Magyar Nemzet, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

Vasárnap, 1958. november 9. Magyar Nemzet. A HÍR ÁTSZÁLLT A VÓZINIJ­öhet a tél! Két falu ül a víz partján, szembenéz egymással: Gerjen és Foktő. Mindössze három ki­lométer a távolság közöttük, mégis 100 kilométerre vannak egymástól szárazföldi úton. De a vízen át lehet kiáltani, át­hallani a harangszót és a sze­kérzörgést. Ha Foktőn búcsú van, mintha a gerjeni kertek alatt durrognának a céllövöl­­dés puskái, tisztán hallani a körhintán visongó lányok hangját, és a legények éles füttyögését is. Ha nem lenne közöttük a Duna, már régen összeépült volna a két község, így vajon tudnak-e egymásról? Van-e hasonlatosság közöttük nép­szokásban, viseletben, élet­formában? Izgalommal indu­lok ezeket felkutatni. Átkelőhely a Dunán Gerjen utolsó házsora és a faluból kivezető kövesút is egyenese­n a Dunába fut. A há­zak meg is látnák magukat a vízben, ha nem állna elébük a kanyargós árvédelmi töltés. Az út azonban erre is felszalad és a kompig vezet. Gerjen dunai átkelőhely, a meszesi csárda a komp túlsó állomása, onnan pedig öt kilométerre van Ka­locsa. Halászcsónakok riingatnak a vízen, háló szárad a parton, de Gerjen mégsem halászfalu, nem olyan, mint Paks, itt csak egy-két halász él már, azok is öregek és unalomból húzogat­ják szabad idejükben a hálóju­kat. Egyenes utcák, szép nagy porták, újonnan kövezett jár­dák és egy egészen újkeletű falurész 80 házzal. Ez az utóbbi esztendőkben épült már. Köz­épület azonban nemigen van, csupán a tanácsháza. Ennyit lát az utcán a szem­lélődő. Szappanyos Lajos ta­nácselnök mondja el a többit a faluról, amelynek lakói örökös cselédek voltak a Mádi-Ko­­vácsok, a Petzek és a Mura­köziek birtokain. Kétszer el­pusztult a falu, 1860-ban a tűz, 1893-ban a víz tette a földdel egyenlővé. De erős, kemény fajta lakja ezt a vidéket. — Nézze csak, most meg mindenki olvas, viszik a köny­vet még az öregasszonyok is, csak azelőtt a templomban ültek, meg otthon a kuckóban. Olvas az egész falu, folyton tömve van a könyvtár. Elsza­kadoznak, elrongyolódnak a könyvek a sok olvasástól. Állunk az ablaknál, a Duna felé nézünk. És ott túl, a má­sik parton? Tudnak-e valamit azokról? — Azok módosak voltak mindig. Jobb a földjük. Fű­­szerpaprikát termeltek és ma­joránnát. Most mi is termeljük már a paprikát, szántó is épült Faddon. De nem járunk át a túlsó oldalra. Fekte messze rám! Kiesik az útból. Tolna és Szekszárd a mi szomszédunk. A könyvtárból jövőket fi­gyeli az elnök és arról beszél, hogy két új iskolát építenek. De ez a nép, amely évszázados nyomorúság után rászokott végre a betűre és megízlelte az írott szót, tovább akar most lépni. Építenek egy új tanács­házát s a régiből művelődési otthon lesz. Mindezt a község­­fejlesztési alapból és társadal­mi munkával. A népfront csi­nálja. — Itt, ahol állok — mutatja az elnök — színpad lesz. Jövő­re már játszanak rajta a ger­­jeniek. Nyitva az ablak, csendes idő van. A túlsó partról harangszó száll át a vizen. Foktőről. Ezt figyeljük. Mintha csak itt ha­rangoznának a szomszéd utcá­ban. — Tizennégy esztendeje is ilyen tisztán hallatszott min­den. Október 29-én értek Fok­tőre a szovjet csapatok. Ide Gerjenbe csak november 30-án, éjjel. Egy hónapig min­dig Foktőre figyeltünk, kíván­csi volt mindenki, milyen ott az élet? De hírek nem jöttek át akkor, mert katonák és csendőrök álltak őrt a parton. Csak később, tíz éve egyszer, éppen ilyentájt... Különös nap volt. Hogy ki hozta a hírt, nem tudja már senki a faluban. Vándorlegény vagy drótos, aki a túlsó olda­lon