Magyar Nemzet, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-15 / 164. szám

Szerda, 1959. július 15., NAPLÓ Július 15 Csaknem tízezren" tekintet­ték meg Miskolcon "a borsodi műemlékvédelmi napok alkal­mával rendezett kiállítást. . .. Augusztusban hat új műve­lődési otthont adnak át Sza­­bolcs-Szatmár megyében. Va­lamennyi teljesen saját erőből — községfejlesztési alapból és társadalmi munkával — épült.­­ A­ lengyel nép felszabadulá­sának 15. évfordulójára ké­szülve, a Lengyel Olvasóte­rem kiállításokat, előadáso­kat, filmvetítéseket rendez Budapesten és az ország több vidékén.­ Girardi Kornél és Gink Ká­roly újszerű bábillusztrációi­val most jelentette meg máso­dik kiadásban a Képzőművé­szeti Alap Kiadója Arany Já­nos Fülemülé­jét. J­e-Pavel Korin festőművészt a Kukrinikszi művészek (Mihail Kuprijanov, Porfirij Krilov és Nyikolaj Szokolov) arcképéért a Szovjetunió Művészeti Aka­démiája az 1958-as év legjobb festői alkotását megillető aranyéremmel tüntette ki. • I. A XVIII. századból szárma­zó, téglából épített fazekas­­műhelyt tártak fel Szekszár­­don, a Rákóczi utcában, ház­építés közben. Előkerült az egykori égetőkemence, s köze­lében több kerámia-tárgy.­­ Befejezéséhez közeledik az idei párizsi színházi fesztivál. Huszonhat művészegyüttes es­zesen 129 drámai, opera, tánc és bábszínházi előadáson 13 különböző nyelvet szólalta­tott­ meg, idén , a­­ Nemzetek Színházában.© Gérard Philipe új filmjének felvételeit Mexikóban for­gatják. .Hatalmas .Sikerré!­ mutatko­­­zott be Párizsban a 14 éve alakult foombayi színház ba­­lettegyüttese....A bemutató al­­kalmából a Le Monde megírta, hogy­ a társulatot teljesen ön­zetlenül, pénz nélkül fiatal művészek, diákok, parasztok és munkások alapították. A bukaresti Ifjúsági Kiadó­vállalatnál megjelent román nyelven Jókai Mór »'Az arany­­ember" című regénye Noran Sever fordításában.­­ Az irodalmi lapok nem igen foglalkoznak idő­járás- jelen­,­téssel, a nagy melegről inkább sajtóhibáik vallanak. Az Élet és Irodalom legutóbbi számát például eképp tréfálta meg a kánikulától szenvedő nyomda ördöge, Bóka László kitűnő vezércikke- így záródik: -Az igazi kritikus is a holnap ker­tésze: nem muzeológus, nem normál, hanem az újítók tá­madója.« A cikkben nyilván­­támogatója” állott. Ugyanezen az oldalon az ér­­dekes­ pályájú Malaparte­ról közölnek cikket, de a cím egy fölösleges névelővel mintha azt sejtetné, hogy az olasz író neve valamiféle helységnév, hegyé, folyóé. (Néhány szó a Malaparteról.) A 9. oldalon Tersánszky Jó­zsi Jenő összegyűjtött elbe­széléseiről olvashatunk kriti­kát, — bár a kötet címéhez furcsa kis szócska került. Az Élet és Irodalom kritikájában -A tiroli kocsmárosból” —­­A tiroli Kocsmárosné­ lett. Legújabb értesüléseink sze­rint — az időjárásban enyhü­lés várható. Az néha véletlen, hogy itt áll, a fő­város legszebb utcájában a járda szeg­letén. Nem, ez egyáltalán nem vélet­len. A rendőr nem véletlenül megy erre-arra, áll ide, vagy oda, ha szolgá­latban van. Neki megmondták, fi­gyelni kell a járókelőket, megint sok a rendetlen. Az olyan, aki nem nézi a jelzőlámpát az átkelő sarkon. Csak megy neki az útnak, sokszor hanyagul, de legtöbbször makacskodva. Pesti ember. Hiába na, furcsa faj­­zat, gondolja magában. Így nézte ak­kor is őket negyvenkettőben, amikor először szívta be ezt a poros levegőt. Azóta hej, de nagyot változott a