Magyar Nemzet, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-19 / 221. szám
Szerda, 1956. szeptember 19— szárnyas farkas a pajtában Az uraiújfalusi mesemondó Nagy Istvánt a Népművészet Mestere címmel tüntették ki. "Benyitottam a tölcsérvirágú hajnalkával befuttatott kiskapun. Az öreg Nagy István éppen indult kifelé. — Rosszkor jöttek, mert én elfelé készülök. — S botra támaszkodva, rövid, bicegő léptekkel már indul is az állami gazdaságba. — Elszegődtem éjjeliőrnek. Sok mindent kell kiállni egy ilyen öregembernek. Az állami gazdaság a falu szélén van. Majdnem ott, ahol a fehér-fekete tábla jelzi: Uraiújfalu. Hosszú ideig tart, amíg odaérünk. Az öregember hajlottan lépked, borzongatja a hűvös, nyárvégi szél. Igaz, őt már a meleg szellő is borzongatja, »öregembernek hideg a vére". Kockás flanellinge nyakig be van gombolgatva, az ingen mellény, a mellényen kiskabát, mégis fázik. Sapkája füléig lehúzva. A haja rég elhagyta. Most szép, deres, hoszszam lecsüngő bajsza az ékessége. Azt simogatja, pödörgeti beszéd közben bütykös nagyujja meg mutatóujja között. Szeme mély ráncok körül csillog elő. Az állami gazdaságban, a pajtánál, ahol a 8 vagon búzát őrzik, öregember kuksol a zsákokon. Ruhája ráncos, bütykös keze éppen, akár Nagy Istváné. — Adjon isten. Na, elmehetsz. Az idáig strázsáló öregnek nem kell kétszer mondani. Félútról azért még visszaszól: — Nem volt semmi újság. Reggelre dér lesz. * J Hosszú beszélgetésre készülünk. Nagy István szakadozott báránybundát terít a zsákokra, hogy "puhábban essen az ülés", de előbb még körüljárja a posztot, meggyújtja a viharlámpát, "az éjjeli villanyt". Leülés után sokáig igazgatja fájós, világháborús, gránát roncsolta csúfos lábát. Apró köhintések után azt mondja: — Akkor elmondanám előbb az életsoromat. Mindig ezt szokták kérni elsőnek. — S még mielőtt szólhatnék, belevág, de olyan szív nélküli hidegen, mintha papírra önéletrajzot írna, hogy születtem ekkor, meg ekkor, apám ezzel meg ezzel foglalkozott... Elijedtem. Ezt a gazdag fantáziájú mesevilágban élő szép- szavú öregembert is megrontotta volna a séma? — Ne így, István bácsi... — Hát ne az életem sorát mondjam? — kérdezi újra. — Azt, azt. De nem mintha hivatalos embernek mondaná. Térdére simítja tenyerét, nézi. Mintha a tenyerének apró törődéseiből, ráncaiból olvasná a szavakat. — Hogyan ment az életem Bora? Mikor serkenő gyerek voltam, szegény apám elment Sárvárra 30 kiló lisztért. A hátán hozta haza, mert egy krajcárral olcsóbb volt, mint itt. Tőle hallottam a meséket. Többet tudott nálam is. Esténként kosarat szeretett kötni. A legények-lányok odahúzódtak. Én meg csak elültem a sarokba, figyeltem apámat. Reggelre én is mondtam. — Jó fejem volt. Oskolába kijártam a hat elemit, de mindig jeles bizonyítvánnyal. Mikor az utolsó vizsga volt, a vizsgavezető megkérte azt az urat, akinél apám szolgált, hogy taníttasson ki. Magtalan ember volt, elfogadta. Már készültem az útra, hogy megyek Sopronba, líceumba. Akkor kiküldték a cédulát a tandíjról és a könyvek áráról. Viszsza is lépett az ebadra, sokba jött volna. — Én meg elszegődtem rögtön kis szolgának, hogy egy kis ruháravalót is tudjak szerezni. Tizennyolc éves koromban árván maradtam. Maradt