Magyar Nemzet, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-13 / 268. szám
CMKSrtflk, 1958. november 13.. Forradalmi múzeumok a Bolgár Népköztársaságban •A náci megszálló hatóság és a fasiszta kormányzat külön csendőrosztagot küldött 1944- ben a falunkba, mert mi láttunk el mindennel egy teljes partizán alakulatot. Hatvan embert letartóztattak, közülük négy felnőttet és tizennyolc fiatalt bírósági tárgyalás nélkül azonnal kivégeztek. íme, a hősök fényképei... Az üveg alatt pedig a fiatalok iskolai bizonyítványai. Mindannyian kitűnő tanulók voltak... •— Emitt pedig a kis Nikola Nyakev fényképe. A tizennégy éves fiúcskát anyja a szomszéd faluba küldte orvosságért. A csendőrök elfogták. A parancsnok azzal gyanúsította, hogy az orvosságot a partizánoknak viszi. Utasítást adott kivégzésére. Még az embertelen csendőrök is visszariadtak ettől, s a parancsnok maga lőtte agyon a gyereket...« A községi forradalmi múzeum szobáiban idős, szikár, magas férfi kalauzol: Georgij Andrejev. S néhány lépéssel odébb, a szoba sarkaiban az ő fényképét is látjuk a falitáblán több régi írásos dokumentum között, amelyek arról tanúskodnak, hogy a községben 1897-ben alakult meg az első marxista kör, s ennek ő — Andrejev — 1901-től tagja volt. 1913-ban alakították meg a pártszervezetet, 1919-től *1923- ig ő volt a párttitkár. Megszervezték az ifjúsági és a nőszövetséget. 1921-ben már nagy május 1-i tüntetésre mozgósítottak. Amikor az intervenció miatt 1922-ben éhínség volt a Szovjetunióiban, sok élelmiszert gyűjtöttek és indítottak útba. 1923 szeptemberében a nagy felkelés idején a községben s hatszázan ragadtak fegyvert a fasiszta uralom ellen. Átvették a községben a vezetést, s kikiáltották a munkásparaszt hatalmat. A felkelés elbukott, Andrejevet — sok más társával együtt — börtönbe vitték, őt tizenkét és fél évre ítélték. Másik kalauzunk a kis múzeumiban Pelyu Totjev, a helyi béketanács elnöke, termelőszövetkezeti nyugdíjas. Leszármazottja annak a Ginov-nak, aki a községben az 1876-os törökellenes felkelés egyik vezetője volt, s mikor a túlerő győzedelmeskedett, megölte öt gyermekét, feleségét, majd magát, hogy élve ne kerüljenek a vérszomjas bosszúálló ellenség kezébe. A múzeum bejárati ajtajával szemben a falon egy képzőművészeti akadémiát végzett fiatal festőművész — Pavlov Dobrev — akadémiai diplomamunkája, körülbelül 4X3 méteres hatalmas vászon, amely a törökellenes szabadságharcnak ezt a tragikus eseményét örökíti meg. A Ginov családból 1876-ban tizenöten haltak hősi halált. A család kilenc felkelőt adott az 1923-as antifasiszta megmozdulásnak, s a második világháborúban ugyanebből a családból kilencen estek el, mint partizánok ... S bárhol jártunk a Bolgár Népköztársaságban, szinte mindenütt hasonló múzeumok útján gondoskodnak arról hogy a község, a járás, a megye lakossága megismerje szűkebb pátriájának dicsőséges forradalmi hagyományait, név szerint is tudjon azokról, akik a törökök, majd a honi és idegen fasiszták rabtartó uralma ellen harcoltak, üldöztetést szenvedtek, életüket áldozták, hogy a nép szabad legyen. Plevenben, a nagy megyeszékhelyen hallottuk, hogy tavaly a megye mind a négyszáz községében előadásokat tartottak, s az előadók elmondták, mikor és hogyan alakult ki a település; milyen volt évszázadokon át a dolgozó emberek keserves élete; hányszor és kiknek a vezetésével keltek fel, hogy lerázzák az öt évszázados török