Magyar Nemzet, 1957. november (13. évfolyam, 47-72. szám)
1957-11-20 / 63. szám
Szerda, 1957. november 20.. Megismerkedtünk a szovjet művészek életével A magyar művészeti küldöttség öthetes tanulmányútjának tapasztalataiból Tizenkéttagú magyar művészeti küldöttség — köztük Vaszy Viktor, Gertler Viktor, Farkas Aladár szobrászművész, Tompa Sándor és Deák Sándor színművész — öt hetet töltött a Szovjetunióban a szovjet művészeti szakszervezetek vendégeként. Gazdag élményekkel tértek haza: Grúziában narancs- és mandarin-szüreten vettek részt, egy TU 104-es utasszállítógépen tizenkétezer méter magasságból gyönyörködtek a Kaukázus tájaiban, tavaszi melegben sétáltak a krími üdülőhelyek parkjaiban; Moszkvában, Leningrádban és Tbilisziben színházakat, műtermeiket, s a művészek otthonait látogatták. Baranyai Tibor, a Művészeti Szakszervezetek főtitkára — a küldöttség vezetője — a következőket mondotta utazásuk céljáról. — Hármas feladatot teljesítettünk. Megismerkedtünk a szovjet művészek életével, tapasztalatokat gyűjtöttünk a szovjet művészeti szakszervezetek tevékenységéről, s az eddiginél még jobban kiépítettük a különböző művészeti szakmákban a személyes kapcsolatokat. Sikerrel járt az a törekvésünk, hogy a jövő esztendőben sokkal több magyar művész vendégszerepelhessen a Szovjetunióban. Megbeszéltük azt is, hogy a jövőben vendéglátóipari zenészeink is köthessenek szerződéseket a Szovjetunióban. A gyakorlati ügyek elintézésén kívül a művészeti küldöttségnek alkalma nyílt arra, hogy a szovjet művészeti élet legújabb eseményeit tanulmányozhassa. — A látottakból mi ragadta meg a küldöttséget leginkább? — Nagyon nehéz annyi élményből kiragadni a legemlékezetesebbeket. Mégis, elsősorban feltűnt nekünk az a nagyfokú figyelem, amellyel az ifjú művésznemzedék felé fordulnak. Csupán egy példát említek erre: az 1956—57-ben elkészült filmek több mint ötven százalékát fiatalok rendezték. Sehol nem találkoztunk szakmai féltékenységgel. A Moszfilm stúdiójában részt vettünk két új szovjet filmi, a "Szállnak a durvák és a "Csendes Don- első részének szakmai vitáján. AZ elhangzott vélemények és bírálatok, még az ellentétesek is, segítőszándékúak voltak, csak ösztönzőn hathattak a filmek alkotóira. Általában az a vélemény alakult ki, hogy a szovjet filmgyártásnak teljesen új korszaka nyílt meg és a két említett film már ennek a terméke. — Milyen a képzőművészeti élet? — Megnéztük a Szocialista Forradalom 40. évfordulójára Moszkvában megnyitott tárlatot. Méreteiben ehhez foghatót még nem láttunk eddig. A Szovjetunió valamennyi köztársasága festőinek és szobrászainak alkotásai szerepelnek a kiállításon, amely ilyenformán módot nyújt az összehasonlításra is. Mi úgy találtuk, hogy elsősorban a szobrászat fejlődött szinte rendkívüli módon, s az utóbbi években mind stílus, mind tematikai gazdagságában, az orosz képzőművészettel csaknem egyenrangú lett a keleti szovjet köztársaságok képzőművészete. — Milyen új színdarabokat láttak? — A Moszkvai Nagy Színházban Hrennyikov új operáját,Az anyá"-t. A Központi Gyermekszínházban Mihalkov “Sombrero című vígjátékát kedvesnek és mulatságosnak találtuk. A Vöröshadsereg Színházában egy zenés vígjátékot néztünk meg. Gyári leányok