Magyar Nemzet, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-20 / 16. szám

K«4«, 1959. január 19., Magyar Nemzet KINŐTTE RUHÁJÁT a négy folyó városa Tizenötéves távlati tervet dolgoztak ki a Hazafias Népfront közreműködésével Győr fejlesztésére Mintha nehéz nektárt szür­csölgetne az ember, olyan a levegő is az ódon házak kö­zött. Győr utcáit járva meg­mutatja ez az ősi település ro­mán, gót és reneszánsz építé­szeti remekeit, barokk házait és erkélyeit. A legtöbb műem­lék a XVI. és a XVII. század­ból maradt ránk a mai Liszt Ferenc utcában, a Köztársa­ság téren, a Kazinczy utcá­ban, ahol valaha a belváros állott. Itt van a Curia Nobili­­taris, amelyben Kossuth La­jos felesége született, a Beze­­nédá palota, ahol Napóleon is megszállt egy éjszakára, s itt élt a Józsa-féle ház, a Kreszta palota, és sok-sok ház még, szépen gondozva, kitatarozva, hogy őrizze szépsége, formája az elmúlt időt a mai ember­nek. Az időt, ami elszállt a négy folyó városa fölött, amely több mint háromezer éves te­lepülés. Valaha illírek alapí­tották, kelták hódították el tő­lük, jártak erre római kato­nák, utánuk gótok, hunok, lon­­gobardok, törökök. Erre vitték Zrínyi Miklós levágott fejét Szigetvárról hozva, lovasok poroszkáltak a szekér nyomá­ban,­­ most meg ezer és ezer kerékpár nyüzsög az utcáján és este neoncső világít a korzó fölött. Apály és dagály Akár a tenger vize, meg­iuzzad és kiapad. Ilyen ez a város, éjszaka elcsendesül, s legalább húszezerrel kevesebb a lakosa. Reggel ismét feltöl­tődik, húszezer ember özönlik be utcáira, tereire, gyáraiba, üzemeibe Győrszentivánról, Ménfőcsanakról, Öttevényről, Abdáról, Újfaluból, Ladermer­­ből. Több mint harmincezer ipari munkás dolgozik a vá­rosban a Wilhelm Pieck Va­gongyárban, a textilgyá­rban, a finom posztó­g­árban, a szer­számgyárban és még számos nagy­üzemben. Harmincezer ember, s ezek közül húszezer vidéki. Este elhagyja Győrt és nappal ismét visszatér a város falai közé, hogy százezresre emelje így a város lakóinak számát. Győrt az ellentétek városá­nak is lehetne nevezni. Akár a mesében, száz esztendőket ugorhatunk percek alatt. Az aranyhajó-cégéres háztól csak öt percre vannak a bérpaloták, az új lakónegyedel­, korszerű üzletházak, a szálloda és kor­szerű, zenegépes eszpresszó. Mindez azonban már kevés. Győr rohamléptekkel halad előre a fejlődés útján. S ami tegnap még jó volt, ma már szűk rajta, kinőtte régi ruháit. Újat kell rá szabni. Szélesvásznú mozi és új színház Győrnek, ennek a festőjén szép, ősi dunántúli városnak nagyon sok szerelmese és ba­rátja van. Horváth Ferenc is közéjük tartozik, a Hazafias Népfront városi titkára. Vele beszélgetünk a város jövőjé­ről, fejlődéséről. Elmondja, hogy bevonták a tervkészítés munkájába a népfront kerü­leti bizottságait is, azok isme­rik a lakosság kívánságait leg­jobban és hasznos javaslato­kat tettek. Az­ Xisvárosban mű­velődési otthon épül, játszóte­reket létesítenek, fákat pótol­nak, és a népfront kezdemé­nyezésére társadalmi munká­ban vállalták, hogy a víz- és gázvezeték lefektetéséhez szükséges árkot kiássák. Győr távlati tervét tizenöt évre készítették el. Tizenöt év múlva már százezer lakosa lesz a városnak, nemcsak nap­pal, mint most, hanem éjsza­ka is. Hiszen csak a szerszám­­gépgyárnak megduplázódik a létszáma a dieselesítési program megvalósítása során. Már ez is megköveteli a lakásproblé­ma mielőbbi megoldását. Ti­zenöt esztendő alatt tízezer új lakás épül Győrött, új város­részek alakulnak ki, négy-öt­emeletes lakóházak a parkok közepén. A város tele van tüzelőive gyárakkal, ezek