Magyar Nemzet, 1957. szeptember (13. évfolyam, 1-19. szám)
1957-09-13 / 5. szám
Péntek, 1957. szeptember 13.. Magyar Baudelaire-fordítások és egy Baudelaire-életrajz Fleurs du Mai, a »Romlás Virágai", Charles Baudelaire egyetlen versikötete, ebbjein az évben érte meg első százesztendős jubileumét s ezt az alkalmat mindenütt, persze főképp Franciaországban, arra használták a költő hívei és magyarázói, hogy újból kiadják legfőbb művét, a francia költészetnek ezt a legtöbbet vitatott, talán legmélyebb hatású és bizonyos tekintetben legtitokzatosabb versgyűjteményét s újból szembenézzenek szomorú élete és géniusza máig is megoldatlan problémáival. Nem mintha Baudelaire esetében ilyen ünnepi alkalomra kellett volna várakozni, hogy a költő rajongói egy-egy újabb kiadásban, egy-egy újabb tanulmányban memográfiában gyönyörködhessenek. Talán egy félszázad óta alig van év, hogy ne láthatnánk egy-egy újabb Baudelaire-magyarázatot, életrajzot vagy részletelemzést könyv formában vagy folyóiratban és, ami még fontosabb, alig van olyan nagyobb neve a francia kritikának vagy szépirodalomnak, Charles Dühös-tól Jean-Paul Sartre-ig, Valéry-től Eluard-ig, aki ne foglalt volna állást ezzel az egykönyvű, rövid életű és oly soká félreismert költővel és műkritikussal szemben — mintha Baudelaire s a Fleurs du Mal volna az a próbakő, amelyen költők és kritikusok elmeélüket és érzékenységüket a legjobban bizonyíthatnák. A világirodalmi szempontból minden Baudelaire-probléma közül talán ez a legmegejtőbb és a legtanulságosabb, hogyan tudott ez a költő, egyetlen kisterjedelmű kötetével olyan roppant tartós és termékenyítő hatást elérni éspedig nemcsak hazájában, hanem az egész világon — mert hiszen hiába adták ki műkritikáit és prózai költeményeit, vallomásait és levelezését s bármily éles fényt is vetnek ezek a posthumus kiadványok a költő jellemére és inspirációjára, hatásának legjava ma is verskötetéből árad. Nálunk is, mint a németeknél, az olaszoknál vagy az angolszászoknál, először a múlt század végén jellegzetesebb verseinek fordításai révén vált ismeretessé, főképp A Hét körében, amely szinte évente hozott újabb és újabb Baudelaire-átültetéseket s Ady remek Baudelaire-magyarításait egész tábora előzi meg a félig ismert vagy elfelejtett s nemegyszer jobb sorsra méltó úttörőknek. Érdemes volna megírni egy nagyobb irodalmi korkép, egy részletes ízléstörténeti tanulmány tágabb kerekében, hogyan kezdődik, kanyarog, tű nedez, majd szélesedik Baudelaire útja minálunk, előbb a századforduló bizonytalan légkörében, majd a Nyugat költői között legelőbb talán Kosztolányinál, s milyen előzmények után vállalkozott három nagy modern költőnk aRomlás Virágainak" mind az eredetihez, mind hozzájuk méltó magyarítására. Bizonyos, hogy a szép kezdemények s a jelentékeny párhuzamos próbálkozások között Babits, Tóth Árpád s Szabó Lőrinc együttes vállalkozása jelzi a magyarországi Baudelaire-kultusz mindeddig legmagasabb fokát. Azóta, több mint harminc éve, költőink és műfordítóink más területeken járnak — egyrészt mert egész költészetünk más irányban fejlődik, másrészt mert Babitsék vállalkozását nem is minden alap nélkül olyannyira véglegesnek s tökéletesnek tartja a közvélemény, hogy főképp a fiatalok, minden kísérletet fölöslegesnek reménytelennek, szinte szentségtörőnek tartanának, holott nincs az az ítélet, amely az Irodalomban időnként ne szorulna újrafelvételre és nincs az a tökéletesség, különösen a műfordítás terén, amelyen, akár legszebb középületeinken el ne kelne időnként egy kis kegyeletes tatarozás. A Magvető, amely nemrégiben megint közrebocsátotta, immár negyedik kiadásban Szabó Lőrinc szerkesztésében, ,ezt a magyar Baudelairemonumentumot, úgy látszik nem tartja elérkezettnek még az időt egy új fordítónemzedése újabb Baudelaire-hódítására, mert hisz, mint bevezetése mondja, alig tér el lényegileg az előző kiadásoktól kivéve Szabó Lőrincnek közben