Magyar Nemzet, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

4 NYÁRI GONDOK ÉS ŐSZI TERVEK a borsodi iskolák&cu* Ahogy Madarász György­­gyel, a Borsod megyei tanács oktatási csoportvezetőjével be­szélgetek, rövidesen kiderül, mi minden munka gyülemlik fel itt a nyári hónapokban. Íme mutatóba néhány dolog a megoldásra váró problémák közül. 1. Mi minden kell egy új tanévhez ? Függőben van például körülbelül 80 áthelyezési ügy, ezeket különböző nehézségek miatt eddig nem tudták elin­tézni, de augusztus 1-ig meg kell oldani. Különböző tanfo­lyamokat szerveznek igazga­tóknak, kollégiumi otthonveze­tőknek, tanítóknak, ezeknek a rendezése, ellenőrzése is a ta­nács feladata. Augusztus 1-én már az új pedagógusokat fo­gadják, gondoskodni kell el­helyezésükről, beosztásukról stb. 2. Gyakorlati foglalkozás — közkívánatra A nyár folyamán 26 pedagó­gust politechnikai tanfolyam­ra küldtek. Azért pontosan hu­szonhatot, mert ennyivel indul meg ősszel — a tavalyi 26 mellett — a gyakorlati foglal­kozás. A középiskolák közül a szerencsi kivételével minden borsodi gimnáziumban meg­kezdik az úgynevezett 5 + 1-es rendszer szerint a gyakorlati munkára való nevelést, ami azt jelenti, hogy öt napon át elméleti és egy napig gyakor­lati képzés folyik. Sajátos, új szín lesz a politechnizációban, hogy öt községben társadalmi kezdeményezésre indul el a foglalkozás. Az ember újból és újból leckét kap abból, milyen kimeríthetetlen erő a társa­dalom. Hallottunk már műve­lődési otthonok, bekötő utak, tantermek építéséről, s arról is, hogy a szülőknek tetszik a po­­litechnizáció, de hogy a terve­zett iskolákon felül egyik-má­sikban társadalmi úton sürges­sék és követeljék bevezetését, ez egyszerre mutatja az isko­la iránti érdeklődést és a gya­korlati foglalkozás sikerét is. Sajóbábonyon például a peda­gógusok javaslatára és a szü­lők kérésére a Vegyiművek ve­zetői készségesen felajánlották segítségüket, és itt is ősszel megindul az ötödik osztályban a politechnizáció. A tanácsban most ellenőriz­ték azokat a szerződéseket, amelyeket a középiskolák a környékükön levő mezőgazda­­sági és ipari intézményekkel kötöttek. Sárospatak például az erdészettel, Tokaj az állami gazdasággal és a tarcali kísér­leti gazdasággal, Ózd az MTH intézettel állapodott meg, illet­ve újította meg most már szer­ződés formájában is régebbi kapcsolatait. — Van-e valamiben hiány a politechnizációnál? — kérde­zem Madarász Györgytől. — Az ipari helyeken úgy­szólván nincs, ott szakembert is, anyagot is kaptunk eleget, de a falusi iskolákban máris előfordult némi anyaghiány az ipari jellegű foglalkozásoknál. Nekünk is jobban kell össz­pontosítani a figyelmünket a falusi iskolákra, hiszen ezek közelében ritkábban található meg gyár vagy akárcsak kisz is, és a városi üzemek érthe­tően a környékükön levő isko­lákat támogatják elsősorban. 