Magyar Nemzet, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-12 / 60. szám

Csütörtök, 1959. március 12., A tervszerűbb anyagfelhasználás kedvezően befolyásolta a termelést és a külkereskedelmet Egy esztendeje, hogy a kor­mány nyomatékosan felhívta a figyelmet a szigorúbb anyag­gazdálkodás fontosságára. Az­óta a Gazdasági Bizottság ha­tározata, több tervhivatali uta­sítás, valamint operatív intéz­kedések megszabták e feladat megoldásának kereteit és esz­közeit is. A kérdés az, vajon milyen előrehaladás történt egy esztendő alatt ezen a té­ren. Különösebben mély vizsgá­lat nélkül, csupán a múlt évi termelési eredményekből és az általánosnak mondható üzemi tapasztalatokból is megállapít­ható, hogy a korábbiaknál sok­kal tervszerűbbé vált az anyag­felhasználás és ezzel párhuza­mosan nagymértékben javult az üzemek anyagellátása. Ne­hézségek szórványosan akad­tak ugyan, hiszen például még nem ritkaság, a műszaki do­kumentáció nélkül végzett be­ruházás, amely szükségszerűen maga után vonja a felületes anyagmegrendelést és felhasz­nálást. Csökkent az import A javulásra talán az a leg­jellemzőbb, hogy 1958-ban elég szélesre tágult azoknak a gaz­dálkodás alá vont anyagoknak a köre is, amelyekben az ellá­tási tervhez képest, sikerült megtakarításokat elérni. A Ne­hézipari Minisztériumhoz tar­tozó vegyiparban például a ter­vezettnél 150 tonnával keve­sebb műgumit, s csaknem 700 tonnával kevesebb nyersgumit használtak fel. Előfordult, hogy a hazai ter­melési terv túlteljesítése lehe­tővé tette az import csökken­tését. A nitrogénműtrágya­termelés például 22 000 tonná­val múlta felül a tervet, ennek következtében némileg csök­kenteni lehetett az importot, ugyanakkor növekedett a me­zőgazdaság rendelkezésére bo­csátott mennyiség és az idei tavaszra biztosított tartalék. Hasonló volt a helyzet a csepp­folyós s­lór, a benzol és az am­­­mániákszóda esetében. Nem is szólva arról, hogy a túltelje­sítés számos esetben igen fon­tos népgazdasági problémák megoldását segítette elő. Nem­csak a műtrágyára gondolunk, hanem a többi között a kész­­papír-tenntelésre, amely ugyan­csak 6000 tonnával haladta meg a tervezettet, valamint a hidegen hengerelt és húzott öt­vözetlen acélok tö­bb ezer ton­nás termelési többletére. Folyamatos lesz az anyagellátás Ez az általánosnak mond­ható kép nem jelenti azt, hogy néhány fontos anyag biztosítá­sában nem voltak zökkenők. Például a bútorlap, általában a fenyőfűrészáru, a kábel és nem utolsó sorban a betonacél­ellátás a­ hazai beruházások el­húzódása, a tervezett import késedelme, vagy egyéb okok folytán több ízben akadozott. Ennek ellenére a szükséglet és a termelés összehangolását sokkal nagyobb mértékben si­került elérni, mint bármikor a korábbi esztendőkben. Hozzájárult a megfontoltabb anyagfelhasználáshoz a Nem­zeti Bank hitelpolitikája is, amely a kilátásba helyezett kamatokkal a meglevő készle­tek intenzívebb fel­használásá­ra késztette a vállalatokat. Mindez együttvéve jelentéke­nyen javította külkereskedel­mi mérlegünket, az anyag­készlet-helyzetet és kedvező Budapest Kulturális intéz­ményei a közeljövőben új, nemzetközi érdeklődésre szá­­mottartó létesítménnyel gaz­dagodnak. Megvalósulás előtt áll a már régen tervezett sza­badtéri néprajzi múzeum. A gondolat hosszú idő óta fog­lalkoztatja az illetékeseket. Most a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi bizottsága és a Hazafias Népfront orszá­gos titkársága látott hozzá a kérdés megoldásához. Az Akadémia felkérte a fővárosi tanácsot, jelöljön ki megfele­lő területet a múzeumnak. A döntés szerint a szabadtéri néprajzi múzeum az óbudai