Magyar Nemzet, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-01 / 51. szám
és H. *- Magyar Nemzet ^ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Teremtő türelmetlenség Irta : Ortutay Gyula Van tizenkét éve is annak, hogy cikket írtam a "várakozókéról, a magyar értelmiségnek arról a részéről, amely a felszabadulás utáni első időkben még a várakozás álláspontjáról nézte mindazok erőfeszítését, akik a fasizmus ideológiájának maradványai ellen, az új, demokratikus közszellemért, egy új, szocialista világért küzdöttek. Ellenségeink, nyíltan gyűlölködő és támadást támadás után szervező ellenségeink mellett volt ilyen várakozó az akkori magyar közéletben, főként az értelmiség köreiben éppen elegendő. Akkor is úgy ítéltem meg ezt a kérdést, hogy a magyar értelmiség nem engedheti meg magának azt a bűnös luxust, hogy érdektelenül, vagy éppen titkolgatott érdekei miatt közönyösen szemlélje a vízzel elárasztott bányákban dolgozó bányászok, az ablaktalan üzemekben dolgozó munkások és mindenütt a földeken serénykedő parasztok hősiességét, áldozatvállalását a felszabadult hazáért. Akkor is úgy gondoltam, hogy a magyar értelmiségnek joga is, kötelessége is, hogy minél nagyobb részt kénen a tervezés, az építés munkájából, hogy ha szövetségese legyen a dolgozóknak a néphatalom megerősítésében, hogy tettekkel bizonyítsa: nép és értelmisége nem állíthatók egymással szembe, nem választhatók el egymástól. Lenne-e jogunk ma nyem sürgető szóval fordulni a magyar értelmiséghez? Indokolt lenne-e a vádaskodó türelmetlenség? A válasz nem lehet egyértelmű igen vagy nem. Ha arra gondolunk, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom érdekében a Hazafias Népfront egyre szélesebb körben megszervezhette a műszaki és technikai értelmiség legjobbjait, akkor örvendve tagadnék meg az értelmiség ellen még itt-ott hangoztatott vádakat. Indokolt, ha ezt az úgynevezettpatronáló mozgalmat** a közérdeklődés elé visszük s az eddiginél is jobb megszervezésére, országos elterjesztésére felhívjuk a figyelmet. Már hónapokkal ezelőtt hozzákezdtek mérnökök, technikusok társadalmi munkában, önkéntes felajánlásként olyan tervező munkához, amely a községek racionális fejlesztését szolgálja s alkalmas arra, hogy a termelőszövetkezeti községek, központok jó üzemi funkcionálását elősegítse. Párttagok és pártonkívüliek dolgoznak Itt együtt a magyar falu felemeléséért, a városi életszinthez való közelítéséért — a szocialista parasztságért. Munkások, parasztok tekintenek őszinte megbecsüléssel erre a munkára s ezen keresztül az egész magyar értelmiségre. S e munka közben — minden különösebb elméleti, ideológiai "tanfolyamok** nélkül — a pártonkívüli értelmiségi is "pártossá** válik, a szocializmus ügye mindennapi gondja lesz. Gond is, feladat is: lelkesítő gond és szocialista jövőt kirajzoló feladat. A pártonkívüli mérnök rajztáblájára hatolva, a szocialista falu útjait, épületeit, üzemi, gazdasági épületeit rajzolgatja s így válik maga is szocialistává: a munkája alakítja őt, s munkájával ő is alakít a valóságos életen. Falun állatorvosok, tanítók s közigazgatásban dolgozó értelmiségiek fognak össze, hogy megmagyarázzák a kétségekkel vívódó, töprengő gazdáknak, hogy miért lesz jobb egyéni életük, a falu mezőgazdasági munkája, s az egész magyar népgazdaság, ha a mezőgazdaság is szocialista lesz. Műegyetemi professzorok, akadémikusok fordultak a Hazafias Népfront budapesti szervezetéhez: szeretnének leülni a tárgyalóasztalhoz politikusokkal s elmondani gondolataikat, terveiket. Részt kérnek a munkából, türelmetlenek, miért nem