Magyar Nemzet, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

ír..u. Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Őszinte szó a nemzethez (N. S.) A XX. kongresszusi eszmék és a magyar valóság ötvözete — így lehetne jelle­mezni a Központi Vezetőség júliusi határozatát, majd az országgyűlésen elhangzott kor­mányprogramot. Hivatalosan csak kormány­beszámolónak hívják ugyan, de mi program­nak nevezzük, mert valóban széles alapokon nyugvó népi és egyben szocialista program. Népi, mert olyan terveket sző, amelyekbe szíves-örömest kap­csolódhat bele a lakosság min­den rétege, élén az országveze­tő munkásosztállyal egészen a rendszerünkbe beilleszkedni kí­vánó osztályidegen rétegekig. De szocialista ez a program azért, mert legfőbb céljai kö­zött ott szerepel az ország szocialista iparosításának folytatása, a mezőgazdaság kollektivizálása, a párt ve­zető szerepének elfogadása és érvényesítése. A kormány beszámolója bizonyítja: íme, létezik olyan program, amely szót ért mindenkivel széles e hazában, anélkül, hogy sze­mernyit is veszélyeztetné szocialista céljainkat. Szinte lehetetlen a terje­delmes és sokoldalú kormány­­beszámoló fő gondolatait rö­viden összefoglalni. Ám ha mégis megkísérelnénk össze­gezni a kormány által kitű­zött és az Országgyűlés által elfogadott célokat, a követke­ző négy feladatot ragadhat­nék ki: gazdasági életünk fel­lendítése az új ötéves terv alapján; a népjólét, a lakos­ság életszínvonalának eme­lése; közéletünk demokrati­zálása és a törvényesség meg­szilárdítása, végül külpoliti­kánkban a békés együttélés elvének alkalmazása. S mi­előtt tovább mennénk, gon­dolkozzunk el: lehet-e olyan polgára hazánknak, aki ön­érdekeivel ne egyeztethetné össze ezeket a célokat? Van-e például egyénileg gazdálkodó paraszt, aki ne örülne az or­szág gazdasági fellendülésé­nek, vagy annak, hogy ezen­túl államunk szigorúan be­tartja a törvényességet? Akad-e magyar intellektuel, aki ne helyeselné a kormány békés külpolitikai céljait, vagy azt, hogy rendszerünk demokratikusabb lesz, szabad út nyílik a tudományos kuta­tás és az alkotó viták szá­mára? Nem is említettük ehelyütt a munkásokat, akik minden bizonnyal nagy lelke­sedéssel fogadják a konstruk­tív célokat. A kormánybeszámoló az ipar feladatairól szólva a hangsúlyt ezúttal a hiányos­ságokra és az ebből fakadó feladatokra helyezte. Jóleső érzéssel fogadta ezt minden­ki, jólesik hallani, hogy kor­mányunk tudja, hol szorít a cipő és a lényegesre irányítja a figyelmet. Iparunknak ezek az achillessarkai: az anyag­­ellátási problémák, a műszaki fejlesztés vontatottsága és a túlzott kö­zpontosítás. Csoda­tevő gyógyírt egyikre sem ajánlott — és nem is ajánl­hat — a kormány, a meg­nyugtató éppen az, hogy szo­lid, megalapozott, következe­tes intézkedéseket helyez ki­látásba a hibák orvoslására. Hogy csak egyet ragadjunk ki: a túlzott központosítás megszüntetése érdekében a Minisztertanács csökkenti a tervmutatókat, módosítja a költségvetési és létszámgaz­dálkodást, de tartózkodik a kapkodó intézkedésektől,­­a mindenáron való átszervezés­től és létszámcsökkentéstől". A kormány mezőgazdasági programját is a meggondolt­­ság, a nemzetgazdasági és paraszti érdekek reális össze­egyeztetése jellemzi. Álla­munk minden erővel — külö­nösen a hitelgazdálkodással — segíteni és erősíteni fogja a termelőszövetkezeti mozgal­mat, hogy létrejöjjön hazánk­ban a magasabb termést, ma­gasabb jólétet biztosító nagy­üzemi szocialista mezőgazda­ság. De ezt a célt a termelő­­szövetkezetek példamutató gazdálkodása és a belépés ön­kéntessége útján kívánja el­érni.