Magyar Nemzet, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-03 / 285. szám

4 »Cattarói matrózok« Friedrich Wolf színművének ősbemutatója Miskolcon Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének a cattarói öbölben állomásozó flotta-egységein a matrózok 2018. február 1-én felkelést robbantottak ki. A haditengerészet legénységének körében akkor mér igen nagy volt az elkeseredés a céltalan, sötét háború és a kegyetlen bánásmód miatt is mérhetetlen a béke utáni vágyakozás... A történelem e megrendítő drámája kel életre a színpadon Friedrich Wolf kétrészes eseményjátékában. Az van a darabban, ami a Szent György-cirkálón, a cattarói flottila vezérhajóján megtörtént 1918. január 20-tól február 3-ig. A história élő szereplőinek a megidézése az utókor előtt, a forradalom egyik bukásában is dicsőséges harcának a tanulságai egy életre. A színmű a lázadás epizódjait idézi fel és megmutatja elő emberi cselekedetek mozgató rugóit is. A szálak, amelyekből az író a színpadi történetet szövi és sorsok ezreit láttatja meg , nem futnak szét a kezéből. A flottilla hatezer matrózának sorsa tekerődik a cirkáló egyik legénységi kabinjában, a parancsnoki szobában és a fedélzeten, ahová betörnek a hangok, az emberi szó és az ágyúfaj, a halál képe és a jövő, e béke óriási ígérete a szárazföldről és e tengerről. A vörös zászló felkúszik az árbocokra és hatezer haditengerész szívét megremegteti ez élet és a béke győzelmes üzenete az érkező forradalom ígéretében, majd újra a sötétség halálfejes lobogója váltja fel munkásokból és parasztokból lett katonák, vén családapák és ifjú legények reménységét. De a dráma végső — költői látomással is — megrajzolt képe láttatja a jövőt, hogy akik elestek a forradalomért vívott harcban, nem haltak meg Hiába. Ifi konklúzióból, ahova a dráma eljut, adódik a cselekménysor hevületessége és lírája is. Franz Rasch fedélzetmester és társainak története megrázóan szép előadásban került a Miskolci Nemzeti Színház kamaraszínpadára. S noha a színmű elsősorban dokumentációs jellegű, magával ragadó nodra van. A szereplők élő és nyers mivoltukban jelennek meg előttünk. A rendezésnek — Orosz György munkájának- a fő érdeme, hogy bár az akciók többsége a színpadon kívül történik, az alakokat a hadicirkáló sajátos életéből fakadó atmoszférájába tudja állítani, kivillantva a sikeiek mögött a lelkekben Végbemenő küzdelmet. Rasch forradalmár szívének emberségességét, az értelmes munkás gondolatait is feltárja Kőszegi Gyula alakítása. Tóni G habar, a családapa vergődését a Család és a felkelésben vállalt feledet megpróbáltatásai között, mély drámaisággal ábrázolja Horváth Gyula. Jerko Sisgorić nosztalgikus és rajongó élet-, igazság- és szerelemvágyásét, e kölyökember Igák környékét kiváltó, szép hősiességét Őze Lajos művészete teszi élővé. Marie Bernisevics tűzmester szerepét Gyarmathy Ferenc szilaj erővel játssza, hogy mellette szinte kontrasztikusan jelenjék meg Kuddel Haeknek, a politikai alantasságban is megnyilvánuló aljassága Szécsy Irén igyekvő ezerepformálásában. A két legérdekesebb alak: Stonavszki távirász és Sesan zászlós —* a már-már hivatásos forradalmárok * fiatal színészek, Demény Gyula, illetve Verde* Tamás erejét teszi próbára. Gyilkosan élő a kapitány szerepében Farkas Endre, és Csiszár András, a kegyetlen zászlós; ez a