dolgozhatnak együtt a politikusokkal egy sor kérdés kimunkálásában. Legyen még elevenebb vitafóruma a népfront a párt céljai megvalósításának, a szocializmus építésének. Egészséges, erős türelmetlenség jó jelei ezek. A várakozás vádjait ma már aligha mondhatnák el — alig két évvel az ellenforradalom után —, a magyar értelmiség jelentős részéről. S ha arra gondolunk, hogy a párt ideológiai vitái a művelődéspolitikától s a népi írók kérdéseitől kezdve menynyi erőt szabadítottak fel, a nyílt vita milyen alkalmait nyújtották íróinknak, tudományos, irodalmi intézményeinknek, ha arra gondolunk, hogy milyen lelkiismeretes vitákon keresztül érlelődik a magyar oktatásügy annyi alapvető kérdése — akkor elmondhatjuk, hogy az ideológiai, az irodalmi, a művészeti alkotás területe sem maradt tétlen, várakozó állásponton. Hogy vannak még magyar írók, akik az egyes vitákon nem szólaltak fel? Vannak. Kára ez a magyar szellemi életnek? Erre sem lehet puszta igennel, vagy nemmel felelni. Az író, művész válasza néha hosszan érlelődik s hatása aztán tartósabb is marad. A tudós, az alkotó művész, az író nem feltétlenül politikai vita-cikkekkel, amolyan deklarációkkal fejezi ki magát a legméltóbban. Annak csak örülhetünk, ha tudósaink, íróink közül többen is hozzászólnak mindennapi vitáinkhoz, részt kérnek a politikai munkából. Tágas hely várja őket és illendő figyelem. De az se baj, ha számításaik, elméleti fontolgatásaik, kísérleteik, regények, drámák kéziratlapjai fölé hajolnak, ha színpadi alakításukon töprengenek, ha új festmények, szobrok, épületek terveit ízélgetik. Ezernyi példa: készülő könyvek, kiadói terveik, próbára váró színdarabok, forgatásra váró filmek, akadémiai jelentések mind-mind azt bizonyítják, hogy folyik a munka, egészséges erjedés tanúi, részesei vagyunk. S aki arra gondol, hogy például az ország első egyetemén, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az elmúlt félévben szinte egy fegyelmi ügy sem volt. S a tanulmányi eredmények is szolid, komoly munkára vallanak, akkor a magyar szellemi élet aggódó nyugati híveit csillapíthatjuk, ne féltsék elsorvadástól a magyar értelmiséget. Amitől ők félnek, az talán nem is ez, inkább az a gondjuk, hogy a magyar értelmiség éppen az ellenforradalom tanulságaiból értette meg, hogy akkor részese a magyar jövendőnek, akkor társa a magyar munkásnak és parasztnak, ha ő is mind több feladatot kér a szocializmus megvalósításáért folyó munkából, ha nem kétfelé pislogatva vár politikai fordulatokra, hanem a szocializmus ügyén munkálkodva maga is szocialistává lesz. Minden részletében biztató lenne hát a kép, amit értelmiségünkről adhatunk? Szó se róla. Van még türelmetlenségre, sürgetésre késztő gondunk elég. Épp a napokban vitattuk egyetemünkön a munkás és parasztfiatalok számának csökkenését a legutóbbi években. Csak néhány százalék ez a csökkenés, de erre fel kell figyelnünk. Van még vita a "régi** ésúj" értelmiség egységéről, pedig mi már szeretnők ezt a különböztetést megszüntetni, hogy mielőbb csak szocialista értelmiségről beszéljünk, de az is nyilvánvaló előttünk, hogy nem valami hajrá-tempóval ötvöződik az egybe. Hallgatnak még jelentős íróink közül többen is, bár műfordítással, tanulmánnyal, s már-már verssel, készülő drámával, regénnyel is cáfolják a hallgatás legendáját. Ami igaz az igaz: a magyar értelmiség önmagával szemben legyen türelmetlen, önmagától követelje egyre inkább a szocialista munkában való teremtő, tevékeny részvételt. Kádár János egy emlékezetes alkalommal a Hazafias Népfront elnökségi ülésén elmondotta, hogy a kommunisták a