3. Pedagógus bőség — pedagógus hiány Háromezerkétszáz nevelő van Borsodban, tizenöt év alatt másfélszeresére növekedett a számuk. Sok helyen, ahol ré­gen egy tanító foglalkozott va­lamennyi osztállyal, most szakszerű tanítás folyik, és sok új osztály nyílt az ipari köz­pontokban is. És mégis ... ötven pedagógus hiányzik Borsodban. Ezt a megyei ta­nács művelődési osztályán tud­tam meg, ahol szakszerűen úgy mondták: az abszolút nevelő­hiány ötven fő. Látszatra nem nagy szám, a háromezer-kétszáznak alig másfél százaléka, de ha ez a félszáz pedagógus éppen azok­ban az osztatlan kis iskolák­ban nem áll majd szeptember 1-én a katedrán, ahol ma még csak két-három tanerő jelenti az egész tantestületet, már ko­molyabb a dolog. És a hiányt csak súlyosbítja az egyes szak­tanárok problémája. Borsod­ban például kevés az ének- és tornatanár. — A Testnevelési Főiskolá­ról ritkán jönnek vidékre — mondja az oktatási csoport ve­zetője —, nagyrészük élspor­toló és a pesti egyesületek tag­ja marad. Mi megoldanók a dolgot azzal, hogy néhány ta­nítót a Pedagógiai Főiskolára küldenénk levelező hallgató­nak, de testnevelési tanszék csak Pécsett van, oda pedig nehezen jut el Borsodból peda­gógus. Jó lenne, ha Egerben is képeznének tornatanárokat. Ugyanez a helyzet az ének­kel. A falusi iskolákból na­gyobb részt hiányzik az ének­tanár, mert aki van, az inkább megy városba és járási szék­helyekre. És a probléma is azonos: énekszakos képzés sem folyik Egerben, csak Pécsett. Bizonyos hiány van más sza­kokban, oroszban, magyarban is, és idén egyetlen matema­tikust és kémikust sem kap a megye az egyetemekről és fő­iskolákról. Amint hallom, a végzettek nagy részét a kutató­­intézetek viszik el. A Borsod megyei tanács megpróbál a maga lehetősé­gein belül segíteni ezen. Bizo­nyos szakokban a levelező rendszer is viszonylag gyors megoldást hoz. Más szaktár­gyaknál úgy segítenek a hiá­nyon, hogy a gimnáziumok ki- ,­tűnően érettségizett, de egye­temre nem került diákjaiból kiválogattak néhányat, ezeket képesítés nélkül nevelőkként alkalmazzák és két évi gyakor­lat után elvégeztetik velük a főiskola levelező tagozatát. S ahol gyorsabb változásra van szükség, ott különböző tanfo­lyamok egész során képzik a tanítókat, hogy egyetlen falu se maradjon ének-, torna- és nyelvtanár nélkül. De mindez csak félmegoldás, jobb lenne a szaktanárképzést még tervszerűbbé tenni, a fon­tosabb tanszékeket a jelentő­sebb ipari és mezőgazdasági helyek közé kiépíteni, és na­gyon alapos nevelő munkával gondoskodni arról, hogy mind több egyetemet és főiskolát végzett fiatal — akár élspor­toló, akár matematikus — szánja rá magát arra, hogy vi­dékre jöjjön. (g.­­ ) _ Magyar Nemzet_ Augusztus 14-én nyílik az Ázsia művészete jubileumi kiállítás Az Iparművészeti Múzeum termeiben pénteken kulturális életünk több vezetője tekin­tette meg az »Ázsia művészete, a Hopp Ferenc Keletázsiai múzeum alapítása és fejlődé­se« című kiállítást. A vendé­geknek Horváth Tibor, az Iparművészeti Múzeum fő­igazgatóhelyettese mutatta meg a kiállítást és ismertette a Hopp Ferenc-múzeum tör­ténetét. A Keletázsiai múzeu­mot a Tanácsköztársaság nap­jaiban Hopp Ferenc, a neves utazó és gyűjtő — aki ötször utazta körül a világot — ala­pította, felbecsülhetetlen ér­tékű műkincsgyűjteményé­vel. 1919-ben halt meg, s az otthonában őrzött gyűjteményt a fiatal magyar, proletárállam­nak hagyományozta. A gyűj­temény alapítása óta több mint háromszorosára nőtt, vásár­lások és ajándékozások révén. A jubileumi kiállítás nemcsak a régmúlt emlékeit, hanem napjaink