járt, piaci kofa, aki Kalo­csáról jött, vagy pedig falusi paraszt? Arról szólt, hogy Fok­tőn termelőszövetkezet alakult. Éppen abban a községben, ahol a legmódosabb gazdák laktak. A volt gerjeni cselédek összenéztek, majd csónakba szálltak néhárnyan és átevez­tek a túlsó partra. A hír igaz volt. És hogy mi­lyen jó hír volt, azt csak most látni igazán, amikor a Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai, a Mádi-Kovácsok és Petzek volt cselédei egymás után építik fel az új házakat. A túlsó parton különösen jó íze van most a szónak: két ember beszélget dunántúli tájszólással a víz­parton. A kompot várják, azon megyünk. Motoros vontatja, fakult, szakadt zászló leng a tetején. Gerjené most a komp, azelőtt egyházi kezelésben volt. 120 000 forintot jövedel­mez a községnek. A Meszestől öt kilométer Kalocsa, onnan rossz úton — most javítják éppen — másik öt kilométer Foktő. Paprika­füzérek lángolnak az ereszek alatt. Megmutatják, s milyen büszkék rá, kétszer akkora paprikák teremnek itt, mint más határban. A Duna horda­léka teszi gazdaggá ezt a vidé­ket, a víz élteti a dús legelő­ket is és jövőre már öntöző­csatornákat táplál. öröm végigmenni a foktői utcán, gondozottak a házak és szépek, daliásak, sudárterme­­tűek az emberek. Ringójárá­­súak az asszonyok, egyenes­­derekúak a férfiak. Nem is láttam alacsony növésű em­bert. Régi református település Foktő, ahol divat volt az egy­ke. Ma már több gyerek is van egy-egy családban, meg­változott az emberek életszem­lélete. Tíz éve ennek, amióta megalakult a Béke Termelő­szövetkezet. Az idén 40 forin­ton felül osztanak itt a tagok­nak egy munkaegységre. Vaján Jánosnak hívják a ta­nácselnököt és Farkas László­nak az iskolaigazgatót, aki a népfront elnöke. Ők mondják, hogy nemcsak a paprika kü­lönleges itt, és nemcsak a­ nép­­viselet festői, amit sajnos, las­san elhagynak már. A mai életről, fejlődésről is vannak jó hírek. Foktőn 800 ház van és 450 rádió szól. 600 olvasója van például a könyvtárnak. Most bővítik a villanyhálóza­tot és eddig csaknem öt kilo­méter hosszú betonjárdát épí­tettek. — Bejárnak a foktőiek Kalo­csára színházba és moziba. Sű­rű az autóbuszjárat, este ti­zenegykor jön az utolsó kocsi Kalocsáról. Mert nálunk kicsi már a művelődési otthon. Há­romszor ekkora kellene ... Hirtelen elhallgat az elnök s csak néz rám, mintha eszébe jutott volna valami. Aztán megkérdi: — Igaz, hogy Gerjenben már építik? Lám, a jó hír most vissza­jött. Tíz év után. Nem vissz­hang, valóság, átszállt a vízen. Nem tudni ki hozta, de nyo­mában erjedni kezd a gondo­lat. Miért ne lehetne Foktőn is építeni egy új, korszerű és nagy művelődési otthont? Illés Sándor Budapest közüzemei és élelmiszeripari vállalatai teljes készültségben Hiába látunk körös-körül a tartós ősz játékos kedvéből itt­felejtett falombot és virágos kertjeinkben is hiába viríta­nak a tarka őszirózsáik és kri­zantémok — küszöbünkön a tél. A télre kell gondolnunk, amikor megpillantunk az utca forgatagában egy-egy jól meg­rakott fás-, vagy kokszos­­kocsit. Budapest az idén remények­kel telve nézhet a tél elé — így fogalmazták meg a napokban a fővárosi tanácsházán tartott ülésen a téli helyzetet tárgyaló vezetők. Körsétát tettünk te­hát, hogy gyorsfényképet ké­szítsünk: mit jelent a nagyvá­ros életében a tél előtti biza­kodás­i gyakorlatban?! A fagyveszély ellen... A Vízműveknél azt mond­ják: a télre való felkészülés "hagyományos formák között történt meg". A tavalyi víz­hiány, amely főleg ősz elején és ősz végén jelentkezett, idén nem ismétlődik meg. A Duna vízállása jelenleg