Magyar Nemzet, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-28 / 281. szám

Félstek, 1958. november 28.. NAPLÓA Novemb­er 28 Az 1958. évi­­Atommal a békéért" amerikai díjat a Nobel-díjas Hevesy György, Stockholmban élő magyar biokémikusnak ítélték oda. Ezt a díjat évente ítélik oda orvostudományi és biológiai izotópkutatásokban elért ki­­,­mangasló eredményekért. He­vesy­ tanárt 19 ország 111 je­löltje közül választották a­­ díjra érdemesnek. A díj: aranyérem és 75 000 dollár. Hevesy György 1885-ben szü­letett Budapesten. Jelenleg a stockholmi egyetem kémiai kutatóintézetének tanára, Ja Fritz Cremer kétszeres Nemzeti-díjas német szobrász­­művész kiállítását Budapest vitán Szegeden a Móra Ferenc Múzeum képcsarnokában csü­törtök délután nyitották meg. Mo Lev Vlaszenko Liszt- és Csajkovszkij-díjas szovjet zongoraművész ma délután háromnegyed 5 órai kezdettel hangversenyt ad a Budapesti Postaigazgatóság és az MSZBT közös rendezésében a Váci utca 34., IV. emeleti kultúr­teremben. A műsoron Liszt, Chopin, Rachmaninov és­­ Prokofjev művei szerepelnek.­­ A kohászok és a közalkal­mazottak szakszervezete a Mű­vészeti Szakszervezetek Szö­vetségéhez levelet intézett, amelyben közlik, hogy támo­gatni kívánja a szocialista­realista képzőművészet fejlő­dését és ezért a kohászok 3000, a közalkalmazottak 5000 fo­rintos képzőművészeti díjat ajánlanak fel. A díjakat éven­ként adják át. Alg. délután nyílik Göllner Miklós festőművész kiállítása a Csók-galériában és ugyan­csak ma délben nyitják meg Juris Ibolya -Kínai élmények" című kiállítását a Kulturális Kapcsolatok Dorottya utcai termében. Szombaton 12 óra­kor nyitja meg Pogány G. Gá­bor Benedek Jenő Kossuth­­díjas festőművész kiállítását a Nemzeti Szalonban. A »Volgai táncosok, dalosok« néven mutatkozott­­ b­e szerda­­ este a párizsi C­hatelet Szín­házban az Orosz SZSZSZK állami népi együttese. A szov­jet népi együttes műsora ha­talmas tetszést aratott. D­­íj -Századokon át« címmel ze­nés irodalmi matinét rendez november 30-án, délelőtt 11 órakor az Egyetemi Színpad. A matiné bevezetőjét dr. Kar­dos László egyetemi tanár tartja, közreműködik — a töb­bi között — Ascher Oszkár, Horváth Ferenc, Ilosvai Kata­lin, Ladányi Ferenc, Lakatos Gabriella, Pécsi Blanka, Tóth Miklós.A Hangszalagra rögzítik a rádióban Csajkovszkij -Anye­gin-« című operáját. A címsze­repet Melis György, Lenszkij szerepét Udvardy Tibor ének­li.­­ ■ A miskolci Nemzeti Színház­i Kommunisták Magyarorszá­gi Pártjának megalakulása és a cattarói tengerészfelkelés 40. évfordulója, valamint Miskolc felszabadításának 14. évfordu­lója alkalmából, november 30-án, vasárnap ünnepi elő­adáson bemutatják Friedrich M­oll: Cattarói matrózok című színművét. A darabot Orosz György rendezte.­­ Arnold Zweignek, a nemré­giben Nemzetközi Lenin Béke­­díjjal kitüntetett nagy német írónak­­A wandbecki bárd­ című regényét most készíti elő kiadásra a Kossuth Könyv­kiadó. co A párizsi Seghers könyv­kiadónál megjelent Mao Ce­­tung 18 költeménye francia fordításban. Ezt a történetet a neuville-d’aumonti Szent Eulália templom sekrestyése me­sélte el nekem egy szép nyári este a Cheval Bleu lugasában, ahol egy üveg óbort ittunk egy békés álmát alvó halott egészségére, akit asz­taltársam aznap reggel helyezett ezüst­tel hímzett, díszes lepelben és illő tisz­telettel örök nyugovóra. — Boldogult apám, kezdte az egy­házfi, a sírásómesterséget űzte. Valószí­nűleg ennek köszönhette derűs jóked­vét, hiszen látjuk, hogy a temetőben dolgozók milyen bölcs megértéssel szemlélik az életet. Nem félnek a halál­tól, sőt nem is gondolnak rá soha. Jó­magam is, ha éjnek idején belépek a temetőbe, ugyanolyan nyugalommal teszem, mintha itt a Cheval Bleu kert­jében járnék. És ha véletlenül kísértet­tel találkozom, azt mondom magam­ban, hadd menjen dolgára; én is azt teszem. Nem félek, mert ismerem a ha­lottak szokásait és természetét. Sok mindent tudok róluk, amit maguk a papok sem tudnak. Ha elbeszélném mindazt, amit életemben láttam, bi­zony csodálkozna, uram. De hát nem való mindenről beszélni. Édesapám sem mondta el még a huszadrészét sem annak, amit tudott, pedig nagy mesélő volt. Egyes történeteket viszont min­dig újból elmesélt. De egyiket sem olyan gyakran, mint a Catherine Fon­taine esetét Ezt talán száznál is több­ször hallottam tőle. Catherine Fontaine öregkisasszony volt, akire apám még gyermekkorából emlékezett. Nem csodálkoznék, ha akadna néhány aggastyán, aki hallott róla, mert szegénysége ellenére nagy tiszteletnek örvendett, és sokan ismer­ték. A Rue des Nonnes sarkán lakott, abban a félig beomlott ódon házban, melynek karcsú kis tornya az Orsolyák kertjére néz. A torony régi faragásai között elmosódott feliratokat fedeztek fel. Elhunyt plébánosunk, néhai Levas­­seur úr szerint az­­áll ott latin nyelven, hogy a szerelem legyőzi a halált. Ter­mészetesen égi szerelemről van szó, szokta volt hozzátenni. Catherine Fontaine magányosan élt egyszerű hajlékában. Csipkeveréssel foglalkozott, ön is tudja, hogy vidé­künk csipkeipara valamikor igen jó­hírű volt. Fontaine kisasszonynak kü­lönben nem ismerték semmiféle roko­nát, sem barátját. Beszélték, hogy 18 éves korában szerelmes volt egy fiatal d‘Aumont-Cléry lovagba, aki a fáma szerint titokban el is jegyezte. A jám­­borabbak ugyan nem adtak hitelt en­­­nek a mende­mondának és merő ki­találásnak tartották az egészet, mert Catherine Fontaine­ inkább mária,fraijút munkásnő bonyolulását keltette. Szo­morú ’­arcának finom vonásai a fehér fürtök ellenére is magukon viselték még hajdani szépségének nyomait és ujján gyűrű díszlett, melyre az arany­műves két egymásba fonódó kezet vé­sett. A régi időkben viseltek ilyet a je­gyesek. A továbbiakban kitűnik majd, mi is volt hát az igazság. Catherine Fontaine istenes életet élt. Szorgalmasan látogatta a városka templomait és az időjárás viszontagsá­gaival mit sem törődve, minden reggel elment a Szent Euláliában tartott haj­nali misére. Egy decemberi éjszakán harangszó verte fel álmából kis szobájában. Gon­dolván, hogy első misére harangoznak, a jámbor leányzó felöltözött és lement ANATOLE FRANCE: ÁRNYAK MISÉJE az utcára, melyet sűrű és borított. A házak belevesztek a csillagtalan sötét­ségbe és egyetlen kutyaugatás sem enyhítette a nyomasztó csöndet Fon­taine kisasszony, aki jól ismert minden követ, amelyre lépett és behunyt szem­mel is odatalált volna a templomba, a vaksötét ellenére minden nehézség nél­kül eljutott a Rue des Nonnes és Rue de la Paroisse sarkára, ahol az a faházikó áll. Mikor ideért, látta, hogy a templom, melynek kapui tárva-nyitva voltak, gyertyafényben úszik. Folytatta tehát útját és áthaladva az előcsarnokon, né­pes gyülekezetben találta magát, mely teljesen megtöltötte a hajót. Senkit sem ismert a jelenlevők közül és ámul­­va nézte bársony , és brokát ruháikat, meg tollas kalapjaikat. Az urak kardot viseltek vagy hosszú, aranygombos bo­tot tartottak kezükben, a letűnt idők divatja szerint, míg a hölgyek fejét fi­nom csipkekendő takarta, melyet ék­köves fésűk segítségével erősítettek ha­jukhoz. Szent Lajos lovagok vezették a dámákat, akik festett arcukat legye­zőik mögé rejtették, úgy, hogy csupán rizsporos homlokuk, valamint a szemük sarkába ragasztott szépségtapasz lát­szott. Zajtalanul lépkedtek a kőlapo­kon, még ruhájuk suhogását sem lehe­tett hallani. Az oldalhajóban barna te­­kés fiatal kézművesek sorakoztak. Csí­kos pargetnadrágban és kék harisnyá­ban, akik nagyon szép, rózsás arcú, le­sütött szemű lányokat tartottak dere­kuknál átkarolva. A szenteltvíztartók körül viszont, piros rokolyába öltözött, fűzött derekú parasztasszonyok ültek, háziállatok ősi nyugalmával, míg mö­göttük bámész tekintetű fiatal suhan­­cok forgatták pörge kalapjukat. És mind e sok csöndes arcot mintha ugyanaz az édesbús gondolat tartotta volna megszállva. Amint megszokott helyére térdelt, Catherine­ Fontaine látta, hogy az ismeretlen pap segédle­tével az oltár elé lép. Megkezdődött a mise. Hangtalan, furcsa szertartás volt. Sem az ajkak mormolását, sem a csen­gettyű hangját nem lehetett hallani. Catherine érezte, hogy valaki figyeli és nem veszi le róla a szemét. Amint kis­sé oldalt pillantva szemügyre vette szomszédját, abban régi szerelmesét, a fiatal ■ d’Aum­ont-Cléry- lovagot ■ ismerte fel, aki már negyvenöt éve Halott volt. ■ Egy kis­­anyajegy a bal fülcimpa alatt, valamint hosszú, fekete szempillái bi­zonyították, hogy nem téved. Ugyanaz az arany zsinórozással díszített, piros vadászruha feszült rajta, melyet azon a napon viselt, amikor a saint-b­ortardi erdőben összetalálkozva, vizet kért tőle és csókkal fizetett érte. Jó színben van és változatlanul fiatal. Mosolya szabad­dá tette farkaskölyök fogait. — Nagy jó uram, egyetlen szerel­mem, szólt hozzá halkan Catherine Fontaine, legyen önhöz irgalmas az Ég. Bár felkeltené bennem végre a megbá­nás érzetét az elkövetett bűnnel szem­ben, mert fehér fürtjeimmel és a halál küszöbén sem sajnálom még, hogy sze­rettem önt. De kedves barátom, én szép uram, vajon kik ezek a régi módra öl­tözött emberek, akik itt ezt a csendes misét hallgatják? Lovag d’Aumont-Cléry alig hallható , mégis kristálytiszta hangon felelte: — Catherine, ezek a férfiak és asszo­nyok a purgatórium lelkei, akik hoz­zánk hasonlóan földi szerelemmel vét­keztek, de Isten nem taszította el őket magától, mert bűnük, akár a miénk, nem fakadt gonoszságból. Míg szerel­mesüktől távol megtisztulnak a purga­tórium tüzében, szinte elviselhetetlen magány minden kínját szenvedik el. Olyan boldogtalanok, hogy egy jólelkű angyal az Úr engedelmével minden év­be­n egyszer, éjnek idején összehozza őket elszakadt szerelmükkel régi paró­kiájuk templomában, ahol kéz a kéz­ben meghallgathatják az árnyak misé­jét. Isten különös kegyelme folytán ne­kem is megadatott Catherine, hogy lát­hassalak halálod előtt. — Szívesen meghalnék, suttogta Ca­therine Fontaine, hogy újra olyan szép legyek, mint akkor, amikor inni adtam neked az erdőben. Amint így beszélgettek, egy agg ka­nonok díszes réztányérral járt körbe és alamizsnát gyűjtött. A résztvevők mind zajtalanul hullatták a tálba adományu­kat. Csupa régi, a forgalomból kivont arany meg ezüst pénz volt. Tallérok, forintok, és hasonló érmék. Mikor az öreg pap a lovaghoz ért, az egy Lajos­­aranyat helyezett a tányérra, mely épp oly kevéssé csengett, mint a többi pénz­darab. Catherine hiába keresgélt kézi­táskájában, nem talált egyetlen réz­pénzt sem, így hát, mivel nem akarta elutasítani az agg főpapot, lehúzta uj­járól a gyűrűt, melyet a lovag adott neki halála előtt és a fémtálba dobta. Az akkorát kongott tőle, akár egy ha­rang és a váratlan hangtól elájult a lo­vag, a pap, valamint az összes részt­vevő. Kialudtak a gyertyák is és Ca­therine Fontaine egyedül maradt a sö­tétben. A sekrestyés nagyot hörpintett borá­ból, majd elgondolkozva folytatta: — Úgy meséltem el önnek ezt a tör­ténetet, ahogy apámtól hallottam, és igaznak tartom, mert mindenben egye­zik azzal, amit az elhunytak különös szokásairól megfigyeltem. Gyermek­korom óta foglalkozom a halottakkal és tudom, hogy visszajárnak hozzánk a földre. A fösvények éjnek idején ott bolyonganak még életükben elrejtett kincsük körül Vigyáznak aranyukra, de ennek nemegyszer kárát vallják, mert az ember gyakran bukkan el­ásott pénzre, ha kísértet járta helyen kutat. Elhalt férjek is sokszor meglátó­ :­­látják ittmaradt feleségüket és megne­­l­­vezhettnék többeket, akik haláluk után jobban vigyáznak rájuk, mint ahogy életükben tették. Pedig az elhunytak­nak nem volna szabad féltékenyked­­niü­k. De hát én csak­ elmondom, amit tapasztaltam. Mindenesetre számolni kell vele, ha az ember özvegyasszonyt vesz el. — Még csak annyit, hogy a rendkí­vüli éjszaka utáni reggelen Catherine Fontaine-t holtan találták ágyában. A Szent Eulália templom szolgája még egy aranygyűrűt fedezett fel az ala­mizsnagyűjtő persely fenekén, amelyet két egymást fogó kéz rajza díszített. Egyébként nem vagyok az az ember, aki olcsó tréfákkal szórakoztatja a ven­dégét. ■— Ne igyunk még egy üveggel?... Boldog Balázs fordítása Kar-amputálás hipnózissal A maga nemében páratlan operációt hajtottak végre Jo­hannesburgban a 22 éves Charles Shuttleworthon. A fiatalember hipnózis alatt volt, amikor bal karját ampu­tálták. Eddie Milne hipnotizőr há­rom másodpercen belül elérte, hogy a beteg hipnotikus álom­ba merült. A sebész váll és könyök között vágta le a fia­talember karját. A hipnotizőr szerint a beteg semmiféle fáj­dalmat nem érzett a 40 perces operáció alatt és a feszültség egyetlen jeléül csupán veríték ütött ki a homlokán. Az operáció befejeztével a beteg gyorsan és mosolyogva felébredt. A Keleti Főcsatornát ha­józásra készítik elő. A rendezé­si munkáikra az idén és jövőre összesen tízmillió forintot for­dítanak. Madar Nemzet. Egymilliót sikkasztott a volt GYOSZ ügyvezető igazgatója Egymillió forint m­ennyi tűnt el Vincze Sándor kezén néhány év alatt a Haladás Háziipari Szövet­kezetben. Vincze, mint a díszmű részleg vezetője, rendszeresítette azt a szokást, hogy a munkalapo­kat, illetve a kalkulációt egyedül végezte. Ő állította ki a dolgozók nevére a bérlapokat is. Mint teljhatalmú vezető, termé­szetesen azt vett fel a listára, akit ő akart. így történt meg, hogy több olyan "bedolgozó" neve ke­rült fel a bérelszámolási lapokra, akik valójában nem léteztek. Vin­cze nem egyedül végezte ezt a munkát. Részt vett benne Nádas Ottó és felesége. Bár mindkettőjü­ket fizikai munkára vették fel, rö­vid időn belül ők intézték a rész­leg valamennyi adminisztrácós fel­adatát. Ez természetesen szélesí­tette a csalások lehetőségét. Vin­­czének és Nádasnak nem számí­tott, hogy ki mennyit dolgozott az alkalmazottak közül. Ők csak annyi bért fizettek ki, amennyi nekik tetszett. Barátaiknak azon­ban duplán fizettek meg egy-egy munkát. Nádas és felesége gátlás nélkül állította ki egyre-másra a hamis munkalapokat. Az előzetes becslések szerint egymillió forintot sikkasztott Vin­cze Sándor és Nádas Ottó. A bí­róság, mint elsőrendű vádlottat kihallgatta K­otidián Károlyt, a szövetkezet volt elnökét is. Neki kellett volna gyakorolni a része­gek felett az ellenőrzést és meg­akadályozni a törvénytelenségek lehetőségét. Vincze, aki 1939-ben a Magyar Gyárosok Országos Szö­vetségének ügyvezető igazgatója volt, nagy gyakorlattal rendelke­zett, könnyen becsapta az elnököt. Természetesen ez a tény nem menti fel Kvotidián Károlyt a tör­vényes felelősségrevonás alól. Az egymilliós, sok kisembert megkárosító csalás ügyében a tár­gyalás folyik és a bíróság néhány héten belül hirdet majd ítéletet. íny. é.) — Száz vagon szaloncukrot készítettek a Szerencsi Csoko­ládégyár dolgozói a közelgő karácsonyi ünnepekre Kilenc vagon csokoládéfigurát és füg­geléket már átadtak a keres­kedelemnek. Új gyógyászati eszköz: a napfényreflektor V. N. Buhman szovjet ku­tató az elmúlt évek során be­ható vizsgálatokat végzett a napsugarak gyógyító hatásá­nak felderítésére Kísérletei alapján különleges napfény­­reflektort szerkesztett, amely­nek tükörfelülete a beteg test­részeire irányíthatja és meg­felelően szabályozza a sugár­zás adagolását Az orvosok ta­pasztalatai szerint az új ké­szülék sikerrel alkalmazható az ischiász megbetegedések, bőrbetegségek, ízületi gyulla­dás, különböző neuralgikus megbetegedések, ■ mellmirigy és visszérgyulladás, idült man­dulagyulladás, légcsőasztma és több más megbetegedés keze­lésére. Egyes idegfájdalmak, megszüntetésére elegendő volt 3—4 kezelés, 7—20 napfény besugárzással pedig sikeresen gyógyítottak furunkulusos megbetegedést, idült mandu­lagyulladást is. 1 Az OLVASÓ írja ki, a szerkesztőség válaszol ! Holczer Adolf (Budapest, Do­hány u. 67.) azt ké­rdezi, hogy rá­hagyhatja-e lakását, vagyontár­gyait arra az idős asszonyra, aki öregségében támasza, és gondo­zója? Semmi akadálya sincs annak, hogy vagyonáról végrendeleti úton rendelkezzék. Ha élne még gyer­meke — aki köteles részre jogo­sított —, az jogos igényt támaszt­hatna a hagyaték felére, ha azon­ban gyermekei elhaltak, akkor a végrendelet értelmében az örökös, akit örökösnek megnevez, tehát az az idős asszony, aki ápolja és gondozza. Kocsis Sándor és neje (Makó), lényegében azt sérelmezi, hogy a bíróság nem rendelt ki mérnök­­szakértőt annak megállapítása ér­dekében, hogy a dr. insz.tóriszné­­től bérbe vett 400 négyszögöl gyü­mölcsösben levő három nagy dió­fa is beletartozik-e a bérleményé­be?A vitás kérdés nem szakkérdés, ezt szakértő nem döntheti el. A vita csak azon az­­alapon dönthető el, hogy a felek miképpen álla­podtak meg, kivették-e a diófákat a bérleményből vagy sem? Ez ténykérdés, amelyet a bíróság ta­núk kihallgatása vagy más bizo­nyító eszköz útján tisztáz. Horváth Istvánnak válaszoljak Szakmaira. Ha az SZTK elutasította az öreg­ségi nyugdíjkérelmét, a bíróság­hoz lehet fordulni. Leghelyesebb, ha elmegy a legközelebbi járási ügyészséghez vagy járásbíróság­hoz, s elviszi magával azokat az okirati bizonyítékait, amelyek a munkaviszony­ban eltöltött idő igazolására szolgálnak. A bizonyí­tékok megvizsgálása alapján meg­állapítják majd, hogy van-e helye az SZTK ellen peres eljárásnak. VÁLASZOL a­­Virágos sarok A kaktuszok téli kezelése Szükséges-e a lakásban tar­tott kaktuszokat télen öntözni — kérdezi több olvasónk. A kaktuszok téli kezelésénél kéte­ségtelenü­l a legnehezebb kérdés az öntözés. A kaktuszokról tudni kell, hogy nagy részük a melegebb vidékekről, a forró égövből szár­mazik, ahol az erős napfényben és a szárazságban azért vegetál­nak át hónapokig, mert a száraz évszakot megelőző esőzések folya­­mán megszívták magukat vízzel és párologtató felületük, levélze­­tuk nem lévén, a magukban fel­halmozott vizet fokozatosan hasz­nálják fel testük építésére, tehát fejlődésükre. A nálunk nyáron öntözött dúsnedvű kaktuszokat télen, amikor úgyszólván hónapo­kig naphoz nem juthatnak, túlzott mértékben­ öntözni már azért, vün szabad, mert a felvett vizet nap­fény nélkül ,növekedésükre úgy­sem használhatják fel. Ha gyak­rabban öntözünk, mint kellene, a víz a cserép földjét megsavanyítja, az ilyen föld pedig megtámadja a gyökereket, amelyek hamarosan elrothadnak és a kaktusz kidől a cserépből. Ritkán sikerül újból életképessé tenni. A fűtött szobában télen heten­ként egyszer meg kell öntözni a kaktuszokat, de helyesen járunk el, ha nem tartjuk fűtött szobá­ban. A legtöbb kaktusz ugyanis nem kíván nagyobb meleget 8—10 C foknál, de fontos, hogy ez a hőmérséklet lehetőleg állandó le­gyen és a növények világos he­lyen álljanak. Az öntözésnél soha­sem szabad valamennyi kaktu­szunkat egyforma vízmennyiség­gel megöntözni. Azt, hogy egy­­egy kaktusz mikor kapjon vizet, ujjunkkal kell kitapintani, ned­ves-e meg vagy pedig túl száraz-e a cserép földje. Ha meg kell ön­tözni a kaktuszt, télen délelőtt ön­tözzük, de nem melegített, csupán állott­ vízzel Ha a hőmérséklet a szabadban 8 C fok fölé emelke­dik, úgy nyissuk ki az ablakot, ügyelvén arra, hogy léghuzat ne érje a kaktuszokat. A szellőztetés­sel tavasszal még óvatosabbak le­gyünk, mert a telelés alatt a kak­tuszok is veszítenek edzettségük­­ből Más kezelést igényel az úgyne­vezett tagolt levelű kaktusz, ame­lyet karácsonyi kaktusznak is ne­veznek. Ezt a csinosan elbokro­­sodó, szép virágú kaktuszt virág­zása előtt melegebb és párás he­lyen kell tartani és virágzása alatt bővebben öntözni. Száraz levegőjű szobában sorra lehullatja bimbóit, sőt végső szártagjait is. Ha a bim­bók a szártagokon, többnyire azok, végén megjelenek, ne bolygas­suk, ne mozgassuk a kaktuszt, he­lyét ne változtassuk, mert ledobja bimbóit. N-N. M. — A karácsonyi forgalom megkezdődött a postán. 1 400 000 csomagra számítanak decemberben. A posta kérése: a karácsonyi ünnepekre szánt ajándékcsomagokat, különösen a romló tartalmúakat, decem­ber elején, legkésőbb 20-ig ad­ják fel, hogy idejében a cím­zetthez kerüljenek.

Next