rabigát; mikor alakult meg a pártszervezet, s hogyan mozgósította forradalmi harcra a helyi lakosságot; hogyan küzdöttek az illegalitásban a népért a legjobb pártmunkások; a partizánok alakulatai hol és hogyan harcoltak a nácik és bolgár fasiszta kiszolgálóik ellen, Bulgáriának a szovjetellenes háborúból való kilépéséért, a Szovjetunióval való testvéri szövetségért, az 1944. szeptember 9-i felszabadulás előkészítéséért. Hristo Botev, a lánglelkű forradalmi költő,a bolgár Petőfit — amikor 1876 májusában kis csapat élén romániai emigrációjából hazatért, hogy fegyverrel részt vegyen a törökellenes harcban, amelyet gyújtó hatású cikkeivel, költeményeivel segített lángra lobbantani, s amelyben életét áldozta a szabadságért — a Bolgár Forradalmi Bizottsághoz írt utolsó levelében ezeket a sorokat vetette papírra: »... aki a szent ügyért küzd, annak nevét népünk örök időkre emlékezetébe vési." S ugyanennek a gondolatnak így adott hangot »Hadzsi Dimiter« című költeményében: •Ki érted hal meg, drága szabadság: él, és az: őt gyászolja mindenki, ég, föld, vadak, fák egymásnak adják hírét s a dalnok szavait zengi... Ahogyan Botev írta: a bolgár nép kegyelettel ápolja hős szabadságharcosainak dicső emlékét. Büszkék forradalmi hagyományaikra, népük harcaira, de ez az érzés a legmélyebben összeforrott bennük a proletárinternacionalizmussal. Felelősnek érzik magukat az egész világ munkásmozgalmáért, a világ minden népének szabadságáért. S a Szovjetunió népei mellett egészen különlegesen mély rokonszenvvel és testvéri barátsággal viseltetnek a magyar nép iránt. 1944. szeptember 9-e után 100 000 bolgár katona harcolt Magyarország földjén a mi szabadságunkért. 1956 októberében pedig ezrével, sőt, tízezer számra érkeztek a bolgár dolgozók levelei a helyi pártszervekhez és a Központi Bizottsághoz: harcra jelentkeztek, hogy fegyverrel segítsenek a magyar népnek a szocializmus megvédelmezésében, az ellenforradalom leverésében. Szófiában, Tirnovóban, Kolarovgradban, Várnában és másutt magyar beszédünk hallatára ismeretlen emberek léptek hozzánk az utcán, átöleltek, s emlékezetükből előszedett néhány magyar szóval vegyítve elmondták, hogy 1944- ben ők is harcoltak Magyarországon, s 1956-ban is készek voltak újra fegyvert fogni, hogy segítsenek nekünk. * A bolgár forradalmi múzeumokat járva, az a gondolatunk támadt, nem lehetne-e nálunk is — esetleg akár csak járásonként — összegyűjteni és múzeumi anyagként kiállítani a forradalmi emlékeket... De igen! Még nincs későn arra sem, hogy az 1848-as emlékeket, dokumentumokat felkutassák, s egy-egy központban összesítsék. S élnek még 1919-es harcosok, akik erre a célra bizonyára szívesen átadnák féltve őrzött, oly drága dokumentumaikat. A múzeumok anyagában helyet kaphatnának azok az emlékeztető írások, fényképek, amelyek örök megmentőként figyelmeztetnek, hogy mit jelentett a Horthyrendszer, a fasizmus, a nácizmus magyarországi uralma, s bemutatnák azt is, hogyan harcoltak ellene a nép legjobbjai. Mit jelentett abban a községben, járásban az ellenforradalom, s hogyan küzdöttek ott a néphatalomért, az ellenforradalom okozta károk gyors helyrehozásáért, s hogyan dolgoznak ma a szocializmusért. Úgy gondolom, hogy — a helyi pártszervezetek és pártszervek támogatásával — a népfront-bizottságok nagyszerű feladata lehetne e helyi forradalmi múzeumok anyagának összegyűjtése. Naményi Géza Citroma és társai Bécsből érkezett barát ajándékait csodáltuk két évvel ezelőtt. Törhetetlen kölnivízszóró üveget, citromformájú, műanyag citromlétartót, törhetetlen szájmosópoharat és más hasonló apróságokat hozott. Néztük, tapogattuk, nyomogattuk, dobáltuk, egyiket a másik után és — az öröm után mérgelődtünk. Milyen ügyes, praktikus, miért nem csinálják nálunk is? Akkortájt lehetett már kapni, feketén, Pesten is, például a kölnivíz-szórót — száz forintért. Ebből könnyű volt kiszámítani az »apróságok« piaci értékét: 500—700 forintnyi ajándékocskákkal lepte meg a bécsi barát ismerőseit. Aztán Prágából jött valaki, lemosható, nem szakadó, átlátszó uzsonna-zacskóval, aztán Brüsszelből, puha, könnyű műanyag-szivaccsal, Párizsból folyékony púderrel, Münchenből tömény kölnivízzel. Ezek voltak azok a bizonyos semmiségek, amelyekott kint fillérekbe kerülnek'-', s amelyek ajándékozásra kiválóan alkalmasak. A múlt héten egy társaságban mesélte valaki: nagyszerű meggytej-bólét ivott. — Persze, könnyű neked — legyintettek többen — állandóan utazol. — Ez igaz — mosolygott — bár ehhez nem kellett nagyon messzire mennem. A Rákóczi út és a Puskin utca sarkán ittam. És a napokban újra megérkezett a bécsi barát. Újra diadalmasan húzta elő bőröndjéből a rokonoknak és ismerősöknek szánt ajándékokat. Mindenki rávetette magát a selyempapírokba csomagolt meglepetésekre. Aztán, sorra, lógó orral, csalódottan, udvariasságot erőltetve mondtak köszöntet. És Ilona még aznap este kislányának ajándékozta a műanyagpoharat — hiszen hatot vett már az Úttörő Áruházban! — jó lesz festékkeverő csészének. Gyuri a műanyagszivacsot odaadta a feleségének, ha akarja, használja a mosogatáshoz — a Corvinban vett már hármat a múlt héten. Erzsi a törhetetlen kölnivízszórót fiacskájának adta — locsolhatja vele húsvétkor a lányokat. Ő magának egész kis gyűjteményt vett már különböző nagyságokban az Illatszer Boltból. A törhetetlen kulacs, pohárral pedig jó lesz majd kirándulásra, bár már ebből is van mindenkinek otthon kettő is. S mikor a baráti és rokoni kör újra összeült, valaki nem bírta tovább, kifakadt — az éppen távollevő — bőkezű adakozó ellen. — Tudjátok, én azt hiszem, ötven forintért megvehetem az egész, »kincseket érő« bécsi ajándékgyűjteményt — itt Pesten, akármelyik áruházban! Hát igen. Itt is lehet már kapni, fillérekért a semmiségeket. A tömény kölnit éppúgy, mint a folyékony púdert, citromát és uzsonnazacskót a gyerekeknek, cellofán-tasakban paradicsomlevest, perion-, nylonfehérneműt, paradicsomkoktélt és műanyag-tojástartót. Hamar megszoktuk. Hozzátartozik már a mindennapi életünkhöz. Ezek azok a bizonyos apróságok, amelyek széppé teszik a mindennapokat. Mindössze az a kellemetlen, hogy ezentúl sokkal nehezebb külföldről ajándékokat hozni a növekvő igényű ismerősöknek! De ezt valahogy kibírjuk. Pongrácz Zsuzsa Magyar Nemzet Megbírságolják a szabálytalanul építkezőket Az államigazgatási eljárás általános szabályairól 1957-ben alkotott törvény értelmében az építésügyi hatóság megbírságolhatja a szabálytalanul építkezőket. Az 1957. évi rendelkezés szerint az építésügyi hatóság saját hatáskörében 1000 forintig terjedhető pénzbírságot szabhat ki, a korábbi rendelkezés értelmében pedig rendbüntetésként róhat ki bírságot. Ezen az alapon azonban az ingatlan értéke egytized részéig terjedő pénzbírságnak csak akkor van helye, ha a törvényben meghatározott két feltétel, az engedély nélküli, vagy engedélytől eltérő építkezés és vagyoni előnyhöz jutás esete együttesen fennáll. Az 1937. évi rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a hatóság az épület átalakítását, vagy lebontását rendelte el. Az építésügyi hatóság a két rendelkezés közül azt alkalmazza, amelyik az adott szabálytalan építkezés esetében célravezetőbb! Rendet kell teremteni az almafronton! Termett az idén elegendő alma, jó minőségű áruval kell ellátni a piacot A szabolcsi homok az idén is jó termést adott: ezer és ezer vagon alma indult el a Nyírségből a budapesti piacra és külföldre. Igaz, a száraz, aszályos esztendő miatt nem érte el ez a vidék a két-három esztendővel ezelőtti vagy a tavalyi rekordot, de egy hold alma megadta azért a negyvenmázsás átlagot. A 25 mázsás országos átlag mellett az idei termés is jónak mondható tehát. Az országban hatmillió almafát tartanak nyilván, ebből Szabolcsban egymillió van, mégis az exportnak 80 százalékát Szabolcs adja. A jó termés, a sok alma azonban külön gond Szabolcsban, mert nincs megfelelő számú tárolóhely. 1945-ig tízezer hold gyümölcsös vált termővé, 1950—56-ig újabb tízezer holdat telepítettek. Az új telepítésű fáknak nagyobb része most van »serdülőkorban«. Mi lesz akkor, ha ezek is termőre fordulnak? Tárolóhelyet és szállítóeszközt ! A kereskedelem, akármenynyire is jól szervezett, képtelen ilyen felkészültséggel két-három hét alatt felvenni az almatermést. Hiszen az egész Szabolcsban nincs említésre érdemes válogató szín, a szabad ég alatt dolgoznak az emberek. Az időjárás az idén eddig szerencsére szokatlanul enyhe volt. De ha zordra fordul, akkor mi lesz az alma válogatásával? Ki bírja szabad ég alatt, fagyban, hidegben osztályozni, ládákba rakni? Az alma sem bírja a hideget, elpusztul. A telepítés azonban nem állt meg, évente továbbra is kétezer holddal szaporodik az alma. A legsürgősebb teendő tehát a telepítésekkel párhuzamosan a járulékos beruházás azonnali megkezdése. Bekötőutakat kell építeni, golyóscsapágyas, gumikerekeken gördülő kocsikat beszerezni. Nem elég csak megtermelni az almát, el is kell szállítani a fa alól. Ha szállítóeszközökről, rendes utakról nem gondoskodunk, előfordulhat, hogy az első osztályú alma harmadosztályú lesz, mire az átvevőhelyre ér. A tárolóhely kérdése is égető. A Jonathán ugyanis téli alma, januárban, februárban kerül a piacra. De addig el kell tartani. Meleg helyen megráncosodik, hidegben megfagy. Plusz 2 fok az ideális hőmérséklet, amelyiken teleltetni lehet. Nemcsak milliós beruházásokkal felépíthető hűtőházakkal lehet ezt a kérdést megoldani, egyszerű tárolóhelyek is megfelelnek, kéményszellőztető berendezésekkel. Mi van a szabvány körül? Minden évben visszatérő panasz a termelők részéről az alma átvételénél az osztálybasorolás; az első osztályú almát a másodikba sorolják, s kevesebbet fizetnek érte. Ez a szabolcsi termelők szerint abból ered, hogy az átvevőhelyeken nem szakértőket alkalmaznak. Másodsorban pedig a megállapított szabvány már idejét múlta. A szabványügyi hivatal ezzel kapcsolatban a következőket mondja: Külön szabvány a Jonathán almája nincs. A téli almára vonatkozó szabvány pedig kimondja, hogy az első osztályú alma pajzstetűtől mentes fajtajellegének megfelelően tökéletes alakú és színeződésű, minden hibától mentes, tiszta, szedésre érett stb. Igen ám, de mi a Jonathán fajtajellegének megfelelő alak? Hiszen több mint tízfajta Jonathán van, más a