négy neveletlen testvérem. A kenyérkeresetről nekem kellett gondoskodni. Beszegődtem az uradalomba kommencióba, úgy tartottam a családot. Sok nehéz bajomban a könyv volt a vigasztalóm, a szép versek. Tudok verset Petőfiről, Aranyról, meg Czuczortól. Olvastam Jókait, olvastam a betyárokról is. Savanyú Józsiról, Sobri Józsiról, Rózsa Sándorról. Nem régen itt járt a múzeumigazgató Szombathelyről. Három napig tartottam a betyárokkal. Én a könyveket borzasztóan szerettem. Szegény feleségem haragudott érte: "Mindig azt a francos könyvet bújja, hogy butuljon.« — Látja, hogy jártam ezzel a Toldival — csóválja a fejét s a vénemberek kedves huncutságával mosolyog. — Megtanultam én jól, mert oskoláskoromban az volt az egzámen. De csak addig, hogy "Buda nagy hegyei visszakurjongatnak". A kis unokám tavaly hazahozta a Toldit. Nézegetem. Ha a szentségit, mondok, ez még tovább is van, akkor aztán megtanultam végig. Megtanulta végig ... Hetvenhat éves korában ... Várom a történet folytatását, de csak nagy hallgatás, s egyre nagyobb sötétség. Az öreg az első csillagot fürkészi. Vonásai elsimulnak, szája hangtalan mozog. Várja, míg szíve csordultig lesz, s akkor kibuggyan belőle tiszta éneklő hangon, úgy hogy két karját az égre tárja. Fölvevé a hajnal piros köpenyegét S eltakarta vele az égboltnak felét. De nem volt oly kényes a bársonyruhába. Hogy be ne pillantson a szegény csárdába, öreg Nagy István sír, kacag, nyájaskodik, szörnyülködik. Verset mond, ölelésre tárja a karját, furkósbotját pörgeti feje felett. Belebújt a gyermekdedlelkű, óriáserejű vitéz bőrébe. De ha Bencéét mondja, akkor reszketős lesz a hangja, ha meg Toldinéét, akkor elhaló, kérlelő. Ha mint cseh vitéz szól, érdes, s átkozottul káromkodó. Költő nem álmodhat hűségesebb tolmácsolót, tisztábbat, egyszerűbbet. A vers után, mintha az utolsó elrebegett szóval lelke is elrepült volna, hallgat. Most indul el a mesék, nóták világának varázsos útján. Kezével földrehullott botját keresgéli, kikecmeredik a bundából. Feláll, fájós lábát meghajlítva, mindkét markával a botra támaszkodik erősen. Csak nyakát nyújtja ég felé, égre nézve énekel, mint a puszta vagy az erdő öreg táltosa. Amott keletkezik egy sebes folyóvíz Aztal körülfogja szép zöld pázsit. Azon legeltetik csodaféle szarvas Csodaféle szarvasnak ezszágu boga, Ezer misegyertya gyulladván gyulladják, altatván aludjék. Hej regő rejtem, regő, regő, regő rejtem. Éneklés közben mintha eltávolodott volna a sötétségben. Elérem az öreg, szárazbőrű kezét, s visszavezetem a pajta elé. Szél védettebb helyre, mert az a fonnyadt kéz nagyon is hideg. Fárasztja — látom rajta jól —, nem a sok beszéd, hanem a belső tűz, amivel a szavakat keríti, amiből már oly kevés a tartalék. — A szemem böködik a tövisek — szól. — Majd lehúnyva mesélek már. Meséljek a szárnyas farkasról? — Meséljen, István bácsi. — Csakhogy én nem azt mondtam, meséljen-e István bácsi, hanem azt, hogy meséljek-e a szárnyas farkasról. — Ekkor már elkaptam a játék labdáját, s tudtam mit kell válaszolni. — Meséljen a szárnyas farkasról . Aztán mintha kicsi gyermekeknek mondana mesét, mintha az égen a sok csillag mind kisgyerek volna, szaván csüngő, akiknek jól ki kell mondani a