kitelepítése nem fizetődne ki. Tehát az új lakótelepeket kell távolabb vinni a jelenlegi városközpont­­tól. A város csak két irány­ban tud terjeszkedni, a Nádor­város és az iparcsatorna felé. Két egészséges elgondolás is van. Az egyik, hogy Abda, Ménfőcsanak és Győrszent­­iván községeket fejlesztik, ezek tíz kilométeres körzetben vannak Győrtől. A másik el­­elgondolás, hogy a jelenlegi kertes családi lakótelepeket építik át több emeletes lakó­negyedekké. Szerepel a tervek között egy új színház felépítése is, 20 millió forintos költséggel, a volt Frigyes laktanya helyén. Ez csak a harmadik ötéves tervben valósul meg. A nyolc­száz férőhelyes, szélesvásznú mozit azonban már az idén megépítik. Irodaházat emel­nek s ebbe telepítik a megyei és járási tanácsot s több más köz­hivatalt, s ezáltal sok lakás céljaira megfelelő épület sza­badul fel. Vasutat Szigetköznek ! Eltűnnek a foghíjak is, re­noválják, átépítik és kicsino­sítják a város 268 műemlék­­házát és a városi tanács épü­letét is. Társadalmi munkával rendbehozzák a folyók part­ját, bővítik a vízműveket, új víztornyot építenek Nádorvá­rosban, a Hazafias Népfront kezdeményezésére pedig szob­rokat állítanak fel a Tolbuhin sétányon, az ország nagyjai­nak egy-egy mellszobrát. Az első Erkel Ferenc szobra lesz a Zeneakadémia előtt. Szobrot állít Győr az 1919-es Tanács­­köztársaság emlékére is, ame­lyet március 20-án lepleznek le. Igen fontos volna még a me­gyei könyvtár elhelyezése, mert jelenleg pincében zsúfo­lódik, össze és elpusztul az ér­tékes levéltári anyag. Győrt is közelről érintő probléma Szigetköz gondja, a vasúthiány. Szigetközben csak autóbuszközlekedés van, s ez kihat nemcsak a termelésre, de a piaci árakra is. Előfor­dul, hogy a Szigetközben ter­melt cukorrépa még decem­berben is a szabad ég alatt he­ver nagy kupacokba rakva, hóval borítva, mert nincs mi­vel elszállítani. Az autóbuszközlekedés elég­gé fejlett, de nem minden szempontból kielégítő. Sziget­közből legalább háromezer munkás jár mindennap Győr­be vagy Mosonmagyaróvárra. Ezek érdekében, de nemzet­­gazdasági érdekből is fontos volna egy vas­útvonal megépí­tése. Készült is olyan terv, hogy a keskenyvágányú vasút Győr és Mosonmagyaróvár között épüljön meg. Az épít­kezést hasznosan össze lehet­ne kötni a Nagymarosi Erőmű építésével. Az erőmű zsilipjei­nek megépítésével ugyanis felduzzad a víz a Dunában, tehát meg kell erősíteni a szi­getközi gátakat. Ezzel a mun­kával párhuzamosan meg le­het építeni a gátak tetején a keskenyvágányú vasutat. A Hazafias Népfront a szi­getközi községekben máris élére állt e hasznos kezdemé­nyezésnek, s bár még nem dőlt el az építés sorsa, a köz­ségek lakói máris vállalták a társadalmi munkát, s emellett anyagi áldozatot is hajlandók hozni. Csak a cukorrépater­melők több millió forintot ajánlottak fel, minden mázsa cukorrépa után egy forintot fizetnének két éven keresztül, a vasútépítésre. Csak Darnó­­zseliből 300 000 mázsa cukor­répát szállítottak el az idén, ez két év alatt hatszázezer fő­A Royal Szállodát Európa egyik legmodernebb, minden igényt kielégítő vendégfogadó intézményének építik újjá. A Kereskedelmi Tervező Intézet mérnökei 25 lakosztályba tele­víziót is terveztek, bár a sok antenna elhelyezése nem kis gondot okozott számukra. Nemrég azonban váratlan for­dulat történt. Englender Jó­zsef, a szálloda igazgatója és Kasparek Béla főmérnök hírt hallott arról, hogy a szabad­sághegyi televíziós adóállomás egyik fiatal mérnöke, Hetényi László már megoldotta a nagy lakótömbök, szállodák és kór­házak felszerelését televízió­val, és elkészítette a vezeté­kes televízió prototípusát. A fiatal televíziós szakembert azonnal tanácskozásra hívták, és amikor Hetényi László megjelent az igazgató irodá­jában, már tervező, kivitelező mérnökök beruházási, pénz­ügyi szakemberek, a főköny­velő, a Híradástechnikai Vál­lalat mérnökei várták. Antenna-erdő helyett­­ egy Hetényi mérnök részletesen kifejtette előttünk a lényeget. A televízió gyorsütemű elter­jedésével várható, hogy a több emeletes, sok lakásos háztöm­bök lakóinak nagy része tele­víziós készülékkel rendelkezik. A jó műsorvétel általában megkívánja a tetőantenna használatát. Viszont képzel­jünk el egy-egy házat anten­na-erdővel. Elcsúfítják a há­zat, a városképet. Az esztéti­kai szempontokon kívül azon­ban azért sem ajánlatos több tetőantennát egymás közelé­ben építeni, mert zavarják egymást. Van már ugyan egy megoldás arra, hogy az egy házban lakók egy közös tető­antennát használjanak köz­ponti elosztó antennaerősítő­­vel, de ennek vannak hátrá­nyai is. Hetényi László a régebbi antennaerősítő eljárás helyett új megoldást talált: a vezeté­kes televíziót. A ház tetején leállított egyetlen antenna nem egy antennaerősítőhöz, hanem egy leválasztó erősítő­vel összekapcsolt központi te­levíziós készülékhez csatlako­zik. A lakásokat összekötő ká­beleken már nem az adó ára­ma osztódik szét , mint az antennaerősítő eljárásnál — hanem már a kész kép. A központi vevőkészüléken leg­tökéletesebben beállított kép jut a lakások televíziójának képernyőjére. A lakónak nem kell bíbelődnie azzal, hogyan állítsa be a képet, de nincs is erre lehetősége, mert csak el­fordít egy gombot, és máris megkapja a lehető legjobb képet. Ha meg nincs műsor, akkor megcsavar egy másik gombot és a hanghálózaton keresztül a rádió ultrarövid­­hullámú vagy középhullámú műsorát hal­lgathat­ja. — De ki kezelje a központi vevőkészüléket? — vetették fel a többiek. Kezelőszemélyzet nélkül — Félóra alatt megtanul­hatja bármelyik házmester, portás vagy más segédsze­mélyzet. Ha azonban óramű­ves kapcsolót és automatikus élesrehangolót alkalmaznak hozzá, kezelő személyzet nél­kül is üzemeltethető — volt a válasz. — És miért olcsóbb a veze­tékes TV? —­ érdeklődtek a beruházási részleg mérnökei. — Mert a vevőkészülékek lényegesen leegyszerűsödnek. — De hát egyelőre az ipar nem gyártja ezeket az olcsó készülékeket — vezették ellen. — A prototípuson kívül több még nincs. Hogyan és mikor jutnánk hozzá egy sorozat­hoz? Azonnal fel is tárcsázták a KGM Híradástechnikai Igaz­gatóságnál Tiborc István fő­mérnök, műszaki osztályveze­tőt aki nem tudott személye­sen megjelenni a tanácskozá­son. Milyen támogatást tud­nak adni az első magyar ve­zetékes televízió nagybani al­kalmazásához? Válasz: ha van megrendelő, hajlandók legyár­tani a megfelelő készüléket. Ezek után a Royal szállóbeli építkezések főhatósága, az Építésügyi Minisztérium is hozzájárult elvben a tárgya­lások további folytatásához. A Royal Szálloda igazgató­jának, valamint Kasparek fő­mérnöknek és a többieknek is nagyon tetszik a dolog. Vala­mi egészen modernet, valami egészen újat akartak ebben a hatalmas, főleg az idegenfor­galmat szolgáló reprezentációs szállóban. És úgy találják, He­tényi László találmánya még vonzóbbá teheti majd a ven­dégek előtt a Royalt, hiszen vezetékes televízióval felsze­relt hotel még nincs is Euró­pában. De egyben a technikai haladás zászlóvivői is lehet­nek. Az eredeti tervek szerint két antennaerősítő eljárással csak 25 szobát akartak­­tele­­víziósítani­, de a most módo­sított tervek szerint vezetékes megoldással már 250 szobát szeretnének ellátni. Jelen pillanatban a Híradó­­technikai Vállalat műszaki és anyagi javaslatait várják, és amennyiben az építésü Hevi Mi­nisztérium is elfogadhatónak ítéli ezeket megkezdik a mun­kát a vezetékes TV bevezeté­sére. Hol kifizetődő a vezetékes készülék Meg kell említenünk, hogy Hetényi László az elgondolása szerint megoldott vezetékes televíziónál a fejlődésnek azt a fokát is figyelembe vette, ha már egy időben két párhuzamosan futó műsorunk lesz, ha már választani aka­runk. Természetesen nemcsak szállodákban lenne kifizetődő a vezetékes TV, hanem min­den nagyobb lakótömbben, öröklakásoknál. Nagy jelentő­sége lenne a vidéki városok­ban is. Széleskörű alkalmazása nagy répéet jelentene a tele­vízió elterjedésében, addig is, amíg a végleges közvetítő há­lózat felépül, de azután is kórházak szállodák ~televízió­­sításának­ olcsó eszköze ma­radna. Csákváry Margit­rintot jelentene a társadalmi munkán kívül ebből az egy községből. A lakosság összefogása bizo­nyára eredményes lesz, rövi­desen teljesül a Szigetköz régi kívánsága. Illés Sándor ifj a VEZETÉKES televízió A Royal Szálloda 250 szobájában valósítják meg először AEROS-pályázat meghosszabbítása­ Az AEROS NAGYCIRKUSZ igazgatósága a rendkívüli sikerre való tekintettel, vendégjátékát közkívánatra 1959. febr. 15-ig meghosszabbította, ennek alapján AZ AEROS-PÁLYÁZAT VÉGSŐ BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJE: 1959. FEBRUÁR 7. AEROS NAGYCIRKUSZ IGAZGATÓSÁGA VI. Népköztársaság útja 61 Termelőszövetkezeti látogatásokat szervez a népfront Hajdú-Biharban A Hajdú-Bihar megyei nép­frontbizottságok a mezőgazda­­ság szocialista átszervezése, a nagyüzemi gazdálkodás nép­szerűsítése érdekében termelő­szövetkezeti látogatásokat szer­­veznek az egyénileg dolgozó parasztok részvételével. A ho­mokos talajú nyírségi közsé­gekben a szőlő- és a gyümölcs­telepítésről tartanak ismerte­téseket. A magyar mezőgazda­ság útja címmel előadásokat, vitákat rendeznek. A téli hó­napokban baráti találkozókon vesznek részt a tsz-tagok és az egyénileg gazdálkodók. __5 GCOSCIC­A­I A kirakatüveg mögött, kifoszlott rongyszőnyegen hatalmas szürke macska néz előre némán, mint a szfinksz a sivatag porában. Túl van a szenvedélyeken, gondolkodik. Mögötte a kicsinye. Szürke ez is, sötétebb és világosabb csíkokkal haj­lékony hátán, gyönyörű kis fején, puha lábacskájára is jutott a mintázatból. A rongyszőnyeg kifoszlott szá­lával játszik, elhúzza, rá­ugrik a szőnyegről levált darabkára és megcsúszik vele, mint egy szánkóval, négy-öt centimétert, négy­öt mérföldet, bele a végte­lenbe. Mögöttük a lakás. Mintha egy játékába el­merült kislány rendezte volna be aprólékos gond­dal, türelemmel, valami kis dobozban: a fényesre dör­gölt barna bútorokon csip­kék, virágok, takarók, te­rítők, korsók, cserepek. A szekrény tetején befőtt, a kis asztalon rádió, az ágyon kerek díszpárna — arra is cicát hímeztek —, az ágy mellett tarka rongysző­nyeggel bélelt cicafekhely. A háttérben sovány asz­­szonyka mos, a szivárvá­­nyosan csillogó habok fö­lött időnként az ablak felé tekint. A kirakat előtt most ma­ma halad el, kislánnyal. — Anyuka! Nézd! Cica! — Látom, szivecském. — A kicsit látod? A kis­­cicát? A kiscica most a fogával húzza a szőnyeg szélét, a nagy macska a végtelenbe mered. — Cica! Cicuka! Cicc! A kiscica felneszei s az üveghez törleszkedve, vé­gigvonul az ablak mögött. Majd kis háromszögletű fe­jét az üvegre nyomja, ér­deklődve oldalra hajtja s olyan tekintettel néz kifelé, amitől a kislányok szíve ugrik egyet és bezúznák az üveget is, hogy az ölükbe kapják. — Vigyük haza! Cica! Kiscica! Idenézzél, kiscica! Belül az üvegen két puha cica­talp kaparászik, kívül az üvegen két kislányte­nyér simogatja a két cica­talpat az üvegen át. — Anyuka! Vigyük haza! Vedd meg a cicát! Az anya arca a töprengő kétely kifejezését ölti. Hogy kell megvenni egy cicát? Egyáltalában: lehetséges-e elvileg venni egy cicát? Mert persze megvenné, azonnal megvenné, ő olyan anya, aki nem ismer áldo­zatot, ha a gyerekéről van szó. De hát ez nem cicaüz­let, ez lakás. Ha a cica el­adó volna, ki volna írva: »Szép kis cica állatkedve­­lőnek eladó.* Már látott ilyet. De itt nincs kiírva semmi. Húszat ad érte, öt­­venet­­ ad érte. Csak elad­ják. — A cicát szeretném! Anyuka! Nézd, mit csinál! Nézd, megpénzolta az anyu­káját. Vigyük haza! Szólj a néninek! Egész vörös ez a gyerek az izgalomtól. Egy anya ,nem ismer áldozatot. Meg­adja az ötvenet. Mindjárt benyit, bátran és határo­zottan, felajánlja az ötve­net és megadja az ötvenet. Ha nem adják, ráígér. — Anyuka! Szóljál a né­ninek! A pillanat megtelik a cselekvés előtti izgalom­mal. Mit meg nem tenne egy anya, hogy betölthesse .##^JWJ#W»*W******^*** ezt a kettős vágyat: a gye­rek vágyát a cica után és a maga vágyát a gyerek öröme után! Az anyát el­önti az önfeláldozó jóság mámora és kopog az abla­kon. Csillog a hab az asszony­ka karján, amikor kinyitja az ajtót. — Jó napot kívánok. A cicát nézzük... Milyen aranyos! A kislányom imádja a cicákat... Az asszonyka nedves ke­­ze fejét dörgöli a másik te­nyerével. — Hát tessék elvinni ak­kor — mondja és a kis­lányra néz. — Ha sze­reti ... Ha a cica most részvény lenne a New York-i tőzs­dén, ára a tizedére zuhan­na. Pánik törne ki a New York-i tőzsdén. — Elvinni?­­— a mama hangja meghökkent, lehűlt, elhaló. Az asszonyka kezébe ve­szi a cicát, megsimogatja s már bele is tette a mama kezébe. — Tessék csak elvinni, ha annyira akarja a gye­rek. — Jaj! Nem karmol? Ki akar ugrani a kezemből! Jaj, de vad! Karmol ez — ne karmolj már te kis bes­tia! Na! Hagyod a blúzo­mat! — Anyuka, ne dobd le’ Anyuka! — Majd megszokik — mondja bátorítóan az asz­­szonyka s tenyerét a kisci­­cára teszi, úgy cirógatja. — Majd megszokik. Megszo­­kol te ott, ugye? Kel neki kis vackot csinálni... A mama arcán az a ki­fejezés jelenik meg, amely ezt a mondatot szokta ki­sérni:­­kell a fenének!* Majd a kifejezés kissé bi­zonytalanná válik és töp­­rengővé mint aki lelke mé­lyén most azt mondja: »mit csináljak otthon ezzel? Ho­va tegyem, ha elmegyünk hazulról? Ennek tejet kell venni, a mészárosnál hul­ladékot ...« A kifejezés megint változik, most az irtózásnál tart: »Ez bolhát hoz, ettől ekcémát lehet kapni!* — Anyuka, ne csípd a hátát! Az fáj neki! A kiscica puha kis talpá­val esett a földre, baja nem történt. Iram­lik is már be­felé, vissza az anyja mellé, a szőnyegre. — Karmol! Nézze, hogy összekarmolt! Most látom, hogy belekapott a blúzom­ba is! Itt van ii, meghúzott egy szálat a karmával! Mert nem mondta, hogy karmol? Gyerünk már, mert nem lesz ebéd. Jóna­­pot. — Anyuka! Anyu-ka! A-nyu- ka! A nagy szürke macska mozdulatlanul mered maga elé, de most lassan meg­mozdul a farka hegye s megbillen a füle is, mintha azt mondaná a kicsinek: '‘no, gyere ...* A kicsi rá­veti magát a lassan körbe­­mozgó farokhegyre s a nagy macska tekintetéből most kiköltözik a dolgokat le­szűrő elmélkedés s mintha egyedi, anyai létében elmo­solyodna, ahogy némán tű­ri a kicsinye játékát a far­ka körül. Az asszonyka ölbeveszi a kis cicát s a szomszéd tejcsarnokos asz­­szony felé fordulva azt mondja, elmerengve: — Megszokott volna pe­dig... Bródy Lili

Next