vízszolgálta­tási szempontból olyan normá­lis, hogy nem kell tartanunk semmiféle zavartól. A lakossá­got a várható fagyveszélyre figyelmeztető falragaszok már készülnek. E veszély következ­ményeit jelzik s intenek arra, hogy hideg időben éjszakára zárjuk el a főcsapokat s aka­dályozzuk meg a csőrepedést. A Vízművek kisebb-nagyobb "vízibalesetek" esetére tech­nikailag felkészült a gyors se­gélynyújtásra. Teli gáztartályok A gáztartályok Kint Aquin­cum táján s a Duna túlsó partján, Kőbányán is, s a Fe­rencvárosban is magasan áll­nak. Tégla­színük szinte rikít. A gázszolgáltatás mégsem za­vartalan, mert a hőmérsékleti ingadozások hűtik a gázt, majd a vezetékben szennyező­dést okoznak. A Gázműveik persze segít a bajon, minden szerelőt "a fedélzetre" vezé­nyelt. Vagyis az üzemzavarok gyors elhárítására küldi. A munkát nehezíti, hogy a lakásokat többnyire zárva ta­lálják és a kulcs nincs a ház­­felügyelőknél. Kis gondok, bajok. Lehetne rajtuk segíteni... Világítás és vezetékellenőrzés A köz- és magánvilágítás problémája ma már szinte nem is probléma. Az Elektro­mos Művek jelenleg éppen több főútvonalon javítja a köz­­világítást. A Körúton a régi lámpákat neon világításra cse­rélik át. A külső városrészek­ben brigádok száguldoznak jól ismert kis gépkocsijukon: utcai lámpákat, vezetékeket vizsgál­nak, s ahol kell, cserélnek is, hogy a tél szélviharai ne talál­janak megkopott vezetéket, a korai sötétedéskor minden lámpa kigyúljon. A kábelgyár — mondják elektromosok — időben szállított annyi vezeté­ket, hogy esetleges hófúvások és szélviharok rongálását szin­te órákon belül megjavíthas­sák. Vigyázz, ha jön a hó! A Fővárosi Köztisztasági Vállalat­­ szerénykedik. Té­len ennek a vállalatnak és dolgozóinak legnagyobb gondja a szokásos tisztasági problé­mákon kívül a havazás. Már a múlt évben is 200 kotró- és seprűgéppel több kellett volna ahhoz, hogy a vállalat elége­dett lehessen saját munkájá­val. A beruházás folyamatos, csak éppen nem elégíti ki tel­jesen a megnagyobbodott fő­város lakosságának igényeit. December elsejéig minden gé­pet, öntözőkocsit és seprűgépet hóekével szerelnek fel. A ko­csipark azonban elöregedett. Ezt bizonyította­­legutóbb a rendőrségnek a Köztisztasági Vállalat gépkocsiállományánál végzett "vizsgáztatása" is: 16 gépkocsit selejteztek ki­­ öreg kora miatt. Ezt a 16 gépet sürgősen kellene pótolni. A szemétfuvarozásban azonban nem lesz semmiféle zavar, ez­zel biztattak, sőt kidolgoztak újabb tervet: a bérházak és nagy háztömbök között nehéz­kesen és főleg nagy zajjal dol­gozó almazöld "kuká"-k he­lyett a világvárosi forgalom­ban külföldön is sokkal jobban bevált nagytartályos gépeket szereznek be. A Köztisztasági Vállalat te­lepein serény készülődés folyik a tél küszöbén. Mindennapi kenyerünk és húsunk Mindennapi kenyerünkről sok szó esett. Annyi bizonyos: elegendő kenyerünk lesz, mert a gabonatárházak s a malmok teljesítették őszi tervüket. Szállítóeszköz bőségben van, a bordó gépkocsik téli reggele­ken is éppen olyan korán gör­dülnek majd oda a közért­boltok, a péküzletek s a tej­­csarnokok elé, mint eddig tet­ték. Az Élelmiszeripari Mi­nisztérium jóelőre kidolgozott negyedévi munkatervét, mely az idei utolsó negyedévre s a jövő esztendő első negyedévére is szól, az érdekelt üzemek, vállalatok már folyamatosan teljesítik is. Marha- és sertés­hús, burgonya, tésztanemű, konzerv és mélyhűtött áru — zöldborsótól a gyalult tökig — bőségben lesz az üzletekben az idei télen. A Mirelitnél és a hizlaldákban A Monon úton heves zaka­­tolásban találtuk a budapesti Hűtőipari