Magyar Nemzet, 1956. október (12. évfolyam, 232-250. szám)
1956-10-03 / 233. szám
Apa: M fillérMagyar Nemzet 4 H 4 Z 4 F I 4 S NÉPFRONT LAPJA Szerda 1956. október 3 XII. sz. 233. szám Vita és meggyőzés Faluhelyen ezekben a napokban aligha akad olyan érdeklődéssel kísért olvasmány, mint a Minisztertanács határozata, amely nagy mértékben hozzájárul a termelőszövetkezetek gazdasági megerősödéséhez, valamint az alacsonyabb típusú termelői társulások fejlesztéséhez és a földművesszövetkezeti mozgalom kiszélesítéséhez. Nem titok, hogy az ötéves terv irányelvei szerint még további intézkedések is következnek a termelőszövetkezetek megerősítésére, önállóságuk fejlesztésére. Például az országgyűlés elé kerül az új szövetkezeti törvény, amely a többi között nagyobb önállóságot ad a termelőszövetkezetnek, feloldja a minta-alapszabály merevségeit és ugyancsak dolgoznak azon, hogy intézményesen megoldják a munkaképtelen és öreg tsz-tagok nyugdíjellátását. Termelőszövetkezeteink túlnyomó része — noha bizony még akad elég gyenge is — jelentős eredményeket ért el a gazdálkodásban és a tagok jólétében egyaránt. Termésátlaguk tavaly a fő növényekben az egyénieknél nagyobb volt. Ideig még csak a gabonát takarítottuk be, de az adatok máris azt mutatják, hogy a közös gazdaságok ebben az évben holdanként átlagosan 1,5 mázsával több búzát termeltek, mint az egyéniek. Termelőszövetkezeteink — az elsősorban állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságokon kívül — átlagosan még nem dicsekedhetnek az állattenyésztésben olyan, eredményekkel, mint a növénytermesztésben. Az utóbbi időben azonban itt is tapasztalható bizonyos mértékű javulás. Javult és gyarapodott a szövetkezetek állatállománya, bár a növekedés még nem áll arányban a földterület növekedésével. A portája kerítésén túltekintő egyéni gazda — és egyre több az ilyenek száma — látja, s a mezőgazdasági kiállítás is bizonyította, hogy egyre inkább kibontakozik a nagyüzemi társas gazdálkodás fölénye a kisparaszti, kisparcellás egyéni gazdasággal szemben. Miért akkor mégis, hogy az utóbbi hónapokban egyes helyeken meglassúbbodott a termelőszövetkezetek számszerű fejlődése? Semmi okunk arra, hogy hallgassunk erről. 1955 első felében 101 termelőszövetkezet alakult. Az idén ugyanebben az időben több mint háromszor annyi: 327, és mintegy 55 000 belépő 220 000 holddal gyarapította a közöst. Így szemre szép ez a szám, de ha mögéje nézünk, látjuk, hogy az eredmény túlnyomó része az év első negyedében született meg. Áprilistól kezdve csökkent a belépők száma. Ennek okát sokan objektív és szubjektív tényezőikben vélik fellelni. Az objektív okok közé sorolják a tavaszi munkákkal, az aratásra készüléssel, a betakarítással járó elfoglaltságot és azt, hogy az olyan gazda is, aki a belépés gondolatával foglalkozik, ebben az időszakban úgy vélekedik, idei termését még maga takarítja be s a belépést az új gazdasági évre halasztja. A szubjektív okok sorában említik, hogy a Központi Vezetőség határozata előtt kialakult helyzet nem kismértékben elterelte a gazdasági munkáról a különféle szervek figyelmét, s a faluin az a — főként mesterségesen táplált — tévhit kezdett lábra kapni: nem vetünk súlyt a tsz-mozgalom fejlesztésére és ez tartózkodásra késztette az egyénileg gazdálkodó parasztokat. Tagadhatatlan, hogy mindezek az okok megvoltak. A Központi Vezetőség ülése azonban rendet teremtett a tisztázatlannak látszó kérdésekben, s a párt és a kormány vezetői is nyílt fórumon, nyilatkozatokban, gyűléseken félreérthetetlenül megmondották, hogy ugyanakkor, amikor