kínai és koreai­­ mű­vészetét is bemutatja. A jubileumi kiállítás ünne­pélyes megnyitása augusztus 14-én lesz. Reklám — X nélkül A moziban a reklámfil­meket általában a szünet­ben vetítik. Aki kíváncsi rá, az bentmarad, aki nem, az kimegy cigarettázni. Az újságban is a hirdetést a lap egyéb közölnivalóitól vastag keret választja el, vagy a szöveg után egy zá­rójelbe tett X-betű. A könnyű műfajban — úgy tetszik — szakítottak a reklámnak ezzel a hagyo­mányos és etikailag is szük­séges megkülönböztetésével, helyette műsoraikba ágyaz­zák bele hirdetéseiket. Már a Furfangosok Országos Bajnoksága című produk­ciónál is kínosan hatott az Erkel Színházban, hogy né­hány vállalat és iparcikk hirdetése ékelődött a szóra­koztató versenyszámok kö­zé, és most az Állatkerti Szabadtéri Színpad új mű­sorában, a Balatoni Rómeó­nál, még bosszantóbb ez a reklámozás. Nem voltunk restek, megszámoltuk: ösz­­szesen hétféle gyár, intéz­mény és vállalat hirdette magát oly módon, hogy vagy a szülészek mondtak vala­milyen hízelgőt a gyár ké­szítményeire, vagy a hely­szín reklámozta félreérthe­tetlenül néhány díszlettel a vállalatot. Jó lenne megmaradni a hagyományoknál: a közön­ség a szünetben vetített fil­mekről tudja, hogy reklám­célokra készültek, a hirde­téseket is jól megkülönböz­tetheti az újságban a cik­kektől. S a néző az Állat­kerti Szabadtéri Színpad pénztárainál sem a hirdetés kedvéért, hanem egy új operetthez fizet be. Vagy akkor tessék sürgősen át­ragasztani a plakátot: ma este a Balatoni Romeo című operettben fellép ez és ez a kész, áruház, mintabolt és gyár, és alája oda lehet írni — kis betűvel persze, hogy ne zavarja a reklámot — a közreműködő művészek ne­veit. (gábor) Ifjúsági előadássorozatot indít a Nemzeti Színház és a Néphadsereg Színháza ifjúsági előadásokat. A Műve­lődésügyi Minisztérium a Nemzeti Színház és a Magyar Néphadsereg Színháza társu­latát bízta meg olyan előadá­sok tartásával, amelyek a fia­talok problémáit érintik, s amelyek közvetlenül az ifjú­sághoz szólnak. A Nemzeti Színház a közép­­iskolás fiatalok részére nyolc színdarabból álló ifjúsági előadássorozatot tart. Színre kerül Madách: Az ember tra­gédiája, Katona: Bánk bán, Kós Károly: Budai Nagy An­tal és Darvas József: Kormos ég című drámája, továbbá egy Shakespeare, egy Moliére, egy Goldoni és egy másik klasz­­szikus mű. Az ifjúsági előadássorozat előreláthatólag szeptember­ben kezdődik és a középisko­lai tantervhez igazodik. Az első bemutató valószínűleg Katona, Bánk bán című drá­mája lesz. A tanuló fiatalok hatforintos átlagáron láto­gathatják az előadásokat. A legolcsóbb jegy 1,50, a legdrá­gább 9,5 forintba kerül. A Magyar Néphadsereg Színháza — hasonló anyagi feltételekkel — három darab­ból, tizenkét előadásból álló ifjúsági előadássorozatot in­dít. Műsorra tűzik: Illés Béla: Szivárvány, Mesterházy La­jos: Pesti emberek című drá­máját és a felújított Cyranót. A jövő színházi évadtól kezdve — a Déryné Színházon kívül — a fővárosi színházak ismét rendszeresen tartanak •ZENEI KRÓNIKA­IIIilllllllllllLIllllllH BEETHOVEN I az előadó-TOLMÁCSOLÁSA művész szá­-...­.....................