Magyar Nemzet, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

-11091 Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A holnap értelmiségének nevelő műhelyei Évente sok száz vidéki fiú és leány érkezik Budapestre, hogy az itteni egyetemeken tanuljon. Legtöbben a diákotthonokban találnak elhelyezést. A diákotthonok megteremtésének nagy jelentősége volt. Munkás, paraszt, értekességi fiatalok ezreinek tették lehetővé, hogy egyetemre járjanak. Az utóbbi idők tapasztalatai azonban azt bizonyítják, hogy fejlődésünk mai szakaszában a diákotthonok már nem nyújtanak annyit, amennyit joggal elvárnak tőlük, inkább diákszállókra emlékeztetnek, ahol a közösség alig, vagy egyáltalán nem befolyásolja a fiatalok fejlődését. Ezért mind többen javasolják, hogy a diákotthonokat fejlesszék kollégiumokká. Az egyetem mindig nagy ugrás a fiatalok életében. Különösen nagy változást okoz azoknál, akik messze elkerülnek a szülői háztól. Legtöbbjük falun, kisvárosban élt — Budapesten egészen új világ fogadja őket. A nagyváros forgataga, sajátos életmódja, szórakozási vagy kereseti lehetőségei nagy hatást gyakorolnak rájuk. A társadalom és a fiatalok érdeke, hogy az új hatások ne okozzanak törést, hanem a további fejlődést mozdítsák elő. Ezt a segítségét a diákotthon még nem adja meg. Gondoskodik ugyan róluk, de a fiatalok tanulmányait, gondolkodását nem alakítja. Pedig erre is szükség van. Nemrég az egyetemek felhívták Budapestre néhány hanyag hallgató szüleit. Az egyik édesanya nem akarta elhinni, hogy fia évfolyamot ismétel, hiszen a levelekben egészen mást írt. Egy másik szülő megdöbbentőn hallotta, hogy fia megszakította a tanulást, mert pénzt akart keresni, noha családja gondoskodott róla. Remélhetően a szülők tájékoztatása sokat segít még, de mennyivel többet tehetett volna a diákotthon, ha idejében, évközben foglalkozik az illetőkkel. Nagyon sokat várnak a kollégiumoktól a munkás- és parasztszármazású diákok támogatásában. Az idén előreláthatóan több munkásfiatal jelentkezik az egyetemre. De ez csak az első lépés. A következő, hogy csökkenjen a lemorzsolódás. Ebben nagy részt vállalhatnak a kollégiumok. A szocializmus építésének meggyorsítása megköveteli,, hogy mind több gondot fordítsunk az értelmiség világnézeti nevelésére. A most egyetemre járó fiatalok már a szocialista társadalomban dolgoznak majd. A kollégiumok közösségi élete nemcsak kiváló szakemberek képzését segítheti elő, de kialakíthatja a fiatalokban, az új társadalom gondolkodásmódját, erkölcseit is. Hol tartanak ma a diákotthonok? A tavalyi év megteremtette a kollégiummá alakulás politikai feltételeit, most megkezdték a közvetlen áttérést. A kép igen változatos. Az egyes diákotthonok az átalakulás más-más szakaszában vannak. Az általános mérnökök Vásárhelyi Pál diákotthonában már az előző esztendőben sok történt azért, hogy a diákszálloda lakóit közösséggé forraszszák össze. Növelték a diákotthon kulturális tevékenységét, klubesteket rendeztek, művészettörténeti előadásokat tartottak. Neves előadókat hívtak meg, akik tájékoztatták a diákokat a politikai kérdésekről. Ugyanakkor egyre többet érdeklődött az igazgató és a nevelőtanár a tanulmányi eredmények iránt is. Legutóbb évfolyamonként 15—20 tagú csoportokat szerveztek. Ezek a csoportok lesznek a kollégium közösségi életének sejtjei. Első feladatuk a félévi vizsgák értékelése volt. A következőkben a csoportok kirándulásokat terveznek, közös munkákat szerveznek, például röplabda- és teniszpályát építenek. A csoportok tevékenysége még kialakulatlan, most keresik a legmegfelelőbb módszereket. Hogyan fogadják a változásokat a fiatalok? Vannak, akiit a kollégium rendjétől "szabad életüket" féltik. Sok fiatal azonban jól látja a nagy lehetőségeket. A kollégium mindenben többet adhat, mint a diákotthon. A lazaság, aközömbösség léréért az ekként vállalt fegyelem, az egymás iránti felelősség mind a közösség, mind az egyén érdekeit szolgálja. A közösség ellenőrzi