világ. És nagyot változott ez a város is, a levegője is, az emberei is. Másképp ül­nek a hivatalban, másképp fúrják a fa­lat, öntik a vasat. Másképp is beszél­nek. De ha kimennek az utcára, siet­nek a munkára vagy ténferegnek do­logtalanul, csak kiüt rajtuk a pesti ember. Amikor a vizsgára készült, még a gyárban, tanulta is, hogy a vegyüle­­tet bizonyos oldatba kell tenni, akkor előjön az igazi anyag, így van ezekkel a fővárosiakkal is. Ha beteszed őket az utcai forgalomba, a nagy centrifuga le­viszi róluk a fegyelmet, a rendet, a tisztaságot. így van, nem így van, lehet erről vi­tatkozni. Vitatkoznak is vele a társai. De ő Verrasztó Anna rendőrőrmester­e kitart az álláspontja mellett. Más em­berek ezek. Amikor mint copfos kis­lány felkerült ide a faluból, ak­kor is erre tágult a szeme: a pesti emberre. Csak nézte, nézte... és nem értette őket. És mikor az az eset volt vele, az a nagyon csúnya eset, a második he­lyen, ahol szolgált, akkor se sírt... csak nézte azt a pesti asszonyt, a »nacs­­eságát­ — ahogy akkor mondani kel­lett —, és csodálkozott. És visszafutott a faluba. Aztán visszajött a városba. A gyárba. Tanult. Sokat tanult. És minél többet tanult, annál kevesebbet csodálkozott. Megtanulta például azt, hogy nincsenek véletlenek. Nem vélet­len például az, hogy az apja, Verrasztó János tíz hold földet kapott negyvenöt­ben és nem véletlenül tűzték a szép kis horgos­láncot a blúzára, a szövőgyár­ban. Nem, nincsenek véletlenek. Ő nem véletlenül öltözött be rendőrnek, tudták mit csinálnak, akik hívták és tudta mit csinál ő, aki ment, őrmester se véletlenül lett. De nem ám. Hogy lett? Hallhatták ezt napipa­rancsban, olvashatták az újságban. Bi­zonyos fokig híres ember is ő, Ver­rasztó Anna, orrhester. Nem világra, nem országra, de még csak nem is na­­gyobb, területre szóló híresség ez az övé, de mégis szép hír, fénye van. Kemény és bátor, mint egy férfi, író, aki leírná, festő, aki lefestené külse­jét, nem is tudom hová tenné a ke­ménység, a férfiasság színeit, vonásait. A csillogó, búzakék szembe sehogyan, a bodros szőke hajba semmiképp — és gömbölyded kis alakjába meg egyálta­lán nem. Az egyensapka, a dús haj tetején, a revolvertok meg a nagy, váll­szíjas táska az oldalán, de még a csiz­ma a lábán — ha az van rajta, mert most cipőben van —, se elég eszköz ahhoz, hogy ez az apró kis emberke elveszítse női bájait. Nem tehet róla, ő ilyen. Most har­mincegy éves. Amikor először jött Pest­re, tizennégy volt. Fejlett és erős, mint most. Nem. Ő most is kemény és üde, mint akkor volt. De akkor cseléd volt. Most rendőr. Őrmester. Három plt®é­­nije is van. Erre is büszke. De még in­kább arra, hogy ez a város, amely olyan nagyot ütött az ő kis kezére, most a tenyerében van. Hogyan is volt az? Mert ez mindig eszébe* jut — és ez se véletlen. A teg­napi rosszat a mai jóban, csak az fe­lejti, akinek vagy a tegnapja nem volt nagyon rossz, vagy a mában nem ta­lált bele a jóba. Az ő tegnapja nagyon rossz volt. Ha már a harmadik gyerekszájra se jut falat, akkor tudhatják, milyen volt. És milyen akkor, ha egy sül­dösárfyt csak úgy felengednek Pestre a kis mo­­tyóval és a bölcs szavakkal. Fűszeres volt az első gazdája. Nagyon jó ember — mondták neki a közvetítőben, csak egy kicsit szekáncs. Ha jól viseli ma­gát, ellehet náluk évekig is. Jól visel­te magát. Négy emberre dolgozott, ta­karított, sikált, főzött. Csak