otthonában játszódik ésközponti témája: a szerelem. Könnyed, derűs játék. Természetesen, láttunk más, nem új darabokat is, minden este volt programunk és kellemes órákat töltöttünk a szovjet művészek klubjaiban, a legnevesebb művészek baráti társaságában. Valamennyi élményünkről részletesen is beszámolunk majd a nyilvánosság előtt — mondja befejezésül Baranyai Tibor. A művészeti delegáció utazásának eredményeit a közeli napokban sajtóértekezleten ismerteti, majd Ady Endrével kapcsolatos személyi élményeit is. Romániában is megünneplik Ady születésének 80. évfordulóját. Érmindszentet — a költő szülőfaluját — Adyfalvának nevezték el. Emlékbélyeget bocsátanak ki és több helyütt szobrot állítanak a költőnek. A tervek szerint a romániai Ady-ünnepségeken részt vesz Bölöni György, az Irodalmi Tanács elnöke, ugyanakkor a román íróik képviselője hazánkba érkezik. Ady-kiállítás nyílik, országszerte ünnepélyek lesznek, emlékbélyeget bocsátanak ki a költő születésének 80. évfordulója alkalmából Ady Endre születésének 80. évfordulója alkalmából országszerte ünnepségeket rendeznek és megemlékeznek a költőről. Az évforduló eseményeinek sorában az első, a Petőfi Múzeum Ady-emlékkiállítása, amely november 20-án nyílik meg. A kiállítás öt termében bemutatják a többi között a költő kéziratait, lakásának berendezési tárgyait, fényképeit és a róla készült festményeket. Ady Endre születésének 80. évfordulója alkalmából a Néphadsereg Színházában november 21-én este 7 órai kezdettel az Irodalmi Tanács, a Művelődésügyi Minisztérium és a Hazafias Népfront díszelőadást rendez. Ezen Bölöni György, az Irodalmi Tanács elnöke méltatja a költő munkásságát, életművét és megszólalnak a kortársak, a legjobb előadóművészek pedig Ady Endre költeményeit, publicisztikai írásait, valamint megzenésített verseit tolmácsolják. November 22-én a Kerepesi temetőben a párt, a kormány, valamint a társadalmi és tömegszervezetek képviselői megkoszorúzzák a költő sírját. Az Irodalmi Tanács javaslatára a posta Ady Endre emlékbélyeget bocsát ki és a fővárosban felállítják a költő szobrát. A kiadóvállalatok megemlékezésül az évfordulóra, a tervezettnél korábban közreadják Ady Endre összegyűjtött publicisztikai írásait és verseit. Egerben a Hazafias Népfront, a KISZ-bizottság és a Pedagógiai Főiskola Ady-emlékünnepséget rendez, amelyen Pataki László főiskoláig tanár méltatja a költő életművét, majd Demján Éva előadóművésznő tolmácsolja Ady legszebb költeményeit. Debrecenben — ahol Ady Endre újságírói pályafutását kezdte — az emlékünnepségen dr. Juhász Géza, a Kossuth Lajos Tudományegyetem irodalomtörténész professzora emlékezik a költőre, a debreceni Csokonai Színház művészei pedig Ady-verseket adnak elő. Az évforduló alkalmából Balassa Sándor összegyűjti Ady Endre 15 hónapos debreceni tartózkodásának emlékeit. A debreceni Református Kollégium levéltárában érdekes, eddig ismeretlen adatokra talált. Ezekből megállapította, hogy Debrecenben két Ady Endre tanult. Az egyik, a költő rokona — 1894—1899-ig, míg Ady Endre 1896 őszén iratkozott be. A költő tevékenyen részt vett az ifjúság mozgalmaiban. Ady Endre egyévi szünet után — ezt az időt Terpesvárott és Budapesten töltötte — 1898-ban folytatta debreceni tanulmányait. Ebben az időben már a debreceni újságok munkatársa és a főiskolai lapnak pedig fő munkatársa volt. Balassa Sándor visszaemlékezéseiben közreadja MINDEN HÓNAPBAN a heti nagy pénznyeremények mellett a havi JUTALOMSORSOLÁSON NAGY ÉRTÉKŰ TÁRGYNYEREMÉNYEKET NYERHET A LOTTÓN! Tekintse meg a tárgynyereményeket a LOTTÓ ÁRUHÁZ lottó osztályán, Rákóczi út 36 Maga Nemzet RENÉ BIANCO négy arca Elméletben annyi arculata van a színpad művészének, ahány szerepet játszik. Az a bizonyos átlényegülés a festett világ minden illúziókeltésének az alfája, így van — jobban mondva, így kellene lennie az Opera színpadán is. Sajnos, még eléggé gyakran előfordul, hogy az operaénekes fellép egy szerepben, azaz: önmagát adja, énekmutatványokat végez, akárcsak hajdanán, az "áriaoperák" virágkorában, amikor egy-egy éneksztár körül forgott a világ. Pedig az opera, igazi hivatása szerint, egyike a legtöményebben drámai műfajoknak, életszerűség nélkül az operaszínpad bizony csak a zeneirodalom (a jó műveket gondoljuk...). Négyszer szerepelt operaszínpadjainkon René Bianco — négy arcot mutatott. Amonasto, Rigoletto, Scarpia, Jago, mindegyik egyéni vonásokkal állt elénk és a jellemét tárta fel. Azt hisszük, René Biancónak annyi arca van, ahány szerepe. Nagyon fontosak a mozzanatok! Egy-egy tünékeny pillanat találó jellemzéssel járulhat hozzá az alak teljességéhez. Például: Jago már az I. felvonásban, majd a »Credó«ban bebizonyította, hogy gonosz és cinikus és va banque játékos, de aztán jön egy pillanat, amint kétszínű alázatossággal megcsókolja a feldúlt Otelló köpenyét — ebben a mozdulatban olyan tökéletesen velencei udvaronc volt, hogy szinte az életet láttuk. És Bianco egyéb figuráiban is voltak efféle apróbb, lélektani pontosságú részletek; ezek maradnak meg legélesebben a néző emlékezetében. örömmel fogadtuk és élveztük a párizsi Nagyopera kiváló művészének négy alakítását, amelyek tökéletesen összeforrtak a pompásan jellemző drámai énekléssel. (szj.) Ha korunk a kísérletezés százada, akkor Jean Cocteau a század egyik legkedvesebb gyermeke. Csodagyermek — e fogalom minden extravaganciájával és bájával, nyugtalanságával és befejezetlenségével. A csodagyermek, ha felnő, rendszerint elveszti varázsát. Csak üstökös-röptű fejlődése bizonyos ívmagasságában tud érdekes lenni, ahol a továbbégés és kihunyás, a továbbemelkedés és lezuhanás szenzációja, illetve veszélye egyszerre kísért. Cocteau évtizedeken át megtartotta magát ebben az állapotban. Már azzal is, hogy nem választott se végleges célt, se útirányt, se műfajt, se stílust. Kicsit olyan ő, mint a zenebohóc, aki öt hangszeren egyszerre kitűnően játszik, de amikor egyen próbálkozik, könnyen lefőzik. * Amikor első regényét, "A párizsi fiú-«-t megírta (1922), már kézben voltak Proust, Duhamel, Alain-Fournier, Gide főművei: "Az eltűnt idő nyomában", a "Mártírok útja", "Az ismeretlen birtok« és »A Vatikán pincéiEgyik kísérlet sem izgatta fel azonban anynyira, hogy egészen lekösse érdeklődését. Inkább valamiféle szintézis felé hajlott, mint a hatásokra túlérzékeny, minden irányban befolyásolható szellemek általában. Megtanulta az idő s az emlékezés bátor és szabad kezelését Prousttól, a kisebbrendűségi