Vállalat gépeit. A "jégkamrákban" készül a téli­re szánt gyümölcs és zöldség­­nemű. A hűtőház, min­t mond­ják, másfélszerte több húst, vadat, szarvas-, őz- és vad­disznóhúst tartalékol, mint ta­valy. A Húsipari Igazgatóság viszont gondoskodott róla, hogy a budapesti sertéste­nyésztő- és hizlaló telepek a szokásos mennyiségű kocát fogják be a kőbányai, de főleg a nagytétényi hizlaló aklaiba. Most még vidáman röfögnek, s ropogtatják a kukoricát a februári s márciusi vágásra ítélt hízósertések. Viszont a múlt héten szállítottak na­gyobb mennyiségű sertést a Közvágóhídra és a húsfeldol­gozó üzemeknek. Megfiatalodik Óbuda Az új bérházsorok Óbuda, a fővárosnak ez a ro­mantikus városrésze, régóta várja, hogy korszerűsítsék. Az Árpád-híd megépítése óta ez a városrendezési probléma sür­getőbb lett, s ez év elején nyil­vános tervpályázatot is hirdet­tek a hídfő és a körülötte fek­vő terület rendezésére, beépí­tésére. A pályázatra sok érté­kes, megvalósítható tervet nyújtottak be a pályázók, akik közül az első díjat Kismarty- Dechner Gyula, Mező Lajos, Pongrácz Pál, a Műszaki Egye­tem városrendezési tanszéké­nek adjunktusai nyerték. A díjnyertes mérnököket megbízták a pályamű további részletes kidolgozásával. Mun­kájukba bekapcsolódott Ihrig Dénes is, a terv konzultálását pedig Weichinger Károly pro­fesszor vállalta. Most készült el a végleges városrendezési terv, amelyet a tervbíráló bi­zottság a napokban felülvizs­gált és azt kivitelezésre alkal­masnak minősítette. Új palotasorok, védett házacskák A városrendezők az új palo­tasorok és nagy lakóházak épí­tése mellett kegyelettel meg­őrzik Óbuda hagyományos ro­mantikáját és hangulatát: a nagy bérházak tövében utca­sorhosszat restaurálva meg­maradnak a kedves, földszintes műemlék jellegű házak. A részletes rendezési terv a Dunapart — Dóra utca — Bé­csi út — Nagyszombat utca — Szőlő utca — Föld utca — Kórház utca — Hajógyár utca által határolt területet öleli fel. Ezen a területen sok az archeológiai lelet, műemlék, ezeknek megvédésére az újjá­építés során különös gondot fordítanak. A jellegzetesen óbudai együttesek egy részé­nek megvédését is célul tűzték ki. Ezek érdekében változatla­nul fenntartják a plébánia­­templom környékén a Lajos utca és Fényes Adolf utca kö­zötti területet, valamint a Fő tér környékének városképileg is egységet alkotó részét. Negyven tanterem, 800 személyes mozi Az újjárendezés során a Fló­rián tér lesz Óbuda lakónegye­­di és kereskedelmi centruma. Jórészt átépík a közlekedési hálózatot és fontos csomópon­tok alakulnak a hídfőnél, va­lamint a Kolosy téren. A Mik­lós téri autóbuszvégállomás helyett a Vörösvári út és a Kórház utca között lesz új autób­uszvégállomás. Helyet biztosítottak az új autóbuszga­rázs számára is. A szaporodó gyermek­lét­szám nevelési igényeinek ki­elégítésére Óbudán 40 új tan­terem létesül, részben bővítés­sel, részben új iskolaépületben. Új iskola épül majd a Bécsi út és a Vörösvári út között, a Korvin Ottó út — Dunapart — Árpád híd között. Az óvodás­gyermekek részére 650 új férő­helyet létesítenek, a bölcsődei férőhelyeket 240-nel szaporít­ják. öt gyógyszertár, ugyanannyi orvosi rendelő, anya- és cse­csemővédő intézet lesz az új­járendezett területen. A Kolo­sy téren 800 személyes mozit építenek. A Vörösvári úton nagy irodaház épül. A vendég­látóhelyeket elsősorban a fenn­tartandó műemlékházakban helyezik el. A városrész rendezésénél 3700 lakást kell lebontani, úgyhogy a kijelölt területen csak 2500 la­kás marad érintetlenül. Az új­jáépítés során 6000 új lakás készül, tehát 8500 lakás lesz