kézhez kell adni az asszonynak — mondták. De az asszony kint­ volt az üzletben, egy hó­nap múlva már egyedül főzött. Zárás után kiseperte, felmosta az üzletet. Boross Elemér: Télvégi napsugár Nem kellett volna? Ha csak megsza­golta volna a cselédkönyv szabályait, akkor is tudta volna. De ő eszes lány volt, el is olvasta a tudnivalókat. Sőt. El is futott egyszer, amikor a sze­káncs fűszeres a tejet is már vele hor­­datta a vevőinek, a rendőrbíróhoz ta­nácsért. Éppen kinyílt a rendőrbíró szobájának ajtaja, amikor odaért. Egy magafajta lány állt a bíró előtt. Meg egy nagyon puccos asszony. -Talán le­esett az aranygyűrű az ujjadról — or­dított a bíró odabenn —, mert kimos­tál egy gyereknadrágot is?« Megfor­dult Anna és visszament. És­ jól viselte magát. Mosta a felnőttek ruháit is, sú­rolta az üzlet kövét és kihordta a tejet is. Nyolc hónap múlva mégis állás nél­kül maradt. A szekáncs fűszerest elvit­ték katonának, az asszony félt a bom­bázástól, átadta az­ üzletet valakinek és lement vidékre a testvéréhez. Anna elment a közvetítőbe. Akkor jött az Ámossyné, ötven körüli, ma­gas, peckes asszony volt. Nyakára csa­vart püspökláncon fityegett a szemüve­ge, amivel végigpusztálta a lányokat. Rajta volt a tartásán, a nézésén a gőg, hogy most más világ jár, kevesebb a hely, ahova beállhatnak a lányok, bi­zony nem nagyon lehet nekik válogat­ni. Anna meg pláne nem válogatha­tott, néhány nap és lejár a felmondá­si idő, még szállása se lesz. Fölvállal­ta az új helyet. Pedig nem egy társa volt ott a közvetítőnél, aki mondta ne­ki: vigyázni kell, ennél minden­­ lány csak egy hétig, két hétig, legfeljebb, ha két hónapig marad. Valami baj lehet az Ámossyéknál. Anna beállt , és öt perc múlva már tudta, mi a baj. A lakás nem három­szobás volt, hanem öt, a padló koszos, a szőnyegekből csak úgy szállt a por. Két mázsa szennyes, rengeteg mosatlan edény, nagyon régen nem volt itt taka­rítás. De már ott­­volt, kipakolta mo­­tyóját,­ hát nekiállt. És dolgozott éjjel­nappal, a próbaidő le se telt, ragyogott a parketta, a szőnyegek kiporolva, a ruhák kimosva, kivasalva. S akkor, amikor máig mindennel készen volt, es­te behívta őt Árgossyné: — Egy pár harisnyám hiányzik. Ho­vá tetted? ........ .­ :• ■’ Anna állt, bámult. A kérdés,­­ kivált így, mindjárt rikácsoló vád alakjában úgy meglepte, hogy inkább mehetnékre támadt, mint sírnivalója. Ámossyné azonban­ nem várta meg azt, hogy mi­lyen hatást vált ki vádja Annában, megragadta és vitte be a kis szobába, ahol Anna aludt. •— Majd átkutatjuk a holmidat! Most már nem nevetett Anna. Nézte ezt a csúnya, fondorlatában még csú­nyábbá lett asszonyt. Nem volt ő buta, tudta már, mit akar ez az asszony. A táns­­női, akikkel néha beszélgetett, elmond­ták neki ezt a hitványságot. Az ilyen, ha szabadulni akar a lánytól, felmondás vagy egyéb kötelezettség teljesítése nél­kül, eldug a szekrényébe valamit, rá­fogja, hogy lopott. Eddig talán nem is hitte Anna, hogy van ilyen. Most íme, a bőrén tapasztalta. De már nem is figyelt arra, ami ezután volt. Nem figyelt arra, amit az asszony ordított — "»... most mit akarsz? Jelentselek fel, vagy elmész Isten hírével". — Nem figyelt arra, hogy még azt a harisnyát is elveszi tőle, amit előző helyén kapott ajándékba, csak önmagára figyelt, hogy össze ne rogyjon és le ne hányja a sző­nyeget, amit pedig olyan nehéz volt ki­porolni. — Nem