Magyar Nemzet, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Békés, boldog új esztendőt!­ ­ Éjfélkor egy percre ki­hunyt a villany, aztán fel­hangzott a rádióban a Him­nusz. Új esztendő kezdődött, összecsendültek a poharak, szerencsét, boldogságot kí­vántak egymásnak a család­tagok és jó barátok. Így szo­kás ez minden évben az ó esztendő végén, az új kü­szöbén. De mi, magyarok a hagyományos újévi köszön­tés pillanatában, amikor megcsókoljuk édesanyánk kezét vagy hitvesünk homlo­kát, amikor alvó kisfiúnkra pillantunk ellágyult tekin­tettel, vagy barátunk kezét szorítjuk meg erőteljesen, bizonyosan nemcsak ennek az elsuhanó, tovatűnő pilla­natnak a varázsát érezzük. Nekünk mélyebbre kell te­kintenünk, nekünk vissza kell néznünk, ha csak egy másodpercre is. Mert más­képp érez az olyan ember, aki ruháját és testét tépő vi­harból szabadult s a napsü­tésből tekint vissza a már to­vasuhanó terhes viharfel­hőkre. Éjfélkor elmúlott egy esz­tendő. Nehéz volt, küzdel­mes volt, a lábadozás eszten­deje volt. De több volt már, mint a vihartól elcsigázott ember erőgyűjtése a kira­gyogó napon. Most, amikor számadást készítünk, ezt az erőt is összegeznünk kell. Talpraállt az ország, pe­dig száz sebből vérzett s mint prédára éhes vadak, úgy csaholtak határainkon túl az uszítók. Talpraállt az ország, pedig volt idő, ami­kor álltak a gyárakban a gé­pek, mert hiányzott a szén és a villamosenergia. Ki nem emlékszik a tavalyi Szilvesz­terre, amikor kapuzárás volt már este nyolckor és üresek, halottak voltak az utcák. Ki nem emlékszik a kedvetlen­ségre és a sorbanállásra. Hány ember tette fel a kér­dést: „Mi lesz velünk az új esztendőben?” Válaszolt rá az 1957-es esztendő. Csak vé­gig kell menni az utcákon, meg kell tekinteni a kiraka­tokat, szemébe nézni az em­bereknek, kerülgetni az áll­ványerdőket, örülni az új neonfényeknek, hírt és cso­magot kapni faluról, beszél­getni gyári munkásokkal s akkor nem is kell már a vá­lasz, elkészíthetjük nyugod­tan a számvetést. Talpraálltunk és a sebek is behegyedtek, begyógyul­tak, szívünk már nem a lá­badozó beteg szíve, nem a kétségektől és bizonytalan­ságoktól gyötrődő szív. Egészséges vérkeringés, bi­zakodó hangulat, politikai tisztánlátás, gazdasági stabi­lizáció — ezek jellemzik ma hazánkat. Az új életre kelt Hazafias Népfront pedig ké­veként fogja össze szerte az országban az egészséges új kezdeményezéseket és élére áll a serkentő megmozdulá­soknak. A Hazafias Népfront kibontott zászlaja alatt, a párt vezetésével összefogott ismét a magyar nép — a munkás, a paraszt, az értel­miségi, tanárok, orvosok, mérnökök, tsz-tagok és trak­toristák egyet akarnak: hogy boldogabb legyen a nemzet. Ez a jó kívánság meleg, a hitvesi csókban, a gyengéd anyai simogatásban és a ba­ráti kézszorításban egyaránt. Ezek a jó kívánságok a bol­dogság utáni vágyat fejezik ki, az emberiség legtisztább vágyát, a békét. Amikor bol­dog új esztendőt kívánnak, akkor békét is kívánnak egymásnak az emberek. A békére tekintve szintén re­ményteljes az előttünk álló esztendő. A szocialista vi­lágrendszer, amelyhez csak­nem egymilliárd ember tar­tozik, a Szovjetunió vezeté­sével állhatatosan küzd a bé­kéért, a nemzetközi együtt­működésért, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett éléséért. Biz­­■tonreméljük, hogy az 1958-as esztendő a béke megszilárdu­lásának éve lesz. Békés, boldog új esztendőt kívánunk" Legyen 1958 szocialista építésünk és béketörekvéseink új sikereinek esztendeje Dobi István rádióbeszéde — Kedves barátaim! — Elvtársak! — Magyarország dolgozó népe! — Szívből üdvözlöm önöket a most beköszöntő új esztendő alkalmából. — A búcsúzó 1957-es eszten­dő nagyfontosságú volt hazánk jövő fejlődését, egész népünk életét illetően. Mindannyian élénken emlékezünk még, hogy egy esztendővel ezelőtt milyen nehéz politikai és gaz­dasági helyzetben köszöntött ránk az új év. Súlyos gondok emésztettek bennünket az el­lenforradalom által okozott károk és a termelési kiesés miatt. Erőfeszítéseinket az év elején a termelés beindítására és népgazdaságunk helyreállí­tására kellett összpontosíta­nunk. Súlyos