Magyar Nemzet, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Békés, boldog új esztendőt! Éjfélkor egy percre kihunyt a villany, aztán felhangzott a rádióban a Himnusz. Új esztendő kezdődött, összecsendültek a poharak, szerencsét, boldogságot kívántak egymásnak a családtagok és jó barátok. Így szokás ez minden évben az ó esztendő végén, az új küszöbén. De mi, magyarok a hagyományos újévi köszöntés pillanatában, amikor megcsókoljuk édesanyánk kezét vagy hitvesünk homlokát, amikor alvó kisfiúnkra pillantunk ellágyult tekintettel, vagy barátunk kezét szorítjuk meg erőteljesen, bizonyosan nemcsak ennek az elsuhanó, tovatűnő pillanatnak a varázsát érezzük. Nekünk mélyebbre kell tekintenünk, nekünk vissza kell néznünk, ha csak egy másodpercre is. Mert másképp érez az olyan ember, aki ruháját és testét tépő viharból szabadult s a napsütésből tekint vissza a már tovasuhanó terhes viharfelhőkre. Éjfélkor elmúlott egy esztendő. Nehéz volt, küzdelmes volt, a lábadozás esztendeje volt. De több volt már, mint a vihartól elcsigázott ember erőgyűjtése a kiragyogó napon. Most, amikor számadást készítünk, ezt az erőt is összegeznünk kell. Talpraállt az ország, pedig száz sebből vérzett s mint prédára éhes vadak, úgy csaholtak határainkon túl az uszítók. Talpraállt az ország, pedig volt idő, amikor álltak a gyárakban a gépek, mert hiányzott a szén és a villamosenergia. Ki nem emlékszik a tavalyi Szilveszterre, amikor kapuzárás volt már este nyolckor és üresek, halottak voltak az utcák. Ki nem emlékszik a kedvetlenségre és a sorbanállásra. Hány ember tette fel a kérdést: „Mi lesz velünk az új esztendőben?” Válaszolt rá az 1957-es esztendő. Csak végig kell menni az utcákon, meg kell tekinteni a kirakatokat, szemébe nézni az embereknek, kerülgetni az állványerdőket, örülni az új neonfényeknek, hírt és csomagot kapni faluról, beszélgetni gyári munkásokkal s akkor nem is kell már a válasz, elkészíthetjük nyugodtan a számvetést. Talpraálltunk és a sebek is behegyedtek, begyógyultak, szívünk már nem a lábadozó beteg szíve, nem a kétségektől és bizonytalanságoktól gyötrődő szív. Egészséges vérkeringés, bizakodó hangulat, politikai tisztánlátás, gazdasági stabilizáció — ezek jellemzik ma hazánkat. Az új életre kelt Hazafias Népfront pedig kéveként fogja össze szerte az országban az egészséges új kezdeményezéseket és élére áll a serkentő megmozdulásoknak. A Hazafias Népfront kibontott zászlaja alatt, a párt vezetésével összefogott ismét a magyar nép — a munkás, a paraszt, az értelmiségi, tanárok, orvosok, mérnökök, tsz-tagok és traktoristák egyet akarnak: hogy boldogabb legyen a nemzet. Ez a jó kívánság meleg, a hitvesi csókban, a gyengéd anyai simogatásban és a baráti kézszorításban egyaránt. Ezek a jó kívánságok a boldogság utáni vágyat fejezik ki, az emberiség legtisztább vágyát, a békét. Amikor boldog új esztendőt kívánnak, akkor békét is kívánnak egymásnak az emberek. A békére tekintve szintén reményteljes az előttünk álló esztendő. A szocialista világrendszer, amelyhez csaknem egymilliárd ember tartozik, a Szovjetunió vezetésével állhatatosan küzd a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett éléséért. Biz■tonreméljük, hogy az 1958-as esztendő a béke megszilárdulásának éve lesz. Békés, boldog új esztendőt kívánunk" Legyen 1958 szocialista építésünk és béketörekvéseink új sikereinek esztendeje Dobi István rádióbeszéde — Kedves barátaim! — Elvtársak! — Magyarország dolgozó népe! — Szívből üdvözlöm önöket a most beköszöntő új esztendő alkalmából. — A búcsúzó 1957-es esztendő nagyfontosságú volt hazánk jövő fejlődését, egész népünk életét illetően. Mindannyian élénken emlékezünk még, hogy egy esztendővel ezelőtt milyen nehéz politikai és gazdasági helyzetben köszöntött ránk az új év. Súlyos gondok emésztettek bennünket az ellenforradalom által okozott károk és a termelési kiesés miatt. Erőfeszítéseinket az év elején a termelés beindítására és népgazdaságunk helyreállítására kellett összpontosítanunk. Súlyos volt a helyzet és elmondhatom, hogy mikor a fegyveres harcok véget értek, sok embert bizonytalanság gyötört, hogyan sikerül megbirkóznunk a károkkal , az előttünk álló feladatokkal? Meg kell mondanom, egymagunkban képtelenek lettünk volna rá. — De tudtuk — és ez a tudat erőt adott munkánkhoz —, hogy a becsületes magyar dolgozók akarata és a Szovjetunió, az egész szocialista tábor segítsége, lehetővé teszi számunkra a gazdasági katasztrófa elkerülését. Mégis számolnunk kellett a munkanélküliség, az infláció fenyegető veszélyével és az elkerülhetetlenül velejáró nélkülözésekkel. Bár számítottunk népünk szorgalmára, igyekezetére, ettől a veszedelemtől mégis félnünk kellett. Egész dolgozó népünk erőfeszítéseit, a munkások, a bányászok, az állami gazdasági dolgozók, a termelőszövetkezeti és az egyéni parasztok és az értelmiségi dolgozóink szorgalmas termelő-, alkotómunkáját dicséri, hogy a gazdasági bajok nem következtek be. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkásparaszt kormány történelmi érdeme, hogy eredményesen szervezte és vezette népünk erőit a nehéz és bonyolult feladatok megoldásában. De az új, 1958-as esztendőbe lépve, nemcsak a sikerekre kell gondolnunk, hanem azokra a tennivalókra is, amelyeket a még meg nem oldott feladatok és a szocialista építés folyamata állít elénk. Erőink megsokszorozására, többtermelésre, az önköltség csökkentésére, takarékosságra van szükség ahhoz, hogy teljesen eltakarítsuk az ellenforradalom nyomait, továbbfejlesszük népgazdaságunkat az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Szélesítsük a népjólét növelését szolgáló árutermelést, emeljük a munka termelékenységét, növeljük népünk kulturális és anyagi jólétét! E tennivalók sikeres megoldásának alapját az elmúlt évben leraktuk, további sikereink biztosítékát pedig dolgos népünk szorgalmas munkája nyújtja. — Továbbhaladásunk alapvető feltétele: a béke biztosítása. Egyes nyugati, imperialista körök — nem számolva a népek béketörekvéseivel és azzal az erővel, amelyet a Szovjetunióval együtt harcoló egész szocialista tábor képvisel . 1956 őszén a békés Egyiptom megtámadásával és a magyarországi ellenforradalom kirobbantásával veszélybe sodorták a béke ügyét. A béke hívei azonban erősebbeknek bizonyultak. A Szovjetunió és a többi békeszerető ország rendíthetetlen békepolitikájának eredménye, hogy az elmúlt esztendő — a békeszerető emberiség, benne a mi népünk, asszonyaink, leányaink, gyermekeink szerencséjére és örömére — a béke esztendeje volt. — Hazánk az elmúlt 1957-es esztendő folyamán az ellenforradalomban érdekelt nyugati kapitalista vezető körök támadásainak középpontjában állt. A történelemben példátlanul álló rágalomhadjárat folyt ellenünk. A forradalmi munkás-paraszt kormány, amely erős kézzel vetett véget az ellenforradalom próbálkozásainak, viszszaverte a rágalmakat. Külpolitikájában is, minden lépésével a béke ügyét szolgálta, és azt fogja szolgálni a jövőben is. Népünk szilárd elhatározottsága, hogy támogatja kormányának ilyen irányú politikáját , és minden nép harcát, a tartós béke biztosításáért. A magyar nép tudatában van annak, hogy egy szörnyű tömegpusztító háború megakadályozása, a tartós béke kivívása megköveteli népünk és az egész emberiség éberségét és lankadatlan harcát a békéért. — Kedves Barátaim! — Kívánom, hogy legyen az új, 1958. esztendő népünk számára a szocialista gazdasági és kulturális építés még nagyobb eredményeinek, hazánk béketörekvései újabb sikereinek esztendeje. Még egyszer szívélyesen köszöntök minden magyar dolgozót, munkást, parasztot, értelmiségit, nőt és fiatalt, az új év ünnepén. Teljes szívből kívánok mindannyiuknak jó egészséget, sok sikert a munkában, tanulásban, s a nép érdekét szolgáló minden tevékenységükben. — Boldog új esztendőt! I AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJE Békét! Ez az első szó, amellyel az új esztendőt köszöntjük, s ez a szó egyben újévi jókívánságunk is. Szilveszter éjjelén, amikor hazánkban régi szokás szerint összecsendülnek a poharak, az emberek az újévi jókívánsághoz hozzágondolják, vagy ki is mondják: békét. Az új esztendő küszöbén érezzük, hogy az emberiség is fordulóhoz érkezett: megnövekedtek a béke erői, a háború immár nem elkerülhetetlen. Ez a lehetőség a haladó és békevágyó emberiségnek nem kisebb vívmánya, mint az atomerő, vagy a mesterséges holdak. Ezzel a reményt keltő gondolattal búcsúznak a béke hívei 1957-től. Bízunk abban, hogy a most következő esztendőben beérik a nemzetközi békemozgalom vetése: leülnek tárgyalni a nagyhatalmak, biztonságosabbá válik az élet a nagy és kis országokban, s az atomerőt az emberiség, nem pedig a háború szolgálatába állítják. Minden új év új reménység forrása. A magyar békemozgalom ezt a minden jóakaratú hazánkfiában élő reménységet kívánja tartalommal megtölteni. Ebben a munkában kéri a jóakaratú magyar emberek érdeklődését és támogatását. Legyen 1958 a béke további megerősödésének éve, az emberiség nyugodt életének hajnala, a világűr meghódításának korszakában az emberi boldogság virradata! ORSZÁGOS BÉKETANÁCS jcy%, ft i'a* tw . * Magyar Nemzet‡^ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin újévi üdvözlő távirata Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya elnökének, Budapest. Az új esztendő alkalmából a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevében forró üdvözletünket küldjük Önöknek és az önök személyében az egész munkaszerető magyar népnek. Az elmúlt év eredményeit összegezve a szovjet emberek megelégedéssel látják a szocialista tábor és az egész világ haladó erőinek megnövekedett erejét és összeforrottságát. A szocialista országok testvéri egysége és ereje, az összes országok kommunista és munkáspártjainak internacionalista szolidaritása következtében kudarcot vallottak és kudarcra vannak kárhoztatva a béke és szocializmus ellenségeinek mindennemű agresszív tervei. Drága Elvtársak! Az új esztendőben új sikereket kívánunk Önöknek és az egész magyar népnek a szocializmus építésének nagy munkájában, a népek közötti baráti együttműködés további fejlesztésében, a világbéke és Európa békéjének megerősítésében. Erősödjék és virágozzék a népeink közötti — a marxizmus —leninizmus legyőzhetetlen eszméitől áthatott — megbonthatatlan barátság. K. J. Vorosilov a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Ezenkívül még számos távirat érkezett baráti országok vezetőitől. Dobi István és Kádár János újévi üdvözlő távirata a szovjet államférfiakhoz Kliment Jefremovics Vorosilov elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének, Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. Moszkva Kedves Elvtársak! Szívből köszönjük jókívánságaikat, amelyeket az új év alkalmából küldtek. A magyar nép az 1956 őszén kiállott különlegesen súlyos megpróbáltatás után, egy esztendő céltudatos munkája és harca eredményeként, ma, az új év küszöbén békés viszonyok között, magabiztosan tekint szocialista jövője felé. Mindez a testvéri népek szolidáris támogatásával és annak eredményeképpen alakult így, hogy az imperializmus agresszív, békebontó törekvéseivel szemben a szocialista országok megbonthatatlan egysége, a világ haladó és békeszerető embereinek frontja szilárdan helytállt. E békefront első harcosa, a szocializmus hatalmas országa, a Szovjetunió, amelyre egyre növekvő bizalommal és reménykedve tekintenek a szocializmus hívei és a tartós békére sóvárgó egész emberiség. Az új esztendő küszöbén mi, magyar dolgozók sok sikert kívánunk a szovjet népnek, a kommunista társadalom építésében, a béke védelmében. Kívánjuk, hogy erősödjék még tovább a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan, igaz és testvéri barátsága. önöknek, kedves barátaink, a Szovjetunió kommunistáinak és minden hű állampolgárának jó egészséget, személyes boldogságot és sikert kívánunk az új esztendőre. Dobi István a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke.