Magyar Nemzet, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

A­­ SAK AD OLDALA Befőzési üzenetek Pallai Mária kérésére közöl­jük az őszibarack-ízű hámo­zott szilva-jam receptjét. Szép, magyaváló szilvát forró vízbe dobva lehámozunk, megmér­jük és 5 percig főzzük. Egy kiló gyümölcsre számítva 30 deka cukrot és egy rúd vaní­liát adunk hozzá és kb. 10 per­cig forraljuk. Egy kis szalicilt beletéve, üvegekbe töltjük és szárazgőzbe rakjuk. A télire való töltöttpaprika (N. I., Budapest) úgy készül, hogy szép, húsos sárga papri­kákat sós vízzel leforrázunk és lehűlés talán, leve nélkül ak­kora üvegekbe rakjuk, ameny­­nyibe egy étkezésre elegendő tér. Leforrázzuk megfőtt, át­tört és besűrített paradicsom­mal, amelybe egy kis szalicilt is kevertünk és lekötve szá­razgőzbe tesszük. A téli paradicsomsalátához a most kapható, hosszúkás, kis paradicsomot vásároljuk, ki­válogatva a keményebbeket. Megmosva üvegekbe rakjuk, szalicilos hideg vizet öntünk rá és lekötve, végleges helyé­re tesszük. (Két liter vízhez egy deka szalicilt számítunk.) Januárig eláll és hagymás, mustáros salátaöntettel olyan ízű lesz, mint a friss. Gerber Nándorné, Gyenes­­diás számára közöljük az aláb­bi uborka-receptet. A meg­mosott uborkát vízszintesen üvegbe rakjuk és egy egylite­res üveghez számítva 6 darab kockacukrot, egy szál tormát, gyömbért, babérlevelet, sze­mesborsot és sót adunk hozzá, ecetes vízzel leöntjük és per­gamennel lekötve, kigőzöljük. Amint gyöngyözni kezd, le­vesszük és néhány perc múlva a vízből is kivesszük. N. A. BIZTOS, AMI BIZTOS rejtvénypályázatunk őrizze meg ezt a keresztrejtvényt, mert csak ennek a segítségével tudja majd megfejteni a holnapután (szeptember 15-én, kedden) meg­jelenő számunkban található versenyrejt­vényt. A keresztrejtvény hosszú sorainak a be­küldésével részt vehet bárki a rendszeres heti lottószelvény-sorsolásokon. A keddi versenyrejtvények megfejtéseit majd csak a hatodik hét végén, egyszerre kell beküldeni. Aki tehát részt vesz mind a hetenkénti, mind pedig a hathetes pályázaton, az mind­két pályázaton a nyertesek közé kerülhet. He­tenként kisorsolunk 50 darab lottószelvényt, a hathetes verseny végén pedig a következő nyeremények kerülnek kisorsolásra: I. díj: 1 db televíziós készülék II. díj: 1 db magyar perzsaszőnyeg III. díj: 1 db fényképezőgép tokkal IV—VI. díj: 1—1 db Pobjeda karóra VII—IX. díj: 1—1 db 500 forint értékű vásár­lási utalvány X—XIV. díj: 1—1 db 300 forintos vásárlási utalvány továbbá 10 darab általános háztartási bizto­sítási kötvény. A nyeremények megtekinthetők a Kálvin téri Áruház kirakatában. VÍZSZINTES: (Kétbetűsek: KA. NE.) — 1. Az egyik beküldendő mondat. 3. Kereskedelmi kifeje­zés. 8. Elhagyja a házat. 11. Szám, angolul. 12. Shakespeare-alak (az athéni). 13. Lövés, robbanás hang­ja. 14. Római 49-es és 999-es. 15. Kitárul. 17. Susanne ... . Wolf— Ferrari operája. 22. Közös hatású kigőzölgés. 23. Habos selyemszö­vet. 24. Konyhai tevékenység. 26. Város a Dnyesztr mellett, az egy­kori Galíciában. 29. Stájerlak ... , bányaközség Romániában. 30. Le­lakatoló. 31. Szamár, franciául. 32. Lyukat készít. 34. MUV. 35. Ká­vésedény. 36. Adományoz. 