Magyar Nemzet, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-26 / 149. szám

4 FILMKRÓNIKA AZ UTOLSÓ PARADICSOM Szélesvásznú, színes olasz film Mivel legtöbbünk aligha ismerős a csendes-óceánbeli, francia gyarmatsorban élő polinéziai szigetvilágon, örömmel és várakozással figyeljükAz utolsó paradicsom** képeit. Azt reméljük, hogy megismerkedhetünk egy távoli, egzotikus ország tájaival, lakóival, szokásaival és problémáival. Lelkesedésünk azonban hamar lelohad. Ez a színes kinemaszkóp film mutat ugyan hegyeket, pálmafákat, kékvizű végtelen tengert, sőt még a víz alá is elvisz, mégis csalódást okoz. Mert valóságnak túlzottan revüszerű, nevűnek viszont dokumentum, Folco Quilici rendező kerettörténeteket próbált összeállítani, hogy erősítse a film játékjellegét. A nézőt nagyon zavarja azonban, hogy négy külön történetet lát, holott kevés fáradsággal, egyetlen, de épkézláb mesét is alkothattak volna. Zavarólag hat a film »gyöngyösbokréta« jellege is. Az állítólag paradicsomi állapotok között élő bennszülöttek kétrészes fürdőruhában járnak, táncaik valóban szépek és bővérűek, de az az érzésünk, hogy túlzottan a modern dzsessz formálta őket. A film mellesleg arról próbál meggyőzni bennünket, hogy a bennszülöttek nehéz munkájuk ellenére is paradicsomi életet élnek. De végül is csak két dologról győződtünk meg: arról, hogy az eredeti, dokumentatív népművészet-ábrázolás sokkal többet ér a kozmetikázott-fésült revünél, és arról, hogy a polinéz bennszülöttek élete nagyon kevéssé paradicsomi. NE VÁRD A MÁJUST Jugoszláv film Mi módon bírhatja rá zordon és szigorú erkölcsű apját a szerelmes lány, hogy engedélyezze házasságát az egyetemistával, aki évek óta udvarol neki ? Amikor hazatér egy kétnapos sítúráról, apja tudomására hozza, hogy férjhez kell mennie, mert... Erről viszont a férjjelölt sem tud, hiszen a lány elutasította őt. Kész a bonyodalom. Az apa azt hiszi, hogy mindennek vége, a fiú, hogy szerelmese hűtlen lett hozzá, a néző pedig, hogy az író-rendező Frantisek Cap kissé túl merészen kereste az eredetiséget s az tőrbe csalta őt. Hamarosan kiderül, hogy nem történt semmi. "Tréfa volt csupán" — mondja Vesna, ám a zord atya ekkorra már gyermekágyat vásárolt (a még csak kilenc hóval későbbre várt unokának), a vénlány nagynéni gyermekkocsit és a jövendő anyós a szomszédok szeme láttára megrendelte a kelengyét. A turpisság kiderülése általános csalódást hoz: micsoda szégyen, mit szólnak a szomszédok, hogy mégsem lesz gyerek? Lehet, hogy a vígjátéknak nem döntő alkotóeszköze a logika és valószerűség — de úgy érezzük, Frantisek Cap túlzottan elszakadt tőle. Mértéktelenül halmozza a film technikai kellékeit is. A "Ne várd a májust" ötven helyszínen készült, van benne hófödte hegycsúcs suhanó sílesiklással és csodás panorámával, luxushotel, ócska autó, modern repülőgép (raj-számra), ejtőernyőugrás, elsősegélynyújtó-csoport, van benne búgóhangú dizőz, kamarazene, tüzes mambó — és ki, amit csak akar. Ez a töméntelen "kellék" is ránehezedik az alaptémára. A rendező ragyogó szereplőgárdát vonultatott fel. A lányok fiatalok, csinosak, szépek. Egyik-másik szereplő tehetsége is feltűnő, leginkább Janet Cuké a tréfacsináló Sanda szerepében, aki mindig új és újabb fogásokat talál komédiázásának fokozására. Kétségtelen, hogy a film