Magyar Nemzet, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
4 A debreceni Kodály-kórus nagy sikere az olaszországi énekkari versenyen A debreceni Kodály-kórus egy hete indult el az olaszországi Arezzo-ba, Petrarca szülővárosába, hogy részt vegyen a VII. nemzetközi polifonikus énekkari versenyen. A debreceni Kodály leánykórus — a kórus női részlege — nemzetközi sikert ért el a női karok versenyében: a huszonhárom kórus vetélkedésében megszerezte az első helyet. A kórus vezetői a következőkben nyilatkoztak a sajtó számára: — Nagyon örülünk, hogy a tavalyi Hangolleni nemzetközi kórusverseny után itt, az olaszországi Arezzóban is sikerült megszerezni az első helyet. A Kodály leánykórus nagy pontelőnnyel vívta ki az elsőséget: 92 pontot szerzett, míg a második helyen végzett Monteverdi kórus — a hamburgi Olasz Intézet kórusa — 82 pontot kapott. Vegyeskarunk — huszonnégy induló között — a második helyen végzett.. — A kiváló szereplés után a meghívások egész sarával halmoztak el bennünket. A rendező bizottság már előzőleg felkérte a Kodály-kórust, a záróest ünnepi hangversenyén való részvételre. Külön kérték azt is, hogy a Londonban nagy sikerrel előadott Kodály »Hegyi éjszakák” című ciklus negyedik énekét mutassa be női kórusunk a Petrarca Színházban. Csáky József szobrászművész kiállítása Tizenöt szobor, három relief és tíz sajátosan modernklasszicista ízű, lélekkel átitatott, artisztikus rajz nem elegendő ahhoz, hogy teljes képet adjon egy félévszázados művész pályájáról. De akinek van szeme és szíve, ebből az aránylag szerény kollekcióból is sokat ki tud olvasni. Csáky József az újítók közül való. A szenvedély következetességével kutatta fokról fokra a tér és a forma új szerkezeti lehetőségeit, próbálkozott új ritmusokkal, síkok újszerű elrendezésével, konstruktív, alakító szerepet juttatva a természeti formáknak. Abban az időben indult Párizsnak gyalog, amikor a kubizmus teoretikusa, a költő Apollinaire még csak fogalmazta az új művészi kísérlet elméletét, amikor Picasso, Matisse, Bracques a szobrászok közül Brancusi, Archipenko, Zadkine formabontó és formaépítő kifejezésekkel kísérleteznek. Csáky hozzájuk csatlakozott, magáévá tette céljaidat és ami Csáky tehetségét és működését a legjobban jellemzi, a század nagy újító mesterei körükbe fogadták, s ma nevét világszerte velük együtt emlegetik. Emelkedett, tiszta szellem f árad szobraiból. Az emberi test formáit, ha ritmikus sí-kokba is kényszeríti, ha az arányokat át is értékeli, szobraiban az érző ember, a mű- vész, az alkotó sohasem sík-akad el. Folyóiratokban lát- tünk sokkal merészebb kísér-leteket Csákytól, s nagy kár, hogy ezek most nem kerülnek a közönség elé. Csáky művészetében szembe- tűnő az erőteljes, architek-, tonikus érzék. Súlyos plasz- tikai tömegekre redukált for-mái, szoborfelépítései a belső dinamika, a mozdulatok deko-rativitása és mindenekelőtt a monumentalitás, alkotásai mögé szinte hatalmas épületeket rajzol. Életerős as-szonyi aktjai, Táncosnője, bensőséges anyái gyermekükkel; csak a lényeget mondják el, de rendkívül szuggesztívan, egy olyan mester hangján, aki új harmóniákban szólaltat meg ősi érzéseket. Elhozta a mester legújabb műveit, tíz mesteri tollrajzát. Bizonyos, hogy hozzánk ezek állanak legközelebb. Ezekben szemérmes költőisége, fölényes komponáló készsége, vonalainak megejtő szépsége a leggyönyörűbb harmóniákban csendül össze. Ez a kis Csáky-bemutató a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai termében megbecsülést és tiszteletet vált ki bizonnyal mindazokból, akik most megismerkednek Párizsba szakadt, világhírű mesterünkkel. Dutka Mária Évadnyitó társulati ülés a Madách Színházban A Madách Színházat még tatarozzák, s ezért az évadnyitó társulati ülésre a Madách Kamara Színházában gyülekeztek a színház művészei, dolgozói. Ladányi Ferenc, a színház igazgatója foglalta össze a társulat előtt álló feladatokat, a művészeti vezetők elképzeléseit. A színház szeptember 18-án nyitja meg kapuit, de a próbák rögtön a társulati ülés után elkezdődtek. A tavalyi évad több darabját, így a Három csengetést, a Száz nap házasságot, az Ördög cimboráját, a Figaró házasságát, a Medikust, a Nem az én fejemet, a Nem vagyunk angyalokat, a Csendháborítót továbbra is műsoron tartják. A színház új színészei — Simor Erzsi, Kun Magda, Árva János, Koppányi László, Bodor Tibor, Gonda György, Kőszegi Gyula, Lőte Attila — közül is többen kapnak szerepet ezekben a darabokban. A Madách Kamara Színházában október 2-án lesz az első bemutató Moreto Donna Dianájával, a Kamara Színházban pedig Moliére Tudós nők és Scapin csínyjei című darabjával. A Donna Diana főszerepeit Tolnay Klári, Uray Tivadar és Gábor Miklós, a két Moliére darabét pedig Lőte Attila, Pécsi Sándor és Mezei Mária játssza. A társulati ülésen a színház együttese elhatározta, hogy tovább mélyíti kapcsolatait a közönséggel, brigádokat szervez, amelyek meglátogatják az üzemeket, vállalatokat, elbeszélgetnek a dolgozókkal, majd ízelítőt adnak a színház műsorából. Színházi válság 1 - Szinte -----------------------1 nincs olyan hét, hogy ne ankétoznának a francia lapok a színház válságáról. Legutóbb az ÁRTS intézett körkérdést dramaturgokhoz, színházi szakemberekhez és fiatal regényírókhoz: milyen darabokat kapnak, illetve miért nem írnak színműveket? A nagy darabolvasók és darabfalók kiábrándító képet festenek a benyújtott kéziratok silányságáról, középszerűségéről. Ezen igyekszik egyébként segíteni a. "Kézirat Klub", amelyet Georges Vitaly, a tehetséges rendező vezet és ahol a fiatal szerzők nemcsak szakavatott kritikát kapnak, de a kézirataikat egy jó színész fel is olvassa a Klub tagjainak. A Klub fennállása óta ötven darab ment át ezen az antidiv szűrőn. (Ezt a módszert mellesleg érdemes lenne nálunk is meghonosítani, talán a Művész Klub keretében.) Arra a kérdésre, hogy miért nem írnak darabot, Michel Bútor, a fiatal regényíró-nemzedék egyik legeredetibb és legtehetségesebb tagja, kiábrándultan válaszolta: »A színház már csak olyasfajta csökevény, mint a folklór. Helyét a mozi és a sport foglalta el. A mai színházi forma nem vonz.* Az ankét tanulságait a lap szigorú színikritikusa, P. Marcabru vonta le. Cikke azért figyelemre méltó, mert a polgári hetilap esztétája lényegében társadalmi okokkal magyarázza a válságot. Azt mondja, hogy nem is a válság a súlyos, hanem az a közömbösség, amely a színházat körülveszi: a közönség bejön ugyan, de nem »szertartásnak engedelmeskedik, csak megszokásból, vagy divatból nézi meg az új darabokat. S a legsúlyosabb az, hogy a bonyolult, érthetetlen avangardista művek és a fél-szemét tömegszórakoztató kasszadarabok közt nincs semmi. »Az egyik oldalon a tekervényes és csikorgó muzsika, a másikon a nagydob.