Magyar Nemzet, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

és­­ H.­­ *- Magyar Nemzet ^ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Teremtő türelmetlenség Irta : Ortutay Gyula Van tizenkét éve is annak, hogy cikket írtam a "várako­zókéról, a magyar értelmiség­nek arról a részéről, amely a felszabadulás utáni első idők­ben még a várakozás állás­pontjáról nézte mindazok erő­feszítését, akik a fasizmus ideológiájának maradványai ellen, az új, demokratikus köz­szellemért, egy új, szocialista világért küzdöttek. Ellensé­geink, nyíltan gyűlölködő és támadást támadás után szer­vező ellenségeink mellett volt ilyen várakozó az akkori ma­gyar közéletben, főként az ér­telmiség köreiben éppen ele­gendő. Akkor is úgy ítéltem meg ezt a kérdést, hogy a ma­gyar értelmiség nem engedheti meg magának azt a bűnös luxust, hogy érdektelenül, vagy éppen titkol­gatott érde­kei miatt közönyösen szem­lélje a vízzel elárasztott bá­nyákban dolgozó bányászok, az ablaktalan üzemekben dol­gozó munkások és mindenütt a földeken serénykedő parasz­tok hősiességét, áldozatválla­lását a felszabadult hazáért. Akkor is úgy gondoltam, hogy a magyar értelmiségnek joga is, kötelessége is, hogy minél nagyobb részt kénen a terve­zés, az építés munkájából, hogy ha szövetségese legyen a dolgozóknak a néphatalom megerősítésében, hogy tettek­kel bizonyítsa: nép és értel­misége nem állíthatók egymás­sal szembe, nem választhatók el egymástól. Lenne-e jogunk ma nyem­ sürgető szóval fordulni a magyar értelmiséghez? Indo­kolt lenne-e a vádaskodó tü­relmetlenség? A válasz nem lehet egyértelmű igen vagy nem. Ha arra gondolunk, hogy a termelőszövetkezeti mozga­lom érdekében a Hazafias Népfront egyre szélesebb kör­ben megszervezhette a mű­szaki és technikai értelmiség legjobbjait, akkor örvendve ta­gadnék meg az értelmiség el­len még itt-ott hangoztatott vá­dakat. Indokolt, ha ezt az úgy­nevezett­­patronáló mozgal­mat** a közérdeklődés elé visszük s az eddiginél is jobb megszervezésére, országos el­terjesztésére felhívjuk a fi­gyelmet. Már hónapokkal ez­előtt hozzákezdtek mérnökök, technikusok társadalmi mun­kában, önkéntes felajánlásként olyan­­ tervező munkához, amely a községek racionális fejlesztését szolgálja s alkal­mas arra, hogy a termelőszö­vetkezeti községek, központok jó üzemi funkcionálását előse­gítse. Párttagok és párton­­kívüliek dolgoznak Itt együtt a magyar falu felemeléséért, a városi életszinthez való közelí­téséért — a szocialista pa­rasztságért. Munkások, pa­rasztok tekintenek őszinte megbecsüléssel erre a mun­kára s ezen keresztül az egész magyar értelmiségre. S e mun­ka közben — minden különö­sebb elméleti, ideológiai "tan­folyamok** nélkül — a párton­­kívüli értelmiségi is "pártos­sá** válik, a szocializmus ügye mindennapi gondja lesz. Gond is, feladat is: lelkesítő gond és szocialista jövőt kirajzoló fel­adat. A pártonkívüli mérnök rajztáblájára hatolva, a szo­cialista falu útjait, épületeit, üzemi, gazdasági épületeit rajzolgatja s így válik maga is szocialistává: a munkája alakítja őt, s munkájával ő is alakít a valóságos életen. Falun állatorvosok, tanítók s közigazgatásban dolgozó ér­telmiségiek fognak össze, hogy megmagyarázzák a kétségek­kel vívódó, töprengő gazdák­nak, hogy miért lesz jobb egyéni életük, a falu mező­­gazdasági munkája, s az egész magyar népgazdaság,­­ ha a mezőgazdaság is szocialista lesz. Műegyetemi professzorok, akadémikusok fordultak a Ha­zafias Népfront budapesti szer­vezetéhez: szeretnének leülni a tárgyalóasztalhoz politikusok­kal s elmondani gondolataikat, terveiket. Részt kérnek a mun­kából, türelmetlenek, miért nem dolgozhatnak együtt