bánom, ha akarsz, éjszakára még itt aludhatsz. De erre, vagy ilyesfajta mondatra már csak kint emlékezett a pályaudvaron, ahova menekülve futott a helyről, az utcából, de még a városból is. Pesti ember? Hát persze, hogy nem mind ilyen. De ő már nem óhajtott ta­pasztalatokat szerezni arról, hogy me­lyik milyen. Hazament és ... ... és most ott van. Áll az utcán, a legszebb pesti utcán, amely most a tél végi napsütésben még szebb. Figyeli a járókelőket és a tegnapra gondol. Cso­dálatos, ha a tegnapok közül a gyári jut az eszébe, ahol négy évet töltött, már nem megy visszafelé tovább. Mert a gyárban már nagyon jó volt, az első kitüntetést ott kapta. De ha a gyári­­ múltat átugorva jut eszébe a tegnap, a lúgtól felmart keze — és kivált a csúf Ámossyné még csúfabb cselekedete — sokáig foglalkoztatja ez az emlék. Nem véletlen azonban, hogy rögtön­­ utána rákapcsol a gondolata a szép­­ egyenruhájára, a revolvertáskájára. Pedig hát ő szövőmunkásból lett rend­őr... és mégis ... még szebb így az átló, amely fut Verrasztó Anna kis cse­lédtől Verrasztó Anna rendőrőrmeste­rig. Egy korszakot húz át ez az átló, egy nagy, letűnt korszakot. Nincsenek véletlenek, így tanulta Eszter őrmester, akik az átlós vonalat meghúzták, tud­ták mit csinálnak. Nincsenek-e? A széles úttesten, a tit­­­los helyen éppen most jön át egy asz­­szony. Éppen most, amikor egy fa mö­gül lesi a renitenseket. És milyen ki­hívóan száll szembe a renddel — és azokkal, akik pedig rá is szólnak, hogy vigyázzon. Egy szájcsücsörítés balra, egy vállrándítás jobbra — és már neki is vág, vakmerően, mint a jó úszó az örvénynek. És milyen hetykén sétikál­­va lépked, keresztbe a tilos úton stra­­bancolva, mintha a járdán menne, a korzón, délben és akkor, amikor ez a bolyhos kabát még új volt rajta. Anna elneveti magát. Azon nevet, hogy ez a szoknyás meszelőrúd, ez az aggszűz képű csúf nő, még csak nem is keresztbe veszi a tilos utat, de rézsűt, hosszan, átlósan. És így saját maga húzza meg a vonalat, az átlót a­ régi rend egyik gőgös embere és az új rend egyik őre között. Egy autó húz el mel­lette, a sárhányó majdnem elkapja az asszony frakkját. A vénasszony felsi­­kolt, nagyot ugrik, mint egy birka , és beleszalad Anna karjába. Egész tes­tében reszket. Aztán lehajtja a fejét, áll és a cipője orrát nézi. Anna is. Mert most már egészen világosan felismeri Ámossynét, de még a bolyhos kabátot is, amit kefélt és a cipőt is, amit tisz­tított valamikor. Bizony elkopott már mind a kettő, de a legjobban az, akin volt a cipő, a kabát. Pedig az idő és pláne a nagy idő vasfoga, valósággal felismerhetetlenségig szétrágta ezt a csúf asszonyt. És hogy megváltozott a hangja is. Na, persze, másképp is szól a hang, ha sóhajok, nyögések és köny­­nyek marják fel érceit. — Kérem... ne haragudjon — kö­nyörgött Ámossyné —, soha nem fogom, többet... Egy kis szobám van... .egy kis nyugdíjam ... ha bírok ... akkor kötök valamit... de nem bírok... a köszvény__ meg az asztma... tud­ja... — Ha meg már haldoklik — szólalta­­meg valaki a bámészok közül .. .mi­nek siet a temetőbe? Majdnem elvág­ta az autó. Nevettek. Anna nem nevetett. Elővette note­szét. — Fizet... vagy felírjam? Ámossyné felnyöszörgött: — Nincs nekem, drágám, pénzem ... Még villamosra sincs ... higyje el... * Anna felnézett a magasba. A napsu­gár átlósan dőlt rá a házakra. Az átló­ban csillogott az