Magyar Nemzet, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-29 / 282. szám
2_ Hruscsov a berlini kérdés rendezéséről Mint azt lapunk tegnapi számában már jelentettük, Hruscsov szovjet miniszterelnök csütörtökön sajtóértekezletet tartott, melyen válaszolt a szovjet újságírók és a Moszkvában tartózkodó külföldi sajtótudósítók kérdéseire a berlini helyzettel foglalkozó szovjet állásponttal kapcsolatban. Az alábbiakban részletesen ismertetjük Hruscsov válaszait. Az első kérdést Naumov, a Pravda tudósítója tette fel. Kérdése így hangzott: Miért most, a jelen pillanatban tette meg a szovjet kormány Berlin státusának megváltoztatására irányuló javaslatát? Mi indította erre a szovjet kormányt? — A világ országait nyugtalanságban tartja a nagyhatalmak közötti feszültség — válaszolta Hruscsov. — Mi sokat tettünk azért, hogy csökkentsük ezt a feszültséget, megteremtsük felszámolásának lehetőségét, jó kapcsolatokat építsünk ki a nagyhatalmaik között és megakadályozzuk, hogy háborús konfliktus támadjon. Mindenekelőtt Európában kell rendet teremtenünk és biztosítanunk a békét, legelsősorban pedig Berlinben. A háború óta eltelt 13 esztendő több mint elegendő lett volna a német békeszerződés megkötésére. A szerződés megkötésének azonban az az akadálya, hogy a nyugati hatalmak és Nyugat-Németország nem ismerik el a reális helyzetet, nevezetesen azt, hogy két Németország létezik: a tőkés magántulajdonon alapuló Német Szövetségi Köztársaság és a szocialista fejlődés útján haladó Német Demokratikus Köztársaság. A keletnémet elvtársaknak aligha sikerül megagitálniuk Adenauer kancellár urat és kormányát arról, hogy a Német Szövetségi Köztársaság fogadja el a szocialista államrendet, amit a Német Demokratikus Köztársaság kíván, s amit a Német Demokratikus Köztársaság népe üdvözölne. Mi hiszem, erre gondolni puszta fantáziálás lenne. Ugyancsak fantasztikus és valószínűtlen lenne az is, ha Nyugat-Németország politikusai — s elsősorban Adenauer kancellár úr — azt kívánnák elérni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság mondjon le a szocialista rendszerről, fogadja el a kapitalizmust, s így csatlakozzék a Német Szövetségi Köztársasághoz. Vagyis ha azt kívánnák, hogy Németország kapitalista alapon egyesüljön, s így kösse meg a békeszerződést. — Mi a teendő? Berlin széttagoltsága és a megszállási rendszer reális tény. Most, 13 évvel a háború után minden értelmes ember úgy véli, hogy ez nem normális állapot. Meg kell találnunk a helyzet normalizálásának eszközeit, mert Nyugat-Berlin megszállása senkinek sem előnyös. Ezt a helyzetet csak az igazolhatja, ha valamelyik fél agresszív célokat követ. A nyugati hatalmak számára Nyugat-Berlin kétségkívül alkalmas a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és a szocialista országok elleni aknamunkára. Ennyiben a helyzet előnyös számukra. Másrészt azonban náluk is jelentkeznek problémák: Berlin olyan rákos daganattá vált, amely — ha nem számolják fel a kórokozót — nem kívánatos következményekhez vezethet. Ezért sebészeti beavatkozásra van szükség, amelyet úgy kell végrehajtani, hogy a volt koalíciós partnerek között ne ellentétek legyenek, hanem baráti kapcsolatok, miként a Hitler-ellenes háború idején. A hidegháború felszámolását és a békés egymás mellett élést kívánó népek ezért üdvözlik majd a Szovjetunió javaslatát. A hidegháború híveit kétségtelenül elkeseríti ez a javaslat. Ellenállást tanúsítanak majd, de kisebbségben maradnak, s reméljük, mind több nép áll