Magyar Nemzet, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

MaowVintor ^­4 HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A munka ünnepére írta : Dobi István Zászlókkal és virágokkal dí­szítik a városokat és a falva­kat, május elseje ünneplésére készült fel az ország. Egyetér­tek vele, hogy a díszítés épp­úgy hozzátartozik a munka napjának méltó megünneplé­séhez, mint a vidám felvonu­lás, a játék, a szórakozás, ami elválaszthatatlan május else­jétől. De ne vegye tőlem rossz­néven senki, hogy az ünnepi alkalmat megragadom és ezen a napon megköszönöm mind­azoknak a teljesítményét, szor­galmát, eredményét is — le­gyenek ipari, mezőgazdasági vagy értelmiségi dolgozók —, akik munkájukkal hozzásegí­tenek mindannyiunkat, hogy ünnepi érzésekkel tekinthes­sünk vissza a­­megtett ut­unk­­ra, bizalommal a jövő lehető­ségeire. Az­­ipar legkülönbö­zőbb területeiről nem is re­mélt méretű termelési ered­ményeket jelentenek. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa tiszteletére elin­dult verseny egész iparunk tel­jesítményeire igen jó hatással van. A mezőgazdaságról pedig elmondhatjuk, hogy talán még sohasem láttunk olyan szépen megművelt földeket, a jó ter­mésnek olyan gondos előkészí­tését, mint az idén. És ez vo­natkozik termelőszövetkeze­tekre, állami gazdaságokra, egyéni gazdák verejtékkel mű­velt kisüzemeire egyaránt. Alig múlik el nap, hogy ne kapnánk hírt valami számot­tevő tudományos felfedezés­ről, vagy kulturális területen elért egyéb sikereinkről. Úgy gondolom, hogy mindezek az eredmények nagymértékben hozzájárulnak május 1. ünne­pi hangulatának növeléséhez és meg kell emlékezni róluk, amikor a munkának erre a most már világraszóló ünne­pére készülődünk. A magamkorabeli ember­nek elég messze visszanyúl­nak a májusi emlékei és talán nem lesz tanulság nélkül való, ha ezekből egyet-mást felele­venítek. Éppen csak kikerültem az elemi iskolából, már megis­merkedtem az aratásnak, csép­­lésnek, mezőgazdasági munká­nak azzal a részével, amivel a mi időnkben a szegény ember gyerekének már 12—13 éves korában, ha tetszett,­ ha nem tetszett, meg kellett barátkoz­­nia. Azután a lengyállóan pró­báltam szerencsét. Olyan mun­kahelyen, ahonnan álltán el­vitt az apám, avval­­ keserű szóval, hogy ha már ő­ megöli a por — hamarosan meg is ölte szegényt —, legalább ne­kem más legyen a sorsam. Az­után a komáromi fitelepre vettek fel, a gatcerhásba, a gépüzembe és ott élten meg az első olyan május füsejét, ami figyelmet ébresztett ben­nem. Április végén már nem volt az az átkozott didergés, ami télen gyötört ben­nlinket, és mezítláb járhattunk. Már világos volt, mikor a gyárba mentünk, és este haza. Elmúlt a félelem, ami a sötétségben kísért bennünket gyerekeket, reggel és munka után hazaté­rőben. De más baj mutatko­zott. Mindinkább beszélték, hogy május 1-én­­jönnek a szocialisták, szétverik a gyá­rat, minket is megvernél és hazaker­getnek«. Végül egy es­te apámnak beszéltem a­­ve­szedelemről". — Nem bántanak azok tite­ket, kisfiam — mondta. — Ők az urakat bántanák, ha tud­nák. De ha félsz, maradj itt­hon ... Május 1-én mégiscsak elin­dultam a gyárba. A város szé­lén, a komáromi vámház mö­gött egy szakasz huszár vára­kozott, harci felszereléssel, ló­háton Valamivel arrébb ha­sonló alakulatot pillantottunk meg. Mindannyian féltünk, akik a városba törekedtünk, s egy csoportba verődtünk ösz­­sze. A huszárok közül az egyik, talán a parancsnokuk volt, kivont karddal hozzánk lovagolt és megmondta, hogy csoportosulni nem szabad, de ha munkába megyünk, az út nyitva áll. Utat nyitottak ne­künk, s az üzemben reggel 6 órakor megindult a munka. Mégse egészen