Magyar Nemzet, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

4 cA mxigjjxix bűx txxjxiujx, BLDAFOK—PROMONTOR ELOSZLATJA A „CSÖVJDINKA44 ÉS „SZÉRÜSKERTEK KIRÁLYNŐJE44 LEGENDÁJÁT . Jó bornak nem kell cégér! — így tartja ősi közmondásunk. És mégis, mégis odajutottunk hogy az utóbbi évek megtépázták a világhírű magyar bor évszázados tekintélyét nemcsak külföldön, hanem itthon is. Hányszor hallottuk az elmúlt években, hogy ihatatlanok a magyar borok. Már-már szinte szállóige lett, hogy a hazai bor kukoricából, szalmából készül és nem tőkén termett. Mi volt ebből az igazság, mi volt benne a hamisság, nem tudjuk. Kétségtelen, hogy az italboltok kannáiból mért borok fejfájást, az egészséges poharazásnál is szokatlanul gyorsan ittasságot okoztak. Ne vádaskodjunk, de sokszor talán a mértéktelen rumozásnak és a rummal kevert sörözésnek is az volt az oka, hogy a bor szolid kedvelői nem kaptak megfelelő, ízes, valódi bort. A magyar bor világhírneve fogalom volt. Borvidékeink: Tokaj, Eger, Badacsony, Szekszárd és a homoki tájak, a Duna—Tisza köze, a meszes Alór környéke, Villány és a búzatermő Bácska mindenütt a világban fogalommá váltak. Budafokon, az állami borpincék környékén vezetők és pincemesterek úgy mondják, hogy külföldi vendégeink nemcsak udvariasságból ismerték el: a magyar bor sokkal ízesebb, zamatosabb és tüzesebb a külföld nagyhírű borainál, a francia, belga és más országok szőlőnedűinél. Nos, egy idő óta a magyar borért megkezdődött a szakemberek szüntelen küzdelme és harca. A magyar föld híres szőlő- és bortermése is-mét régi népszerűségében tündököljön !...Költőink felejthetetlen sorokban énekeltek Tokaj szőlővesszejéről, a gyöngyöző magyar borról, az egri bikavérróka a kékes színű szekszárdi vörösről. De a bor szeretete mégsem volt azonos a részegeskedéssel. A jókedv és hangulat nem azonos a mocsárral és a sárban fetrengéssel. A vidámság sohasem juttathat bennünket odáig, hogy elhanyagoljuk munkánkat, kötelességünk helyett a borospohárhoz nyúljunk. _ Szakembereink azt mondják, a valódi bor soha nem részegít a „sárga földig”. Viszont jogos igényük a bort szerető embereknek, hogy igazi bort kapjanak. Ennek pedig semmi különösebb titka nincs, mint az, hogy a magyar szőlőtermelés és a bor kezelése újra oda jusson, ahol régen is volt. Budafokon ma már mindent megtesznek a jó borért. A felvásárlásnál szakszerűen kezelik, utána pedig hozzáértéssel érlelik a magyar borvidékek zamatos termését. 1957-ben jó volt a bortermés. 1937 óta nem fordult elő például a Tokaj hegyalján, mint az idén, hogy ezer mázsa aszúszem tér-mett, amelyből a híres, sőt világhíres szamorodnit préselik és érlelik borrá. Arra is rég volt példa, hogy nemcsak ünnepi ebédelő és vacsorázó asztalunkra kerül bőségben bor koccintásra, hanem hogy a piac annyira tele van, hogy sokkal több a bor, mint amennyit általában ünnepek közeledtével, karácsonykor és újévkor vásárolni szokott a nagyközönség. Tizenegy és fél maligánsok! Csak borissza emberek értékelik az ilyen adatot. Az úgynevezett ünnepi poharazók nem ismerik a bor igazi értékét. Koccintanak, jókedvük lesz a jó bortól, s aztán következik számukra a mindennapi megszokottság. Legfeljebb néha megisszák a maguk sörét — amelyből, mint Budafokon mondják, az idén már óriási többlet van! —, s aztán várnak, megint születés- és névnapra, hogy kedves családi körükben, vagy baráti társaságukban ünnepelhessenek. Magunkfajta