szót, hosszú szünetet hagyva mondat és mondat között, hogy a sok tündér, királyfi, mesebeli szörny egyenként belopózhassék a gyermekszívbe, lélekbe — úgy kezdi: — Egyszer volt egy királyfi. Ez a királyfi nem nősült fiatalon. Akkor vette fel a rózsaláncot, amikor ötven éven már túl volt. Ez még nem lett volna akkora nagy baj, hanem egy fiatal, simuló 16 éves leányt vett el, akinek atyja lehetett volna, vagy nagyatyja. Az asszonyka hamarosan három viruló gyereknek adott életet. Az egyiket hívták Kenéznek, a másikat Csatárnak, a harmadikat Leventének. Nőttek, nődögéltek, az öregek meg öregedtek. Az öreg király halálát érezvén közeledni, magához hivatta idősebb fiát. Fiam, érzem halálom közeledni, szeretném, ha megnősülnél. Kenéz, mert az országban kedvére való leányt nem lelt, kardot, pajzsot kötött, s útnak indult. A város végén egy öreg koldus alamizsnáért könyörgött, de a királyfi gőgösen elment mellette. Ment, mendegélt. Egyszeribe hármas tábla állta útját, az országút hármas útra nyílott. A három táblán három felírás. Az egyiken: Ki ez úton halad, sose koplal, de a paripája bizonnyal éhen hal. A másodikon: Csak a lova lakik jól annak, aki erre megy, a lovasa meg éhen vesz. Harmadikon: Ki olyan vakmerő erre menni, azt a szárnyas farkas széjjel fogja tépni... Mire szürkébe világosodott az éjjel, elmondta meséjét Kálmus királyfiról is, aztán a hamis papról, aztán a furfangos szegény cigányról. Mire a reggel ránk köszöntött, az ördögrózsa meséjét mondta. Mikor a furfangos cinkotai kántor történetét kezdte, észrevettük, hogy messziről közeleg az öreg váltótárs, fázósan a korai keléstől. Mellettünk elmenőben odaköszönt: — Adjon isten. Na elmehetsz. István bácsi feláll, nyújtózik: — Nem volt semmi újság. Hát akkor menjünk. Olyan ■L'1 öregnek tűnik most, mint kedves mesealakja, a tízrőtös szakállú "arasztos Tóbiás". Fáradt és zöld az arca. Az álmatlanság tüskéi mindegyre böködik a szemét. — Az volna jó, ha most aludni tudnék. De a nappali alvás nem az, mint az éjszakai. A tyúkok kaparásznak, a házban is tesznek-vesznek, csak hánytorgok az ágyban ... Lakott a szomszéd községben, Szentivánfán egy öreg ember, Kuntár Lajos. Öreg táltosnak is mondták, tudója volt minden régi babonának, kuruzslásnak. Sok érdekeset tudott volna mesélni, ha megkérdezik. Sok embert meggyógyított, még a hályogot is le tudta venni. Ezt csak azért mondom, mert ő is éjjeliőr volt. Egy hűvös éjszakán meghalt, reggel hazament, s csak felhömbölyödött, vége volt. Nekem is az lesz a sorsom. Azzal bemegy a hajnalkavirágos kiskapun, hogy lefeküdjék, s próbálja kialudni azokat a szúró töviseket a szeméből. Szigethy Magda részletre flA M Hl az eddig árult típusokon kívül K I 11 I |J I TELEFONGYÁR T 325 típusú 3+2 csöves készülék is kapható, 8 havi részletre nagy választékban f,észVára. ,559 - fi I haW részlet: l5°'~ Ft‘ IVIKAVILL KERAVILL 6. sz boltban Kossuth L. u. 2. 