két alakítás tán a legjobban hangszerelt és tegyük hozzá, a legszínpadszerűbb is. A kétrészes és hat képből álló darab illúziót keltő színpadát Suki Antal tervezte, dicséretes invencióval, maroknyi helyen is híven szolgálva az író és a rendezés intencióját. Hatezer ember sorsa dől el a páncélfalak közt, de éreztetni kell az egész külvilág hatását is. A darab fordítója Szegő István, aki jól szolgálta a mű hitelességét: Wolf ugyanis a hamburgi kikötők dialektusában írta meg drámáját, s ennek kellett magyar megfelelőjét megtalálnia a fordítónak. Magyar Tibor EGY MÍTOSZ Nagy Péter: SZABÓ Félrevezető címe van ennek a könyvnek, szakértők kis csoportja számára írott művet sejtet, pedig nem az. Több ennél sokkal, mert nemcsak az író pályájának első, kevésbé ismert — de értékesebb — szakaszát elemzi, hanem az itt felmerülő kérdéseken keresztül választ próbál adni az életmű későbbi szakaszára is. Ez a könyv jó példa arra, mint lehet egy rosszízű mítoszt alaposan eloszlatni. Mert Szabó Dezső sok forrásból táplált mítoszának a legbővizűbb ere a nem ismerés volt. A jóhiszemű emberek között ez a mítosz csak addig él, míg elő nem veszik magukat a műveket, s nem sokkal ezután rá kell jönniük arra, hogy ez az életmű értékes elemei ellenére is csak negatíve lehet tanulságos. Nagy Péter hatalmas tényanyaga, alapos, marxista elemzései eloszlatják azokat a tévedéseket, melyek szerint: az író "megbízhatatlan gondolkozású, ide-oda csapongó, szertelen elme volt, vagy: -bátor- író volt, aki a fennálló rendszerekkel szembenállt, stb. A tanulmány vitába száll ezekkel az érvekkel, s nyomról nyomra, műről műre haladva mutatja ki, hogy valóban élt benne egy erős ellenzékiség, amely világmegváltó tervekkel párosult Számos kortársánál többet látott még a kapitalista rendszer Visszásságaiból, s élesebb hangon is bírált, de bírálatában a kapitalizmus individualizmusával szemben részben a középkor feudális egységéhez fellebbezett, részben kora legveszedelmesebb tévtanához, a fajelmélethez, Nagy Péter jól mutat rá, hogy Szabó Dezső nem volt sem valamiféle -speciálisan magyar- jelenség, sem egyszerű külföld-utánzó, hanem az idegen hatásoknak kedvező talajra hullott szájbaszökkentése. Tanulmánya éppen ebben tér el sok más hasonló jellegű írástól. A portré, amit az íróról ad, nem emlékezteti az olvasót az üres szoba falára felfüggesztett magános képre, hanem egy jól rendezett képtár jól elhelyezett darabjára. Igen plasztikusan illeszti be a korabeli magyar és világirodalomba, világnézeti áramlatokba. E kapcsolatok kutatása közben mutatja Szabó Dezső egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleményeinek és állásfoglalásainak eredetét,a nietzscheánizmus és pozitivizmus egyéni ötvözetét. Innen derül fény azokra a hiedelmekre, hogy "forradalmár, sőt -szocialista volt. Szabó Dezső éles hangon bírált, számtalan visszásságra rámutatott: - ... a Valóság visszatetsző oldalainak kimondása azt a benyomást keltette az olvasóban, mintha ezáltal a teljesebb Valósággal találkozna, mint az eddigi irodalomban ... olyan benyomást tudott kelteni, mintha a szavakon túl tartalmilag is merészebb lenne műve, mint ker- ELOSZLATÁSA DEZSŐ INDULÁSA társaié.