aranypor. Visszahozta tekintetét Anna a földre. Arra, amely­ből az apja tíz holdnyit kapott. Csen­desen szólalt meg, de azért keményen, rendőrösen. — Följelentsem magát, jó asszony ... vagy megy tovább ... Isten hírével? Ámossyné fülébe, mint a forró ólom ömlött bele a régi hang. Válla megrán­gott, feje lejjebb bukott. Aztán föl. Ki­nyúlt. Nézte ezt a kis bodroshajú, kék­­szemű rendőrt. Annak a feje lejjebb volt,. . mégis . .. ahogyan a szemébe nézett, érezte, hogy az van fent és ő van lejjebb. — Anna! — suttogta. A bámészok néztek. Megértették a jelenetet. Most már nem szóltak bele. Látták ezt a kis óriást. El bír az maga ezzel az asszonnyal. Az meg tovább nyöszörgött. — Nagyon megvert engem az Isten! Anna felelt: — Ha maga azt hiszi, hogy az... hát higyje azt. Most menjen ... és ha akar, adjon a Szent Antalnak is ... hogy nem ütötte el az autó ... — És hogy nem írta fel a rendőr! — toldotta meg valaki. Ámossyné elment. Elment? Szaladt, futott, Isten hírével. Anna már utána se nézett. Megfordult, megigazította ol­daltáskáját, feljebb tolta sapkáját, be­lenézett a napba és nevetett. Hango­san, jóízűen. Szabadon. Madar Nemzet Bélyegvilág Élénk csere a Gyűjtők Klubjában A VII. kerületi tanács v. b. szakszervezeti bizottsága megala­kította a Gyűjtők Klubját. A szer­da délutánonként tartott cserena­pokon, a Csengery utca 11. alatt nemcsak bélyeggyűjtők, hanem képeslevelezőlap, gyufacímke, ok­mány-, levélzáróbélyeg, régi pén­zek, ajánlási tagjegyek, bélyegzé­sek, régi újságok és könyvek stb. csere-heréje is folyik. A különbö­ző gyűjtési ágak művelői örömmel fogadták a Gyűjtők Klubja meg­alakulását. NEMZETKÖZI BÉLYEGCSOKOR Munkásmozgalmi bélyegek: Szovjetunió (Lenin), Lengyelor­szág (LMP (congr.). Ifjúság: Argentína, Csehszlová­kia, Kína, NDK, USA. Vöröskereszt: Argentína, Bel­gium, Dánia, Jugoszlávia, Svédor­szág. Zene: Dánia (Fesztivál), NDK (Händel). Tudósok: Csehszlovákia, Ecua­dor, Lengyelország, Szovjetunió (F. Joliot-Curie), NDK, NSZK, SAAB (Alexander von Humboldt), Szovjetunió (Poprov). Sport: Argentína, Ausztria, Bul­gária, Dominica, Jugoszlávia, Mo­naco, Spanyolország, Törökország. Légiposta: Finnország, Monaco, Panama, Togo, Venezuela. Írók: Szovjetunió (Csehov, Oszt­­rovszkij, Krilov, Griboedov, Saadi, Oberh­am­, Bürns, Cvirka), Svéd­ország), Werner von Heidenstem). Bélyegnap (kiállítás stb.): Ar­gentína, Ausztrália, Csehszlová­kia, Japán, Jugoszlávia, Finnor­szág, Lengyelország, Francia Nyu­­gat-Afrika, Spanyol Szahara, NSZK, Tunisz. Virág: Argentína, Ausztrália, Irak, izraeli Finnország, Jugoszlá­­­­via, Kamerun, Kína, Lengyelor­­szág éa Luxemburg, Magyarország. Állatok: Ausztria, Magyarország, Új-Kaledónia. 4 Kongresszusok: Argentína (Fi­ziológiai), Csehszlovákia (Tudo­mányos Társaság, Szakszervezeti), India (Tudományos), Japán (Ázsiai Kutató), Ryu­kíu (Biológiai), Tö­rökország (TBC), USA (Petró­leum). Tájkép: Liechtenstein, Légrádi Dezső 1 Kétéves szakiskolát idősebb brigádvezetők számára A Földművelésügyi Minisz­térium szakoktatási főigazga­tósága átalakította a kétéves mezőgazdasági szakiskolák egy részét, hogy a termelőszö­vetkezetek új brigádvezetői közül minél többen szervezett formában megismerkedhesse­nek a nagyüzemi gazdálkodás szakszerű irányításával és a korszerű módszerekkel. A fia­talokétól eltérő szervezési szakiskolára az idősebb bri­gádvezetők csak az elméleti oktatás idejére költöznek be, a gyakorlati féléveket saját termelőüzemükben töltik. Az új szervezésű iskolákon az ősszel induló tanévben 720 ter­melőszövetkezeti brigádvezető és vezetőségi tag kezdi meg a tanulást. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Az Operaház Szabadtéri Színpa­da: — Kulich Gyula Szabadtéri Színpad: (Telefon: 340—159). Baja­dér (8) — Fővárosi Nagycirkusz:­­*-Porond Parádé (8) — Károlyi­­kert: Haydn—Mozart-est. Vezényel: Borbély Gyula. Közreműködik: Antal István. »&«-bérlet 4. (8). — (Rossz idő esetén 16-án.) i lakás ! Elcserélném nagymére­tű szobás, II. emeleti, utcai, komi, hallos, külön konyhának le­választható társbérle­ti lakásomat egyszobás komfortos főbérletire, II. emeletig,­ belterüle­ten, megegyezéssel. — VI. Liszt Ferenc tér 4. II. 1. Krémemné. — Megtelt. 10—16 óráig. Keresek körút, Rákóczi út környékén 1 szoba hallás, vagy egy szoba összkomfortot. I. em.­­től II-ig. Adok 2 szoba összkomfortot, I. em. utcai napost a körút mellett. VI. ker. —­t.Tisztaság 175591* jel. a Felszabadulás téri hirdetőbe. Keresek szabadrendel­kezésü garzont vagy­­szoba konyhát. Tel.: 156—100. Délután 2- től. Elcserélném Cellért térnél levő 3 szoba + 2 személyzetis lakáso­mat egy szoba hallos vagy személyzetis plusz egy szoba összkomfor­tosra. 269—042, 6—9 óráig. Lenin körúti 1 szobás utcai modern komfor­tost cserélnék modern garzonra. ^Belterületi 131413* jelig. Felszaba­dulás téri hirdetőbe. Szép családi házat adok, 254-es telek, gyü­mölcsös és melléképü­letekkel, belterületi 2 szobás komf. lakásért — megegyezéssel. Bp., XVIII. Pest Imre, Pau­la u. 22. Mektek, egész nap. Adok egyszobás, erké­­lyes, utcai konyhás — modern, rélkomf, mos­­dófüll­és lakást, egy szoba, hallos komfor­tosért, esetleg levá­lasztható társbérletért, munkaidőben. 204—247. Egyszobás komfortosat kérek, lehet villalakás, adok kétszobás komfor­tos, nagyméretű luxus­lakást. s­ Sürgős 130516* jelig. Felszabadulás té­ri hirdetőbe. Háromszobás, hallóé, személyzetis lakásom elcserélem egyszobás -s kétszobás összkomfor­tosokra, személyzeti nélkül. V. Balassi Bá­lint u. 9—11, házfel­ügyelőnél. 16 000 Ft készpénzért plusz havi törlesztésre szoba-konyhás lakást keresek. Tel.: 127—250. Egy szoba hallost, Zugló központjában v. egy szoba gőzfütésest) Budán, cserélek 2 szo­ba hallos vagy három­­szobásra. 226—337. Összeköltözők! Elcse­rélném budai Duna­­parti, nagyméretű két szoba összkomf. hallos, telefonos, ipari áraim­mal, lakásomat. Kérek két szoba komfortot és egyszobásat külön. Tel.: 156—100, du. 2- till. Elcserélném budai gar­zonomat egy szoba, összkomfortra, meg­egyezéssel. 185—456. Leinformálható műsza­ki fiatalember külön­­bejáratú bútorozott al­bérletet keres sürgő­sen. Tel.: 222—358. Egyedülálló 56 éves épí­tész, szobát keres, In­­koff, 385—168, du. 5-ig. Szabadrendelkezés­ű szoba, hallos lakást keresek Bpest belterü­letén. *Meg­bízható — 13­992« jelig. Felszaba­dul téri hirdetőbe. Fiatal, értelmiségi há­zaspár albérleti búto­rozott szobát keres — azonnalra. Tel.: 189— 820/195, 8—16-ig. Szeptember 1-től két testvér egyetemi hall­gató, fürdőszobahasz­­nálattal albérleti szo­bát keres. »Orvostan­­hallgatók 275748* jelig. Felszabadulás téri hir­detőbe. Fiatal házaspár eltar­tásra vállalná lakással rendelkező idősebb né­nit vagy házaspárt. — Lehet Pest környéki is. s Rendes, megértő* jelig. kispesti hirde­tőbe. Hódmezővásárhelyt ké­nyelmes 2 szoba össz­komfortos lakást elcse­rélném bármilyen fő­városiért. Telefon du. 5-től: 257—468. Főbérletet adok budai kertes villa földszint­jén, egy nagyméretű parkettás szoba, saját vécé és kamrahelyiség­gel. Kérek társbérletet összkomfort és telefon­használattal. 