­,­ mára olyan feladat, mely a tehetség min­den irányú, végső határokig való megfeszítését igényli: mélység és magasság egyaránt húzza, szívja a művész erőit, az emberi lélek hatalmas tér­ségeit kell befognia, igénybe vennie képzeletének és való­ságérzékének teljes készletét. Ilyen feladatra vállalkozott a Károlyi-kertben két fiatal művész, Lukács Ervin kar­mester és Rados Ferenc pia­nistánk. Minthogy mindketten tehetségesek, Beethoven meg­közelítésére már eleve „jó elő­jelekkel­ indultak, s a hang­verseny során szinte sziszte­­matikusan felépülő siker bizo­nyította, hogy hivatottak a nagy szolgálatra. A nyári évad egyik szép, nemes értékű, szín­vonalas estjét köszönhette ne­kik , és az Állami Hangver­senyzenekarnak — a lelkes közönség. Fiatal muzsikus Lukács és Rados, de máris rendezett gondolat- és érzelemvilág irá­nyítja művészi tevékenységü­ket. Ami a rendezettséget il­leti, Lukács Ervinre különös­képp utalhatunk. A Coriolan nyitány, a VII. szimfónia s a c-moll zongoraverseny zene­kari része igen világos, érte­lemre, mindent a maga he­lyére tevő agy­működésre val­lott (mégpedig nagy feszült­ségben dolgozó intellektuális műhelyre). Ebből következően a torlódó érzelmek, indulatok, szenvedélyek valami okos fe­gyelmezéssel kerültek be a formai keretek közé. Rados Ferenc, aki az elmúlt évadban nemegyszer magára vonta a figyelmet, szabadtéri szereplésével is őszinte sikert aratott. Kitűnő felfogásban játszotta a c-moll zongora­­versenyt, megtalálva a tar­talmi átélés kifejezőeszközeit. Radosban éppen a mondani­való iránti fogékonyság a leg­becsesebb művészi vonás. ROBERTO RENZI­­ rokon­.................................. szenves karmesteri figurája tűnt fel ismét Budapesten, a nyári hangversenyszezon vendége­ként. Két Károlyi-kerti estje közül az elsőt csütörtökön adta. Igen nagy érdeklődés nyilvá­nult meg, sokan "táboroztak" a kerítésen kívül is. Sajnos, az idei szeszélyes időjárás beleszólt a Verdi­­nyitánnyal (A szicíliai vecser­­nye) szépen induló koncertbe. Már Muszorgszkij—Ravel: Egy kiállítás képei közben bal­jósan gyülemlő villamos fe­szültségek, villódzások-moraj­­lások zavarták az előadást. A muzsikusok észrevehető ide­gességgel játszottak, különösen a fúvósok. Elkezdték még a műsor második részéből át­emelt Liszt: Les Préludes­­-t (Renzi híres száma, ezt ve­zényelte ismert, gyermekkori filmjén is), ám néhány átszel­lemült taktus után megeredt a szabadtéri produkciók réme, a zápor s a többit elmosta. Amit Renzitől hallottunk ezen az estén, az újra megerősített a róla alkotott véleményünk­ben. Igen megnyerő muzsikus, póztalanul szerény, csöppet sem eredetieskedő, kitűnő a szín- és ritmusérzéke, szép, kerek formát ad a megszólal­tatott zenei alkotásnak. (sz. i.) Szombat, 1959. augusztus 1. ­ ami több­ e mint 16? Szabadtéri színpadok és nyári színház Budapest 22 kerületében 16 szabadtéri színpad működik, de ha az üzemek és szakszer­vezetek színpadait is beleszá­mítjuk, kétszer ennyi. Leg­színvonalasabb közöttük az Operaház margitszigeti szín­pada. Az Országos Rendező Iroda látja el műsorral az Ál­latkerti Színpadot. Ez idén felerészben, jövőre terv sze­rint egészen a József Attila Színház szerepel a XIII. kerü­leti tanács ugyancsak margit­szigeti Vörösmarty Színpadán. Kizárólag színi