* Hogy ez a valóságigény mégsem szült forradalmi gondolatokat, a nagy koncepciójú életművet, annak okát Nagy Péter helyesen abban látja, hogy Szabó Dezső , a történelmi materializmust ,tudományellenes elvonásként, elutasítja magától, s ezzel együtt elutasítja az osztályok, az osztályharc gondolatát... sőt hamarosan arra is rákényszerül, hogy a társadalmi valóságot valamiáltalánosabbal’, a korszellemmel helyettesítse.Nagy Péter a tanulmányíró Szabó Dezsőt állítja előtérbe. Ez lényegében helyes is, mert pályájának ebben a szakaszában ezek a művek dominálnak, s egész életművét tekintve is — leszámítva Az elsodort falu néhány részét — irodalmi tanulmányaiban van a legtöbb maradandó érték. A szépíró azonban talán kissé jobban háttérbe szorul, mint kellene. Ez a probléma nem elsősorban a művek miatt érdekelne bennünket, hanem mint Az elsodort falu felé vezető út, s később pedig Szabó Dezső írói vénája kiszáradásának problémája. Egészében véve a tanulmány nagyon jó, s nagy hasznára lesz irodalomtörténet-írásunknak. Bessenyei György Magyar Nemzet Kiállítási Krónika Két festő, egy iparművész valóság formáiban jelentkeznek, képeim mégis, mintha kísértetek árnyai járnának, inkább ijesztgetve, mint ártóan Az, amit ábrázol, tele van sejtelmekkel, balladai félhomállyal, elvarázsolt telkekkel, akik csodára, megváltásra várnak. Ezen a kiállításon 1927-es dátumú önarcképétől kezdve áttekinthetjük Benedek fejlődését, amely a két világháború közötti válságos korszakban bontakozott ki és érlelődött sajátos formanyelvvé. Sok mindent lerögzít eleve látomásos érzelmi világából, de még többet bíz a néző képzeletére, aki hajlamos arra, hogy többet lásson és ott is a tartalmat keresi, ahol a festőnek szubjektív érzelmeinek kifejezésén kívül nem volt egyéb szándéka. Közvetlenebbül szól hozzánk Göllner Miklós kiállítása a Csók Galériában. Értékes képanyagában egy szentendrei festő friss hangú, férfias lírája csendül fel Göllner az élet apróságaiban is a művészi formát keresi. De nemcsak keresi és nemcsak optikai látványokkal gyönyörködtet, hanem a művész teremtő kezével alakítja a valóságot Túljutva a szerkezeti problémák megoldásán, nagy felkészültséggel, merész palettával áll a látványok elé. Mindig oka, értelme, célja Van annak, amit megragad a látványból és a látványok színes felszíne mögött törvényszerűségeket éreztet, a formák rendjét, a konstrukciót Tájképei, csendéletét, szoba belsős mindmegalunyi eleven, újszerű ritmusokban felfogott, bensőséges hangulatú megjelenítése a valóságnak. Szinyei, Nagybánya és Szentendre a talaja annak a művészetnek, amelyen Göllner Miklós piktúrája oly szép, friss virágokat hajt. Juris Ibolyát néhány éve az Iparművészeti Főiskola, mint egyik, legtehetségesebb tanítványát engedte szárnyra. Diplomamunkájának vitáján már megmutatkozott a hivatásra való rátermettsége. Azóta a fiatal művésznő főleg a batikffestés terén ért fel figyelemre méltó eredményeket. Most a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai termében kínai tanulmányútján készült grafikai sorozatát és néhány batikképét mutatja be. Kínai vázlatkönyve kétszáznál több színes kréta- és ceruzarajzával a széles érdeklődésű, megfigyeléseivel magát állandóan fejlesztő fiatal művésznő érzékeny egyéniségét állítja elénk. Bejárta a nagy kínai birodalom számtalan táját és városát s változatos témájú útirajzaiban az elfogulatlan szemű megfigyelővel együtt sajátos lírája is megmutatkozik. Frissek és a pillanatnyi