Magyar Nemzet, 1956. október (12. évfolyam, 232-250. szám)

1956-10-03 / 233. szám

Apa: M fillérMagyar Nemzet 4 H 4 Z 4 F I 4 S NÉPFRONT LAPJA Szerda 1956. október 3 XII. sz. 233. szám Vita és meggyőzés Faluhelyen ezekben a na­pokban aligha akad olyan ér­deklődéssel kísért olvasmány, mint a Minisztertanács határo­zata, amely nagy mértékben hozzájárul a termelőszövetke­zetek gazdasági megerősödésé­hez, valamint az alacsonyabb típusú termelői társulások fej­lesztéséhez és a földművesszö­vetkezeti mozgalom kiszélesí­téséhez. Nem titok, hogy az öt­éves terv irányelvei szerint még további intézkedések is következnek a termelőszövet­kezetek megerősítésére, önálló­ságuk fejlesztésére. Például az országgyűlés elé kerül az új szövetkezeti törvény, amely a többi között nagyobb önállósá­got ad a termelőszövetkezet­nek, feloldja a minta-alapsza­bály merevségeit és ugyancsak dolgoznak azon, hogy intézmé­nyesen megoldják a munka­képtelen és öreg tsz-tagok nyugdíj­ellátását. Termelőszövetkezeteink túl­nyomó része — noha bizony még akad elég gyenge is — je­lentős eredményeket ért el a gazdálkodásban és a tagok jó­létében egyaránt. Termésátla­guk tavaly a fő növényekben az egyénieknél nagyobb volt. Ideig még csak a gabonát taka­rítottuk be, de az adatok máris azt mutat­ják, hogy a közös gaz­daságok ebben az évben hol­danként átlagosan 1,5 mázsá­val több búzát termeltek, mint az egyéniek. Termelőszö­vetkezeteink — az elsősorban állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságokon kívül — átlago­san még nem dicsekedhetnek az állattenyésztésben olyan, eredményekkel, mint a növény­­termesztésben. Az utóbbi idő­ben azonban itt is tapasztal­ható bizonyos mértékű javulás. Javult és gyarapodott a szö­vetkezetek állatállománya, bár a növekedés még nem áll arányban a földterület növeke­désével. A portája kerítésén túltekintő egyéni gazda — és egyre több az ilyenek száma — látja, s a mezőgazdasági kiállí­tás is bizonyította, hogy egyre inkább kibontakozik a nagy­üzemi társas gazdálkodás fölé­nye a kisparaszti, kisparcellás egyéni gazdasággal szemben. Miért akkor mégis, hogy az utóbbi hónapokban egyes he­lyeken meglassúbbodott a ter­melőszövetkezetek számszerű fejlődése? Semmi okunk arra, hogy hallgassunk erről. 1955 első felében 101 ter­melőszövetkezet alakult. Az idén ugyanebben az időben több mint háromszor annyi: 327, és mintegy 55 000 belépő 220 000 holddal gyarapította a közöst. Így szemre szép ez a szám, de ha mögéje nézünk, látjuk, hogy az eredmény túl­nyomó része az év első negye­dében született meg. Április­tól kezdve csökkent a belépők száma. Ennek okát sokan ob­jektív és szubjektív tényezőik­ben vélik fellelni. Az objektív okok közé sorolják a tavaszi munkákkal, az aratásra készü­léssel, a betakarítással járó el­foglaltságot és azt, hogy az olyan gazda is, aki a belépés gondolatával foglalkozik, eb­ben az időszakban úgy véle­kedik, idei termését még maga takarítja be s a belépést az új gazdasági évre halasztja. A szubjektív okok sorában emlí­tik, hogy a Központi Vezető­ség határozata előtt kialakult helyzet nem kismértékben el­terelte a gazdasági munkáról a k­ülönféle szervek figyelmét, s a faluin az a — főként mes­terségesen táplált — tévhit kezdett lábra kapni: nem ve­tünk súlyt a tsz-mozgalom fej­lesztésére és ez tartózkodásra késztette az egyénileg gazdál­kodó parasztokat. Tagadhatatlan, hogy mind­ezek az okok megvoltak. A Központi Vezetőség ülése azon­ban rendet teremtett a tisztá­zatlannak látszó kérdésekben, s a párt és a kormány vezetői is nyílt fórumon, nyilatkoza­tokban, gyűléseken félreérthe­tetlenül megmondották, hogy ugyanakkor, amikor az