produkcióknak ad helyet a VIII. kerületi Ku­­lich Gyula Színpad is. Négy nagyobb létesítmény kertmo­ziként is működik, de a hét egyes napjain színpadi vagy esztrádműsorokat hirdet. Ezek: a X. kerületi Csajkovszkij, amely most bővült szélesvász­nú kertmozivá is, a nemrég épült XI. kerületi Bartók és az ugyancsak mostanában megújított XII. kerületi Vá­rosmajori Színpad, valamint a XIV. kerületi Rózsavölgyi. A többiek nagyobbrészt kert­moziként használatosak, és csupán alkalomszerűen lát­nak vendégül egy-egy ünnep­séget vagy esztrádműsort. Hogyan születik egy sza­badtéri színpad? Leginkább a környék lakosságának igé­nyéből, saját kezdeményezés­re és a lakosság társadalmi munkájával. A kerületi taná­csok a községfejlesztési alap­ból járulnak hozzá, ha pedig üzemi vagy szakszervezeti lé­tesítmény, akkor ezek anyagi ereje áll a társadalmi lelkese­dés mellé. A vajúdás rendsze­rint évekig tart. Előbb elké­szül egy egyszerű vetítővá­szon és nézőtér. Később "kor­szerűsítik" a padokat, nagyob­­bítják a színpadot, öltözőt, vi­lágító berendezést építenek. Néhány év alatt tűrhető sza­badtéri színpaddá fejlődve. Olykor ez a folyamat egysze­rűbb: a Bartók Színpad már eleve színvonalassá épült, s mindössze a gyakorlatban ki­ütköző hibákat kell a jövő évadra kiküszöbölni. Ilyenformán szinte évente emelkedik a szabadtéri szín­padok száma részben új épít­ményekkel, részben kertmozi­ból előlépő színpadokkal. Csakhogy a szabadtéri színpa­dokat mindössze tűzrendésze­­ti előírás köti, egyébként sem a fővárosi tanács, sem más szerv nem ellenőrzi, vajon al­kalmasak-e színielőadások cél­jára. Legtöbbjük nem is alkal­mas. A padsorok kényelmet­lenek, az akusztika tökéletlen, a világosítás nem megfelelő, a színpad dobog, a szomszédos utcák és terek forgalma bele­­zajong az előadásokba, esetle­ges zivatar ellen a közelben sincs védelem. Bár a mozik esetében is ha­sonló a helyzet, mégis a kö­zeljövő e téren jelentős előre­lépést tartogat. Az épülő Vö­rös Csillag mozi ugyanis kor­szerű klímaberendezést kap. Kellemesen hűtött nézőtéren lehet majd élvezni az előadá­sokat. Ezzel együtt módosí­tani kell majd a "hűtött néző­tér" fogalmát, amit ugyanis a műsorok ma ilyennek tüntet­nek fel, valójában nem az, hanem csupán szellőzött. Ter­mészetesen az is döntő kü­lönbség, hogy a zsúfolt néző­teret elhasznált, áporodott, fullasztó levegő tölti-e meg, vagy friss — bár a friss ez esetben nem jelent üdítőt, hi­szen nyáron nem ritka a 26— 30 fokos "friss" levegő sem. A korszerű légkondicionáló be­rendezés azonban, amilyent a Vörös Csillag mozi is kap, valóban hűti a nézőtérre be­árasztott levegőt s páratartal­mát is úgy befolyásolja, hogy az a legkellemesebb legyen. Ennek jelentőségét akkor érté­kelhetjük, ha meggondoljuk, hogy a néhány nappal ezelőtti trópusi kánikula elviselhetet­len levegője 80—90 százalék relatív páratartalmú volt, a kellemesen kondicionált levegő viszont 55—60 százalékos ned­vességű. A normális páratar­talmú forróbb levegő is elvi­selhetőbb, mint az alacsonyabb hőfokú, de magas páratar­talmú. A modern légkondicionáló berendezés a levegő hőmérsék­letét és relatív nedvességét a külső időjáráshoz alkalmaz­kodva önműködően úgy állítja be, hogy