1 11 i«-i KERAVILL 55. sz. boltban, Lenin körút 60. szaküzletekből . ... KERAVILL 28. sz. boltban, József körút 34. KERAVILL 4. sz. boltban, Fehérvári út 7. _Wag5®rNemzef_____ Előadássorozat a szocialista Jugoszláviáról A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) és a Kultúrkapcsolatok Intézete hat előadásban ismerteti a magyar—jugoszláv kapcsolatok alakulását és déli szomszédunk politikai és gazdasági viszonyainak legújabb fejlődését. Az előadások szeptember 20- tól kezdődően csütörtöki napon 6 órai kezdettel a Kultúrkapcsolatok Intézete előadótermében (Budapest, V., Dorottya utca 8.) lesznek a következő programmal: Magyar—Jugoszláv történelmi kapcsolatok, előadja Hadrovics László dr. egyetemi tanár (szeptember 20.), Jugoszlávia földje és népe, előadja Dániel György, a TTIT földrajzi szakosztályának titkára (szeptember 27.), A Jugoszláv felszabadító harcok története, előadja Gál András százados (október 4.), Állami és társadalmi szervek a Jugoszláv Népköztársaságban, előadja Antalffy György dr., egyetemi tanár (október 11.). A szocialista Jugoszlávia gazdasága, előadja Rimai Mihály, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem adjunktusa (október 18.). Az újugoszláv irodalom, előadja Csuka Zoltán költő, közreműködnek: Jancsó Adrianna és Tallós Endre előadóművészek (október 25.). Az előadásokat Jugoszláv filmek vetítése követi. Belépődíj az egyes előadásokra 2.— forint, bérlet az egész sorozatra 10.— forint. Jegyek és bérlet a helyszínen és elővételben a TTIT budapesti szervezeténél (Budapest, Vill., Múzeum utca telefon: 138 km*aMfd Az írószövetség elnökségének ülése Az írószövetség új elnöksége szeptember 18-án megtartotta első ülését. Ezen titkos szavazással Veres Pétert elnökké, Háy Gyulát és Tamási Áront társelnökké, Erdei Sándort főtitkárrá, Képes Gézát a költői- és műfordítói szakosztály titkárává, Fekete Gyulát a prózai szakosztály titkárává, Vészi Endrét a drámai szakosztály titkárává és Molnár Zoltánt a vidéki írócsoportok központi titkárává választotta meg. Megnyílt „A Szépművészeti Múzeum legszebb rajzai" kiállítás Aligha választhatott volna méltóbb kiállítást a Szépművészeti Múzeum, félévszázados fennállásának ünnepi nyitányául, mint hogy a világviszonylatban is számottevő grafikai gyűjteményének 160 féltve őrzött legszebb darabját tárja a közönség elé. Kivételes élmény és esztétikai élvezet ez a fejlődés vonalát gondos körültekintéssel megvilágító összeállítás, s talán még nagyobb és sokrétűbb tanulságokat rejt magában a művészet, a szemlélet és a vonalkultúra fejlődésének szempontjából. Az átütő erejű grafikai lapok, amelyek között ott szerepelnek Raffael, Leonardo, Dürer, Poussin, Hogarth, Watteau, Fragonard, Daumier és Delacroix kezenyomát viselő, felbecsülhetetlen értékű grafikák, a Majovszky-gyűjtemény XIX. századi gyöngyszemei, a Manet-k, a Renoir-ok és Rodin, Gaugin, Cézanne egészen Picassóig, hogy csak néhányat ízelítőül említsünk. Külön falon sorakozik fel a magyar anyag, amelyben a XVIII. századi Bogdány Jakab Csendéletétől kezdve napjainkig változatos és jellegzetes műveken kísérhetők végig a magyar művészet európai szintű kibontakozásának főbb állomásai. Sok mindenre ad választ ez a rendkívüli értékű, gyönyörű kiállítás, a többi között arra is, hogyan viszonyul egymáshoz a különböző népek grafikája, hogyan jut kifejezésre a nemzeti karakter. A jubiláló Szépművészeti Múzeum legszebb kincseit tárja a közönség elé — bizonyára igen sokan fognak meríteni belőle. (d.) NAPLÓ szeptember 19 Kedden délután megérkezett Liszt Eduard professzor és felesége Ausztriából. A mester — Liszt Ferenc egyetlen élő rokona — a nemzetközi Liszt Ferenc zongoraverseny alkalmából jött el Budapestre. G Pierre Vágó, a Párizsban székelő Nemzetközi Építész- Szövetség magyar származású főtitkára az Architectura D’Aujourd’hui című építészeti folyóirat szerkesztő bizottságának elnöke Magyarországra érkezett.