az egyéni gazdákat segítjük termelésük növelésében, szilárdan haladunk tovább a mezőgazdaság szocialista átszervezésének útján. Ennek ellenére is a számszerű gyarapodás üteme semmiképpen sincs arányban a termelőszövetkezetek gazdasági megerősödésével, politikai és szervezeti megszilárduláséval. Tehát a felsorolt tényezőket figyelembe véve, jórészt abban is kereshetjük az elmaradás okát, hogy számos helyen hibáik, vagy legalábbis fogyatékosságok mutatkoznak a felvilágosítás, a meggyőzés szervezeti és tartalmi részében egyaránt. A fejlesztés propagandájának egyik legjobb módja a termelőszövetkezeti látogatás, amelynek során az egyéni gazda a helyszínen győződhet meg a társas gazdálkodás előnyeiről és választ kaphat minden kérdésére. Mégis, akadnak, akik lebecsülik az értékét. A hevenyészett, rosszul előlkészített látogatás természetesen nem hoz eredményt. Kárba vész akkor is, ha utána nem törődnek a részvevőkkel, magukra hagyják őket éppen a döntés előtt. Borsodi példa bizonyítja azonban, hogy a jól rendezett látogatás milyen eredményes lehet. Harminchat látogatáson 1228 vendég vett részt és ennek nyomán 231 dolgozó paraszt (majdnem 20 százalék) lépett termelőszövetkezetbe és 7 előkészítő bizottság alakult. Nem lenne helyes, ha a tagok előzetes megkérdezése nélkül, az ésszerűséggel nem törődve erőltetnének új tagokat és új területet a szövetkezetre, azonban nem egy tsz akad, amelyik ok nélkül begubózik és gazdasági okokra, »felhigulásra« hivatkozva, elzárkózik a számszerű fejlesztés elől. Egyes szövetkezetek nem hajlandók részt venni a fejlesztésben, például a hajdúnánási Haladás elnöke azt mondotta: a Haladás tagjai senkit sem agitálnak, mert őket sem agitálta annak idején senki. Hajdú-Biharban az idén belépett tagok 15 százaléka középparaszt, de alighanem nagyobb volna az arány, ha nem fordulna elő olyan eset, mint Nagytétán, ahol a Vörös Rózsa elnöke kijelentette: nem ül le egy asztalhoz középparasztokkal, mert azok így, vagy úgy, de mindig bérmunkással dolgoztattak. Vagyis a Vörös Rózsa elnöke más parasztpolitikát akar folytatni, mint a párt és a kormány. De a hivatali szervekben is mutatkoznak tünetek arra, hogy egyesek eltérnek a párt és a kormány politikájától: sokan nem törődnek az alacsonyabb fokú termelési társulásokkal, lenézik a termelőszövetkezeti csoportokat. Mindenáron termelőszövetkezet alakítására törekednek ott is, ahol a helyzet még nem érett meg erre. Elsősorban természetesen termelőszövetkezetek alakítása mellett vagyunk, de előmozdítjuk a csoportok alakulását is, amelyek jó iskolái a nagyüzemi társas gazdálkodásnak. A rehabilitált középparasztok iránti magatartás sem mindenütt kifogástalan. Helyes, ha egyengetik útjukat a tsz felé, de az egyengetés nem egyenlő a taszigálással, mert az már sérti az önkéntesség elvét. Sok rehabilitált középparaszt kérte már felvételét szövetkezetbe, azonban nem egy helyen úgy érzik, mintha a rehabilitálás feltétele lenne a belépés, holott nem szabad párhuzamot vonni a kettő között. Az ilyesmi keserű szájízt okoz, s nincs hasznára a tszfejlesztésnek, amelynek a gazdasági megerősítés mellett egyetlen megengedett módja a meggyőzés. Viszont a meggyőzés eszközével továbbra is élni kell. Nincs helye az olyan felfogásnak, hogy mivel a belépés önkéntes, üljünk karba tett kézzel és várjuk, amíg az egyéni gazda maga jelentkezik. Márpedig sokan tévesen így értelmezik a demokratizmust és az önkéntességet, holott a meggyőzés, a felvilágosítás egyiken sem ejt csorbát, még akkor sem, ha élénk politikai-szakmai vitában is zajlik