38. A noteszbe jegyzem. 40. Nemcsak ez kutya. 41. Azt mondja: gyere ide! 42. Visszales. 43. Izicentiz. 44. ZZU. 45. ökörcsemete. 46. Bolt. 49. Mély völgy. 51. Vissza­­nona olasz alak­ja. 53. Elszakít. 55. Névelővel, be­szolgáltató. 60. Egy ókori babiló­niai város lakója volt. 61. Morzsa (tésztaétel). 62. A szem szivárvány­­hártyája. 63. Paradicsomi. 64. Nagy észak-amerikai indián törzs. 65. Idézett. 66. Idegen, németül. 67. A legértékesebb része. FÜGGŐLEGES. (Kétbetűsek: AN, ÖJ, ÉR, SL.) — 1. Becézett női név. 2. Vissza! magyar festő a múlt században (Ferenc, 1801— 1869.) 3. Napvédett. 4. A bűnösök­re rásütött bélyeg. 5. A néma le­vente szerelme. 6. Többesszámú vonatkozó névmás. 7. A lábam ré­sze. 8. Fontos okmány egy bizo­nyos jellegű megállapodás igazo­lására.­­9. Iskolai füzet. 10. Kiváló angol csillagász, több könyve ma­gyarul is megjelent. 11. a másik beküldendő mondat. 13. Napló (latin). 16. VAZ. 17. Kiváló ma­gyar festő a múlt században. 18. Nem énbennem. 19. Két híres egy­házi zsinat elnevezése (színhelyé­ről). 20. Orgona, páros betűi. 21. Folyamodik-e érte? 25. Szövetke­zik valakivel. 26. Dobni. 27. A vas­kor második szakának elnevezése. 28. Annál távolabb. 32. Alatti, el­lentéte. 33. A verssorok végének összecsengése. 35. Verejtékező. 37. Olasz tartomány és székvárosa. 38. Erőszakkal felborítja. 39. Ki­kötőhely. 42. Zenei hangköz. 47. Félig tények. 48. Névelős háziállat. 49. Leánynév. 50. Férfinév. 52. ... Cologne: piperecikk. 54. Orrforma. 53. Egyik megyénk nevéből egy szó. 56. EZN. 57. Szőrme (ék,­­hiány). 38. Időhatározó szó. 59. A kultúrtörténet legnagyobb talál­mánya. (Fenyősy Antal) Gazdag árukészlettel várjuk Önt a VII. Tanács körút 3/b sz. alatt szeptember 14-én (hétfőn) 9.30 órakor megnyíló, újjáalakított Lakberendezési Áruházunkba ! Nagy választékban vásárolhat: kombinált szobaberendezéseket hálószobákat egy- és kétszemélyes rekamiékat ülő- és fekvőgarnitúrákat festett konyhabútorokat és egyéb bútorféleségeket szőnyegeket BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT Virágos sarok Az évelő növények elfajzása A kertek leghálásabb és leg­­polupásabb díszei az évelő növé­nyek. Nagyszámú fajaikkal, vál­tozataikkal színessé, változatossá varázsolhatják a kertet kora ta­vasztól a késő őszig. Nagy elő­nyük az is, hogy jelentékenyen csökkenthető velük az egynyári virágok ültetésének minden év­ben visszatérő gondja és fárad­sága. Természetesen az évelő nö­vényeknek is szükségük van gon­dozásra, mert enélkül fokozatosan elsatnyulnak, silányodik a virág­zásuk és elfajzanak. Az elfajzás tünetei akkor jelentkeznek az évelő növényeken,, ha soká egy helyben maradnak, tehát, ha talajukat ki­élik, ha az elvirágzott töveket nem tisztogatjuk, nem ifjítjuk meg, ha természetükkel ellenkező helyre telepítjük, tehát a nedvességet kedvelőket száraz, az árnyékot tú­ró két napos helyre és megfordít­va. Egy-egy évelő növényfajta el­ső évi gyenge virágzása még nem jelent elfajzást. A legtöbb évelő csak a második-harmadik évben mutatja meg teljes szépségét, de ha a negyedik-ötödik évben vi­rágzása alább hagy, ami már an­­ V1AAAVVWVVWVWVVWW­ AVVVVVVVVVVV nak a jele, hogy a talaja kimerült, haladéktalanul