarországi látogatásai minél sűrűbbé váljanak. Ha jobban megismerik egymást, akkor népeink csak jobban fogják tudni becsülni és szeretni egymást. Bízom benne, hogy a Magyar Népköztársaság szervei viszonozni fogják a Francia Köztársaság szocialista vezetés alatt álló kormányának e tekintetben megnyilvánuló törekvéseit. Ami engem illet, ehhez a legteljesebb mértékben hozzá kívánok járulni és végül, Elnök úr, biztosítani kívánom önt, hogy ennek érdekében minden tőlem telhetőt meg fogok tenni. Dobi István válasza Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke Paul Boncour követ beszédére a következőkben válaszolt: — Követ úr! — Átveszem megbízólevelét, amellyel önt Őexcellenciája, a Francia Köztársaság elnöke a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa mellé, mint rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert akkreditálja. — A magyar nép vendégszeretőhagyományainál, úgy vélem, a francia nép udvariassága nem tekinthető kevésbé közmondásosnak, ezért Magyarországra érkezésével és itteni fogadtatásával kapcsolatosan mondott meleg szavaiért szívélyes köszönetet mondok önnek az Elnöki Tanács és a magam nevében. — Követ úr utalt a francia és a magyar nép kölcsönös rokonszenvének szálaira. Népeink kölcsönös rokonszenvének e szálai hosszú évszázadokon át szövődtek. A magyar nép mindig tisztelettel adózott a szabadságszerető francia nép hősies küzdelmeinek, melyek példája a történelem folyamán, nem egyszer népünk előtt lebegett, amikor az szabadságának és függetlenségének kivívásáért indult harcba. Nem különben termékenyítőleg hatott számos alkalommal népünkre és annak sok neves fiára a francia kultúra — irodalom, művészet és tudomány —, melynek értékes eredményeit, alkotásait, mint az emberiség kulturális kincsestárának jeles darabjait, érdemüknek megfelelően becsüli népünk. Követ úrnak a népeink közös emlékeiről mondott szavaihoz hozzátehetem, hogy a magyar nép számos, a fasizmus által üldözött fiának Franciaország népe is segítő jobbot nyújtott annak idején, s ez az emlék ma is elevenen hat. Büszkén emlékezünk arra is, hogy a francia nép hősies ellenállási mozgalmában harcoló hősök között több magyar honfitársunk is küzdött, s nem egy közülük életét áldozta a francia nép és más népek szabadságáért. Mindezek olyan okok, melyek a magyar nép és kormánya számára is élénkítik az őszinte törekvést arra, hogy a népeink közötti rokonszenv és kölcsönös megbecsülés szálait tovább fejlessze. A Követ úrhoz hasonlóan a magyar nép és a magyar kormány is örömmel veszi, hogy Magyarország és Franciaország viszonyában jelenleg semmilyen lényegesebb zavaró körülmény nem áll fenn. Az ez év elején megkötött pénzügyi, valamint árucsereforgalmi megállapodásaink megalapozták a magyar—francia gazdasági kapcsolatok a kölcsönös érdekek figyelembe vételén nyugvó továbbfejlődését és ezzel hasznos támogatást nyújtottak a két ország együttműködésének a békés egymás mellett élés szellemében történő megjavításához. Magyarország és Franciaország további közeledésére a nemzetközi feszültség enyhülése csak jótékony hatással lehet. A magyar nép és a magyar kormány arra törekszik, hogy a maga részéről is hozzájáruljon a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a béke biztosításához, örömmel tölt el, hogy Követ úr a nemzetközi helyzet kedvező alakulásából azt a következtetést vonja le, hogy szabadabbá kell tenni a népek közötti cserefolyamatokat, így az áruk és eszmék cseréjét. Biztosíthatom önt arról, hogy Franciaország kormányának ilyen jellegű törekvései találkoznak a magyar kormány hasonló irányban tett erőfeszítéseivel. Az Elnöki Tanács és a magam nevében szintén aláhúzhatom őszinte törekvésünket a Magyarország és Franciaország közötti kulturális és tudományos kapcsolatok továbbfejlesztésére. Míg az utóbbi időben nőtt a Franciaországban járt magyar kulturális és tudományos delegációink száma, amelyek közül nem egyet kormányunk tagjai vezettek és az ön országában igen szívélyes fogadtatásban részesültek, ugyanakkor emelkedett a francia kultúra és tudomány Magyarországra látogató neves képviselőinek száma is. Utalhatok itt a hazánkban járt francia írókra, előadóművészekre, tudósokra és a közeljövőben hazánkba érkező kulturális delegációkra. A francia kulturális és tudományos élet hazánkba látogató jeles képviselőit a magyar nép mindig őszinte szívélyességgel és nagy megbecsüléssel fogadta és fogadja. — Jóleső érzéssel fogadom Követ úrnak a Francia Köztársaság kormányát a két ország további közeledése tekintetében vezérlő elveiről mondott szavait. A magyar kormány és a magyar nép ezzel a legteljesebb mértékben egyetért és a maga részéről arra törekszik, hogy a kölcsönös megértés és megbecsülés szellemében a két ország közötti kapcsolatok minden területen minél termékenyebbé váljanak. — Biztosítom önt, Követ úr, hogy felelősségteljes megbízatásának teljesítésében mindenkor a legőszintébb támogatásra számíthat mind az Elnöki Tanács és a magyar kormány, mind a magam részéről. — Üdvözlöm önt körünkben. A megbízólevél átadása után az Elnöki Tanács elnöke szívélyes beszélgetést folytatott Paul Boncour követtel, majd a követ bemutatta neki a kíséretében megjelent Olivier Deleau követségi tanácsost, Serge Arnault de Guengveau követségI. titkárt, Jacques Lafon de Lageneste őrnagyot, katonai és légügyi attasét, Eugene Lestocquoy kereskedelmi tanácsost és Anne-Marie Durand-t, a kereskedelmi tanácsos helyettesét. A begyűjtési dolgozók országos tanácskozása Pénteken reggel az Országház kongresszusi termében a megyei és járási tanácsok elnökhelyetteseinek, a megyei, járási és városi begyűjtési hivatalok vezetőinek és a begyűjtő vállalatok igazgatóinak részvételével megkezdődött a begyűjtési dolgozók kétnapos országos tanácskozása. A tanácskozást Sághy Vilmos, a begyűjtési miniszter első helyettese nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a begyűjtési dolgozók második országos tanácskozásának legfontosabb feladata, megkeresni azokat a módszereket, amelyekkel az eddiginél sokkal jobb kapcsolatokat építhetnek ki a dolgozó parasztokkal. A begyűjtési dolgozók tervfeladataikat az adminisztratív intézkedések helyett a termelés segítésével oldhatják meg. A tanácskozáson Szobek András begyűjtési miniszter elmondotta, hogy az 1955. évi begyűjtési tervet globálisan 107,8, az 1956. évi eddigi begyűjtési tervet 108,2, ezen belül a kötelező tervet 113,7 százalékra teljesítették. A miniszter a továbbiak során a feladatokról szólott. Kiemelte a begyűjtési munka egyszerűsítésének, a begyűjtés költségei csökkentésének a fontosságát. Felhívta a figyelmet arra, hogy az idei gabonabegyűjtés nagy feladatok elé állítja az apparátust: a hivatalvezetők, a terményforgalmi igazgatókkal és a vállalatok dolgozóival már most a legmesszebbmenően biztosítsák az átvevőhelyek felkészülését.