* Majd hozzáteszi: »A színház az űr határán áll*, többé már nem tükrözi a kort (dehogyisnem tükrözi, csak görbén, illetve negatívan!). S Marcabru ezzel zárja kesergését:■Minél Jobban lealacsonyodik ez a civilizáció, visszfénye annál zavarosabb. Most már csak néhány magányos üvöltés hallatszik .... Mint a Francia Forradalom idején, olyan kor következik, amidőn az egyetlen eleven színház az utca lesz.* Érzésem szerint a cikkíró talán túlságosan is sötét képet fest, mert azért ott van a T. N. P., ott van Planchon felszárnyaló villeurbanne-i kísérlete és néhány más, ígéretes törekvés a nép és a színház közeledésére. Új nyoma a rózsafa bútor ---------------I ügyében. — Nemrég jelent meg az Európa kiadónál aA rózsafa bútora című, Francéinak tulajdonított, valószínűleg Récsi Jolán által fordított titokzatos elbeszélés. Komlós Aladár izgalmas bevezetőjében (Egy elbeszélés nyomozásának regénye*) elmondja, hogy a novella eredetijét mindmáig nem találták meg, a német és orosz fordítás is a magyar nyomán készült. Régen izgat a kérdés, magam is kutatgattam, de csak azt sikerült megállapítanom, hogy a fordítás minden bizonnyal franciából történt. Most a FIGARO LITTERAIRE-ben, André Billy irodalomtörténész szokásos heti krónikáját olvasva, meglepetéssel értesültem, hogy Anatole Francé is dolgoztatott olyan »bedolgozókkal«, akiket a francia ^négereknek* nevez, és meg is mondja, hogy hallotta: 1897 körül (ekkortájt születhetett A rózsafa bútor) France-nak »albérletben* Willy írt- Ez a Willy nem más, mint Henri Gautier-Villars, költő, zenekritikus, Colette felfedezője és első férje, aki 1896- ban 37 éves volt. Nos, az a gondolat vetődött fel bennem, hogy talán ő írta az elbeszélést, de a mester nem tartotta méltónak, hogy sajátjának ismerje el, az ügyes és pénzéhes Willy azonban külföldönsütötte el. Ez persze csupa feltevés, de talán nem teljesen elhanyagolható nyom, ebben az irodalmi detektívregényben... » Egy csendes centenárium ! — Néhány emléktárgy, bútordarab, korabeli metszet és kézirat jelent meg az észak-franciaországi Douai kirakataiban, néhány lelkes széplélek bizottságot alakított, hogy megünnepelje egy eléggé elfelejtett költőnő, a város szülötte, Marceline Desbordes-Valmore halálának századik évfordulóját. Pedig a hányatott életű, kezdetben csak műkedvelő poétát (eleinte azt se tudta, hogy verseket ír, mert nem ismerte a különbséget próza és költemény közt), olyan műértőik üdvözölték pályája elején, mint Hugó, s később Verlaine és Rimbaud, sőt a Musset-t és Baudelaire-t félreismerő Sainte-Beuve is nagyrabecsülte. Szegényen cseperedett fel a nagy Forradalom viharaiban, később varrónő lett, majd énekesnő. Szerencsétlen házasságát, boldogtalan szerelmét korában szokatlan bátorsággal és őszinteséggel, mély emberi érzéssel énekelte meg. Borongós, fájdalmasan elégikus versek mellett tudott gúnyos és kemény lenni, ha a hatalmasok kilengéseit kellett ostoroznia, mint a lyoni selyemszövőkről szóló híres gyászkölteményében (1834), amely egyúttal talán az első vers a francia irodalomban, amely a proletárok küzdelmével foglalkozik. Magyarra alig fordították, de néhány költeménye