ki a béke mellett Ezután az 17P1 tudósítója, Shapiro kérdésére válaszolt a szovjet kormányfő. A kérdés így hangzott: Helyes-e a szovjet nyilatkozatból azt a következtetést levonni, hogy a Szovjetunió fél éven át nem tesz semmit a fennálló helyzet megváltoztatása végett? — A következtetés helyes — válaszolta Hruscsov. — A Szovjetunió fél évig nem kívánja megbontani a fennálló helyzetet. A nem normális állapotokat normális úton, tárgyalások és megbeszélések útján kívánjuk megváltoztatni. Ez azonban abban az esetben érvényes csak, ha a másik fél nem provokál és nem tesz nem kívánatos lépéseket. Az AFP tudósítója a következőket kérdezte: Berlin a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa. Miért akarja a Szovjetunió Nyugat-Berlint mégis szabad várossá nyilvánítani? — A kérdés feltevése helyénvaló — mondotta Hruscsov. — Valóban, Berlin a potsdami szerződés értelmében abban a szektorban van, amelynek területén megalakult a Német Demokratikus Köztársaság, s így természetesen egész Berlin a Német Demokratikus Köztársaságé. Ha azonban mi így vetnénk fel a kérdést, sok nép nehezen értené meg álláspontunkat. A legutóbbi tizenhárom esztendőben a két Berlin különbözőképpen fejlődött. Úgy járhatnánk, mintha mechanikusan akarnánk egyesíteni két, különböző tulajdonságokkal rendelkező folyadékot egyazon edényben, káros reakciót váltanánk ki. Jobb lenne ezt a kérdést viharos reakció nélkül megoldani. Mi a valóságos helyzetből kiindulva törekszünk megállapodásra, ezért azt gondoljuk, legjobb elismerni a Németországban kialakult helyzetet, és a saját kormánnyal, állami és gazdasági rendszerrel rendelkező Nyuggat-Belin szabad várost létrehozni. Nem akarjuk nagy megrázkódtatásoknak kitenni Nyugat-Berlin népét, válassza meg szabadon a társadalmi rendszert, s ha kívánja, tartsa meg a kapitalista rendszert. -1 —- Mi--nagyra becsüljük a Német Demokratikus, Köztársaság kormányának álláspontját, amelyből kitűnik, hogy helyesen értékelik és támogatják a mi javaslatunkat. Ezzel engedményeket tesznek a béke megőrzése érdekében. Ez a magatartás példaként szolgálhat a többi vitás nemzetközi kérdés, így a két német állam között felmerült vitás kérdések megoldásában is. Il mindenki, aki a békét megbecsüli, értékeli és üdvözli ezt a magatartást. A TASZSZ tudósítója, Geraszimov, a következő kérdést tette fel a miniszterelnöknek ? A nyugati sajtó azt állítja, hogy a megszállási rendszer felszámolására irányuló szovjet rendszabályok megrontanák Berlinnek és lakosságának gazdasági helyzetét. Van-e ennek a kijelentésnek valamilyen alapja? Hruscsov válasza úgy hangzott: — Javaslatunk kifejti: a Szovjetunió biztosítja Nyugat- Berlin ipari kapacitásának teljes kihasználását Ünnepélyes kötelezettségekben vállaljuk, hogy gondoskodunk Nyugat- Berlin élelmiszerellátásáról, normális kereskedelmi alapokon. Nyugat-Berlin munkásai, mérnökei, vállalkozói számára ez a helyzet előnyökkel jár. Nemcsak hogy nem vezetne a fennálló életszínvonal hanyatlására, hanem még emelkedne is a teljes foglalkoztatottság révén. Nincs tehát ok ilyesféle aggodalomra. Hogyan értékeljük a Német Szövetségi Köztársaság azon vezetőinek álláspontját, akik fenn akarják tartani Nyugat- Berlin jelenlegi státusát? — kérdezte az Izvesztyija tudósítója. —• A fennállói helyzetet csupán az akarja fenntartani, aki a világon uralkodó feszültséget is fenn akarja tartani — mondotta Hruscsov. — Mert ennek a feszültségnek egyik forrása éppen a berlini helyzet. A technika és a fegyverzet mai