átdolgozott szövegeit, csak keretében,tálalásában" igyekszik újat hozni. Vagyisúj" benne a Gautier-nak igen szép, de már magyarul is közismert Baudelaire-emlékezése (és itt felvethetjük a kérdést: oly szegények vagyunk-e Baudelaire-ismerőkben és magyarázókban, hogy ne találhattunk volna egy magvas és eredeti magyar Baudelaire-értelmezést?),új", ha nem is egészen, a szerkesztő Baudelaire-életrajza, amellett szakszerű és gondolatkeltő, mint Szabó Lőrinc minden írása, mihelyt költőről kell értekeznie (bár épp ez a vázlata inkább gazdag anyaggyűjteménynek, mint végleges tanulmánynak látszik) s újak végül a jegyzetek, s a Baudelaire-ről szóló vélemények, valamint az inkább mulatságos, mit sem lényeges illusztrációk. Egészben véve ez a szép kötet biztosan megtalálja az utat, akárcsak elődje több mint harminc éve, a verskedvelő magyar olvasókhoz, bár maguk a versszövegek, főképp Babitsé, s Tóth Árpádé, nagyjából változatlanok, meredtek s kérdés, hogy harmincéves múltjuk nem hagyott-e rajtuk foltokat s megfelelnek-e még mindig akár a mai magyar műfordítás, akár a Poe-fordító Baudelaire legmagasabb követelményeinek. Tizekre a kérdésekre a •*-J Corvina kétnyelvű Baudelaire-válogatása is ad némi választ: megtartja ugyan a három nagy költő fordításainak legjavát s inkább az olvasóra bízza a francia és a magyar versszövegek összevetését, azonban már ez az öszszevetés is bizonyos kételyeket ébreszt e fő szövegekként közölt s egyébként csak magasztalt fordításokról, amellett több ízben alkalmat ad más újabb vagy régebbi Baudelaire-fordítások értékelésére és végül a jegyzetek, amelyek e kis kötetben aránylag tetemes helyet kapnak, nemegyszer egyenesen utalnak is a fő szövegbeli fordítások szándékos hűtlenségeire és akaratlan tévedéseire. Természetesen a három nagy költő műve mindenképpen kimagaslik annyi más fordító munkái közül, viszont épp ez az első és tartózkodó bírálat is felbátoríthatná műfordítóinkat s velük együtt a kiadókat egy mai, modern, egyszerűbb és közvetlenebb Baudelaire-fordításra, amely valószínűleg nélkülözné e három költő stílusának egyéni s félreismerhetetlen varázsát, ezt azonban éles hűséggel és hideg pontossággal pótolhatná. A jegyzetek egyébként valóban mintaszerűek s szerkesztőiknek, Kemény Ferencnek, s Szegzárdy- Csengery Józsefnek nem mindennapos tájékozottságáról és elmélyedéséről tanúskodnak, bár itt-ott talán nagyon is sok az önmagáért való erudíció s nem mindenütt meggyőzők a kissé tanáros helyreigazítások. Ezt a tanító célzatot, amely az egész kiadványsorozatnak, a "Kétnyelvű Klasszikusoknak" is az alapelve, némileg az egyébként tartalmas bevezetés is visszatükrözi s túlzott tájékozottsága sajnálatosan feszélyezi a befejező eredeti s érdekesnek ígérkező Baudelaire-képét. Még egy új Baudelaire- XTX kiadványról számolhatunk be az olvasónak: Murányi Győző terjedelmes, két és fél száz lapos Baudelairekönyvéről, amely »Az elátkozott" címmel szintén a Magvetőnél jelent meg s egyfelől teljes Baudelaire-életrajzot, másfelől részletes költői képet, egészében afféle Baudelairealmanachot tartalmaz, számos illusztrációval s az életrajz kiegészítésére egy egész Baudelaire-kalendáriummal. Legnagyobb érdeme a könyvnek, hogy elsőnek ad magyar nyelven ilyen alapos tájékoztatót Baudelaire-ről, de talán inkább nyersanyagként, külön az aprólékos életrajzot, külön az ember jellemzését s külön a baudelaire-i mű értékelését, bőséges idézetekkel a francia kritikai forrásokból épp úgy, mint Baudelaire cikkeiből, leveleiből és vallomásaiból, viszont a magasabb szintézisnek leghalványabb nyoma vagy becsvágya nélkül Úgy látszik a mi magyar Baudelaire-magyarázóinkat annyira megrészegíti a források bősége, az életrajzi legendák színessége s a kritikusi értékelések ellentmondásokkal teli zsúfoltsága, hogy nem marad erejük a maguk Baudelaire-képét megformálni vagy pedig annyira tisztelik a különböző véleményeket, hogy nem mernek választani