a tanulmányi munkát, megköveteli bizonyos színvonal elérését, de ez csak a kollégiumhoz való tartozás értékét növeli, segíti a szakmai képzést. A kollégium megteremti majd a feltételeket, hogy a diákok rendszeresen bővítsék általános műveltségüket, nyelveket tanuljanak, pótolják mindazt, amihez azelőtt nem juthattak hozzá. A kollégium közösségi élete ugyanakkor meggyorsíthatja a fiatalok szocialista nevelését. Az utóbbi években a fiatalok gondolkodásában, magatartásában megerősödtek egyes polgári vonások, mint például az önzés, anyagiasság, ügyeskedés, aminek alapja, hogy szembeállítják az egyén érdekét a közösségével, háttérbe szorítják a közösség érdekét. A kollégiumban a közösség elsorvaszthat minden olyan jelenséget, mely sérti az összesség érdekeit. Biztosíthatja a közösség és az egyén érdekeinek összhangját s új tulajdonságokat fejleszthet ki, erősíthet meg. A kollégiumi életnek régi hagyományai vannak hazánkban. A most kialakuló kollégiumok azonban különböznek minden korábbitól. A szocializmus építésének idején keletkeztek, feladatuk a fiatal értelmiség szocialista nevelése. S ha a kollégiumokban az egyetemi fiatalságnak csal egyik része él is, hatásuk kiterjed majd az egész diákságra. Az új szocialista kollégiumok még sok törődést, támogatást kívánnak. De minden feltétel megvan, hogy a belnap értelmiségének nevelő műhelyeivé váljanak. A magyar kormány nyilatkozata a varsói szerződés és az atlanti szövetség államainak megnemtámadási egyezményéről A Szovjetunió hozzájárult a külügyminiszterek május 11-i genfi értekezletéhez A külpolitikai helyzet A SZOVJETUNIÓ DIPLOMÁCIAI KEZDEMÉNYEZÉSEI tették eseménydússá az idei kétnapos húsvéti ünnepeket. Egymásután két nagy jelentőségű szovjet lépés történt. Először nyilvánosságra hozták a kormány nyilatkozatát, amely abból az alkalomból, hogy április 2-án Washingtonban megkezdődnek a NATO tízéves fennállása alkalmából tartandó jubiláns tanácskozások, javasolja: a varsói szerződés és az atlanti szövetség tagállamai foglalják bele alapító okmányukba, hogy együttesen lépnek fel minden agresszor és minden agresszió ellen. Ez az ajánlat lényegében megismétlését jelenti annak a korábbi szovjet indítványnak, hogy a két szövetség kössön egymással megnemtámadási szerződést. Tulajdonképpen tehát nem új akcióról van szó, de a javaslat olyan időpontban történt, amikor a nemzetközi helyzet megjavulásának esélyei igen komoly mértékben növekedtek. Ezekhez a javuló esélyekhez nem kismértékben járult hozzá a Szovjetunió gyors válasza arra a nyugati ajánlatra, hogy a külügyminiszterek május 11-én Genfben üljenek össze a mai világot foglalkoztató legfontosabb problémák tanulmányozására. A szovjet válaszban nemcsak az az igen kedvező, hogy elfogadja a tárgyalási időpontot és a színhelyet, hanem az az engedékenység is, amellyel igen hajlékonyan kezelte Csehszlovákia és Lengyelország részvételét a nemzetközi tárgyalásokon. Abból a szándékból kiindulva, hogy ne húzódjanak nagyon sokáig az előkésszületek, hozzájárult ahhoz, hogy a csehszlovák és lengesrészvétel kérdését magán az értekezleten vitassák meg. A nagy jelentőségű húsvéti szovjet diplomáciai akciók a nyugati sajtóban kedvező fogadtatásra találtak. Az Associated ■Press washingtoni tudósítója szerint amerikai vezető körökben a szovjet választ úgytekintik, mint amely biztosítja a külügyminiszterek találkozóját. Az angol külügyminisztérium szóvivője pedig hétfő este kijelentette: -„Az angol kormány örömmel látja, hogy a Szovjetunió elfogadta a külügyminiszteri értekezlet helyére és időpontjára tett nyugati javaslatokat." Az angol jobboldali Daily Mail diplomáciai tudósítója kiemelte: -A válasz arra mutat, hogy Hruscsov véget akar vetni a jegyzékek írásának és hozzá akar látni a csúcsértekezlethez.