357—335. Kétszobás utcai házfel- Ügyelőségem elcserélem megfelelő lakásra bel­területen. VI. Izabella u. 84. Városligetnél nagymé­retű kétszobás, kom­fortos, utcai lakást cserélnék — hasonlóra vagy kisméretű három­szobásra, I. emeletig. VII. Landler * Jenő 42, m­. Kovács. Elcserélnék 4 szoba komfortos lakást, egy szoba komf. -t 1 szoba félkomfortosért. Levá­lasztás lehetséges. — Vaskúti, VIII. Szent­királyi u. 22. Gázos szobámat szoba­­konyhásra elcserélném. XIII. Béke u. 11. II. 44/A. összeköltözök! Elcse­rélném 3 szoba hallos, két fürdőszobás össz­komf. pasaréti lakáso­mat egy kétszobás és egy szoba hallos la­kásra. Sürgős csere* félig, a Felszabadulás téri hirdetőbe. Egy szoba, konyhás, jövedelmező házfel­ügyelőségem elcserél­ném hasonló főbérleti­­re, esetleg nagyméretű szobára bárhol. Reggel 8-tól este 7-ig. IX. Czuczor u. 10, feszt. 16 üres albérleti szobát keresek Budapest kül­városaiban. ^Sürgős* Jelig, kispesti hirdető­ibe. 137—173. Lr ■ ■ , ----r~rrz---­Fiatal, nőtlen mérnök üres vagy bútorozott szobát­­keres. 423— 939/18._________ Bútorozott elbérletet keres házaspár vagy idős személyt eltart lakásért. s.Napkelte@ felig. Felszabadulás té­ri hirdetőbe. Leválasztásra átadok 2 utcai szobát a Kele­tinél, III. om. Lift nincs. Szükséges hozzá 1 társbérleti szoba és az átépítési költségek viselése. 224—563 tel. : Miskolci kettő szoba,­­hallos, fürdőszobás, kertes villalakásomat elcserélném budapesti hasonlóért. Tel.: 131— 876. Fél 0-től 5-ig. Elcserélném Debrecen belterületén, levő­­­szo­ba, konyha, kamrás la­kásom hasonlóra, új­pest vagy környékére. Érdeklődni lehet: IV. ker., Gellért u. 21. — Telefon: 293—260. Lipótvárosi nagy­méretű 2 szoba hal­los, központi fűté­­ses.^m­elegvizes, te­lefonosat cserélek 1 szoba + személyze­tisre. Munkaidőben: 425—948, este 311— T5isCö?ciTM”"központi fekvésű, három nagyszobás, modern összkomf, telefonos, erkélyes lakásomat állami bérvillában, elcserélném hason­ló, esetleg kisebb budapestivel. Tel.: kettőszázötvenhat— háromszázharminc­­kilenc. Szabadsághegyen levő, szépfekvésű, közp.­fű­­téses, nagyerkélyes garzonlakásom elcse­rélném pesti vagy bu­dai egy szoba komfort­ra. XII. Melinda út­ 24. fszt. 6/B. Szabadrendelkezésű 2 szobás lakást vennék. Németh Imre, Buda­keszi, Kálvária u. 13. Miskolc, Széchenyi u. 58, II. 1. Központban levő szép egy szoba, konyhás főbérleti laká­somat elcserélném ha­sonló budapestiért. — Szilágyi Miklós. Idősebb házaspárnak v. magányosnak különbe­­járatú utcai szobát és egy fáskamrát adnak. Építési hozzájárulással — megegyezés szerint. Részletes választ ké­rek. ^Zöldövezet 131725* felig. Felszabadulás té­ri hirdetőbe. Lipótvárosi modern, közp. fűtéses 2 szoba, hall, személyzetis össz­komfortos, telefonos háztartási áramos la­kásomat elcserélném nagyméretű hasonló­­ szoba, hall, személy­zetis, vagy 2 szoba la­kásért Lipótváros, Ró­zsadomb, Pasaréten. — ^Központi fűtés 130347* jelig. Felszabadulás té­ri hirdetőbe. Lakásleválasztást kere­sek Pest vagy Buda, belterületén. Tel.: 118 —461, dr. Bogdán, — 8.30—17 óráig.

Next