Magyar Nemzet, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-09 / 135. szám

2 Harold Stassen a leszerelési tárgyalások előrehaladásáról Washingtonból jelenti az MTI. Harold E. Stassen, Eisenshower elnök leszerelési különtanácsadója csütörtökön nyilatkozott a szenátus kül­ügyi bizottságának egyik albi­zottsága előtt a Londonban nemrég folytatott leszerelési tárgyalásokról. Az Associated Press jelentése szerint hangoztatta, hogy lon­doni tárgyalásai és azok a sze­mélyes beszélgetések, amelye­ket Bulganyinnal és Hruscsov­­val folytatott, "néhány fokkal jobbá tették a tartós béke ki­látásait". "Még sok akadály van azon a hosszú úton, amely lassan elvezethet a fegyverzet, külö­nösen a nukleáris fegyverek csökkentése terén létrehozan­dó megegyezéshez" — mondta Stassen a továbbiakban, de a tárgyalások alapján remélhe­tő, hogy "az előttünk álló években" létrejön a fegyver­zet korlátozása és megbízható ellenőrzése. »Nem szabad elveszteni az egyensúly érzékét — folytat­ta Stassen — nem szabad szem elől téveszteni a ránk váró ne­hézségeket és bonyodalmakat és a világhelyzetben rejlő ve­szélyeket. Azt sem szabad el­felejteni, hogy ha a Szovjet­unióval tárgyalunk, olyan nemzettel állunk szemben, amelynek vezetői a miénktől eltérő ideológiát vallanak és amelynek mérhetetlen ereje van.« »De — folytatta Stassen — a tárgyalások előrehaladnak és a Szovjetuniónak London­ban a szárazföldi ellenőrzési rendszerre vonatkozólag elő­terjesztett javaslata reális le­hetőséget kínál arra, hogy va­lamilyen eredmény megszü­lessen." Eisen­hower elnököt­­ Az MTI washingtoni híre szerint nyugati hírügynöksé­gek és rádióadók bejelentet­ték: a washingtoni Fehér Ház pénteken a kora délutáni órák­ban rendkívüli sajtóértekezle­ten közölte, hogy Eisenhower elnök tavaly őszi súlyos szív­rohama óta most először ismét megbetegedett és a washing­toni Walter Reed kórházba szállították. James Hagerty, a Fehér Ház sajtótitkára elmon­dotta, hogy az elnöknek vé­konybélgyulladása van. Ha­ kórházba szállították gerty nem volt hajlandó vála­szolni az újságíróknak arra a kérdésére, hogy Eisenhower betegsége mennyire súlyos ter­mészetű, csupán annyit közölt, hogy az elnök vérnyomása és szívverése normális és láza sincs. A londoni rádió jelentése szerint a New York-i tőzsdére erős hatással volt Eisenhower elnök megbetegedésének híre. Számos részvény árfolyama esett. Tito elnök Leningrádban Leningrádból jelenti a TASZSZ. Június 7-én délután Tito elnök, a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság elnöke és Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke gépkocsin beutazta a várost. A Nyevszkij sugárúton megál­lították gépkocsijukat és sé­tára indultak a nyilvános könyvtár épületének környé­kén, ott, ahol 1917-ben az ideiglenes kormány hatósági szervei lőfegyverrel támadtak arra a bolsevikok szervezte júliusi tüntetésre, amelyben Joszip Broz, a fiatal munkás is részt vett. A leningrádiak ezrei lelkesen üdvözölték Jo­szip Broz-Titót és Bulganyint.