mulatságos, szórakoztató, szereplői, tájai és enteriőrjei szelent gyönyörködtetőek. A rendező mégis jobban tette volna, ha ezt a filmet gondosabb jellemzéssel és több művészi igénnyel dolgozza ki. Zay László A „Szent Péter esernyője" színes filmen Szlovákiában második hete forgatják a „Szent Péter esernyője” című magyar—csehszlovák közös produkciójú filmet. Mindkét verziót Bán Frigyes rendezi, az operatőr Illés György, gyártásvezető: Föld Ottó. E hír jelzi Mikszáth Kálmán regényének újbóli filmbeelevenedését. A kedvelt, fanyarhumorú, s a »szenthelyek" Csodáinak józan realitású leleplezésében is ékesen szóló könyv múltbeli magyar filmváltozatában több volt a romantikus elem. A most készülő film — csak mikszáthi igyekszik lenni, s éppen a hitelessége érdekében vált koprodukcióssá. A regény eredeti színhelyein, a Felvidéken, Selmecbányán és Glogován, a bodza- és borókaillatú tájon készülnek a külső felvételek. A műtermiek részben Bratislaván, többségükben majd Budapesten. A korhűségen túl, eredeti hangulatú varázsát is megtartja a múlt századvégi, valóságon alapuló história. A főszerepek közül a glogovai papot Pécsi Sándor, a kishúgát, Verenkét — aki fölé, csöpp korában, vándorzsidó borítja a csodahírre vergődött esernyőt — Törőcsik Mari, az ifjú Wibra György ügyvédet szlovák színész: Carol Machata alakítja, gyámapja, Sztolarik törvényszéki elnök: Egri István. Sztolarik »uram« — Egri István, a felvételek közben most néhány napig idehaza tartózkodik, ő számol be a munkáról. — A jövő héten Selmecbányán folytatjuk a forgatást. Bratislavában a régi városrészekben dolgoztunk, rendkívül vonzó környezetben. A film érdekessége, hogy mindkét verzióban a szereplők mondják az eredeti szöveget: a magyar változatban a szlovák színészek is magyarul, a szlovákban a magyarok is szlovákul. Bennünket már idehaza egy szlovák nyelvtanár készített fel a munkára. Közreműködő szlovák kollégáink jórészt a bratislavai Nemzeti Színház művészei, akik nemrégiben Budapesten jártak, itteni vendégszereplésükkor. Igen hamar ment hát a barátkozás is velük. — Hogyan illeszkednek a szlovák színészek a magyar író regényéből készülő filmbe? — ők nem tartják a regényt idegennek. Csehszlovákiában épp annyira kedvelik a »Szent Péter esernyőjé«-t, mint minálunk. Amikor Zachar barátomnak elmeséltem, hogy a »Szent Péter esernyőjé"-t Mikszáth nyári nyaralása közben, Gleichenbergben írta folytatásokban, s úgy is jelent meg az »Új Idők«-ben, azt felelte rá: igen ám, de az író mint fiatal közigazgatási tisztviselő, többször is kiszállt Glogovára és a témát ott, az élet aktáiból merítette. A közös munka sok efféle beszélgetésre nyújt alkalmat. Ez is közelebb hoz bennünket szlovák művészbarátainkhoz. — S hogy halad a munka? — Mint részvevő színésznek, rendkívül jó impreszszióim vannak — mondja Egri István. — A rendező, Bán Frigyes igen felkészült irányítása mellett a színészek lel Óriási siker! Eddig több mint százezer néző! SZÁLLNAK A DARVAK Prolongálva URÁNIA, MÁJUS 1., TÁTRA (Pesteras.), ZUGLÓI, HUNYADI, MUNKÁS ■CsBtSrtSk, 1956. Június 26. Magyar Nemzet kesen dolgoznak. Csehszlovákiában előreláthatólag augusztus közepén, majd idehaza, a Hunnia Filmstúdióban szeptember első felében befejeződik a munka. Mindannyian, arra törekszünk, hogy a filmnek a nagyvilágban is sikere legyen. Értékét