ember számára aligha mondana sokat olyan adat, mint amit Saári Károly, az Élelmezésügyi Minisztérium borforgalmi igazgatóságának vezetője mondott, hogy 1955-ben alig érte el a bortermésünk minősége a hathét, legfeljebb nyolc maligánfokot és a begyűjtött bort általában ipari, sőt állati takarmányozási célokra használták fel. Ekkoriban már különben is megtépázták, ki tudja, kik, a világhírű magyar bor hazai tekintélyét is. A világháború is segített, mert a négyszázezer katasztrális holdas szőlőinkből általában ötven-százezer katasztrális hold elpusztult. 1949- ben azután külföldről hoztunk bort: Franciaországból, Belgiumból. A borissza poharazókat senki sem tájékoztatta, hogy ezeknek a külföldi boroknak a minősége nyomába sem ér a magyar bornak. Még a homoki bornak sem. S ekkoriban szárnyra kelt a legenda, hogy kukoricából és szalmából készül a bor! Pedig borhoz értő szakember soha nem vállalkozna ilyet hamisításra! A francia és a belga bor minőségben alatta maradt még a gyengébb minőségű magyar bornak is. Igaz, hogy Budafokra sokszor vagontételben érkezett a kukorica, de állati takarmányozásra. Szalmát is szállítottak malomnak. Sajnos akkoriban a vagonhiány miatt sokszor előfordult, hogy boroshordóknak fenntartott vasúti kocsiban kukoricát fuvaroztak és ugyanakkor érkezett a szalma is. De a »csövidinka« és a »zsuplé« csak a legendákban élt és csordogált. Talán közönségünk is elhiszi majd, hogy ezek a legendás fogalmak végleg szertefoszlottak, amikor mindenfelé az országban ízlelik majd a valódi alföldi fehér, a homoki fehér, a kadarka, a csengődi rizling és ceglédi fehér, a gyöngyösvisontai és pusztamérgesi rizling valódi ízét, kóstolják a füredi palackban kapható balatonmelléki borokat, az édes pecsenye fehéret, a burgundi vöröset, a szentgyörgyhegyi rizlinget, a Tokaj hegyaljai palackbort, a furmintot, a fehér csemegebort és a csemege muskotályt. Nem soroltuk fel mind a hatvannégy fajta bort, melyet az ország nyolc állami pincegazdasága palackban és hordóban már eddig is forgalomba hozott. Négyszázháromezer szőlőtermelőnk háromszázhatvanezer holdon termett borát vásárolta fel az állami borpincék vezetősége és Budafok hegyoldalában a tágas, kocsival is járható borpincékben serényen folyt a szakszerű munka, hogy a különböző vidékekről érkezett borok jól házasítva csordogáljanak palackokba és hordókba. Promontor-Budafok, úgy hisszük, megint fogalom lesz a nagyvilágban. Nehézségek természetesen még ma is vannak. A magyar bor nem is annyira külföldön népszerűtlen, hanem inkább itthon. Most a brüsszeli világkiállítás szakértőinek elismeréséért harcolnak borászaink. Reméljük, majd sikerrel. Szabó József iiiiiiiiiiiiiiiiiiiin ffioidag. újévet kíván KEDVES VÁSÁRLÓINAK ! az ÚTTÖRŐ ÁLLAMI ÁRUHOZ j liliiIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM Madar Nemzet NÉGY YBL-DÍJAS ÉPÍTÉSZ . A vidéki lakótelepek tervezője --------------------------------------. — Első nagy munkám a felszabadulás után a Kecske-méti OTI-székház tervezése ■ volt — mondja Schall József , építészmérnök, az építőmű■ veszett alkotásokat jutalmazó Ybl Miklós-díj »négynapos« tulajdonosa. Sorolja a munkáit: Lehel téri lakóházak, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem erőműve, lakóházak Petőfibányán és Oroszlányban, Pécsett és Újpesten ... Sok-sok lakóház, ha összeszámlálnánk, hogy hány lakást épített, bizony egy közepes nagyságú városunk minden