és az olvasóra bízzák a végső rendezést és értékelést. Amellett Murányi Győző ítéletei nem mindig eléggé óvatosak s ott, ahol önálló véleményt mond (például a prózai költeményekről vagy aköltő tanulmányairól), túlságosan szigorú, sőt egyenesen igazságtalan. Viszont dicséretére válik, hogy sok mindent elolvasott, a legújabb Baudelairekönyveket is, így a Sartre-ét vagy a Ruff-ét, s tájékozottsága és műveltsége még több dicséretet érdemel, ha alapul használta volna egy egész és összefüggő Baudelaire-képhez. Így ez a három új Baudelaire-kiadvány sok újságot, érdekességet és ingert kínál a mai olvasónak, de még mindegyik adós marad egy lényeges művészi Baudelaire-arcképpel — mint ahogy annyi sok s változatos illusztráció ellenére egyik kiadvány sem hozza a legszebb, legjellemzőbb és legmeghatóbb Baudelaire-portrét, Courbet hiteles remekműjét, a montpellier-i múzeum féltett kincsét... Gyergyai Albert Master Nsi Hti Komensky-ünnepségek Csehszlovákiában és Magyarországon Komensky János Amosnak, a XVII. század és a neveléstörténet egyik legnagyobb személyiségének összes művei háromszáz esztendővel ezelőtt jelentek meg. Ez alkalomból Csehszlovákiában és Magyarországon ünnepségeket rendeznek. Prágában szeptember 23—28 között tartják a nemzetközi Komensky-konferenciát, amelyre háromtagú magyar delegáció utazik. A küldöttség tagjai Geréb György kandidátus, a szegedi Pedagógiai Főiskola tanára, a Nemzetközi Komensky Bizottság tagja, Kardos Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és Makkai László kandidátus, a Történettudományi Intézet munkatársa. Mindhárman előadást is tartanak Prágában. Magyarországon számos ünnepséget rendeznek, előreláthatólag Budapesten, Debrecenben és Sárospatakon, ünnepséggel emlékezik mieg a nagy haladó tudósról a budapesti szlovák tanítóképző, s a magyar iskolák, egyetemek ifjúsága is. Kiállítási anyagot is állítanak össze, s vándorkiállítás formájában több városban kívánják bemutatni. Foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy eredeti formában kiadják Komensky főművét, az Orbis Pictust. Az Akadémiai Kiadó tervezi, hogy kiadja Geréb György könyvét, amelynek címe: Commenius didaktikai nézetei. Háromezer-háromszáz fénykép érkezett az I. Nemzetközi Fotóművészeti Kiállításra Az október 12-én nyíló I. Nemzetközi Fotóművészeti Kiállításra negyven országból, 770 fotóművésztől összesen 3300 felvétel érkezett Budapestre. A beküldő országok számát tekintve, Európában még nem rendeztek ilyen méretű nemzetközi fényképkiállítást. A negyven közül tíz országból küldtek színes diapozitíveket, s csak hét országból érkeztek színes papírképek. A Magyar Fotóművészek Szövetségének bíráló bizottsága most fejezte be a hatalmas anyag zsűrizését, s 450 képet fogadott el. A képkiállítást a Nemzeti Szalonban rendezik meg. ARANY JÁNOST ÜNNEPLI AZ ORSZÁG Emlékkiállítás, ünnepi műsor a rádióban, Arany-napok Nagykőrösön Október 22-én Arany János halálának 75. évfordulójához és ebben az évben születésének 140. évfordulójához érkezünk. Az évfordulók alkalmából összehívott emlékbizottság több ülésen foglalkozott az ünnepségeik elvi, szervezeti problémáival, hogy nagy költőnk emlékét méltóképpen ünnepeljük. Elkészült az Arany János ünnepségek végleges programja. Október 12-én megnyílik az Arany-emlékkiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum termeiben, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum történeti múzeuma rendez. Fodor József Kossuth-díjas költő nyitja meg a kiállítást. Október 20-án délelőtt 10 órakor az állami és társadalmi szervek, a főváros lakói megkoszorúzzák a költőnek a Nemzeti Múzeum előtt levő szobrát, emlékművét a Margitszigeten és sírját a Kerepesi temetőben.. A Magyar Rádió az ünnepségek alkalmából emlékműsort ad, amelyben megszólaltatják a Toldit is. Arany dalai címmel a zenei osztály műsort ad Ádám Jenő összeállításában. Arany ifjúságáról emlékezik az ifjúsági osztály, a Rádió-múzeum pedig Aki még ismerte Arany Jánost címmel tervezi műsorát. Ezenkívül rendszeresen közöl a rádió riportokat is a jubileumi eseményekről. Az emlékbizottság gondoskodott arról, hogy az évforduló időszakában Arany művei, s a nagy költőről szóló művek is megjelenjenek. Az Akadémiai Kiadó: Arany János és az Akadémia című művét és Arany János monográfiát, a Képzőművészeti Kiadó Fülemüle illusztrált kiadását, a Magvető Kiadó: Szemző Piroska Arany János napjai című művének kiadását adja, illetve adtak közre többek között. . .. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központja Arany János Budapestje címen kiadványt készített, amely tartalmazza Arany Budapesttel kapcsolatos munkáit. A Könyvtári Központ Arany műveiből, és egyéb rendelkezésre álló dokumentumokból október elején emlékkiállítást rendez. Az Arany-évforduló országos központi ünnepségét a Magyar Tudományos Akadémia rendezi. Az ünnepséget november 2-án az Akadémia nagytermében, az akadémiai nagyhét megnyitásának napján tartják. Sötér István Kossuth-díjas író, egyetemi tanár, az emlékbizottság tagja mond ünnepi beszédet, majd jeles művészek közreműködésével műsoros est következik. Nagykőrös, Arany szülővárosával, Nagyszalontával összefogva, több hónapja készül iskolája egykori kiváló tanára emlékének méltó megünneplésére. Szeptember 14-től 22-ig Arany-napokat szervez. Az Arany-ünnepségeket összekapcsolják az Arany János Gimnázium fennállása négyszázadik évfordulójának ünneplésével. A nagykőrösi Arany-napokat szeptember 15-én délelőtt Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitja meg, majd megkoszorúzzák Arany János szobrát. Szigeti József, a művelődésügyi miniszter első helyettese ünnepi beszédben köszönti a négyszázéves gimnáziumot. A déli órákban Trencsényi Waldapfel Imre akadémikus megnyitja az Arany Emlékmúzeumot. Nagykőrösön egy héten át az irodalmi programon kívül sportműsorok, ipari, mezőgazdasági kiállítás és a megyei vásár érdekességei gazdagítják a látnivalókat. Debrecenben október 20-án, vasárnap délelőtt 11 órakor felavatják Medgyessy Ferenc kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész alkotását, Arany János mellszobrát. A központi ünnepséget este 7 órakor az Arany Bika Szállóban levő művelődési otthonban tartják. Megnyitót Ménes János a városi tanács vb. elnöke, ünnepi beszédet dr. Bartha János egyetemi tanár, az emlékbizottság tagja mond. Az ünnepséget művészi műsor zárja. Arany János emlékét ünnepli az ország. Egyetemeken, közép- és általános iskolákban, művelődési otthonokban, különböző intézményeknél és társadalmi szerveknél megemlékeznek a nemzet nagy költőjéről. /körületű/ esélye/ /átfia? Szebb színházakért, szebb mozikért Közismert, hogy Magyarországon a népi demokráciák között is a legalacsonyabbak a színházak és mozik helyárai, nem is beszélve a kapitalista országok méregdrága, egy szakmunkás többnapi bérét is kitevő színház- és mozijegyeiről. Egy tojás áráért ketten is bemehettek nálunk a falusi moziba és karikaturistáinknak jó témája volt az az ember, aki odamegy a színházi jegypénztárhoz és így szól a kisasszonynak: »Ma nem érek rá színházba menni, kérem készpénzben a tíz forintot!" Mert tíz forintot fizetett rá a magyar állam minden színházjegyre — évente mintegy hetvenmillió forinttal járult hozzá a színházak és mozik fenntartásához. A szocializmust építő állam állandó kulturális emelkedésünket szolgálja és büszkék vagyunk például arra, hogy míg a bécsi Operában, bemutatóelőadáson százhúsz schilling körül mozog egy jegy ára, a mi Operaházunkban három forinttól harminchat forintig lehet helyet kapni. Ugyanakkor azonban — mint Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója tegnapi nyilatkozatában az összes színigazgatók nevében megjegyezte — »nem kívánhatja senki, hogy az állam vegye vállára a színházi művészek fizetésrendezésének gondját is és nem kívánhatjuk, hogy az elkövetkező, magasnívójú