le. Hiba, hogy egyik-másik helyi szerv nem látja ezt. Nem utolsósorban ennek következtében korlátozódott , a fejlesztés propagandája néhol a mezőgazdasági igazgatóságok tsz-apparátusára. Ez az apparátus a maga módján jól dolgozhat, a fejlesztéshez azonban nélkülözhetetlen, hogy főként a helyi szervek vegyék ki belőle az oroszlánrészt: a pártszervezetek, tanácsok, népfrontbizottságok és mindenekelőtt maguk a termelőszövetkezetek. Ahol ezt felismerik, nem is marad el az eredmény. Az eredményhez azonban kettő is szükséges. Ne hangzatos szólamokat puffogtassanak, hanem okos szóval, gyakorlati módon tárják az érdeklődők elé a meglevő szövetkezetek előnyeit. Az előkészítő bizottságokat pedig segítsék abban, hogy már a megalakulás előtt egykétéves gazdasági programot készíthessenek: a dolgozó paraszt akkor látja értelmét a szövetkezésnek, ha előre tudja, mire szövetkezik, mire társul. Senki sem tagadhatja, hogy — ha néhol tartózkodó is a hangulat —, az egyéni gazdák általában nagyon érdeklődnek a termelőszövetkezetek élete iránt. Ékes bizonyítéka ennek az öregcsertői eset. Az ottani Béke Tsz tagjainak túlnyomó része 1953-ban kilépett. A tsz a minap látogatóba hívott 70 egyéni gazdát, köztük olyanokat is, akik annak idején hátat fordítottak a közösnek. Ezek is elfogadták a meghívást, alaposan szemügyre vettek mindent és közülük nem egy igen nagy elismeréssel beszélt a tsz fejlődéséről, gyarapodásáról és a további jövőről is kérdezősködött. Ez is azt mutatja, hogy az érdeklődés élénken, é. Márpedig az érdeklődéstől csak egy lépés a vita, s a vitától a másik lépés már a meggyőzés felé vezet. Sági Pál A szuezi kérdésben fennáll a kompromisszumos megoldás lehetősége — mondotta Popovics jugoszláv külügyi államtitkár New Yorkban a külpolitikai helyzet AZ ATLANTI SZÖVETSÉG TAGÁLLAMAINAK ELLENLETÉTEIRE élénk fényt vet Martina olasz külügyminiszter nyilatkozata, amelyet a 24 Ore című hetilapnak adott. A szuezi kérdésről szólva Martino megállapította: »Nem titkolhatom, de nem is akarom titkolni, hogy az elmúlt hetekben és az utóbbi napokban voltak olyan ténykedések és mellőzések, amelyek negatív módon befolyásolták az Atlanti Szövetség közötti kapcsolatok szívélyességét. E tagadhatatlan nehézségeket azonban tárgyilagosan kell mérlegelni, azaz úgy, hogy ezek jelzik a határokat, amelyeket a realitás szab a szerződés túl merev eredeti formájának." A nyugati szövetségesek nézeteltéréseiről ad hírt a Times washingtoni tudósítója is, amidőn beszámol arról, hogy Menzies ausztráliai miniszterelnök legutóbb »enyhén megleckéztette Eisenhower elnököt« a szuezi vita békés megoldását ajánló ismételt nyilatkozatai miatt. Menzies felfogása szerint az Egyesült Államok a fegyverek használata kizárásának hangoztatásával megfosztotta a Nyugatot legerősebb ütőkártyájától, Nasszer helyzetét nagyban erősítette és támogatta. A Times tudósítója hozzáfűzi: Washington sohasem adta fel azt a meggyőződését, hogy a tárgyaláson alapuló elintézés Nasszerral hosszú lejáratban nem lenne megvalósíthatatlan dolog és az Egyesült Államok közvetlen kívánsága most az, se Anglia, se Franciaország, se Egyiptom ne helyezkedjék nyilvánosan olyan merev álláspontra, amely veszélyeztetné a titkos diplomácia segítségévelelérhető megoldás kilátásait. A Biztonsági Tanács pénteken kezdődő ülésszakára Selwyn Lloyd brit külügyminiszter New Yorkba repült. A repülőtéren kijelentette: »A legkevésbé sem látjuk szívesen az erő alkalmmazásának lehetőségét, de elszántan ragaszkodunk jogainkhoz és igen sok más ország jogához." Kocsa Popovics jugoszláv