mégis tolmácsolóra akadt Szabó Lőrinc és Somlyó György személyében. Kiejtés és helyesírás ! — Az ------------------------------- egyik kiadónk lektora hozzám fordult: védjem meg, mert egyremásra leveleket kap, amiért az egyik könyvben helyesen Mistinguett-nek írta a híres francia orfeumi művésznő nevét: az olvasók reklamálják a szóvégi néma e-t. Nincs igazuk! A széplábúMissi a kor angolmajmolói közé tartozott, azért írta így a nevét, amely egyébként álnév, polgári neve Jeanne Bourgeois volt (1873. ápr. 17. — 1955. jan. 5.). Ha már a francia helyesírásnál tartunk, hadd írjam meg azt is, hogy most a moszkvai filmfesztivál alkalmából majdnem mindig rosszul írták a híres rendező nevét, aki a Királylány a feleségem mel lett nálunk ismert: Christian-Jaque, tehát nincs a Jaque-ban se c. ses. Sokan a híres párizsi orfeum, a Folies- Bergére nevét is rosszul írják, egyeztetik a második szót az elsővel és egy s betűt ragasztanak hozzá, pedig nem kell, mert ez egy elliptikus kifeje-; zés, nem Pásztor Bolondsá- gok-at, hanem Pásztor utcai Bolondságok-at (»Folies de la rue Bergère«-t) jelent. Általá- ban rosszul ejtik ki nálunk ú híres írónő, George Sand nevét: Szan-t mondanak (mintha a sans prepozícióról volna szó), holott Armandine Dupin ezt az álnevet szerzőtársától, Jules Sandeau-tól vette, akivel első regényét közösen írta 1831-ben. Itt jegyzem meg végül, hogy: Villon nevének ejtése körül, Franciaországban is két felfo gás küzd egymással, az egyik Vijon-t ejt, a másik Vilon-1. Hogy a XV. században hogyan mondták, tudományos pontos- sággal eldönteni nem lehet. | Bajomi Lázár Endre f rancia krónika ,Kedd, 1059. szeptember Magyar Nemzet KÖNYVESPOLC Sallay Marianna , A fertődi Eszterházy-kastély Az Eszterházy hercegek egykori »tündérbirodalmáról«, a fertődi kastélyról szól a Műemlékeink sorozatának legújabb kötete. Ismerteti a kastély építésének történetét, képzőművészeti alkotásait és a restaurálás többéves munkáját. A fényképeket Borsos Imre, Diebold Károly és Petrás István készítette. (Képzőművészeti Kiadó.) Zeromski: A hű folyó Zeromski a lengyel irodalomnak nagyhatású, klasszikus mestere 1925-ben halt meg. Írásaiban a lengyel társadalom égető problémáit ábrázolta. A hű folyó 1912- ben jelent meg , s ötven esztendő távlatából szép emléket állított azoknak a hősöknek, akik az 1863-as felkelésben részt vettek, s harcoltak a cári zsarnokság ellen. E nagyerejű megmozdulásnak, melyért Marx, Engels, Mazzini, Garibaldi és Kossuth is lelkesedett, hősi pátoszát adja Zeromski regénye. A fordítás Mészáros István munkája. (Szépirodalmi Kiadó, Olcsó Könyvtár.) Csikvári Antal: A Zenei Kis Tükör Tekintélyes terjedelmű és rendkívül hasznos könyv a Zenei Kis Tükör, melyben a szerző tárgykörök szerint, enciklopédikusan ismerteti a zenei alapfogalmakat s a muzsikával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. A kötetet melléklet egészíti ki, ebben a szerző mintegy ezer kérdés során a könyv egész anyagát ismételteti át az olvasóval. (Zeneműkiadó.) Georges Sadoul: A filmművészet története Sadoul neve nem ismeretlen olvasóközönségünk előtt, néhány éve jelent meg magyarul Chaplin művészetéről szóló kitűnő könyve.A világ egyik legkiválóbb haladó filmkritikusa, esztétája. Tíz évvel ezelőtt vállalkozott arra a hatalmas feladatra, hogy