­­Minden eszközt bizto­sítunk ahhoz, hogy termelő­­szövetkezeteink valóban pél­damutató, szilárd szocialista nagyüzemekké fejlődjenek. Ez a legfontosabb előfeltétele annak, hogy az elkövetkező években dolgozó parasztsá­gunk többsége a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás útját válassza..." — mondotta Hegedűs András. Szilárd elhatározása a kor­mánynak, hogy egyenletesen, fennakadás nélkül emelje a nép életszínvonalát. Legjobb, ha itt a tényekre emlékezte­tünk. Ebben az évben bér­rendezést hajtottak végre az építőiparban, s ma lép élet­be a fizetésemelés a MÁV és a Posta havidíjas dolgozói­nál. Különösen jelentős azon­ban a kormánynak az az is­mert elhatározása, hogy nem bocsát ki államkölcsönt s ez­zel lehetővé teszi, hogy a dol­gozó családok keresetüknek ezt a részét is szükségleteik kielégítésére fordítsák. Nagy megnyugvást jelenthet a dol­gozó parasztságnak, hogy a kormány nem változtatja a következő években sem a kö­telező beszolgáltatás szín­vonalát, így növeli a falu né­pének termelési kedvét s egy­ben jövedelmét is. A gazdasági építésre, a jó­lét növelésére vonatkozó ter­veknek valóságos garanciája államrendszerünk és közéle­tünk demokratizálása. A gaz­dasági és a politikai felada­tok úgy illeszkednek egymás­hoz, mint a gépezet fogaske­rekei. Nincs gazdasági fellen­dülés, ha nem érvényesül a dolgozók kezdeményezése. Nem érvényesül a dolgozók kezdeményezése , ha nincs szocialista demokrácia. Prog­rammá avathatjuk az élet­színvonalemelést, de­­ez a program kézen-közön, a bü­rokratikus módszereken elsik­kadhat, ha nincs ellenőrzés. Ellenőrzés pedig csak akkor van, ha rendszerünk minden ízében demokratikus, ha a végrehajtó bizottságot ellen­őrzi a tanács, a tanácstagokat pedig a választóik; ha a mi­nisztereket ellenőrzi az or­szággyűlés, az országgyűlési képviselőket pedig a válasz­tók. A kormánybeszámoló a szocialista demokrácia jelen­tőségének teljes megértéséről tanúskodik. Szükségesnek tartja, hogy a jövőben a ren­deletek helyett elsősorban az országgyűlés által hozott tör­vények alkossák a jogszabá­lyok többségét. Javasolja, hogy terjesszék ki az ország­­gyűlés jogkörét, a képviselők ténylegesen ellenőrizzék a kormány munkáját, intézze­nek kérdéseket, interpelláció­kat a miniszterekhez és azok kötelesek legyenek válaszolni rájuk. Úgy gondoljuk, ritka dolog, ha egy kormány maga kéri, hogy az országgyűlés korlátozza cselekvési szabad­ságában, szigorítsa ellenőrzé­sét. Kormányunk helyes és tiszta szándékaira mutat, hogy felismerte ennek szükségessé­gét. A szocialista demokrácia szerves része a szocialista tör­vényesség. A Központi Ve­zetőség őszintén szembenézett azokkal a súlyos tényekkel, amelyek a múltban a szocia­lista törvényesség megsérté­séből származtak. Most He­gedűs András, a Miniszter­­tanács elnöke bejelentette, hogy szilárd törvényes rendet teremtenek, elejét veszik an­nak, hogy bárkit is alaptala­nul megvádolhassanak, illet­ve elítélhessenek. Az egysé­ges polgári és büntetőtör­vénykönyv elkészültével meg­teremtik szocialista jogrend­szerünk pilléreit. Ám a kor­mány azzal is tisztában van, hogy a jó törvényeket is meg lehet szegni. Ezért számos intézkedést helyez kilátásba, amelyek elejét veszik annak, hogy a nyomozásnál, az ítélet­végrehajtásnál megsértsék az állampolgárok jogait. A beszámolóban ismertetett külpolitikai alapelvek teljes összhangban vannak a kor­mány belpolitikai céljaival. Röviden így jellemezhetjük ezeket az elveket: békés együttélés, a kapcsolatok szé­lesítése minden országgal, tár­sadalmi berendezésre való te­kintet nélkül. Különös gondot fordítunk a szomszédainkkal való jó viszonyra. Tovább akarjuk javítani kapcsolatain­kat Ausztriával és sokoldalú, meleg baráti viszonyt akarunk teremteni a testvéri, szocialis­ta Jugoszláviával. Szilárd egy­ségben haladunk a szocializ­must építő többi országgal és