volt a helyzet és elmondhatom, hogy mikor a fegyveres harcok véget értek, sok embert bizonytalanság gyötört, hogyan sikerül meg­birkóznunk a károkkal , az előttünk álló feladatokkal? Meg kell mondanom, egyma­­gunkban képtelenek lettünk volna rá. — De tudtuk — és ez a tu­dat erőt adott munkánkhoz —, hogy a becsületes magyar dol­gozók akarata és a Szovjet­unió, az egész szocialista tábor segítsége, lehetővé teszi szá­munkra a gazdasági katasztró­fa elkerülését. Mégis számol­nunk kellett a munkanélküli­ség, az infláció fenyegető ve­szélyével és az elkerülhetetle­nül velejáró nélkülözésekkel. Bár számítottunk népünk szorgalmára, igyekezetére, et­től a veszedelemtől mégis fél­nünk kellett.­­ Egész dolgozó népünk erő­feszítéseit, a munkások, a bá­nyászok, az állami gazdasági dolgozók, a termelőszövetkeze­ti és az egyéni parasztok és az értelmiségi dolgozóink szor­galmas termelő-, alkotómun­káját dicséri, hogy a gazdasági bajok nem következtek be. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a forradalmi munkás­paraszt kormány történelmi érdeme, hogy eredményesen szervezte és vezette népünk erőit a nehéz és bonyolult fel­adatok megoldásában.­­ De az új, 1958-as eszten­dőbe lépve, nemcsak a sikerek­re kell gondolnunk, hanem azokra a tennivalókra is, ame­lyeket a még meg nem oldott feladatok és a szocialista épí­tés folyamata állít elénk. Erőink megsokszorozására, többtermelésre, az önköltség csökkentésére, takarékosságra van szükség ahhoz, hogy tel­jesen eltakarítsuk az ellenfor­radalom nyomait, továbbfej­lesszük népgazdaságunkat az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Szélesítsük a népjó­lét növelését szolgáló áruter­melést, emeljük a munka ter­melékenységét, növeljük né­pünk kulturális és anyagi jólé­tét! E tennivalók sikeres meg­oldásának alapját az elmúlt évben leraktuk, további sike­reink biztosítékát pedig dolgos népünk szorgalmas munkája nyújtja. — Továbbhaladásunk alap­vető feltétele: a béke biztosítá­sa. Egyes nyugati, imperialis­ta körök — nem számolva a népek béketörekvéseivel és az­zal az erővel, amelyet a Szov­jetunióval együtt harcoló egész szocialista tábor képvi­sel . 1956 őszén a békés Egyiptom megtámadásával és a magyarországi ellenforra­dalom kirobbantásával ve­szélybe sodorták a béke ügyét. A béke hívei azonban erőseb­beknek bizonyultak. A Szov­jetunió és a többi békeszerető ország rendíthetetlen békepo­litikájának eredménye, hogy az elmúlt esztendő — a béke­szerető emberiség, benne a mi népünk, asszonyaink, leá­nyaink, gyermekeink szeren­cséjére és örömére — a béke esztendeje volt. — Hazánk az elmúlt 1957-es esztendő folyamán az ellenfor­radalomban érdekelt nyugati kapitalista vezető körök táma­dásainak középpontjában állt. A történelemben példátlanul álló rágalomhadjárat folyt el­lenünk. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány, amely erős kéz­zel vetett véget az ellenforra­dalom próbálkozásainak, visz­­szaverte a rágalmakat. Külpo­litikájában is, minden lépésé­vel a béke ügyét szolgálta, és azt fogja szolgálni a jövőben is. Népünk szilárd elhatározott­sága, hogy támogatja kormá­nyának ilyen irányú politiká­ját , és minden nép harcát, a tartós béke biztosításáért. A magyar nép tudatában van annak, hogy egy szörnyű tö­megpusztító háború megaka­dályozása, a tartós béke ki­vívása megköveteli népünk és az egész emberiség ébersé­gét és lankadatlan harcát a békéért. — Kedves Barátaim! — Kívánom, hogy legyen az új, 1958. esztendő népünk szá­mára a szocialista gazdasági és kulturális építés még nagyobb eredményeinek, hazánk béke­törekvései újabb sikereinek esztendeje. Még egyszer szívé­lyesen köszöntök minden ma­gyar dolgozót, munkást, parasz­tot, értelmiségit, nőt és fiatalt, az új év ünnepén. Teljes szív­ből kívánok mindannyiuknak jó egészséget, sok sikert a munkában, tanulásban, s a nép érdekét szolgáló minden tevékenységükben. — Boldog új esztendőt! I AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJE Békét! Ez az első szó, amellyel az új esztendőt köszöntjük, s ez a szó egyben újévi jókívánságunk is. Szilveszter éjjelén, amikor hazánkban