egyéni gazdákat segítjük termelésük növelésében, szilárdan hala­dunk tovább a mezőgazdaság szocialista átszervezésének út­ján. Ennek ellenére is a szám­szerű gyarapodás üteme sem­miképpen sincs arányban a termelőszövetkezetek gazda­sági megerősödésével, politikai és szervezeti megszilárdulásé­val. Tehát a felsorolt tényező­ket figyelembe véve, jórészt abban is kereshetjük az elma­radás okát, hogy számos he­lyen hibáik, vagy legalábbis fogyatékosságok mutatkoznak a felvilágosítás, a meggyőzés szervezeti és tartalmi részében egyaránt. A fejlesztés propagandájá­nak egyik legjobb módja a ter­melőszövetkezeti látogatás, amelynek során az egyéni gazda a helyszínen győződhet meg a társas gazdálkodás­ elő­nyeiről és választ kaphat min­den kérdésére. Mégis, akad­nak, akik lebecsülik az érté­két. A hevenyészett, rosszul előlkészített látogatás termé­szetesen nem hoz eredményt. Kárba vész akkor is, ha utána nem törődnek a részvevőkkel, magukra hagyják őket éppen a döntés előtt. Borsodi példa bizonyítja azonban, hogy a jól rendezett látogatás milyen eredményes lehet. Harminchat látogatáson 1228 vendég vett részt és ennek nyomán 231 dol­gozó paraszt (majdnem 20 szá­zalék) lépett termelőszövetke­zetbe és 7 előkészítő bizottság alakult. Nem lenne helyes, ha a ta­gok előzetes megkérdezése nél­kül, az ésszerűséggel nem tö­rődve erőltetnének új tagokat és új területet a szövetkezetre, azonban nem egy tsz akad, amelyik ok nélkül begubózik és gazdasági okokra, »felhigu­­lásra« hivatkozva, elzárkózik a számszerű fejlesztés elől. Egyes szövetkezetek nem hajlandók részt venni a fejlesztésben, például a hajdúnánási Haladás elnöke azt mondotta: a Hala­dás tagjai senkit sem agitál­nak, mert őket sem agitálta annak idején senki. Hajdú-Bi­­harban az idén belépett tagok 15 százaléka középparaszt, de alighanem nagyobb volna az arány, ha nem fordulna elő olyan eset, mint Nagytétán, ahol a Vörös Rózsa elnöke ki­jelentette: nem ül le egy asz­talhoz középparasztokkal, mert azok így, vagy úgy, de mindig bérmunkással dolgoztattak. Vagyis a Vörös Rózsa elnöke más parasztpolitikát akar foly­tatni, mint a párt és a kor­mány. De a hivatali szervek­ben is mutatkoznak tünetek arra, hogy egyesek eltérnek a párt és a kormány politikájá­tól: sokan nem törődnek az alacsonyabb fokú termelési tár­sulásokkal, lenézik a termelő­szövetkezeti csoportokat. Min­denáron termelőszövetkezet alakítására törekednek ott is, ahol a helyzet még nem érett meg erre. Elsősorban természe­tesen termelőszövetkezetek alakítása mellett vagyunk, de előmozdítjuk a csoportok ala­kulását is, amelyek jó iskolái a nagyüzemi társas gazdálko­dásnak. A rehabilitált középparasz­tok iránti magatartás sem mindenütt kifogástalan. He­lyes, ha egyengetik útjukat a tsz felé, de az egyengetés nem egyenlő a taszigálással, mert az már sérti az önkéntesség elvét. Sok rehabilitált közép­­paraszt kérte már felvételét szövetkezetbe, azonban nem egy helyen úgy érzik, mintha a rehabilitálás feltétele lenne a belépés, holott nem szabad párhuzamot vonni a kettő kö­zött. Az ilyesmi keserű szájízt okoz, s nincs hasznára a tsz­­fejlesztésnek, amelynek a gaz­dasági megerősítés mellett egyetlen megengedett módja a meggyőzés. Viszont a meggyőzés eszkö­zével továbbra is élni kell. Nincs helye az olyan felfogás­nak, hogy mivel a belépés ön­kéntes, üljünk karba tett kéz­zel és várjuk, amíg az egyéni gazda maga jelentkezik. Már­pedig sokan tévesen így értel­mezik a demokratizmust és az önkéntességet, holott a meg­győzés, a felvilágosítás egyiken sem ejt csorbát, még akkor sem, ha élénk politikai-szak­mai vitában is zajlik le. Hiba, hogy egyik-másik helyi