□ Ábrahám Ambrus akadémiai levelező tag tanulmányútra a Román Népköztársaságba utazott. A Nemzetközi Geofizikai és Geodéziai Unió szeptember 20 —26-ig Dijonban rendezi meg hidraulikai konferenciáját. A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Mosonyi Emil levelező tag és Németh Endre egyetemi tanár vesz részt a tanácskozáson. Lukács György "Nagy orosz realisták" című könyve megjelent szerb nyelven Szarajevóban. KÉSZPÉNZÉRT IS MEGVÁSÁROLJUK magyar és külföldi mesterek ÉRTÉKES KÉPEIT (nagyméretűeket is) A BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT ALÁBBI BOLTJAIBAN: V. ker., Kossuth Lajos utca 1 V. ker., Felszabadulás tér 3 V. ker., Szent István körút 3 Nyitva: 10 órától 18 óráig Nyilatkozatok a Liszt-versenyről Kadosa Pál, a zsűri főtitkára: A versenyen részt vevő külföldi és magyar versenyzők felkészültsége, tudása és produkciója általában magas színvonalú, úgy, hogy nem volt könnyű feladat annak az eldöntése, hogy kik kerüljenek a döntőbe. Közönségünk igen nagy érdeklődéssel fogadta a szovjet versenyzők produkcióit, sok érdekes fiatal művészt ismert meg a franciák, angolok elég népes csoportjában, de sokat tapsolt a többi részt vevő nemzet egyes játékosainak is. Hatalmas lelkesedéssel fogadták a nagyobb Liszt-tradíció nélkül is az egész nagy kvalitásokat tanúsító Liu Shi-kun, a tizenhét éves kínai versenyző játékát, örömmel tapasztalom, hogy magyar versenyzőink — kiemelve a fiatalok munkáját — szintén nagyon szépen indultak. Ungár Imre, a zsűri tagja Elsősorban a versenyzők, de a nagyközönség köréből is többen megkérdeztek bennünket, miért tűztük műsorra kötelező számnak Liszt Pellegrinage (Vándorévek) sorozatának negyedik füzetéből a Sunt lacrymae rerum című zongoraművet. Liszt Ferenc a négy füzetből álló pompás sorozatnak a h-moll szonátára visszamutató hangulatával, magyaros hangvételével, teljes művészi erejével igyekezett megmutatni, hogy igazi magyar zenét akar komponálni. Ezekben a füzetekben van még a kitűnő Hét arckép című sorozata, amelyben többek közt Petőfiről és Kossuthról készített kis remekei az ismertebbek. Érdekes, hogy fiatal külföldi versenyzőink közül elég sokan jól megérezték és tolmácsolták a Sunt lacrymae rerumnak ezt a magyaros hangulatát. 5 Ferenczi György, a Zeneművészeti Főiskola tanára : Még most is, huszonnégy órával a vasárnap szerepelt Liu Shi-kun fiatal kínai zongoraművész szereplése után, szuggesztív erejű játékának hatása alatt állok. Ámbár mindanynyian tudjuk, hogy a verseny lezárása előtt kritikát nem illik mondani és könnyen előfordulhat, hogy a verseny további súlyos feladataiban a versenyzők között talán nem a legjobbat produkálja, mégis le kell szögeznem, hogy amit eddig hallottunk, az lenyűgöző. Teljesen váratlanul érte nemcsak szakértőinket, kritikusainkat, hanem nagyigényű, zeneszerető