Aranyhegy környékén, a Ró­maifürdővel szemben létesül, ahol egyelőre 30 hektárnyi te­rületet jelölnek ki, de biztosít­ják a múzeum további ter­jeszkedését, mert mintegy 300 hektár terület áll rendelke­zésre ezen a vidéken. A szabadtéri néprajzi mú­zeumot a svéd Skanzen min­tájára akarják létrehozni. E múzeum keretében gyűjtik majd össze és mutatják be a magyar tájak néprajzi és épí­tészeti jellegzetességeit: tele­püléseket, lakóházakat, gaz­dasági épületeket, ma már csak ritkán látható népi épít­kezéseket. Svédországban, Finnországban, Norvégiában, Dániában, Hollandiában, a népi demokratikus államok közül Csehszlovákiában, Len­gyelországban van már ha­sonló szabadtéri néprajzi mú­zeum. Nemrégiben Bukarest­ben nyitottak meg ilyen in­tézményt és most Moszkva mellett kezdenek hozzá hatal­mas területen a Szovjetunió szabadtéri néprajzi múzeumá­nak építkezéséhez. Magyar­­országon a Millenáris-kiállítás alkalmával mutattak be egy teljes magyar falut, amelynek berendezése a kiállítás után a Néprajzi Múzeumba került. Vidéken Balassagyarmaton volt hasonló kezdeményezés. A Palóc Múzeum melletti parkban látható a palóc-ud­var. Veszprémben pedig a Ba­konyi Múzeum mellett építet­tek fel egy bakonyi házat. Az Építőipari és Közlekedé­si Műszaki Egyetem építészet­­történeti tanszékén dr. Vargha László adjunktus irányításá­val folynak a szabadtéri nép­rajzi múzeum előkészítő ta­nulmányai. Tavaly két diplo­ma­terv is készült, az egyik a Zugligetben, a másik Tihany­ban javasolta az intézmény létesítését. A részletes tanul­mányozás során megállapítot­ták, hogy a javasolt helyek nem alkalmasak a szabadtéri múzeum létrehozására. Az aranyhegyi vidék viszont minden tekintetben megfelel, mert könnyű a megközelítése és terepviszonyai is olyanok, hogy egyaránt alkalmas az al­földi és a dombvidéki, vagy hegyvidéki tájjellegű épületek elhelyezésére. Már összeállítottak egy lis­tát, amelyen 60—80 olyan táj­jellegű objektum szerepel, amelyek alapját képezhetik a szabadtéri múzeumnak. Ide kerül többek között a vámos­­oroszi szárazmalom, a szalafői kástu (emeletes kamara), az őrségi harangláb, a tatai üs­tökösház, egy szigligeti külön­leges pajta, egy alföldi szél­malom, a ráckevei hajó­­malom, egy Baranya megyei olajütő, a mándi paticsfalas (gerendavázas, sövényfonású, tapasztottfalú) templom és Isol, más jellegzetes tájépítks­kiindulópontjává vált az ez évi anyaggazdálkodásnak. Ma már egyes esetekben in­kább arra kell törekedni, hogy a készletek ne emelkedjenek az indokolt színvonal fölé. Annyi bizonyos, hogy az ellá­tás a gazdálkodás alá vont leg­fontosabb anyagok tekinteté­ben folyamatos és biztonságos lesz 1959-ben is, annak ellené­re, hogy a felhasználás mér­téke egy sor területen jelenté­kenyen növekszik e rés. A szabadtéri múzeumban tájak szerint csoportosítják majd az épületeket. A múzeumi elhelyezésre ki­szemelt épületeket a Műemlé­kek Országos Felügyelősége védetté nyilvánítja. Az épüle­teket gondosan felmérik, bon­táskor minden darabot külön megszámoznak és a múzeum területén hasonló gondosság­gal a legszakszerűbben, ere­deti formájukban építik fel újból. Az épületek alá beton­alapot helyeznek. A tervek szerint először egy kisebb táj­egység teljes építészeti anya­gát szállítanák fel a szabadté­ri múzeumba. Például a Vas megyei Őrség faépületeiből választanák ki a legjellegze­tesebb, néprajzi szempontból legértékesebb lakóházat, paj­tát, kászut, méhest és más épületeket. Az újbóli felépí­ti A teremben zene szól, mun­kásmozgalmi dalokat perget keskeny szalagján a magneto­fon, majd megszólal egy vé­kony leányhang: — Megkérem Deschelák