érzés gátlás-folyamatát Duhameltől, az álmok rangtiszteletét Alain-Fourniertől, a kettős érzéki kötöttséget Gidetől, és (bárkinél jobban) az ütemet, elevenséget a kortól. Proust parafával bélelt szobában nyomozott az Eltűnt Idő után. Cocteau kinyitotta az összes ablakokat. Hogy hallja a gépzajt, az autók kerekeinek surrogását , lássa a reflektorok éles villanásait s a járókelők gyorsaságát, amint a forgalmas úttesten átvágnak a túlsó oldalra. Prózája is tele van ilyen ütemes zajjal, éles villanásokkal és gyors "átvágásokkal". A cocteaui szintézis eredeti, nagy élménye: a gyermekkor. Míg Gidenél, Valéry Larbaudnál és Superviellenél a kora ifjúság — titokzatos ösztönei ellenére is — csupán előkészület a felnőtt korra, nála önértelmű állapot. Legjobb lenne örökétig gyermeknek maradni, s újra meg újra belefeledkezni a nagy játék izgalmaiba. Legsikeresebb regénye, a Vásott kölykök hősei lényegében erre törekednek. A két testvér, Paul és Elisabeth a koravénség és késő gyermekség megvonhatatlan határán időz évekig, ahonnan bármikor visszatérhetnek a gyermekkor színes, gazdag, ártatlan valóságába. Itt a tetteknek nincs számonkérhető logikájuk, a szavaknak beváltható értékük, az álmoknak kiterjedésük, a vonzalmaknak társadalmi hátterük, a bűnöknek árnyékuk, a lélek vitális örömeit nem zavarja semmi. De ez az illúzió nem tartható fenn végérvényesen. A felnőtt vágyak, ösztönök egyre nagyobb rengéseket okoznak. S az áttörhetetleneknek látszó falak szétmállanak. Amikor Paul beleszeret nővére barátnőjébe, Agatheba, Elisabeth cselszövéssel, majd delejjel meg akarja tartani. És ez okozza a tragédiát. Paul szerelmi bánatában megmérgezi magát, Elisabeth pedig követi a halálba. De mi lett volna a "Vásott kölykök" szereplőivel, ha a tragédia nem következik be? — Cocteau erre a kérdésre már korábban választ keresett, A párizsi fiú című regényében. A regény igazi problémája az a válságérzet, amelyet Marcel Arland a század új betegségének nevez. Míg az előző nemzedékek fiataljai arra törekedtek, hogy beleilleszkedjenek a fennálló világrendbe, a modern intellektuell-ifjúság görcsös csömört érez a civilizációs Európával szemben. Ezt a csömört Cocteaunál még egy objektív körülmény is tetézi: a gyermekkor elvesztésének ténye. Jacques Forestier érzelmes, szaporán rímelő észjárású, a szép iránt lelkesedő fiatalember. De tele van gátlásokkal, mint Duhamel, és nosztalgiával, mint Alain-Fournier hősei. Egyszerűen nem tud mit kezdeni magával a férfikor élesebb megvilágításában. Párizs mozgalmas diák- és művészvilágába kerül. Itt ismerkedik meg Germaine-nel, a fiatal revütáncosnővel, aki átmenetileg kigyógyítja kisebbrendűségi érzéséből. A lány nemcsak a pillanat élvezetét, e nemzedék egyetlen megfogható célját jelenti számára, hanem a múlt igézetét is: Ez volt benne valami természetfölötti, valami elérhetetlen, ami szomorú emlékekkel tölti el az embert." Germaine azonban csak néhány napig méltó erre a vonzalomra, amikor is egy kiránduláson visszaegyszerűsödik falusi kislánnyá. (Jellegzetesen cocteaui epizód, a gyermekkori emlékek varázsa.) Különben éppoly könnyű, divatos nőcske, mint a többiek. Forestiernek hamarosan két vetélytársa is akad: Stopwell, a hatalmas angol és Luise, a lány barátnője (!) — hiába, ilyen a modern élet tempója! Bele kell törődni. A főhős majdnem életével adózik a tanulságért: "úgy kell élni, mint a többiek, és a szív fölösleges."