Magyar Nemzet, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-01 / 153. szám
: ^ . :■ 1 \ r ^ \ , big Magyar Nemzet fi§ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A magyar-bolgár barátság még erősebb lett Hazaérkezett Bulgáriából a magyar párt- és kormányküldöttség Vasárnap reggel a szófiai repülőtéren ünnepélyesen búcsúztatták a magyar párt- és kormányküldöttséget, amely baráti látogatást tett a Bolgár Népköztársaságban. A búcsúztatáson megjelent Todor Zsivjeot), a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Anton Jugov, a Minisztertanács elnöke, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának, a bolgár kormánynak tagjai, a diplomáciai testület számos képviselője. A magyar párt- és kormányküldöttségtől Tjodor Zsivkov vett búcsút meleg szavakkal a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Bolgár Népköztársaság kormánya és az egész dolgozó nép nevében. A szívélyes üdvözlésre Sánder János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter mondott meleghangú köszönetet, majd a magyar párt- és kormányküldöttség a megjelentek lelkes tapsa közepette különrepülőgépbe szállt, amely elindult Budapestre. A delegáció fogadtatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai. Jelen volt a fogadtatáson az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége. Részt vett a fogadtatáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A párt- és kormányküldöttség különrepülőgépe röviddel 1 óra előtt érkezett meg a magyar és bolgár zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszített repülőtérre. A repülőtér betonján és az érkezési csarnokban a budapesti dolgozók ezrei gyűltek össze, akik forró lelkesedéssel köszöntötték Kádár Jánost és a delegáció többi tagját. A pártot, a forradalmi munkás-paraszt kormányt éltető jelszavak hangzottak fel. A párt- és kormányküldöttség tagjai üdvözölték a fogadtatásukra megjelentszemélyiségeket, a diplomáciai testület tagjait, és a dolgozókat, majd dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke köszöntötte a küldöttséget. — Nekünk van Balatonunk, van Mátránk és még sok mindenünk. Mi is tehetnénk egyet s mást, hogy dolgozóink egy kicsit jobban pihenjenek és jövedelmet is szerezzünk az országnak. — Elvtársak! Nem kell szégyelnünk, hogy bolgár elvtársaink egyben s másban megelőztek bennünket. Megmondtuk a bolgár elvtársaknak, hogy most utol akarjuk őket érni, versenyezni is akarunk velük, úgy mint 10 évvel ezelőtt, s azután majd meglátjuk, hogy ki építi jobban a szocializmust. Gondoljunk úgy a Bolgár Népköztársaságra, mint amelytől mi is rengeteget tanulhatunk, anélkül azonban, hogy bármit gépiesen lemásolnánk. A bolgár kommunisták helyesen alkalmazták a marxizmus-leninizmust a bulgáriai viszonyokra, ebben van erejük egyik forrása. Bulgáriában nem voltak olyan súlyos hibák, mint Magyarországon, de a Dr. Münnich Ferenc üdvözlő beszéde — Kedves Kádár elvtárs, kedves elvtársak, kedves barátaim! A párt- és kormányküldöttségek látogatása a baráti országokban rendkívül fontos formája a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor tagjai között fennálló, egyre jobban erősödő és egyre jobban megszilárduló testvéri viszony alakulásának. A mostani bulgáriai látogatás abban az időben történt, amikor a reakció, a nemzetközi imperializmus vad hajszát folytat országunk ellen, felhasználva azt a jogos és igazságos ítéletet, amelyet bíróságaink a hazaáruló Nagy Imre és bűntársai fölött kimondottak. — A hősies, baráti bolgár nép az ellenforradalom nehéz napjaiban haladék nélkül mellénk állt. Soraiból tízezrek jelentkeztek, hogy fegyveres segítséget nyújtsanak Magyarország munkásosztályának, a Magyar Népköztársaságnak. A bolgár nép helyesli ezt az ítéletet. A magyar és a bolgár párt- és kormánydelegáció tevékenysége, tanácskozásai megvilágították azt, hogy teljes egyetértés van pártjaink és kormányaink között a revizionizmus elleni harcban, amely revizionizmusnak megjelenési formája Jugoszláv Kommunisták Szövetségének úgynevezett programja adott. Velünk teljesen egyetértenek, velünk egyformán ítélik meg a revizionizmus veszélyét és egyformán elszánt akarattal, elvi alapon