lakásgondját egyszeriben eltüntetné. Schall József kezdte el 1948-ban Kökönyösön a komlói lakótelep építését és az ő tervei szerint épült Sztálinvárosnak legszebb, legegységesebb felfogású utcája, a Május 1. utca. — Irányzat? Iskola? Nem, nem sokat gondolkoztam még azon, hogy melyik irányzathoz tartozom. Kényelmes, modern lakásokat építek, olyanokat, mint amilyen az a hatemeletes bérház lesz, amely már most bújik is ki a földből az Üllői út és a Futó utca sarkán. — Mit szól a kitüntetéséhez? — Az ilyesmiért sohasem haragszik az ember. Megható ünnepség volt a díjkiosztás a Parlamentben, az alkotó munkának kijáró megbecsülés és tisztelet melegségét éreztem. A foghíjas telkek beépítője Legány Zoltán 1937. óta tervez és épít. A felszabadulás előtt kevés sikere és kevés szerencséje volt. Egy szép munkája áll ma is, amely ebből az időből való: az óbudai postaház. Ezután egy modern, 8 tantermes iskolát tervezett a kőbányai gyerekeknek, de ezt megszakította a háború, az iskola köré bombák hulltak, az építkezés véglegesen megállt. — Az Ybl-díjjal felszabadulás utáni tevékenységeit jutalmazta a kormány. Én vezetem a lassan befejezéshez közeledő Kerepesi úti lakótelepet tervező építészcsoport munkáját. Részt vettem, az Építésügyi Minisztériumáltal éppen most elfogadott OTP-villalakások típusainak kidolgozásában, ezeket a házakat Budán és néhány vidéki városban építik majd fel, kétszobás, beépített konyhafelszerelésű, kényelmes lakások lesznek. Legány Zoltán az Általános Épülettervező Vállalat műteremvezetője szerénységből nem említi a „Csilla II., szakmai körökben tetszéssel fogadott új lakóháztípust, amelyről különben a Magyar Nemzet hasábjain már beszámoltunk. S ha valaki a Mártírok útján, a »foghíjak« helyén épülő bérházakban gyönyörködik rövidesen, vagy a 32-esek terén emelkedő új lakóházra néz, tudja meg: az is Legány Zoltán, Ybl-díjas építész munkája. Budapest szépítője Ybl Miklós-díjjal tüntették ki Heim Ernőt, a Fővárosi Tanács városrendezési csoportjának vezetőjét is. »Budapest újjáépítésében való részvételért« — ez volt a kitüntetést kísérő mondat. — Az ellenforradalom nagy kárt tett néhány budapesti utcában, súlyosan megsérültek középületek és lakóházak — mondja Heim Ernő. — Az újjáépítés nagy feladata, az iránytervek elkészítése egy másik, régen aktuális követelményhez is kapcsolódik: az esztétikusabb, korszerűbb városkép kialakításához. A városrendezési csoport munkatársaival közösen dolgoztuk ki a Rákóczi út új elvek szerinti kiképzésének és az Üllői út egyes részeinek terveit. Az a célunk, hogy az eddig meglehetősen szétszóródott és több irányú építési energiát egy koncepció szolgálatába állítsuk, legyen szép és kényelmes a főváros. — Min dolgozik jelenleg? — Budapestnek úgy kell a lakóház, mint a levegő. Most dolgozunk az óbudai és az ÁIA kerületi tanácsok az utóbbi napokban foglalkoztak a téli ruhaellátással. Előzetesen az egyes kereskedelmi osztályok megvizsgálták a kerületi boltokat, áruházakat, hogy megállapítsák: milyen mértékben van az üzlethálózat ellátva áruval s milyen módon tudják kielégíteni a vásárlók igényeit. A tanács irányítása alatt levő vállalatok mindent elkövettek a megfelelő és bő választék fenntartására, több cikkben azonban mégis hiány mutatkozik. Különösen kifogásolják, hogy a gyártó üzemek nem szívesen foglalkoznak gyermekruha készítésével, mert az apró munkaigényes darabok előállítása nem olyan »rentábilis«, mint a felnőttek ruházati cikke. Kevés a bőrtalpú gyermekcipő is. Vád-híd pesti és budai hídfőjénél felépülő lakások elhelyezésének és a városkép egységébe illeszkedésének tervein. Korszerű üdülőteleppé alakítjuk a Római-partot és eltüntetjük a Várból a háborús károk nyomait. A legfiatalabb A legfiatalabb Ybl-díjas építész Zalaváry Lajos. 