* A Vásott kölykök Cocteau legköltőibb regénye. Költőiségen itt tökéletes és egyöntetű érzelmi telítettséget kell értenünk. Mindazt, amit az író az irracionális lelki erők működéséről megtanult s amit maga is átélt, nagyon tiszta áttételekkel helyezi el a gyermekkor élményegységében. A köznapi tényeket s a gondolati anyagot is a szimbólum-alkotás költői szintjén közli. A párizsi fiú inkább csak a kor regényes széljegyzete. Több benne a jelzés, mint a megfogalmazás. Több az érintés, mint a kibontás. Cocteau a könyv elején, igaz, főként értelmi sémákkal, sokoldalúan mutatja be Forestier érzékeny, vibráló, "parazita" jellemét. Később azonban a cselekményütem nem teszi lehetővé, hogy a felvázolt jellemkép méltó módon kamatozzék. S ezt a hibát a szellemes ötletek, aforizmák, paradoxonok sem tudják feledtetni. A paradoxon — vallja az író — nem egyéb, mint gyors gondolkozás. Az idő mindig el is érkezik a paradoxonhoz. Ezért aki használja, gyorsabban gondolkozik, semhogy a történelem logikája utolérhetné. Csak az a kérdés, hogy ez az axióma a művészetben igazolódik-e? Hogy a túl gyors gondolkozás nem gátolja-e a mondanivaló mélyebb megragadását? "A párizsi fiú" alapján aligha mernénk erre a kérdésre határozott nemmel felelni. * A két Cocteau regényt majdnem egy időben jelentette meg az Európa, illetve a Magvető Könyvkiadó. örülnénk, ha többször is meglepnének bennünket ilyen — az életművek áttekintését megkönnyítő —■ technikai véletlenekkel. Galsai Pongrác : KÉT COCTIAUSBICEIMŰ OLVASÁSAKOR Három közös magyar—szovjet film készül A hazánkban tartózkodó szovjet filmküldöttség: A. Gorszkoj, az ogyesszai filmstúdió igazgatója, J. Hmjelnyickij, a leningrádi Lenfilm-stúdió helyettes igazgatója és M. Fagyejev, a szovjet filmfőigazgatóság forgatókönyv osztályának vezetője a Hunnia Filmgyárban megbeszéléseket folytatott közös magyar—szovjet filmek készítéséről. A tárgyalásokon elvi megállapodás született. Három közös film készítését vették tervbe, amelyek közül az egyik Zalka Máté életéből merítené témáját, a második Illés Béla Kárpáti rapszódia című regényéből készülne, a harmadik pedig mai tárgyú lenne. A három film közül egyiknek sincs elfogadott forgatókönyve. A megbeszéléseken úgy döntöttek, hogy a Zalka-film forgatókönyvét Barabás Tibor és Sz. Golovanovszki ukrán író készíti el. A rendező Szemes Mihály és Levin. A Kárpáti rapszódiából készülő film forgatókönyvíróját és rendezőjét decemberben jelölik ki mindkét részről, amikoris magyar filmküldöttség utazik Kijevbe a részletes megállapodás megkötésére. 