két világháború között nem is egyszer türelmetlenek voltak, mert a tárgyalások során szociáldemokrata, kisgazda és parasztpárti barátaik "alkotmányos aggodalmaikra** hivatkozva halasztották el a hitlerista megszállókkal és magyar szolgáikkal való nyílt, kemény szembefordulást. S kiderült: jogos volt a kommunisták türelmetlensége, mert a halogatás, a várakozás mérhetetlen szenvedést hozott a magyar népre. S rámutatott arra: a munkásosztály, a kommunisták türelmetlensége mindig arra ösztökél, hogy az egész dolgozó magyar nép érdekében cselekedjünk gyorsabban. Ez a teremtő türelmetlenség arra való, hogy a mi népünk minél kevesebb válsággal, s minél gazdagabb eredményekkel haladjon előre a szocializmus útján. S, ha erre a teremtő türelmetlenségre gondolunk, akkor jogos, ha a magyar értelmiség alkotó erejére hivatkozunk és kérjük, legyen türelmetlenebb, legyen szigorúbb önmagához. Elmondottuk értelmiségünk számos szép kezdeményezését, rámutattunk arra, hogy terjed ez a jó türelmetlenség, amely ellensége a múltnak, a visszahúzó, bénító konzervativizmusnak. Mindezt azonban még csak kezdetnek tekinthetjük, az értelmiség körében kibontakozó népfront-politika, népfront-vita kezdeteinek, a szocialista alkotómunka kezdeteinek. A munkásosztály ma minden erejét megfeszíti, hogy segítsen parasztságunknak a szocialista gazdálkodásba való átlépése korszakában. Mindenki megértheti, mit jelent a munkás-paraszt szövetség, ha azokra a vagonokra gondol, amelyek a gépeket viszik a tsz-járásokba. Az értelmiség körében is erős az erjedés, termékeny mozgalmak születnek. Mi őszinte örömmel üdvözöljük mindezt, s további tettekre, további türelmetlen jókedvre, alkotómunkára ösztönzünk. A legnagyobb hiba az lenne, ha ezt a mindenütt kibontakozni kész vállalkozó kedvet önelégülten szemlélnénk, így tavasz előtt friss, erős, türelmetlen szelek járnak. Az egész országot átjárja most ez a tavasz előtti erős szél: türelmetlen, iidító, munkába hívó. Érezze meg ennek az országos tavasznak indító erejét egész értelmiségünk. Az a kisebbik rész is, amely eddig inkább hallgatott, töprengett, sérelmeit latolgatta. Hallja meg hívó szavát annak a népnek, amelyre annyira szeret hivatkozni, s dolgozzék együtt a magyar értelmiség javával, azzal a derékhaddal, amely töprengés nélkül odaállít a szocializmus hűséges munkájának. Tüntetések, összetűzések, fokozódó rendőr terror Közép- és Dél-Afrikában A külpolitikai helyzet HRUSCSOV VÁLASZTÁSI BESZÉDÉNEK a világ közvéleményében keltett visszhangját kommentálva, a Pravda megállapítja, hogy a jóakaratú emberek milliói a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökétől választ kaptak az égető kérdésre:hogyan lehet elhárítani a háborús katasztrófát. A német békeszerződésre, a berlini tűzfészek megszüntetésére, a kormányfői értekezlet összehívására vonatkozó szovjet javaslatokban a békés együttélésre való törekvés megnyilatkozását látják. A Pravda éles szavaikkal elítéli az Egyesült Államok sajtójának, majd a nyugatnémet, a francia, az angol és más reakciós lapoknak az utóbbi napokban tapasztalható fékevesztett propagandisztikus zenebonását. Újra elővették a megszokott eszközöket: a félrevezetést, a rágalmakat, a koholmányokat. Ámde a rágalmazó koholmányok, a harcias beszédek zavaros áradata nem tudja félrevezetni még Nyugaton sem azokat, akik józan fővel gondolkodnak. A helyzetet józanul értékelő politikusok és szemleírók azt kívánják, hogy vegyék komolyan fontolóra a Szovjetunió javaslatait. A közvélemény pedig követeli: a nyugati hatalmak hagyják abba a hidegháborús politikát, konkrét