1949-ben végezte el az egyetemet, ma a Középülettervezető Vállalat műteremvezetője. A kitüntetést a lakótelepek beépítési tervének elkészítéséért kapta. Részt vett a csepeli Csillagtelep, a gyöngyösi vásártéri lakótelep és a Zsigmond téri új háztömb terveinek elkészítésében. Fiatal, lelkes és rengeteget akar építeni. Házat, iskolát, áruházat, üdülőt. — A csepeli lakótelep nagy erőpróba volt — emlékezik — és talán ezte hozta* a díjat is — teszi hozzá. — Lakóház, iskola, óvoda, orvosi rendelő, fürdő — mindez korszerű kivitelben. Az 1200 lakást számláló telepet 400-as tömbönként építik. Másik munkám: a Fővárosi Tanács megrendelésére modern, 2 szoba hallos és hálófülkés garzonlakásokat tervezek Óbudára, a Zsigmond tér környékére. S amit mind a négyen égiként mondtak: a hosszú, mánkás évek fáradságát jutalmaz nagy kitüntetéssel boldog új esztendő köszöntött be hozzájuk. Tamás István .ezeri, se száma akkorianyós-, feleség- és cineknek és a kému Jóba prüdséget kTrikrí elaknak. Ekkortájt száma már ".szakas• ■ h,ftngZo ~~ vicc is: A jedten szalad anyjához: na a kéményseprő a ■rol csokot intett felém' .mnTMa.ma .szörnyülködve apja kezet: — Borzalmat mosd meg az A vállalatok sérelmezik továbbá, hogy az ipar nem veszi tekintetbe a kereskedelem rendelését, amely a vevők rvánsága és az évszakonkényezetül álljon itt ismét szükségletek kielégítését megtörtént eset, bizonyítozza. A nők például megkec°gy bürokrácia_már vélték a törpe tűsarkú cipős Y°R- A kereskedelemket. A Belvárosban arról miniszter kisebb cégeknaszkodnak, hogy ezekben engedélyezte a konzervcipőkben nagy a hiány, az ips. ' ffz- egyik ambiciózus viszont arra hivatkozik, hogy a nyújtotta pályáranincsen elég kaptafa. A k a kérvényére: »közönség éppen azt hibáztatte , a kérvény mellé hogy mindent »egy kaptafá~húsz doboz konzervet húznak* és nincsenek tekintek teltek el, válasz tettel a választékra. Amiki nem érkezett ’a óvátűsarkú cipőt keresnek, akiéül felment Szterényi csak lapos sarkú cipő vállamtitkárhoz Az raktáron, mert a gyár adott a kérvényből' venek megfelelően éppen anten lesiettek f n *1' kát gyártja, ahol Hasonló a helyzet a fiam kerescélé. Tu , árukban is. Az V. kerületi utak ,papáidéul kevés a flanell hán , eI°kotoing és hálókabát. Az i](iki0+cí%- osodott aktát, ígéri, hogy márciusban rol _,nincs?_— kérdezmegfelelő mennyiségű fián0. Erenyi- Mire az öreg anyagot szállít az üzleteiigaira válaszolt: — a Arra azonban nem gom.®teket — megettem ... hogy flanellárura nem Júlika szerint valahányban, hanem a téli hónapok-is évekkel később is a van szükség. Ezeken a viserációról esett szó az állapotokon igyekszik a tiszt válaszát szállóige változtatni a tanács keresszneltükdelmi osztálya. (feké/ A tanács közbelép Megvizsgálják a téli ruhaellátás megjavításának lehetőségeit .Szerda, 1958. .Január 1. Mitt derítitek ötven évvel ezelőtt az emberek Félévszázaddal ezelőtt, éppen így új esztendő táján tartott ülést a tisztelt Ház, s az akkori pártok, a »negyvennyolcasok* és a*hatvanhetesek« összecsapásai rengeteg derűs epizódot szültek. A képviselőik szópárbaja