közönségünket is. Szinte bámulatos, hogy a kevés zongoratradícióval és főleg Liszt-produkcióban kevés múlttal rendelkező kínai nép fiai között (nem beszélünk Kína évezredes hagyományú népi zenei értékeiről) egy ilyen üstökösként kirobbanó fiatal művészlélek akadjon. Átszellemült művészetéről, felfogásáról, technikájáról sokat fogunk még vitatkozni, írni és hallani. Megkezdte tanácskozását a geodéziai kongresszus A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében kedden reggel megkezdte munkáját a geodéziai kongresszus. A legkiválóbb magyar geodéták tanácskozásán 42 külföldi tudós is részt vesz. Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára megnyitó szavaiban hangsúlyozta, hogy a magyar geodéziai tudomány nagy múltra tekinthet vissza. A geodézia korai művelőinek egyikét, Mikovinyi Sámuel professzort — kinek nevét még ma is gyakran idézik — 220 évvel ezelőtt tagjává választotta a berlini tudományos társaság — mondotta. — Hivatkozhatunk Eötvös Lorándra, a nagy magyar fizikusra is, atoméit; a föld alakjára vonatkozó felső geodéziai vizsgálatai a világ geodétái előtt közismertek. A többi tudományággal együtt hazánk felszabadulása óta a geodézia is nagy fejlődésnek indult. A geodézia nagyhírű tudósai mellett fiatal geodétáink is számos tudományos eredménnyel dicsekedhetnek. Az Akadémia két évvel ezelőtt megszervezte az MTA Geodéziai Kutató Intézetet és folyamatosan igyekszik annak felszerelését fejleszteni. A geodéziai kutatás távlati tervei fontos helyet foglalnak el az Akadémia második ötéves tudományos tervében. Az Akadémia behatóan azon fáradozott, hogy távoli országokkal is kiépítse a megfelelő geodéziai kapcsolatokat. Kongresszusunk jelentőségét az is emeli, hogy a magyar geodéták jelenleg háromszoros évfordulót ünnepelnek. Száz évvel ezelőtt indult meg intézményesen és szervezetten a magyar állami földmérés, 80 évvel ezelőtt kezdték meg a Magyar Optikai Művek elődjében a geodéziai műszerek gyártását és 50 évvel ezelőtt ülésezett Magyarországon a nemzetközi földmérő kongresszus. Az Akadémia főtitkára befejező szavaiban annak a reményének adott kifejezést, hogy a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Szövetség, valamint a Nemzetközi Geodéziai Társaság jövő évi nagy nemzetközi kongresszusának sikerét a magyar geodéziai kongresszus is előmozdítja. A megnyitó után Tárczy- Hornoch Antal akadémikusnak a "Kontinentális hálózatok kiegyenlítéséről" tartott előadásával kezdetét vette a tanácskozás. A kongresszus részvevői meghallgatták V. H. Hrisztov bolgár, dr. Josef Böhm prágai professzor előadását, majd Regőczi Email, a műszaki tudományok doktora a magyar háromszögelési eljárás tudományos és gazdasági eredményeiről számolt be. Több előadás elhangzása után a kongresszus részvevői megkezdték vitájukat. A geodéziai kongresszus ma folytatja tanácskozását. Palotai Boris ismert regényéből készült új magyar film: ÜNNEPI VACSORA Rendezte: Révész György Operatőr: Illés György Zene: Buday Dénes Főszerepben: Tolnay Klári, Básti Lajos Tőkés Anna, Ascher Oszkár, Bulla Elma, Makldry Zoltán, Olthy Magda, Ladányi Ferenc, Ruttkai Éva, Kállai Ferenc, Kováts Terus, Berek Kati, Szirtes Ádám Bemutatásra kerül szeptember 20-án