megírja a film történetét. Könyve először Párizsban jelent meg, azóta Franciaországban többször is kiadták, majd megjelent Olaszországban, sőt Japánban is. Magyar nyelven Sadoul könyve az első átfogó filmtörténeti mű, amely születésétől kezdve a legutóbbi évekig tárgyalja a XX. század új művészetének múltját. Rövid technikai áttekintés után beszámol a kezdet próbálkozásokról, az európai és amerikai filmrendezés fejlődéséről. Felvonulnak könyvében a régmúlt idők híres sztárjai, részletesen szól a hangosfilm térhódításának körülményeiről. A könyvet a film 60 éves történetének legkülönbözőbb korszakaiból származó felvételek teszik szemléletessé. Munkája végén 137 világhírű filmrendező életművét ismerteti. (Gondolat.) Széchenyi Zsigmond: Afrikai tábortüzek Tíz új fejezettel bővítve kerül ismét az olvasó kezébe a hajdan nagy sikert aratott Elefántország. huszonöt— harmincéves vadászélmények, izgalmas kalandok elevenednek meg az Afrikai tábortüzek naplójegyzeteiben. A képek a szerző felvételei. (Szépirodalmi.) Feuchtwanger: Capet özvegye Polgári nevén Louis Capetnek hívták a nagy francia forradalomban kivégzett XVI. Lajos királyt. Özvegye, Maria Antoinette a royalista reakció utolsó támasza volt, míg nem követte férjét a vérpadon. Lion Feuchtwanger élete alkonyán írt drámájának fő alakja Maria Antoinette. A királynő és a történelmi haladás törvényeit legkövetkezetesebben képviselő Saint-Just, aforradalom angyalai közötti összecsapásokból hatásos, izgalmas drámai jelenetek születnek. Feuchtwanger művének végső tanulsága: ha a francia királynő egyénileg vonzó asszony volt is — halála mégsem volt igazságtalan, a forradalom vastörvénye, a haladó idő, a történelem mondott ítéletet felette. (Európa.) A Hazafias Népfront és a nemzet műveltsége Közeledik az ősz: a Hazafias Népfront Országos Tanácsának kulturális osztályán is készülnek az őszi tervek. Az eddig elért eredmények adják az alapot, a fáradhatatlan lelkesedés pedig a lendületet. A fő feladat: a társadalom minden rétegének a gondolkodását formálni. A tavalyi, oktatásszerű előadássorozatokhoz képest lényegesen szélesítik azoknak táborát, akiket idén ezekre az előadásokra meghívnak. A tanácstagokon, népfrontbizottsági tagokon és aktívákon kívül szívesen látják a békemozgalom, a Nőtanács és az MSZBT aktíváit is. A legidőszerűbb kérdések kerülnek majd szóba, így a többi között az ifjúságé, a mezőgazdaság szocialista átalakulásának problémái, a békés egymás mellett élés és a békés verseny kérdései. Az elhangzottakat mindenütt megvitatják s eközben bizonyára sokhelyütt szenvedélyes viták mélyítik majd el a témákat. Előreláthatólag két és fél ezer helységben mintegy százezer előadás hangzik el Egyes, különösen aktuális témák még ennél is szélesebb nyilvánosságot kapnak. Az Országos Elnökség nemrég Dezséry László javaslatára határozatot hozott a társadalom felelősségéről az ifjúság szocialista nevelésében. Ennek szövege hamarosan nyomtatásban is elkészül és megkapja minden népfrontbizottság. Ezek a maguk helyi tapasztalatait és nézeteit is érvényesítve megvitatják, majd eszmecserét folytatnak értelmiségiekkel s végül nyilvános előadásokon az egész társadalom publicitása elé bocsátják. Hasonló utat jár majd be két másik fontos téma is, amelyek azonban ma még az előkészítés