harcolnak ellene. Ezek a szempontok, ezek a viszonyok és események különös jelentőséget adnak a delegáció bulgáriai látogatásának, látogatásunknak annál a népnél, amelyhez történelmi hagyományaink és a szocializmusért vívott egységes, elvi alapokon folytatott küzdelem kapcsol bennünket. Egész népünk figyelemmel kísérte a delegáció munkáját és örömmel vette tudomásul azt, hogy köztünk szilárd, megbonthatatlan elvi egység van és hűségünk is törhetetlen a szocialista tábor nagy vezetőjéhez, felszabadítónkhoz, a Szovjetunióhoz. (Nagy éljenzés és ütemes taps. Felkiáltások:' Magyar—szovjet barátság!) ’ — Engedjék meg elvtársaik, hogy mindnyájunk nevében, pártunk, kormányunk és az önök nevében, az egész dolgozó magyar nép nevében szeretettel üdvözöljem Kádár elvtársat és a küldöttség többi tagját. (Lelkes éljenzés és taps, ütemes felkiáltások: Éljen a párt!) Beszéde után Kádár János emelkedett szólásra. Nagy lelkesedéssel fogadott beszédét gyakran szakította félbe a hallgatóság tetszésnyilvánítása, tapsa. Kádár János válasza Beszéde elején elmondotta, hogy a bolgár dolgozók milyen forró, baráti fogadtatásban részesítették a küldöttséget. A lelkes fogadtatással népünket becsülték és tisztelték meg. A bolgár dolgozók a magyar dolgozó nép mellett vannak. A magyar nép mindenkor számíthat az egész bolgár nép testvéri támogatására. — Mi egy nagyon nagy, hatalmas és legyőzhetetlen szocialista erőnek, a szocialista országok táborának része vagyunk, s ebben a táborban vannak olyan barátaink, mint a nagy szovjet nép — mondotta Kádár János. — Olyan barátaink, mint a kínai nép. Ebben a szocialista családban él velünk együtt a bolgár dolgozó nép is. Bulgária és Magyarország, a bolgár nép és a magyar nép között testvéri viszony van. Testvéri és harcostársi viszony van a Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt között is, mert ezek kommunista pártok, a marxizmus— leninizmus elvei alapján állnak. — Egyetértünk a szocializmus építésének kérdésében és a béke együttes védelmének harci kérdésében — folytatta. — Harcában mindkét párt — bár a miénk súlyos és keserves tanulságok után — a tömegekre támaszkodik és sem a marxizmus eltorzítóival, sem a világimperializmussal, sem az osztályellenséggel megbékélha soha nem fogunk. Rámutatott arra, hogy a marxizmus—leninizmus és a marxizmus—leninizmus vezette munkásmozgalom és párt célja a dolgozó ember életének megjavítása. A bolgár nép harcát és munkáját a Bolgár Kommunista Párt a marxizmus—leninizmus elvei alapján vezeti. Sokan Magyarországon talán úgy gondolják, hogy fejlettebbek vagyunk, mint a Bolgár Népköztársaság. — Nem egészen így van — mondotta Kádár János. — Mint a küldöttség tagja és mint kommunista Bulgáriában több ízben mondottam — és teljes hittel és meggyőződéssel mondottam —, hogy a Magyar Népköztársaságnak ma sok tekintetben utol kell érnie a bolgár népet és a Bolgár Népköztársaságot. — Amíg ugyanis a mi pártunk és népünk különböző elhajlásokkal, kilengésekkel, kitérésekkel, a különböző módon gáncsoskodókkal, a hibát elkövetőkkel és az árulókkal viaskodott és küzdött, hogy visszaverekedje magát az egyenes útra, addig, az idő alatt a bolgár nép szilárd kommunista pártja vezetése alatt megállás nélkül haladt előre. (Élénk taps.) Bulgáriában győzött a szocialista társadalom: városon és falun szocialista alapja van a társadalom életének. Amikor azt mondom, hogy utol kell érni a bolgárokat, elsősorban arra gondolok, hogy nekünk m igyekeznünk kal, hogy mielőbb lerakjuk a szocialista társadalom alapjait, az élet minden területén. Az pedig elvtársak, hogy ez milyen gyorsan történik meg, vagy hogy meddig késlekedünk még vele, a mi dolgozó népünk legöntudatosabb fiainak és leányainak elhatározásán múlik. Ha népünk egységesen tömörül, ha a párt mindig jól vezet, akkor ez meggyorsulhat. Ez annál is inkább fontos, mert szocialista társadalomban dolgozni más, mint olyan társadalomban, amilyen a mienk, ahol még mindig az átmenet állapota uralkodik. A bolgárok már ott tartanak, hogy elmondhatják, népük már nemcsak építi, hanem élvezni is elkezdte a szocializmust. — A bolgár nép már megízlelte mi az: szocializmusban élni és dolgozni. A bolgárokon is úgy láttam, hogy ez nem lehet rossz dolog, mert jó a hangulatuk, gyönyörűen dolgoznak és rendesen élnek. (Taps.) Iparuk van! Szinte leírhatatlan, hogy a bolgár ipar az utolsó 12—13. esztendő alatt mit fejlődött. Mezőgazdaságukat öröm nézni. Építkeznek, elvtársak! Elmondotta Kádár János, hogy a küldöttség a várnai tengerparton olyan helyeken járt, ahol két évvel ezelőtt csak homok volt, most pedig három-négyemeletes, szépen berendezett, szállodák láthatók, amelyekben dolgozók üdülnek, s amelyek valutát hoznak az országnak. A küldöttség távirata Todor Zsivkovhoz és Anton Jugovhoz A Bulgáriában járt magyar párt- és kormányküldöttség a következő táviratot intézte Todor Zsivkovhoz, a Bolgár Kommunista Párt első titkárához és Anton Jugovhoz, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökéhez: "Hazatérve a testvéri Bolgár Népköztársaság vendégszerető földjéről, a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége nevében még egyszer forró köszönetet mondunk Önöknek, drága elvtársaink, azért a felejthetetlen fogadtatásért, amelyben bulgáriai tartózkodásunk alatt részünk volt. Köszönjük a bolgár vezetőknek, a bolgár nép képviselőinek, üzemi munkásoknak, szövetkezeti parasztoknak és értelmiségieknek azt a vendégszeretetet és barátságot, amellyel bennünket mindvégig körülvettek. Meggyőződésünk, hogy a bolgár nép, a Bolgár Kommunista Párt és a Bolgár Népköztársaság vezetőivel folytatott tárgyalásainkon megnyilvánult teljes egyetértés tovább erősítette és mélyítette népeink barátságát. Népeink testvériségének ez a ragyogó megnyilvánulása új harcokra lelkesít bennünket a szocializmus felépítése és a béke megvédése érdekében. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége nevében: KÁDÁR JÁNOS* Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága nekiült s a XX. kongresszus fényénél átvizsgálta egész munkáját. Találtak igazítani valót és kiigazították. A nép lelkesen tömörült a párt körül. Ilyen körülmények között a Bolgár Népköztársaság, a bolgár párt és a bolgár nép sok tekintetben példa lehet. A jelenlegi szakaszban olyan tapasztalatokat adhat, amelyek nekünk hiányoznak volna soha bíróság elé. De ő mindezt nem mondta meg, hanem az ellenséges nyomást kihasználva, csalással belopta magát a hatalomba. Ha ő nem hazudja azt, hogy kész az ellenforradalmi felkelés ellen harcolni, soha sem került volna hatalomra. Van egy másik oldala is a dolognak. A Magyar Népköztársaság bíróságai 1956. november 4. óta — mint ismeretes — számos ellenforradalmárt vontak felelősségre. De milyen igazság az, hogy ha azt, aki tesz valamit, megbüntetik, de azt, aki az egészet kigondolta, elhatározta, megszervezte és irányította, nem vonják felelősségre? Ki hallott már ilyen igazságszolgáltatást? A mi igazságszolgáltatásunk valóban igazságszolgáltatás és ami történt, az törvényeink szellemében és törvényeink szerint történt. (Közbekiáltások: Megérdemelték a büntetést!) Elvtársak! Azt mondják egyes nyugati újságok, hogy az embereket megdöbbentette az ítélet. Ki tudja, kiket értenek ők „emberek” alatt. Dullest például tényleg megdöbbentette a dolog, más személyeket, akiket nem akarok megnevezni, szintén megdöbbentett. Mi Bulgáriában találkoztunk jónéhány emberrel, akik szintén emberek, legalább annyira, mint Dulles úr. Szófia főterén legkevesebb 300 000 emberrel találkoztunk egy gyűlésen és még másutt is sok helyen találkoztunk emberekkel. Ott semmiféle elkeseredést, vagy megdöbbenést az emberek arcán nem láttunk. (Nagy taps.) Éppen ellenkezőleg. Azt mondták nekünk a bolgárok, a dolgozók, a munkások, a parasztok, különböző emberek, magyar elvtársak, mi egy emberként mellettetek vagyunk a ti harcotokban.. (Nagy taps.) A béke megőrzésének leghatalmasabb ereje a szocialista tábor egysége Ezután Kádár János a tárgyalásokról beszélt. Az a véleményünk, hogy utunk eredményes volt, mert kiszélesítettük az együttműködést nagyon sok tekintetben, partvonalon, állami, gazdasági és kulturális vonalon és ami legfontosabb, elvi egyetértésünk még szilárdabb és a bolgár—magyar barátság még erősebb lett. (Nagy taps.) Állíthatjuk, hogy a szocialista tábor egysége és ereje is növekedett a mostani bolgár—magyar találkozó révén. Ez fontos dolog, mert a szocializmus ügyének és a béke megőrzésének jelenleg leghatalmasabb ereje a szocialista tábor egysége. Aki ezt erősíti, az erősíti a szocializmust és védelmezi a békét, aki pedig ezt bomlasztja, vagy robbantani akarja, az a szocializmus ellen lép fel és a békét veszélyezteti, akár tudatosan teszi ezt, akár nem. (Nagy taps.) Megköszönöm Münnich elvtárs elvtársi, baráti szavait. Egy dologra szeretnék reflektálni, a Nagy Imre ügyben hozott ítélet ügyére. Elvtársak! Aki"Nekivágott november 4-ének, vagyis a szocialista forradalmi ellentámadásnak, annak végig kell mennie ezen az úton, mert különben nincs értelme. (Viharos taps, és felkiáltások: Éljen a párt!) Emlékezzenek vissza, hogyan volt annak idején. Gondolom, elég béketűrőek voltunk, pedig nehéz volt a helyzet. Szép szóval megkértük az ellenforradalmi felkelés mozgatóit és cselekvő részvevőit, hogy tegyétek le a fegyvert, és ha letettétek, akkor megbocsát nektek a nép. Ám ők nem tették le a fegyvert. Ha pedig az ellenség nem teszi le a fegyvert, akkor pusztuljon! (Nagy taps.) Senki sem szegheti meg az alkotmányunkra letett esküt Azt mondják nekünk egyesek, hogy Nagy Imrével kapcsolatban megszegtük szavunkat. Ez rágalom. Ki tudhatta, hogy mit akar valójában az a Náci Imre, aki október 28-án kijelentette, hogy súlyosnak ítéli a helyzetet, kész segíteni az ellenforradalom — akkor ő is ezt a kifejezést használta — leverésében. Arról akkor egy árva szót sem szólt, hogy neki 1955 decemberéből van egy irata, amelyben benne van, hogy ki kell lépni a varsói szerződésből, hogy vissza kell állítani az úgynevezett koalíciós pártokat és azokkal kell kormányt alakítani. Erről egy árva szót sem szólt. Azt mondják nekünk, hogy a mi bíróságunk antirevizionista akciót hajtott végre. Lehet és természetes is, hogy ha Nagy Imréékre ütnek, a revizionisták tyúkszeme fáj. Erről az összefüggésről, mi nem tehetünk. Nagy Imrééket nem a nézeteik miatt, nem ilyen, vagy olyan hibáik miatt vonta felelősségre a bíróság, hanem olyasmiért, amit senkinek sincs joga megtenni. Senki sem szegheti meg a mi alkotmányunkra letett esküt! (Úgy van, úgy van!) Ha ő, mondjuk október 23-án este megmondta volna, hogy azon a véleményem van, hogy vissza kell átutasn a Kisgazda Párttá, be kell venni a kormányba stb., és ki kell lépni a varsói szerződésből, mi történt volna vele? A világon semmi, csak nem lett volna miniszterelnök, nem lett volna Központi Bizottsági tag, de nem is került Ügyünkhöz hűek maradunk Nagyon sok üdvözlést hallottunk ott. Az üdvözletekben mindig benne volt, hogy tisztelik, szeretik és köszöntik azt a magyar népet, amely a szovjet nép segítségével leverte az ellenforradalmi felkelést. Ezek a szavak egy kis büszkeségérzést ébresztettek bennem. Jól esik hallani, amikor az embernek saját népéről jót mondanak. Azt válaszoltam, nemcsak a küldöttség, nemcsak a Központi Bizottság és a kormány nevében, hanem a magyar kommunisták és az összes öntudatos magyar dolgozók nevében is, hogy biztosak lehetnek: a szocialista forradalom ügyéhez, a munkás nemzetköziséghez és testvérnépeinkhez, köztük a bolgár néphez mindörökké hűek leszünk. (Úgy van, úgy van. Nagy taps.) Ahogyan hűek maradunk népünkhöz, ugyanúgy hűek maradunk ahhoz az elhatározásunkhoz is, hogy az osztályelenségnek, anvagimpertazmusnak engedményt nem teszünk. Népéhez hű csak az maradhat, aki nem tesz engedményt a nép ellenségeinek. Azt hiszem, elvtársak, joggal mondhatom, bízhatnak bennünk. Nemcsak húsz, vagy harminc ember tanult az ellenforradalmi felkelésből, hanem ennek az országnak jónéhány százezer felnőtt gondolkozó dolgozója tanult az ellenforradalmi támadásból. (Taps.) Legyenek azon, hogy népünkben magasan lobogjon a lelkesedés lángja a marxizmus a leninizmus eszméi, a szocializmus és a béke ügye iránt. Ápoljuk a proletár internacionalizmust, ápoljuk országaink Szovjetunió vezette táborának egységét, ápoljuk a bolgár és a magyar nép barátságát. Ügyünkhöz, a szocializmus és a béke teljes győzelméig hűek maradunk. (Hoszszan tartó, lelkes, üteme®, nagy taps és felkiáltások: Éljen a párti Hurrá!)