1 ADY ENDRÉRŐL emlékezik Medgyaszay Vilma, az ADY-DALOK énekese — Ó istenem ... Ady! S már a mosoly is megjelenik Medgyaszay Vilma arcául az emlékezés nyomán. A bájos "Mimi", a leglányosabb és legszőkébb énekesnő, aki e század első évtizedében tavaszi zendüléssel érkezett be az operett színpadán — nyomban megcsodált és utolérhetetlen jelenséggé vált az Andrássyutai kabaréban is. — Igen, Ady! — emlékezik. — Délutánonként szokott megjelenni a társalgóban. Akkor, a kabaréban asztalok mellett ült és szórakozott a közönség. De délután a nézőtér a mi társalgónk volt, ott gyűltek össze színészek, írók, a műsorról beszélgettünk, új meg új dolgokat tervezgettünk. Heltai Jenő és Molnár Ferenc volt a kis színház művészeti vezetője, Gábor Andor és Szép Ernő a legdivatosabb dalszerző. Ady is gyakran betévedt közénk. Mintha mindig borongós lett volna. Én úgy tiszteltem, hogy már féltem is tőle, sötétbarna arcától, különösen ragyogó szemétől, felleghajtó köpenyegétől és homlokába húzott kalapjától. Soha nem beszélgetett velem. De egyszer, váratlanul, távozóban azt mondta nekem: »Én is írok magának valami... pikánsat!" — Így mondta? — Szóról szóra. Azt hittem, tréfál. De aztán Párizsból elküldte nekem a »Zozó leveleit, majd röviddel később személyesen odaadta az »Egyedül a tengerrel« című versét. — "Tengerpart, alkony, kis hotelszoba ...« — Igen. Reinitz Béla írt muzsikát reájuk. Ezek az én közvetlen emlékeim Ady Endréről — mondja Medgyaszay Vilma. — De nem én énekeltem először Ady-dalokat. Az ő verseinek első énekese Papp Jancsi volt, akit a későbbi évtizedekben "poéngyilkosként" emlegettek. Neki volt a legszebb bársonyos baritonja. Gyönyörű szép szál székely legény... Az igaz, hogy kissé nehéz feje volt. De Reinitz Béla, aki a legjobban tudta az Ady-versek melódiáit úgy megkomponálni, hogy azok a legdeklamálhatóbbakká is váljanak, szerető gorombáskodásával beleverte Papp Jánosba a dalokat, így aztán ő vezette be a megzenésített Ady-verseket a színpadon. Még ma is hallani vélem néha az »Új vizeken járok«, vagy a "Párizs az én Bakonyom« csodálatos zengését... Szegény Papp Jancsi, később elkallódott, szép hangját is tönkretette az italozás. S Medgyaszay Vilma elhallgat egy percre. Mennyi minden történt azóta, de az emlékek soha nem halványulnak el. — Tudja — szólal meg ismét halkan —, Reinitz Bélát, aki Adynak legalább harminc verséhez komponált muzsikát, Bartók Béla tisztelte leginkább. Annyira elismerte, hogy amikor ő adta ki egy füzetben öt Ady-dalát, a címlapra reányomatta: »Ajánlom Reinitz Bélának.« S ez akkor történt, amikor Reinitz már Bécsben, emigrációban élt, a Tanácsköztársaság leverése után. Ady dalainak kultuszát Reinitz indította el, Bartók folytatta és mi, akik ott voltunk e dalok megszületésénél, tovább ápoljuk, a legnagyobb szeretettel. Nem beszélgetünk tovább. Ősz van, kissé borzongató, ködhullató november. Az asztalon egy újságlapon Ady Endre arcképe. Magyar Tibor A moszkvai Akadémiai Művész Színház meghívására baráti látogatásra Moszkvába utazott Gobbi Hilda Kossuthdíjas kiváló művész és Varga Mátyás Kossuth-díjas érdemes művész, a Nemzeti Színház tagjai. A Szovjetunió kulturális ügyek minisztériumának meghívására, a Moszkvában megrendezésre kerülő színházi és zenei fesztiválra utazott Simon Zsuzsa Kossuth-díjas, a Petőfi Színház igazgatója és Pless László Kossuth-díjas, az Operaház karigazgatója. Ma népművelési szakemberekből álló öttagú küldöttség utazik a Szovjetunióba. A küldöttség vezetője Manga János dr.jó a s.Népművelési Intézet igazgatója. A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata könyvet jelentetett meg a tihanyi félsziget műemlékeiről. Szerzője Kampis Antal műtörténész.