­­ Tito és Bulganyin ezután gépkocsin folytatta sétaútját. A nyári kertnél megállíttatták kocsijukat és betértek egy ká­véházba. A parkban ebben az időben sok gyermek tartózko­dott. Joszip Broz-Tito és Bul­ganyin fagylalttal és cukrász­­süteményekkel vendégelte meg őket. Tito és Bulganyin elbeszél­getett a parkban sétálókkal. Egyikük ezt kérdezte a jugo­szláv elnöktől: — Igaz-e, Tito elvtárs, hogy amikor először volt városunk­ban, a petropavlovszki erőd­ben ült? — Ez igaz — mondotta — három hetet töltöttem az erőd egyik rideg cellájában, sajnos, még reumát is kaptam, mert meglehetősen nyirkos volt a szállásom — válaszolta Tito elnök. Egy fiatalember azzal a ké­réssel fordult Titóhoz, hogy tolmácsolja üdvözletét a jugo­szláv dolgozóknak. "Természe­tesen átadom majd az üdvöz­letét" — válaszolta Tito elnök. Csütörtökön este Tito elnök és Bulganyin, a Miniszterta­nács elnöke a Kirov Akadémia Opera és Balettszínházban végignézte Csajkovszkij Csip­kerózsika című balettjét. A közönség lelkes tapssal üdvö­zölte a vendégeket. A művé­szek nevében Orlov színház­­igazgató, az OSZSZSZK érde­mes művésze köszöntötte őket. Tito elnökkel és Bulganyin­nal együtt ott voltak az elő­adáson Edvard Kardelj, Kocsa Popovics, Mijalko Todorovics, Jakov Blazsevics, Veljko Mi­­csunovics, valamint Sepilov, Pegov, Kuznyecov, Antonov, Firjubin, és a Titóval, vala­mint Bulganyinnal Leningrád­­ba érkezett más hivatalos sze­mélyiségek, leningrádi tanács- és pártfunkcionáriusok. Az előadás után Tito elnök, Bulganyin és több más szemé­lyiség a színpadhoz lépett és virágcsokrokat nyújtott át Mihajlovnak, Ivanovnak, Sa­­tyilovnak, valamint Petrová­­nak, a darab főszereplőinek, megköszönve nekik a mesteri játékot. Joszip Broz-Tito és Bulga­nyin június 8-án kiutazott Pet­­r­odvorecbe, megtekintette a leningrádiak et­kedvelt üdülő­helyének parkjait és szökő­­­kútjait. Petrodvorecből vissza­térve Joszip Broz-Tito és Bul­ganyin végigutazott a lenin­grádi V. I. Lenin Metró vona­lán. A dolgozók tízezrei minde­nütt szívélyesen üdvözölték Titót és Bulganyint, valamint az őket kísérő jugoszláv és szovjet államférfiakat. Június 8-án Szmirnov, a le­­ninngrádi városi szovjet végre­hajtó­­ bizottságának elnöke estebédet adott Joszip Broz- Tito és Bulguoyin tiszteleté­re. Jugoszláviának tovább folyósítják az amerikai segélyt Washingtonból jelenti az MTI. Az amerikai képviselő­­háznak Eisenhower külföldi segélyprogramja fölötti vitá­jában heves ellentét alakult ki Sam Rayburn, a képviselő­ház elnöke és James P. Ri­­chards, a külügyi bizottság el­nöke között. Rayburn a vita során ki­jelentette: helyes lenne, ha a külföldi segélyprogramból a külügyi bizottság által törlés­re javasolt 1109 millió dollár felét ismét beállítanák a prog­ram költségvetésébe. Richards, a külügyi bizott­ság elnöke határozottan kiállt az 1109 millió dolláros csök­kentés mellett. Rayburn kifogást emelt az ellen, hogy az amerikai segélyt megvonják Jugoszláviától és más olyan országoktól, ame­lyek vegyes bírálók szerint a szovjet táborhoz közelednek". A képviselőház elnöke hang­súlyozta: "Véleményem sze­rint nagy hiba lenne részünk­ről, ha dobálóznánk Jugoszlá­viával és Indiával. Úgy sincs túl sok barátunk." Rayburn-t később megkérdezték, hogy szavai értendők-e Egyiptom­ra is, Rayburn igennel vála­szolt. Az AFP hírül adja, hogy az amerikai képviselőház pénte­ken első szavazásban 123 sza­vazattal 95 ellenében úgy dön­tött, hogy hozzájárul az ame­rikai segély további folyósítá­sához Jugoszláviának, ameny­­nyiben Eisenhower elnök ezt helyesnek véli. A jelentés rámutat, hogy az első szavazás eredményét a második, névszerinti szava­zásnak is meg kell erősítenie. Az Indonéz Köztársaság miniszterelnöke és a jemeni trónörökös a Szovjetunióba látogat Az amerikai rádió jelenté­se szerint az indonéziai kor­mány szóvivője hivatalosan közölte, hogy Ali Sastroamid­­jojo indonéziai miniszterelnök elfogadta a Szovjetunió kor­mányának meghívását, hogy látogasson el Moszkvába. Az indonéziai miniszterel­nök moszkvai utazására rö­viddel Sukarno köztársasági elnök szeptemberi moszkvai látogatása után kerül sor. A szovjet kormány meghívta Al Badr trónörököst, jemeni miniszterelnökhelyettest és külügyminisztert, hogy a szá­mára alkalmas időben látogas­son el a Szovjetunióba. Ahmad jemeni király bele­egyezett a látogatásba és kö­szönetet mondott a szovjet kor­mánynak Al Badr herceg meg­hívásáért. Al Badr elfogadta a meghí­vást és még ebben a hónapban a Szovjetunióba látogat. Sepilov szovjet külügyminiszter Kairóba utazik Hírügynökségi­­ jelentések szerint az egyiptomi sajtó kö­zölte, hogy Sepilov, a Szovjet­unió külügyminisztere június 18-án hivatalos látogatásra Kairóba érkezik. Az egyiptomi sajtó szerint a szovjet külügyminiszter részt vesz azokon az ünnepségeken, melyeket az utolsó angol kato­nának a Szuezi-csatorna öve­zetéből való távozásával egy­­időben Egyiptom teljes függet­lenségének visszanyerése al­kalmából rendeznek. A francia nemzetgyűlés pénteken nagy többséggel bizalmat szavazott a kormánynak Párizsból jelenti az MTI. A francia nemzetgyűlés pén­teken délután folytatta mun­káját. Az ülés megnyitása után a nemzetgyűlés elnöke hivatalosan közölte az orszá­gos öregségi alap létesítésé­vel kapcsolatban felvetett bi­zalmi kérdésben megejtett bizalmi szavazás eredmé­nyeit: a törvényjavaslat el­fogadására szavazott 344 kép­viselő, ellene pedig 39. A nemzetgyűlés tehát nagy szótöbbséggel fogadta el a törvényjavaslatot és egyben bizalmat szavazott a kor­mánynak. A Román Népköztársaságban csökken a belügyminisztériumi fegyveres erők létszáma Bukarestből jelenti az Ager­­pres. A Román Népköztársa­ság Minisztertanácsa az állam­apparátus munkájának megja­vítása és egyszerűsítése, vala­mint a termelésben közvetle­nül részt vevők számának nö­velése érdekében elhatározta, hogy csökkenti a Belügymi­nisztériumhoz tartozó fegy­veres erők létszámát. A megta­karított pénzösszeget a nép­gazdaság fejlesztésére fordít­ják. Paul Robeson még mindig nem kap útlevelet A londoni rádió jelentése szerint az Egyesült Államok szövetségi fellebbviteli bíró­sága helybenhagyta az ame­rikai Külügyminisztérium döntését, amelynek értelmé­ben nem teljesítik Paul Ro­beson útlevélkérelmét. Az amerikai hatóságok 1950 óta visszatartják Robeson útleve­lét, mert "rokonszenvezik a kommunistákkal". A fellebbviteli bíróság egy­hangúlag helybenhagyta azt a bírósági döntést, amely eluta­sítja Paul Robesonnak Dulles külügyminiszter ellen emelt panaszát. A bíróság indoko­lása szerint "Paul Robeson nem volt hajlandó eskü alatt tanúvallomást tenni múltbeli, illetőleg jelenlegi kommunista­párti tagságáról". Moszkvába utazik egy amerikai repülőtársaság több vezetője Washingtonból jelenti az MTI. A Panamerican World Airways repülőtársaság több vezetője rövidesen Moszkvába utazik, hogy a szovjet fővá­rosba irányuló repülőjárat lé­tesítéséről tárgyalásokat kezd­jem Iflasztriát Szombat, 1956. j­a­n II Francia Köztársaság új magyarországi követe átadta Megbízólevelét Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke pénteken, június 8-án fogadta Jean Paul­ Boncour rendkívüli követet és megha­talmazott minisztert, a Fran­cia Köztársaság új magyar­­országi követét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Sík Endre, a külügyminiszter