színvonalán ez a feszültség nem kívánatos következményekkel járhat. Az emberek nyugodtan akarnak aludni, s nem akarnak a nukleáris töltetű rakétafegyverek robbantására ébredni. Felmerül a kérdés: vajon normálisak-e azok, akik fenn akarják tartani ezt a nem normális helyzetet? A Reuter tudósítója a következőket kérdezte: Milyen garanciát nyújt a Szovjetunió Nyugat-Berlin szabad városnak? Visszalép-e a jelenlegi álláspontjától a Szovjetunió, ha az NSZK lemond a fegyverkezésről? — Nyilatkozatunk magában foglalja a szükséges garanciákat is — válaszolta Hruscsov. Mindent megtennénk avégett, hogy támogassuk a szabad várost és biztosítanánk a belügyeibe való be nem avatkozást, ha ezt a többi nagyhatalom is , ünnepélyesen megígérné, vagy egyezményt írna alá erre vonatkozólag, esetleg az ENSZ keretein belül is. Az ilyen megállapodásba mi is beleegyezünk. — A szovjet politika nem változik meg akkor sem, ha Nyugat-Németország lemond a fegyverkezésről — folytatta Hruscsov. A potsdami egyezmény értelmében Nyugat-Németországnak egyáltalán nincs is joga a fegyverkezésre. Nem kívánhatják, hogy engedményt tegyünk engedmény ellenében akkor, amikor a két tényező nem egyenértékű. Ha Nyugat- Németország nem is folytatná a fegyverkezést, Berlin négyhatalmi státusa akkor is megmaradna és ez mit sem változtatna a konfliktus melegágyán. — Ettől függetlenül jó lenne, ha Nyugat-Németország nem fegyverkezne, s ha azok a hatalmak, amelyeknek fegyveres erői vannak Nyugat-Németországban, illetve a Német Demokratikus Köztársaságban, kivonnák csapataikat, ahogy mi azt már sokszor javasoltuk. A megszállási rendszer felszámolása Berlinben és a szabad város megteremtése elősegítené a megszálló csapatok kivonását Németországból és előmozdítaná a leszerelést. Milyen intézkedéseket kíván tenni a Szovjetunió kormánya, hogy a szabad város megteremtése esetén az áttérés sima, akadályoktól mentes legyen? "- kérdezte az ADN tudósítójat (Német Demokratikus Köztársaság). , ," A legjobb természetesen az lenne, ha az érdekelt kormányok üdvözölnék javaslatainkat és kijelentenék, hogy hajlandók velünk tárgyalni. Ennek a világon mindenütt örülnének — hangzott Hruscsov válasza. Mi azonban realisták vagyunk, nem várunk üdvözleteket, de bízunk abban, hogy a válaszok a józan ész jegyében fogannak majd. Hat hónapig várunk, és ez elegendő ahhoz, hogy jól átgondolják a választ. A Magyar Távirati Iroda, a Népszabadság és a Magyar Rádió tudósítója megkérdezte: Mit szándékozik tenni a szovjet kormány abban az esetben, ha a nyugati hatalmak elutasítják a szovjet javaslatot? — Nagyon nem kívánatos lenne, ha az érdekelt kormányok nem egyeznének bele javaslatunkba — mondotta Hruscsov. Ha azonban ez bekövetkeznék, minket ez sem akadályozna meg abban, hogy bizonyos idő múlva keresztül vigyük azt, amit javaslatunkban leszögeztünk. Hogy miért tettük így, azt részletesen megvilágítottuk nyilatkozatunkban. A DPA nyugatnémet hírügynökség tudósítója megkérdezte: Mi lesz a szovjet álláspont, ha az Egyesült Államok nem fogadja el a szovjet javaslatot, nem vonja ki csapatait Nyugat-Berlinből és nem kívánna tárgyalni az NDK-val? — Mélyen sajnálni fogjuk ezt, de ez nem akadályozhatja meg terveink valóra váltását — állapította meg a szovjet miniszterelnök. Számunkra nincs más megoldás, ők nem számoltak velünk, amikor megszegték a potsdami egyezményt. Ebben az esetben mi saját belátásunk szerint cselekednénk. Nagy derültséggel fogadták a sajtókonferencia részvevői a Daily Worscer tudósítójának kérdését, amely így hangzott: Meggondolva, hogy Nyugat- Berlinben különböző kémközpontok és rádióállomások működnek, hogyan foglalkoztatnák ezeknek az intézményeknek alkalmazottait a szabad város megteremtése esetén? — Ezeknek az embereknek pályát kell változtatniuk és nem a népek kárára, hanem hasznára kell működniük — mondotta mosolyogva Hruscsov. — Ha valaki közülük munkanélküli maradna, nem sajnálkoznék. A Monde tudósítója megkérdezte: Mivel Nyugat-Berlin a Német Demokratikus Köztársaságé, állandó, vagy ideiglenes lesz-e Nyugat-Berlin szabad város státusa, nem javasolják-e majd a jövőben, hogy Nyugat-Berlin teljes egészében legyen az NDK-é? •— Mi ezt a státust nem tekintjük átmenetinek — mondotta Hruscsov. — Igaz, semmi sem örök, minden változik, de ameddig Nyugat-Berlin lakói fenn akarják tartani ezt a státust, mi ezt elismerjük. A New York Times tudósítója felvetette: A szovjet jegyzék megállapítja, hogy ha az Egyesült Államok a jegyzékben kifejtett javaslatot nem fogadja el, nem marad tárgyalási alap a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a berlini kérdésről. Úgy kell ezt értelmeznünk, hogy ebben az esetben a Szovjetunió nem lesz hajlandó a Nyugat-Berlinre vonatkozó egyéb javaslatokat megvitatni? — Ha az Egyesült Államok teljesen elveti javaslatunkat, akkor valóban nincs miről tárgyalnunk a berlini kérdésben — állapította meg Hruscsov. — Ha azonban csak egyes részleteket nem fogad el, a kiegészítésekről, a változásokról készek vagyunk tárgyalni. Mi a kérdést nem ultimátum formájában vetjük fel, és a következő hat hónap folyamán szívesen tárgyalunk. A Süddeutsche Zeitung című nyugatnémet lap tudósítója megkérdezte: A Szovjetunió Nyugat-Berlin szabad városra vonatkozó javaslata addig marad-e érvényben, ameddig fennáll a két német állam? ! — A kérdés magától megoldódik, ha a két német állam tárgyalások útján megállapodik Németország egyesítésében — mondotta Hruscsov. — Ebben az esetben Berlin az egységes Németország fővárosa lesz és nem lesz tovább szükség arra, hogy szabad város legyen. Lehet-e úgy tekinteni a szovjet jegyzéket, mint a potsdami egyezmény felmondását? — kérdezte a New York Herald Tribüne tudósítója. — Ön szerint létezik ez az egyezmény? — kérdezte Hruscsov a tudósítót, aki nemmel válaszolt. Sokan azt mondják, hogy az egyezmény még létezik, de azért mondják, hogy fenntarthassák Nyugat- Berlin megszállását — állapította meg a szovjet miniszterelnök. A válaszok befejeztével Hruscsov a következőket mondotta még: — Úgy vélem, sikerült kielégítenem önöket, remélem, megértik, hogy mi a normális gazdasági versenyhez akarunk kedvező feltételeket teremteni. Felhívom önöket, hogy támogassanakbennünket ebben a nemes törekvésben. — Ma olvastam Nixon úr londoni beszédét. Majdnem egyetértek Nixonnal. Ez ritka eset... A beszéde végén az amerikai alelnök ugyanis azt mondja, hogy ideje áttérni a gazdasági versenyre. Én üdvözlöm ezt a kijelentést, ha Nixon úr és a többi nyugati vezető továbbra is ezen az állásponton lenne, vagyis olyan állásponton, amelynek nincs atomrobbantás-szaga, mi a magunk részéről vállaljuk ezt a versenyt. Lássuk, ki ad több házat, ki biztosít magasabb életszínvonalat, a kulturális szükségletek magasabb fokú kielégítését, ki nyújt több szabadságot, ki teremt jobb feltételeket a zsarnokság felszámolásához. Igaz, a zsarnokságot mi másként értelmezzük. Sokan azt tekintik zsarnokságnak, arra-" megtiltják a kizsákmányolást, mi pedig éppen a kizsákmányolás megszűnését tekintjük a zsarnokság felszámolásának. De függetlenül a nézetek különbözőségéül a befejezésben, egyetártünk A kihívást elfogadjuk! New Yorkból jelenti a Reuter. Az ENSZ-közgyűlés különleges politikai bizottsága csütörtöki ülésén az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa kibővítésének kérdéséről tárgyalt. Az ülésen két határozati javaslatot nyújtottak be. Az egyik határozati javaslat, amelyet 19 ország támogat, indítványozta, határozza el az ENSZ-közgyűlés a Gazdasági és Szociális Tanács kibővítését, határozatának végrehajtását azonban halassza a jövő évre. A másik határozati javaslatban hét ország indítványozza, halasszák mind az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa, mind a Biztonsági Tanács és a nemzetközi törvényszék kibővítésének megvitatását az ENSZ-közgyűlés 1959. évi ülésszakára. Mindkét javaslat figyelemmel volt a Szovjetunió álláspontjára, hogy ezeknek az ENSZ-szerveknek kibővítése nem történhetik meg, amíg Kína nem kapta meg helyét az ENSZ-ben. A hét ország javaslatát benyújtó indiai küldött felszólalásában támogatta ezt az álláspontot, mint politikai realitást.* Kilenc ország, közöttük Csehszlovákia határozati javaslatot nyújtott be az ENSZ- közgyűlés különleges politikai bizottsága küszöbönálló vitájához az országok békés és jószomszédi kapcsolatairól. A javaslat felkéri az ENSZ közgyűlését, hívja fel az ENSZ- tagországokat,hozzanak a békés és jószomszédi kapcsolatok elvének megvalósítását szolgáló hatékony intézkedéseket*.* Az ENSZ-közgyűlés gyámsági bizottsága csütörtökön megkezdte a gyámsági területekről beérkezett tájékoztató adatokat összesítő jelentés megvitatását. Sastroamidjojo indonéz küldött felszólalásában ismételten hangoztatta, Indonézia igényt tart a holland kézen levő Nyugat-Irián feletti szuverenitásra. Kijelentette, nem ismerheti el érvényesnek a tájékoztató adatokat, amelyeket holland hatóságok szolgáltattak e terület állítólagos fejlődéséről. Tiltakozott az ellen, hogy Hollandia és Ausztrália közös közigazgatást létesítsen Nyugat-Irián két részében. A. Tarcsicsi jemeni küldött kifejtette, az adeni angol protektorátus Jemen szuverenitásához tartozik, tehát Anglia jemeni területet birtokol. Görögország küldötte kifejtette, hogy a Ciprus fölötti szuverenitás e sziget lakóit illeti meg. Argentína és Chile küldötte bejelentette hazája igényét a Falkland-szigetek egy-egy részére, Guatemala és Mexikó küldötte pedig Brit-Honduras (Belize) területére. Az ENSZ-közgyűlés bizottságainak vitája Magyar Nemzet Szombat, 1958. november 29- A nyugatnémet üzleti körök Berlin gazdasági helyzetének rendezését követelik Berlinből jelenti a TASZSZ. Mint a Neues Deutschland közölte, szerda este Nyugat- Berlinben találkoztak a Német Demokratikus Köztársaság és a nyugat-berlini üzleti körök képviselői. A találkozón körülbelül nyolcszáz nyugat-németországi és nyugat-berlini munkáltató, kereskedő, cégvezető és igazgató vett részt. Markwardt nyugat-berlini kereskedő felszólalásában hangsúlyozta, hogy az utóbbi hónapokban a nyugatnémet ipar több ágában mutatkozó válságjelek következtében romlott Nyugat-Berlinben a gazdasági konjunktúra. Az elektrotechnikai ipar termelése az utóbbi hónapokban 22,69 százalékkal, a vállalatokhoz érkezett megrendelések száma több mint 20 százalékkal csökkent. Az egészségtelen jelenségek oka — mondotta a felszólaló — elsősorban az, hogy Nyugat-Berlint elszigetelték természetes környezetétől, a Német Demokratikus Köztársaságtól. Ezért örömmel kell fogadni az NDK kormányának és a nagy-berlini hatóságoknak a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére tett javaslatait. A nyugat-berlini kereskedők és munkáltatók szívük mélyéből helyeslik e javaslatokat. A felszólalók csaknem valamennyien követelték Berlin két része gazdasági kapcsolatainak rendezését és fokozását. A Siemens-konszern egyik spandaui üzemében rendezett választási gyűlésen több felszólaló a nyugat-berlini munkásokhoz fordult, támogassák a berlini demokratikus hatóságok javaslatát, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok erősítésére. Nyugat-Németország a militarizálás útján Berlinből jelenti a TASZSZ. Washingtoni jelentés szerint az Egyesült Államok elhatározta, a NATO legközelebbi ülésszakán felvetia nyugatnémet fegyveres erők és fegyvergyártás korlátozása enyhítésének kérdését. Ezt a washingtoni értesülést számos bonni hír és nyilatkozat még ki is egészíti. A Bonnban közzétett anyagok után ítélve az amerikai és a nyugatnémet uralkodó körök olyan összehangolt akciójáról van szó, amelynek célja a nyugatnémet háborús gépezet nyílt és mielőbbi újjáélesztése. A militaristák atomfegyverrel akarják ellátni a nyugatnémet Wehrmachtot és Nyugat-Európa leghatalmasabb agresszív erejévé akarják kifejleszteni. így például a DPA nyugatnémet hírügynökség tudósítója az Egyesült Államok hadügyminisztériumához közelálló körökből szerzett értesülésekre hivatkozva jelenti, hogy »a Német Szövetségi Köztársaságnak, mint a NATO tagjának jelentősége állandóan növekszik s eljön majd a pap, akikorEurópáában a NATO legerősebb talmasza lesz. Ez ma már csak idő kérdése. Az Egyesült Államoknak az a szándéka, hogy megszüntessék a nyugatnémet fegyverkezés fennálló korlátozásait, arra enged következtetni, hogy az Egyesült Államok az NSZK rendelkezésére bocsátja a rakétafegyver-kutatásainak eredményeit is. A nyugatnémet lapok szerint arról is szó van, hogy megerősítik az NSZK baltitengeri haditengerészetét és megszüntetik a nyugatnémet hadihajóépítés korlátozásait, amelyeket a brüsszeli szerződésben szabtak meg. A lapok szerint az Egyesült Államok már ez év decemberében Matador, Honest John és Nike-Ajax típusú tázirányított lövedékeket ad Nyugat- Németországnak. Ugyanakkor a nyugatnémet hadsereg Nike-Herkules-típusú rakéta elhárító lövedékeket is kap. A DPA hírügynökség arról ír, hogy Franciaországnak és Angliának várhatóan nem lesz ellenvetése a brüsszeli szerződésekben megszabott korlátozások megszüntetésével szemben. . Az ausztriai magyar disszidensek a lágerparancsnokok leváltását kívánják Ausztria területén jelenleg hivatalos kimutatás szerint 14 756 disszidált magyar állampolgár tartózkodik. Ezek többsége, körülbelül 7800 személy, még mindig lágerekben él. A napokban a disszidensek egy küldöttsége felkereste a bécsi belügyminisztériumot és kérte: váltsák le a lágerek osztrák parancsnokait, akik — a küldöttség szavai szerint — rendkívül durván, sőt embertelenül bánnak a magyarpolitikai menekültekkel. Különösen a klosterneuburgi és a traiskirchenitáborparancsnokoksértő magatartását kifogásolták a disszidensek. A belügyminisztériumban közölték a küldöttséggel, hogy a disszidensek viselkedése és számos törvénysértése nagy felháborodást váltott és vált ki az osztrák lakosság körében. Ennek tulajdonítható, hogy a táborokban a régebbinél nagyobb a szigor. A belügyminisztérium képviselői ennek ellenére kilátásba helyezték, hogy megvizsgálják, valóban helytállóak-e a legerparancsnokok elleni panaszok. -