hasznosítani akarjuk tapaszta­lataikat. De — miként Hege­dűs András mondotta — »a mi számunkra követendő pél­dakép mindenekelőtt a Szov­jetunió és az is marad a jö­vőben is«. Bizonyosak lehetünk abban, hogy kormányunknak ez a reálisan megszabott, reményt­­keltő programja — az ország lakosságának támogatásával és közreműködésével — hamaro­san meghozza első gyümöl­cseit. Achátz Imre : A magyar—jugoszláv jószomszédság egész népünk javára szolgál Achátz Imre országgyűlési képviselő szólalt fel ezután. Bevezetőben arról a bizalomról szólt, amellyel Pécs dolgozói fogadják kormányunk célkitű­zéseit és arról a lendületes munkakedvről, amellyel e célo­kat valóra váltják. Elmondot­ta, hogy a felszabadulás óta el­telt néhány esztendő alatt gyö­keresen megváltozott a pécsi dolgozók élete. Míg 1939-ben 73 000 lakosa volt Pécsnek, s a város hemzsegett az inség­­mun­kára váró munkanélkü­liektől, most 110 000—120 000 között van a város lakóinak száma és nem találunk munka­nélkülit, sőt munkaerőhiány van. — Pillanatnyilag az a leg­főbb gondunk, hogyan juttas­suk fedél alá azt a 25 000— 30 000 embert a nyugati város­rész kiépítésével, akik a máso­dik ötéves tervben a Mecsek nyugati részén kezdik meg a bányaművelést. Számolnunk kell azzal, hogy a második öt­éves terv végére Pécs lélek­­száma eléri a 150 000-ret. A további­akban a nagymér­vű fejlődés egyes kérdéseivel foglalkozott, kiemelte annak jelentőségét, hogy Pécs megyei jogkörű város lett. Az országgyűlés megvitatta a kormány beszámolóját Az országgyűlés kedden dél­előtt a Minisztertanács elnöké­nek beszámolója feletti vitával folytatta munkáját. Az ülésen megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Kiss Károly, Marosán György, Me­A vitában elsőnek Házi Ár­pád, az állami ellenőrzés mi­nisztere szólalt fel. Bevezető­ben hangsúlyozta: a tenniva­lók között igen jelentős helyet foglal el az állami munka meg­javítása, demokratizmusának továbbfejlesztése.­­ A szocialista demokrácia fejlődésének meggyorsításá­ban kiemelkedő szerepük van a tanácsoknak — mondotta. — A tanácsok útján vesznek­ részt a dolgozó tömegek közvetlenül is az álla­mi­ ügyek intézésében. A tömegek aktív részvételével fejthetik ki eredményesen munkájukat az államhatalom és az államigazgatás központi szervei is, így az országgyűlés, az Elnöki Tanács és a Minisz­tertanács. A lakosság által de­mokratikusan megválasztott tanácsoknak, a tanácsok vég­rehajtó bizottságainak, állan­dó bizottságainak úgy kell­­ megszervezniük munkájukat,­­ hogy állandó és élő kapcsola-­­­tot tartsanak fenn a széles dol- i­gozó tömegekkel és e kapcso-­­­latot állandóan fejlesszék és erősítsék, ennek segítségével vonják be az összes hazafias erőket az állami ügyek intézé­sébe. E fontos cél megvalósítása érdekében a tanácstagok és a tanácsok végrehajtó szervei állandóan és gondosan tanul­mányozzák a lakosság szük­ségleteit és ezek kielégítésének lehetőségeit. Továbbá rendsze­resen tárgyalják meg a tanács­üléseken azokat a fontos fel­adatokat, amelyek mind az ál­lampolgári kötelezettségek tel­jesítéséből, mind a lakosság helyi szükségleteinek kielégí­téséből fakadnak, így a tanács nemcsak a tanácstagok aktivi­tására számíthat, hanem bizto­sítani lehet azt is, hogy a la­­kosság széles tömegei segítik a megtárgyalt feladatok elvégzé­sét. A továbbiakban szólt a he­lyes községpolitikai munkáról, amelyhez már jelentős anyagi alapot biztosítottunk, majd elmondotta, hogy a tanácsi munka további javításának az Kis József, Szalai Béla, Bata István, Gáspár Sándor, Piros László, Rónai Sándor, Egri Gyula, Vég Béla, valamint a Minisztertanács tagjai A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti dip­lomáciai képviseletek több ve­zetője és tagja. is