élmény közvetlenségében születtek a Nyári Palotáról, a rizsaltetekról, folyami hajósokról, szülészekről, táncosokról készült, befejezettségükkel az önálló grafika hatását keltő artisztikus rajzai. De sokszor már a rajzokban is a batik műfajában gondolkodik. Példája ennek a Nyári Palota egyik megoldása, ahol kompozíciójának pasztellámnyelatokban összehangolt zártsága már selyemre kívánkozik. Kékes és lila tónusokban tartott faliképeinek témáját az anyag, a selyem természetének megfelelően alakítja. Szerencsés módon találja meg a reális ábrázolás mértéktartóan stilizált, dekoratív hangszerelését. Körvonalainak játékos ritmusaival, kevés, tompára hangolt színnel a finom, dekoratív értékek mellett hangulatokat is teremt. Kínai tanulmányútjától azt várjuk, hogy a jövőben a színek jobban fognak érvényesülni munkásságában, d. m. Az Ülőn Bátorban vendég- Szereplő magyar balettegyüttes vasárnap tartotta meg bemutatkozó előadását. A bemutatkozásnak, amelyet a Mongol Népi Forradalmi Párt és a kormány Vezető tagjai is megismertek, nagy és lelkes sikere vol.* A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum november 30-án nyitotta meg négy teremben a Somogy megyei festőművé- EMfc csa tárlatát. Amikor Benedek Jenő kiállításának meghívóját megkaptuk, azt vártuk, hogy a Nemzeti Szalonban egy festői hangvéltás tanulságokra alkalmat adó látványában lesz részünk. Elvárhattuk ezt tőle, aki nem kevés elismeréssel indult el a felszabadulás után a korszerű festészet kifejezései felé, amikor miszticizmusát közérthetőség és a konkrétebb témaalakítás váltotta fel. Benedeket azonban még mindig a régi élmények tartják fogva. Vésztjósló csöndet, apokaliptikus hangulatokat érzékeltető piktúrájának őszinteségében nincs jogunk kételkedni, realisztikus előadásmódja pedig nyilvánvaló. De amikor a valóságot nézi, akkor is mintha a balladák misztikus világa volna döntő indítéka, inspirálója képeinek. Témái nem is a valóságban fészkelnek, hanem mélyen a tudat alatt, onnan próbálnak kitörni a sötétségekkel, félelmekkel és szorongásokkal teli szomorú gyermekkor elfojtott emlékei, Élményei a Ady Endre költeményei orosz nyelven A moszkvai szépirodalmi könyvkiadó a közelmúltban jelentette meg Ady Endre költeményeinek orosz nyelvű gyűjteményét. A mintegy félszáz költeményt tartalmazó kötetet Kun Ágnes szerkesztette, a jegyzeteket is ő írta, s a nagy magyar költő műveit az orosz költészet kiválóságai: Vera Inber, Mihail Izsakovszkij, Leonyid Martinon és Nyittolaj Tyihonoti fordították oroszra. J. Malihim írt rövid bevezető tanulmányt a kötethez. Ady gyűjteményének orosz nyelvű válogatása 33 000 példányban került a szovjet Olvasókhoz. A Miskolci Nemzeti Színház kassai Vendégjátéka után most a Kassai Állami Színház fog — január 11-én — Miskolcon vendégszerepelni . így New Yorke-i árverésen csillagászati árakon cseréltek gazdát modern francia festmények. A legmagasabb árai Picasso: Anya gyermekével című festménye érte el, 153 000 dollárt fizettek ki érte. Egy Cézanne-kép 125 100, Rénoir Sorrentói kertje 105 000 dollárért kelt el. «*) Kunvári Lilla szobrászművész műtermébe látogatott el tegnap délelőtt Karl Fritz Bernhard. A Zeneművészek Szövetségének meghívására hazánkban tartózkodó német zenetudós meleg elismeréssel nyilatkozott Kunvári Lilla zenei témákat ábrázoló plasztikáiról. .Sttrdt, 1058. decembe 8. A NARRÁTOR és a népi színház A magyar sajtóban — a Magyar Nemzetben is —, egyre erőteljesebben merül fel a kérdés: Szükséges-e annyi narrátor a színpadokon? Ha a kérdést színpadtörténeti szempontból vizsgáljuk, arra az eredményre kell jutnunk, hogy a színpadi értelmező alakja a kórusfunkcióból nőtt ki. A dráma mindig is a közönség aktív részvételét igényelte. Az antik, görög drámában a cselekmény következtetéseit az aktívan szereplő kórus vonta le. A modern dráma a kórust állandóan helyettesítette egy, a cselekményben szerepet játszó alakkal — az úgynevezett »rezonőr‘-rel, így volt ez Shakespeare-től Csehovon keresztül Gorkijig. Ennek a rezonőrnek azonban aktív része volt a szíriadi mű cselekményének bonyolításában, s úgy fejezte ki az író gondolatait, hogy egyben segítette a cselekmény felvomlását. Lehet — és van is — olyan dráma, ahol a narrátor ezt az ősi funkciót valóban korszerű módon végzi el és a közönség és a színpad kapcsolatát segíti. A narrátorokra épített színművek nagy része azonban valójában dekadens mű, amely a közönség aktivitását kikapcsolja és a narrátor az egykori kórus valóságos, aktív funkcióját megsemmisíti. S most ez az alak, akinek az igazi drámában, az igazi színjátékban nincs keresnivalója, ott kísért színpadjainktól. Amit kuriózumként helyes bemutatni, abból nem szabad áramlatot teremteni. Hiszen ma már itt áramlatról van szó, látszólagos útkeresésről egy nyilvánvaló Zsákutcában. Már nem hagyományoktól szakad el így a színpad, hanem egy rossz hagyományt teremt meg. Ezzel nem a népi színpad útját egyengetjük, hanem a színpad népiségét ássuk alá. A színpadi magyarázgatást két dolog indokolhatja. Az egyik az, hogy maga a cselekmény nem dolgozza fel megfelelően a jó konfliktust, nem ragadja meg s nem indítja gondolkodásra a nézőt. A másik indok az lehet, hogy magát a közönséget tekintjük képtelennek arra, hogy a megfelelő következtetésekhez eljusson. Mindkét esetben a darab vagy az előadás a hibás. Nem lehet jó az olyan dráma, melynek cselekménye nem megragadó, sem az olyan, amely alábecsüli a közönséget. S különösen nem lehet lebecsülni a mai közönségét, melynek, mint Móricz Zsigmond a Tanácsköztársaság munkásközönségéről írta: »Nem játék a színpadon sem az élet. Ez szívébe veszi az igazságot , nem engedi kiűzni onnan.** A színpadi megújulás tehát nem lehet egy formai, s különösen nem egy formabontó megoldás következménye. Aki innen akar elindulni a megújulás felé, nem sokat tanult az eddigi színházi törekvések történetéből. Sztanyiszlavszkij, vagy Brecht nem azáltal forradalmasították a színpadot, hogy egyszerűen új formákat találtak , hanem azáltal, hogy ezek a formai újítások is egy új tartalmi alapra épültek. Így jött létre egyfelől a modern realista színpad, másfelől pedig a modern publicisztikai színpad. S mindkettő eltéphetetlen közösséget teremtett a közönség és a Színpad között. A feladat ennek a közösségnek bensőségesebbé tétele. S minden színpadi reform ugrópontja erre vezet, vagy ettől távolít el. A népi színpadművészet közelebb áll a vásári bohózathoz, inkább a népi játékok hagyományainak elemeiből merít, mintsem, hogy Intellektuális csemegévé váljék. Nem lehet jó az olyan művészi alkotás, mely nem áll meg önmagában, amelyhez magyarázat kell. S különösen nem lehet jó a puszta utánzat ahelyett, hogy a maga körülményeinek megfelelően merítene a népi forrásokból. Csak ezekhez visszanyúlva lehet elkerülni egyes művészi fogásoknak, sablonoknak divattá válását, azt, hogy egyes színházak előadásai egyszerűen más színházak előadásainak produkciói legyenek. Anarrátor-divat- éppen ezért már nem művészi próbálkozás, hanem divat, nem teremtés, hanem utánjátszás, mégpedig régi, több évtizedes divat utóélete. Régebben még gondolhatták volna egyesek, hogy ez az út a valódi megújulás, felfrissülés felé vezet. Most már világszerte kiderült, hogy így komoly eredmények nem születnek. Ez acsodaszer a valódi aktualitástól zárja el a színpadot, kiűzi a művészetből az igazi költőiséget, amely az intellektualitást magába az ábrázolásba sűríti. E helyet az értelmeskedést állítja a színpadi munka középpontjába. A kérdés megoldásának kulcsa az, hogy belássuk: művészi forradalom a színpadon nem választható el a közvetlenül a néptömegekhez szóló aktualitástól. Csak ennek a tartalmi aktualitásnak kifejeződéseképpen jöhetnek létre megalapozott formai újítások. Minden olyan technikai fogás, legyen az akár dramaturgiai, vagy rendezői, amely arra törekszik, hogy aktuális tartalom nélkül újítson, amely ezt a két kérdést elszigeteli egymástól, saját művészi alapját semmisíti meg. A formai megoldások zsákutcájában megrekedni annyit jelent, hogy nem találtuk meg az igazi aktualitást. Kísérletezni helyes dolog, de nem általában kell kísérletezni, hanem a népi, realista színpad irányában. Csak ezen az alapon lehet megteremteni az új szocialista színjátszást. Hermann István A Salomé másik szereposztása Az Operaházban sikeresen mutatkozott be a Salome másik szereposztása is, sőt, az előadás olyan Jóbánáant hozott, aki mindkét szereplőgárdából ragyogóan kitűnik s elsőrendű tényezője a Strautsfelújítás színvonalának. Melis György, töretlen ívben fejlődő, kiváló baritonistánk — aki minden új szerepével elgondolkoztat és elismerésre késztet — Johanaan maszkjában már a nagy operaénekesek ösvényére lép. Átélése, átlényegülése tökéletes, a romlott Salome, s a felbomló kor igazi antipólusa. Megszállottságában szinte félelmetes. S a gyönyörűen kiteljesedő bariton hang Richard straussnak talán a legszebb dallamait, a leghivatottabban szólaltatja meg. Jellemábrázoló színészi alakítás és ugyanilyen értelmű énekművészet magasrendű szintézise! Heródes figurájában Király Sándor főként az élveteg kéjéne vonásait hangsúlyozza, karakterisztikusan, egyszeregyszer naturalista módon is. Dózsa Mária, mint Herédiáé nem eléggé érzékelteti a gonoszságot, de uralkodó női alak. Az új Narraboth, Kenéz Erna, még keresi az ábrázolt figura egyéniségét Komlócsy Erzsébet értékes orgánuma az apród szólamában érvényesül fsz. Új magyar—francia szótár jelent meg Az Akadémia Kiadó gondozásában. Pekhátér Sándor professzor szerkesztésében a napokban látott napvilágot a majd 1406 oldalas, mintegy negyedmillió Szót tartalmazó magyar—francia nagyszótár. Az új nagyszótár nagyrészt felhasználja az 1935-ben megjelent Eckhardt-féle magyar— francia szótár és az ezzel egy időben megjelent Sauvageutféle szótár anyagát, ugyanakkor tartalmazza azt az erősen felszaporodott és új Szóanyagot is, amellyel 1930 óta a magyar szókincs gazdagodott. A nagyszótár külső kiállítása is méltó a jelentős vállalkozás- HŐS.