a po­litikusokkal egy sor kérdés kimunkálásában. Legyen még elevenebb vitafóruma a nép­front a párt céljai megvalósí­tásának, a szocializmus építé­sének. Egészséges, erős türel­metlenség jó jelei ezek. A várakozás vádjait ma már aligha mondhatnák el — alig két évvel az el­lenforradalom után —, a ma­gyar értelmiség jelentős ré­széről. S ha arra gondolunk, hogy a párt ideológiai vitái a művelődéspolitikától s a népi írók kérdéseitől kezdve meny­nyi erőt szabadítottak fel, a nyílt vita milyen alkalmait nyújtották íróinknak, tudomá­nyos, irodalmi intézményeink­nek, ha arra gondolunk, hogy milyen lelkiismeretes vitákon keresztül érlelődik a magyar oktatásügy annyi alapvető kér­dése — akkor elmondhatjuk, hogy az ideológiai, az irodalmi, a művészeti alkotás területe sem maradt tétlen, várakozó állásponton. Hogy vannak még magyar írók, akik az egyes vitákon nem szólaltak fel? Vannak. Kára ez a magyar szellemi életnek? Erre sem le­het puszta igennel, vagy nem­mel felelni. Az író, művész vá­lasza néha hosszan érlelődik s hatása aztán tartósabb is ma­rad. A tudós, az alkotó mű­vész, az író nem feltétlenül politikai vita-cikkekkel, amo­lyan deklarációkkal fejezi ki magát a legméltóbban. Annak csak örülhetünk, ha tudósaink, íróink közül többen is hozzá­szólnak mindennapi vitáink­hoz, részt kérnek a politikai munkából. Tágas hely várja őket és illendő figyelem. De az se baj, ha számításaik, elmé­leti fontolgatásaik, kísérleteik, regények, drámák kéziratlapjai fölé hajolnak, ha színpadi ala­kításukon töprengenek, ha új festmények, szobrok, épületek terveit ízélgetik. Ezernyi pél­da: készülő könyvek, kiadói terveik, próbára váró szín­darabok, forgatásra váró filmek, akadémiai jelentések mind-mind azt bizonyítják, hogy folyik a munka, egészsé­ges erjedés tanúi, részesei va­gyunk. S aki arra gondol, hogy például az ország első egyete­mén, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen az elmúlt fél­évben szinte egy fegyelmi ügy sem volt. S a tanulmányi ered­mények is szolid, komoly mun­kára vallanak, akkor a ma­gyar szellemi élet aggódó nyu­gati híveit csillapíthatjuk, ne féltsék elsorvadástól a magyar értelmiséget. Amitől ők félnek, az talán nem is ez, inkább az a gondjuk, hogy a magyar ér­telmiség éppen az ellenforra­dalom tanulságaiból értette meg, hogy akkor részese a ma­gyar jövendőnek, akkor társa a magyar munkásnak és paraszt­nak, ha ő is mind több felada­tot kér a szocializmus meg­valósításáért folyó munkából, ha nem kétfelé pislogatva vár politikai fordulatokra, hanem a szocializmus ügyén munkál­kodva maga is szocialistává lesz. Minden részletében biztató lenne hát a kép, amit értelmi­ségünkről adhatunk? Szó se róla. Van még türelmetlen­ségre, sürgetésre késztő gon­dunk elég. Épp a napokban vitattuk egyetemünkön a munkás és parasztfiatalok szá­mának csökkenését a legutób­bi években. Csak néhány szá­zalék ez a csökkenés, de erre­­ fel kell figyelnünk. Van még vita a "régi** és­­­új" ér­telmiség egységéről, pedig mi már szeretnők ezt a különböz­­tetést megszüntetni, hogy mi­előbb csak szocialista értelmi­ségről beszéljünk, de az is nyilvánvaló előttünk, hogy nem valami hajrá-tempóval ötvöződik az egybe. Hallgat­nak még jelentős íróink kö­zül többen is, bár műfordítás­sal, tanulmánnyal, s már-már verssel, készülő drámával, re­génnyel is cáfolják a hallga­tás legendáját. Ami igaz az igaz: a magyar értelmiség ön­magával szemben legyen tü­relmetlen, önmagától követel­je egyre inkább a szocialista munkában való teremtő, tevé­keny részvételt. Kádár János egy emlékeze­tes alkalommal a Hazafias Népfront elnökségi ülésén el­mondotta, hogy a kommunis­ták a két