külügyi államtitkár, New Yorkba érkezésekor hangsúlyozta: Jugoszlávia azon lesz, hogy minél nagyobb segítséget nyújtson a szuezi kérdés megvitatásakor a Biztonsági Tanácsban. A továbbiakban annak a nézetének adott kifejezést: fennáll a kompromisszumos megoldás lehetősége, a megoldást jóakarattal és egyesített erővel el lehet érni. Figyelemreméltó megjegyzéseket fűzött a szuezi helyzethez Maurice Thorez Villeluif-ben. . Kiemelte, Franciaország munkásainak és demokratikus polgárainak véleménye az, hogy a szuezi kérdést csakis békés módszerrel kell megoldani, figyelembe véve Egyiptom törvényes jogait és más országok érdekeit. Különös nyomatékkal húzta alá, hogy a szuezi kérdésben az erőszak politikája mellett kitartó Francia Szocialista Párt vezetői kizárják magukat egy olyan egységes nemzetközi frontból, amelyben ott van a Szovjetunió, az angol Munkáspárt, a skandináv államok szocialistái és Jugoszlávia. A NYUGATNÉMET PÁRTOK KÖZÖTT HEVES HEMOSITIKAI VITÁT váltott ki a Szabad Demokrata Párt vezetőségének állásfoglalása a Német Demokratikus Köztársaság népével és egyes pártjaival folytatandó tárgyalások mellett. A CDU szövetségi gyűlési csoportja — híven eddigi politikájához — ezúttal is élesen szembefordult aszovjet övezet" politikusaival való tárgyalások gondolatával. A szélsőjobboldali Szabad Néppárt egyenesenárulásnak" minősítette e gondolatot. A szociáldemokraták ezzel szemben úgy vélték, hogy a kapcsolat felvétele a két német állam különböző pártjai között pozitív eredményekkel járhat. Miközben a Keresztény-Demokrata Unió — Keresztény- Szociális Unió így elveti a németek közeledésének lehetőségét, annál agilisabban sürgeti a nyugatnémet atomfegyvergyártás megkezdését és a bonni NATO-hadsereg ellátását atomfegyverekkel. E kezdeményezés mielőbbi megvalósulása azonban ellentétben áll a párizsi szerződéseknek azzal a záradékával, amely megtiltja Nyugat-Németországnak az atomfegyver-gyártást. Adenauer éppen ezért javasolta hamburgi beszédében, hogy vizsgálják felül a Nyugateurópai Unióról szóló szerződést. Célul kell kitűzni — mondotta —, hogy az Uniómind külpolitikailag, mind pedig katonai és fegyverzettechnikai értelemben is hatékonyabbá váljék". Politikai megfigyelők szerint a bonni kancellár valamiféleharmadik erőt szeretne teremteni Európában az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a Nyugateurópai Unió égisze alatt. Adenauer koncepciója értelmében természetesen ebben az újfajta csoportosulásban Nyugat-Németországnak kellene a prímhegedűs szerepét játszani. Miután az elmúlt héten az Atlanti Szövetség állandó tanácsában aggodalmak merültek fel a nyugatnémet katonai szolgálati idő csökkentése miatt, a bonni hadügyminisztérium most sietett eloszlatni a NATO-tagállamok aggályait. Biztosította a NATO vezetőségét, hogy Nyugat-Németország nem tervezi e lépés eredményeként hozzájárulásának csökkentését azeurópai védelemhez". A szolgálati idő korlátozása nem érinti sem a hadsereg ötszázezres létszámát, sem ütőerejét. A bonni külpolitikai aspirációk bizonyos fokú megvalósulását jelzi Hallstein nyugatnémet külügyi államtitkár önbizalomtól duzzadó sajtónyilatkozata. Hallstein szerint a Saar- kérdésben és a németek és a franciák között létrejött megegyezés, valamint a német—belga határegyezményjelentős lépés a háború utáni német történelemben, mert ezzel felszámolják a múlt egy részét. Ezt az egyezményt bizonyos értelemben előzetes békeszerződésnek lehetne tartani, mert ebben végleges határmegállapodásokat kötöttek. Ezen túlmenően pedig a szövetségi kancellár és a francia