szerv nem látja ezt. Nem utolsósor­ban ennek következtében kor­látozódott , a fejlesztés propa­gandája néhol a mezőgazda­­sági igazgatóságok tsz-appará­­tusára. Ez az apparátus a ma­ga módján jól dolgozhat, a fej­lesztéshez azonban nélkülöz­hetetlen, hogy főként a helyi szervek vegyék ki belőle az oroszlánrészt: a pártszerveze­tek, tanácsok, népfrontbizott­ságok és mindenekelőtt maguk a termelőszövetkezetek. Ahol ezt felismerik, nem is marad el az eredmény. Az eredményhez azonban kettő is szükséges. Ne hangzatos szóla­mokat puffogtassanak, hanem okos szóval, gyakorlati módon tárják az érdeklődők elé a meglevő szövetkezetek elő­nyeit. Az előkészítő bizottságo­kat pedig segítsék abban, hogy már a megalakulás előtt egy­­kétéves gazdasági programot készíthessenek: a dolgozó pa­raszt akkor látja értelmét a szövetkezésnek, ha előre tudja, mire szövetkezik, mire társul. Senki sem tagadhatja, hogy — ha néhol tartózkodó is a hangulat —, az egyéni gazdák általában nagyon ér­deklődnek a termelőszövetke­zetek élete iránt. Ékes bizo­nyítéka ennek az öregcsertői eset. Az ottani Béke Tsz tag­jainak túlnyomó része 1953-ban kilépett. A tsz a minap látogatóba hívott 70 egyéni gazdát, köztük olyanokat is, akik annak idején hátat fordí­tottak a közösnek. Ezek is el­fogadták a meghívást, alapo­san szemügyre vettek mindent és közülük nem egy igen nagy elismeréssel beszélt a tsz fejlő­déséről, gyarapodásáról és a további jövőről is kérdezős­ködött. Ez is azt mutatja, hogy az érdeklődés élénken, é. Már­pedig az érdeklődéstől csak egy lépés a vita, s a vitától a másik lépés már a meggyőzés felé vezet. Sági Pál A szuezi kérdésben fennáll a kompromisszumos megoldás lehetősége — mondotta Popovics jugoszláv külügyi államtitkár New Yorkban a külpolitikai helyzet­ ­ AZ ATLANTI SZÖVETSÉG TAGÁLLAMAINAK ELLEN­­­LE­TÉTEIRE élénk fényt vet Martina olasz külügyminiszter nyilatkozata, amelyet a 24 Ore című hetilapnak adott. A szuezi kérdésről szólva Martino megállapította: »Nem titkolhatom, de nem is akarom titkolni, hogy az elmúlt hetekben és az utóbbi napokban voltak olyan ténykedések és mellőzések, ame­lyek negatív módon befolyásolták az Atlanti Szövetség közötti kapcsolatok szívélyességét. E tagadhatatlan nehézségeket azon­ban tárgyilagosan kell mérlegelni, azaz úgy, hogy ezek jelzik a határokat, amelyeket a realitás szab a szerződés túl merev eredeti formájának." A nyugati szövetségesek nézeteltéréseiről ad hírt a Times washingtoni tudósítója is, amidőn beszámol arról, hogy Men­­zies ausztráliai miniszterelnök legutóbb »enyhén megleckéz­tette Eisenhower elnököt« a szuezi vita békés megoldását ajánló ismételt nyilatkozatai miatt. Menzies felfogása szerint az Egyesült Államok a fegyverek használata kizárásának han­goztatásával megfosztotta a Nyugatot legerősebb ütőkártyájá­tól, Nasszer helyzetét nagyban erősítette és támogatta. A Times tudósítója hozzáfűzi: Washington sohasem adta fel azt a meg­győződését, hogy a tárgyaláson alapuló elintézés Nasszerral hosszú lejáratban nem lenne megvalósíthatatlan dolog és az Egyesült Államok közvetlen kívánsága most az, se Anglia, se Franciaország, se Egyiptom ne helyezkedjék nyilvánosan olyan merev álláspontra, amely veszélyeztetné a titkos diplomácia segítségével­­elérhető megoldás kilátásait. A Biztonsági Tanács pénteken kezdődő ülésszakára Selwyn Lloyd brit külügyminiszter New Yorkba repült. A repülőtéren kijelentette: »A legkevésbé sem látjuk szívesen az erő alkal­­mmazásának lehetőségét, de elszántan ragaszkodunk jogaink­hoz és igen sok más ország jogához." Kocsa Popovics jugo­szláv külügyi államtitkár, New Yorkba érkezésekor hangsú­lyozta: Jugoszlávia azon lesz, hogy minél nagyobb segítséget nyújtson a szuezi kérdés megvitatásakor a Biztonsági Tanács­ban. A továbbiakban annak a nézetének adott kifejezést: fenn­­­áll a kompromisszumos megoldás lehetősége, a megoldást jó­akarattal és egyesített erővel el lehet érni. Figyelemreméltó megjegyzéseket fűzött a szuezi helyzet­hez Maurice Thorez Villeluif-ben. . Kiemelte, Franciaország munkásainak és demokratikus polgárainak véleménye az, hogy a szuezi kérdést csakis békés módszerrel kell megoldani, fi­gyelembe véve Egyiptom törvényes jogait és más országok érdekeit. Különös nyomatékkal húzta alá, hogy a szuezi kér­désben az erőszak politikája mellett kitartó Francia Szocialista Párt vezetői kizárják magukat egy olyan egységes nemzetközi frontból, amelyben ott van a Szovjetunió, az angol Munkás­párt, a skandináv államok szocialistái és Jugoszlávia.­­ A NYUGATNÉMET PÁRTOK KÖZÖTT HEVES HEM­OS­I­­­­TIKAI VITÁT váltott ki a Szabad Demokrata Párt veze­tőségének állásfoglalása a Német Demokratikus Köztársaság népével és egyes pártjaival folytatandó tárgyalások mellett. A CDU szövetségi gyűlési csoportja — híven eddigi politiká­jához — ezúttal is élesen szembefordult a­­szovjet övezet" politikusaival való tárgyalások gondolatával. A szélsőjobb­­oldali Szabad Néppárt egyenesen­­árulásnak" minősítette e gondolatot. A szociáldemokraták ezzel szemben úgy vélték, hogy a kapcsolat felvétele a két német állam különböző párt­jai között pozitív eredményekkel járhat. Miközben a Keresztény-Demokrata Unió — Keresztény- Szociális Unió így elveti a németek közeledésének lehetőségét, annál agilisabban sürgeti a nyugatnémet atomfegyvergyártás megkezdését és a bonni NATO-hadsereg ellátását atomfegy­verekkel. E kezdeményezés mielőbbi megvalósulása azonban ellentétben áll a párizsi szerződéseknek azzal a záradékával, amely megtiltja Nyugat-Németországnak az atomfegyver-gyár­tást. Adenauer éppen ezért javasolta hamburgi beszédében, hogy vizsgálják felül a Nyugateurópai Unióról szóló szerződést. Célul kell kitűzni — mondotta —, hogy az Unió­­mind kül­politikailag, mind pedig katonai és fegyverzettechnikai érte­lemben is hatékonyabbá váljék". Politikai megfigyelők szerint a bonni kancellár valamiféle­­harmadik erőt­ szeretne terem­teni Európában az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a Nyugateurópai Unió égisze alatt. Adenauer koncepciója ér­telmében természetesen ebben az újfajta csoportosulásban Nyugat-Németországnak kellene a prímhegedűs szerepét ját­szani. Miután az elmúlt héten az Atlanti Szövetség állandó ta­nácsában aggodalmak merültek fel a nyugatnémet katonai szolgálati idő csökkentése miatt, a bonni hadügyminisztérium most sietett eloszlatni a NATO-tagállamok aggályait. Bizto­sította a NATO vezetőségét, hogy Nyugat-Németország nem tervezi e lépés eredményeként hozzájárulásának csökkentését az­­európai védelemhez". A szolgálati idő korlátozása nem­­ érinti sem a hadsereg ötszázezres létszámát, sem ütőerejét. A bonni külpolitikai aspirációk bizonyos fokú megvalósu­lását jelzi Hallstein nyugatnémet külügyi államtitkár önbiza­lomtól duzzadó sajtónyilatkozata. Hallstein szerint a Saar­­- kérdésben és a németek és a franciák között létrejött meg­­­­egyezés, valamint a német—belga határegyezmény­­jelentős­­ lépés a háború utáni német történelemben­, mert ezzel felszá­molják a múlt egy részét. Ezt az egyezményt bizonyos érte­­­­lemben előzetes békeszerződésnek lehetne tartani, mert ebben­­ végleges határmegállapodásokat kötöttek. Ezen túlmenően­­ pedig a szövetségi kancellár és a francia miniszterelnök fon­­­­tos ígéreteket tett­­az európai együttműködés