Sashegyen, más a Tisza mentén, de mindegyik fajta ízes, zamatos és lehet első osztályú. Nyilvánvaló, hogy van valamilyen alapja a termelők panaszának, s ha a termelés érdeke azt kívánja, akkor meg kell vizsgálni a szabálykérdést, s ha szükséges, módosítani kell. A Jonathánt Szabolcsban exportra 5,50—5,75 forintért vették át, ha első osztályú volt; 4,50 forintért a másodosztályút és 3,75 forintért a harmadosztályú árat. Belföldi osztályozásnál olcsóbb volt az alma ára, a pajzstetves és hűllott almáért pedig sokszor csak filléreket fizettek. De átvett a kereskedelem ilyen árut is, aminek érezhető következményei vannak. Miért van férges alma a piacon ? Elsősorban az a következménye, hogy elárasztották a piacot férges almával. Joggal kérdezheti az olvasó és a fogyasztó, miért nem vásárolták fel Inkább a hibamentes, szép almát, az első osztályú árut? Hiszen ennek a termelő is — no meg a fogyasztó is — jobban örült volna. Tárolóhely hiányában a visszamaradó almát — az első osztályút és a férgeset is — a termelő úgyis egy helyen tárolja majd, így az egészséges, ép, első osztályú almából szintén harmadosztályú, férges alma válik. Feltehető tehát, hogy februárban ismét harmadosztályú alma kerül majd többségében a piacra. De miért van 5—6 forintos ára a piacot elárasztó harmadosztályú almának, amikor azt elég olcsón, szinte filléres áron vásárolták fel? Felkerestük a SZÖVÉRT igazgatóját, Hegedűs Tibort, aki elmondotta, hogy almát csak a földművesszövetkezetek vásárolhatnak. A silányabb minőségű almát a szövetkezeti kereskedelem olcsó áron dobta piacra, de ellátta ilyen olcsó almával a KÖZÉRT-et is. Ez az olcsó alma most érthetetlen okból az egyes KÖZÉRT-üzletekben 5—6 forintos áron jelentkezett. Rendet kell végre teremteni az almafronton! Termett bőven alma, jó minőségű, ízes árut szeretnének a fogyasztók a piacon látni. Illés Sándor Cfíik az előd és a második műszakban is segítenek A dolgozó nők álma a gépesített háztartás, ahol mosástól burgonyahámozásig és padlókeféléstől vízmelegítésig minden gombnyomásra, úgyszólván percek alatt történik. A magánháztartások teljesfokú gépesítését természetesen nem valósíthatjuk meg egyik napról a másikra, sőt, az életszínvonal emelésével ugrásszerűen megnövekedett igényüket az időközben létesített belkereskedelmi kölcsönző vállalatok sem tudják kielégíteni, hiszen minden utcasarkon nem nyithatnak üzletet s a súlyosabb gépek (például a mosógépek) sok száz méteren való haza- és visszaszállítására egy asszony sem vállalkozik. Ez a megoldást sürgető probléma adta a budapesti Nőtanács aktíváinak a gondolatot, hogy az Országos Nőtanács kebelén belül állandó jellegű háztartási bizottságot alakítsanak, amely néhány hónapja harminckét taggal (akik között háziasszonyokon kívül a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a fővárosi tanács, a konzervipar, a KÖZÉRT és az OKISZ is képviseltette magát) megkezdte működését. A játékautó is „autó” A bizottság első határozata természetesen a gépkölcsönzésre vonatkozott. Megállapodást kötöttek a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalattal, hogy néhány gépet egész évre bérbevesznek s ezeket aztán üzemeltetésre kiosztották az önként jelentkező háziasszonyoknak. Az asszonyok vállalták, hogy a gépeket saját szűk körzetükben tovább kölcsönzik, a díjakat beszedik és elvégzik a szükséges adminisztrációt. Ezzel a házi megoldással a város számos pontján