elv­társat, beszéljen nekünk régi munkásmozgalmi élményeiről. És Deschelák bácsi, öreg 19-es harcos, az Athenaeum Nyomda tavaly nyugdíjba vo­nult munkása, egykori emlé­keit idézi. Elmondja, hogyan találkozott Kun Bélával és Szamuely Tiborral, mit mon­dott Kun Béla, amikor a Vi­segrádi utcai pártházból ki­lépve rögtönzött előadást tar­tott az egybegyűlteknek, és hogyan menekült meg Sza­muely Tibor a Kunossy-nyom­­dából — ahol a röplapokat nyomták — a letartóztatás elől. És amit Desc­elák bácsi mesél, az magnószalagra rög­zítődik, ahogyan a riporter a beszélgetés végén hozzáteszi, azért, hogy »az iskola minden tanulója hallja a régi harco­sok szavát­. Úgy tűnik az egész, mintha a rádió Esti kró­nikájában hangoznék el a ri­port, olyan szakszerűek, át­gondoltak a kérdések és olyan megfontolt a felelet is. Pedig ezt nem gyakorlott riporter ké­szítette, hanem általános isko­lás leányok, tanáraik egy mag­netofon segítségével. A soroksári Táncsics utcai iskola diákjai hónapok óta gyűjtik a Tanácsköztársaság emlékeit, és most néhány na­pig kedves, szép kiállításon mutatták be kincseiket. Sok lelemény és ötlet segítette őket az anyag összehordásában. Egyik tanáruk, Bende Lajos megtudta például, hogy a Köb­lös-zászlóalj veteránjai talál­kozót rendeznek, odament és elkérte címeiket. A címek nyo­mán a történelmi szakkör tagjai, az úttörők nyomolvasó brigádjai házról házra mentek és képeket, élményeket, írá­sos anyagot kértek a régi har­cosoktól. Amíg a kiállítást nézem, a Köblös-zászlóalj (Köblös Elek volt a vezetőjük, aki a tiszai harcoknál esett el) fényképeit, saját kezükkel írt életrajzaikat, élménybeszámolóikat, fotókó­piákat, régi röplapokat, 1919-es bélyegeket és pénzeket, itt áll mellettem Boros Gabriella nyolcadikos úttörő, a törté­nelmi szakkör titkára.­­Vezető­jük a már említett Bende La­josnél helyi mestereket akar­nak foglalkoztatni, akik a leg­jobban ismerik az ottani épít­kezési módokat. A házakat eredeti tájjellegű tárgyakkal, bútorokkal rendezik majd be. A múzeum területének ki­alakítására az Építőművészek Szövetsége mesteriskolája tervpályázatot szándékszik hirdetni. A Magyar Tudományos Akadémia a közeli napokban ankétot rendez a szabadtéri néprajzi múzeummal kapcso­latban. A megbeszélésen részt vesznek az Akadémia néprajzi és építészettörténeti bizottsá­gának tagjai, a Hazafias Nép­front, az érdekelt minisztériu­mok, a fővárosi tanács, a Mű­emlékek Országos Bizottsága és a fővárosi idegenforgalom képviselői. Gárdonyi Jenő jós.) kérdezem Boros Gabriel­lát: — Szívesen fogadtak benne­teket? Nem is kell felelnie, a mag­netofonra új szalag került és megszólal egy hang, Tapolczay Gyuláé, szintén a Köblös­­zászlóaljból: — Szívesen teszek eleget ké­réseteknek ... — és aztán a proletárgyerekek egykori nyo­moráról beszél, arról, hogy a bicikli, a roller, a futball­­labda akkor elérhetetlen álom volt a szegények gyermekei­nek, becsüljék hát meg mos­tani életüket. — Házról házra jártunk — teszi most hozzá Boros Gab­riella, sokat dolgoztunk, de mindenütt szívesen segítettek, volt, aki még ismerőseinek is írt, hogy küldjön anyagot, mások pedig eljöttek az isko­lába és segítettek a kiállítás rendezésében. Tovább megyek egy másik asztalhoz, itt egy ügyes térkép­makett a felvidéki hadjáratot szemlélteti. Ezt­ a nyolcadikos leányosztály készítette Győri Ferencné tanárnő vezetésével. És hogy a fiúk se maradjanak ki, egy másik falon két szépen színezett ügyes térkép a ti­szai és felvidéki harcokról, Szabados Imre, nyolcadikos, kitűnő rendű diák kezemun­­ká­ja, Egy hétig csinálta. Érdekes és szép munkát végeznek ezek a gyerekek, példát mutatnak