első helyettese és Csatorday Ká­roly, a Külügyminisztérium protokollosztályának ideigle­nes vezetője. A francia követ beszéde Jean Paul­ Boncourtt követ megbízólevele átadásakor a következő beszédet mondotta: — Elnök úr! — Amikor átnyújtom Ex­­cellenciádnak megbízólevele­met, amely­­engem, mint Franciaország követét, az El­nöki Tanács mellé akkreditál, legyen szabad kifejeznem megelégedésemet afelett, hogy megkezdhetem működésemet a Magyar Népköztársaságban, valamint, afelett érzett sze­mélyes örömömet, hogy any­­nyi év után ismét Magyar­­ország népének körében lehe­tek.­­ A múltban, valahányszor az ön szép országában utaz­tam, mindig mély hatást tett rám az a rendkívül rokon­szenves légkör, amelyet az­után mindig visszakívántam és amelynek jelét örömmel tapasztalom a kedves fogadta­tás alkalmával, amelyben a napokban részesítettek engem. Elnök úr! Az ön honfitársai­nak vendégszerető hagyomá­nyai egyébként, is közmondá­sosak, s ezenfelül a fasiszta elnyomást átélt nemzedékek soraiban alig találni olyan franciát, aki ne tudná, hogy ezekhez a hagyományok­hoz még az utolsó háború legsú­lyosabb óráiban is hűek ma­radtak, hiszen közülünk any­­nyian, akik a hitleri börtö­nökből menekültek el, ebben az országban baráti fogadta­tásra és hathatós segítségre találtak. Ezek az emlékek népeink között a kölcsönös rokonszenv olyan szálait te­remtik meg, amelyeket — őszintén kijelentem — na­gyon szeretnénk a legtelje­sebb mértékben kifejleszteni. — E tekintetben örömmel veszem tudomásul azokat a körülményeket, amelyek úgy látszik kedveznek szándé­kainknak, így szerencsés mó­don teljes egészükben meg­szűntek Franciaország és Ma­gyarország között az olyan vitás kérdések, amelyek né­hol oly súlyosan nehezednek a hazám és néhány más or­szág közötti viszonyra. Ha maradnak is még megoldásra váró problémák, ezek megol­dása kétségkívül nem csupán Budapesttől és Párizstól függ; ami pedig a pénzügyi kérdé­sek rendezésére vonatkozó lépéseket illeti, ezeket oly módon tettük, hogy ne za­varják a francia—magyar gazdasági kapcsolatok fejlő­dését. — A néha súlyos múlt e fel­számolásánál ma egy újabb kedvező tényező jelentkezik, ha elfogadjuk azt, hogy a nem­zetközi helyzet alakulása az országaink közötti kapcsolatok fejlesztésének és elmélyítésé­nek az eddiginél jobban ked­vez. Okkal vagy ok nélkül, a nyugati sajtó csak "enyhülés­ről" beszél. Azt mindenesetre senki sem vonhatja kétségbe, hogy Budapestre érkezésem a tavasz derekára esik. A tavasz az újjászületés évszaka, az enyhülés pedig a nemzetközi politika hasonlatainak terén nyilvánvalóan a cserefolyama­tok szabaddá tételét jelenti, a legkülönbözőbb cserefolyama­tokét minden téren, így az áruk és eszmék cseréjének szabaddá tételét. Örömmel hal­lottam, Elnök úr, a múlt ked­den, hogy a külügyminiszter úr őexcellenciája megerősítet­te — legalább annyira, mint Pineau külügyminiszter úr, vagy jómagam — az orszá­gaink közötti kulturális, mű­vészeti és tudományos kapcso­latok kiszélesítésének szüksé­gességét. Az utóbbi hónapok során a Magyar Népköztársa­ság számos állampolgára, kö­zöttük orvosok, mérnökök, technikusok és művészek utaz­tak Franciaországba, hogy ott kongresszusokon vagy szak­mai összejöveteleken vegyenek részt. Meggyőződésem, Excel­­lenciád osztja azt a kívánsá­gomat, hogy a magyarok fran­ciaországi és a franciák ma­gyarországi látogatásai minél sűrűbbé váljanak. Ha jobban megismerik egymást, akkor népeink csak jobban fogják tudni becsülni és szeretni egy­mást.