stádiumában vannak és csak a következő hetekben-hónapokban foglalkozik velük az Országos Elnökség. A széleskörű társadalmi bizottság fontos határozatot készít elő a hazafiság helyes értelmezéséről, valamint a szocialista erkölcs problémáiról. Nagy súlyt helyez a népfront a parasztság kulturális nevelésére. Győr-Sopron megyében éppen most dolgozzák fel a tapasztalatokat s ennek alapján határozzák majd meg, hogy milyen legyen a népfront munkája az új termelőszövetkezeti községekben. Azokban a falvakban, ahol ennek hagyománya volt, létrehoztak mintegy kétszáz népfront-kört olvasókört, a régi gazdakörökhözhasonlóan. A népfront helyi szervei ezenkívül képviselve vannak a művelődésházak bizottságaiban s így befolyást gyakorolnak ezek kulturális munkájára. A TIT- tel és a Művelődésügyi Minisztériummal együtt hármasban dolgozzák ki a következő munkaév országos ismeretterjesztő munkájának tervét. A hároméves terv során a falusi könyvtárak a helyi tanács kezelésébe kerülnek s így munkájukban az eddiginél erősebben érvényesül majd a népfront hatása. A falusi lakosság ismereteinek bővítését szolgálja a népfront számos mezőgazdasági tanfolyama, az ezüstkalászos gazdatanfolyamok, a téli időszakban tartott hosszabb-rövidebb, általános- és szakműveltséget nyújtó tanfolyamok. Fellendülőben van a Népfront-klubok élete. Ezek bizonyos tekintetben a falusi olvasókörök városi változatai, de valójában ennél gazdagabb munkát is végeznek. Jelenleg Budapesten nyolc-tíz ilyen klub működik, s körülbelül ugyanennyi vidéki városokban. A klubok a különféle társadalmi rétegek találkozását segítik elő, alkalmat adnak mindegyik problémáinak alapos megvitatására. Ugyancsak a klubokban alakult ki a népfront békemunkájának egy a jövőben mind változatosabban művelendő formája: a baráti beszélgetések és útibeszámolók. Melyeken a népek megismerésének lehetőségei nyílnak meg a résztvevők előtt . A népfront saját kezébe veszi az országos olvasómozgalom létrehozását. A jelszó: Olvasó nép — művelt nemzet. Most folynak az előkészületek: belvonják a KISZ József Attila olvasómozgalmát és a többi tömegszervezetet is. Helyes lenne, ha ebbe a mozgalomba az írók is bekapcsolódnának. Nemcsak széles néprétegeket taníthatnának az olvasás és értékelés titkaira, de maguk is nagyon sokat tanulnánakközben. Sok a helyi kezdeményezés, a sikeres öntevékeny próbálkozás. Most arra lenne szükség, hogy ezeket az eredményeket országosan begyűjtsék, értékeljék és általánossá tegyék. A budapesti népfront bizottság például azt tervezi, hogy megfelelő nyilvánossággal megvitatja a fővárosiszínházak műsorát és műsordarabjait. Miért ne tehetnékezt meg mindenütt, ahol színház van, vagy amerre színház jár? Tavaly néhány helyen sikeres ankétot szervezett a népfront, amelyeken nézők és alkotók eszmecseréje folyt új magyar filmekről. A helyi népfront-szerveknek folytatniuk kell ezt mindenütt az országban. A helyi értelmiség bevonásával öntevékenyen, társa-dalmi erőből irodalmi esteket, tudományos tájékoztatókat, művészeti értékeléseket, sőt, amatőr hangversenyeket is rendezhetnek nemcsak a városokban, hanem azokból kiáradóan a környező községekben is. Oly sok dologban tapasztaltuk már, hogy nem kell csodára várni: magunknak kell hozzálátnunk s szívós munkával biztosan célhoz érünk. Iry László