feltétele, hogy a megyei, já­rási tanácsok is adják át az alsóbb tanácsi szerveknek azo­kat a hatásköröket, amelyek átadása a munka megjavítását, a bürokrácia megszüntetését, a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését szolgálja, így a felső- és középirányító szervek, a szakminisztériumok, a megyei és járási tanácsok megszabadulnak a sok felesle­ges részfeladattól, sokkal na­gyobb lehetőségük lesz az ér­demi irányító, ellenőrző és se­gítő munkára. — A községpolitikai munká­ban azonban még jelentős hiá­nyosságok vannak — hangsú­lyozta ezután, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a haza­fiasságból, államunk iránti szeretetből származó lelkese­dés, kezdeményezés és áldozat­­készség jelentősen kiegészíthe­ti, megnövelheti az állam te­remtette feltételeket és erőfor­rásokat. — A demokratizmus fejlesz­tésének útjából —, amint pár­tunk Központi Vezetősége meghatározta ,— el kell távollí­­tanununk minden fékező és gátló tényezőt, meg kell szüntetnünk azokat a bürokratikus vonáso­kat, amelyek, az állami mun­kában még megtalálhatók. Ezt a célt szolgálják azok az in­tézkedések, amelyeket az álla­mi munka javítására, s egysze­rűsítésére a kormány már ed­dig is tett, s amelyek folya­matban vannak. Mindezeknek végső fokon azt kell eredmé­­nyezniök, hogy a hatáskörök és az eszközök ott legyenek, ahol a feladatokat el kell vé­gezni. Az állami munkában el kell érnünk, hogy a vezetés közelebb kerüljön a végrehaj­táshoz, a végrehajtó szervek pedig a széles dolgozó töme­gekkel egybeforrva végezzék munkájukat. Nekünk, ország­­gyűlési képviselőknek is egy emberként kell munkánkat vé­geznünk a szocializmus építé­sének további sikereiért, a szo­cialista demokrácia fejleszté­séért. — Pécs dolgozói a nyugodt alkotó munkát tekintik élet­­elemüknek — folytatta. — Ezért értékelik oly nagyra, hogy külpolitikánk a nagy Szovjetunió vezette béketábor útján halad. Szóvá kell tennem azt is, hogy a magyar—jugo­szláv viszonyban beállott ked­vező fordulatot talán sehol sem értékelték olyan felszabadult jóérzéssel, mint éppen nálunk, Pécsett és Baranyában. Öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy a jóviszony helyreállításának tö­rekvéseiben magunk is kezde­ményezők lehettünk. A kora tavasszal elsőként fogadtuk a jugoszláv határon az eszéki vá­rosi népi bizottság küldötteit, akik a magyaros vendégszere­tetet rövidesen hasonlóval vi­szonozták. Azóta is számos olyan gesztus történt, amely al­kalmas a régi sebek begyógyí­­tására. Meggyőződésünk, hogy a jószomszédság és a gyümöl­csöző együttműködés szolgála­tával egyben egész népünk ja­vát is előmozdítjuk. Nagy tapssal fogadott felszó­lalásának végén azt a meggyő­ződését fejezte ki, hogy Pécs dolgozói továbbra is eredmé­nyesen szolgálják népünk bol­dogulásának nagy ügyét. Hang­súlyozta, hogy a Miniszterta­nács elnökének beszámolójával egyetért, azt elfogadja. Házi Árpád : A szocialista demokrácia fejlesztésében kiemelkedő szerepük van a tanácsoknak Földvári Rudolf: Kevesebb, rövidebb és megfontoltabb határozatot hozzon a Minisztertanács Ezután Földvári Rudolf or­szággyűlési képviselő követke­zett szólásra. Bevezetőben arról szólt, hogy a Minisztertanács beszámolója és az abban vázolt program megfelel dolgozó népünk vára­kozásának.