sikerült olyannyira sűríteni a kölcsönző hálózatot, hogy a gépekért csak a szomszédba kell bekopogtatni. Érthető, hogy a nő tanácsi »kiskölcsönzők« gyorsan népszerűvé váltak s — hála az áldozatkész háziasszonyoknak — azóta is tervszerűen szaporodnak. A második műszak megkönnyítése után a háztartási bizottság — kissé profilon kívül — belelesett az első műszak gondjaiba s rövid tanácskozás után új fazonú (kéreg és orrnélküli), szellős, magasszárú cipőt tervezett az álló munkát végző nők részére. A tervből csakhamar valóság lett. A cipőt vászonból már nyár végén árusították az üzletek s nemsokára bőrből szabva is piacra kerül, mert a célszerű lábbeli iránt igen nagy a kereslet. Közben a Nőtanács többi bizottságának és a szakembereknek bevonásával játékankétot rendeztek, ahol — különösen a szülők részéről — igen hasznos javaslatok hangzottak el. — Az autót, ha elromlik, javítóműhelybe viszik — panaszolta az egyik mama. — A játékautóhoz azonban nem kaphatók alkatrészek, egyszerű »defekt« után szemétdombra kerül. A szakemberek megállapították, hogy igaza van — s bár a lendkerekű Pobjeda és a valódi között van »némi« árdifferencia —, elhatározták, hogy a babaklinikák mintájára autóklinikákat létesítenek a pöttöm kocsitulajdonosok járművei számára. Feljegyezték azt is, hogy több szellemfejlesztő irodalmi, művészettörténeti vagy történelmi társasjátékra, tartalmasabb összetételű diafilmekre van szükségük a gyerekeknek. Ezt követően energiagazdálkodási ankétot szervezett a bizottság, a meghívott háziaszszonyokat megismertették a villanyárammal hajtott háztartási gépek veszélytelen és gazdaságos használatával. Jelenleg a csecsemőkonzervek gyártásáról tárgyal a háztartási bizottság a konzerviparral. Napirenden : a foltozás Most a ruhaneműjavító és foltozó vállalatok munkáját vizsgálják. Úgy hírlik, nem szívesen vállalnak javítást, inkább konfekciót, kifizetőbb szalonmunkát csinálnak s a foltozástól való húzódozásuk nehezíti a dolgozó nők második műszakját. A Nőtanács aktívái már megkezdték a vállalatnál a társadalmi revíziót s az ellenőrzés befejezése után jelentést tesznek a bizottságnak, amely, ha a panaszok igaznak bizonyulnak, kidolgozza orvoslásukra vonatkozó javaslatait. Egy bizonyos: a Nőtanács háztartási bizottsága már fennállásának néhány hónapja alatt jelentős tekintélyre tett szert és mint a háziasszonyok első érdekvédelmi szerve továbbra is szolgálatában áll a dolgozó nőknek. Kun Erzsébet Vasútvonalat építenek a Balaton medrében A budapest—tapolcai vonalon a Balatonkenese—Balatonfűzfő közötti, mintegy 3,5 kilométer hosszú szakaszon a vasúti pálya az úgynevezett balatoni magaspart mentén halad. Az elmúlt évtizedekben gyakran észleltek itt hegycsuszamlásokat, szakadásokat. A MÁV most ezen a szakaszon úgy akarja kialakítani a vasúti pályát, hogy az ettől a veszedelmes helytől minél távolabbra kerüljön. Elkészítették a pálya áthelyezési tervét, amelynek érdekessége, hogy a pálya, a Balatonnak mintegy 1,5 méter mély medrében halad, vagyis ott épül a vasútvonal, ahol jelenleg a tó vize hullámzik. A pálya kő- és kőtörmelékre alapozott töltésre kerül, s a tó vizéből elrekesztett területet, mint parti sávot hasznosítják. A nagyszabású munkát —, amelynek során mintegy félmillió köbméter anyagot mozgatnak meg — 1959-ben kezdik meg, 18 millió forintba kerül és 1961-ben fejezik be. A Balaton medrében az építést résziben uszályokról végzik. 5