át kell ültetni, még­pedig tőosztással új helyre, gon­dosan megmunkált, a növény igé­nyességének megfelelően trágyá­zott földbe. Az évelő növények ültetésének most kezdődik az ideje. A kora ősszel ültetett évelők már ősszel is és a fagyvédő takarók alatt té­len is erősödnek, jobban gyöke­resednek, tavasszal serényebben hajtanak és gazdagabban virágoz­nak. A kerti virágok közül a ma­gasabb termetű, nagyvirágú Aste­­rek, Chrysanthemumok, az évelő lángvirágok, a küllőrojt (Erigeron) fajták, az infű (Ajuga), a kékgyö­kér (Ceratostigma, régebbi nevén Plumbago), a homokliliom vagy hölye (Anthericum) és néhány sziklakerti növény jobban kedvelik a tavaszi ültetést, de a dúsvirágú, áprilisban—májusban nyíló szikla­­növényeket is jobb ilyenkor ül­tetni. V­an számos olyan évelő növé­nyünk, amelyek nemcsak a kert­ben, de annak talajából cserepek­be ültetve is nevelhetők. Ilyen például a szívirág vagy lakatvi­rág (Dicentra), amelyik kora ta­vasszal a szoba virágállványán ki­tartóan bontogatja kecsesen visz­­szahajló szárán harmatüde, rózsa­színű,­­lapos, szívalakú virágait, vagy pedig a toll bokrétaszerű, fe­hér vagy rózsaszínű virágaival ékeskedő szellemszakáll (Astilbe), amely néhány esztendő óta kora tavasszal gyakran látható már a virágos­ boltok kirakataiban is. Cserepes tenyésztésre alkalmas az évelő növények közül az árvács­ka (Viola comuta) és a nefelejts is. Ezeknek töveit szeptember első felében kell cserépbe ültetni, de a fagyok megérkezéséig kint tartjuk a szabadban, akkor a szobába hű­vös helyre visszük, ott csak mér­sékelten öntözzük és decemberben kezdjük meg a hajtatásukat. N-N. M. Heti pályázatként beküldendő az 1. vízszintes és a 11. függőleges sor megfejtése, 1959. szeptember 21-ig. Megfejtés az augusztus 30-i számból: Senki sem nélkülözheti a biztosítást. Ne a biztosítási dí­jon takarékoskodj! NYERTESEK: Tíz-tíz lottószelvényt nyertek: Tyrnauer Tivadar, Budapest, VII., Lenin körút 20. — Módos József­­n­é, Hajdúnánás, Kinizsi u. 2. — Aszódi Zoltán, Ceglédbercel, Pesti u. 44. — Szabó Sándorné, Buda­pest, VI., Szobi utca 4. — Avar Krisztina, Budapest, XI., Budafoki út 15. FONTOS FELHÍVÁS! Itt az ősz, fokozottabban vi­gyázzunk egészségünkre! Szá­junkon keresztül igen sok fer­tőzésnek vagyunk kitéve! Véde­kezzünk! Ápoljuk fogainkat, öblítsük szánkat. ODOL-fogkrém ODOL-szá­jvíz óvja egészségünket, fertőtlenít, védelmez! NAPONTA KÉTSZER: Reggel: ODOL Este: ODOL Divatbemutató­k a Margitszigeten Szombaton délelőtt a Mar­gitszigeti Nagyszálló előcsar­nokában a budapesti ruházati ipari szövetkezetek bemu­tatták az idei őszi és téli mo­delleket. A tizenegy fővárosi szövetkezet 130 féle ruhát vo­nultatott fel. Évek óta először többféle változatban mutatták be az úgynevezett nagyméreteket és a bakfisruhákat. A ruhák szín­árnyalata sokkal élénkebb, mint az utóbbi években bár­mikor. A női ruhamodellek az őszi lomb színeit képviselték. A férfiaknál megmaradt a ha­gyományos szürke és barna szín, de a megszokottságon enyhít a többféle színárnyalat. „Moszkvai-sapka" bársony főkötő, szőrme paróka az új párizsi kalapdivatban Az idén télen nem fázik majd a fejünk, mert csupa meleg ka­lap a divat, s