­­ A Minisztertanács beszá­molója nyíltan és őszintén, kendőzés nélkül tárta fel mai nehézségeinket, nem hallgatva el ezeket dolgozó népünk előtt. Úgy cselekedett, ahogyan egy valóban népi kormánynak cse­lekednie kell. Azzal, hogy dol­gozó népünk közvéleménye előtt nyíltann beszélt iparunk, mezőgazdaságunk, kultúránk, szocialista törvényességünk és a szocialista demokrácia to­vábbfejlődése előtt álló legfon­tosabb mai kérdéseinkről, egy­ben a legtöbbet is tette dolgozó népünk megnyerése érdekében, annak érdekében, hogy e ne­hézségeket nagy pártunkkal és népi kormányunkkal összefog­va mielőbb leküzdjék. — Helyesen és példamuta­tóan jár el a Minisztertanács akkor, amikor a dolgozó né­pünk által választott, népünk akaratát megtestesítő és kép­viselő országgyűlés elé terjeszti rendszeresen — elbírálás és ellenőrzés céljából — a mun­kájáról szóló beszámolóját. Ez­zel is lehetőséget teremt a szo­cialista demokrácia, az alulról jövő népi bírálat és ellenőrzés kibontakoztatására, erősítve ez­zel is népi kormányunk te­kin­­télyét, befolyását és népünk bizalmát saját kormányában. Itt az ideje, hogy a tanácsok végrehajtó bizottságai is ilyen rendszeresen és következetesen számoljanak be tevékenysé­gükről az őket megválasztó ta­nácsoknak, hogy kövessék ebben is a Minisztertanács példáját. Ezután a Minisztertanács te­vékenységének hiányosságairól szólt. A többi között arról, hogy építőiparunk mai felké­szültsége és helyzete nem je­lent száz százalékos garanciát arra nézve, hogy építőiparunk a második ötéves terv beruhá­zásaiból az előirányzott árért és a meghatározott időre fel­építi mindazt, amit országunk vár és követel tőle. — A Minisztertanácsnak Borsod megyei tapasztalataink szerint — behatóbban és gyor­sabban kellene pozitív választ adni több olyan kérdésre, ame­lyeket falusi választóink tesz­nek fel nekünk és rajtunk ke­resztül a Minisztertanácsnak is — folytatta, s több olyan kér­dést említett, amelyek a kis­­parasztságot érintik, s amelyek megoldására eddig nem tör­tént intézkedés a kormány ré­széről, mint a kártérítés nél­kül kisajátított földek utáni térítés kifizetése, a falusi ellá­tatlanok problémája, egyes adó- és beadási kötelezettségek rendezése stb. — Véleményünk szerint — folytatta — ezekkel a kérdé­sekkel gyorsan és behatóan kellene foglalkoznia a Minisz­tertanácsnak. Mi lehet az oka annak, hogy többszöri jelzé­sünk ellenére nem történt ed­dig — tudomásunk szerint — megfelelő intézkedés e kérdé­sek rendezésére a kormány ré­széről? Úgy vélem, ebben so­kat nyom a latban az, hogy a Minisztertanács egyes tagjai­nak nincs elég személyes tapasz­talata, élménye ilyen ügyeikről, magyarán szólva nem fordít elég gondot és időt a Minisz­tertanács saját határozatainak helyszíni ellenőrzésére, a la­kossággal való kapcsolatainak kellő erősítésére. Az északi iparvidék lakossá­ga és képviselői nevében kérte a kormányt, hogy a második ötéves tervben lényegesen ja­vítson Borsod szociális, kultu­rális és kommunális helyzetén. — Megyei tapasztalataink alapján — folytatta — a Mi­nisztertanácsnak a jövőben ke­vesebb, rövidebb és megfontol­tabb határozatot kell hoznia. Javasoljuk, hogy a Miniszter­­tanács ellenőrizze alaposan a minisztériumok és az országos szervek munkáját, mert ezek is sok határozatot és rendele­tet küldözgetnek még ma is. A Borsod megyei tanács végre­hajtó bizottságának szakigaz­gatási szervei ez év január 1-től kezdve 4072 rendeletet és határozatot kaptak, egy-egy napra csaknem húsz darab ju­tott ebből a határozat- és ren­delet-áradatból.­­ A jövőben ne engedje meg a Minisztertanács, hogy egyes minisztériumok és orszá­gos szervek egyes rendeletei ellentétben álljanak a Miniszt­­ertanács­ és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa határozataival, vagy­­megsértsék a helyi taná­csok hatáskörét. Szükség lenne olyan gyors, hatékony intéz­kedésekre is, amelyek rövid idő alatt emelnék a képviselők és a képviselői tevékenység te­kintélyét. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a Minisztertanács ne fe­lejtkezzék meg a jövőben sem az államipolgári kötelességek teljesítésének ellenőrzéséről, az állami fegyelem szakadat­lan erősítéséről.

Next