az építkezés befejezése után. A lakosság száma ezen a terüle­ten 32 600-ra növekszik, ami azt jelenti, hogy 24 000 lakos telepíthető az új házakba. öt- és háromemeletes házak A megmaradó földszintes műemlékházak mellett általá­ban öt- és háromemeletes la­kóházak emelkednek majd — a Duna-parton azonban épül több nyolcemeletes és egy ki­­lencemeletes ház, a Korvin Ottó utca—Szentendrei út— Vörösvári út találkozásánál pedig tizenhat emeletes magas­­házat építenek. Az elavult la­kásokon kívül felszámolnak Óbudán több régi, korszerűt­len ipari üzemet is. A rendezési és beépítési ter­vet több ütemben valósítják meg. Elsősorban az Árpád fe­jedelem útján, tehát végig a Duna-parton építkeznek. Itt 947 új lakás épül és 192 régi lakást bontanak le. A Duna­part kiépítésén kívül az első ütemben több foghíjat is be­építenek, így a Viador utca 3., 5., 9., Szőlő utca 9., 11., Tímár utca 10., 24., Dévai Biró Má­tyás tér 23., Flórián tér 4., 5., Solymári út 26., 28., Zápor ut­ca 75. alatti foghíjakat építik be. Ezeken a telkeken 8 régi lakás lebontása árán 219 új la­kás létesül. A rendezés alá kerülő terü­let északi részén, a régi tégla­gyárak helyén kísérleti lakó­telepet létesítenek. Itt építik fel azokat a lakóház- és lakás­­típusokat, amelyek a most fo­lyamatban levő korszerű lakó­épület-tervpályázaton díjat nyernek. A nagyszabású városrende­zési terv megvalósítása a terv szerint 1180 millió forintba kerül. Ebből mintegy 140 mil­lió forint az első ütem, tehát a Duna-part és a foghíjas telkek beépítésének költségigénye, építésénél megőrzik a műemlék jelleget A mai Flórián tér helyén alakul ki az új Óbuda városköz­pontja. Többemeletes lakóházak, áruház, üzletház-sor, kultúr­otthon épül itt és az Árpád-hídra vezető széles út mentén rT/%* •­­ • • ,,?.7 ffifMéiuk, 4im — értéke is a lakásnak ■ !?-' ' •••*&1 :?.■*■'' . • • ’. ',pf ‘-'fi­f? $ V'' | A müvészi olajfestmény, . . . . kerám­if, h­exkare, bútortextil . VÁSÁROLJON A KÉPCSARNOK VÁllalAT BOLTJAIBAN. ' 1.CS­ÓK IST­VÁN-GALÉRIA V., Váei utta,25. * ! PAÁL LÁSZLÓ-TEREM Vili., Rékóczi ú» 57/b.*­­ MEDHYÁNSZKY LÁSZLÓ-TERIM \„f*n*,c5-krl. 24., DERKOVITS GYUU-tERI^Yl., t•áÁ-íu», 23. RAPID* gyors-tökéletes könnyű mosás szappan nélkül NAGYMOSÁSHOZ RAPID, NYLON, SELYEM, GYAPJÚHOLMIHOZ IDEÁL MOSÓPOR ­ Mennyi téliszalámit ehetünk ? Kedveskedik a csemegét kedvelőknek a budapesti Sza­lámigyár, amely éppen ezek­ben a napokban ünnepli 70 éves fennállását. Negyedik ne­gyedévi tervét úgy teljesítette a gyár, hogy 20 vagon télisza­lámit dobott piacra s további 16 vagon téliszalámi s 10 va­gon gyulai kolbász "érlelő­dik­ útra készülődve. A szalá­migyárnál megszűnt az a régi gyártási szokás, hogy idényre dolgozzanak. A gyártás ma már folyamatos. A jövő év első negyedében 25 vagon téliszalá­mi s nyolc vagon "gyulai", a második negyedévben gyulai kolbászból kilenc vagon, téli­szalámiból 25 vagon készül, míg a harmadik és negyedik negyedév terve a jövő évre: 25 vagon téliszalámi s kilenc vagon gyulai kolbász, illetve 20 vagon "téli" és nyolc vagon gyulai kolbász. Vad, hal s "mi jó falat" bő­ségben lesz tehát. Mindez pe­dig arra biztat: bátran elűz­hetjük a tél köszöntésekor ha­gyományos aggodalmunkat.. . Jöhet a tél!... Szabó József Az évad első 100. ELŐADÁSA „A JÖVŐ l||llllllll!llllll!ll!ll!l!li!l|!l!lllll|l!l|l|lll!llllllllllllllllllllllll SZÁZAD !|lll|l||ll!UIIIIII!!!!!llli:'!llllllllll!l!lllll|l||||l|lllll!lllllll!l (LEGÉNYE" iniiinniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniinn llatooca I/acieU&eu, Főszereplők t SALAMON BÉLA RÁTHONYI RÓBERT

Next