­­ Bízom benne, hogy a Ma­gyar Népköztársaság szervei viszonozni fogják a Francia Köztársaság szocialista veze­tés alatt álló kormányának e tekintetben megnyilvánuló törekvéseit. Ami engem illet, ehhez a legteljesebb mérték­ben hozzá kívánok járulni és végül, Elnök úr, biztosítani kívánom önt, hogy ennek ér­dekében minden tőlem telhe­tőt meg fogok tenni. Dobi István válasza Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke Paul­ Boncour kö­vet beszédére a következők­ben válaszolt: — Követ úr! — Átveszem megbízóleve­lét, amellyel önt Őexcellen­ciája, a Francia Köztársaság elnöke a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa mellé, mint rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert akkreditálja. — A magyar nép vendég­­szerető­­hagyományainál, úgy vélem, a francia nép ud­variassága nem tekinthető kevésbé közmondásosnak, ezért Magyarországra érkezé­sével és itteni fogadtatásával kapcsolatosan mondott meleg szavaiért szívélyes köszönetet mondok önnek az Elnöki Ta­nács és a magam nevében. — Követ úr utalt a francia és a magyar nép kölcsönös rokonszenvének szálaira. Né­peink kölcsönös rokonszenvé­nek e szálai hosszú évszáza­dokon át szövődtek. A ma­gyar nép mindig tisztelettel adózott a szabadságszerető francia nép hősies küzdelmei­nek, melyek példája a törté­nelem folyamán, nem egy­szer népünk előtt lebegett, amikor az szabadságának és függetlenségének kivívásáért indult harcba. Nem különben termékenyítőleg hatott szá­mos alkalommal népünkre és annak sok neves fiára a francia kultúra — irodalom, művészet és tudomány —, melynek értékes eredményeit, alkotásait, mint az emberi­ség kulturális kincsestárának jeles darabjait, érdemüknek megfelelően becsüli népünk. Követ úrnak a népeink közös emlékeiről mondott szavai­hoz hozzáte­hetem, hogy a ma­gyar nép számos, a fasizmus által üldözött fiának Francia­­ország népe is segítő jobbot nyújtott annak idején, s ez az emlék ma is elevenen hat. Büszkén emlékezünk arra is, hogy a francia nép hősies el­lenállási mozgalmában har­coló hősök között több ma­gyar honfitársunk is küzdött, s nem egy közülük életét ál­dozta a francia nép és más népek szabadságáért. Mind­ezek olyan okok, melyek a magyar nép és kormánya szá­mára is élénkítik az őszinte törekvést arra, hogy a né­peink közötti rokonszenv és kölcsönös megbecsülés szálait tovább fejlessze. A Követ úrhoz hasonlóan a magyar nép és a magyar kor­mány is örömmel veszi, hogy Magyarország és Franciaország viszonyában jelenleg semmi­lyen lényegesebb zavaró körül­mény nem áll fenn. Az ez év elején megkötött pénzügyi, va­lamint árucsereforgalmi meg­állapodásaink megalapozták a magyar—francia gazdasági kapcsolatok a kölcsönös érde­kek figyelembe vételén nyugvó továbbfejlődését és ezzel hasz­nos támogatást nyújtottak a két ország együttműködésének a békés egymás mellett élés szellemében történő megjaví­tásához. Magyarország és Franciaország további közele­désére a nemzetközi feszültség enyhülése csak jótékony hatás­sal lehet. A magyar nép és a magyar kormány arra törek­szik, hogy a maga részéről is hozzájáruljon a nemzetközi fe­szültség csökkentéséhez, a bé­ke biztosításához, örömmel tölt el, hogy Követ úr a nem­zetközi helyzet kedvező alaku­lásából azt a következtetést vonja le, hogy szabadabbá kell tenni a népek közötti cserefo­lyamatokat, így az áruk és esz­mék cseréjét. Biztosíthatom önt arról, hogy Franciaország kormányának ilyen jellegű tö­rekvései találkoznak a magyar kormány hasonló irányban tett erőfeszítéseivel.