régi szokás szerint összecsendülnek a poharak, az emberek az újévi jókívánság­hoz hozzágondolják, vagy ki is mondják: békét. Az új esztendő küszöbén érezzük, hogy az emberiség is fordulóhoz érkezett: megnövekedtek a béke erői, a háború immár nem elkerülhe­tetlen. Ez a lehetőség a haladó és békevágyó emberiségnek nem kisebb vívmánya, mint az atomerő, vagy a mesterséges holdak. Ezzel a reményt keltő gondolattal búcsúznak a béke hívei 1957-től. Bízunk abban, hogy a most következő esztendő­ben beérik a nemzetközi békemozgalom vetése: leülnek tár­gyalni a nagyhatalmak, biztonságosabbá válik az élet a nagy és kis országokban, s az atomerőt az emberiség, nem pedig a há­ború szolgálatába állítják. Minden új év új reménység forrása. A magyar békemoz­galom ezt a minden jóakaratú hazánkfiában élő reménységet kívánja tartalommal megtölteni. Ebben a munkában kéri a jó­akaratú magyar emberek érdeklődését és támogatását. Legyen 1958 a béke további megerősödésének éve, az em­beriség nyugodt életének hajnala, a világűr meghódításának korszakában az emberi boldogság virradata! ORSZÁGOS BÉKETANÁCS jcy%, ft i'a* tw . * Magyar Nemzet‡^ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin újévi üdvözlő távirata Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya elnökének, Budapest. Az új esztendő alkalmából a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevében forró üdvözletünket küldjük Önöknek és az önök személyében az egész munkaszerető magyar népnek. Az elmúlt év eredményeit összegezve a szovjet emberek megelégedéssel látják a szocialista tábor és az egész világ ha­ladó erőinek megnövekedett erejét és összeforrottságát. A szo­cialista országok testvéri egysége és ereje, az összes országok kommunista és munkáspártjainak internacionalista szolidari­tása következtében kudarcot vallottak és kudarcra vannak kár­hoztatva a béke és szocializmus ellenségeinek mindennemű agresszív tervei. Drága Elvtársak! Az új esztendőben új sikereket kívánunk Önöknek és az egész magyar népnek a szocializmus építésének nagy munká­jában, a népek közötti baráti együttműködés további fejleszté­sében, a világbéke és Európa békéjének megerősítésében. Erősödjék és virágozzék a népeink közötti — a marxizmus —leninizmus legyőzhetetlen eszméitől áthatott — megbontha­tatlan barátság. K. J. Vorosilov a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Ezenkívül még számos távirat érkezett baráti országok ve­zetőitől. Dobi István és Kádár János újévi üdvözlő távirata a szovjet államférfiakhoz Kliment Jefremovics Vorosilov elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének, Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin elvtársnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökének. Moszkva Kedves Elvtársak! Szívből köszönjük jókívánságaikat, amelyeket az új év al­kalmából küldtek. A magyar nép az 1956 őszén kiállott különlegesen súlyos megpróbáltatás után, egy esztendő céltudatos munkája és harca eredményeként, ma, az új év küszöbén békés viszonyok között, magabiztosan tekint szocialista jövője felé. Mindez a testvéri népek szolidáris támogatásával és annak eredményeképpen alakult így, hogy az imperializmus agresszív, békebontó törek­véseivel szemben a szocialista országok megbonthatatlan egy­sége, a világ haladó és békeszerető embereinek frontja szilár­dan helytállt. E békefront első harcosa, a szocializmus hatal­mas országa, a Szovjetunió, amelyre egyre növekvő bizalommal és reménykedve tekintenek a szocializmus hívei és a tartós bé­kére sóvárgó egész emberiség. Az új esztendő küszöbén mi, magyar dolgozók sok sikert kívánunk a szovjet népnek, a kommunista társadalom építésé­ben, a béke védelmében. Kívánjuk, hogy erősödjék még tovább a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan, igaz és testvéri barátsága. önöknek, kedves barátaink, a Szovjetunió kommunistái­nak és minden hű állampolgárának jó egészséget, személyes bol­dogságot és sikert kívánunk az új esztendőre. Dobi István a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első­ titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke.

Next