világháború között nem is egyszer türelmetlenek voltak, mert a tárgyalások so­rán szociáldemokrata, kisgaz­da és parasztpárti barátaik "alkotmányos aggodalmaikra** hivatkozva halasztották el a hitlerista megszállókkal és magyar szolgáikkal való nyílt, kemény szembefordulást. S kiderült: jogos volt a kom­munisták türelmetlensége, mert a halogatás, a várako­zás mérhetetlen szenvedést hozott a magyar népre. S rá­mutatott arra: a munkásosz­tály, a kommunisták türel­metlensége mindig arra ösztö­kél, hogy az egész dolgozó ma­gyar nép érdekében cseleked­jünk gyorsabban. Ez a teremtő türelmetlenség arra való, hogy a mi népünk minél kevesebb válsággal, s minél gazdagabb eredményekkel haladjon előre a szocializmus útján. S, ha erre a teremtő türel­metlenségre gondolunk, akkor jogos, ha a magyar értelmiség alkotó erejére hivatkozunk és kérjük, legyen türelmetlenebb, legyen szigorúbb önmagához. Elmondottuk értelmiségünk számos szép kezdeményezését, rámutattunk arra, hogy terjed ez a jó türelmetlenség, amely ellensége a múltnak, a vissza­húzó, bénító konzervativiz­musnak. Mindezt azonban még csak kezdetnek tekinthetjük, az értelmiség körében kibonta­kozó népfront-politika, nép­front-vita kezdeteinek, a szo­cialista alkotómunka kezdetei­nek. A munkásosztály ma minden erejét megfeszíti, hogy segítsen parasztságunknak a szocialista gazdálkodásba való átlépése korszakában. Minden­ki megértheti, mit jelent a munkás-paraszt szövetség, ha azokra a vagonokra gondol, amelyek a gépeket viszik a tsz-járásokba. Az értelmiség körében is erős az erjedés, ter­mékeny mozgalmak születnek. Mi őszinte örömmel üdvözöl­jük mindezt, s további tettek­re, további türelmetlen jó­kedvre, alkotómunkára ösztön­zünk. A legnagyobb hiba az lenne, ha ezt a mindenütt ki­bontakozni kész vállalkozó kedvet önelégülten szemlél­nénk, így tavasz előtt friss, erős, türelmetlen szelek járnak. Az egész országot átjárja most ez a tavasz előtti erős szél: türel­metlen, iidító, munká­ba hívó. Érezze meg ennek az országos tavasznak indító erejét egész értelmiségünk. Az a kisebbik rész is, amely eddig inkább hallgatott, töprengett, sérel­meit latolgatta. Hallja meg hí­vó szavát annak a népnek, amelyre annyira szeret hivat­kozni, s dolgozzék együtt a magyar értelmiség javával, az­zal a derékhaddal, amely töp­rengés nélkül odaállít a szocia­lizmus hűséges munkájának. Tüntetések, összetűzések, fokozódó rendőr terror Közép- és Dél-Afrikában A külpolitikai helyzet HRUSCSOV VÁLASZTÁSI BESZÉDÉNEK a világ közvé­leményében keltett visszhangját kommentálva, a Pravda meg­állapítja, hogy a jóakaratú emberek milliói a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökétől választ kaptak az égető kérdésre:­­hogyan lehet elhárítani a háborús katasztrófát. A német béke­­szerződésre, a berlini tűzfészek megszüntetésére, a kormány­fői értekezlet összehívására vonatkozó szovjet javaslatokban a békés együttélésre való törekvés megnyilatkozását látják. A Pravda éles szavaikkal elítéli az Egyesült Államok sajtójának, majd a nyugatnémet, a francia, az angol és más reakciós la­poknak az utóbbi napokban tapasztalható fékevesztett propa­­gandisztikus zenebonását. Újra elővették a megszokott eszkö­zöket: a félrevezetést, a rágalmakat, a koholmányokat. Ámde a rágalmazó koholmányok, a harcias beszédek zavaros áradata nem tudja félrevezetni még Nyugaton sem azokat, akik józan fővel gondolkodnak. A helyzetet józanul értékelő politikusok és szemleírók azt kívánják, hogy vegyék komolyan fontolóra a Szovjetunió javaslatait. A közvélemény pedig követeli: a nyu­gati hatalmak hagyják abba a hidegháborús politikát, konkrét lépésekkel válaszoljanak a békeszeretettel áthatott szovjet ja­vaslatokra. Az Izvesztyija megjegyzéseket fűz egyes angol tudósítók­nak Hruscsov és Macmillan megbeszéléseivel foglalkozó kom­mentárjaihoz. A lap hangsúlyozza: ha egyes angol szemleíróik panaszkodnak, mert Moszkvában nem jöttek létre konkrét egyezmények politikai kérdésekről, akkor gondoljanak Mac­­millan-nek Moszkvába utazása előtti kijelentésére, amely sze­rint nem formális tárgyalások, konkrét megállapodások cél­jából utazik, hanem eszmecsere, "puhatolózás*" végett. Egyébként az angol laptudósítók jelentései is kénytelenek elismerni, hogy az angol miniszterelnök értékesnek tartja a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásait. A Times tudósítója­­szerint Macmillan nem azzal a véleménnyel tér majd haza, hogy tá­árggyalásai eredménytelenek voltak és a diplomáciai fá­radozások befejeződtek. A Daily Express tudósítója szintén, ki­emeli, a brit kormányfő kijevi kijelentései nem hagytak két­séget reményei felől, hogy tárgyalásainak hasznos eredménye lesz. A Daily Mirror és a Daily Telegraph beszámolója meg­világítja Macmillan küldetésének hiányosságát. A Daily Mir­ror kiemeli, hogy az angol miniszterelnök nem tudott ellenja­­vaslatokat tenni a Szovjetunió ismeretes javaslataira és ezt szovjet hivatalos körök már a megbeszélések első napján fel­ismerték. A Daily Telegraph hírmagyarázata hasonló hangnem­ben ,­ és megállapítja: "Nem elég a Nyugat részéről, hogy ho­mályo­san elhatározza, nem enged Berlin kérdésében. Világos és átfogó tervet kell kikovácsolnia a német probléma megol­­dására — olyat, amelyet valamennyi nyugati ország egyaránt elo­gadhat és amelyet minden érintett ország közvélem­ényé­­nek zöme megérthet és támogathat.** A francia külügyminisztérium szóvivője közölte, lehetséges, hogy elhalasztják a nyugati külügyminiszterek március köze­pére tervezett értekezletét. Mint a Reuter rámutat, Franciaor­szág várakozó álláspontra helyezkedik, amíg hivatalos formá­ban nem értesül Macmillan moszkvai látogatásának eredmé­nyeiről. Az AFP értesülései szerint, nincs kizárva, hogy a nyu­gati külügyminiszterek konferenciáját Washingtonban tartjaik, a NATO miniszteri tanácsának április 2-án megnyíló ülésszaka előtt. Hruscsov meglátogatja a lipcsei vásárt Moszkvából jelenti a TASZSZ. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke az idén tavasszal meglátogatja a lipcsei nemzetközi vásárt.­­A meghívás a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányától érkezett Hruscsov­­hoz. A szovjet kormányfő­­kö­szönettel elfogadta a meghí­vást. Macmillan Leningrádba érkezett Kijevből jelenti a TASZSZ. Macmillan angol miniszterel­nök, Selwyn Lloyd külügymi­niszter és kíséretük szomba­ton Kijevből Leningrádba utazott. A repülőtéren Kalesenko, az ukrán minisztertanács el­nöke, Palamarcsuk ukrán kül­ügyminiszter és más hivata­los személyiségek búcsúztat­ták a vendégeket. Kalcsenko búcsúbeszédében kijelentette, hogy az államok közös erőfeszítései és együtt­működése a békés együttélés elvei alapján biztosítja a leg­jobban a béke fennmaradását és megszilárdulását. — Reméljük — mondotta —, hogy az önök látogatása a Szovjetunióban lehetővé teszi, hogy jobban megismerjék a szovjet népek életét, békére és a többi országgal való együtt­működésre irányuló törekvé­sét. Macmillan­ válaszában meg­köszönte a kijevi lakosság ven­dégszeretetét és kijelentette, hogy bár csak rövid időt tölt­­hetett a városban, megismer­kedett Ukrajna életével és ra­gyogó eredményeivel. — Az önök iparának fejlő­dése, mezőgazdasági termelé­sének növekedése sokáig­ em­lékezetemben marad — mon­dotta Macmillan, majd így folytatta: — Minden nép barátságra és együttműködésre törekszik. Az államférfiak kötelessége, hogy úgy dolgozzanak és olyan politikát folytassanak, amely lehetővé teszi e törekvések megvalósulását. Beszéde végén a megjelen­tek tapsától kísérve Macmil­lan ukrán nyelven így búcsú­zott: "A viszontlátásra**. Macmillan angol miniszter­­elnök, Selwyn Lloyd külügy­miniszter és a kíséretükben le­vő személyiségek szombaton Kijevből Leningrádba érkez­tek. A leningrádi repülőtéren Mikojan, a szovjet Miniszter­­tanács első elnökhelyettese, Szmirnov, a leningrádi városi tanács elnöke és más hivata­los személyiségek fogadták az angol vendégeket. Jelen volt Reilly moszkvai angol nagykö­vet is. A vendégeknek virágcsokro­kat nyújtottak át? Macmillan fogadta a leningrádi helyőrség díszszázada parancsnokának jelentését, majd Macmillan és Szmirnov beszédet mondott, Macmillan a repülőtéren nyilatkozott. Az angol nép úgy ismeri Leningrádot — mondot­ta —, mint a kultúra és a mű­vészet városát, jól emlékezik a leningrádiak hősiességére azokból a borzalmas napokból, amikor a város ellenséges ost­rom­gyűrűben volt. Az angol miniszterelnök ki­jelentette, hogy alkalma lesz megismerkednie nemcsak az Ermitáz­­zsal és a halettal, hanem azzal a haladással is, amelyet a leningrádiak elértek. Macmillan rámutatott, nem elegendő csak reménykedni a békében, dolgozni is kell a bé­kéért. Az angol és a szovjet népnek — folytatta a kor­mányfő — van egy mindenek felett álló közös vonása — mindkét népnek érdeke, hogy béke legyen. Hanold Macmillan végül hangsúlyozta, hogy ha a Szov­jetunióban tett látogatása bi­zonyos mértékig hozzájárulhat a két ország jobb megértésé­hez, utazása nem volt hiába­való. Növekvő feszültség Afrikában Johannesburgból jelenti az MTI. A Dél-Afrikában műkö­dő Afrikai Nemzeti Kongresz­­szus pénteken nyilatkozatot adott ki, amelyben megálla­pítja: Dél-Rhodéziában a rendkívüli állapot kihirdetése, az Afrikai Nemzeti Kongresz­­szus szervezetének betiltása és a párt vezetőinek letartóztatá­sa »törvénytelen és zsarnoki intézkedés”k volt. A nyilatkozat rámutat, hogy az államszövet­ségben bekövetkezett helyzet egyenes következménye annak, hogy a három afrikai állam ál­lamszövetségét az afrikai nép túlnyomó többségének akarata ellenére hozták létre. A zavar­gásokért a felelősség egyedül az angol kormányt terheli és vállalnia kell a következmé­nyeket — hangsúlyozza a köz­lemény. A nyaszaföldi Blantyre vá­rostól délre összetűzés volt kétszáz tüntető néger és a rendőrség között. A tömeg a Nemzeti Kongresszus letartóz­tatott vezetőinek szabadon bo­csátását követelte. A rendőr­ség tüzet nyitott. Egy néger meghalt, ketten megsebesültek — jelenti az AP. Az AFP jelenti, hogy Tanga­­nyika keleti részéből, Morogo­­vóból újabb rendőri erősítést, küldtek Tanganyika és Nya­­szaföld határára. A kormány szóvivője kijelentette, hogy "elővigyázatossági intézkedés­ről­" van szó. Egy salisbury-i hivatalos je­lentés szerint Dél-Rhodéziában a csütörtökön elrendelt rend­kívüli állapot alapján pénte­ken 435 személyt letartóztat­tak. Port Elizabethben mintegy 250 tüntető afrikai nőt a rend­őrség gumibotokkal kergetett szét. A nők közül négyen meg­sebesültek, egyet letartóztattak A Reuter Leopoldvilleből keltezett jelentése szerint a bakongo törzsek egyik új szer­vezete kiáltványt tett közzé, amelyben felszólítja a törzse­ket, hogy alakítsanak új füg­getlen bakongó-államot, amely magában foglalná Belga-Kon­gót, a Középkongó Köztár­saságot és a portugál Cabindást. A kiáltvány hangsúlyozza: »El vagyunk szánva arra, hogy a kongói népet erős és büszke nemzetté tegyük, amely mun­kájából él, de szívesen fogadja mindenki támogatását**

Next