lépésekkel válaszoljanak a békeszeretettel áthatott szovjet javaslatokra. Az Izvesztyija megjegyzéseket fűz egyes angol tudósítóknak Hruscsov és Macmillan megbeszéléseivel foglalkozó kommentárjaihoz. A lap hangsúlyozza: ha egyes angol szemleíróik panaszkodnak, mert Moszkvában nem jöttek létre konkrét egyezmények politikai kérdésekről, akkor gondoljanak Macmillan-nek Moszkvába utazása előtti kijelentésére, amely szerint nem formális tárgyalások, konkrét megállapodások céljából utazik, hanem eszmecsere, "puhatolózás*" végett. Egyébként az angol laptudósítók jelentései is kénytelenek elismerni, hogy az angol miniszterelnök értékesnek tartja a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásait. A Times tudósítójaszerint Macmillan nem azzal a véleménnyel tér majd haza, hogy táárggyalásai eredménytelenek voltak és a diplomáciai fáradozások befejeződtek. A Daily Express tudósítója szintén, kiemeli, a brit kormányfő kijevi kijelentései nem hagytak kétséget reményei felől, hogy tárgyalásainak hasznos eredménye lesz. A Daily Mirror és a Daily Telegraph beszámolója megvilágítja Macmillan küldetésének hiányosságát. A Daily Mirror kiemeli, hogy az angol miniszterelnök nem tudott ellenjavaslatokat tenni a Szovjetunió ismeretes javaslataira és ezt szovjet hivatalos körök már a megbeszélések első napján felismerték. A Daily Telegraph hírmagyarázata hasonló hangnemben , és megállapítja: "Nem elég a Nyugat részéről, hogy homályosan elhatározza, nem enged Berlin kérdésében. Világos és átfogó tervet kell kikovácsolnia a német probléma megoldására — olyat, amelyet valamennyi nyugati ország egyaránt elogadhat és amelyet minden érintett ország közvéleményének zöme megérthet és támogathat.** A francia külügyminisztérium szóvivője közölte, lehetséges, hogy elhalasztják a nyugati külügyminiszterek március közepére tervezett értekezletét. Mint a Reuter rámutat, Franciaország várakozó álláspontra helyezkedik, amíg hivatalos formában nem értesül Macmillan moszkvai látogatásának eredményeiről. Az AFP értesülései szerint, nincs kizárva, hogy a nyugati külügyminiszterek konferenciáját Washingtonban tartjaik, a NATO miniszteri tanácsának április 2-án megnyíló ülésszaka előtt. Hruscsov meglátogatja a lipcsei vásárt Moszkvából jelenti a TASZSZ. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az idén tavasszal meglátogatja a lipcsei nemzetközi vásárt.A meghívás a Német Demokratikus Köztársaság kormányától érkezett Hruscsovhoz. A szovjet kormányfőköszönettel elfogadta a meghívást. Macmillan Leningrádba érkezett Kijevből jelenti a TASZSZ. Macmillan angol miniszterelnök, Selwyn Lloyd külügyminiszter és kíséretük szombaton Kijevből Leningrádba utazott. A repülőtéren Kalesenko, az ukrán minisztertanács elnöke, Palamarcsuk ukrán külügyminiszter és más hivatalos személyiségek búcsúztatták a vendégeket. Kalcsenko búcsúbeszédében kijelentette, hogy az államok közös erőfeszítései és együttműködése a békés együttélés elvei alapján biztosítja a legjobban a béke fennmaradását és megszilárdulását. — Reméljük — mondotta —, hogy az önök látogatása a Szovjetunióban lehetővé teszi, hogy jobban megismerjék a szovjet népek életét, békére és a többi országgal való együttműködésre irányuló törekvését. Macmillan válaszában megköszönte a kijevi lakosság vendégszeretetét és kijelentette, hogy bár csak rövid időt tölthetett a városban, megismerkedett Ukrajna életével és ragyogó eredményeivel. — Az önök iparának fejlődése, mezőgazdasági termelésének növekedése sokáig emlékezetemben marad — mondotta Macmillan, majd így folytatta: — Minden nép barátságra és együttműködésre törekszik. Az államférfiak kötelessége, hogy úgy dolgozzanak és olyan politikát folytassanak, amely lehetővé teszi e törekvések megvalósulását. Beszéde végén a megjelentek tapsától kísérve Macmillan ukrán nyelven így búcsúzott: "A viszontlátásra**. Macmillan angol miniszterelnök, Selwyn Lloyd külügyminiszter és a kíséretükben levő személyiségek szombaton Kijevből Leningrádba érkeztek. A leningrádi repülőtéren Mikojan, a szovjet Minisztertanács első elnökhelyettese, Szmirnov, a leningrádi városi tanács elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták az angol vendégeket. Jelen volt Reilly moszkvai angol nagykövet is. A vendégeknek virágcsokrokat nyújtottak át? Macmillan fogadta a leningrádi helyőrség díszszázada parancsnokának jelentését, majd Macmillan és Szmirnov beszédet mondott, Macmillan a repülőtéren nyilatkozott. Az angol nép úgy ismeri Leningrádot — mondotta —, mint a kultúra és a művészet városát, jól emlékezik a leningrádiak hősiességére azokból a borzalmas napokból, amikor a város ellenséges ostromgyűrűben volt. Az angol miniszterelnök kijelentette, hogy alkalma lesz megismerkednie nemcsak az Ermitázzsal és a halettal, hanem azzal a haladással is, amelyet a leningrádiak elértek. Macmillan rámutatott, nem elegendő csak reménykedni a békében, dolgozni is kell a békéért. Az angol és a szovjet népnek — folytatta a kormányfő — van egy mindenek felett álló közös vonása — mindkét népnek érdeke, hogy béke legyen. Hanold Macmillan végül hangsúlyozta, hogy ha a Szovjetunióban tett látogatása bizonyos mértékig hozzájárulhat a két ország jobb megértéséhez, utazása nem volt hiábavaló. Növekvő feszültség Afrikában Johannesburgból jelenti az MTI. A Dél-Afrikában működő Afrikai Nemzeti Kongreszszus pénteken nyilatkozatot adott ki, amelyben megállapítja: Dél-Rhodéziában a rendkívüli állapot kihirdetése, az Afrikai Nemzeti Kongreszszus szervezetének betiltása és a párt vezetőinek letartóztatása »törvénytelen és zsarnoki intézkedés”k volt. A nyilatkozat rámutat, hogy az államszövetségben bekövetkezett helyzet egyenes következménye annak, hogy a három afrikai állam államszövetségét az afrikai nép túlnyomó többségének akarata ellenére hozták létre. A zavargásokért a felelősség egyedül az angol kormányt terheli és vállalnia kell a következményeket — hangsúlyozza a közlemény. A nyaszaföldi Blantyre várostól délre összetűzés volt kétszáz tüntető néger és a rendőrség között. A tömeg a Nemzeti Kongresszus letartóztatott vezetőinek szabadon bocsátását követelte. A rendőrség tüzet nyitott. Egy néger meghalt, ketten megsebesültek — jelenti az AP. Az AFP jelenti, hogy Tanganyika keleti részéből, Morogovóból újabb rendőri erősítést, küldtek Tanganyika és Nyaszaföld határára. A kormány szóvivője kijelentette, hogy "elővigyázatossági intézkedésről" van szó. Egy salisbury-i hivatalos jelentés szerint Dél-Rhodéziában a csütörtökön elrendelt rendkívüli állapot alapján pénteken 435 személyt letartóztattak. Port Elizabethben mintegy 250 tüntető afrikai nőt a rendőrség gumibotokkal kergetett szét. A nők közül négyen megsebesültek, egyet letartóztattak A Reuter Leopoldvilleből keltezett jelentése szerint a bakongo törzsek egyik új szervezete kiáltványt tett közzé, amelyben felszólítja a törzseket, hogy alakítsanak új független bakongó-államot, amely magában foglalná Belga-Kongót, a Középkongó Köztársaságot és a portugál Cabindást. A kiáltvány hangsúlyozza: »El vagyunk szánva arra, hogy a kongói népet erős és büszke nemzetté tegyük, amely munkájából él, de szívesen fogadja mindenki támogatását**