aki nem szereti a kalapot, annak is­­jut érde­kes újdonság: A SÁL-KAPUCNI. Ezt mutatja be első rajzunk, a pied de poule szö­vetkabát anyagából készült, szőrmével bélelt széles sálat. A sál-kapucni divatos a kabát anyagából, elütő más szövet­ből, s nemcsak szőrmével, ha­nem angorával vagy teddyvel bélelve is. A sál hossza 140 cm, szélessége pedig 40 cm. Rajzunk modellje Dior őszi­téli kollekciójában szerepelt. Ugyancsak francia modell a fekete szilből tervezett sál­kapucni, melynek fejrésze há­tul, mint egy főkötő, csücs­­kösen összevarrott, a két végét pedig elöl az áll alatt kötik meg. A sál­kapucni készülhet ocelot nyomású szövetből, la­tinéból, krümmerből, sőt talán a legszebb teddyből. A követ­kező modell SZŐRME-KUCSMA, melyet "moszkvai­ sap­kának" neveznek Párizsban. Múzsája az orosz kucsma volt. A modell­­Nina Ricci kollek­ciójában szerepelt, barna szőr­méből, bársonyszalag dísszel. A szőrmesapka több válto­zatban jelenik meg a téli di­vatban. A legérdekesebb és a legkülönlegesebb kétségkívül a szőrme-paróka. Szorosan a fej­re húzzák, a haj eltűnik alatta s a sapka úgy fest, mint egy borzas frizura. Világos és sötét szőrméből egyaránt divatos, de angorából is meg lehet csi­nálni fekete vagy fehér szín­ben. Divatos lesz az egyszerű tok­forma is. Szövetből, szőrmé­ből, angorából, nyúlszőrből, mohairből és teddyből egy­aránt. A tok simán simul a fejhez, vagy tenyérnyi széles visszahajtott széle van. Min­denképpen hízelgő keretet ad az arcnak. Párizsi divat az is, hogy a szőrmesapka vagy kalap a kabátot díszítő szőrmével azo­nos. Például fekete-téglaszínű tweed télikosztümöt vörös­­róka-gallér és kézelő díszít, vörösrókából készült hozzá a kucsma is. SZŐRME-DOBOZ a harmadik modell. A homlokba húzva viselik, jól illik az újvonalú rövid fri­zurához. Nappali és esti ruhá­hoz egyaránt viselik. Chanel fekete bársony esti kosztüm­höz, Lanvin pedig nagykoc­kás sportkabáthoz mutatta. BÁRSONYFŐKÖTŐ a rajz negyedik modell­je, Gilbert Orcel híres fran­cia kalaposnő tervezte ga­lambszürke bársonyból. A fő­kötő körben puffosan húzott, a húzott puffokat keskeny pánt fogja össze. És végül divatos a tweed­sapka, a kockás sapka, a bár­sonysapka és a szögletes kendő — de menyecskésen megkötve. (f. b) M­UBAMIBUSZJACSiLiA Kis bambuszfácska állt a nagy folyó partján. Gyenge ágai lágyan hajladoztak az őszi szélben. Hűvös, esős idő járta, szedte is a lábát Sano, hogy mielőbb hazaérjen. Sano hétéves volt. Az idén ment először iskolába. Szor­galmasan tanult, volt esze Sa­­nónak, csak ne lett volna olyan rakoncátlan. Most is, ahogy meglátta a bambuszf­ácskát, már nyújtotta is ki a kezét utána: erős, vékony ágai van­nak — örvendezett — leté­pem, otthon megszántam és tavasszal gyönyörű sárkányt készítek belőle! És már éppen nyújtotta a kezét, hogy letépje a bam­­buszfácska ágait, amikor egy­szerre csak megszólalt a bam­buszf­ácska: »Szépen kérlek, ne tépd le az ágaimat! Hadd hogy megnőjenek, megerősödjenek, vastag, erős ágakká fejlődje­nek! Nagy hasznodra lehetnek még az én ágaim!* »\Ugyan már miket is beszélsz — neve­tett Sano —, hogyan is lehet­nél te az én segítségemre, te vékony kis bambuszf­ácska? !