■ A Times diplomáciai tudósítója szerint a szovjet álláspont arra az általános reményre jogosít, hogy a küszöbönálló tárgyalások enyhítő befolyással lesznek a berlini vitás kérdésekre. A lap megjegyzi, hogy Eisenhower és Macmillan álláspontja között továbbra is szakadék tátong. Hasonlóképpen kedvező e szovjet jegyzék párizsi fogadtatása. A jobboldali Figaro "a gyorsasági rekordok megdöntéseiből" ír. A lap rövidnek és pozitívnak mondja a moszkvai választ és azt a reményét fejezi ki, hogy a Szovjetunió készsége, jóakaratának kifejezésre juttatása feltehetően nem marad hatástalan a NATO tanácsának ülésére«. A l’Aurore viszont azt a véleményét fejezi ki, hogy a szovjet válasz után »a csúcskonferencia a lehetőségek birodalmából kilépett a valószínűség síkjára". A degaulleista Gombát is teljesen bizonyosnak könyveli el a külügyminiszteri értekezlet megtartását. Ezekkel az új fejleményekkel egyidejűen Washingtonban már az utolsó előkészületeket teszik a jubiláris NATO-ülésekre. Selvvyn Lloyd angol külügyminiszter már hétfő este repülőgépre ült, hogy az amerikai fővárosba utazzék. Az amerikai, angol és francia külügyminiszterek kedd délután meg is tartották első tanácskozásukat. Von Brentano nyugatnémet külügyminiszter, később kapcsolódik be az eszmecserékbe. Az atlanti minisztertanács első ülését csütörtök délelőtt tartják; ez alkalommal felszólal Eisenhower elnök, Spaak NATO-főtitkár, Herter, Dulles ideiglenes helyettese. Csütörtök délutántól a tanácsterem ajtajait bezárják a nyilvánosság előtt, szigorúan titkos véleménycserék kezdődnek. Rámutatnak arra, hogy a fő téma a nyugati politika összehangolása lesz a hat hét múlva megtartandó genfi külügyminiszteri értekezlet előtt. A magyar kormány nyilatkozata az Északatlanti Szövetség Tanácsának ülésszakával kapcsolatban A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya március 29-én nyilatkozatot tett abból az alkalomból, hogy az Északatlanti Szövetség Tanácsának rendes ülésszakát április 2-ára összehívták Washingtonba. A Magyar Népköztársaság kormánya tanulmányozta a Szovjetunió kormánya által a szóbanforgó nyilatkozatban tett javaslatokat, s álláspontját a következőkben összegezi. A Magyar Népköztársaság kormánya melegen üdvözli a szovjet kormány március 29-i nyilatkozatát, s úgy véli, hogy az abban foglalt javaslatok teljes egészükben alkalmasak a világ népei, köztük a magyar nép érdekeinek megfelelően a nemzetközi feszültség enyhítésére, az államok közti bizalom légkörének megteremtésére és megerősítésére. A szovjet kormány őszinte békeakaratát bizonyítja az Északatlanti Szövetség tagállamainak kormányaihoz intézett, az elmúlt években már több ízben megtett javaslatának mégis métlése a varsói szerződés tagállamai és a NATO-országok közt kötendő megnemtámadási szerződés megkötéséről, valamint, hogy a két szerződés szövegébe iktassanak pontot: az agresszortól meg kell vonni minden nemzetközi támogatást. A magyar nép, amely egy emberöltő alatt két ízben vérzett idegen érdekekért, átélte a horthysta ellenforradalmi rendszer minden nyomorúságát, alig másfél évtizede vált valóban szabaddá, alig több mint két éve hárított el a létérdekeire törő ellenforradalmi kísérletet, békében és biztonságban kíván élni. Megmásíthatatlan akarata, hogy a nép igazi otthonává lett hazájában felépíti a szocialista társadalmat, s hogy független államát megvédi. A szocializmust építő társadalomban — a nép tudatos ellenségeinek szánalmas csoportjától eltekintve — nincs egyetlen ember sem, akit érdekeltvolna egy egyikighánort kirobbantásában. A Magyar Népköztársaság kormánya a nép érdekeitől és akaratától vezéreltetve éppen ezért teljessáljával támogatja a Szovjetunió kormányának a nemzetközi biztonság megnövelésére, a tartós béke megteremtésére tett fenti kezdeményezését és a varsói szerződés tagállamaként kész a NATO-országokkal kötendő megnemtámadási szerződés aláírására. A Magyar Népköztársaság kormánya egyetért azzal is, hogy e szerződések szövegébe iktattassék megfelelő rendelkezés: az agresszoroktól meg kell tagadni minden nemzetközi támogatást. A Magyar Népköztársaság kormányának vérel iránya szerint a varsói