­­ Az Elnöki Tanács és a magam nevében szintén alá­húzhatom őszinte törekvésün­ket a Magyarország és Fran­ciaország közötti kulturális és tudományos kapcsolatok to­vábbfej­lesztésére. Míg az utóbbi időben nőtt a Francia­­országban járt magyar kultu­rális és tudományos delegá­cióink száma, amelyek közül nem egyet kormányunk tagjai vezettek és az ön országában igen szívélyes fogadtatásban részesültek, ugyanakkor emel­kedett a francia kultúra és tu­domány Magyarországra láto­gató neves képviselőinek szá­ma is. Utalhatok itt a hazánk­ban járt francia írókra, elő­adóművészekre, tudósokra és a közeljövőben hazánkba érkező kulturális delegációkra. A fran­cia kulturális és tudományos élet hazánkba látogató jeles képviselőit a magyar nép min­dig őszinte szívélyességgel és nagy megbecsüléssel fogadta és fogadja. — Jóleső érzéssel fogadom Követ úrnak a Francia Köz­társaság kormányát a két or­szág további közeledése te­kintetében vezérlő elveiről mondott szavait. A magyar kormány és a magyar nép ez­zel a legteljesebb mértékben egyetért és a maga részéről arra törekszik, hogy a kölcsö­nös megértés és megbecsülés szellemében a két ország kö­zötti kapcsolatok minden terü­leten minél termékenyebbé váljanak. — Biztosítom önt, Követ úr, hogy felelősségteljes megbíza­tásának teljesítésében minden­kor a legőszintébb támogatás­ra számíthat mind az Elnöki Tanács és a magyar kormány, mind a magam részéről. — Üdvözlöm önt körünk­ben. A megbízólevél átadása után az Elnöki Tanács elnöke szí­vélyes beszélgetést folytatott Paul­ Boncour követtel, majd a követ bemutatta neki a kí­séretében megjelent Olivier Deleau követségi tanácsost, Serge Arnault de Guengveau követség­­I. titkárt, Jacques Lafon de Lageneste őrnagyot, katonai és légügyi attasét, Eugene Lestocquoy kereske­delmi tanácsost és Anne-Ma­­rie Durand-t, a kereskedelmi tanácsos helyettesét. A begyűjtési dolgozók országos tanácskozása Pénteken reggel az Ország­ház kongresszusi termében a megyei és járási tanácsok el­nökhelyetteseinek, a megyei, járási és városi begyűjtési hi­vatalok vezetőinek és a be­gyűjtő vállalatok igazgatóinak részvételével megkezdődött a begyűjtési dolgozók kétnapos országos tanácskozása. A tanácskozást Sághy Vil­mos, a begyűjtési miniszter első helyettese nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a begyűj­tési dolgozók második országos tanácskozásának legfontosabb feladata, megkeresni azokat a módszereket, amelyekkel az eddiginél sokkal jobb kapcso­latokat építhetnek ki a dol­gozó parasztokkal. A begyűj­tési dolgozók tervfeladataikat az adminisztratív intézkedések helyett a termelés segítésével­ oldhatják meg. A tanácskozáson Szobek András begyűjtési miniszter elmondotta, hogy az 1955. évi begyűjtési tervet globálisan 107,8, az 1956. évi eddigi be­gyűjtési tervet 108,2, ezen be­lül a kötelező tervet 113,7 szá­zalékra teljesítették. A minisz­ter a továbbiak során a felada­tokról szólott. Kiemelte a be­gyűjtési munka egyszerűsíté­sének, a begyűjtés költségei csökkentésének a fontosságát. Felhívta a figyelmet arra, hogy az idei gabonabegyűjtés nagy feladatok elé állítja az appará­tust: a hivatalvezetők, a ter­ményforgalmi igazgatókkal és a vállalatok dolgozóival már most a legmesszebbmenően biztosítsák az átvevőhelyek felkészülését.

Next