növeli, hogy színesfilm lesz a "Szent Péter esernyője«. ^ — rt . Készül a „művelődésügyi kataszter" Érdekes térképezés folyik a Népművelési Intézetben. Az ország művelődési otthonainak a hálózata rajzolódik ki a színes kartonokon. Piros pontok a tanácsi, kék háromszögek a szakszervezeti kezelésben levő kulturális hajlékokat ábrázolják. Elkészül a "művelődésügyi kataszter" is, amely pontos képet fest arról, mi történik a művelődési otthonokban, mit végeznek szakköreik és milyen eredménnyel, mekkora a látogatottságuk, hivatásos személyzetük létszáma, hozzáértése, mi a költségvetésük, de mi van tárgyi leltárakban is. Az ország kulturális fejlődésének számadatai kerülnek elénk. A tanácsok kezelésében kétezernél több művelődési otthon van. Vállalati és üzemi — vagyis szakszervezeti felügyelet alatt — közel háromezer kultúrterem működik. A Hazafias Népfront több száz olvasóköre is sűríti a művelődést fejlesztő intézmények hálózatát. A KISZ eredményes munkálkodása felmérhető az Ifjúság Házaiban is; ezekből hetven van az országban, tizenegy Budapesten. Továbbképzés A Népművelési Intézet tudományos osztályán láttuk a térképet és nyomban érdeklődtünk az iránt is, mi a célja a nagy apparátussal végzett munkának. — A készülő kataszter — mondották — a felszabadulás óta először tárja fel teljes egészében az iskolán kívüli művelődésügyi munka eredményeit. Az adatgyűjtés, a vizsgálat, a Művelődésügyi Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a többi tömegszervezet kutatásainak, dokumentumainak a felhasználásával folyik. Az adatok és a gyakorlati megállapítások alapján együttesen kidolgozzuk a népművelésnek a mi viszonyainkra és a tájjellegre is alkalmazott elméletét. Ez a munka alapja lesz az országban működő művelődésügyi szakemberek továbbképzésének. S megtudjuk, hogy a szakembereknek, művelődésügyi funkcionáriusoknak, művészeti oktatóknak 1954 óta szüneteltetett továbbképző tanfolyamai újra működnek a hallgatók intenzív részvételével. E tanfolyamok szakosítására nézve igen jó példát nyújt a Pest megyében, a közeli napokban kezdődő népi-táncoktatói továbbképzés, amelyen az elméleti szakelőadásokon kívül a tájjellegű táncok tanítása is szerepel. Alapos, komoly követelményű stúdiumok biztosítják az ország egész területén a tanfolyamok sikerét és eredményeit. Ahol javítani kell Egy másik célja az adatgyűjtésnek a művelődésügyi intézmények és munkájuk némely aránytalanságának megállapítása. Ez a vizsgálat elsősorban a művelődési otthonokra terjed ki. Mihelyt együtt lesznek a vizsgálati eredmények, a Népművelési Intézet — amely az eredmények összegezése alapján jelentést készít — a Minisztertanácsnak számol be a tapasztalatokról és megszövegezi a javaslatot is néhány intézkedésre. Máris szembetűnők bizonyos aránytalanságok — kétségtelen az is, hogy több művelődési otthonnak meg kell javítania a munkáját. Az aránytalanságok egyik bizonyítéka a főváros "térképe". A legbelső három kerületben — az ötödikben, hatodikban és hetedikben — csaknem háromszor annyi művelődési otthon van, mint Nagy- Budapest összes többi pontján. S minthogy a belső kerületekben zsúfolódnak össze a színházak, a legtöbb mozi is, valóban feltűnő a külső kerületek, főleg a peremvidék szegényessége a kultúrát, műveltséget, szórakoztatási lehetőséget nyújtó otthonokban. A