szerződés és az északatlanti szerződés államai közti megnemtámodási szerződés megkötése egy ittal kedvező talajt teremtene a világi béke szempontjából legfontosabb, megoldásra megéri itt nemzetközi kérdések rendenesére békés tárgyalások útján. A magyar nép érdekei mindenekelőtt azt követelik, hogy a német kérdés rendeződjék a kontinens biztonságának, a történelmi tapasztalatoknak messzemenő figyelmbevételével, az Európa népeinek békéjét olyannyiszor feldúló német militarizmus végleges megfékezésével. A Magyar Népköztársaság országgyűlése február 18-i határozatában felhatalmazta a kormányt, hogy vegyen részt a német kérdés rendezésére összehívandókonferencián; a kormány, tagjai és képviselői már ismételten síkraszálltak a Németország — akár egy esetleges konföderációó, akár a történelem során kialakult két német, állam — képviselőivel kötendő békeszerződés mellett. Tizennégy év telt el a hitlerista Németország szétzúzása óta. Itt a legfőbb idő a háború maradványainak végső felszámolására. A Magyar Népköztársaság kormányának szilárd meggyőződése, hogy a Szovjetunió kormányának a német kérdés rendezésére előterjesztett javaslatai reális alapot nyújtanak mind a békeszerződés megkötésére, mind Nyugat-Berlin státusának rendezésére. E javaslatok elfogadása nem ellentétes egyetlen nép, egyetlen békeszerető kormány érdekeivel sem. Ugyancsak Európa, a világ népeinek érdekeit, a nemzetközi biztonság javát szolgálná a szovjet kormány és más szocialista kormányok által már korábban is előterjesztett javaslatok elfogadása, az atom- és hidrogénfegyverek törvénytelenné nyilvánítása és az államok fegyverzetéből való kiiktatása, az e fegyverekkel végzett kísérletek örök időkre szóló eltiltása, a középeurópai atom-, hidrogén- és rakétafegyverektől mentes övezet megteremtésére tett lengyel kormányjavaslat elfogadása, a hagyományos fegyverzet szintjének és a fegyveres erők létszámánál lényeges csökkentése, az európai államok területén állomásozó külföldi csapatok létszámának csökkentése. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamai nemcsak javaslatokat tettek e tárgyban, de egyoldalúan tettekkel is alátámasztották békés szándékukat. A Szovjetunió több ízben csökkentette fegyveres erőinek létszámát és a Varsói Szerződés értelmében egyes országokterületén tartózkodó csapatainak jelentékeny részét kivonta. A Varsói Szerződés többi tagállamai — köztük Magyarország — ugyancsak több ízben csökkentették saját fegyveres erőik létszámát. A Szovjetunió egyoldalúan felfüggesztette az atom- és hidrogénfegyverekkel végzett kísérleteket és csak azután kényszerült újabb kísérletek végzésére, hogy a nyugati hatalmak tovább folytatták kísérletsorozatukat. A sor most a NATO-országok kormányain van. A szovjet kormány békeszerető javaslatainak elfogadásával, vagy hasonló célok elérését szolgáló javaslatok tételével bebizonyíthatják, hogy a maguk részéről valóban készek a hidegháború felszámolására és a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésére. A Magyar Népköztársaság kormánya üdvözli a Szovjetunió kormányának állhatatos kiállását a nemzetközi kérdések rendezését valóban előmozdító legfelsőbb szintű értekezlet összehívásáért, valamint azt a mély felelősségérzetről tanúságot tevő hajlékonyságát, hogy hajlandó részt venni a NATO-hatalmak által május 11-re javasolt külügyminiszteri értekezleten, a német békeszerződés és a nyugat-berlini helyzet megtárgyalása céljából. A magyar nép békeakaratát ismerve, a Magyar Népköztársaság kormánya teljes erejével küzd a megoldásra megérett nemzetközi kérdések rendezéséért s éppen ezért úgy véli, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya által tett javaslatok, illetve a NATO-hatalmak által esetleg teendő, hasonló eredménnyel kecsegtető előterjesztések elfogadása, a születendő megegyezés kedvező hatást gyakorolnának az egész nemzetközi helyzetre és megteremtenék Európában az általános béke és biztonság korszakának előfeltételeit.