oly módon, mint máskor, mert a mi kör­fűrészünktől hiányzott az elő­metsző. Engem az udvarra raktak, s az igen jó volt, mert leshettük az utcát, vártuk a szocialistákat. Előbb csak egy jött, röpcédulákat osztogatott a gyárban, azután jöttek tízen­­tizenöten, piros-nyakkendősen. A velünk szemben levő bútor­­gyárba is röpcédulákat szór­tak. Közöttük volt a mi kör­fűrészünk előmetszője is. Másnap őt az irodába ren­delték, elbocsátották. Levetet­te munkaruháját, összecsoma­golt, elköszönt munkástársai­tól, nekem annyit mondott, hogy legyek ezután is jó gyé­rért. Elment. A következő májusi ünnep­napon már a szőnyi kiserdő­ben gyülekeztünk össze — a Horthy-korszak első esztendőit tapostuk —, háborús szorrt­­szolgálat, vöröskatonaság, fog­ság, internáltság, rendőri fel­ügyelet volt mögöttem és én voltam a szőnyi szervezett munkásság verselője akkor éppenúgy, mint más alkalom­mal. Ady, József Attila, Vár­nai Zseni és más, előttünk kü­lönben ismeretlen költők ver­seit szavaltam. Egyszer csak csendőrök és rendőrök gyűrű­jében találtuk magunkat. Csak mondtam én egyik verset a má­sik után, egyikbe se lehetett belekötni, végül elmentek a csendőrök, a rendőrök, Borbély Ferenc gazdálkodó pedig, aki­nek a kiserdejében ünnepel­tünk, utólag vállalta, hogy tu­dott a szándékunkról, hogy odamegyünk kirándulni. A következő évben azután már nem tartottunk májusi ünnepet, pedig Komáromban és Szőnyben teljes rendőri és csendőri felkészültség várt bennünket, s a végén engem vontak felelősségre ezért a ké­szenléti állapotért. Minél jobban fejlődött a munkásság öntudata, annál veszekedettebb haraggal for­dultak szembe a tőkés világ uralkodó osztályai a munká­sok minden olyan törekvésé­vel, hogy május 1-én vagy máskor megmutassa a maga erejét és összefogottságának kifejezésével, tüntetésekkel és ünnepi felvonulásokkal min­den kizsákmányolt embert harcra ösztönözzön elnyomói ellen. De a munkásöklök — bármerre néztünk a világban — évről évre keményebben ütöttek vissza és ezen még a különböző szociáldemokrata pártok és szervezetek megal­kuvása, néha az embernek vé­rébe, önérzetébe vágó meghu­­nyászkodása sem tudott vál­toztatni. Május 1 a munka ün­nepe és a munkás öntudat ün­nepe lett az egész világon, a leghaladottabb és a legelma­radottabb országokban. Ez a jelentősége most már megvan Moszkvában éppúgy, mint Bu­dapesten és azokban a kapita­lista országokban is, ahol nem egyéb, mint a munkástöme­­gektől való félelem diktálja a kormányoknak a májusi ün­nepségek és felvonulások ti­lalmát. Mi Magyarországon 1945-ben ünnepeltük a felszabadulás utáni első május 1-ét. Talán kétszázezer, talán ennél is több ember gyülekezett össze akkor a Hősök terén. Abban a tö­megben, amely a Hősök terén összegyülekezett, ott voltak boldogan, felszabadultan és egy új világ építésére elszán­tan mindazok a budapesti em­berek, akik éveknek, évtize­deknek folyamán szenvedtek a tőkés, fasiszta elnyomás terhe alatt, részesei voltak nyílt és földalatti megmozdulásoknak, részesei álcázott antifasiszta összejöveteleknek és ünnepsé­geknek, de attól sem riadtak vissza, hogy megütközzenek Horthy fegyveres csendőrei­vel és rendőreivel. Közülük ez­rek és ezrek megjárták Horthy börtöneit és hajszál híján me­nekültek meg az akasztófától vagy a főbelövetéstől. Ezek az emberek ott voltak a Hősök terén 1945. május 1-én, az ő je­lenlétük, az ő jövőbe vetett hi­tük és szocialista építőmunká­­ra való elhatározottságuk dön­tő jelentőségű volt a mi továb­bi fejlődésünkre. A Szovjetunió felszabadított bennünket , szétvertük a nagybirtok­rendszert, romjai­ból újjáépítettünk egy orszá­got, s ha voltak is közben ki­­sebb-nagyobb visszaesések, ezt az országot a dolgozó magya­rok országává tettük. A nép tulajdonába vettük a gyára­kat, a bányákat, a bankokat, a kereskedelmet, a közleke­dést. Az egész építkezést an­nak a proletár internacionaliz­musnak a szellemében végez­tük, amit Május 1-e kifejez, s amit a mi népünknek különö­sen 1956 októbere után­ kellett éreznie, amikor mindenki előtt, nyilvánvaló volt, hogy a Szov­jetunió és többi szocialista ba­rátunk testvéri segítsége nél­kül képtelenek lettünk volna talpraállni, az ellenforradalom veszteségeit kiheverni. A magyar munkásság más­fél évtized folyamán hihetet­len eredményeket ért el az ipar fejlesztésében, a termelés növelésében, a modernebb technika elsajátításában és ez­zel párhuzamosan bőségesen kivette a részét mindazoknak a feladatoknak a teljesítésében is, amelyek az államvezetés­ben és az iparon kívül álló te­rületek gondo­sában a népi demokrácia, a proletárdiktatú­ra rendszerében a munkásosz­tályra, mint vezető erőre ne­hezednek. Hogy az ipari mun­kásság mennyire tisztán látja a maga rendkívüli felelőssé­gét, annak tanúj­elét adta a közelmúlt hónapokban is, ami­kor a mezőgazdaság szocialista átszervezésében történt nagy előrehaladás szükségessé tette azt is, hogy a magyar ipar ko­rábbi tervein túlmenő felada­tok teljesítését vállalja. Né­hány hónap alatt termelőszö­vetkezeteink számban, terület­ben és a bennük tömörült dolgozó parasztok lélekszámá­ban erősen meggyarapodtak. A megnagyobbodott és az új termelőszövetkezetek megszi­lárdítása, jó terméseredmé­nyeik biztosítása, őszi nagy­üzemi felkészültségük még tö­kéletesebb előkészítése igen komoly feladatokat jelent a szövetkezeti parasztság számá­ra, azonban én nem aggódom, hogy a parasztság a maga szorgalmával és hozzáértésé­vel mindent meg ne tenne a feladatok teljesítése érdeké­ben. Hogy a parasztság erő­feszítései sikerrel járjanak, ah­hoz — éppenúgy, mint a mö­göttünk levő hónapokban, vagy talán még fokozottabb mérték­ben — szükséges lesz az ipari munkásság és az értelmiség­ segítsége. Bízom benne, hogy munkásságunk idei májusi ün­nepe egyúttal a munkás-pa­raszt szövetség további meg­szilárdításának ünnepe és a népi demokratikus Magyaror­szág további sikereinek, mind­inkább meggyorsuló általános gazdasági fejlődésének erőfor­rása lesz. Magyar—kínai barátsági nagygyűlés Pekingben A külpolitikai helyzet BEFEJEZŐDÖTT PÁRIZSBAN a nyugati külügyminisz­terek kétnapos értekezlete. A hosszú viták után elfogadott kö­zös döntésekről lapunk más helyén részletesen beszámolunk. Mint a nyugati sajtójelentésekből kitűnt, a tanácskozások kö­zéppontjában az úgynevezett csomag­terv állt. Ennek az a lé­nyege, hogy a NATO-országok javaslatait egységes keretbe, "csomagba" pakolják és Genfben a külügyiminiszterek tanács­kozásán csupán az elképzelés egészét hajlandók vita alá bocsá­tani. Ez a felfogás rávilágít arra, hogy egyes nyugati küldött­ségek már eleve nehézségeket akarnak gördíteni a genfi meg­egyezés elé. A »csomag«-terv ugyanis eleve kizárja, hogy ha a Szovjetunió például elfogadhatónak tartja a nyugati elkép­zelések egy részét és hajlandó arról tárgyalni, a­kikor kiemeljék belőle a kompromisszumra alkalmas pontokat és közös meg­vitatás alá bocsássák. Mérpedig nyilvánvaló, hogy a nyugati javaslatok egésze a Szovjetunió számára elfogadhatatlan, hi­szen az magában foglalja a nyugatnémet nézeteket is, amelyek a két fő problémát: a német békeszerződés megkötését és a nyugat-berlini helyzet rendezését összekapcsolják más, oda nem illő kérdésekkel is. A "­csomag"-terv tarthatatlanságát egyes párizsi küldött­ségek is felismerték. Erre vall az a Reuter-jelentés, amely szerint a párizsi külügyminiszteri konferencia egyik fő problé­mája az volt, vajon hajlandók-e megbontani a »csomagot«, vagy pedig mereven ragaszkodnak az egészhez. Amint a nyu­gati jelentésekből kitűnik, a legtöbbet Selwyn Lloyd angol külügyminiszter fáradozott a makacsság feloldásán. Az Asso­ciated Press jelentette, hogy az angolokat igen aggasztja a ber­lini helyzet, mert szerintük, ha nem változtatnak a jelenlegi álapoton, akkor ez »nagyobb nemzetközi válság előidézője le­het". Selwyn Lloyd különösen az amerikai küldöttséget igye­kezett megpuhítani. Négyszemközt tárgyalt Herter külügymi­niszterrel és kérte, hogy a berlini kérdést a kelet-nyugati tár­gyalásokon lehetőleg minden egyébtől, így a német kérdés egé­­ysieívői és az­­európai rendezéstől elkülönülne vitassák meg. Az­­angol külügyminiszter a kulisszák mögött folytatott diplomá­ciával igyekezett érvényesíteni társainál rugalmasabb állás­pontját. Szerda este Couve de Murville francia külügyminisz­terrel vacsorázott és tájékoztatta őt kormányának elgondolá­sairól. Csütörtökön Von Brentano nyugatnémet külügyminisz­terrel találkozott. A tárgyalások második napján vitatták meg a közép-euró­pai korlátozott fegyverzet övezet megteremtését indítványozó angol tervet. A nyugati külügyminiszteri tanácskozásokhoz kö­zelálló körök szerint az amerikaiak, a franciák és a nyugat­németek nemigen hajlottak az angol terv elfogadására. Egyes sajtókommentátorok abban a tényben, hogy a nyu­gati külügyminiszterek szigorúan zárt ajtók mögött folytatták eszmecseréjüket, annak a jelét látják, hogy el akarták titkolni nézeteltéréseiket. A bázeli National Zeitung helyesli a titokba­­burkolózást, mert — mint írja — »ha a nyugati külügyminisz­terek nem tudnak megállapodni, legalább nem tárulnak fel annyira a Nyugat gyengéi". A demokratikus francia Libération megjegyzi, hogy Párizs eredménye legfeljebb újabb szakértő­bizottság kiküldése lesz a problémák megvizsgálására.­­Ismét szaporodott tehát a szakértői bizottságok száma — jegyzi meg a lap. — A Nyugatnak sok mindene hiányzik, de szakértőkben nincs hiány." Az Izvesztyija szerkesztőségi cikkében egybeveti a szocia­lista országok külügyminisztereinek varsói értekezletét a nyu­gatiak párizsi vitáival. Megállapítja, hogy a varsói tárgyalások fontos helyet foglaltak el a közelgő kelet-nyugati tárgyalások előkészítésében s ugyanakkor a nyugati hatalmak nem mutat­nak kellő törekvést a kölcsönösen elfogadható döntésekre. Ak­cióik, amelyekkel bonyolítani akarják a helyzetet a tárgyalá­sok előestéjén, azt a célt szolgálják, hogy befejezett tények elé állítsák a genfi tanácskozást. A pekingi nagygyűlés Pekingből jelenti az Új Kína. Az ünnepélyesen feldí­szített pekingi téli sportcsar­nokban csütörtök délután több mint nyolcezer ember részvé­telével nagygyűlést rendeztek a dr. Münnich Ferenc minisz­­terelnök vezetésével Kínában tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A teremben ilyen feliratok voltak olvashatók: "Éljen a kí­nai és a magyar nép örök, elszakíthatatlan barátsága!", »Éljen a Szovjetunió vezette szocialista tábor népeinek egy­sége!", »Éljen a világ népei­nek egysége, éljen a béke!". Az ünneplő közönség lelke­sen éljenezte a Csou En-laj miniszterelnök kíséretében az ünnepi emelvényre lépő ma­gyar párt- és kormányküldött­séget. A magyar vendégeket Peng Csen, a Kínai Kommunista Párt pekingi városi bizott­ságának első titkára, Peking polgármestere üdvözölte. Kér­te a magyar párt- és kormány­küldöttség tagjait, hogy tol­mácsolják Peking­­lakossága­ és az egész kínai nép szívből jövő üdvözletét a testvéri ma­gyar népnek. A magyar dolgozó nép ne­vében Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság el­nöki tanácsának elnökhelyet­tese üdvözölte a megjelente­ket és a testvéri kínai népet. Beszédét gyakran szakította meg taps. Ismertetve a magyar nép­nek a szocializmus építésében legutóbb elért eredményeit, Kiss Károly kijelentette: -Erőnket a szocializmus épí­tésében abból a tényből me­rítjük, hogy elválaszthatatla­nul, egyszers mindenkorra a Szovjetunió vezette nagy szo­cialista tábor testvéri kollek­tívájában élünk." A továbbiakban Kiss Ká­roly rámutatott, hogy a szo­cialista tábor országainak egy­sége és a közöttük fennálló barátság a marxizmus—leni­­nizmus és a proletárnemzet­­köziség elvein alapul. Ebből fakad a marxizmus—leniniz­­mus,és a­­ proletarnem­zetközi­. ség ereje és elvitathatatlan győzelme. "A magyar dolgozó nép el­tökélten támogatja a népi demokratikus rendszert" — mondotta ezután Kiss Károly, majd hangsúlyozta, hogy a nép­hatalom és a proletárdikta­túra ma erősebb, mint az 1956. évi ellenforradalom leverése óta valaha. Az 1958. évi vá­lasztások híven kifejezték, hogy a magyar nép milyen lelkesen támogatja a szocia­lizmus építését. Nemzetközi téren — folytat­ta az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja —, a keleti szél erősebb, mint a nyugati szél. Ellenségeinket, az impe­rialistákat, elsősorban pedig az amerikai imperialistákat mindinkább aggodalom tölti el amiatt, hogy a szocializmus erői állandóan gyarapodnak. Kiss Károly megbélyegezte az imperialistái­ legújabb tá­vol-keleti felforgató tevékeny­ségét, a Kínához tartozó Taj­van és Tibet elleni agressziós terveiket. Az ilyen tervek hangoztatta : kudarcra van­nak kárhoztatva. Kiss Károly ezután, elítélte a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programját, amely megkísérli, hogy­­rend­szerbe foglalja" a modern k­­­rnconizmust. Az Elnöki Tanács elnökhe­lyettese végül rámutatott, hogy a magyar nép támogatja a Kínai Népköztársaság jogos álláspontját az ENSZ-tagság kérdésében. A magyar nép tá­mogatja a Szovjetunió kormá­nyának a leszerelés, az atom­fegyverkísérletek megszünte­tése, a berlini helyzet rende­zése és a német békeszerző­dés megkötése kérdésében elő­terjesztett javaslatait, amelyek kivétel nélkül a nemzetközi helyzet enyhítését és a béke biztosítását szolgálják. Kiss Károly beszédét hatal­mas taps fogadta. Peng Csen, Peking polgár­­mestere a következőket mon­dotta beszédében: — A magyar nép hősi nép, dicső forradalmi hagyományai vannak. A kínai nép mindig rokonszenvel figyelte és őszintén csodálta a magyar nép hősies küzdelmét. Az el­múlt 14 évben a szorgalmas és derék magyar nép hatal­mas munkalelkesedéssel vett részt a szocializmus építésé­ben és ragyogó sikereket ért el.­­ A legutóbbi időszakban, főként az 1956. évi ellenforra­dalom leverése óta, a szocializ­mus építése még gyorsabban halad előre, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány vezetésével.­­ A magyar párt és kor­mány, a marxizmus—leniniz­­mus elveit követve, lankadat­lan erőfeszítéseket tesz a Szov­jetunió vezette szocialista tá­bor és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja körül csoporto­suló nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszi­lárdítására.­­ A Magyar Szocialista Munkáspárt elszánt küzdelmet folytat­­a jugoszláv revizioniz­­mus ellen, a marxizmus—le­­ninizmus elvi tisztaságának védelmében. — A Magyar Népköztársa­ság, következetesen a béke külpolitikáját folytatva, min­den téren támogatást nyújt a békeszerető országoknak és népeknek a béke megvédésé­re irányuló törekvéseikben. Ázsia, Afrika és Latin-Ame­­rika népeinek a gyarmatosítás ellen és nemzeti függetlensé­gük' kiyi^tasáart^és­­megőrzés

Next