vidéki városok közül kiragadjuk Győrt, ahol a jelentős vagongyári ipartelepnek mindössze egy százhúsz személy befogadására alkalmas kultúrterme van szakszervezeti kezelésben. A készülő jelentésben azt is látjuk, hogy Győrnek közel két éve nincsen a tanácsban művészeti csoportvezetője — "alkalmas személy" (vagy jelentkező?) híján. S bár a fővárosban jó, példamutató munkát végez a pesterzsébeti "Csili" változatos, valamennyi szakkör élénk foglalkozását biztosító otthona, vagy a XIII. kerületi "József Attila" művelődési otthon forgalmas tevékenységével — van kedvezőtlen jelenség is. A legbelső kerületek művelődési otthonai, mint a MEDOSZ "Móricz Zsigmond" otthonának, vagy az Építők "Rózsa Ferenc" házának a színpada az utóbbi időben értéktelen, sőt szükségtelen "könnyűműfajú" rendezvények istápolójaként lett ismeretes, annak ellenére, hogy öntevékeny művészeti és oktatási szakköreik is működnek, nem is rosszul. S egy fontos tapasztalat A felmérés során így vált jelentőssé a művelődési otthonok úgynevezett szórakoztató műsorainak tapasztalati anyaga az egész országban. Ezt jórészt a SZOT kulturális osztályának a munkatársai állítják össze. A művelődési otthonok vezetői a "rentabilitásra" való hivatkozással is magyarázzák azt, hogy miért engedik színpadjaikra a "legkönnyedebb" műsorokat. "Az vonzza a nagyobb közönséget!" — hallani. Az adatgyűjtésből kiemeljük a kohászati szakszervezet kimutatását. Eszerint — alapul véve egy színházterem egyévi operett és magvasabb prózai előadásait — kitűnik, hogy az összes fizető látogató száma az operettnél 550, a prózánál 548. Megdől tehát a könnyed produkció "bevételi varázsa". Ám az adatgyűjtés kiterjed a műkedvelők, a szabadszínjátszók tevékenységére is. ők — amint a tények bizonyítják — országszerte a színházak műsorához, vagy a Rádió színmű-közvetítéseihez alkalmazkodnak. Náluk is túlteng az operett és az esztrád. Viszont, akár az üzemi, akár a területi színjátszók sikerét, eredményeit vizsgálják az adatgyűjtők, a tapasztalat az, hogy »házi" közönségük létszáma, az érdeklődés a nevelőcélzatú, komolyabb érdeklődést igénylő bemutatók alkalmával sem csökken. Effajta jelenségek és tények megállapításával, felderítésével és összegezésével is hasznos munkát végeznek az említett művelődésügyi szervek, nem utolsósorban a műsorpolitika megjavításának az érdekében is. Magyar Tibor Megnyílt a szír művészeti kiállítás Szerdán a Nemzeti Szalonban a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Műcsarnok rendezésében megnyílt a szír művészeti kiállítás. A megnyitó ünnepségen részt vett Mihályfi Ernő művelődésügyi miniszterhelyettes, Dénes Leó, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke, Kós Péter, a Külügyminisztérium osztályvezetője és a művészeti élet számos képviselője. Megjelent Abd-El-Hamid Nafeh Zadé, az Egyesült Arab Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete, a nagykövetség több munkatársa, valamint a diplomáciai testület számos tagja. Dénes Leónak, a Kulturális Kapcsolatok Intézete alelnökének üdvözlő szavai után Mihályfi Ernő művelődésügyi miniszterhelyettes mondott megnyitó beszédet. — Ez a gazdag anyagot elénnk táró kiállítás — mondotta —, melynek megnyitására összegyűltünk, az Egyesült Arab Köztársaság Szíriai területének, a szír népnek művészetét mutatja be. Első