* De a bambuszf­ácska úgy könyörgött, úgy rimánkodott, hogy Sano mégis megsajnálta. »Jól van, nem bántom az ágai­dat — mondta a fácskának —, de aztán megtartsd, amit ígér­tél.'* »Megtartom — felelt a hálás bambuszfácska —, ha bajba kerülsz, megsegítelek!* Telt, múlt az idő. Egyik év a másik után. És a kis Sanóból deli, délceg legény lett. Halász volt a mestersége, akárcsak az édesapjának. Reggelenként kievezett a kis folyón a ten­geröbölbe, egész nap halászott, este meg eladta a halakat a piacon. Egyik nap szokatlanul me­leg napra virradt a falu népe. A nap már reggel olyan erő­sen tűzött, hogy aki csak te­hette, otthon maradt a jó, hű­vös szobában, és inkább este látott munkához, amikor a nap ereje már alábbszállt. Csak Sano vágott neki a folyónak, hogy kimenjen a tengeröböl­be, hiszen éppen az ilyen nagy melegben tanyázik a legtöbb hal az öbölben. Odaúsznak, hogy a sziklák alatt hűsölje­­nek. Ma ugyancsak könnyű lesz megfogni őket! És Sano szorgalmas munká­jáért el is vette jutalmát: any­­nyi halat fogott, hogy alig győzte berakni a csónakjába. El is indult hazafelé, hogy mindet eladhassa a piacon. Hát amint felfelé evez a kis folyón, látja ám, hogy nagy, sötét felhők gyülekeznek az égen. Aztán egyszerre csak kitört a vihar. Esett az eső, mintha csak dézsából öntötték volna, a szél meg fújt, hogy a fák csak úgy hajladoztak, mintha éppen táncolnának. Sano csónakja hamar tele lett vízzel, no meg a sok hal is húzta a csónakot. Mitévő legyek — rémüldözött Sano — mi lesz velem, mi lesz a ha­laimmal? »Fogódzkodj meg az ágaimban! Jó erősen! Fo­gódzkodj meg!­'-’ — hallotta Sano. És a fa ága lehajolt, ép­pen Sano elé, Sano meg bele­kapaszkodott és az ág egy­szeribe kilendítette a partra. »­A csónakommal! Mi lesz a csónakommal ?« — rémüldözött Sano. »Ne félj semmit — szólt ismét a nagy fa —, csónako­dat gyökereim közé rejtem, míg a szél elül és az eső eláll.« Így is történt. És amikor el­múlt a vihar, Sano így szólt a bambuszfához: »Nagy jót tet­tél velem! Miképpen hálál­jam meg ezt neked?* "Már megháláltad* — szólt a bam­buszfácska és hatalmas ágai­val szelíden körülölelte Sanót. *­Amikor kisfiú voltál, hallgat­tál szavamra és nem tépted le gyenge ágaimat. Ezek az ágak azóta megnőttek és most meg­mentették életedet és csónako­dat a sok-sok haladdal. Mert tudd meg: a fák is élnek, ép­pen úgy, mint az emberek, és sose felejtik el azt, aki jót tesz velük!* Sano pedig elmondta más­nap a falu gyerekeinek, mit mondott a bambuszfa és a gyerekek megfogadták: kedv­telésből, játékból, rosszaság­ból soha többé nem tépik le a fák ágait, hiszen a fák is élnek, éppen úgy, mint az emberek! (Japán népmese) Fordította: Kreutzer Sándor ség ~L~ L Gyerekek! Fejtsétek meg a rejt­vényt és küldjétek be a Magyar Nemzet szerkesztőségének: Buda­pest, VH., Lenin körút 9—11. A borítékra írjátok rá: Találd ki! Határidő: szeptember 22. A helyes megfejtők között könyvjutalmat sorsolunk ki. Augusztus 30-i rejtvényünk he­lyes megfejtése: Köntörfalat. Könyvet nyertek: Makkai Attila és Csaba, Budapest, xn., Hegy­hát utca 35. — Szabó Endre. Bu­dapest, xn., Kiss János altábor­nagy utca 37. — Kismartoni Zol­tán, Miskolc, Molotov utca 20.

Next