gyakran végződött — valódi párbajjal, s nem is ok nélkül. A viták hevében a honatyák meglehetősen goromba sértéseket vagdostak egymás fejéhez. Ezért történt, hogy amikor egy ízben a fuvarosok küldöttsége felkereste az akkori polgármestert és kocsis iskola felállítására kért tőle engedélyt, Bárczy István a következő lakonikus választ adta nekik: — Kedves barátaim, e kérésükkel ne hozzám, hanem a t. Házhoz forduljanak ... * Nagy derültséget keltettek akkoriban a különféle törvényjavaslatok rettenetesen kicirkaknázott, többnyire teljesen érthetetlen fogalmazásai. A Borsszem Jankó féloldalas tréfás hirdetésben gúnyolta ki a nyakatokért rendelet-tervezeteket: Figyelem! Elvállalom a leghosszabb törvényjavaslatok egyetlenegy szakaszba és mondatba foglalt megrövidítését. Kettőspontok, pontos vesszők, nyugjelek bő választékban! * A képviselőház ülésén Apponyi háromórás beszédet tartott. Az ülés után pártjának egyik képviselője hosszasan gratulált neki, mondván, hogy a beszéd gyönyörű volt, s szebben nem is lehetett volna megmagyarázni a szabadelvűek álláspontját. Apponyi az áradozásra vállvonogatva a következő jellemző választadta: — Hát még ha az ellenkezőjét bizonyíthattam volna ... * A parlamenti viták mellett a humor nyilai a gazdasági helyzetet is át-ütdöfték. Amerikában abban az évben válság tört ki s ez csakhamar nálunk is éreztette hatását. Fenyvesi Soma képviselővel az élen egy ízben népes deputáció indult be a miniszterelnökhöz — fizetésemelési és segélykérelemmel a tarsolyában. Negyedóra sem telt bele, s a küldöttség lógó orral jött kifelé. A várakozó újságírók kérdő tekintetére Fenyvesi ajábiggyesztve nyilatkozott: Igazán bosszantó pénz* szikében lehetünk. Wekerle míg az ígéretekkel is adós marit.t ...* Ebben az időben terjedt el a elemző tréfa is. A főnök mi kezdi a könyvelőt: — A Krács és Fia cég most sem űzte ki a számláját? — Nem feleli a könyvelő. — Miért, mi mondott? — Csődöt! — hígzik a velős válasz. Persze agyosbodó gazdasági hely,elsősorban a munkások válla nehezedett. 1907 decemberén naponta egész sor iparági unkásai léptek sztrájkba. Elr jegyezte fel a krónikás neemzeti Kaszinóban a két artoikrata közt elhangzott e helyetést: — Hallatlan, ezek teljes 24 órára besietikk a munkát! — mondja egyik. — Felháborító — keazik amaz —, hiszen ez elyan, mintha nekünk az őrültség jutna eszünkbe, ha teljes 364 napig dolgoz* 71 i i • * ,ebként az arisztokrácia riioltsága rengeteg köznevére adott okot. Hetekig lajtatott témát a lapoknak aabbi eset. Egy »valódi« hg, bizonyos Rimay Lászlóban valamelyik éjjel felo levelet dobtak be. A mmn ült herceg fogvacogva ? . “ a rendőrségre és c jutalmat ígérve a tettes órának, védelmet kért" El napig tucatnyi rendőr c hazat, ahonnét a »be* golt* herceg ki sem mocc Szobájában a szeteréren és ágya alatt is de^■•f,rnredtek napmegül kiderült, hogy a le* le£jobb barátja befabol, ismerve annak természetét. A nyúlszíjszinkratáii hetekig neveegykori krónikák az év ívesebb epizódjaként emeki a következő esetet is. is uriasszony szállt fel a os-ra az akkori Váci kör- egy főhadnagy kísére-" , villamos zsúfolt volt akkor is?!) s a hölgy oldalára bőszoknyás bem keveredett. Az úrig forgatta orrát, de igyekezett odébbhúzódni a nénikétől, egy zökkeeppen rádőlt. A hölgy Pillantást vetett, majd parfümos zsebkendőszagolgatni kezdte Erreérthetetlen vélemény! írassa a parasztnéni csitte kezet és méltatlanigy szólt: