Magyar Nemzet, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-10 / 8. szám
- Magyar Nemzet . Jelen és jövő A lapok tegnapelőtt beszámoltak arról, hogy a KISZ védnökséget vállalt a Dunai Vízierőmű építése felett. "Ez igen, ez már valami" *- bökte oldalba a barátját a villamoson egy 16—17 éves fiú, mikor "beleolvastak* egy idős ember újságjába. Egy elejtett megjegyzésből persze semmilyen következtetést nem lehet levonni, de mostanában nem ez az egyetlen ilyen megjegyzés. Az üzemekben újjáéled az egészséges versenyszellem, s megbecsüléssel beszélnek az olyan emberről, aki többet, jobban dolgozik társainál. Egész sor olyan kifejezés, amilyet egy-két éve még gúnyos ajakbiggyesztés kísért, ma kezdi visszanyerni eredeti jelentését, értékét. Újjászületőben van mostanában valami, amivel korábban már rendelkeztünk, csak azután kissé elkopott a lelkesedés a nagy távlatokért. Visszatér az a hegyeket mozgató tenniakarás, fáradhatatlan lendület, amellyel 1945-ben kezünkbe vettük sorsunk formálását. S amely az anyagi lehetőségekkel, a műszaki felkőkészültséggel, a helyes irányítással, a jó szervezéssel egyenrangú tényező volt, néha még azoknál is többet nyomott a latban sok nagy eredményünk elérésénél. Hatalmas erőforrás, ez a minden akadályt leküzdő lelkesedés. Szívet melengető érzés, hogy most újra kivirulóban van. Nem lemérhető, nere vehető tervbe, de számolni igenis lehet vele és mindenképpen segíteni kell kialakulását, vagy ápolni, ahol már megvan. Mert a lelkesedés, a lendület is láncreakciót hoz létre, mint az atomrobbantás és ilyenkor hatalmas energia keletkezik, amely szebbé teheti a jelent és meggyorsíthatja a jövő céljainak elérését. A lelkesedésnek ez a szép pátosza, a bizakodás szülte nagy lendület sok emberben megkopott 1949—1956 között. Két malomkő is őrölte. A régi vezetés sok hibája, amelyek közé az is tartozott, hogy nemcsak lelkesíteni akart a jövővel, hanem a róla festett rózsás képekkel a jelen problémáit is el akarta takarni. De még inkább morzsolta a bizalmat, a lelkesedést a hibák revizionista felnagyítása, a hazug lélekmérgezés, amely képmutatásnak igyekezett feltüntetni mindazt, ami szép és nemes igyekezet a szocializmus építésére hazánkban megfogant. S azokban, akikben e két malomkő felőrölte a lelkesedést, a keletkezett vacuumot a mának élés terméketlen gondolata töltötte be. Ez a szemlélet csak az olyan — kicsiny — erőfeszítést látta indokoltnak, amely nagyon rövid idő alatt meghozza a gyümölcsét s gúnyosan, cinikusan vonta kétségbe nemcsak hatékonyságát, de még a létezését is olyan eszményeknek, mint szocialista hazafiság, öntudatos áldozatvállalás, a jövő nagy távlatai iránti lelkesedés. Pedig létezésüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jövő, amely annak idején oly sokra lelkesített, mostan már jelenünkké lett. Sok nagy terve megvalósult. Olyant művelünk tizennégy esztendő alatt, amire büszkék lehetünk. S különösen az utóbbi két esztendőben vált ez nyilvánvalóvá. Ebben rejlik az oka annak, hogy ismét kezdenek kicsírázni azok a szívet melengető eszmények, amelyek munkahőstettekre, teljes szívvel és lélekkel végzett munkára ösztönöztek sok embert. Most jónak ítélik a lakosság milliói az állam vezetését, bíznak a kormányban, a helyes politika megvalósításában, kölcsönös a megértés a tömegek és a vezetők között. Az emberek egy politikai vonal helyességét mindennapjaink kisebb-nagyobb eseményein, saját életkörülményeik alakulásán mérik elsősorban. A ma eredményei azonban nyomatékot adnak azoknak a szavaknak is, amelyek a jövő távlatait festik. Mert tudják, hogy a mostani jövőből is előbb-utóbb jelen lesz, s minél nagyszerűbbre tervezzük a jövőt, annál jobb lesz, mikor jelenné válik. Munkánk, erőfeszítésünk, áldozatvállalásunk legmélyebb értelme abban van, hogy a jelent és a jövőt egyszerre építjük. Ezt látjuk az emberek mindennapi életében is. A családi költségvetésekben sokkal nagyobb szabású tervek tételei kapnak helyet, mint korábban. Családi ház építése, vagy a már felépült ház bebútorozása, a háztartás gépesítése ma már sok család, ha nem is könnyen megvalósítható, de reális terve, s minden mégoly kis lépés, amellyel közelebb jutnak hozzá, csak még több erőt, önbizalmat, lelkesedést, kitartást ad nekik. Azok a célok, amelyeket a mi társadalmunk maga elé tűzött — a szocializmus, a kommunizmus felépítése —, a leglelkesítőbbek az emberiség történetében. Évezredek óta él a vágy az emberek millióiban, hogy igazságos társadalmi berendezkedésben éljenek. S mi ezen dolgozunk. Kinek ne dobogna hevesebben a szíve, ha arra gondol, hogy eljön az idő, amikor végleg magunk mögött hagyjuk a gondokat, amikora bőség kosarából mindenki egyformán vehető, amikor a kultúra, a civilizáció minden vívmánya Valamennyiünk jobb, szebb, kényelmesebb életét szolgálja majd. Merész távlatok? Nagy feladatokat kell megoldani, míg odáig eljutunk? Nagy erőfeszítésekre, sok-sok kitartásra, áldozatvállalásra van szükség, hogy jelenné változtassuk ezt a jövőt is? Igen. De ez a jövőnk, s végső soron ezt szolgálja minden, amit teszünk. Nincs közel ez a jövő — vethetné ellen bárki is — minek hát róla beszélni? Mindig és csak erről beszélni persze, nem lenne helyes. De néha erről is kell beszélni, mert minél nagyobb távlatokat látunk be, annál határozottabban, annál bátrabban megyünk utunkon. S annál több emberben fogan meg a szocializmus építésének csodálatos pátosza, a szocialista Magyarország forró szeretete. Ezek a most újra fellángoló érzések, ezek a most újra gyökeret verő eszmények nálunk a közhangulat szerves részét képezhetik, kell is, hogy azzá váljanak. Ahogy jelenné lesz a jövő mindig újabb és újabb része, úgy következik ez be. De minél előbb és minél teljesebben bekövetkezik, annál jobban megyorsul a jövő jelenné válása. Az áldozatkészség, a lelkesedés sok nagyszerű megnyilvánulása a jelenben a jövőt hozza közelebb. Nagy céljaink milliókban és milliókban keltik fel a tettvágy, a lelkesültség, a színes-lélekkel végzett munka nemes érzéseit. Ápolná, növelni ezeket az érzéseket — nagyszerű feladata a Hazafias Népfrontnak, amely a társadalmi összefogást végső soron éppen e nagy célok jegyében hirdeti és valósítja meg. Áremelkedések, munkáselbocsátások, munkabeszüntetések az új francia kormány bemutatkozása előtt A külpolitikai helyzet AZ ÚJ FRANCIA KORMÁNY megalakulása semmit sem változtat Franciaország politikai irányvonalán és az ország helyzetén. Az a tény, hogy Michael Debré, az új köztársasági elnök "első minisztere" szinte teljesen változatlan összetételben hagyta meg de Gaulle kormányát, már önmagában is a folyamatosság jelképe. Egyúttal kifejezője annak is, hogy a kabinet tulajdonképpen nem Franciaország, hanem a tábornokelnök személyes kormánya. Még mindig nem csitultak el azok a viharok, amelyek Debré kormányalakítását megelőzték. Párizsban ma az egyik legtöbbet vitatott kérdés a Szocialista Párt visszavonulása a hatalomból és ellenzékbe vonulása. Ez annál is inkább feltűnést keltett, mert Guy Mollet nyolc hónapon át fáradhatatlanul dolgozott, hogy elhárítson minden akadályt de Gaulle korlátlan hatalmának útjából. Május 13-a után mindent megtett, hogy csökkentse a személyi uralom ellen felkelt hatalmas munkás- és demokratikus mozgalom erejét. Tulajdonképpen a szocialista párti főtitkár tisztította meg az utat de Gaulle előtt. Megadta neki pártja támogatását és személyesen is közbelépett Soustelle, Debré és Pinay érdekében. Részt vett az alkotmány, majd később a választási rendszer kidolgozásában s ennek eredményeként sikerült biztosítani a nemzetgyűlés példátlan arányú reakciós többségét. Végül pedig ott volt a kormányban akkor is, amikor kidolgozták a nép életére katasztrofálisan ható gazdasági intézkedéseket és amikor már mindezt elvégezte, csak akkorvonult vissza. A VHumanité vezércikkében Étienne Fajon rámutat arra: Guy Mollet azért választotta ezt az utat, mert a hatalom birtokosai úgy vélték, most már kevésbé szükséges a szocialisták jelenléte a kormányban. A nagytőke képviselői arra számítanak, hogy a párt "intelligens ellenzékisége" a nekik tetsző mederbe tereli majd az elégedetlenséget, jobban megosztja a szörnyű politika áldozatait, hogy tehetetlenségre kárhoztassa őket. Ez az értelme Guy Mollet visszavonulásának — állapítja meg Fatcsa. ' *" Figyelemre méltó jelenségek előzték meg a kereszténydemokrata MRP-nek is azt a döntését, hogy korábbi hangulatával ellentétben, mégis részt vállal a kormányzat felelősségéből. Az MRP végrehajtó bizottságának és parlamenti csoportjának együttes ülésén, amelyen ezt a határozatot hozták, számottevő ellenzék alakult ki a kormánypolitikával szemben. Az MRP-ben főként a mezőgazdasági vidékek és a keresztényszocialista szakszervezetek képviselői állnak szemben az együttműködésre hajlamos erőkkel. E csoport aránya a párt vezetésében nem is jelentéktelen, hiszen nyomására a végrehajtó bizottság és a parlamenti csoport végül is olyan határozatot fogadott, amely fenntartásokat emel a kormány szociális, gazdasági és mezőgazdasági politikáját illetően. Ami a közvetlen jövőt illeti, a Francia Kommunista Párt köreiben az a vélemény,, hogy a Szocialista Párt ellenzékieskedő komédiája nem téveszti majd meg az egyszerű, főként munkás párttagokat. Várható, hogy a Szocialista Párt tagjai a közeljövőben részt vesznek majd a kormánypolitikát ellenző akciókban. Nehéz lesz elhitetni velük — szögezi le Fajon fentebb idézett vezércikkében —, hogy egyedül is harcolhatnak, anélkül, hogy egyesülnének kommunista elvtársaikkal, minden antifasisztával, a köztársaság minden hívével. Ennek a kibontakozó egységakciónak a csírái máris fellelhetők a francia életben, hiszen a sorozatos áremelkedésekre és az elbocsátásokra válaszul megkezdődtek a szélesebb kiterjedésű sztrájkokat jelző munkabeszüntetések. A Debré-kormány összetétele Párizsból jelenti az MTI. A Debré-kormány kevéssé különbözik a de Gaule-kabinettől. Felépítése is hasonló, már ami a parlamenti tagok és a funkcionáriusok adagolását illeti. A de Gaulle-kormányban 17 parlamenti tag és 9 szakember szerepelt, a Debré-kormányban 18 miniszter tagja a parlamentnek, 9 pedig szakember. A kormány tagjainak száma némileg emelkedett. A de Gaulle-kormányban 25 miniszter és egy "kormányfőmegbízott" volt, a Debré-kormány 21 minisztert és hat államtitkárt számlál. Az új kormány pártállás szerinti megoszlása a következő: 7 degaulleista (Unió az Új Köztársaságért párti), 4 MRP, 4 jobboldali független, 1 radikális, 1 az afrikai demokratikus tömörülés tagja, 1 algériai képviselő, a szakemberek közül pedig 1 szocialista, a többi pártonkívüli. Több miniszter megtartotta korábbi tárcáját. Így a legfontosabb minisztériumok közül a pénzügy-, a hadügy- és a külügyminisztérium vezetésében nem történt személyi változás. Kisebb jelentőségű tárcacserék azonban voltak. A hadviseltek ügyeinek eddigi minisztere, Michelet az igazságügyek élébre került, Comut-Gentille, a tengerentúli ügyek volt minisztere a postaügyi miniszter tárcáját kapta meg Politikai szempontból már jelentősebb a belügyminisztérium vezetésében bekövetkezett személyi változás: a radikálispárti Berthom, az eddigi közoktatásügyi miniszter kapta meg a belügyi tárcát. Soustelle új megbízatása de Gaulle-nak és Debrének azt a szándékát tükrözi, hogy megkülönböztetett helyet biztosítsanak a május 13-i események vezéralakjának. Soustelle, mint az „első miniszter, személye mellé delegált miniszter valójában az államminisztereket is megelőzi az új kormány hierarchiájában. Feladatkörébe tartoznak a tengeren túli megyék és a tengeren túli területek ügyein kívül olyan fontos megbízatások, mint a szaharai ügyek vitele és az atomenergiával kapcsolatos teendők. A négy államniniszter feladatköre a következő. A jobboldali független Jocquinot, a tudományos kutatásokkal öszszefüggő teendőket látja el, az MRP Lecourt-ja (több előző kormányban az igazságügyi tárcát töltötte be) a franciaafrikai "közösség" államaival kapcsolatos ügyek felelőse a kormányban. Malraux, a kormány kulturális politikájának irányítója lett. A negyedik államminiszter, a színesbőrű Houphouet-Boigny csupán ideiglenesen marad a kormányban, minthogy az Elefántcsont parti Köztársaságnak, a közösség tagállamának miniszterelnöke is. Az új miniszterek között van Triboulet, aki a hadviseltek ügyeivel foglalkozó minisztérium élére került, régi degaulleista, a köztársasági szocialista párt parlamenti csoportjának elnöke volt Az új tájékoztatási miniszter Roger Frey új-kaledóniai ültetvényeiből lett a degaulleisták (előbb a köztársasági szocialisták, később az Unió az új Köztársaságért) főtitkára. Sztrájkok és munkáselbocsátások Franciaországban Párizsból jelenti az MTI. Pas-de-Calais megyében a legnagyobb üveggyár 700 munkása csütörtökön abbahagyta a munkát, hogy a munkabeszüntetéssel adjon nyomatékot béremelési követelésének. Lillében a Fives-Lille fémipari üzemek 750 munkása háromnegyed órára beszüntette a munkát. La Rochelle-ben 250 munkanélküli utcai tüntetéssel követelte helyzetének megjavítását. Pénteken a Szajna megyei megyefőnökség által foglalkoztatott művezetők, technikai ellenőrök és munkafelügyelők tártanak kétórás bérsztrájkot . Újabb munkáselbocsátások hírét is közli a baloldali sajtó. Seine-et-Oise egyik nagyüzemében, az Ideal Standardgyárban 1600 dolgozó közül százat bocsátottak el. Rueilben a Bernard-motorgyár 1100 dolgozója közül 150 munkás kapott felmondólevelet. A tőkés körök ismert közgazdasági lapja, az Echos megállapítja, hogy "a kormány kétségtelenül azt reméli, hogy a munkanélküliség és a munkaidő leszállítása arra fogja ösztönözni a fizetésből élőket, hogy követeléseikben mérsékelteknek mutatkozzanak. ... A jobboldali körök manőverei következtében elhúzódik a finnországi kormányválság Helsinkiből jelenti a TASZSZ. Csütörtökön összeült a Koalíciós Párt, a jobboldali szociáldemokraták és a Svéd Néppárt kívánságára határidő előtt öszszehívott finn parlament, hogy — mint a parlament, összehívásának kezdeményezői állítják, megoldja a kormányválságot. A sajtó közléséből ítélve azonban ezeknek a pártoknak nincs kész tervük, amely alapján hamarosan meg lehetne oldani az elhúzódó kormányválságot. Az Agrár Szövetség Maakansa című lapja hangsúlyozza, hogy a parlament összehívását kérő pártok képviselőinek aligha szívügyük a kormányválság megoldása. Inkább arra törekednek — írja a lap —, hogy a lehetőség szerint még jobban elhúzzák a kormányválságot A Kansan Outiset című lap felhívja a figyelmet arra a veszélyes tevékenységre, amelyet Leskinen jobboldali szociáldemokratái folytatnak, akik csöppet sem törődnek a Fagerholm-kormány gyászos gazdasági és kereskedelmi politikájának káros következményeivel, 80 000 munkanélküli sorsával. Finnország és a Szovjetunió, illetve a népi demokratikus országok között fennálló kereskedelmi kapcsolatoknak okozott kárral, tovább akarják folytatni együttműködésüket a koalíciósokkal és saját befolyásuk alá akarják vonni a többi politikai pártot. Nem alakult volna ki a jelenlegi helyzet — folytatja a lap —, ha a legutóbbi választások után, amelyeken a népi demokraták és a szociáldemokraták többséghez jutottak a parlamentben, a szociáldemokrata vezetők nem kötöttek volna szövetséget a nagytőkét képviselő Koalíciós Párttal. Kizárólag őket terheli tehát a felelősség azokért a nehézségekért, amelyek jelenleg népünket sújtják... A koalíciós pártiak és a joboldali szociáldemokraták együttműködése veszélyt jelent az országra és mindenekelőtt a dolgozókra. A finn dolgozók tehát azt követelik, hogy az új kormány összetételében legyen demokratikusabb legyen haladóbb. Csütörtök este Helsinki 54 szakszervezetének együttműködési bizottsága szervezésében a város dolgozói nagygyűlést tartottak, hogy megvitassák az elhúzódó kormányválság és a jobboldali körök mesterkedése miatt kialakult helyzetet. A nagygyűlésen részt vettek az ország különböző városaiból érkezett munkásküldöttségek is, hogy átadják követeléseiket az egyes pártok parlamenti csoportjainak. A gyűlésen beszédet mondott Ville Pessi, a Finn Kommunista Párt főtitkára és parlamenti képviselője. Megállapította, hogy Fagerholm jobboldali kormányának politikája a dolgozók széles rétegeinek elégedetlenségét váltotta ki, s azért a dolgozók az országra és a népre egyaránt káros politika megváltoztatását követeli Ennek a követelésnek a teljesítésével azonban szembeszegülnek a reakciósok és a kulisszák mögött minden erővel arra törekednek, hogy megakadályozzák az eddigi politika megváltoztatását A reakciósok a régi alapon akarnak kormányt alakítani. Ezért nem sikerül már hosszú ideje megalakítani az új finn kormányt. A parlamentnek a tervezettnél előbb történt összehívásával kapcsolatban Ville Pessa hangsúlyozta, hogy ez az intézkedés a jobboldali körök taktikai manővere, majd kijelentette, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha olyan kormány alakulna, amelyben részt vennének a Finn Nép Demokratikus Szövetségének, az Agrár Szövetségnek és a szociáldemokrata ellenzéknek a képviselői. Az ilyen kormánynak a parlamentben tartós többsége lenne és az ilyen kormány helyre tudná állítani a baráti kapcsolatokat a Szovjetunióval, rendezni tudná az ország ügyeit. Villé Pessi határozottan kijelentette, nem szabad hatalomra engedni azokat a jobboldali köröket, amelyek az országot, zsákutcába vezették. Nem jött létre fegyvernünet Cipruson Nicosiából jelenti az MTI. Nicosia utcáin csütörtökön röplapok jelentek meg Digenisznek, az EOKA vezérének aláírásával. A röplapok felszólítják Ciprus lakosságát, "adjon csattanó" választ az angol kormányzatnak azzal, hogy elutasítja az üzlethelyiségek bérének felemelését megengedő új törvényt*. Digenisz felszólítja a lakosságot, ne hallgasson az anyakormányzatra és hangot*