ízben van alkalma a magyar közönségnek, hogy a szír művészettel megismerkedhessek. — Néhány hónappal ezelőtt az Egyesült Arab Köztársaság másik részének, Egyiptomnak képzőművészetét, az egyiptomi művészek festményeit, szobrait, kerámiáit láthattuk Budapesten és ezekkel együtt egyiptomi gyermekek rajzait. Egyiptommal még az Egyesült Arab Köztársaság megalakulása előtt kulturális egyezményt kötöttünk, ennek az egyezménynek aranyalapja a barátság, amely a magyar népet az Egyesült Arab Köztársaság népével összefűzi. Ennek az őszinte, meleg barátságnak szellemében, azt hiszem, helyes, ha úgy érezzük és úgy is értelmezzük a kulturális egyezményt, hogy az az Egyesült Arab Köztársaság egészével való kapcsolatainkat mélyíti el. — A legutóbbi egyiptomi kiállítás és ez a mostani szír kiállítás itt ezekben a termekben sokkal többet ad annál, mint hogy kiváló művészi alkotásokban gyönyörködhetünk. Az egyiptomi kiállítás egésze és különösen az ott bemutatott gyermekrajzok — hiszen az igazi művészek és a gyermekek mindig szívük mélyéből, őszintén beszélnek — megrendítő erővel mutatták meg az arab nép legőszintébb érzéseit, szenvedélyes, elszánt harci készségüket szabadságukért, függetlenségükért, mélységes gyűlöletüket az arab nép ellen támadó imperialista agresszorokkal szemben. — Ez a kiállítás, a szír művészet minden egyes darabja vallomást tesz számunkra a szír nép életéről. A magyar nép előtt eddig ismeretlen, talán csak keleti mesékben olvasott szépségek tárulnak fel ezen a kiállításon. A szépség tükrében ismerteti meg velünk a szír nép életét, a művészet fájdalomban született igazgyöngyei beszélnek az elnyomott nép sok százéves szenvedéseiről is és művészek tesznek izgalmas vallomást a felszabadult nép mai életéről. Ismerős a hang, ismerősek a tények, amelyekről e kiállítás alkotásai beszélnek, van fülünk arra, hogy meghalljuk és megértsük, mert a mi népünk is ugyanígy szenvedte az elnyomást és ugyanígy bontja ki most szabadon minden képességét. A népek közötti igazi barátság alapja egymás megismerése. Ez a kiállítás sokat tett annak érdekében, hogy a magyar nép megismerje Szíria népét, s mint a katalógus bevezetője írja: "E kiállítást mintegy üzenetnek szánják, mely a szír nép békevágyát és azt a törekvését fejezi ki, hogy együttműködjék a jóakaratú emberek közösségével, az igazság, a barátság és a haladás eszméinek jegyében." Abd-El-Hamid Nafeh Zadé, az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövete szólott ezután a megjelentekhez. — A kiállítás — mondotta a többi között —, amely az országaink közötti kulturális egyezmény alapján nyílt, fontos tényező baráti kapcsolataink további erősödésében. Egy-egy kiállításon látni és megismerni az ország művészetét, fejlődését, és jó közvetítő egymás megértéséhez. Hasszán Kornál, a damaszkuszi Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa, a kiállítás egyik rendezője elmondotta, hogy a kiállítás anyagát a magyar főváros után Romániában és Bulgáriában is bemutatják. Csehszlovák vendégek az Operaházban A tűnőben levő operai évad első külföldi vendége csehszlovák művész volt: az utolsók, kik zárják a vendégszereplők sorát, ugyancsak csehszlovákok. Tibor Freso, a pozsonyi Nemzeti Színház karmestere az Anyegint vezényelte. Freso neve már nem ismeretlen Budapesten, akkor jegyezték