a felnőttek­nek is. (g. i.) (b. j.) Alföldi szélmalom, őrségi harangláb, tatai üstökösház Budapesten Szabadtéri néprajzi múzeum létesül az Aranyhegy alatt Deschelák bácsi mesél Kiállítás a Tanácsköztársaságról egy soroksári iskolában I tánclemezek vpg» , vagy választékban igójn'W éjts? IX. Fehérvári út 7. Vili. Üllői út 38. Vili. Rákóczi út *9. Vili. József krt. 11. Master Nemzet A Viharsarokban lesz a 39-es dandár című új magyar film ősbemutatója A 39-es dandár című új ma­gyar film ősbemutatóját már­cius 14-én a Viharsarokban, Orosházán rendezik. A Ta­nácsköztársaság napjait idéző alkotás forgatókönyvét Kari­kás Frigyesnek, a Tanácsköz­társaság Vörös Hadsereg poli­tikai biztosának novelláiból Darvas József Kossuth-díjas, Békés megye országgyűlési képviselője írta. Március 21-én, a Tanácsköz­társaság évfordulóján, Buda­pesten és a vidéki városokon kívül 35 helyen tűzik műsorra a filmet. Autóbusz-kirándulás a Bükkbe és Aggtelekre Az IBUSZ március 15-én egynapos autóbuszkirándulást szervez az Alcsúti Állami Gaz­daságba. A részvételi díj ebéd­del együtt 56,50 forint. Ugyan­akkor Egerbe és Mezőkövesdre is indítanak autóbuszt. Az úti­költség 114,50 forint. Ezen­kívül 74 forintos részvételi díj­jal Esztergomba és Tatára le­het autóbuszon kirándulni. Március 14-én másfél napos útra­­ viszik a kirándulókat Eger — Lillafüred — Mezőkö­vesd útvonalon. Az útiköltség ebéddel 158­0 forint. Kétnapos autóbusztúrát szerveznek még Aggtelekre és Lillafüredre is. A fiatalember jól szabott sötétkék ruhát visel, hosz­­szú nadrággal. Tízéves le­het, legfeljebb tizenegy. Es­te háromnegyed tízre jár, — ifjú barátunk azonban csöppet sem álmos. Ottho­nosan hátraveti magát a széken, virslit rendel mus­tárral és külön franciasalá­tát. »És egy szimplát* — mondja. »De mit képzelsz* — mondja felháborodva a mama —, »más nem hiányzik, mint hogy feketét rendelj.*­­Majd kapsz egy kortyot az enyémből* — mondja békítően a papa — szemüveges, jó ötvenes fér­fi. A fiatalember ebbe bele­nyugszik, — felveszi az asztalról az újságot és nézi. »Ez egy hülye vicc* — mu­tat a karikatúrára —,­­száz éve ismerem.* »Mi van az újságban?* — érdeklődik a papa.­­Semmi. Nyolc hóna­pot kapott egy jegyüzér és nyolcszáz forint kártérítést kell fizetni.* »Az semmi* — mondja a mama —­­a nyolcszáz forintot biztosan egy nap megkereste.* »Jól behúzta a bírókat a csőbe* — mondja a gyerek. »Nem?*­­De igen* — vála­szolja a papa. Sajnos, az érdekfeszítő beszédet nem tudom ponto­san követni, mert a szom­széd asztalhoz hangos tár­saság telepedett, de így is elkapok néhány mondatot: — Piri már megint nem válaszolt a levelemre... — De hiszen tegnap jött tőle levél... — Igen, de úgy csinál, mintha az enyémet nem kapta volna meg. Azt írja, hogy Lili gimnáziumba jár és Frédi autót vezet... a kérdéseimre nem vála­szol ... — Mibe kerül odáig a hajójegy? — Kétszázért nem lehet eladni a kakaót. (A szövegből senki se hinné, de a fenti beszédből a%rkru^por·000›·0›››·000~·›K›” egy-egy mondatot a vékony­­ gyerekhang mondott.)­­ Most megint erős a zaj,­­ csak látom a kedves csalá­dot, azután hirtelen a kis­fiú hangja felcsattan: — Mert mindig csak ígéritek?!! — Mit ígértünk? — A papa, amikor a prémiumot kapta... — Kaptál egy rollert... Két percig megint nem hallom, azután: — Röhögök, építésveze­tő ... előbb festettek, aztán újra bontják... — Mit fáj neked, ha el­számolja ... — Anyu, a nagypapa ugye nyolcvanért veszi a rágógumit? — Fogd be a szád. — De igen és kettőnegy­venért adja... mondd, anyu... — Sanyi, fogd be a szá­dat ... —De ha a forgalmi adót... — Te, hallgattasd el ezt a kölyköt... — Fizetünk ... — Ezerszer nyolcvan fil­lér, az nyolcszáz forint és kétezernégyszáz forint... — A Piri levelére holnap válaszolni fogok — mondja gyorsan és ijedten a mama. — És a nagypapának mit küldjön? — Mondd, neked mindig bele kell szólnod a nagyok dolgába? — Miért mondta a nagy­papa, hogy őrá nem vonat­kozik az adórendelet... — Sanyi, indíts... — De igen, a Petneki mondta, hogy a nagyapa nyolcvanért veszi... — A fene egye meg ezt a kölyköt... a Petneki... mikről beszéltek ti az isko­lában? Mért nem tanultok inkább az iskolában? — Hja, a mai iskolák.. .. mit vár tőlük, fiam? Fehér Klára __5 Új boltok, bútor-bemu­tatótermek, ellem­ek tervei készülnek A Kereskedelmi Tervező Iro­da hetvenhat építész-, gépész­mérnökének és belső építészé­nek az idén igen sok érdekes feladatot kell megoldania. Szá­mos új üzlettel, cukrászdával, vendéglővel gyarapodik a fővá­ros és igen sok üzlet korszerű­södik, bővül az iroda munkája nyomán. Kezdjük talán Budával a sort. A Krisztina körút és Alagút utca sarkán levő Cse­mege-üzlet korszerűsítése már folyik. Az Óbudán épülő kí­sérleti lakótelephez is tervezett az iroda egy élelmiszer-, egy zöldség-gyümölcs-, s egy hús­pavilont. Bővítik s korszerűsítik a Népköztársaság útja és Nagy­mező utca sarkán levő Cse­mege-üzletet; szorgos munkás­kezek dolgoznak a Váci utca 3. szám alatti Csemege-bolt újjá­alakításán is. A Petőfi Sándor és Kossuth Lajos utca sarkán levő forgalmas Csemege-üzlet egészen újvonalú portált, kira­kati és belső világítást kap, különleges világítótestek fel­­használásával. Befejezés előtt áll az Üllői út és József körút sarkán levő épülettömb árkád­jai alatt egy édesség-, egy cse­mege-, egy dohány- és egy vi­rágüzlet; a Corvin közben esz­presszó nyílik. A Móricz Zsig­­mond körtéren levő fűszer­csemege üzlet háromszorosára bővül. A budaiak régi kíván­sága teljesül azzal, hogy itt nagy önkiszolgáló bolt létesül a Rákóczi úti Csemege Áruház mintájára. A Petőfi Sándor ut­ca 10-ben új típusú önkiválasz­tó méterárubolt lesz; a Har­minckettesek terén már hozzá­fogtak egy nagy önkiszolgáló élelmiszerüzlet és egy rádió­­televízió-bemutatóterem építé­séhez. Kevés a bútor-bemutatóte­rem. Az idén ezen is segíte­nek: a Rákóczi út kap egy kor­szerű bútorsza­küzletet és a Lenin körúton a volt Lyra Zon­goraterem helyén is megnyílik egy kétszintes, korszerű bútor­bemutatóterem. Valamennyi üzlet olyan üvegkirakattal és berendezéssel épül, hogy a bolt belső tere is esztétikusan el­rendezett kirakatként hasson. A törekvés az, hogy az új üz­letekhez minél kevesebb fát használjanak fel, üvegből, könnyűfémből, műanyagból, korszerű világítással, szellőzés­sel, könnyen tisztán tartható üzletek készüljenek. A foghíjas telkeken épülő lakóházakhoz is terveztek né­hány új üzletet. A II. kerületi Csaba utcában épülő ötemele­tes ház százszemélyes, kerthe­lyiséggel rendelkező éttermet kap, Városmajorra néző terasz­­szal. A Kékgolyó és Nagy­­enyedi utca sarkán ugyancsak foghíjas telekre épülő új ház­hoz csendes, kis kertes cuk­rászdát terveztek. Kerthelyi­séggel rendelkező kisvendéglő tervein dolgoznak a Kékgolyó utca 1. szám alatti lakóház számára; a Lágymányosi lakó­telep százszemélyes, kerthelyi­séges étteremmel gazdagodik, a Hévízi út 1. számú házban ugyancsak étterem nyílik. A Róna utca és Thököly út sar­kán létesülő, emeletes, tetőte­raszos étterermek és cukrász­dának bizonyára nagyon örül­nek majd a környező lakóte­lepek lakói. Zenés cukrászda létesül a Damjanich utca fog­híjas telkén épülő új házban, az Üllői út 117-es „foghíjára­“ épülő ház éttermet, a 63-as számú ház pedig ugyancsak zenés cukrászdát kap.­ ­.

Next