miniszterelnök fontos ígéreteket tettaz európai együttműködés előmozdítására". Tito és Hruscsov vadászatra utazott a krími hegyekbe Jaltából jelenti a TASZSZ: Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, valamint Alekszandar Rankovics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke és Gyúró Pucar, Bosznia és Hercegovina nemzetgyűlésének elnöke, hétfőn reggel vadászatra a krími hegyek erdőségeibe utazott. Az Olasz Szocialista Párt a baloldali kibontakozás mellett foglalt állást Rómából jelenti az MTI. Az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottsága határozatot hagyott jóvá a szocialista erők egyesítéséről. Mint a szocialista egység politikájához vezető első konkrét lépést az Olasz Szocialista Párt azt kéri az Olasz Szocialista Demokrata Párttól, ismerje el a középpolitikával való próbálkozás túlhaladottságát, vonja le ebből a szükséges következtetéseket és az Olasz Szocialista Párttal együtt a baloldal felé történő kibontakozás politikáját kérje a kongresszusát tartó Keresztény-Demokrata Párttól. Az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottsága ezután visszautasítja az antiklerikalizmus vádját és kifejezi azt a kívánságát, hogy kiküszöbölődjenek a szocialisták és a katolikusok közötti ellentétek, amelyek nem vallási, hanem politikai természetűek. A határozat végül megerősíti az elmúlt évek egységpolitikájának érvényességét, majd leszögezi, hogyennek a politikának a formái, amelyek között a szocialisták és a kommunisták kapcsolatai alakultak, mindig változtak az olaszországi osztályharc különböző szakaszai szerint. Ezek a kapcsolatok hosszú évek közös harcai során alakultak ki, közös áldozatok után. Az így elért vívmányok lehetővé teszik, hogy ma ezek a kapcsolatok új formákat öltenek az egységpolitika tartós eredményeinek biztosítása érdekében a két párt autonóm kezdeményezésével és szabad elhatározásával". Pietro Nemii, az Olasz Szocialista Párt vezetője Viterbóban beszédet mondott. Beszédében hangsúlyozta, az Olasz Szocialista Párt nem kéri a szociáldemokratákat arra, hogy minden további nélkül kilépjenek a kormányból, hanem csak arra, hogy rábírják a kereszténydemokratákat a baloldal felé történő kibontakozás politikájának megvalósítására s csak akkor menjenek át ellenzékbe, ha a Keresztény Demokrata Párt nem határozza meg világosan politikáját. Az olasz minisztertanács jóváhagyta Martino külügyminiszter álláspontját a szuezi kérdésben Rómából jelenti az MTI. Az olasz minisztertanács hétfőn este háromórás vita utánteljes jóváhagyását" fejezte ki Martino külügyminiszternek a szuezi kérdésben tanúsított magatartását illetően. Az olasz külpolitika alapjának lényegét azatlanti szolidaritás" alapelvei alkotják. Az olasz kormány úgy döntött, hogy Olaszország a csatornát használók szövetségében szabadon fejti majd ki szempontjait, azonban meghajlik minden többségi határozat előtt. Ez vonatkozik arra az esetleges döntésre is, ha a hajókat a Jóreménység-fok felé irányítják. Másrészt azonban kitartanak amellett, hogy Olaszország a csatorna használatáért járó illetékeket továbbra is az olasz—egyiptomi klíring keretében fizeti be. Bevan sikere a Munkáspárt kongresszusán Blackpoolból jelenti az MTI. Mint az AFP jelenti, a brit Munkáspárt évi értekezlete Aneurin Bevant 3 029 000 szavazattal a párt főpénztárosává választotta. George A. Brown, Bevan jobboldali irányzatú vetélytársa 2 755 000 szavazatot kapott. (A Treasurers, vagy kincstárnok fontos politikai pont a Munkáspárt szervezetében. Bevan már három éve igyekszik elnyerni ezt a tisztséget.)