meg a szakemberek és az operakedvelő közönség, amikor két éve itt járt a pozsonyi Nemzeti Színház együttesével. Mostani operaházi bemutatkozása is teljes sikert aratott. Határozott és erélyes művészegyéniség, biztos elképzelései vannak tempókról, dinamikáról, felépítésről. A partitúrát előbb igen nagy gonddal szedi szét, hogy azután összerakhassa az árnyalatosan kidolgozott részekből. Kidolgozottság: ez jellemzi különösképpen. A zenekari nyelv ily fokú, igényes dinamikai és hangszínbeli differenciáltsága igen érzékenyen tudja közvetíteni a lírikus drámát, és éppen Csajkovszkij Anyegin-zenéjét. Tibor Fresót örömmel üdvözölnénk máskor is az Operaház karmesteri pulpitusánál, mivel tolmácsolói stílusa, követelményei a zenekarral szemben, a nálunk gyakran kísértő henyeségek és pongyolaságok megszokottságából lendítik ki az orchestert. E szép Anyegin-előadás szereplői közülkiemeljük Udvardy Tibort, Mátyás Máriát, Melis Györgyöt — de szívesen említjük a főszereplők sorában a zenekart is.* Ugyancsak a pozsonyi Nemzeti Színház tagja Cseszányi Margit, aki a Bolygó hollandiban, mint Senta mutatkozott be az Operaház közönségének. Megjelenésben is elhitető adottságai vannak ennek az érdekes, északi megszállottságú nőalaknak ábrázolására; nem túlságosan széles terjedelmű, de megfelelően színezett, félig lírai, félig drámai szopránja pedig elég matéria ahhoz, hogy a kulturált énekesnő a balladában is megéljen belőle. A mi fülünkben a magyar Senták átható erejű balladája cseng: Cseszányi Margit nem hangcsodával, hanem a hanganyagát okosan beosztó és énekelni tudó művész erényeivel hatott. Elismerően jegyeztük föl Tóth Péter karmester egyre biztosabb és fantáziásabb Bolygóvezénylését, a címszereplő Jámbor László, továbbá Horváth László (Daland) és Nagypál László (Erik) teljesítményét. SZI Megkezdődött a képzőművészeti alapok nemzetközi konferenciája Szerdán a Műcsarnokban megkezdődött a Szovjetunió és a népi demokratikus országok képzőművészeti alapjainak első konferenciája. Mihályfi Ernő miniszterhelyettes bevezető és üdvözlő szavai után Aradi Nóra, a Művelődésügyi Minisztérium képzőművészeti főosztályvezetője elmondotta, hogy a Képzőművészeti Alap, mint társadalmi szerv, képzőművészeink számára megteremti az alkotási lehetőséget és a művészetet széles körben népszerűsíti. A Képzőművészeti Alap mellett művészeti bizottságok működnek, amelyek elbírálják a műalkotásokat, javaslatot tesznek a kiállítási programra, az ösztöndíjakra és az Alap jövedelmének felhasználására. Hazánkban évente állami vásárlások és megbízások formájában mintegy tízmillió forinttal támogatják a képzőművé-zetet. A közönség ennek az összegnek a többszöröséért vásárol évenként műalkotásokat. — Hazánkban a szocialista művészetpártolás ott kezdődik, amikor a főiskolai hallgatót ösztöndíjban részesítik. A fiatal művészeket tanulmányaik befejezése után is támogatják. Évente egymillió forint jut nyugdíj formájában az idősebb művészek vagy hozzátartozóik segítésére. Beszéde további részében a múzeumok és a kiállítások látogatottságának nagyarányú fejlődéséről számolt be. A konferencia csütörtökön folytatja munkáját. Szolnokon 200 000 forintos beruházással megkezdték a Damjanich-múzeum átalakítását. Előreláthatólag augusztus 20-án megnyílik a kibővített, korszerűsített múzeum.