előmozdítására". Tito és Hruscsov vadászatra utazott a krími hegyekbe Jaltából jelenti a TASZSZ: Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság el­nöke, N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, valamint Alek­­szandar Rankovics, a Jugo­szláv Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke és Gyúró Pu­­car, Bosznia és Hercegovina nemzetgyűlésének elnöke, hét­főn reggel vadászatra a krími hegyek erdőségeibe utazott. Az Olasz Szocialista Párt a baloldali kibontakozás mellett foglalt állást Rómából jelenti az MTI. Az Olasz Szocialista Párt Köz­ponti Bizottsága határozatot hagyott jóvá a szocialista erők egyesítéséről. Mint a szocia­lista egység politikájához ve­zető első konkrét lépést az Olasz Szocialista Párt azt kéri az Olasz Szocialista Demokra­ta Párttól, ismerje el a közép­politikával való próbálkozás túlhaladottságát, vonja le eb­ből a szükséges következteté­seket és az Olasz Szocialista Párttal együtt a baloldal felé történő kibontakozás politiká­ját kérje a kongresszusát tartó Keresztény-Demokrata Párt­tól. Az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottsága ezután visszautasítja az antiklerika­­lizmus vádját és kifejezi azt a kívánságát, hogy kiküszöbölőd­jenek a szocialisták és a kato­likusok közötti ellentétek, amelyek nem vallási, hanem politikai természetűek. A ha­tározat végül megerősíti az el­múlt évek egységpolitikájának érvényességét, majd leszögezi, hogy­­ennek a politikának a formái, amelyek között a szo­cialisták és a kommunisták kapcsolatai alakultak, mindig változtak az olaszországi osz­tályharc különböző szakaszai szerint. Ezek a kapcsolatok hosszú évek közös harcai so­rán alakultak ki, közös áldo­zatok után. Az így elért vív­mányok lehetővé teszik, hogy ma ezek a kapcsolatok új for­mákat öltenek az egységpoli­tika tartós eredményeinek biztosítása érdekében a két párt autonóm kezdeményezé­sével és szabad elhatározásá­val". Pietro Ne­mii, az Olasz Szo­cialista Párt vezetője Viterbó­­ban beszédet mondott. Beszé­dében hangsúlyozta, az Olasz Szocialista Párt nem kéri a szociáldemokratákat arra, hogy minden további nélkül kilép­jenek a kormányból, hanem csak arra, hogy rábírják a ke­resztény­demokratákat a bal­oldal felé történő kibontakozás politikájának megvalósítására s csak akkor menjenek át el­lenzékbe, ha a Keresztény­ Demokrata Párt nem hatá­rozza meg világosan politiká­ját. Az olasz minisztertanács jóváhagyta Martino külügyminiszter álláspontját a szuezi kérdésben Rómából jelenti az MTI. Az olasz minisztertanács hétfőn este háromórás vita után­­tel­jes jóváhagyását" fejezte ki Martino külügyminiszternek a szuezi kérdésben tanúsított magatartását illetően. Az olasz külpolitika alapjának lényegét az­­atlanti szolidaritás" alap­elvei alkotják. Az olasz kormány úgy dön­tött, hogy Olaszország a csa­tornát használók szövetségé­ben szabadon fejti majd ki szempontjait, azonban meg­hajlik minden többségi hatá­rozat előtt. Ez vonatkozik arra az esetleges döntésre is, ha a hajókat a Jóreménység-fok felé irányítják. Másrészt azon­ban kitartanak amellett, hogy Olaszország a csatorna haszná­latáért járó illetékeket tovább­ra is az olasz—egyiptomi klí­­ring keretében fizeti be. Bevan sikere a Munkáspárt kongresszusán Blackpoolból jelenti az MTI. Mint az AFP jelenti, a brit Munkáspárt évi értekez­lete Aneurin Bevant 3 029 000 szavazattal a párt főpénztáro­sává választotta. George A. Brown, Bevan jobboldali irányzatú vetélytársa 2 755 000 szavazatot kapott. (A Treasu­­rers, vagy kincstárnok fontos politikai pont a Munkáspárt szervezetében. Bevan már há­rom éve igyekszik elnyerni ezt a tisztséget.)

Next