produkciók teljes költségét az állam fizesse meg." Ezért a színház-, illetve mozijegyek árait bizonyos mértékben felemelték. A valóságos kiadások negyven százaléka így is az államháztartást terheli majd — a színházi helyárak felemelve és zsúfolt házak esetében sem fedezhetik azokat a nagy költségeket, amelyeket a színvonalas előadások s a színházi hálózat állandó szépítése, fejlesztése érdekében kiadnak. Amikor a színházak igazgatói és a mozik irányítói most felemelték a helyárakat — a legmagasabb és legalacsonyabb jegykategóriákat csak jelentéktelenül érintve s inkább a kettő között hajtva végre bizonyos átcsoportosításokat —, ezt az intézkedést nem csupán a művészek fizetésrendezése és a kulturált, kényelmes előadások fejlesztése érdekében tették. Közismert ugyanis, hogy sok olyan mozi van az országban, ahol az előadásokat is meg kellett szüntetni, mert az épület már életveszélyes állapotban volt. Vas megyében például száz keskenyfilmmozit kellett volna bezárni, ha most a helyárak növelésével nem fedeznék a növekvő fenntartási költségeket. A magyar színházak és mozik helyárai így is a világ legolcsóbb színház és mozi helyárai közé tartoznak. A színházjegyek átlagban húszszázalékos, a mozijegyek átlagban harmincszázalékos felemelése színházaink és mozijaink fejlesztése, a köz érdekében történik. NAPLÓ Szeptember 13 A Magyar Állami Operaház balettegyüttese október 14-től 30-ig Csehszlovákiában vendégszerepel. A legtöbb előadást Prágában tartják majd, de ellátogatnak Csehszlovákia más városaiba is. Műsorukon négy táncjáték szerepel: a Reszkenő, a Coppélia, a V'Térzene és a Csodálatos mandarin. A debreceni Csokonai Színház az évadnyitó "Légy jó mindhalálig" mellett két repertoár-darabot iktatott műsorába. Az egyik Kálmán Imre "Marica grófnő" című operettje — amellyel a színház augusztusban Lengyelországban is vendégszerepelt —, a másik Verdi "Othello" című operája, amelyet a színház a múlt évad végén mutatott be. Szovjet zenés vígjátékot mutat be a Déryné Színház (Áll. Faluszínház) 14-én, szombaton Fejér megyében. A darab címe "Filmcsillag", a szöveget Raszkin és Szlobotzky, a zenét Dunajevszkij és Miljutyin szerezték. A főszerepeket Kassai Ilona, Lénárd Béla, Mester István, Fábián Klára, Fülöp Sándor, Kondor Ili játsszák — Kalmár András vendégrendezésében. Érdekes színháztörténeti adattár-sorozat indult meg a Színház és Filmtudományi Intézet kiadásában. A sorozatban eddig Prielle Kornélia, Balog István, Pethes Imre és Somlay Artúr szerepeiről, továbbá Hevesi Sándor rendezéseiről gyűjtötték egybe a nemcsak szakembereket, hanem a művészetbarát közönséget is érdeklő adatokat. * Géczy Dorottya sikerrel mutatkozott be a Kis Színpadot a zenész Doktor úr« naivaszerepében Az elmúlt évadban ezt a szerepet Gombé Katalin alakította. Erkel-hónap Békés megyében Sikerrel folynak az Erkel Ferenc emlékhónap ünnepségei. A Hazafias Népfront gyulai bizottsága a megye egész területén rendezett ünnepséget idén a város nagy szülöttének emlékére. Sarkadon és Újkígyóson zenei bemutatókat tartanak. Orosházán és Szarvason a megye festőművészei rendeznek tárlatot. A gyulai és békéscsabai emlékesteken a Magyar Állami Operaház magánénekesei lépnek fel. Gyulán, szeptember 29-én az emlékhónap műsorának keretében emlékeznek meg Móricz Zsigmondról is halálának tizenötödik évfordulója alkalmából. A Népfront színjátszói a nagy író műveiből adnak elő. 9 Szamuil Marsak szovjet költő 70 éves A Szovjet írószövetség Szamuil Malisak híres szovjet költő 70. születésnapjának megünneplésére külön bizottságot alakított. Szamuil Marsak nemcsak mint meseíró, hanem most műfordító is rendkívül népszerű. Shakespeare-t, Heinét és másokat fordított orosz nyelvre. Ezenkívül számos pamflettje és epigrammája jelent meg. A Szovjetunióban a költő 743 művét adták ki 40 milliós példányszámban. Műveit a Szovjetunió népei 60 nyelvére fordították le és 23 országban adták ki.