a teremben tartóz­kodó személyek természetes kalóriavesztesége — hőleadása — a legkellemesebben menjen végbe. "Hétköznapi­ nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy télen 20 fokos, nyáron valami­vel magasabb, legfeljebb 26 fokos állandó hőmérsékletet biztosít 55—60 százalék relatív nedvességtartalommal s így a kondicionált levegőben tartóz­kodó személyek kellemes, huzatmentes levegőben, jól ér­zik magukat. Vajon nem lenne-e helye­sebb, ha a szabadtéri szín­házak számának további növe­lése helyett egyik állandó kő­­színházunkat felszerelnénk korszerű légkondicionáló be­rendezéssel és ezzel lehetővé válna, hogy nyáron is tartsa­nak benne művészi szintű elő­adásokat az időjárás viszon­tagságaitól függetlenül? Egyet­len kisméretű szabadtéri szín­pad építési költségén elvégez­hető lenne ez a változtatás valamelyik színházunkban, akár a Nemzetiben, akár a Néphadseregben, ahol a meg­lévő berendezést kellene csu­pán átalakítani. A ráfordított költség két nyári idény alatt visszatérülne, ha ezeken az előadásokon a jegyek ára csu­pán 1—2 forinttal emelkednék. Modern, kulturált színházi élet alighanem csak így kép­zelhető el. S ha a szabadtéri színpadok idei műsorát figyel­jük, még sürgetőbbnek érez­zük az igényt: egyik szín­házunkat tegyük alkalmassá arra, hogy a nyári hónapok alatt hajlékot adhasson ko­moly, igényes műsoroknak és drámáknak. Egyetlen ilyen színházzal többre jutnánk, mint a szabadtéri színpadok további szaporításával. (7. 1.) Csökkentik az amerikai filmek behozatalát Argentínában argentin filmgyártásról el­mondotta, hogy 25-28 játék­filmet gyártanak évente, s hatszáz újdonságot mu­tatnak be a mozikban. Eddig 350 amerikai filmet impor­táltak évente, most azonban különféle társadalmi erők sür­getésére fordulat következett be és kétszázra csökkentik az észak-amerikai filmek számát. Ferreira elmondotta továb­bá, hogy az argentin filmmű­vészet most a megújhodás korszakát éli. Fiatal művész­nemzedék nőtt fel, köztük olyan rendezők, mint Torre Nilson és Fernando Ayala, aki a cannesi és a legutóbbi a ber­lini filmfesztiválokon arattak sikereket. Jövő év márciusá­ban Mar del Plataban ismét megrendezik a filmfesztivált, amelyre meghívják a magyar film művészeit is. Carlos José Ferreira argen­tin filmkritikus, aki több nap óta hazánkban tartózkodik, az Ünnepélyesen fogadták a vidékre került fiatal pedagógusokat Pénteken több megyeszék­helyen ünnepélyesen fogadták azokat a most végzett fiatal pedagógusokat, akik e tanév­ben vidéki iskolákban kezdik meg munkájukat. Salgótarjánban a Nógrád megyei tanács székházának dísztermében több mint het­ven fiatal pedagógus tett esküt. A Komárom megyei pártbi­zottság és a tanács Tatabányán rendezett fogadást a megye iskoláihoz beosztott fiatal ne­velők részére. Mintegy 80 ta­nár, tanító és óvónő tett esküt, közöttük több gyógypedagó­gus is, akiknek közreműködé­sével Tatabányán kívül most már Bábolnán és Tarjánban is működik majd gyógypeda­gógiai osztály. Győr megye is­koláiban hetven fiatal pedagó­gus végez majd nevelői mun­kát a régieken kívül. Ünnepé­lyesen fogadták a fiatal neve­lőket Szolnokon is. Székesfe­hérvárott 72, Szekszárdon 74 ifjú pedagógust köszöntöttek.

Next